Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-11 / 29. szám

1936. április llk szerda NÉPÚJSÁG 3 Gépesítették a szivargyártást AZ ELSZÍVOTT szivarból ugyanúgy csak a levegőben elosztó, szürkésfehér füst és a lehelletfínom hamurudacs­kák maradnak vissza, mint a cigarettából, mégis mennyivel fáradságosabb, s hosszadaJma- sabb szivart készíteni. A két­részes munkából különösen a bábkészítés az erőigényes. Az asztalokra szerelt gép, — ami­vel előállítják — a legegysze­rűbbek közé tartozik: kis lej­tőhöz hasonlíthatnánk, amely­nek végén, a mélyedésben vas­henger van. Az összevagdalt dohánybélből a henger segít­ségével sodorják a bábot Erő­sebb dolgozók naponta 4500-at, 5000-et, a gyengébbek 3000 körül. El lehet gondolni, mi­lyen gyorsan jár a kezük, ha szemmel is nehéz mozdulatai­kat követni. Az elmúlt évek­ben több gépet kapott az Egri Dohánygyár, eleinte cigaretta- gyártó gépeket. Három évvel ezelőtt rendkívül szép kivite­lű import szivarkészítő gépek érkeztek a Német Demokrati­kus Köztársaságból, s velük együtt egy elvtárs is, hogy a kezelésre megtanítsa az üzem műszerészeit. A gépek jól be­váltak s nagy könnyítést je­lentettek, de mivel a gyártás­nak csali egyik részét végezték, nevezetesen a beíonást, csak nem tudtak a mennyiségben és a minőségben nagyobb vál­tozást előidézni. Mindaddig, amíg decemberben újabb há­rom, de már bábgépet küldött az NDK. Ma már ezek a gé­pek is dolgoznak. Még hozzá két műszakban üzemelnek, s jóval többet termelnek az ed­dig gyártott mennyiségnél. A SZIVARGYÁRTÁS gépe­sítése több okból is rendkívül jelentős. Legfontosabbként a nehéz fizikai munka felvál­tását említhetjük. Azóta már megszűnt a kézi bábkészítés, és az eddig bábkészítő asszo­nyokat a gépek mellett, a fo­násnál, vagy más könnyű üze­mi munkában helyezték el. Másik nagy eredménye a ter­melékenység nagyarányú emelése. Az ország szivarellá­tása az eddigiekben gyakran nehézségekbe ütközött. Egyre többen tértek át a cigarettá­ról a szivarra, viszont, éppen a kézi gyártás miatt, a gyár­tás nem tudott lépést tartani az igényekkel. AZ ÜZEM dolgozói több­nyire 20—25 éve a dohány­gyárba járnak, s bizony nagy­részük már nyugdíjazás előtt áll. Az új munkaerők betaní­tása viszont hosszabb időt vesz igénybe, nem könnyű az állandó kézmozgást megszok­ni. Ezért is nagyon jó a gé­pek beállítása, így mentesül­nek a „tanuló” időtől, ami a fiatalok keresetében is döntő. A gépek munkája egyenlete­sebb, úgyis, hogy hajszálnyi­ra egyformán tölti a bábokat, — ezáltal könnyebb egyenle­tesen befonni, — és úgy is, hogy ha géphiba nem törté­nik, nincs szükség a havi és az évvégi hajrára. Az egyenletes töltés követ­kezménye az a takarékosság, ami az üzem éves, import ön­költség vállalását nagyban be­folyásolja. A szivargyártáshoz használt gépdohány nagyrésze hazai, csak a sandomingó (mexikói) importált. Viszont a boríték­anyag teljesen külföldi. Elő­zetes számítások alapján e megtakarítással sikerül a vál­lalat egyszázalékos önköltség- csökkentését teljesíteni. A gépekkel itt tartózkodó német elvtárs már az alkat­részek összeállításakor és a próbajáratás idejére is magá­hoz kért néhány embert a karbantartóktól, akikre majd a gépeket bízza és mindent aprólékosan megmagyarázott. Ha valami elromlott, szét­szedte előttük, lássák, hogyan kell egyes hibákat kijavítani. Úgy, hogy Szende Sándor, Csutorás Sándor és a többiek lassan egész jól megtanulják, Az utóbb érkezett három báb­géppel nincs sok baj — ha a bábosok pontosan és a kijelölt helyre teszik a borítópapíro­kat, kevés selejttel, szép, for­más, rugalmas bábokat készít. A gépi bábból sodort szivar szakértők ' véleménye szerint jobban megdolgozható, jobban ég, jobb minőségű, mint a ké­zi gyártású. S a gépek mel­lett dolgozók is jobban szere­tik ezt a munkát. Szabó Ist­vánná, Misiez Gyuláné máris 120—125 százalékra teljesíti tervét. Akik hamarabb gépekhez kerültek, a felszabadulási ver­senyvállalásban már hangot adtak új munkabeosztásuk­nak. Molnár Jenőné (bábgép­nél) brigádjával ígéretet tett, hogy havonkint 20 ezer bu­rokanyagot és 20 kiló dohány­belet takarít meg. Végered­ményük 27.700 burok, 78 kiló dohánymegtakarítás volt. Ugyancsak ezt vállalta Gye- nes Sándomé és brigádja is, náluk 21.400 burok, s 34 kiló dohánymegtakarítás mutatko­zott. A fonógépnél Petrucz Ilonka a legjobbak közé tarto­zik. Az első hónapban egye­dül 34.400 szivarborítékot ta­karított meg Nagy szükség van az éves versenyvállalások állandó teljesítésére, mert az első negyedévben félmillió szivart terven felül és legalább ennyit akarnak adni a II. ne­gyedévben is. LASSAN odajutnak, hogy kicsi lesz az előkészítő osz­tály, kevés lesz a hely. Licska Péterné dohánygyári levele­zőnk sorai szerint nem lesz fennakadás: „Üzemünk az új ötéves terv keretén belül ha­talmas fejlődésen megy át. Mintegy három millió forint beruházással új épületrésze­ket építenek, új berendezése­ket kapunk, amelyek alkal­masak lesznek a korszerű technológia bevezetésére és a termelékenység növelésére. Teljesen gépesítve lesz az anyagmozgatásunk — ezáltal is olcsóbban tudunk termelni. D. M. Küldöttértekezletet tartott a K. P. D. Sz. megyei területi bizottsága A napokban zajlott le Eger­ben a kereskedelmi és pénz­ügyi dolgozók megyei küldött- értekezlete. A területi bizott­ság az elmúlt négy év szak- szervezeti munkájának ered­ményeiről és hiányosságairól adott számot. Iglai elvtárs, a TB elnöke felsorakoztatta mindazokat az eredményeket, melyeket a termelési színvo­nal emelése, az önköltség csökkentése, a dolgozók jogai­nak védelme terén elért a szakszervezet. A küldöttérte­kezlet megválasztotta az új Területi Bizottság tagjait és elkövetkezendő feladataik kö­zött a XX. kongresszus útmu­tatásainak megfelelően a kol­lektív vezetés megvalósítását, a versenyszervező munka és a munkavédelem javítását. a kollektív szerződések betartá­sát, a gazdasági feladatok elő­segítését, valamint a nevelő­munka színvonalasabbá téte­lét határozták el az értekez- I let résztvevői. 1615 tonna szén terven felül A Mátravidéki Szénmeden­ce bányászai dicséretreméltó munkát végeztek a felszaba­dulási versenyben. Az április 4-e tiszteletére Ígért 4600 ton­na terven felüli szén helyett 7460 tonnával tetőzték be első negyedévi tervüket. A most lezárult eredményes fel- szabadulási versenyben a tröszt frontbrigádjainak ve­télkedésében a szűcsi X-es akna egyes számú frontján dolgozó három egymást váltó brigád érte el a legjobb ered­ményt. Jó munkájukért 8000 forint jutalomban részesültek. Az aknaüzemek versenyében ugyancsak a szűcsi X-es akna szerezte meg az első helyet. A több, jobb és olcsóbb szénért folyó munkaverseny nem ért véget a mátrai szén- medencében. A frontbrigádok, aknaüzemek újabb célt tűztek maguk elé. Azt ígérték, hogy május 1-e tiszteletére havi tervükön felül újabb 1615 ton­na szenet adnak az országnak. Felújították egymás közti versenyüket az aknaüzemek is. Az elmúlt napok eredmé­nyeként ugyancsak a felsza­badulási verseny győztese, a szűcsi X-es akna bányászai álltak az élen. Esedékes havi tervüket 114.8 százalékra tel­jesítették. Utánuk a Xl-es, majd a gyöngyösi XlI-es ak­naüzem következett, 102.7, il­letve 102.1 százalékos teljesít­ménnyel. Az árvízkárosultaknak gyűjte­nek a verpeléti úttörők. Kis ke­zük segít begyógyítani a sebe­ket. — A HATVANI I-es számú állami általános iskola úttörő csapata az árvízkárosultak ja­vára 1 923.80 forintot gyűjtött. Az iskola pedagógusai 1077 forintot, a hatvani Il-es szá­mú úttörő csapata pedig 1080 forintot küldött az árvízkáro­sultaknak. Szovjet módszerek a Zsófia maion: ban A második negyedév kezde­tén, április 5-én kezdték el éves karbantartási munkáju­kat a Selypi Zsófia mállóm dol­gozói. Az idei karbantartás annyiban különbözik az eddi­giektől, hogy most jelentős át­szereléseket, műszaki, techni­kai felújításokat végeznek az üzem gépein. Mintegy 200 ezer forintos költséggel beszerelésre kerül hat darálógép, egy kefe­gép, hálnom aspirátor, egy tisz­tító prior és sor került minden gépailkatrész javítására. Nemrég műszaki konferen­ciára gyűltek össze az ország malomipari szakemberei és megbeszélték, hogy az új szov­jet gyártási eljárások segítsé­gével hogyan lehetne növelni a malmok teljesítőképességét. A megbeszélés tanulságait a sely­pi Zsófia mállómban is eredmé­nyesen használják fel és most a hengerek kerületi sebességé­nek növelésével többet tudnak termelni. Ez a magasabb ter­melékenységű, új szovjet mód­szer 8—9 vagonról 12 vagonra emeli az Üzem kapacitását. Mi­re az idei új gabona megérke­zik, akkorra már a Zsófia ma­lom felújítva, üzemkész álla­potban lát újra munkához. Különvonatokat indít az 1BLSZ — A MEGYEI Idegenfor­galmi Iroda az elmúlt évek tapasztalatai alapján most sokkal több különvonat in­dítását tervezi. Ezek közül május hónapban Budapestről Gyöngyösre 1000 fővel, Buda­pestről Egerbe 1000 fővel, Debrecenből Egerbe pedig 800 fővel érkeznek különvonatok. Ezenkívül több autóbusz kü­lönjárat is érkezik megyénk­be, melynek tarifája sokkal olcsóbb, mint tavaly volt. Gyöngyösről már április 29-én indul Budapestre különvonat, ezek a vonatok opera- és ba­lettelőadásokkal lesznek egy­bekötve. r//Lj t'uJuihajL Tizenhárom éves voltam, boldogtalanul szere.nies és nagyon foltozott a nadrágom. Foltos nadrág, menthetetlenül fosztó varra­tok és a szerelem: nem, ez bizony sehogy sem illett egymáshoz. Nyaggattam hát anyámat — mélyen hallgatva a nadrág hódító céljáról —, hogy gimnazista volnék, s ehhez a ranghoz nem illik ez a fosztó valami, amely úgy lebe­gett sovány combomon, mint valami tépett vitorla. Anyám, aki éppen valami folt után kutatott a szekrény aljában, legyintett. Sér­tettük mi már meg jobban is azt az illemet, mint pont az én nadrágommal, s csak ennyit mondott: — Majd, ha pénzem lesz rá... S én rögtön gyakorlatira fordítottam e mondatot: majd ha fagy. Nyeltem egyet, s új fegyverekkel próbálkoztam. — Nektek nem baj, ha engem kinéznek a rongyos nadrágom miatt. És nem bánom, anyu, téged szólnak meg... Anyám felegyenesedett, s én ismerve gyors kezét, hátrább faroltam. — Ne idegesíts folyton a nadrágoddal... És mi az. hogy kinéznek... Napokat éjszaká­1 kát varrók rád, csak hogy rendes légy — és elfutotta szemét a könny. Szégyeltem is ma- \ gam, sajnáltam is anyámat, de a szerehr.es I szív makaccsá tett, sőt találékonnyá.... — Amit apunak gyűjtesz, abból még zok­ni is kitelne, kettő... Mire kimondtam, magam is megbántam. Egyetlen ruhája volt apámnak is, azt hordta , hivatalba, ünnepre: mindenhová. A kopott- I Ságtól fénylett már, mintha üveget szőttek volna bele. S emlékszem, esténkint kesernyé­sen azzal szórakozott, hogy átnézett a lámpa elé tartott nadrágon: — még egy hét, s tész­tát szűrhetsz rajta, anyu — tette hozzá a las­san megszokott mondatot... Anyám most nem válaszolt okos taná­csomra, csak mélyebbre fúrta magát az ezer­színű rongyok közé. A nadrág ügye, s ezzel a szerelem is úgy látszott, itthon végleg lekerült a napirendről. Teltek a napok, hetek, többet szó sem esett a nadrágról. Én hallgattam, mert úgy érez­tem, hiába szólnék, anyám meg mert nem te­hetett mást. Fillérenkint gyűlt azért a pénz apám ruhájára, talán még egy félév, vagy még annyi se, s valami olcsó szövetből, olcsó szabónál elkészül az egyéves harc eredménye s a mostani nadrágból, mint anyám már je­lezte, meglesz a rövid nadrág, s valami ka- bátféle nekem is. S egy nap váratlan dolog történt. Hívat­tak az igazgatóiba, s lelkiismeretemben ku­tató ijedtségemet, büszke hírrel változtatták örömmé: a március 15-i ünnepségen én mon­dom el Petőfi Nemzeti dalát. Én! — Anyu — lelkendeztem otthon —, sza­valni fogok, a Talpra, magyart...., március 15-én. Pedig a Pataki szokta, tavaly is... Anyám is büszke arccal nézett rám, de hirtelen elkomolyodott,. — Te jó isten... de mibe?... Ebbe a ruhá­ba nem állhatsz oda annyi ember elé. Mit mondanának? — s nagyot sóhajtva leereszke­dett a székre S nincs még ki a pénz, hogy legalább megkaphatnád apád ruháját..., de jaj, hisz idő sincs, hogy átalakítanánk. Mondd le. .. mondd, hogy nem is tudsz szavalni...., hogy... Én már sírtam. Hogy lemondjam a ver­set. amikor szavalhatok, amikor Pataki he­lyett én szavalhatok majd az emelvényen, s biztosan kezet is fognak majd velem, mert anyu ezt nem érti meg... Anyám maga elé meredve hallgatott, én meg nagyokat szipogva, rettenetes szerencsét­lennek éreztem magam. A világ legszeren­csétlenebb emberének, akinek talán jobb lett volna meg se születni... És március 15-én új ruhában ott szaval­tam a főigazgató, a zsúfolt díszterem előtt... a Talpra magyart..., — új ruhában. A nézők között ott ült anyám és apám. Anyám büszke könnyes szemmel, apám szitá­vá kopott fényes ruhájában.... S nagyon bol- dogak voltunk mind a hárman. GY11RKO GÉZA VITA Merre tart ifjúságunk? Fiatalok az első vonalban A Gyöngyösoroszi Ércelő­készítőműhöz a 4 km-re fek­vő bányából vígan zakatoló kis mozdony hozza az érccel rakott csibéket az Ércelőmű buktatójába, ahol a csilléket bedöntik és a többi már a tö­rőgépek dolga. A buktatón nyáron a munka vígan foly­hat, télen azonban a zord hi­deg különleges helytállást kí­ván meg az itt dolgozóktól. Ezen a munkahelyen dol­gozik Gaál Vilmos és az alig pár hónapja hozzákerült tár­sa: Tóth András. Munkájuk jelentősen hozzájárul a nyers­ére biztosításához. A fiatal Gaál Vilmos egy éve került az üzembe segéd­munkásként. Kezdetben nem tartozott a jó munkások közé. Munkáját hanyagul látta el. Fegyelmezetlen volt, igen gyakran kimaradt a munká­ból és ilyenkor nemcsak a munkahelyen nem jelent meg. hanem szüleinek sem tudott számot adni arról, hogy mer­re járt. Vezetőivel szemben is neveletlen volt, azt hihette volna bárki, hogy nem válik belőle ember. Nem így tör­tént... Gaál Vilmos viselkedésében, munkájában komoly változás ment végbe. Négy hónap óta, mióta a csillebuktatóban dol­gozik, munkájával az üzem vezetőinek teljes elismerését váltotta ki. Különösen a ja­nuár, februári kemény hideg­ben mutatta meg társával együtt, hogy méltók az elis­merésre. Ezekben a kemény napokban, mikor a hideg miatt a szállítás és a döntés komoly nehézségekbe ütközött, a be­fagyott csillék döntése és a kemény hideg, a süvítő szél szinte emberfeletti munkára késztetett mindenkit, — ők helytálltak. Társával 90 csille érc helyett nem egy műszakon 120—140—160, sőt 172 csillét is döntenek. S a nagy darab érceket összetörik, ezzel is könnyítik a törőgépek mun­káját. A munkaviszony megválto­zásával Gaál Vilmos keresete jobb lett, különösen azóta, mióta a döntésre normát ka­pott. Januárban és február­ban a napi keresete meghalad­ta az 50 forintot. Eddigi megváltozott munká­ja, elért eredményei, helytál­lása biztosíték a továbbiakra, megérdemli, hogy ne marad­jon a munka névtelen kato­nája, hanem példakép legyen azok előtt a fiatalok előtt, akik még nem látják, vagy nem akarják megérteni fe­gyelmezett. jól végzett mun­kájuk jelentőségét. És Gaál Vilmos példája azt is megmu­tatja: merre tart ifjúságunk. Cseh Pál- LEVÉL Miért jelentkeztem katonai szolgálatra? Egerben az Alpári Gyula Közgazdasági Technikumban járok, mint utolsóéves ta­nuló. A to­vábbtanulás összeírásánál a katonai mű­szaki főiskolára jelentkeztem. Hogy miért jelentkeztem ide? Ennek több oka van. Az első legfontosabb oka, hogy megfelelően felkészüljek hazánk védelmére. Néphadse­regünknek szüksége van jól képzett tisztekre és hadsereg­re, hisz kapitalista környe­zetben élünk, a hadsereg kor­szerűsítésére és magas szín­vonalú vezetésére mutatott rá a Szovjetunió XX. kongresz- szusa is. A másik ok: közép­iskoláinkban, sajnos, egyen­lőre még nem tudják megva­lósítani széleskörű ismeretek elterjesztését, a sokoldalú kép­zést, a politechnikai oktatást. Éppen a politechnikai képzés elsajátítása végett jelentkez­tem a katonai főiskolára, a fő­iskolán ugyanis korlátlan le­hetőség van ennek elsajátítá­sára. Hogy csak egy példát említsek: a főiskolai növen­dékek elsajátítják a teljes motorismereteket, személy- gépkocsi, gépkocsi, dömper, exkavátor stb. vezetését, ke­zelését. Aki jól tanul, annak az is- kola teljes ellátást nyújt, ami nagymértékben megjavítja az anyagi helyzetet és korlátlan fejlődésre nyújt lehetőséget. A további célom: a műszaki főiskola vegyi szakát elvé­gezve, vegyészmérnök szeret­nék lenni. Persze ezt a tiszti iskola elvégzése után, mint néphadseregünk fiatal tisztje szeretném megvalósítani. A tiszti iskolát elvégezve, job­ban felkészülök az életre, a szaktudásom alaposabb lesz s nincs szebb dolog annál, hogy amit az ember alkot, tervez, azt a másik oldalon meg is védi. Aki hivatásának érzi a katonai pályát, az jelentkez­zen egész nyugodtan, nem fog­ja megbánni. Bodó Gyula, IV. b) o. t. Nagy számmal keresik fel szerkesztőségünket olvasóink, a megye dolgozói, hogy be­számoljanak végzett munká­jukról, megírják, mimódon kí­vánják segíteni az árvízkáro­sultakat. Szabó Zsigmond Kömlőről, Kálmán Aranka és Vajvoda Julianna Egerből írt levelet ezzel kapcsolatban. Tiszóczky Sándor Parádsas- várról írt s rövid levelében beszámolt arról, hogy s mint érzik magukat az úttörő tá­borban az árvízkárosultak gyermekei. Bakondi József, a felsőtár- kányi Dózsa Termelőszövetke­zet elnöke arról számol be, hogy egy vagon meszet kül­denek az újjáépítéshez a Du­na mellé. Mikófalváról Dobó Sándor, Galyatetőről Pribák Sándor és Székely Ferenc, Gyöngyösről Pásztor János DISZ titkár, Zagyvaszántóról pedig Pomai Éva írt meleg­hangú levelet, amelyben be­számolt az árvízkárosultak javára indított gyűjtés ered­ményeiről. Számos levél szól a tavaszi munkák menetéről. Jáger Vendel, a káli Vörös Szikra Tsz elnöke Balló Jenő és Balló Miklós traktorista jó munkáját dicsérte levelében. Pétervásáráról Császár Lajos keresett fel bennünket sorai­val s beszámolt arról, hogyan halad a munka a pétervásá- ri, ivádi termelőszövetkeze­tekben, valamint Bodonyban, Mátraderecskén és Kisfüze­sen. Molnár József a kiskörei állami gazdaságból írt. A gaz­daságban készülnek már a rizsvetésre, Csonka István rizsőr például arra tett igére- j tét, hogy félmázsával túltelje­síti a tervezett 15 mázsa át­lagtermést. Mlinkó János, a füzesabonyi községi pártszer­vezet titkára arról írt. hogy a község dolgozó parasztjai ér­tékes vállalásokat tettek az idei mezőgazdasági évben. Cu­korrépából például holdankint 200 mázsás átlagtermést kí­vánnak elérni. Számos levél érkezett az április 4-i ünnepségekről, ille­tőleg azokról a munkasikerek­ről, amelyekkel nemzeti ün­nepünket köszöntötték dolgo­zóink. Az egri BELEPED vál­lalattól Horváth József arról számolt be, hogy a felszaba­dulási műszak ideje alatt a vállalat átlagos teljesítménye — a két megelőző dekádhoz viszonyítva — két százalék­kal emelkedett. A Selypi Ce­mentművekből Kézsmárky Vilmos arról a hősies munká­ról számolt be, amelyet az I-es számú klinkerégető ke­mencénél Pásztor Miklós ter­melési osztályvezető, Bauer György és Molnár Ferenc technikus, Chikán Pál kar­bantartó, Lengyel Sándor, Tari Kálmán és Sütő Miklós segédmunkás végzett. A ke­mence helyrehozási munkái­ban a hűtési idő ötórás csök­kentésével hat óra állásidőt takarítottak meg, s ezzel 23 tonna klinkertermelés kiesé­sét akadályozták meg. Kiss Géza Mezőtárkányról, Hegyi János Novajról számolt be az április 4-i ünnepségekről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom