Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-11 / 29. szám

NÉPÚJSÁG 1956. április 11. szerda cA iioiqip mnqtjjiß piűídáf k&tio 1905 április 11-én született József Attila, a nagy ma­gyar proletárköltő HAZÁM {■ Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok, nagy. álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. II. Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bún, öngyilkosság lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetnl meg száz bajunk. Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! m. A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. S a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép esendő rtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják ki lesz a követ, hisz „nyíltan” dönt, ki ezer éve, magával kötve, mint a kéve, sunyit vagy parancsot követ IV. Sok urunk nem Volt rest, se kába. birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk. Szive szorult, rezgeti a lába, acsargó habon tovatűnt emlékezően és okádva, mint aki borba fojt le bűnt Volt, aki úgy vélte, kolomp szól, s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán'se lát a család. Múltúnk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az uj világ. V. A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről. S ha szombaton kezébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. VI. Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén s a summás sárgul, mint az asztag. de követelni nem serény. Ezer esztendő távolából, hátán kis batyuval, kilábol a népségből a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia. VII. S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad — édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve, láncon — nekem ezt nem szabad! Költő vagyok — szólj ügyészedre, ki ne tépje a toliamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót — nekem add meg boldogabb énekem! Naptár Színházi hírek — ÁPRILIS 6-án a Galya­tetői üdülőben nagy sikerrel mutatta be a Gárdonyi Géza Színház a Két évi mátkaság 21. előadását. — A LEÁNYVÁSÁR szom­bati és vasárnapi előadásain Illyés Ilona megbetegedése miatt Gyurkovics Zsuzsa, a Budapesti Nemzeti Színház művésznője játszotta Lucy sze­repét. A szerdai előadáson is­mét Illyés Ilona felléptével kerül előadásra a Leányvásár. — ÁPRILIS 10-től kezdve Tom szerepét Szili János és Tarján Tamás kettős szerep- osztásban játssza. — A GÁRDONYI GÉZA Színház bábcsoportja április 12-én, csütörtök délelőtt és április 14-én, szombaton dél­! után a járási kultúrházban ! Matvejeva: A csodálatos ka­lucsni — című bábjátékát mutatják be az egri gyerme­keknek. a színház műsora ; Április 11. szerda: Egerben, este 7-kor: Leányvásár. Mátravidékl Erőmű, este 7-kor: Két évi mátkaság. j Április 12. csütörtök: i Egerben, este 7-kor: Leányvásár. Felnémeten, délután 3-kor: I Idegen gyermek. { Április 13. péntek: I Egerben, este 7-kor: Leányvásár. KÖDÖS téli este... Az utcán nénikék sietnek, fázó­san húzzák összébb magukon a nagykendőt. Nyílnak, csu­kódnak a kapuk. Csend borul a falura, a jeges mátrai szél söpri a kihalt utcát, rázza a deszkakerítéseket. Egy házba három asszony fordul be, ke­zükben guzsaj. Jó meleg csap ki a szobából, odabent pörög­nek az orsók, peregnek a nyelvek. — Ügy vót az. lelkem, meg­bontotta a tehenünket! — kez­di a boszorkányhistóriát az öreg Eszter néni. — Azelőtt szelíd volt, mint a bárány, de a boszorkány végigsimította a kezével, attól fogva mindig rúgott. Nem lehetett megfejni, így mént ez két álló hétig. A harmadik héten már vére­set fejtünk. Jobb már nem ju­tott eszünkbe, az ember el­ment Mátraderecskére. Feri bácsihoz tanácsért. Adott az öreg mindenkinek, ha nem is ingyen.. Aztán az uram visz- szakézből zsúpot hozott az is­tállóból és három nap meg­füstölte vele a tehenet napfel­kelte előtt, meg naplemente után. Mert ez volt Feri bácsi tanácsa. De majd agyonrúgta a tehén füstölés köbben. — És utána? — Hát még utána is mak­rancos volt, egészen addig, amíg el nem adtuk. Aztán már nem volt baj vele... — Talán nem is rontás volt \ FONÓBAN a tehénen, csak valami kö­zönséges nyavalya? — Az éppen meglehet... — ismeri be Eszter néni. Annyi bizonyos, hogy fur­csa boszorkányok voltak aziok, hiszen csak a tanulatlan sze­gényeket háborgatták. Arról senki emberfia nem hallott, hogy báró Barkócziék zsúp­pal füstölték volna a tehenü­ket. Rajtuk nem fogott a ron­tás. Hiába ment át az úton lugat csurgatva a boszorkány­nak titulált asszony, a hintó­bán arra hajtó bárónénak ku­tya baja sem lett. AZ ÓRA egyhangú ketyegé­se jelzi az idő múlását. Az asztalion piros almák kínál- gatják magákat a fonó asz- szonyoknak, nyálszaporítónak, vagy ahogy ők mondják: nyá- lítónak. Hogy jobban sodród­jon a fonál. Régebben vad­szilva, vadalma járta a fonó­ban s karbid- vagy petró­leumlámpa vüágított. Most almát esznek, jóízű, piros al­mát és villanyfény ragyog a fonálon. De a fonó, az meg­van ma is. UJBÖL az orsók gyors pör­gését figyelem, és hallgatom az asszonyok vidám tere-fe- réjét, csipkelődését. Sok régi történet előkerül ilyenkor a régi időkből. Egyik-másik meg­érdemelné, hogy feljegyezzék. Például ez is: Nyomorgó hegyi falucská­ban összedugták fejüket az emberek: A sok beszédből el­határozás született: kivándo­rolnak Amerikába. Mint a megbolygatott méhkas, olyan volt a falu. Mindenütt ewől tanakodtak. Fiatalasszonyok könnyes szeme, anyák sóhaj­tása árulkodott arról, melyik házból megy valaki messzi idegenbe. Egy nemrég háza­sodott fiatalember is útra ké­szült. Még várják az útlevelet, az asszonyok titkon remény­kednek, talán meg sem jön. De megérkezik annak rendje- módja szerint. A fiatalember útra kel, itthagyja faluját, kis feleségét, megy a messzi bi­zonytalanba. À menyecske sír naphosszat, vígasztalhatatlan. Már két napja, hogy elment a vonat. Mi lesz velük? Hová jutnak? A kis falura lassan leszáll az est. Csend borul a Április 11. 1905-ben. 51 évvel ezelőtt szüle­tett József Attila, a nagy magyar proletárköltő. Április 13. 1916-ban, 52 évvel ezelőtt halt rreg Eötvös Károly író és poli­tikus. 1901-ben. 52 évvel ezelőtt halt meg Verescsagin. híres orosz festő­művész. 1945-ben, 11 éve szabadult fel Bées a náci iga alól. — HEVESEN az őszi nagy betakarítás idején a Klapka utcát a vontatók járhatatlan­ná tették. Mlost idősebb Sári István társadalmi munkát szervezett az út megjavításá­ra. A társadalmi munkára 80 ember jelentkezett, akik rend­be hozták az utat. _ A TTIT egri értelmiségi k lubjában április 11-én szer­dán este 8 órakor Dr. Bakos József főiskolai tanszékvezető a szép magyar beszédről tart előadást. — PÉTER VÁSÁRÁN újra fellendült az MNDSZ munka. Most az árvízkárosultak ja­vára Kisfüzesen előadást tar­tottak. Az előadás 500 forint bevételét eljuttatták az árvíz- károsultaknak. _ ÁPRILIS 23-án kezdődik Egerben a Bartók Béla-hét. Ezen a héten kiállítások és ze­nei események méltatják a nagy magyar zeneköltőt. — ORSZÁGSZERTE fel­lendült az „Ahány ház, annyi betétkönyv” mozgalom. Me­gyénkben Mezőtárkány, Gyön­gyöstarján, Ecséd. Besenyőte­lek, Balaton, Bükkszék dolgo­zói csatlakoztak a mozgalom­hoz. — A PETERVÁSÁRI járás­ban népművészeti kiállítás kezdődött április 8-án. A nép- művészeti kiállításon Heves­aranyos, Egerbocs, Fedémes, Szajla és a környék gyönyörű hímzései, égetett cserépedé­nyei, faragásai kerülnek be­mutatásra. — A KISFÜZESI DISZ szer­vezet készül a Hámán Kató seregszemlére. A Fehér Anna című háromfelvonásos drámát már kétszer játszották Kisfü­zesén nagy sikerrel. Most Pé- tervásárra készülnek, hogy az ottani dolgozóknak is bemu­tassák a színművet. — A BABONÁRÓL tart előadást április 13-án, pénte­ken este 8 órakor Darvas An­dor főiskolai tanár a TTIT egri értelmiségi klubjában. i — AZ IVÁDI községi kul­túrotthon színjátszói április 1-én nagy sikerrel mutatták be a Dankó Pista című há- j romfelvonásos színdarabot. A darabot Krupa László igazga- : tó-tani tó rendezte. (Tóth Já- ! nos.) sötét ablakú házakra, bent a pislákoló tűz fényénél imád­koznak asszonyok, gyerekek. A menyecske hangosan rebe- gi a Miatyánkot, vele a rokon Orzse néni. Hol van az ember? Már biztosan hajóra szálltak, ott úsznak a roppant tenge­ren! Jaj, csak beteg ne le­gyen! Itthon is mindig volt valami baja szegénynek. Kialszik a tűz, lecsukódnak a szemek. Alszik mindenki. Lassan elvonul az éjszaka, ke­leten már szürkül a reggel. Egy ember áll az ablak alatt. Batyu van a kezében. Bezörög az ablakon. Bentről mozgoló­dás. — Ki a? — sipít örzse néni álmos hangja. — Én vagyok, Béla! — Ro­zikám, nyiss ajtót, hazajöttem. Halk sikoltás, s már zörög is az ajtó zárja. Fáradtan be­válás zorog a „világjárt” ván­dor, akit csak Pestig vitt el a vonat. Ügy öleli át a felesé­gét. mintha hosszú évek óta nem látta volna, pedig csak két napja, hogy búcsút mon­dott neki. Pestről aztán visz- szafordult. Nem vitte tovább a lába. OTTHON aztán dolgozott, ha volt mit. mint eddig, nyo­morogtak, mint eddig, de hát együtt voltak legalább. Mert hiszen „mindenütt jó, de legjobb otthon.” Kovács János, Hatvan FILM: AZ EMIRÁTUS BUKÁSA W- ■ " v & ____D, A gyöngyösi Szabadság Filmszínház április 12-18-ig mutatja be Az emirátus buká­sa című ma­gyarul beszé-; lő színes szov­jet filmet. Szovjet Üz- bégisztánról szól a film, az 1920-as évek­ről, mikor még a buharai emír uralkodott. Bi­rodalmában ezeregyéjsza­kái fényesség ragyogott, de csak a palotá­ban. Az emír élet és halál ura volt. Adószedői kíméletlenül sanyargatták a dolgozó népet. Ugyanakkor már a szomszéd­ságban megszületett a fiatal szovjet állam. Ez nem tetszett a buharai emímek, se külföldi tanácsadóinak. El is határoz­ták, hogy betöréseikkel nyugtalanítják az új szovjet orszá­got. Ebben a történelmi helyzetben, a kitörő vihar fojtó lég­körében játszódik le a csodálatosan pompás színezetű film. A MOZIK MŰSORA' Egri Vörös Csillag: Április 11: Vízkereszt, vagy amit akartok (szovjet). Április 12—18: Döntő pillanat (jugoszláv), egri Bródy Sándor: Április 12—18: Az élet tanulsága (szovjet). íyöngyösi Szabadság: Április 11: Menekülés Franciaor­szágba (olasz). Április 12—16 : Az emirátus bukása (szovjet). Gyöngyösi Puskin: Április 11: Mágnás Miska (ma­gyar). Hatvani Vörös Csillag: Április 13—15: Kaméliás hölgy Április 11: A kis szökevény (amerikai). Április 12—16: Volt egyszer egy király (csehszlovák). Füzesabony: Április 11—12: Iskolakerülők (szovjet). Kitüntették a Suba—Cserniczky együttes tagjait Felszabadulásunk 11. évfor-i tagja személy szerint is kitün- dulóján az egriektől már rég- 1 tetősben részesült. A kitünte- óta ismert és szeretett Suha j tést többéves, magas színvona- Csermczky együttes yalameny- lü sokoldalú játékukért, igé­nyi tagját a „Szocialista kultu- .. ráért érdeméremmel tüntet- ' "/es musorválasztásukért mel ­lék ki. Ez az első zenekar az :tán. kaptak mfc'S az e^uttes országban, melynek minden tagjai. Műemlék, vagy befejezetlen kultűrház A jól végzett munka tuda­tában sétálgattam a múltkor Gyöngyössolymos utcáin. Az egyik kanyarban egy kicsit omladozó épület került sze­mem elé. Ni csak! Itt is vai műemlék? kérdeztem magam tói csodálkozva, mert soha nem hallottam még senkitől hogy Sólymosán is lenne hol- f mi középkori kastély romja. Igaz, hogy külsőre elég mai, . de úgy látszik, annak ide- 7 jén haladó építész tervezte — nyugtattam meg sajátmagam. Vissza, az autóbusz megálló felé, betértem a tanácsházára, megkérdezni, milyen műre bukkantam. Már előre dörzsöl- gettem a kezem, micsoda szerencse, hogy éppen én fedeztem fel egy eddig ismeretlen középkori építészeti remeket. • A tanácsnál kapott felvilágosítás alaposan lehűtötte lel­kesedésem. Kiderült, hogy nem is olyan régi, csupán károm éve, hogy felhúzták a falakat. A Mátrai Ásványbánya Vál­lalat kezdett hozzá, hogy a Sólymoson lakó bányászok és családjaik részére kultúrházat építsen. Szép nagyra tervez­ték a legkülönfélébb felszerelésekkel. Hatszázezer forintot költöttek rá, s nem is sok hiányzott a befejezéshez, elfo­gyott a pénz. Mivel pénz nélkül nem lehet építkezni, abba is maradt az egész. Sokfelé folyamodott már a községi ta­nács, a megyétől a minisztériumig, de azóta sem történt semmi, három éve mossa a falakat az eső, s rossz nyelvek szerint a beépített anyag is kezd elvándorolni, hogy csirke­ól, vagy más efféle alkalmatosság építését szolgálja. Nem tudom, mik a további tervek. Mindenesetre, ha to­vábbra is „romos műemlékként” akarják őrizni, javaslom, telepítsenek a falak tetejére mohát, futtassák be repkény- nyel, hordják él a törmelékeket, amik új építkezésre enged­nek következtetni, s a helyükre telepítsenek gyorsan növő cserjét. De más megoldás is van. Fejezzék be az építkezést Én azt hiszem, ezt látnák szívese bben a solymosiak. (deák) A vámosgyör- ki színjátszók szovjet vígjáté­kot adnak elő, a „Gazdag féle­ségűét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom