Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-08 / 11. szám

4, NÉPÚJSÁG 1956. febrafe 1 «rte Súlyos beteg volt mär Jó­zsef Attila. Utolsó napjait élte Szárszón. A késő őszi szél ja- jongása gyötrő emlékeket lo­pott szívébe, egyszerre rohanta meg minden, ami rossz volt, ami fájt. Érezte százezrek te­hetetlen vergődését, ráneheze­dett az embertelen kor és mint az acélabroncs, szorította seb­zett szívét a reménytelenség. Néha azért még földerült a kedve, lró barátai meglátogat­ták, megcsillantották előtte az élet színeit. Ott hagyja a tom­pa falusi csendet, útra kel, hogy ismét emberek közt le­gyen, felolvasó esteket tartson vidéken. Ide vezetett volna az első útja Egerbe. A költő helyett azonban csak halálának híre érkezett meg. Idegileg teljesen tönkrement, s a halálba menekült az elvi­selhetetlen kínok elől. * 1956 február 4-én, szomba­ton szavalóestet tartott a DISZ Egerben A szakszervezet Rá­kosi terme csaknem teljesen megtelt. Hideg volt, meglehe­tősen hideg — a cserépkályha egész nap sem bírta felmele­gíteni a levegőt. De azért a műsor alatt egy pisszenés sem hallatszott, a jobbára középis­kolásokból álló közönség vé­A költő eljutott Egerbe . . . gig áhítatos csendben hallgat­ta az előadást. Csak a szava­latok után harsant fel újra, meg újra a taps. József Attila verseit szaval­ták. Abkarovics Endre bevezető előadása és a „Curiculum vi­tae” (József Attila „önéletraj­za”) után egy gazdag csokorra valót 'mondtak el a szavalok József Attila verseiből. „De szeretnék gazdag lenni...“ ri­koltotta egy pöttöm kis úttörő a gyermek József Attila vá­gyódását, első ránkmaradt versét, — ,„ ... adj embersé­get az embernek, adj magyar­ságot a magyarnak....” — harsognak a művész hangján a férfi József Attila bátor, ke­mény szavai az utolsó szava­latban. Jól sikerült az est, az olyan rendezési hibáktól eltekintve, mint a terem fűtése. A szava­latok színvonala igen váltako­zó volt, hiszen kiváló színészek és középiskolás fiúk, lányok követték egymást a pódiumon, — de valamiben egyek voltak: a költő iránt érzett szeretet- ben, áhítatban, A versek meg­hökkentő képekbe, egyéni gondolattársításokba öltözte­tett, mély gondolatait a fiatal szavalok is többnyire átértve és megértetve mondták el. Akadtak szavalatok, ame­lyek feledhetetlen élményt hoztak az est közönségének. Megrendítő volt a „Kései sira­tó” Ruttkai Ottónak, a Gárdo­nyi Színház igazgatójának elő­adásában. Hangjában ott vi­harzott a halálra sebzett köl­tő fájdalma és lázongása, szá­jára mintha önként tolultak volna a gyermekkor lerázha- tatlan. panaszos emlékei, a be­teg lélek és a költői lángész csodálatos összetétele. Lóránd Hanna egy másik József Attilát szólaltatott meg — a gyengéd, szeretetre vá­gyó embert. Szívbemarkolóan, bensőségesen mondta el az „Altatót" és a „Mamát”. József Attila gyönyörű sze­relmes versét, az „Ödát” Ken­derest Tibor szavalta nagyon hangulatosan, nagyon embe­rien. Érzések és látomások életre támadtak a hangjában, szavalata méltó volt ehhez a csodálatos költeményhez. Egy­két résznél egy kicsit talán szenvedélyesebb lehetett vol­na, bár a vers alaphangulatát, az áhítatot, az elragadtatást híven adta vissza. Férfiasán, keményen cseng­tek a harcos József Attila so­rai Sárközi Zoltán ajkáról. A „Fiatal életek indulóját”, a „Lebukott“-at és a „Duná- nál”-t szavalta, mindhárom verset nagyon szépen. A műkedvelők közül emlí­tést érdemel Vízi Marika és Vargha Dénes, de a kisebb- nagyobb zökkenőket nem te­kintve, a többi is megfelelt. Legfeljebb a „Tiszta szívvel”-! szerettük volna métóbb tol­mácsolásban hallani. Említést érdemel Dr. Kalmár Lajosné is a „Curiculum vitae" szép és emberi elmondásáért. Abkarovics Endre beveze­tőjén és összekötő szövegén érezni lehtett az alapos, lelki- ismeretes felkészülést. Köz­vetlenül és érdekesen ismer- tette József Attila életét, köl­tészetét — egy-két túlmagya­rázástól eltekintve. * Csaknem két évtized telt el azóta, hogy a halál végkép megakadályozta József Attila Egerbe jövetelét. De azért mégis megérke­zett hozzánk. <— á —) FILM 3 Tízéves a föídművesszövetkezeti mozoaíem A Földművesszövetkezetek Heves megyei Központja, a földművesszövetkezeti mozga­lom 10. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott az egri Tisztiklub helyiségében. Az ünnepségen résztvett Bágyi Imre elvtárs, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, Lipták Sándor elvtárs. a SZÖVOSZ igazgatósági tagja és megyénk legjobb földművesszövetkezeti vezetői, dolgozói és tagjai. Az ünnepi ülés beszámolóját Bartolák Mihály elvtárs, a MÉSZÖV igazgatóság elnöke tartotta. A beszámoló elején a megalakulással, kezdeti nehéz­ségekkel foglalkozott, rrtejd is­mertette, hogy tíz év alatt ho- gvan fejlődött megyénkben a fö.dművesszövetkezeti mozga­lom. „A földművesszövetkezetek helyes munkáját látva, a dolgo­zó parasztság nagy számmal kérte felvételét a földműves­szövetkezetbe — mondotta a többek között. — S ma a szö­vetkezetek tíz éves évforduló­ján megyénk területén több mint 60.000 földművesszövetke­zeti tag van, s ezek közül több mint 7000 már áttér a szövet­kezés fejlettebb formájára, a termelőszövetkezeti gazdálko­dás útjára. Szövetkezeteink mellett mintegy 33 különböző szőlő, gyümölcs, méhészet, stb. szakcsoportban 4000 dolgozó paraszt művelődik és fejleszti szakképzetségét". Ezután a kereskedelem te­rén elért eredményekről be­szélt, majd áttért a hibák is­mertetésére. „Többek között a politikai munka lebecsülése volt az a jelentős hiba, amely fennállt, s bizonyos mértékig még ma is fennáll földműves­szövetkezeteinknél, — mondot­ta. — Földművesszövetkezete­ink jelentős része feladatát csak abban látja, hogy fejlessze a kereskedelmi hálózatot, jól szervezze meg a felvásárlást, ugyanakkor elhanyagolták a dolgozó parasztság felvilágosí­tását a termelőszövetkezeti gaz- dá.kodás érdekében.“ A be­számoló végén Bartolák elv­társ azzal foglalkozott, hogy megyénk termelőszövetkezete­inek minden vezetője, s min­den tagja eredményes munkát végzett az eltelt tíz év alatt, s ezek az eredmények, további sikerekre lelkesítsenek min­denkit. A beszámolóhoz számos föld­művesszövetkezeti dolgozó és szövetkezeti tag szólt hozzá. — Felszólalt még Bágyi Im­re elvtárs, a megyei pártbizott­ság kereskedelmi osztályának vezetője, Lipták Sándor elv­társ, a Szövetkezetek Országos Szövetségének igazgatósági tag­ja is. A vita után Lipták elv­társ 15 kiváló dolgozónak nyúj­totta át a SZÖVOSZ nevében a , Kiváló földművesszövetkezeti dolgozó” jelvényt. A MÉSZÖV részéről pedig Bartolák elvtárs közel 90 föídművesszövetkezeti tagnak nyújtott át jó munká­jáért oklevelet. A kitüntetések átvételét ebéd követte, majd tekintették a kisgép kiállítást. Ezután színvonalas kultúrmű- az ünnepi ülés résztvevői meg- sor szórakoztatta az ünnepség résztvevőit, melyet reggelig tar­tó tánc követett. *■ Rendelet a zenészek alkalmaztatásáról A minisztertanács 12.150/1948. sz. munkaközvetítő rendelet alapján olyan alkalomra, mely bármilyen összeállítású zenekart igényel, ezt kizárólag csak a Művészeti Dolgo­zók Szakszervezetének munkaköz­vetítő irodáján keresztül lehet al­kalmaztatni. A Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1955. évi 13. számú törvény- erejű rendelete kimondja, hogy az a magánszemély, vagy szervezet, aki műsoros előadást, vagy tánc- mulatságot rendez és ezen műkö­dési engedéllyel nem rendelkező zenészt alkalmaz, illetve hivatás­szerűen fellép, bűntettet követ el és egy évig terjedő börtönnel bün­tethető. A fenti rendelet 7 szakaszának 1. bekezdése kimondja: Szabálysér­tés miatt 500 forintig terjedhető Az idegen gyermek A GÁRDONYI GÉZA Szín­ház január 30-án ismételten bemutatta Egerben Skvarkin „Az idegen gyermek” című vígjátékát. Szellemes, szókimondó víg­játék ez, izig-vérig mai tár­gyú. Egy régi probléma — az elhagyott leányanya problémá­ja — új környezetben. Manja, a fiatal színésznő szerepet ta­nul és félreértés folytán a lány szülei, udvarlói valóság­nak vélik a szerepet: azt hi­szik, hogy Manja gyermeket vár. Tömérdek mulatságos helyzet és fordulat után fény derül a tévedésre, de addigra a darab minden szereplője ál­lást foglalt már s állásfoglalá­sával megmutatta igazi énjét, felfogását. Nagy erénye a darabnak életszerűsége, reális volta. Hu­mora belülről fakad, azokból a kisebb-nagyobb emberi gyön­gékből, amelyeket a szokatlan helyzet előcsal. Meg-megújúló, hangos derültség fogadja a nézőtéren a szereplők jóízű „bemondásait”, jellemző meg­nyilvánulásait Friss és gör­dülékeny az egész előadás, sehol sem érezni benne azt a mesterkéltséget, amellyel víg­játékírók gyakran a humort próbálják fokozni. Természe­tes és igaz a szovjet élet le­vegője is, az a humánum, amely nagy szavak, nagy gesz­tusok nélkül, egy kis töpren­géssel, enyhe dohogással meg- bocsájt a „megtévedt” lány­nak. A rendezést is az életszerű­ségre, hitelességre való törek­vés jellemezte, de nem volt hí­ján az ötleteknek, a vígjátéki frissességnek sem. A rendező derekasan kiaknázta a helyze­tek adta lehetőségeket, derűs, humoros mozzanatokkal fűsze­rezte a színpadon bonyolódó, bontakozó történetet, de attól sem riadt vissza, hogy egy je­lenetet (Manja apja dédelgetett könyveivel) megrázóan drá­maivá tegyen. Ez a jelenet a maga komolyságával, drámai- ságával nem csak hogy nem ütközik ki a vígjáték derűs színeiből, hanem elmélyíti hátterét, igazabbá, meggyő­zőbbé teszi az egész vígjáté­kot. TETEMES RÉSZE volt az előadás sikerében Károlyi Ist­ván játékának. Manja apját alakítja, Karaulov zenészt, egy zsörtölődő, aranyszívű bá­csikát. Játéka annyira sokré­tű, annyira teljes és emberi, hogy láttára a néző elfeledke­zik színpadról és rivaldafény­ről, megbűvölten figyeli az előtte alakuló emberi élete­pénzbírsággal büntethető az a ma­gánszemély. aki zenészt működési engedély nélkül, vagy a közvetí­tés megkerülésével szerepeltet. Az egri Munkaközvetítő címe: Eger, Széchenyi utca 16. A SZÍNHÁZ MŰSORA: Február 8: Egerben, este 7-kor: Pacsirta. Egercsehiben este 7-kor: Viz­kereszt. Február 9: Egerben, este 7-kor: Pacsirta. Február 10: Egerben, este 7-kor: Pacsirta. Pétervására, este 7-kor: Víz­kereszt. Február 11: Egerben, este 7-kor: Pacsirta. Galyatető, este 7-kor: Vízkereszt. két. Zsémbes és gyöngéd, hé­be-hóba felfortyan, de még akkor is érezzük, hogy szelíd, békés ember, aki többnyire enged felesége és lánya akara­tának, egy kissé fanyar hu­mora is sok emberi kedvessé­get érzékeltet. Károlyi István­nak az egész előadás folyamán nem volt egy mozdulata, egy hanglejtése, amelyet ne érzett volna a néző hitelesnek, oda- illőnek. Nagy színészi tehetsé­gével, mély és alapos ember- ismeretével, fejlett játékkul­túrájával felejthetetlen alakí­tást nyújt ebben a könnyed, derűs vígjátékban. Nem maradt el mögötte Mi­hályi Vilcsi sem, aki Karaulov feleségét játszotta a darabban. Sápítozó, egy kicsit régimódi néni, aki sok mindent nem ért meg a körülötte zajló élet­ből, egy kicsit jámborka, de azért mégse látjuk komikus­nak, — mulatságosnak csupán és ugyanakkor rokonszenves­nek, mert Mihályi Vilcsi ala­kításában is sok az emberi kedvesség, nem karikatúrát, hanem hús-vér embert mutat be a buzgólkodó, ravaszkodó, együgyű, jószívű öreg ma- mácska ismert és mégis meg­győző emberi képét. Kitűnő alakítás volt Forgács Kálmáné is. Ezúttal „komoly” szerepben mutatkozott be — Jásája a darab hősei közül a legteljesebb, leghatározottabb ember, az új szovjet ifjúság legméltóbb képviselője. For­Ruházati kiállítás Hatvanban Hatvanban a Vegyipari Tech­nikum helyiségében február 1-én nyílt meg a Gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat vá­sárlással egybekötött ruházati kiállítása. A kiállítást eddig igen sok érdeklődő és vásárló tekintette meg A kiállítást február 10-ig tartják nyitva. A MOZIK MÜSORA: Egri Vörös Csillag Filmszínház: Február 8: Körhinta (magyar). . Február 9^15: Fiam, a tanár úr (olasz). Egri Bródy Sándor Mozi: Február 8: Az eltűnt kapitány (szovjet). Február 10—11: Borisz Godunov. Egri Szabadság Mozi: Február 11—13: Volt egyszer egy király. (csehszlovák). Egri Béke Mozi: Február, it—-12:i Eladó kísértet 1 (angol). Gyöngyösi Szabadság Február 8: Kulmi ökör (német). Február 9—15: Körhinta (magyar) gyöngyösi Puskin: Február 8: Taxi úr (francia). Február 10—15: Gyötrelmes éj­szaka (jugoszláv). Hatvan: Február 8: Köpenitzky kapitány (német). Február 9—15: Az élet hídja (magyar). Füzesabony: . Február 8—9: Hajléktalanok (német). Február 11—13: Bátrak csapata (szovjet). — NAGY SIKERREL mű­ködik Komlón a kultúrcsoport hét tagú zenekara. A községi tanácstól a napokban 3 ezer forintot kaptak hangszerpót­lásra. A zenekar tagjai a mű­soros esték bevételét a zenekar fejlesztésére fordítják. j BORISZ GODUNOV Muszorgszkij világhírű ope­rájának film- változatát ké­szítette el a szovjet stúdió. A film a szov­jet filmgyártás nagy sikere, mert alkotói megtalálták az összes ténye­zők, a hang, kép, kiállítás, mozgalmasság, színpadszerű­ség tökéletes harmóniáját. Vagyis olyan összhangot te­remtettek a színpadon ját­szott opera és a való életet áb­rázoló film kö­zött, hogy a né­ző mindvégig tudatában van annak, hogy fényképezett operaelőadást lát, ugyanakkor mégis tökéletes illúziót kelt minden egyes jelenet, minden egyes életszerű kocka. A filmet az egri Bródi mozi február 10-én mutatja be. Eredeti ötlet gács Kálmánnak nehéz dolga volt, hiszen egy töretlen jelle­mű és egyáltalán nem nevet­séges embert kellett bemutat­nia — vígjátékban, tehát a de­rűs hangulatba, komikus jele­netekbe beleilleszkedve. For­gács Kálmán kitűnően meg­birkózott ezzel a feladattal, alakításában Jása bátor, hatá­rozott, igaz ember, minden póz, minden hamis pátosz nél­kül. Ez az alakítás arról is ta­núságot tett, hogy £» „pozitív hős“ lehet nagyon egyszerű, nagyon mindennapian és ter­mészetesen emberi — egyszó­val igaz és meggyőző Kemény és férfias az utolsó felvonás végén, amikor elébe toppan Pribiljev mérnöknek. Kár, hogy jelmeze — bíborvörös blúza — ünnepélyességével el­ütött a Forgács Kálmán alakí­totta Jása egyszerűségétől és sötét tónusával öregítette az alakot. SZÉPEN, töretlenül játszott Dobi írisz is, Manja alakítója. Meggyőző volt temperamentu­mossága, az elkényeztetett lá­nyokra jellemző akaratossága, amely harmonikusan összeil­leszkedett az alakításban a fiatal szovjet színésznő egész­séges életfelfogásával. Jól sikerült Sárközi Zoltán Kosztyája is, a szerelmes diák egy kicsit félszeg alakja, ha néhol túlságosan gyerekesnek hatott is (pl. síró jelenete) a komoly Jása mellett — ezt a kontrasztot talán lehetett vol­Nem veszett még ki az emberiségből a lelemény. Ezt a legutóbb Hevesen tapasztaltam. A járási kultúrház szín­játszói előadták Szigligeti: „A cigány” című színdarabját. Előadták több ízben, s hála a csoport igyekezetének, taps­ban és bevételben sem volt hiány. A taps nem lebecsülendő dolog, a bevétel meg még kevésbé, hiszen abból lesz ké­nyelmesebb, otthonosabb a kultúrház, abból fizetik azokat a kisebb-nagyobb kiadásokat, amelyekre már nem futja az állámi támogatásból. Történt azonban, hogy a hevesi földművesszövetkezet berkeiben megirigyelték ezeket a bevételi pénzecskéket. Az irigység még nem lenne baj', ha nem követte volna tett. És itt kell említenünk a leleményességet, amely igazán bá- mulalraméltó ötletet sugallt a szövetkezet ÜB elnökének: tollat ragadott és meghatalmazta az egyik szövetkezeti al­kalmazottat, hogy „ A cigány” előadásain ellenőrizze a pénztárat és átvegye a földmúvesszövetkezetnek járó (!) ötven százalékot. Már mint a bevétel ötven százalékát. Jogalapul pedig az szolgált ehhez, hogy a színjátszó csoport három tagja szövetkezeti alkalmazott. Az ötlet rendkívül eredeti. Csodálatos, hogy eddig még senkinek sem jutott eszébe. Most már feltehetően mások is követik majd. Megjelenik a pedagógus szakszervezet meg­bízottja és követeli a bevételnek legalább hatvanöt száza­lékát, hiszen négy színjátszó pedagógus. Bejelenti igényét a járási tanács, a helyi könyvesbolt, a Háziipari Szövetke­zet is, hiszen tőlük is vannak színjátszók. Tatán még or­szágos mozgalom is kerekedik ebből a merész kezdemé­nyezésből. Eredeti, nagyon eredeti. Elragadtatásomat egy dolog fékezi csupán: sajnálom a kultúrházat. Szegény kultúrház! Rendezi, szervezi az előadásokat, gondoskodik a kellékekről, helyiségekről, szállítóeszközökről és végül még le kell szur­kolnia a bevétel 150 százalékát. Néhány előadás és teljes csődbe jut. Ez azonban aligha érdekli a földművesszövetkezet vezetőit. A kultúrházért főjjön a népművelési osztály feje. Csakhogy van ám itt egy bökkenő! Egyszer csak be­állít a szövetkezethez a kuitúrház művészeti előadója és felmutat egy írást, miszerint a járási kultúrház igazgatója meghatalmazza, hogy ellenőrizze a szövetkezet áruházának, étkezdéjének pénztárát és felvegye a bevétel ötven száza­lékát. Mondjuk azzal a jogcímmel, hogy a kultúrház dol­gozói ott szoktak vásárolni. Akkor mi lesz? G. A. Tanácsok híradója — Nagyréde községben Győ­zelem néven alakult új terme­lőszövetkezetnek jelenleg már 33 tagja van. Vámosgyörkön Szedmák Kálmán középpa­raszt már az 1956 évi sertés-, szarvasmarha-, baromfibeadá­sának teljes egészében eleget tett. — Nagyréde község új út­szakasza, a Dózsa György utca is villanyt kap a napokban, így az egész községben csupán két útszakasz marad villany- hálózat nélkül. A villanyfo­gyasztók száma, a felszaba­dulás előtti kétszeresére emel­kedik a községben. — Csizik Pál járási tanács­tag Kisnánán ' beszámolót tar­tott. A beszámolón részt vett 42 dolgozó paraszt. Megvitat­ták a tsz mozgalom jelentősé­gét, és azt, hogy mi az oka an­nak, hogy távolmaradtak ed­dig a termelőszövetkezettől. A beszámoló alkalmával Hado- bás Józsefné bejelentette, hogy szeretne tagja lenni az „Üj vi­lág“ Tsz-nek, s alá is írta a belépési nyilatkozatot. — Söregi László és Borász László vámosgyörki tanácsta­gok a január hónapban meg­tartott tanácsgyülés előtt vá­lasztókerületekben megláto­gatták a választóikat és a ta­nácsülésen ismertették a la­kosság problémáit. na egy hajszálnyival enyhíteni. Nagyon kedves és megnyerő volt Fontos Magda Rája sze­repében, rövidebb alakítása is feltétlenül elismerést érdemel. Jámbor Zoltán igen ötlete­sen, mulatságosan játszotta Szenecskát, a fogtechnikust, eredeti figurája sokszor inge­relte nevetésre a nézőket. Jó volt Szabó Imre is, mint Pribiljev mérnök, a gerincte­len, aljas, törtető. Szerepét gazdagíthatta volna még ár­nyalatokkal, ötletekkel, de így is meggyőző, hiteles volt. Sebestyén Éva alakítása ke­vésbé sikerült — s ez talán nem is annyira az ő hibája, mint inkább a rendezésé. Az első felvonásban jóindulatú, együttérző, egy kicsit kotnye­les leánykának mutatkozik be, — a későbbiekben mint irigy és kárörvendő teremtést lát­juk viszont, arról nem is szól­va, hogy önmagában is túl­zottnak hat ez a viselkedés a „pá, drágám”-mal és az ehhez illő hanglejtéssel. A jelmezek — a fentebb említett vörös blúztól eltekint­ve — jók voltak és a díszle­tekkel együtt beleilleszkedtek az előadás hangulatába. „AZ IDEGEN gyermek” nagy közönségsikert aratott, kitűnő ’előadását előrelátható­lag a Szovjet-Magyar Barát­sági Hónapban többször bemu­tatja a színház, vidéken addig is sokszor játszák még. Gács András

Next

/
Oldalképek
Tartalom