Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-08 / 11. szám

3956. február 8. szerda NÉPÚJSÁG 5 Késsüljünk fel jól a seregssemlére A Hámán Kató Ifjúsági Kulturális és Sport Seregszem­lét meghirdető szervek felhí­vására megyénk ifjúsága nagy örömmel és lelkesedéssel kap­csolódott be ebbe a mozga­lomba. A DISZ szervezetek, kultúrházak, tömegszervezetek kultúrcsoportjai és sportcso­portjai, az úttörőcsapatok egy­más után küldték be nevezé­seiket a seregszemle különbö­ző bemutatóira, versenyeire. Megpezsdült az élet a DISZ szervezetekben, lelkesedéstől kipirult arcú ifjak, lányok in­dulnak az esti szürkületben a kultúrotthon felé, melynek ki­világított termei, szobáiban duruzsoló meleg várja a mű­vészeti csoportokat próbára. Sok-sok községben csendül­nek fel ilyenkor a Heves me­gyei népdalok, régi harcok emlékét felelevenítő mozgalmi indulók. A népi zenekarok is nagy munkában vannak. A pe~ tőfibányai szimfónikus zene­karnak is hallják már szép ■dallamokban megzendülő har­móniáit a munkából jövő bá­nyászok. A boldogi úttörők nagy lelkesedéssel gyűjtik köz­ségük régi népdalait, tanulják, énekelik ezeket és nem egy­szer nagymamáik ajkáról olyan szép dalokat jegyeztek fel, amelyet az egész község már kezdett elfelejteni. A porosz­lói Béke Tsz fiataljai is nagy lelkesedéssel készülnek a Sári bíró előadására. A boldogi tsz- ben pedig Szabó Pál: Űj föld •című darabját tűzték műsorra. Eddig 330 öntevékeny mű­vészeti csoport nevezett be, melyből 76 énekkar, 20 zene­kar, 117 tánccsoport, 109 szín­játszócsoport, 6 báb-csoport és 2 népi együttes készül a bemutatókra. 320 sportszak­osztályban résztvevő fiatal fe­je hajlik erősen töprengve a sakktábla fölé, figyeli nagy izgalommal a ping-pong asztal fölött. ide-oda pattogó kis fe­hér labdát, csatolja lábára a frissen esett havon most már szilajon szágúldható sítalpa­kat, a futók is szorgalmasan edzenek az atlétikai verse­nyekre. szpartakiádokra. A ne­vezettek száma 15.000. Az eddig beérkezett nevezé­sek mégis azt mutatják, hogy a felnőtt csoportok közül aránylag kevés az üzemi if­júsági kultúrális csoportjainak nevezése. Több nagyobb üzem nem nevezett még a verse­nyekre. Például a Fínomsze- relvénygyár, a Gyöngyösi Vál­tó és Kitérőgyár, a Szerszám- és Készülékgyár, a XII-es ak­na, Egercsehi Bányatelep, stb. Pedig tudjuk, hogy ezeken a helyeken igen élénk kulturá­lis élet folyik. Sokkal több ne­vezést várunk a füzesabonyi, a hevesi és a gyöngyösi járási termelőszövetkezetek, gépál­lomások, állami gazdaságok kultúrcsoportjai tói. Nagyon hiányoljuk Hatvan és Gyön­gyös város, a tavalyi sereg­szemlén oly szép sikerrel sze­repelt úttörő kultúrcsoport- jait is. Úgyszólván egyáltalán nem képviseltetik magukat a seregszemlén a KISZÖV kul­túrcsoportjai sem. Éppen ezért igen fontos, hogy a járási szervező bizottságok nagyobb erővel folytassák a nevezé­si agitációt ezeken a területe­ken. örvendetesen megnőtt a DISZ alapszervezetekben a kulturális tevékenység. A ta­valyinál jóval több, mintegy 90 DISZ kultúrcsoport lelkes munkája azt igazolja, hogy az ifjúság nevelésével való fog­lalkozás a párt Központi Ve­zetőségének határozata után társadalmi üggyé vált. ' Jelentősen megjavult az idei seregszemlén a művészeti cso­portok műsorválasztása, mű­sorpolitikája is. Az énekkarok általában Bartók, Kodály, Bár­dos-műveket, vagy népi dal­feldolgozásokat tűztek műsor­ra, szerepelnek műsoranyaguk­ban klasszikus művek és moz­galmi dalok is. A tánccsopor­tok jórésze helyi gyűjtés alap­ján eredeti táncmotívumok­ból összeállított táncszámokat választott, más ^részük már feldolgozott tánckoreográfia betanulását vállalta. Sokkal na­gyobb gondot kell fordítanunk azonban az átélt, művészi elő­adásmódra, mint eddig bármi­kor. A népi együttesek közül a felsőtárkányi, mezőszemerei s az újonnan alakult füzesabo­nyi népi együttes készül új műsorral, daljátékkal és népi mesejátékkal. Az országos hí­rű mátraszentimrei népi együt­tes népdalokkal szerepel. Igen sokat javult a színját­szó csoportok műsorpolitikája. Nem is lehet már találni Kó- kai-féle népszínműveket a műsorra tűzött darabok kö­zött, most inkább a színját­szók könyvtára sorozatban megjelent népszínművek, Mó­ricz: „Sári bíró”, „Nem élhe­tek muzsikaszó nélkül” és Szigligeti: „A cigány” című darabja került előtérbe. Arra kell azonban legjobban vigyáz­ni, hogy ne sok csoport tűzze műsorra ezeket a műveket, mert így a csereműsorok lebo­nyolítása és a versenyzési le­hetőség erősen csökken. A ta­valy még olÿ divatos operett­láz is lehunyóban van, csupán j egy csoport nevezett be a Csárdáskirálynővel, egy a Gül Babával, egy a Szibériai rap­szódiával s az utóbbinak igen örülünk. A szovjet darabok főkép Csehov és Nyekraszov egyfelvonásosait tűzték műsor­ra, valamint a Bolondos va­sárnapot és a Kisunokámat Sokkal több szép szovjet da­rabot választanak csoportja­ink, annál is inkább, mivel a Barátsági Hónap rendezvé­nyeit ízlésesen összeállított szovjet és magyar Színdara­bokkal, jelenetekkel szeret­nénk még ünnepélyesebbé ten­ni. A klasszikus művek közül főkép Moliere és Schiller da­rabjai szerepelnek. A figye­lem egyre inkább örvendete­sen a magyar színjátszó iroda­lom felé fordul. A csoportok jórésze Gárdonyi, Móricz, Csí­ki, Jókai, Bródy darabjait vá­lasztotta. Mai életünk, korunk problémái főkép az egyfelvo- násos darabok választásában jelentkeznek. Igen örülünk an­nak, hogy már sok csoport tű­zött műsorára egyfelvonásos darabot az eddigi háromfel- vonásosakkal szemben. Üj éle­tünket tükröző háipmfelvoná- sost — sajnos — kevés csoport választott. Az úttörő színjátszócsopor­tok is megtalálták végre a ne­kik legjobban megfelelő szép mesejátékokat és. ifjúsági szín­darabokat Legfontosabb most a szor­galmas, lelkiismeretes felké­szülés a seregszemle helyi bemutatóira, ahol az első ver­senyek fognak lezajlani. Ezen alkalommal a szakemberekből összeállított bíráló bizottságok elsősorban a csoportok elő­adásainak művészi színvona lát és a csoporton belüli neve­lő munkát fogják értékelni a továbbjutás szempontjából. DISZ ’ alapszervezetek, üze­mek és termelőszövetkezetek fiataljai, kultúrotthonok mű­vészeti csoportjai és sportolói, készüljetek megyénk ifjúsá­gának hatalmas seregszemlé­jére, a Hámán Kató Ifjúsági Kulturális és Sport Seregszem­le bemutatóira, versenyeire, mutassátok meg, hogy me­gyénk ifjúságában milyen erő­sen él a művészet és a sport szeretete, népünk alkotó kész­sége. Dienes Tibor, Megyei Tanács Népműv. Oszt Termelési értekezlet volt az Egri Yendéglátóipari Vállalatnál Az egri Vendéglátóipari Vállalat dolgozói termelési ér­tekezleten beszélték meg az elmúlt negyedévi termelési eredményeiket. A negyedév tervteljesítési eredménye 103.8 százalék volt. Többen nyerték el a kiváló dolgozó jelvényt. Ezek között Konti József, Bu­davári Lajosné, Csont István­ná vendéglátóipari dolgozók. Ezenkívül 18-an kapták meg ^az „Élenjáró kereskedelmi dol­gozó” címet és oklevelet. A jó munka nyomán a 6-os cukrászda és a 8-as sz. ital­bolt a „Kiváló • bolt” címet nyerte el. Szép felajánlások és versenyfelhívások is születtek a termelési értekezleten és ezek biztosítékul szolgálnak a további jó munkára az első negyedéves terv túlteljesítésé­re. Új Szikra könyvek Lenin művei 17. kötet. Azo­kat a műveket tartalmazza, melyeket Lenin 1910 decem­berétől 1912 áprilisig írt. E művek azt a harcot tükrözik, melyet a párt Lenin vezetésé­vel a likvidátorok és a men- sevikek ellen folytatott. Eb­ben a kötetben találhatók a Bolsevik párt történetében oly nagy jelentőségű Prágai Kon­ferencia dokumentumai is. Több cikk a liberálisok ellen- forradalmiságának leleplezé­sével, a „békítgetők“ elvtelen- ségével, a liberális munkáspo­litika opportunizmusával és a IV. Duma-választási kampány taktikájával foglalkozik. E kö­tetben található „A marxiz­mus történelmi fejlődésének néhány sajátosságáról“ című ismert lenini cikk is. Frank László: Az atom láza­dása. A német fasiszták meg­szállták Norvégiát. Első gond­juk az atombomba gyártásá­hoz szükséges, Norvégiában le­vő nehézvízkészlet elrablása. Leszállásra kényszerítik német területen a nehézvizet Angliá­ba szállító repülőgépet — de a nehézvíz nincs a gépen. Már más géppel sikerült megmen­teni. Ezzel a valóságban meg­történt epizóddal kezdődik a regény. A történet főhőse Zim­mermann német professzor, akinek zsidó feleségét a né­metek internálják. A profesz- szor megszökteti feleségét a fasiszták fogságából és kül­földre távozik. POSTA RÁDIÓ JAVÍTÓ ÜZEME „Kávéi“ Eger, Zalár u. 7. mindenféle rádiót, erősítőt, stb. javít garanciával, ma­gánfélnek is. VITA Üolgosson-e as anya, a feleség? Ahol a család közösen dolgozik A „Vita” megjelenése óta érdeklődve olvasom és kíván­csian várom a válaszokat, il­letve hozzászólásokat, melyek igen érdekesek és különbö­zőek. Hát igen „hogy dolgoz­zon-e a feleség, és anya” erről igen sokat lehetne és kell is beszélni, még pedig több szem­pontból: Először: mert a szocializ­mus építéséhez szükség van minden dolgos kézre és szük­séges, hogy társadalmunk min­den egyes egészséges munka­bíró tagja kivegye részét épí­téséből, nem kivétel itt a nő sem. Másodszor: ha a feleség is dolgozik, bizonyos, hogy több jut a családnak, a gyermekek­nek is. Több és szebb ruha, szebb bútor, több játék stb. Beszélnem kell a nő egyen­jogúságáról is, melynek elve: „az egyenlő munkáért, egyen­lő bért!1’ Dolgozó nőink, akik felesé­gek és anyák is, jól megállják helyüket a munkában és igen szép eredményeket tudnak fel­mutatni a termelésben. Hány kiváló orvosnő, mérnöknő. szö­vőnő, traktorosnő, állattenyész­tőnő van, akiknek megbecsü­lésben van részük? De még igen sok feleség és anya nem él azzal a jogával, hogy férjének egyenrangú és egyenjogú társa legyen és nem mer, vagy nem tud kiszakad­ni a házimunka hétköznapisá- gából.. Most pedig azt kérde­zem, hogy annak a nőnek, aki érzi, hogy tudásával és mun­kájával hozzá tudna járulni a társadalmunk építéséhez, miért kell a háztartási munkában felőrlődnie, miért ne lehetne társadalmunknak hasznos, épí­tő tagja, miért nem töltené be olyan hivatást, vagy munka­kört, amely tudásának, vagy egyéniségének leginkább meg­felel. Ennek két jó oldala van. Munkájával és tudásával elő­segíti építésünket és ugyan­akkor emelkedik családjának anyagi helyzete. Én is dolgozó nő vagyok. Négy fiam van, egyik katona, másik fiam motorszerelő. Igae, hogy két nagy fiamra nincs gondunk, de van még egy VIII. osztályos ált. iskolás és egy ötéves fiacskám. Pestről kerültünk falura, két éve. Én kilenc hónapja dolgozom a helyi termelőszövetkezetben, mint könyvelő. Hét hónap alatt 157 munkaegységet teljesítet­tem a zárszámadásig. Munkám után elég szépen kaptam min­denből és boldog vagyok, hogy keresetemmel segítem csalá­dom anyagi helyzetét Igaz, hogy a dolgozó nőnek, aki feleség és anya is, vannak problémái, így nekem is. Pél­! dául: községünkben semmiféle szociális intézmény nincs, így igen nagy gond ötéves fiam el­helyezése, nem tudom hol hagyni. Hol én viszem magam­mal munkahelyemre, vagy fér­jem viszi magával a hivatalba, vagy nagyobbik (13 éves), aki délelőtt iskolában van, — gondjaira bízzuk. — Persze, ahol a helyi adottságok meg vannak: van bölcsőde, napközi stb., stb., ezek a problémák nincsenk. És nincs probléma Ott sem, ahol nagymama van. A háztartási munkát a csa­lád minden tagja közösen vég­zi. Ehhez viszont a legtelje­sebb egyetértés s egymás irán­ti megbecsülés szükséges mind a férj, mind a feleség részér ről. Értékeljék egymás mun­káját s akinek több ideje van, vagy korábban megy haza a munkahelyéről, végezze el a szükséges házimunkát. Azonban még egy súlyos problémám van és azt hiszem, hogy ez minden dolgozó anyát érint, ahol nincsen segítség (nagymama) a házi munkák elvégzéséhez, ott a hétvégi — mosás, takarítás, amit sokszor vasárnap kell elvégeznie. így nem jut szórakozásra, de még pihenésre sem elég idő. Ebből a szempontból van egy elgon­dolásom. Ha a sokgyermeke« dolgozó anyák csak heti öt na- ' pót dolgoznának, a szombati nap az említett nagyobb mun­kák elvégzésére lenne, a va­sárnapot valóban a pihenésre és szórakozásra használhatná fel, hiszen erre minden dol­gozó anyának is szüksége van. Azért beszélek csak sokgyer­mekes anyákról, mert ahol gyermek nincs, ott ezek a problémák nincsenek. Igaz, hogy a termelésben ki­esést jelentene, de tudom ma­gamról, ha szombaton el tu­dom végezni dolgaimat, vasár­nap van időm pihenni, ez a munkámra is jó hatással van és hiszem, ez nem menne az egy nap rovására. Még arról is kell írnom, hogy mi, falun élő és dolgozó anyák sokkal hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint a városban élő és dolgozó tár­saink. Mert falun még vagy nincs, vagy igen kevés a szo­ciális létesítmény: bölcsőde, óvoda, mosoda, amire a falu dolgozó asszonyainak is szük­séges volna. És a falu ezen a téren (mint sok más minden­nel), nem tart lépést a fejlő­désben a várossal. Mégis mindezen problémák ellenére az a véleményem, hogy dolgozzon a feleség és anya, mert mind társadal­munknak. mind saját család­jának hasznára válik. Tomaskó Árpádné, Üj Barázda Tsz tagja, Kompolt Vííatiid néni-■ NEM VALAMI barátságosan fogadtak Mezőtárkányban, Tóthéknál. Első üdvözlőm, a felém rohanó kutya, majd lehúzta a kabáto­mat. Az udvaron állatok etetésével bíbelődő fiatalasszony jó adag nemtörődömséggel hangjában bekiáltott az ajtón, mi,re a tornácon megjelent Matild néni. Szúrós szemmel végig­nézett, s egy „azt hittem, a Sári jön” kurta mondattal beengedett a konyhába. Első pillantásra megállapítottam, hogy Tóthék nagyon rendes emberek lehetnek. A fényesre törölt pohárnál is tisztább volt a la­kás, hogy úgy nevezzem, a falun minden háznál megtalálható „vendégkonyha“. Jellemzője a búbos, a magasra vetett, habfehér lepedővel takart ágy, felette egy nagyobb keretben fény­képek szentkép. Ebben a konyhában ültünk le, Matild néni a rokka mellé, én meg a tám­lás díványra. Télen rendkívüli módon lehet érzékeltetni hogy a látogató nemkívánt ven­dég: nem gyújtottak be a konyhába. Majdcsak megúnom a vacogást és összeszedelőzködöm. Családi dolgokról indult a beszélgetés. Tóthék két gyermeke közöl a fiú már megnő­sült, Irénke van még otthon, ö sem régen, mert beíratták a hatvani gimnáziumba. Egy évet el is végzett jól tanult, szeretett ott lenni, csakhogy a második évben 300 forintra emel­ték a fizetnivalót. , Nem sajnáltuk volna ha van miből de úgy meg voltunk szorulva, hogy nagyon nehezünkre esett még azt az egy hó­napot is kifizetni. Hazahoztuk hát, hogy majd csak lesz valahogy jövőre". A következő évben meg azért nem enged­tük. mert akkor- már az egész család az Ezüst­kalászban dolgozott és nagyon jól keresnünk. Azt mondtuk hadd maradjon a lány jó lesz az a kereset is legalább egy'kicsit megelőzzük magunkat Hogy aztán most ősszel mi lesz, azt még nem todiuk, PATTOGOTT JÁRT a rokka. A felkötött kenderkócból egyre sodródott a vásári cérna­szál, s tekeredett az orsóra. Nem mertem elő­venni a jegyzetfüzetet, mert Matild néni hatá­rozottan kijelentette, hogy róluk ugyan ne ír­jak az újságba. Egy betűt se. Van a csoport­ban éppen elég tag, akiknek 320-on felül volt a munkaegysége, meg akik nem tavasztól, ha­nem már évek óta dolgoznak, azok többet tud­nak mondani, ök jóformán csak ízelítőt kap­tak ebből a gazdálkodásból. Próbálgattam az elmúlt év munkájára, a jövedelemre és terveikre terelni a szót, s ma­gamban igazat adtam a tsz elnöknek. Jól isme­rik az asszonyt valóban ha egy kicsit felenged, nagyon kedvesen el lehet vele beszélgetni, csak úgy ömlik belőle a szó, — Nem tudom, jól teszem-e, dé megmon­dom őszintén sokat gondolkoztunk mi a belé­pésről. A 9 hold földünket a két utóbbi évben elöntötte a víz semmi hasznát nem vettük. Csak a sok dolog volt vele. Tavasztól őszig benne volt az öreg én is, a fiam is, amíg meg nem nősült. Küszködtünk, s mégse haladtunk ilyen sokra ... beiratkoztunk. — Nem bánták meg? — Déhogyis bántuk meg. Miért nem néz­te már meg. mennyi mindent kaptunk, én már elfé’ejte'tem Épp n megnéztem és Cseh k. Jó­zsef 312 munkaegysége mellett ez állt: 16 má­zsa búza (öt kiló munkaegységenként), majd 1 mázsa napraforgó 6 5 mázsa árpa, 22 mázsa kukor ca 15 mázsa szálrstakarmány 150 kg cu­kor száraz répaszelet olaj szappan, pénz, úgy hogy a munkaegység 61 20 forint pénzértékét tekintve, maid 20 ez"r forintot kaptak. S ha ehhez hozzászámoljuk a háztáji jövede'mét is, ami 4—5 ezer forint volt könnyen megért­hetjük, hogy miért elégedettek. AZT SZERETEM benne legjobban, — folytátja az asszony —* hogy amit kapunk, az mind a miénk. Nincs gondunk az adóra, mert a vezetőség idejében elintézi, nekünk csak az a dolgunk hogy mindennap eljárjunk, hogy tisztességesen elvégezzük a munkát. Nem azért mondom a beadást, mintha én nem tud­tam volna annak idején a kötelességem. Meg is mutatom, hogy mindig rendesen beadtam. — A kaszliból előkerült az 1953-54. évi beadási könyv, ezt lapozgattam. — írja le, ha szüksége van rá, mert elfelej­ti. — Szóval mégiscsak kaptam engedélyt az írásra, jegyzetelés közben pár szót váltottunk, ilyenkor a rokka lelassult, vagy ha nem, ki­csit durvábban sodródott a vászonnak való. Matild nénivel számoltuk ki, — mennyi maradt nekik tisztán egyéni gazda korukban, amikor jó termés volt, s ezt összehasonlítottuk az ezévi 25 ezer forintos jövedelemmel. Még így is 15 ezer forint volt a differencia, hát ha még azon a részen nincs termés, vagy ha mindennap kijárnak a csoportba, mint annak­idején a magukéba. Időközben betoppant a házigazda is. —- Hideg van kint — dörzsölte össze kezeit. Aztán, úgy ahogy volt, kucsmában kabátban leült. Matild néni addigra begyújtott, s éppen engem invitált, üljek közelebb, melegedjek meg. A gazda a jó friss levegővel friss híreket is hozott'a csoportról. Mégis csak ő a tag — az asszonyok csak segíteni járnak — ő tudja, mire készülnek, mit akarnak. A tsz terveiből említsünk még néhányat: a disznófiaztatót 10 férőhellyel bővítik. Most lett kész egy 20 fé­rőhelyes tehénistálló, szükség lesz rá, mert jö­vőre tízzel több tehenük lesz. Az őszieket terv­szerint elvetették, most már a 24 hold tavaszi kalászos és a kapások előkészületeire kerül sor. Legnagyobb jövedelmüket a cukorrépa jelentette, hat és félezret hozott holdanként. Ha jövőre 18 hold helyett 30 holdon termelik, és a 196 mázsás átlaggal szemben 205 mázsát érnek el, könnyen kaphatnak 80—90 ezer fo­rinttal többet. Ehhez számolva a leszerződött 25 sertés értékét (a már beadott két hízó 180 kilója helyett, csak 160 kilóval nézve is) a munkaegység jövőre 8 forinttal többet ér. — De legjobban az növeli majd a mi jöve­delmünket, hogy nem tavasztól, hanem ne­künk is ősztől számolják már az egységet. Most is kint voltunk a Zetorral fáért. Kell az építkezéshez. U"" számolom, hárman megsze­rezzük az 500 munkaegységet. Bútorra gyűjt­jük. A következő évberr meg jó lenne befejez­ni, rendbehozatni a házat. Mindig jut valami nagyobbra. A VÉGÉN EGÉSZEN megbarátkoztak. Ne induljak még, nézzem meg az anyadisznót, mi­lyen eleven, nyolc malacot fialt éppen a na­pokban. Menjek a másik ólhoz, saccoljam meg. mennyi lehet a hízóban, (egyet már le­vágtak), és ne utasítsam vissza a hurkát, iga­zán jó szívvel adják. Ebéd után megint Irénkéről beszélgettünk. Mit ajánlok, visszamenjen-e Hatvanba, vagy jobb lenne ha Egerben tanulna? — Azt sem bánnánk, ha leérettségizne és valamelyik csoportban elvállalná a könyve­lést — szólt az édesapa. — Mondja csak, kedves, tán még újságíró is lehetne. Jó dolog újságírónak lenni? Elkerültem a Választ. Jó dolog. Csak néha nehéz. Különösen, ha az embert így fogadják, Matild néni... Dohai Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom