Népújság, 1956. január (1-8. szám)
1956-01-07 / 2. szám
;AÍ)56. január 7. szombat NÉPÚJSÁG 5 A munkaverseny hozna megszervezése még jobb eredményeket- a füzesabonyi gépállomáson A hatodik helyen állnak a füzesabonyiak a gépjavításban. Ha azt nézzük, hány százalékra teljesítették a tervet, bizony itt-ott van némi lemaradás. De nem volna éppen igazságos dolog, h!a csak a százalékot néznénk, és azt nem, hogy ezt az eredményt hány ember érte el, milyen munka van az egyszerű számok mögött. November elsején kellett megkezdeni a gépjavítást. Meg is kezdték volna teljes gőzzel, azonban a megyei tanácstól utasítás jött: úgy végezzék a gépjavítást, hogy emellett teljes erővel haladjon a mélyszántás. Helyes volt ez. hiszen a jövő évi termésről van •szó. Azonban, hogy még se menjen minden simán, más utasítást is kaptak: teljes erővel végezni kell a gépjavítást. A füzesabonyiak megpróbáltak eleget tenni mind a két utasításnak. Végezték a szántást, a gépjavításnál pedig a műhelymunkások szorgoskodtak. Igaz ugyan, hogy nem javították ki mind az előirányzott gépeket, de az is igaz, hogy akik a javításban részt vettek, azok két ember helyett is dolgoztak. Gasparovics Istvánnak, Perge Bélának, meg a többieknek dicséretére válik, hogy noha egész december 10-ig fele annyian sem végezték a gépjavítást, mint ahogy tervezték, mégis csak alig ■egy-két százalékkal maradtak a terv mögött. Van tehát akarat, lelkesedés a gépállomáson, lehetett eredményt elérni, de még többet is lehetne, ha volna olyan erő, ami összefogná, egységessé tenné ezt a lendületet. Ez azonban hiányzik. Bárkit megkérdez az ember a gépállomáson arról, hogy elvégzik-e a határidőre a gépjavítást, mindenki azt bizonygatja: igen. De ha így van, miért nem hívják össze a vezetők a dolgozókat, miért nem beszélik meg velük, hogy a lőrinciek kezdeményezését követve, tegyenek szocialista versenyvállalást a gépjavítás határidő előtti befejezésére. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy eggyel több legyen a jegyzőkönyvek száma! Azért van erre szükség, mert az egész megye előtt tett ígéret jobban sarkalja majd a lemaradás megszűntetésére, a határidő előtti teljesítésre a dolgozókat. A versenyt megszervezni az ÜB feladata lenne, de hogy az újonnan megválasztott szak- szervezeti vezetők jól dolgozzanak. az azon is múlik, hogy az üzemi párttitkár elvtárs milyen segítséget ad nekik Kétségtelen, hogy vannak már eredmények a pártszervezet munkájában, de ez még nem elegendő. Az, hogy a novemberi taggyűlésen beszéltek a gépjavításról, még kevés. A gépállomás kommunistáinak az elsők között kellene vállalást tenni, példamutatásuk meghozná a gyümölcsét ezen a gépállomáson is. A dolgozók munkakedve, a gépjavítások elvégzéséért érzett felelőssége szinte naponta hoz új javaslatokat a munka meggyorsítására. A füzesabonyi gépállomáson — sajnos — nem sok új javaslat születik. Elterjedt az a hír, — s nyílván nem egészen jóakaratú emberek kezdeményezésére —, hogy az új igazgató nem veszi szívesen az újításokat. A műszakiaknak, — a gépjavítás vezetőinek — kellene elsősorban bebizonyítani a híresztelés alaptalanságát azzal, hogy széles körben megismertetik a már alkalmazott újításokat. De ez még nem elegtndő. Szükség lenne arra is. hogy felfigyeljenek a legapróbb javaslatra is, segítsék szakmai tudásukkal az újítások megszületését. Sokat jelentene például az is, ha tökéletesítenék a dobkosár köszörülésére készített kis gépet. Sajnos, ezt az újítást félbehagyták, pedig egyesek szerint igen használható lenne némi változtatással. Ennek az újításnak az alkalmazása kettős eredményt hozna: egyrészt sok értékes------— na t A MÉSZÖV értékelte megyénk földmű vesszövetkeze- teinek az éves terv teljesítésére tett versenyvállalásait és megállapította, hogy a szövetkezetek dolgozói a falu parasztsága áruszükségleteinek kielégítéséért, a 20 budapesti üzem versenyfelhívásához csatlakozva, mindent megtettek. munkaóra megtakarítását, másrészt fokozná a dolgozók érdeklődését az újító munka iránt. Beköszöntőitek az igazán téli napok, a traktorok „kifagytak“ a földből. Nehéz két hónap következik a füzesabonyi gépállomásra, határidőre el kell végezni a téli nagyjavítást. Meg van rá a lehetőségük, csak a kezdeti eredmények alapján meg kellene szervezni a versenyt. S meg van hozzá az erejük is, hogy becsületet szerezzenek gépállomásunknak, — nagyobbat, mint eddig. Deák Rózsi A versenyben számos földművesszövetkezeti dolgozó kitűnt jó munkájával, sokan eleget tettek az egyéni verseny- feltételeknek is A harmadik negyedév során a ..szakma k’váló dolgozóia“ címet Kálmán József. Német Ferencié és Hevesi Jó- zsefné nyerte el, Még műveltebb embereket neveljünk a társadalomnak Amikor az első öteves tervünk indult, még az általános iskola nyolcadik osztályába jártam. Ez az öt esztendő egész korszak volt az életemben. Elvégeztem a tanítóképzőt, lehetővé vált, hogy érettségizzek. Érettségi után minden utánjárás nélkül állást kaptam, fizetést. Most, az új ötéves terv kezdetekor én is egy öt évre szóló tervet gondoltam ki magamnak. Tovább fejlesztem politikai, szakmai tudásomat. Az egyetem levelező tagozatán szeretnék tanulni. így lehetővé válna, hogy nagyobb tudással mi is nagyobb tudású embereket neveljünk szocializmust építő társadalmunknak. A falusi DISZ munkából jobban kiveszem a részem, mint eddig. És még egy vágyam van: azt remélem, hogy új ötéves tervünk első évében tagja lehetek a Magyar Dolgozók Pártjának. Oláh Olga, tanítónő, Adács, ált. isb. Több fölr/művessrövetbezeti dolqozót tüntettek ki éves jó munkájáért MHWi mi Mww I ..............................——h—«inwiiwinni't K ét termelőszövetkezet tervéről Két termelési terv fekszik előttem. Az egyik az immár ötéves múltra visszatekintő apci Béke Tsz terve, a másik az újonnan alakult rózsaszent- mártoni Győzelem Tsz-é. Sok munka, többnapos vita, rengeteg számolás előzte meg a tervek megszületését, a javítások, a többszöri átdolgozás nyomai tanúk arra. hogy alaposan megfontolták, mielőtt leírták. Itt fekszik előttem a két terv. lapozok bennük. Az iroda csendjében sok érdekeset árúinak el nekem ezek a számok. Az apci Béke Tsz terve mintha csak mondaná: nézz rám, én óvatos, talán kissé túl óvatos terv vagvok. Én nem akarok kellemetlen csalódást okozni senkinek. Nem jobb lesz. ha szépen, könnyen túlteljesítenek 1956-ban és senkit sem ér az a vád, hogy lemaradtak az anoiak a tervtől ip«í- téssel. Felfigyeltem. Tényleg igaz. Sehol sincs megemelve a termésátlag, ügyeltek, hogy ne rontsák a járási átlagot, de azért felfelé se lépjék át. Az állattenyésztés fejlesztése is a szokott szinten mozog, talán csak ott látszik egy kis merészség, hogy az évközi változás rovataiban eladásként szerepel tíz rossz tejelő, a vételrovatban pedig tíz jól tejelő, törzskönyvezett tehén vásárlása, no és szerényen utánpótlás saját tenyésztésből is. A terv szép, .jó, semmi kifogás nem lehet ellene, csak az a hiba, ha mellé tesszük a tavalyi tervet, nem láthatjuk a tsz-ektől joggal elvárható „két lépés előre“ jelszó megvalósítását. Más a helyzet a rózsaszent- mártoni Győzelemnél. Itt sok lendület van a tervben. Terveztek öntözéses kertészetet, tehenészetet, • juhtenyésztést, baromfitenyésztést, a gyümölcsös helyrehozását. Mindez arra mutat, komoly célokat tűztek maguk elé a Győzelem tagjai. Azt mondhatnánk erre, az apci Béke megtanulta a saját kárán, hogy hiába feszített a terv, ha nincs, aki megvalósítsa, s a Győzelembe azért mertek ilyen bátran tervezni, mert nem ismerik még az elkövetkezendő nehézségeket. Azt is mondhatják, majd év végén meglátjuk, kinek lesz igaza. Elgondolkoztam ezen. Az adottságok hasonlóak mind a két tsz-nél, körülbelül kétszáz holdas mind a kettő, a taglétszám igen csak egyforma, az értékesítési viszonyok is hasonlóak. A különbség az, hogy az apci Béke síkságon, ártéri talajon gazdálkodik, ez a nagvobb állattenyésztést teszi lehetővé, a Győzelem hegyoldalakon gazdálkodik, szőlő, gyümölcsös a kibontakozás útja. De az ellentétek figyelembevételével is jó lenne, ha a bátrabban tervező rózsa- szentmártoniak versenyre hívnák az apciakat. Mivel közel vannak egymáshoz, állandóan ellenőrizhetnék, kinek lett igaza, ki végzi jobban a munkáját? Benárd Géza, agronómus, Selyp. — AZ EGRI kultúrház két pályázatot hirdet. Az egyik képzőművészeti, melynek témája téli táj, vagy Eger város valamelyik részlete. A kivitelezés olaj, grafika, akvarell és pasztelrajzban történik. A pályázat határideje március 15. A fotószakkör „Hogyan dolgoznak Eger ifjúmunkásai“ — címmel indít fényképpályázatot. A képeket január 31-ig kell leadni a kultúrházban. VITA Dolgozxon-e nz anya, a feleség ? „Szól a szája szólítatlan, gondja kél a gondolatban“ ALIG EGY HONAPJA bocsátotta vitára a Népújság azt a véleményem szerint is több problémát rejtő kérdést, hogy „dolgozzon-e az anya, a feleség?“ Különböző véleményeket ismertünk meg, olyat is, amely határozottan megállapította, ha dolgozik, anyai kötelességeinek nem tud eleget tenni. A vita sokkal szélesebb, mint egyesek azt hinnék. Nem merül ki korántserp.a sajtó egy- egy ilyen irányú cikkeinek elolvasásában, egyszerű tudomásulvételében. Vita van a szó- szoros értelemben. Ebben már csak azok kételkedhetnek, akik távol állnak a dolgozóktól, elsősorban a dolgozó nőktől és akik számára talán kellemetlen ennek a kérdésnek a feszege- tése. , Szól a szája szólítatlan, most nem egy nőnek, férfinek. És mennyi okos gondolat, javaslat, mennyi probléma hangzik el, amelyből néhánynak a felvetését a magam részéről igen fontosnak tartom. Dolgozzon-e az anya. a feleség? Feltétlenül! Nálunk a nőknek a foglalkoztatása nem a család érdekei ellen, hanem a család érdekeiért van. Azon túl, hogy az egyes dolgozó család érdeke nálunk egybevág az egész népgazdaság érdekével — ez pedig a nők munkába állítását követeli meg —. a család közvetlen érdekeltségét is világosan kell látnunk. Ez nemcsak abban nyilvánul meg. hogy megnő a család keresete és emelkedik életszínvonala, hanem abban is, hogy a dolgozó asszony közelebb kerül férjéhez és gyermekeihez, érdeklődésük sokkal inkább hasonlóvá válik, törekvéseik közösek lesznek. Csak ez az, ami a nőt ténylegesen egyenrangúvá teszi férjével.- Lássák be az asz- szonyok, ha nem dolgoznak, ezáltal visszahúzzák a férfiak munkáját is. A nő, akinek idejét teljesen a házimunka tölti ki, hajlamos arra, hogy szűk korlátok között lássa a világot és nemcsak maga marad el. de visszatartja férjét is a fejlődésben. Fékezi az asszonyok elmaradottsága ifjúságunk építő lendületét is. Az asszonyok nevelik gyermekeinket, jövendő nemzedékünket, tehát javarészt kezükben van egész jövőnk. Ezért is fontos, hogy az asz- szonyok tömegét előre vigyük a fejlődés útján és ehhez legjobb eszköz a munka. A szocialista építőmunkában való részvétel azonban nem szoríthatja háttérbe a nők családi, anyai hivatását. Ellenkezőleg: a termelésben élenjáró asszonyoktól joggal várja el egész népünk, hogy példát mutassanak családi feladataik ellátásában, gyermekeik nevelésében is. Milyen akadályai vannak a nők megfelelő számú foglalkoztatottságának? A legfőbb akadály kétségtelenül a maradiság, . a régihez való görcsös ragaszkodás, általában a kapitalista csökevé- nyek az emberek gondolkozásában. A nők kettős rabszolgaságát, megalázottságát és kiszolgáltatottságát, amelyet a vallás és az uralkodó filozófia szentesített, az osztálytársadalomban „természeti törvénynek“ tartották. Ez az áltörvény, melyet évszázadokon át hirdettek, mély nyomot hagyott az emberek tudatában. A nők ala- csonyabbrendűségéről szóló rágalom, a „gyengébb nemről“ való álszent fecsegés, a kizárólagos „női feladatok“ hamis kultusza, — mindez annyira belerögződött a férfiak és a nők gondolkodásába, hogy onnan maradéktalanul kiirtani még nem sikerült. A NŐKET gyakran idegenül és bizalmatlanul fogadják az üzemekben. Sok esetben elzárkóznak attól, hogy fontos munkahelyekre áirítsák. Sokszor maguk a férfi munkások tiltakoznak ez ellen. Különösen elharapódzott Egercsehiben, Pe- főfibányán az a vélemény, — hogy „a nők nem válnak be a bányamunkában“. Előfordul olyasmi is, hogy a nők munkába állításában a férfiak bizonyos konkurenciát látnak. Ez a helytelen és egész népgazdaságunk szempontjából olyan káros magatartás magán viseli annak a korszaknak bélyeget, amikor a munkások a munka- nélküliség rémétől űzve, élesen harcoltak a női konkurencia ellen. Ma már senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a munkanélküliség réme megszűnt, mégis gyakran előfordul, hogy a dolgozó férfiak feleségük, vagy leányuk számára kizárólag a háztartási munkát tait- ják ,illő“ foglalkozásnak, mert az asszonyok munkába állí á- sától a háztartás megszokott kényelmét, nem utolsó sorban saját uralkodó helyzetüket féltik a családban. Önző, kispolgári nézeteiket szívesen támasztják alá a nők üzemi munkára való alkalmatlanságáról hangoztatott szólamokkal. Ez a kispolgári, maradi gondolkodás maguknál a nőknél sem ritka. Az asszonyok egy- része — főleg kis városokban és falun — érthetően idegenkedik attól, hogy az otthoni tűzhelyet és varrógépet az esztergapaddal, vagy a fúrógéppel cserélje fel. Aggodalmuk látszólag beigazolódik, amikor egyes nők, dolgozók és nemdolgozók egyaránt megkülönböztetést tesznek egymás között, aszerint, hogy munkájuk előkelőbb, avagy „divatosabb“. Ahhoz, hogy a dolgozó nő megfelelő társadalmi megbecsülésben részesüljön, a férfiak mellett akad bőven tennivalója a nőknek maguknak is. Jobban ösz- sze kell ' tartaniok, nagyobb megbecsülést kell egymás iránt tanusítaniok. Beigazolódik ez az aggodalom akkor is, amikor egyes üzemek vezetői szűklátókörűségből, nemtörődömségből nem gondoskodnak megfelelően a nők betanításáról, munkabeosztásáról. Egyik legsúlyosabb h>ba, hogy számos üzemben azokat a nőket sem foglalkoztatják megfelelően, akik szakmai tanro- lyamot végeztek. Érdekelne bennünket az Egri Fínomsze- relvénygyár személyzeti előadójának, Érsek Bálint elvtars- nak a véleménye is Vincéne sorsával, kapcsolatosan. Vir.cé- né tudvalevőleg a közelmúltban féléves MEO-s tanfolyamot végzett, a tanfolyam elvégzése után, szinte céltudatosan segédmunkásnak tették, ezzel rákényszerítették, hogy idő előtt elhagyja az Egri Fínom- szerelvénygyárat. Kérdés, miért költött az állam Vincéné taníttatására? Miért pont Vincéné nem megfelelő MEO-snak? Miért pont egy elvált asszony került erre a sorsra, aki gyermeke eltartásáról maga gondoskodik? Még sokkal gyakrabban fordul elő a nők háttérbe szorítása a mezőgazdaságban. Számos termelőszövetkezetünkben az utóbbi időkig a nők jelentős része — noha ténylegesen dolgoztak — munkájának eredményét nagyrészben férjük javára írták. Kérdés, miért nem vették fel őket tagnak? AZ ILYEN ÉS hasonló hibáktól nem mentesek hivatalaink, állami intézményeink sem. A Megyei T nács Oktatási Osztályán Kaszab elvtárs személyzeti előadó szinte „retteg“ attól, ha újabb női tanerőket akarnak Eger város területén munkába állítani. Kérdés: az aggodalom az új tanerők tapasztalatlansága miatt van-e, vagy azért, mert nőkről van szó. Remélem Kaszab elvtárs sem tartja meg ezután véleményét a személyzeti osztály négy fala között, hanem megtalálja a módját, hogy az megvitatást nyerjen. A tervosztály vezetője, Káló Béla elvtárs is szólhatna néhány szót, hogy hivatala átszervezésénél miért részesítette Tóthpál elvtársnőt „előnyben“, aki tudvalevőleg az osztály előadója volt és átminősítették gépírónak, mire ő felmondott. Találunk sajnos bőven arra is példát, hogy egyes helyeken törvényellenesen, vagy azt kijátszva bántanak meg nőket. A Terményforgalmi Vállalatnál a közelmúltban a városi MNDSZ- nek kellett közbelépni ahhoz, hogy munkába állítsanak egy olyan elvtársnőt, akiről miután megtudták, hogy terhes, nem akarták alkalmazni. A 63/5-ös Magasépítő V. igazgatója, Éder elvtárs, egyik nődolgozóját csaknem táppénzcsalással vádolta meg, mert szülési szabadságát, ikergyermekeire való tekintettel, meghosszabbították. Ezeket és az ezekhez hasonló problémákat azután ellenségeink felhasználják, felnagyítják és különböző eszközökkel igyekszenek megakadályozni, hogy a nők tömegesen résztve- gyenek a termelőmunkában. Egyrészt azért, mert félnek — és jogosan félnek — még meg.- maradt befolyásuk erős gyengülésétől, tudják, hogy a termelésben dolgozó asszonyok között egyre kevesebb alkalmuk nyílik sorbanállást szervezni Mert fudják, hogy az öntudatos, felszabadult asszony nem szédül meg a klerikális reakció rémhíreitől sem. Másrészt az sem közömbös számukra, hogy második ötéves tervünk célkitűzéseit ezzel milyen mértékben gátolják. A maradiság, az ellenség befolyása mellett a nőknek a foglalkoztatását fékezi még az a körülmény is, hogy adott lehetőségeinknek megfelelően nincsenek mindenütt megteremtve azok a feltételek, melyek a nők munkáját megkönnyítik, mentesítik a családban, a háztartásban végzett munka több gondjától. Gondolok itt olyanokra, ami legtöbb helyen, — ahol a nő is, a férfi is dolgozik, problémát okoz, — mint a vacsora készítés. Munka végeztével a dolgozó nő siet a különböző boltokba, bevásárolni. Amikor a vacsorához szükséges dolgait beszerezte, hazamegy, mire tüzet rak. felkészül a főzéshez, 8 óra. Mire a vacsora kész, 9 óra, sokszor féltíz. Ezután következnék a nő és a férfi munkájával kapcsolatos társadalmi kötelezettségek, a tanulás, stb, amire nagyon sok esetben az idő rövidsége, a fáradság miatt nem kerülhet sor. Felvetődik a kérdés, nincsen-e ez nagyon sok háztartásban így? Nem lehetne-e kereskedelmi szerveinknek intézményesebben gondoskodni arról, hogy kiterjesszék az olcsó kész és félig kész, hazavihető ételek árusítását és házhozszállítását. A mosodák, ruha-javító műhelyek, takarító vállalatok szélesebb hálózatának megszervezése, — mind néhány egyszerű, nagy anyagi befektetést, bonyolult szervező munkát nem igénylő feladat, melynek helyes megoldása egy-egy lépéssel előbbre viszi a nők még nagyobb tömegeinek bevonását a termelésbe. Lenin szavaival: „A közös étkező, csecsemőotthonok, óvodák, — íme ezek azok a hajtások, ezek azok az egyszerű, hétköznapi, semmiféle pompát, bőbeszédűséget, ünnepélyességet nem igénylő eszközök, amelyek segítségével valóban fel lehet szabadítani a nőket, ameilyek segítségével valóban csökkenthetjük és megszüntethetjük a nők egyenlőtlenségét, a társadalmi termelésben és a társadalmi életben“. A nők fokozottabb foglalkoztatását segíti elő még olyan ap- •rónak látszó, de mégis fontos kérdés megdídása, hogy ne kezeljük egy-egy családon belül bizalmatlanul a sokatérő nagymamák szerepét. Hagyjunk fel azzal a régi, rossz értelemben vett „anyós“ felfogással, ami főleg a férfiak körében volt elterjedve. Mert az anyósok rendkívül megtudják könnyíteni a dolgozó nők problémáit és a legtöbb nagymama ezt szívesen is teszi. Értelmet ad munkájának és megbecsülést. KÜLÖNÖSEN TÖBB támogatást kell nyújtanunk ii o.yan dolgozó nőnek, aki özvegy, férje katona, stb. Egyszóval az k- nak. akik azért dolgoznak, h. gy családjukat fenntartsák és akiknek mindenkinél nehezebb problémát okoz a munkában is és otthon is helytállni. Akik azon túlmenő.eg, hogy dolgozók és anyák, még az apát is helyettesíteniük kell. Ez csak néhány gondolat, amit fontosnak tartottam a vitában megemlíteni. Jó lenne, ha a továbbiak folyamán még bátrabban, még őszintébben mondanák el véleményeiket a kérdéssel kapcsolatban mindazok, akik a kérdés helyes megoldását további fejlődésünk szempontjából fontosnak tartják. HORVÁTH NÁNDOR Eger.
