Népújság, 1955. december (94-102. szám)
1955-12-31 / 102. szám
tuÀG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK ! Mp if J SA G AZJMDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM AHA JQ PILklH i»5ä DECEMBEK 31. SZOMBAT / Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak ! J) Akikre büszkék i agyunk RUTTKAI OTTÓ az Egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója ★ PÉRÓ NÁNDOR sztahanovista bányász. Egercsehi ÚJÉVI KOSZONTO Hogy száguld az alkotó idő! Percekké zsugorodnak az órák, s órákká a napok, .— s tegnappá: az 1955-ös esztendő. Most volt, hogy poharunkat magasra emelve, boldog újévet kívánva, bízó hittel, nagy fogadkozással köszöntöttük azt, amit máris búcsúztatunk. Most voU új ami már ..ó“, most volt a jövő. ami már a múlt: az 1955-ös esztendő. Hogy száguld az a'kotó idő és m< megnvergelve Chronos iramló paripáját, ismét m lyen hatalmas utat tettünk meg. De sokszor mondtuk már, s milyen sokszor mondjuk még majd, mert mindig új és édességes lesz számunkra e szürke kis mondat: „egy év alatt — tíz esztendőt“. Mert ennyit tettünk meg, ha nem többet, ha nem sokkal többet. Jó évtizeddel ezelőtt, ha megemelkedett a fáradt kezekben a híg bort tartó pohár, ha visszatekintettünk a tizenkét hónapra, nem azt mondtuk, hogy mit hozott, — hanem mit vitt. s ha az úi évre gondoltunk, mit visz a kővetkező tizenkét hónap. S micsoda erő volt az emberben, hogy éveken, évtizedeken, évszázadokon keresztül, valahányszor új esztendőre fordult a Föld,' bár ezt kérdezte, mégis bízott, remélt, harcolt, hogy az új év jó év is legyen már egyszer, — boldog év, gazdag esztendő. Jelenünket két szerény „b“ betűvel is jellemezhetnénk, a fokozás nyelvtani jelével. Mi már nem boldog, gazdag évet várunk, — mert az volt az idei is —, nekünk boldogabb, gazdagabb élet kell, teljesebb, szebb mint az idei volt. S milyen lelkesítő érzés, milyen világot rengető erő tudni azt, hogy csak az én akaratomon, két kezem, agyam munkáján múlik, mert szabad vagyok, mert szabad ország fia vagyok. -• Nem mástól, magunktól kérdezzük: mit hoz, mit hozzon az új esztendő, s magunknak adunk számot, mit hozott a gyors lábakon járó elmúlt idő. Kezünkben pohár, aranyló, vagy rubinbor szikrázik benne, mint szívünkben a hit, és a bizalom, mint izmunkban az erő. Álljunk meg egy pillanatra, mielőtt történelemmé válik a ma, mielőtt ma lesz a holnap, s mint varázsló kristálygömbjében, nézzünk egymás szívébe, szemébe: emlékezzünk az egy évre, emlékezzünk 1954 Szilveszterére. Mit kívántunk, mit akartunk akkor? Békét... S milyen boldog, békés vo't az elmúlt egy esztendőnk. Szerte a világon, mint futórózsa a házat, úgy ölelte át a milliók szívét a béke gondolata és akarása. A béke győztes esztendeje volt 1955. IJjabb milliók sorakoztak a picasso-galambos zászló alá. A szovjet nép csodálatos ereje, a békeszerető országok, a mi kis hazánk népének békeakaráta megfékezte az atom őrültjeit. Genf és Delhi, Varsó és Bécs és az ENSZ palota nem egyszerűen állomásai a világot átfogó békemozgalomnak hanem egyben Új kiinduló pontjai, biztató Ígéretei is a jövőre nézve. ... és gazdagodó, szépülő életet! Rajtunk múlt. megva'ósí toltuk ez évi gondos és nagy terveinket. Az idei március nemcsak a tavasz ünnepe volt. hanem a nagy előrelépés, a jobboldali elhajlók elkövetett hibáinak felszámolásának kiinduló pontja is. A márciusi határozattal felvértezve, a bányában és a földeken, a tudományos kutató műhelyekben és az irodákban frissebbé, határozottabbá és eredményesebbé vált országépítő munkánk, egységesebbé dolgozó népünk. — gazdagabbá életünk. Hiába volt határon belül és kívül az acsarkodók minden ellenvetése, minden ténykedése, a békét, erőt. jövőt jelentő nehézipar egyre len- dü'etesebben tör előre a fejlődés, a tervek útjain. Hiába volt el’enségeink minden mesterkedése, ezrek és ezrek léptek egyet előre a mezőgazdaságban, nagyot fejlődött szövetkezeti mozgalmunk, gazdag volt a termésünk, — gazdagabb, szebb lett az életünk. Az eltelt hónapok alatt a párt vezetésével dolgozó népünk helyes irányba fordította az ország szekerének rúdját és nagy lépéseket tettünk előre, a szocialista haza építésében. Nem volt kis munka, s nem volt sok az idő: de győztünk, mert a párt vezetett. E győzelmekért köszönet a rózsaszent- mártoni bányásznak, a gyöngyösi vasasnak, a komlói szövetkezeti tagnak, a horti és a többi egyéni’eg gazdálkodó parasztnak, a tanácsok dolgozóinak, az orvosoknak, a pedagógusoknak, a kisemberek ezreinek: köszönet a pártnak, amely célt adott, s a népnek, amely eredményesen küzdött a cél megvalósításáért... Töltsünk új bort a pohárba. Színe legyen még aranylóbb — vagy vöröslőbb a rubinnál —, eme jük magasra, ahova terveink szárnyalnak, köszöntsük az új esztendő új terveit, köszöntsük a második ötéves tervet. Forrósodjon fel szívünk, csillogjon szemünk, s verjen szívünkben még mélyebb gyökeret a hit, izmainkban az akarás: győzelemre visszük hazánk harmadik nagy tervét, s első évét, 1956-ot! Kell az erő és az akarat, — több mindegyikből, mint eddig. Több, mert több és nagyobb a feladat: a szocializmus alapjait rakjuk le. Több tudásra, nagyobb szakértelemre, korszerűbb munkára és nagyobb teljesítményekre lesz szükségünk terveink megvalósításában. Az országgyűlésen népünk képviselői már nyilatkoztak helyettünk, hogy szívvel- lélekkel, egy akarással dolgozunk a nagy célkitűzések megvalósításán. Most rajtunk a sor, hogy a fogada om valósággá váljon. Magasabb technikát, kulturáltabb munkát, — mert a szocializmus ezt követeli. Többet, sokkal többet, jobbat és olcsóbbat, — mert a szocializmus ezt követeli. Fegyelmezett, eredményes munkát az üzemekben, a földeken, a hivatalokban, az isko’ákban, mert a szocializmus, a nép érdeke ezt követeli. Előre, mindig csak előre az újért, a jobbért, harc a maradisággal, a patópálsággal, a kényelmeskedéssel, a megalkuvással és terjesztőikkel, ellenségeinkkel szemben. Több gépet és nyersanyagot, több traktort és motorkerékpárt, több áramot és több búzát, több, magasabb kultúrát, győztes esztendőt: emeljük hát ezért poharunkat. De lesz-e elég erőnk hozzá? A Szilveszteréji fogadkozások valóra válnak-e? Gazdagabbak, boldogabbak leszünk-e, mint voltunk? Hát kételkedhetünk mi ebben? Mi, akik egy évtized alatt oly fölmérhetetleniil sokat tettünk! Akiket a párt vezet, s akiket segít, támogat, s oly szeretettel óv és véd a szovjet nép, akik ma nem egyedül va vünk, hanem egy nagy család tagjaiként tervezzük a jövőt! Nem! Sem okunk, sem jogunk nincs a kételkedésre. Nem ötven év alatt, hanem két és félév alatt építettük újjá az országot. Nem évtizedek. de rövid évek alatt vettük be a tudás várát, fe'építettük hídjainkat, s új szocialista, városainkat, sorra legyőztük belső ellenségeinket, megváltoztattuk majd tízmillió ember életét, jövőjét: új, szabad, független Magyar- országot építettünk. Ország, világ előtt megmutattuk, hogy élni tudtunk a szabadsággal, a kapott segítséggel. Nincs és nem is lehet helye a kételkedésnek, mert ha kételkedünk magunkban, kételkedünk a nép erejében, a párt. a kommunisták erejében. Egy év van mögöttünk. Néhány perc és szerte az országban az órák lassan elütik az éjfélt. Felcsendül a ha’hatatlan költő szava: , Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar, bölcsőd ez, s majdan sírod is. mely ápol és eltakar“. Még néhány perc, pillanat csupán, s alkotó erőnk hatalmas tollával pontot teszünk egy év, nem betűvel, munkával írt naplószövege után, — s új, tiszta lapot nyitunk győzelmeinknek. írjuk olyan tollal és olyan hittel ezt az új lapot, amilyen hittel és bizalommal tekintünk az új esztendő elé. Boldogabb, békésebb új esztendőt! Gyurkó Géza Akikre büszkék vagyunk VON A BENEDEK kézbesítő, a szakma kiváló dolgozója. ★ VÁMOSI ANNA a Pedagógiai Főiskola hallgatója ★ DR. SZÁNTÓ IMRE kandidátus, főiskö' il tanszék vezető tanár a LOSONCZI ANDRÁSNÉ egri fodrászszövetkezeti dolgozó VÖRÖS LÁSZLÓ a Pedagógia Főiskola hallgatója HERMAN FERENC a Recski Ércbánya igazgatója. DR. NÉMEDI LAJOS az egri Pedagógiai Főiskola igazgatója GARAI ELVIRA festőművész
