Népújság, 1955. december (94-102. szám)
1955-12-31 / 102. szám
NÉPÚJSÁG 1955. december 31. szombat. Tanácstagok segítik a DISZ szervezetek munkáját A pétervásári járási tanács kétnapos tanácsülést tartott, amelyen megvitatták a végrehajtó bizottság kéthónapos munkáját, valamint tanácsaink tömegkapcsolatát és az állandó bizottságok munkáját. Tárgyalt a tanácsülés a járás népművelési helyzetéről is, és végül, a tanácsülés másodnapján, egésznapos vita keretében foglalkozott az ifjúság között végzett munkával. Varga János vb elnökhelyettes beszámolójában ismertette a járás területén az ifjúság helyzetét, életkörülményeit, — külön szólt a tanuló ifjúságról, valamint az iskolaköteles korból kinőtt, a serdülő ifjúság munkakörülményeiről a DISZ- fiatalok életéről Beszámolójában megmutatta azokat az eredményeket, amiket elértünk eddig az ifjúság nevelésében, de feltárta azokat a hiányosságokat is, amelyek a további fejlődés akadályozói lehetnek a járásban. Az elnökhelyettes beszámolóját élénk és hosszantartó vita követte, melynek során mintegy 15-en szólaltak fel. Elsőnek Kiss Jánosné tanácstag, szajlai lakos kért szót Felszólalásában arról beszélt, hogyan érvényesül a fiatalok között az ellenséges ideológiai, a klerikális reakció befolyása. Mint mondotta; „A klerikális reakció kedvelt módszere az édesgetés mellett a fiatalok megfélemlítése Is“. — Szecskó János eger- bocsi tanácstag fokozottabb segítségnyújtást javasolt az ifjúságnak. „Biztosítani kell részükre olyan helyiséget, ahol jól, otthonosan érezhetik magukat“. Javasolta, hogy a községfejlesztési hozzájárulásból egy bizonyos összeget biztosítani kell a sportpályák rendbehozására és sportfelszerelések pótlására. — Kovács nj. Mihály tarnaleleszi tanácstagnak az volt a véleménye, hogy nincs eléggé biztosítva a fiatalkorúak védelme Vannak olyan üzemek, ahol hanyagságból eredően az ifjúság nevelésére nem fordítanak elég gondot és olyan munkatársak közé kerülnek, akik mellett, romlik politikai és erkölcsi magatartásuk. Kiss Lőrinc tanácstag, bodo- nyi lakos megállapította, hogy a kulákság, a klérus Bodony- ban is arra törekszik, hogy megbontsa a DISZ egységét, s ezáltal a maga malmára hajtsa a vizet. A helytelen neveléshez hozzájárul egyes italboltvezetők hanyagsága, nemtörődömsége is, mert több helyen hiába van kifüggesztve a tábla a kiskorúak kiszolgálásának tilalmáról, csak kiadják a szeszes italt. Antal p. József terpesi tanácstag megállapította, hogy sok fiatal van még egy-egy községben, aki nem tagja a DISZ-nek, s ezeket a fiatalokat nehezebb nevelni is. Hasznos javaslatokat közölt, hogyan lehet az illy en ifjakat bevonni a DISZ-munkába. Balogh László, a BM járási osztályvezető helyettese példákat hozott fel a fiatalkorúak bűnözésére vonatkozóan, amit sok esetben a helytelen szülői nevelésre vezet vissza. Tapasztalható az is — mondotta —, hogy keveset foglalkoznak a fiatalok a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Kevés a DISZ-tag a tsz- ben. Ezen a téren is többet kell foglalkozni a fiatalokkal, elsősorban, akiknek szülei már a tsz-ekben dolgoznak. — Nagy József elvtárs, az oktatási osztály vezetője az úttörő-mozgalomról szólt, amely most ünnepli 10 éves fennállását. Beszélt még a tanuló ifjúság bálozásáról, az esti előadásokon való részvételről (erre nézve javaslatot is terjesztett éő), valamint a DISZ és az úttörőcsapatok közötti szakadásról. Sólyom Ernő járási DISZ-titkár, tanácstag elmondta, hogy az elmúlt év alatt javult a szervezetek és vezetőségek munkája egy-egy párthatározat végrehajtásában, a sport és kultúra fejlesztése terén. Járásunk területén a pedagógusok jól kapcsolódtak be a DISZ-munkába, mintegy 20—25 azoknak a pedagógusoknak a száma, akik résztvesznek az iskolánkívüli ifjúság nevelésében, vezetésében. Bírálta a recski és pétervásári községi tanácsot, mert nagyfokú közömbösség mutatkozik meg munkájukban a DISZ-szervezetek iránt. Orcskay Mihály elvtárs, a járási párt vb. PTO vezetője a feladatról beszélt: „El kell érni, hogy a járás egész társadalmának feladata legyen a fiatalság nevelése, segítése. A jövőben többet, rendszeresebben kell foglalkozni az ifjúság problémáival“ — mondotta Orcskay elvtárs. Majd javaslatokat terjesztett elő az ifjúság között végzett munka megjavítására és arra, hogy minél több fiatalt szervezzünk a termelőszövetkezetekbe. A vita lezárása és összefoglalása után fontos határozatokat hozott a tanácsülés az ifjúsággal való foglalkozás megjavítására. Gec.se István, járási tanácstag. A Pártélet című folyóirat megjelenése elé Januárban új színnel gazdagodik a magyar pártsajtó: megjelenik a Pártélet című folyóirat. A Pártélet voltaképpen nem új lap, hanem két meglévő központi pártlap: a Pártépítés és a Propagandista egyesüléséből születik, s a két lap feladatkörét veszi át. A két folyóirat közül a Pártépítés a régebbi. Már a felszabadulás előtt, az illegalitás idején is szüksége volt pártunknak olyan lapra, amely a pártszervezés és a pártépítés elveit, feladatait és tapasztalatait ismerteti a párttagokkal. Ezért adta ki a földalatt működő, üldözött kommunista párt, tengernyi nehézséggel dacolva, a Pártmunka című illegális lapot. A Pártmunka 1945 júniusától kezdve újra megjelent, első cikkét Rákosi Mátyás elvtárs írta Mozgósítsunk az újjáépítésre címmel. A lap 1948 májusától 1950 augusztusáig Pártmunkás, azóta pedig Pártépítés címmel jelent meg. A Propagandista csak 1952 március óta jelenik meg, de nem egészen négyesztendős működése alatt a pártoktatás propagandistáinak és hallgatóinak. a párt egész agitációs és propagandamunkájának fontos segítőjévé vált. Hogy a Pártépítés és a Propagandista ezentúl nem a jelenlegi formájában jelenik meg. nem jelenti azt, hogy tevékenységükre már nem volna szükség. Ellenkezőleg: épt n a szervezés és az oktatás jelentősége követeli meg, hogy a kétféle, de szorosan összetartozó munka elméletét és gyakorlatát ne két, egymással párhuzamosan megja’enő folyóirat, elkü- nítve tárgyalja. Nem elégedhetünk meg olyan-pártmunkával, amely a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának csak a szervezési feladatait oldja meg. S nem elégedhetünk meg olyan propagandamunkával sem, amely úgy terjeszti kilasz- szikusaink tanításait, hogy ezzel nem mozgósít egyben napi tennivalóink elvégzésére is. — Minden gyakorlati feladatunkat a marxizmus—leninizmus elmélyült tanulmányozása, a nemzetközi és a hazai helyzet ismerete és elemzése alapján kell kitűznünk, s pártunk, világnézetét tanulva mindig gon- doilnunk kell arra, hogyan, milyen módszerekkel valósíthatjuk meg azt a magunk kisebb vagy nagyobb munkaterületén és a gyakorlat összekapcsolásá- í ak ez a követelménye kívánja meg a Pártépítés és a Propagandista egyesülését, s e követelmény megvalósítása ad új színt az egyesített folyóiratnak. A Mezőgazdasági Igazgatóság köszönő levele Heves megye ifjúságához. diszis fáihoz! Kedves Ifjú barátaink! Elvtársak! Ezúton mondunk köszönetét megyénk lelkes traktorosainak, termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztfiataloknak, fiúknak és leányoknak, akik megértve pártunk és kormányunk határozatát, a DISZ felhívására lelkesen csatlakoztak megyénk silózási tervének teljesítésére indított védnökségvállaláshoz. Megyénk 82 DISZ alapszervezetének vállalása 53.564 köbméter takarmány besilózása volt, ezen belül 52 tsz DISZ szervezet 15.264 köbméter silótakarmány készítésére tett vállalást, melyet 22.583 köbméterre teljesített, azaz 7319 köbméterrel túlteljesítette vállalását. A vállalást globálisan megyénk DISZ szervezetei nemcsak teljesítették, hanem 11.659 köbméterrel túl is teljesítették. Ezáltal jelentősen elősegítették, hogy megyénk silózási tervét ne csak teljesítsük, hanem jelentősen túlszárnyaljuk. Köszönjük megyénk valamennyi falusi DISZ szervezetének lelkes munkáját, amellyel elősegítették, mozgósították a falusi ifjúság nagy tömegét a silózási tervek teljesítésére, végrehajtására. Köszönet a megyei DISZ bizottságnak, valamint a járási bizottságoknak jó munkájukért, mellyel nagy mértékben hozzájárultak az eredmények eléréséhez s ezen keresztül állatállományunk sikeres átteleltetéséhez, fokozottabb takarmány ellátásához. Bízunk benne, hogy megyénk dolgozó paraszt ifjúsága, fiúk és leányok, termelőszövetkezetekben, gépállomásokon dolgozó fiatalok a jövőben is mindent megtesznek pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtásáért. A Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Mezőgazdasági Igazgatósága nevében: Vajda László, igazgató KIMSZ emlékünnepély Egerben Bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg Eger város fiataljai és a munkás- mozgalom régi harcosai a KIMSZ megalakulásának 37. évfordulójáról. Délután a fiatalok küldöttsége megkoszorúzta a mártírok emlékművét, este pedig a járási kultúrházban rendeztek emlékünnepélyt. Az ünnepséget Szabó Imre, a DISZ Heves megyei bizottságának titkára nyitotta meg. Megnyitójában beszélt a KIMSZ utódainak a DISZ fiatalok nagy feladatáról melyet a szocializmus építése követel tőlük. Hangsúlyozta: ifjúságunk büszkén vallja dicső elődjének a Kommunista Ifjúsági Munkás Szövetséget. Az ünnepi beszédet Nemes Dezső elvtárs, a KIMSZ tagja, a Szikra Könyvkiadó igazgatója mondotta. Megemlékezett a régi harcokról, melyet a Tanácsköztársaság győzelméért, s annak bukása után a fehér terror, a fasizmus ellen vívtak. A KIMSZ sok harcost nevelt a pártnak, a forradalmi vihar füzében született szövetség tagjai közül számosán áldozták életüket a munkásosztály ügyéért, a máért. Beszéde végén arra kérte az ifjúságot, hogy a régi harcosokkal együtt áldozatot és fáradságot nem kímélve harcoljanak a szocializmus ügyéért. Az ünnepi beszédet színes kultúrműsor követte, melynek keretében felléptek az egri Gárdonyi Géza színház művészei és a Heves megyei Népi Együttes Énekkara. A külpolitikai helyzet A Mongol Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közös kormánynyilatkozata, Ulan Bátorban december 27-én a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának üléstermében aláírták a Mongol Népköztársaság kormányának és az NDK baráti látogatáson ott tartózkodó kormányküldöttségének közös nyilatkozatát. A közös nyilatkozat rámutat, hogy a felek igyekszenek még jobban megszilárdítani a német és a mongol nép baráti kapcsolatait a béke és a két ország virágzása jegyében. A nyilatkozat elítéli azt a tényt, hogy a Mongol Népköztársaságot, a Kínai Népköztársaság jogos helyét bitorló csangkaj- sekista delegátus obstrukciója következtében nem vették fel az ENSZ-be. A Román Munkáspárt II. kongresszusának keddi ülése A Román Munkáspárt II. kongresszusának december hó 27-i délelőtti ülésén befejeződött Chivu Stoica. a minisztertanács elnöke beszámolójának vitája A vitában felszólalt Mogyorós Sándor és Pétre Borila, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága politikai bizottságának két tagja, Bányai László, a kolozsvári egyetém rektora és mások. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta az 1956—1960 évi második népgazdaságfeilesz- tési ötéves terv irányelveit. Ezután Nicolae Ceausescu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának titkára mondotta el beszámolóját a Román Munkáspárt szervezeti szabályzatának módosításáról. A Román Munkáspárt 1948- ban elfogadott szervezeti szabályzatának néhény pontja elA POLITIKAI gazdaságtan tanulmányozásába ebben az évben sok elvtárs bekapcsolódott. Már sor került a kapitalizmus politikai gazdaságtanának tanulmányozására. Ehnez kívánunk ezzel a cikkel segítséget nyújtani. A kapitalizmus politikai gazdaságtanának tanulmányozása során nagy gondot kell fordítani arra, hogy a kapitalizmus alapvető ellentmondását szem előtt tartva vizsgáljuk a kapitalizmus ellentmondásait, mert valamennyi ellentmondásnak ez a forrása. Hogyha helyesen akarunk állást foglalni a kapitalizmusnak és ellentmondásainak egy-egy megnyilvánulásában, vagy azok kiéleződésének okában, nem lehet e kérdést sem megkerülni, sem figyelmen kívül hagyni, mert enélkül nem értjük meg az ellentmondásokat, a kapitalizmus fejlődését, „perspektíváját“. A kapitalizmus ailapvető ellentmondása — amely a kapitalizmus fejlődésével mind jobban kiéleződött —, végig kíséri a tőkés társadalmat születésétől bukásáig. Ezt az ellentmondást a tőkés társadalom keretein belül kiküszöbölni nem lehet, a megszüntetésére az uralkodó osztály semmit sem tehet, hiszen a tőkés társadalom velejárója és csak a kapitalizmus megszüntetésével szűnik meg. Ez pedig a munkásosztály történelmi feladata. A tőkés társadalom alapvető ellentmondását akkor értjük meg, ha megvizsgáljuk a kapitalizmus kialakulását és fejlődését. ELMÉLETI TANÁCSADÓ n tikes társadalom alapvető ellentmondása A középkor kezdetén a hűbériségre az volt a jellemző, hogy a jobbágy család, kevés szükségleti cikk kivételével, maga állította elő mindazt, amire szüksége volt. Az élelmet, a lábbelit, a ruházkodáshoz szükséges anyagokat, a házat és ahhoz szükséges berendezést maga termelte meg, illetve készítette el. Később a földművelés és a kézműipar elválása során kialakult a város és a falu közötti csere. Az iparcikkek és a mezőgazdasági termékek cseréje. A jobbágy eladja a termékeit és ipari cikket vásáro-l a kézművesektől. A fejlődés során egyre nagyobb tért hódít ez a társadalmi munkamegosztás, s ezzel párhuzamosan a csere céljára történő termelés, mert az egyes árutermelők, hogy különböző szükségleteiket ki tudják elégíteni, szükségessé válik áruik kölcsönös cseréje. Az áruk kölcsönös cseréje az egyszerű árutermelés korszakára jellemző. A termelés önálló, a kisáru- termelő saját eszközeivel, saját munkájával készíti el a cserére szánt terméket. A takács a maga szerszámával készíti el a szövetet, a szövet természetesen az övé, azé, aki elkészítette. A FEUDALIZMUS fejlődése során egyre nő a társadalmi munkamegosztás. Az egyszerű árugazdaság egyre iskább felbomlik és az eddig jellemző, szétaprózott termelőeszközök helyébe a termelőeszközök centralizációja lép. A kevés termelőeszközzel rendelkező sok kistulajdonos helyett a sok termelőeszközzel rendelkező kevés tulajdonos lép. Egyre kevesebb tulajdonos kezébe kerülnek a termelő eszközök. A „törpe“ magántulajdont ■— amelyet a tulajdonos a maga munkájával szerzett meg, „könyörtelen vandalizmussal“ kisajátítják. Ennek a kisajátításnak rúgói — mondja Marx — a leggyalázatosabb, a legpiszkosabb, legkicsinyesebben gyűlölködő szenvedélyek. — (Lásd Marx: A tőke. I. kötet, 823. o.) Ez a kisajátítás azt jelenti, hogy az egyszerű árutermellő- ket „megszabadítják“ saját tulajdonuktól. A tőke koncentrálja a termelőeszközöket. A termelőeszközök koncentrációja, a nagyüzemek és a tulajdonuktól megfosztott bérmunkások jellemzik a kapitalizmus kialakulását. Az új tőkés állápon a társadalom termelőerőinek soha nem látott gyorsütemü fejlődése következett be. A kézműves műhelyek helyett korszerű gyárak jönnek létre, modern munkaeszközökkel. A szövőszéket felváltja a szövőgép. Az egyéni termelés a nagyüzemekben társadalmi termeléssé alakul át. Már egy termék előállításán nemcsak egy ember dolgozik. Egy üzemben többszáz vagy ezer ember dolgozik együtt, de a termék előállításának csak egy-egy részletmunkáját végzi egy ember. Most már nem mondhatja senki, hogy ez az én munkám, ez az enyém. A társadalmi munkamegosztás már nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méreteket ölt. „Ilyenformán — tanítja Lenin elvtárs —, valamennyi üzem egyetlen termelési folyamatban egyesül, de ugyanakkor minden egyes üzem külön tőkés irányítás alatt áll, annak önkényétől függ és a társadalmi termékek annak magántulajdonává válnak“. Amint látjuk, a termelés társadalmivá vált, de a kisajátítás megmaradt a régi, egyéni. Az előállított termékek kizárólag a munkások munkájának az eredményei, a termékek tulajdonjoga azonban a tőkéseké. Tehát a társadalmi termelés és az egyéni kisajátítás közötti ellentmondás a tőkés társadalom alapvető ellentmondása. Ez az elletmondás a tőkés társadalom fejlődése során egyre élesebb és egyre pusztítóbban hat a termelőerők fejlődésére és odavezet, hogy az egyik oldalon felhalmozódnak a termelő eszközök, a vagyon, a másik oldalon felhalmozódik a nyomor. Ez az ellentmondás antagonisz- tikus, kibékíthetetlen, növekedése a munkásosztály elnyomo- rodását. az osztályharc kiéleződését vonja maga után. A TÁRSADALMI termelés és egyéni kisajátítás, ez az alapvető ellentmondás kifejezésre jut az osztályharc fokozódásán kívül a termelés anarchiájában, a létrejöttében és céljaiban, a háborúban és végül a kapitalizmus bukásában. Meg kell jegyeznünk, hogy a kapitalizmus alapvető ellentmondásából következnek a tőkés társadalom ellentmondásai, mint: 1. Az időszakonként megismétlődő gazdasági válságok. 2. A munkások és tőkések közötti gazdasági és politikai ellentétek. 3. Az imperialista államok és a gyarmati és függő országok és népeinek ellentéte. 4. A tőkés országok egymás- közötti ellentéte. 5. A kapitalizmus és a szoci- aílizmus közötti ellentét. Napjainkban ezeknek az ellentmondásoknak a kiéleződését tapasztalhatjuk, amelyek a kapitalizmus gyengeségét, hanyatlását mutatják. Az ellentétek további elmélyülése végül is oda vezet, hogy aláássa a tőkés társadalom alapjait, s a kapitalizmus bukását eredményezi. Mindez egyben jelenti azt, hogy az idejét múlt társadalmat felváltja az új, fejlődő, a szocialista társadalom. MOLNÁR GÁSPÁR megyei PH. vezető. avult, tekintetbe véve a pártnak, mint a nép és a népi demokratikus állap vezető és irányító erejének a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenetben felmerülő feladatait. Ezt figyelembe véve és a párt tapasztalatára támaszkodva, felmerült annak szükségessége, hogy egyes n-xSrtnsífások és kiegészítések történjenek a szervezeti szabályzatban. Erre azért van szükség, hogy az egész szervezeti és pártpolitikai munkát felemeljék azoknak a nagy feladatoknak színvonalára. amelyek a mostani szakaszban hárulnak a pártra. N. Ceausescu elvtárs beszámolójának vitájában felszólaló küldöttek egyhangúlag helyeselték a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét. A kongresszus befejezte munkáját. Az MSZT mozgalom fáradhatatl an harcosa Szarka István elvtárs, a füzesabonyi járási tanács személyzeti osztályvezetője 1946- tól tagja a Magyar Szovjet Társaságnak. Kiváló munkájáért ez év júniusában az országos központ Ezüstkoszorús MSZT jevénnyel tüntette ki. Szarka elvtárs jelenleg a járási tanács MSZT alapszervezetének szervező titkára. Jó munkájának jelentős mértékben köszönhető hogy a járási tanácson belül kiváló MSZT szervezet működik 100 taggal, amely ez év októberében elnyerte a megyei elnökség vándorserlegét. Részt vesz Szarka elvtárs a megyei elnökség által hirdetett tagszervezési versenyben is. A dormándi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben, amikor a szervezést megkezdte, még csak 34 MSZT tagja volt a tsz-nek és azóta — beszervezve a családtagokat is — a tsz minden tagja MSZT tag is lett. Szarka elvtárs fáradhatatlan harcosa az MSZT mozgalomnak. Nem sajnálja sem az időt, sem a fáradságot, hogy ápolja és még inkább elmélyítse a magyar és szovjet nép közötty’örök barátságot. Merczel János, járási MSZT titkár, Füzesabony
