Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-03 / 94. szám

1065. december S. szombat NEPUJSÄG 3 Hogy jövőre több legyen A NAGY tervek kohója éle­tünk s mai tüzében ércnél csillogóbban kristályosodik ki holnapunk, jövőnk. S ezt a kohót nemcsak a Tervhivatal­ban, vagy minisztériumokban nemcsak a modern üzemek titokzatos diagrammokkal dol­gozó laboratóriumaiban, pár- nás ajtajú igazgatói szobáiban táplálja ezernyi kéz, ezernyi szív és ész. Ezt a kohót név­telen, vagy csak alig ismert „kohászok“ falun is etetik táplálják, hogy magasra lo­bogjon lángja, s messze előre bevilágítsa a falu útját: erre hát! Tervet kovácsolni a többre jobbra lehet itt is, sőt kell itt is, ahol ésővel, faggyal, föld­del, s a múlt bogáncsaival ví­vott örökös küzdelemben ne­hézkesebbé, bátortalanabba de szívósabbá is vált az em­ber. Lehet, itt ebben a hideg szobában ahol egy lóca, egy asztal, egy régi szekrény, s a telefon képezi az összes búto­rokat, néhány plakát, kimuta­tás a festményeket, s a néprá­dió a kultúra mindennapi ka­raj kenyerét. Ezt nem én mondom, én csak leírtam. Ezt Nagy Ist­ván elnök Simon Mihály bri­gádvezető, meg Harangi Dávid agronómus mondta, s mondta legfőképpen Ragó Vilmos ko­vács, az itteni párttitkár, rám­figyelve drótkeretes szemüve­ge mögül. Hogy lehet, és kel1 is itt tervezni a besenyőtelki Honfoglalás Termelőszövetke­zetben, mert 54 tagja, 530 holdja egy darab a mából, ma' életünkből, így hát holnapja is egy darabka lesz ennek áz országnak holnapjából. S olyan lesz, amilyennek tervezik s amilyennek megvalósítják el­gondolásaikat itt és másutt, a sok-sok 500 holdakon, — olyan lesz az egész ország, az egész nép. Igen fontos beosztása van hát a jövő építésében a bese­nyőtelki Honfoglalás Termelő- szövetkezetnek. Ülök az asztal mellett és hallgatom, mint öltöztetik az elmúlt évet sokatmondó szá­mokban és hogyan válik ismét a számokon keresztül egysze­rűvé, kézzelfoghatóvá a hol­nap minden szépsége, s az érte vívott harc minden verejtéke kínja, öröme, győzelme. Ülök s arra gondolok hogy ha most nem én ülnék itt, hanem egy azok közül, akik legszíveseb­ben atomreakcióvá változtat­nák ezt az egész felszabadult s éppen ezért gyűlölt orszá­got, mit érezhetne? Félne, egé­szen biztosan félne ettől az erőtől, ettől a sugárzó, holnap­ba vetett derűs bizalomtól, s ettől az elszántságtól,. amely' most összesürűsödött itt ebben a kis hideg de máris nem ri­deg irodában. Félne, mint- ahogy bennem széles árt vet, a nyugalom, a magabiztonság ér­zése, mert..., mert, haj, de jó helyen van itt is, másutt is jö­vőnk sorsa. RAGÓ VILMOS 11 éves kora óta kovács. A munka ezernyi szimfóniáját kiverte már az üllőn, hadseregre való ekét éle­zett meg, Hogy az mélyre ha­rapjon a földbe. Nagy István, az elnök, cse­léd volt. Simon Mihály, a nö­vénytermelési brigád vezetője cseléd, summás, kubikos, min­den volt, ami csak szegény em­ber fia lehetett a múltban. Cse­lédek, kis- és középparasztok, 54-en akiknek sem joguk, sem szavuk nem volt egy évtized­del ezelőtt, most nemcsak ma­gabiztosan, de hozzáértően is terveznek, hogy jövőre még több legyen. Nekik is, az or­szágnak is. S nem vaktában folyik ez a tervezés. Tudják mi kell ne­kik, mi kell az országnak. Vita vitát követ érv elgondolást, s mint szobrász keze alatt az en­gedelmes agyag, úgy formáló­dik a Honfoglalásban is a jö­vő. — Mindenből többet aka­runk..., mindenből. Éppen ezért mindent jobban is, ala­posabban is akarunk csinál­ni, — mondja az elnök, s a többiek helyeselnek. Meri jé dolog egy holdról 25 mázsa kukorica, vagy majd 14 mázsa ősziárpa; szép dolog 180 ezer forint bevétel 10 hold dohányból. 168 ezer forint 9 hold borsóból és 130 ezer fo­rint az állattenyésztésből — szép dolog dt ez volt, s ha ennyi lett, lehetett volna több is és lesz is: jövőre. — Takarmánynövelés, állat- tenyésztés, ez a mi főcélunk — magyarázzák lelkesen. Meg kell lenni egy tehéntől a 12 liter tejnek, mindehhez per­sze a kellő takarmánynak. Ezt természetesen csak he­lyeselni lehet, annál is inkább, mert a Honfoglalás az első években nem büszkélkedhe­tett az állatállománnyal. De helyeselni lehet a többit is, mind..., mert mind egyet se­gít: hogy gazdagabb, jobb le­gyen a szövetkezetbeliek éle­lme néhány adat a tervek­ből inkább csak Ízelítőnek, mint felsorolásnak: A tavalyi kilenc helyett 30 holdra kötnek borsószerződést. Búza alá jó magágy lesz ez majd, no meg 350 ezer forint jövedelmet is jelent. Huszonöt sertést hízóba ál­lítottak az állam számára. — jó 50 ezer forintos jövedelem. Fél holdon — egyelőre kí­sérletképpen, a tagság meggyő­zésére — lucemamag terme­lés. Besenyőtelken nagy múlt­ja van ennek, a 30-as években még Franciaországba is szál­lítottak. Búzából 10, árpából 14 ku­koricából 30, dohányból 10 mázsás átlagtermést tervez­nek. VAN NÉGY hold gyümöl­csösük, — 1957-re 14 hold lesz belőle. Itt két éves a terv. Temesvári István szerint kutat is lehetne fúrni a Heves felé eső részen. Két kút meg­öntözne 4—5 holdat... minden­kinek van valami terve, elgon­dolása, amely ott érlelődik az öreg vagy fiatal, ráncos vagy ránctalan homlökok mögött vagy már éppen papírra ke­rültek. A zárszámadó közgyűlés megvolt csütörtökön. A tava­lyi 23 forint helyett az idén 38.60 forintot ért egy munka­egység. Jövőre még több lesz... hogy mennyi? azt majd a terv­ben kimutatják. S mikor ké­szül a terv? Azóta már bizto­san hozzá is kezdtek, mert nemcsak a búzának kell idő­ben földbe kerülnie hogy jó legyen a termés, de a tervnek is időre kell papírra rajzolód­nia, hogy jó legyen, hogy idő legyen a megvalósítására. S most 54 ember tervet ké­szít. Nem országosat, nem na­gyot. nem szabja meg ez a terv ezrek és ezrek, — csak 54 csa­lád egyetlen szövetkezet sorsát. De mégis fontos, nagyon fon­tos. Ha ezeket a terveket mind­mind összekötnék egy hatalmas nagy kötetben, bízvást ráírhat­nánk a fedelére: Terv az 1956-os évre. Tervezte és összeállította: A magyar nép. S ha csak egyetlen lapot, a Honfoglalás tervének lapját ki­tépnénk ebből, az már csonka, hiányos lenne, — mert ennek a lapnak ott a helye, valahol a „H“ betű körül. GYURKÓ GÉZA te. niiiHi— ---­M elyik less as első? Már az év eleje óta fej-fej melletti komoly párosverseny folyik két testvérvállalat, a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzem és a Budapesti MÁV Felépítmény- és Vasanyagja- víló Vállalat között. A ver­senyszerződés pontjai között nemcsak a terv túlteljesítése, az önköltség csökkentése, a fegyelem megszilárdítása sze­repel, hanem egymás .kölcsö­nös segítsége is. E verseny­pont értelmében munkagépek­kel, anyagokkal segítik egy­mást, Például ha valamelyik vállalatnál egy gép fölösleges­sé válik, azt először a ver­senytársnak kell felajánlani. Ha annak nincs rá szüksége, csak akkor adhatják oda más üzem részére. A Gyöngyösi Váltógyár dolgozói már eddig egy gyalut, egy síkköszörűt és két elektromos gépet adtak a budapesti üzemnek. Ezen­kívül 150 tonna, részben hul­ladékanyaggal segítették őket, melyből a pályafenntartáshoz szükséges szerszámokat lehet készíteni. A Budapesti Fel­építmény és Vasanyagjavító Vállalat egy fúró-fűrészgépet, két darab kézi hajlítót és sok értékes rezsianyagot küldött a gyöngyösieknek. A két testvérvállalat páros­versenyének eredményét ne­gyedévenként értékelik. Az első és második negyedévben a gyöngyösieké volt az első­ség. A harmadik negyedév­ben azonban a budapestiek megelőzték őket, mivel a gyön­gyösieknél ez idő alatt lazult a munkafegyelem, sok volt az igazolatlan hiányzó. Most azonban a gyöngyösiek nagy tettre készülnek. Az év vé­géig, illetve december 20-lg nagy feladatot tűztek maguk elé. Nemrégiben három millió forint értékű export kitérőre kaptak megrendelést. Legyár­tásukhoz kedden fogtak hoz­zá és azt ígérték, hogy de­cember 20-ra az egész meg­rendelést terven felül készítik el. Az ígéret valóraváltásával a Gyöngyösi MÁV Kitérő­gyártó üzemi dolgozói ismét vissza akarják hódítani az el­sőséget budapesti versenytár­suktól. Gyöngyöspatán a felvásárlók hanyag munkája akadályozza a begyűjtést Közeledik az újesztendő. Be­gyűjtési dolgozóink és a köz­ségi tanácsok úgy végzik mun­kájukat, hogy adósságmente-| sen kezdjék mindenütt a má­sodik ötéves terv első évét. Hiba volna azonban azt gon­dolni, hogy csak a begyűjtési megbízottak és a tanács fele­lős a begyűjtésért. Nem utol­sósorban felelősek a tervtelje­sítéséért a felvásárló szervek is. A gyöngyösi járás begyűjtési hivatalának vezetőjével, Pol­gári elvtárssal megvizsgáltuk az egyik község felvásárlóinak munkáját, mert a dolgozók észrevételei azt mutatták, hogy nincsen minden rendben ezen a területén. Nem ritka eset a dolgozó parasztok visz- szaküldözgetése, tűrhetetlen a szőlőnél a napokig tartó vára­kozás. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a dolgozók csak hetek múltán kapják meg a pénzt. Nem egyszer az elszá­molás miatt visszatartották a beadási könyveket, s a dolgozó parasztoknak jónéhányszor el kellett érte menniök. Igaz, hogy az idei bőséges termés nagyobb feladat elé állította a vásárlókat is de ez nem indo­kolja a sok felelőtlen huza­vonát. Gyöngyöspata községben vizsgáltuk meg a felvásárlók munkáját. Reggel korán az el­ső utunk a baromfibegyűjtő helyre vezetett. Itt Bognár Jú­lia baromfi-felvásárló a reg­geli órákban hét termelőtől nem vette át a jószágot, mert kifogyott a vételi jegy- Miért nem igényelt időben? — kér­deztük. Azért, felelte, mert nem gondoltam hogy ma ' is ilyen sokan akarják rendezni bea­dásukat. Komjáti elvtárs fel­lépésére megkezdte az átvé­telt, de nem sok köszönet volt benne, mert egyetlen termelőt sem fizetett ki. Amikor Pol­gári elvtárs ezért felelősségre vonta azt mondta, örülnek. a termelők, hogy átadhatják az államnak. Vajon lehet-e egy ilyen komolytalan felvásárló­tól megkövetelni, hogy látogas­sa a hátrálékosokat? Nem, és nem is teszi meg. Bognár Jú­lia még soha sem keresett fel egyetlen hátrálékos termelőt sem. A következő állomás a ter­ményraktár. Itt az ügyintézés­sel van baj, beadási könyvek hevernek a polcon, az aszta­lon, a fiókban, nem tudni mi­ért, jóideje várják sorsuk jobbrafordulását. A gyöngyös­patai dolgozó parasztok a könyvek felelőtlen visszatartá­sa miatt sokszor járkálnak a begyűjtőhelyre. Cinkóczi Andrásáé admi­nisztrátor arra hivatkozik, hogy a termelők maguk hagy­ják ott a. könyvet. Arról már nem beszélt, azért hagyják ott a termelők a könyveket, mert nem győzik kivárni a terme­lők az elszámolást. Még mindig több mint 300 ter­melőnek nincs kész az el­számolása a Borforgalminál. Ludányi Alajos például no­vember 2-án adott át à Bor­forgalmi vállalatnak 25 má­zsa szőlőt és már több mint négy munkanapot töltött el a pénze miatt, de még november 18-án nem számoltak el vele. így lehetne hosszan sorolni a dolgozó parasztokat, akik már egy-két hete várják a pénzü­ket, de nem tudják, mikor ke­rül rájuk sor. Palócz Etát, a ZÖLDSZÖV felvásárlóját hagytuk utoljá­ra. Az ő feladata lett volna a burgonya átvétel. Alig érte még el a község az 50 száza­lékát, pedig már régen befe­jeződött a burgonyaszedés. Az a baj, hogy Palócz Eta a cse­megeszőlő felvásárlása mellett elhanyagolta a burgonya átvé­telt mert azon nem lehetett olyan jól keresni. A felvásárlók munkája is hozzájárult tehát, hogy Gyön­gyöspatán igen sok a hátrálé­kos termelő. Természetesen a begyűjtési hivatal is felelős mindezért, mert az például nem a felvásárlók feladata, hogy Racsek Alajos 38 holdas kulákot, akinek 34 mázsa bú­za, 96 mázsa kukorica, 20 má­zsa napraforgó, 200 liter bor, 9 mázsa sertés, hat mázsa vá­gómarha hátráléka van, töb­bek között elszámoltassa. Az a baj, hogy a községben egy­másra tologatják a hátráléko- sokért a felelősséget, s ez ke­rékkötője a begyűjtési tervek teljesítésének. Nagy szükség lenne arra Gyöngyöspatán, hogy a párt- szervezet segítségével véget vessenek ezeknek a hibáknak, mert nem léphetnek adósság­gal az új esztendőbe a Gyön- gvöspataiak sem- A dolgozó parasztok jól élnek ebben a községben, s nem túlzás azt mondani hogy könnyű szer­rel tudják adósságukat ren­dezni. ha az illetékes szervek a sarkukra állnak. ERKI JANOS fl Minisztertanács rendelete a fölihasználóác személyében és a földek művelési ágában bekövetkezett változásokról «W IS I II E fi — CSÜTÖRTÖKÖN este 7 órakor a járási kultúrházban a gyöngyösi Muri ás Minta­színjátszó csoport ismételten bemutatta a „Bodzaliget“ cí­mű négyfelvonásos vígjáté­kot. — AZ ARANY János utcai óvoda előadást rendez decem­ber 4-én, vasárnap délután fél 4 órai kezdettel a városi tanács nagytermében. Az elő­adáson az óvodások kedves műsorral szórakoztatják az érdeklődőket. — A SZOVJET Ukrajna Hete keretében Gyöngyösön szerdán este 7 órakor a tiszti klubban Szénái Vilmos tanár tartott előadást „Utazás az Ukrán SzSzSzK területén“ címmel. — MOST KÉSZÍTIK ha­zánkban a „Kati és a vad- macska” című filmet. A film természettudományos film, de közel jár a játékfilmhez- Egy kislány történetéről szól, aki 3gy kis vadmacskát házimacs­kává idomít. BflRÚTI TALáLKOZÓ — November 26-án, szom­baton este a gyöngyösi városi tanács MNDSZ alapszervezéte ismerkedési estet rendezett a város termelőszövetkezeteiben dolgozó asszonyon részére. A vendégek teázás közben elbe­szélgettek közös problémáik­ról. Az ismerkedési esten résztvevő, körülbelül 40 ter­melőszövetkezetben dolgozó asszony azzal búcsúzott a ta­nácsnál dolgozó nőktől, hogy legközelebb vendégül látják őket a termelőszövetkezetben. A Minisztertanács rendele­te alapján az 1955. július 1-e után megkötött haszonbérleti és részesbérleti szerződések érvényességéhez a községi ta­nácsok végrehajtóbizottságai­nak jóváhagyása szükséges. A jóvá nem hagyott szerződé­seket a földnyilvántartásokon nem vezetik keresztül és így a beadási, az adófizetési köte­lezettség megállapításánál fi­gyelmen kívül hagyják. A községi tanács VB a szer­ződést csak akkor hagyhatja jóvá, ha a szerződés nem ki­zsákmányoló jellegű és azt a termelés érdekei, valamint a felek személyes körülményei indokolják. Ezeken kívül a jóváhagyás feltétele még, hogy az 1955. évi gazdalajst­romban feltüntetett terület nagysága és kataszteri tiszta jövedelme alapján megálla­pított terménybeadási kötele­zettség ne csökkenjen, illető­leg csökkenés esetén a külön­bözet beadását 1956. évtől kezdődően a szerződés időtar­tama alatt az új használó írásban köteles vállalni. A szerződéseket a rendelet­ben előírt formában, írás­ban kell a tanács VB-hez be­nyújtani. Az 1955. október 25-e után kötött tulajdonátruházási szer­ződések jóváhagyásának ugyancsak feltétele, hogy a terménybeadási kötelezettség ne csökkenjen, illetőleg a kü­lönbözet beadását az új tulaj­donosnak vállalnia kell. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a hatósági intéz­kedés alapján, valamint a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekbe való belépés örök­lés, illetőleg az állami tarta­lékföldek hasznosítása követ­keztében beállott földhasz­nálati változások eseteire. A rendelet a továbbiakban kimondja, hogy szántó és rét művelési ágban nyilvántar­tott földrészleteket legelőre, szőlőről pedig bármely más művelési ágra átváltoztatni a járási tanács VB-a mező- gazdasági osztályának enge­délyével lehet. Az egyéb mű­velési ágváltozások átvezetése továbbra is az eddig érvény­ben lévő szabályok szerint történik. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szőlő kivá­gásának engedélyezésére. A művelési ágváltoztatás enge­délyezése iránti kérelmet . a községi tanacs VB-hoz kell előterjeszteni. A rendelet végül kimondja, hogy a földhasználók szemé­lyében és a földek művelési ágában bekövetkezett válto­zást csak akkor lehet az 1956. évi beadási kötelezettség meg­állapításánál figyelembe ven­ni, ha a változást a tulajdo­nos (használó) legkésőbb no­vember 30-ig a föld fekvése szerint illetékes községi ta­nács VB-nál bejelenti. Min­den termelőnek érdeke tehát, hogy az 1955. évi gazda­lajstromban feltüntetett terü­letéhez képest azóta bekövet­kezett , változásokat — okmá­nyokkal igazolva — az előírt határidőre bejelentse. A JANOS VITÉZ SZEREPLŐI s II. gazda: Balázs Andor Színpadmester: Molnár József Karnagy. Sebestyén András Főudvarhölgy: Vámos Sári I. gazda: Sárközi Zoltán Mesélő: T'jlaki Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom