Népújság, 1955. december (94-102. szám)
1955-12-03 / 94. szám
I NÉPÚJSÁG 1955. december 3. szombat Iparunk technikai színvonalának fejlesztése, a szovjet ipar műszaki haladásának néhány tanulsága alapján A Központi Vezetőség 1955 novemberi, az ipari termelésünk megjavításáról és a műszaki színvonal emeléséről szóló határozatának mielőbbi megvalósítására a jövőben fokozott mértékben kell tanulmányozni és alkalmazni a Szovjetunió élenjáró iparának gazdag tapasztalatait. 1. A korszerű technika szere- pét á szocialista építésben a szocializmus gazdasági alaptörvénye határozza meg: „Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása, a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése útján“. A szovjet ipar — mint az ötödik ötéves terv irányelvei is mutatják — a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően, a legfejlettebb technika alapján fejlődik. Az 1956 január elsején induló második ötéves tervünk sikeres megvalósítása nem kismértékben függ attól, hogy mennyire használjuk fel a szovjet iparnak az új technika meghonosításával és bevezetésével kapcsolatos tapasztalatait Első ötéves tervünk során a szocialista iparosítás eredményei és különösen gépiparunk fejlődése a technikai színvonal növekedését is eredményezték. Egész iparágak technikáját fejlesztettük a legmodernebb gépek és berendezések alapján. Iparunk termelése több fontos terméknél elérte, vagy meghaladja a gazdaságilag fejlett tőkés országok színvonalát. Több gyártmányunk — köztük szerszámgépek, közlekedési eszközök — keresett cikkek — külföldön, niert korszerűség, teljesítmény és gazdaságosság tekintetében sikeresen versenyez a tőkés országok gyártmányaival. A KV nov-i határozata megállapítja, hogy iparunk nagy arányú fejlődését, műszaki haládását mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy hazánkban megszilárdult a dolgozó nép hatalma, hogy társadalmi tulajdonba vettük az ipari üzemeket és ígv lehetővé vált a termelő erők korlátlan fejlődése. Iparunk technikai fejlődésében különösen fontos szerepe volt a Szovjetunió által nyújtott felbecsülhetetlen értékű segítségnek. A Szovjetunió szállítja hazánkba új gépeink jórészét, Rendelkezésünkre bocsátja a legkorszerűbb eljárások leírásait, elküldte és elküldi hozzánk kiváló szakembereit, akik a legközvetlenebb segítséget nyújtják a szocialista építés elméleti és gyakorlati feladatainak megvalósításában. az új technika bevezetésével kapcsolatos problémák megoldásához. Fejlődésünk kimeríthetetlen tartaléka az a tapasztalat, amelyet a Szovjetunió a szocialista ipar megteremtésében és kifejlesztésében szerzett. Ezért iránymutatóak számunkra a Szovjetunió ötödik ötéves tervének eredményei műszaki haladásunk irányának meghatározásánál. A z elért eredményekkel n azonban nem lehetünk megelégedve. Az egész ipart tekintve, az elmaradást még nem tudtuk behozni, részben mert anyagi lehetőségeink nem engedték meg az egész iparunk technikai színvonalának egyenletes növelését. (Az első ötéves terv során a nehézipar fejlesztésével kellett az alapjait lerakni, hogy a későbbiekben az egész ipart, közlekedést Ss a mezőgazdaságot gycrs ütemben elláthassuk az új technikával). De másrészt a lehetőségekhez mérten sem fejlődött a technika kielégítően, még a legfejlettebb iparágakban, a gépiparban sem. A nehéz- és könnyűipar egyes fontos ágainak technikájában pedig alig van fejlődés. A második ötéves terv megkezdéséhez iparunk rendelkezik mindazokkal a feltételekkel, amelyek a műszaki színvonal jelentős fejlesztéséhez szükségesek. Meg van a lehetőségünk ahhoz, hogy elmaradásunk nagyrészét behozzuk és az új technika alapján termelésünket tovább. fejlesz- szük. A második • ötéves terv alatt az ipari termelés növekedésének nagyobb - részét a termelékenység növekedésével kell elérnünk, miután új munkaerő csak korlátozott számban áll rendelkezésre, így a műszaki fejlesztés megvalósítása a termelési feladatok megoldásának egyik legfontosabb előfeltételévé vált. Csak ez teszi lehetővé, hogy több, olcsóbb és minőségileg jobb árucikkét adjunk dolgozóinknak. hogy elérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb kapitalista országok termelési színvonalát. Az új technika megte- . remtése, a műszaki fejlesztés, — mely következő ötéves tervünk fő célkitűzése, — mindinkább előtérbe állítja az új technika elsajátításával és kihasználásával kapcsolatos feladatokat. Az új technika bevezetése, színvonalának állandó tökéletesítése határtalanul megerősíti hazánk gazdasági, védelmi és politikai erejét, ezért ellenségeink minden eszközzel — kívülről blokádpolitika alkalmazásával, belülről megmaradt szövetségeseikre, az üzemekben meghúzódó ellenséges elemekre támaszkodva — arra törekednek, hogy meghiúsítsák az új technika alkalmazását. A szo- ciáldemokratizmus az üzemekben a többek között most abban nyilvánul meg, hogy kihasználja az egyesek gondolkodásában megmaradt kapitalista csökevényeket, igyekszik eltúlozni a műszaki haladás nehézségeit és saját erőnket lebecsülve, elhomályosítani a szocialista rendszer jellegéből fakadó korlátlan lehetőségeket. Szükséges megtanulnunk a szocialista rendszer korlátlan lehetőségeit, felhasználását, az új technika bevezetése és alkalmazása érdekében, hogy széleskörű felvilágosító munkát végezzünk az üzemek dolgozói, elsősorban a műszaki dolgozók között, hogy az eddiginél jóval gondosabban tanulmányozzák a Szovjetunió szocialista iparosításának történetét és műszaki haladásának tapasztalatait, hogy alkalmazni tudjuk ennek tanul ságait. Az új technika kihasználásának és elsajátításának kérdései: A szovjet eljárások bevezetése nemcsak azért fontos, mert meggyorsítja és lerövidíti az új eljárások bevezetésére fordított kísérletezési időt, hanem azért is, mert ezeknek az eljárásoknak a színvonala már a magasabb- rendű szocialista ipar színvonalát tükrözik vissza, a legújabb tudományos eredményeknek kipróbált, a termelésben alkalmazható módszereit tartalmazzák. A z új eljárások jelentő- sége, hogy forradalmasítják a termelési folyamatot, megerősítik a szocialista társadalom gazdasági alapját. Mint Marx mondotta: „A gazdasági korszakot nem az különbözteti meg, hogy mit termel, hanem hogy hogyan, milyen eszközökkel termeli.“ A termelés technikai színvonalának emelését többek között a technológia állandó tökéletesítésével kell elősegíteni, állapítja meg a KV határozata, mert az új eljárások a gazdaságos és jobb minőséget biztosító módszerek, a technológiai utasításokon keresztül kerülnek a termelésbe. A technológiai utasítások betartása és haladó színvonala tehát műszaki haladásunk alapja. A technológiai utasítások betartása terén megyénkben is több helyen vannak problémák. Számos üzemünkben még ma is pusztán csak szavakban végzik a szovjet tapasztalatok alapján kidolgozott technológiai utasítások betartását. (Folytatjuk.) HORVATH NÁNDOR FEJES ISTVÁN & nö véti y/érte! mi állomás dolgozói hozzáfogtak a gépek téli megjavításához A gyöngyösi növényvédelmi állomás dolgozói Heves megye területén komoly munkát végeztek ebben az évben. Szorgalmas munkájukkal, a növények tudományos védelmével elősegítették, hogy az idén kevesebb volt a kártevő, több gabonát, gyümölcsöt takarítottak be. Az állomás dolgozói 34 ezer katasztrális holdon végeztek az idén vegyszeres gyomirtást és permetezést. Ezért a csopaki és kenderesi növényvédelmi állomások után az országos harmadik helyezést érték el. Jó munkájuk jutalmául 6400 forintot kaptak. A növényvédelmi állomás dolgozói most bevontatták gépeiket és hozzáfogtak a téli nagyjavításhoz. A jövő évben még nagyobb segítséget kívánnak nyújtani a megye termelőszövetkezeteinek, és egyéni gazdáinak a növények védelmében. Gép javítási tervüket máris túlteljesítették. Novemberi előirányzatukat 26-ra teljesítették és szerdán délig már két darab Zetor traktor, két szovjet permetezőgép. egy motoros permetező és 8 motoros szivattyú főjavításával, ezenkívül 260 darab hátigép, és sok más kisgép folyó javításával végeztek. A János vitéz próbájának szünetében beszélgetek Fejes Istvánnal, aki most érte el a színpadot. Álljunk meg egy pillanatra és nézzünk vissza a hátrahagyott nehéz útra. Fejes István ezelőtt 32 évvel Mezőzomboron született. Édesapja vasúti pályamunkás volt. ma, öreg korára vasúti pályaőr. Fia hat elemit végzett, szakmát tanult: vízvezetékszerelő lett. 1941-ben ment Pestre „szerencsét próbálni“, az akkori Weisz-Mannfréd gyárba A felszabadulásig a fárasztó napi munka után a Munkás Színjátszó Egyletben játszott, maid felszabadulás után a csepeli munkás zenekarnak lett a tagja. Munka alatt, poharazgatások közben mindig énekelt Szerette a dalt, a melódiát. A jóhangú munkás feltűnt, ahogy mondani szokták, „felfedezték“. Hogy kik? A többi, gépnél dolgozó munkások, ök biztatták: tanulj énekelni Pista, arany van a torkodban. Így lett a Munkás Dalos Szövetség tagi a, ahonnan Vásárhelyi Zoltán karnagy ja-« vas’atára 1948-ban felvették a Zeneakadémia ének-tanszakára Két nehéz év következett Feies István életében. Nanoal az Akadémián tanult, éüel a cserei i csőovárban dolgozott. A harmadik évben az Akadémia pártszervezeté- ( nek segítségével a fiatal, te- J hetséges munkásfiút kinevez- , ték a díákkollégium igazgatóiévá és így nvueodtan folytathatta tanulmányait. Az utolsó két évet már magas állami ösztöndíiial végezte. Ekkor mint a Vásárhelyi-kórus, mad a rádióénekkar tagia, beiárta Párizst, Prágát, Bécset. 1954-ben lépett ki az Akadémia kapuján a mezőzombo- ri pályaőr fia mint végzett operaénekes. Ekkor az Állami Népi Együttesbe kerül. Ezelőtt két héttel az egri színház Pestről szerződtetett kórust a János vitézhez, miután az egriekből a'akult énekkar cserbehagvta a társulatot. A színház vezetőinek feltűnt Fejes István kellemes, szép baritonja, felfigyeltek ügyes színészi képességeire és rábízták Bagó szerepét. CSATLAKOZÁS, — AZ OTTHON FELÉ A menetrend szerint Eger—Füzesabony között 45 pesc a menetidő a mindnyájunk által megszokott, de soha meg nem szeretett mukivonaton. Már mint á menetrend szerint. A valóság néha, sőt gyakran merőben más és tekintettel a technika századára, enyhén szólva is, meghökkentő. 195S november 29-én a Füzesabonyból 17.40-kor kiinduló vonat menetrendszerinti pontossággal el is indult (borzasztó erőlködések közepette)) a füzesabonyi állomásról. Háromnegyed- hétkor, tehát egy óra múlva már tetemes távolságot hagyott maga mögött: eljutott egészen Maklártályáig. Ez körülbelül hat kilométer. Egy óra alatt. Mire beért Egerbe e* az express, már % 8-at mutatott az óra. Majd két óra voft tehát a késés, mert most — volt indok — túlterhelték ezt a mukivonatot. De tegnap, tegnapelőtt és azelőtt és majdnem mindig, miért késik 10—20 percet, egy félórát? Talán azért, mert itt már nincs csatlakozás, legfeljebb Pufc- nok felé? Pedig van csatlakozás, ha az nincs is a menetrendben. Egész napi munka után többszáz ember „csatlakozása“ az otthon, a család felé. Vegyük ezt, ha nem is a menetrendbe, de legalább figyelembe! Kárpáti tájak, virágok, városok A külföldi sajtó szinte egyhangú elismerése szerint hazánk a sport területén élen jár. Ebben — s ezt büszkén valljuk — Egernek is részé van. A kiváló testi teljesítmények mellett azonban szellemi téren is vezető pozícióra kell törekednünk. A kultúra, a tudomány területén is a sporthoz hasonló dicsérő jelzőt kell kiérdemelnünk. Ebben segítenek bennünket azok a kiemelkedő tudósaink, akiket a külföldi tudományos testületek hívnak országaikba előadások tartására, tudományos tapasztalataik, új eredményeik átadására, ismertetésére. Ilyen kiemelkedő tudósunk dr. Soó Rezső kétszeres Kos- suth-díjas akadémikus, budapesti egyetemi tanár, akit ebben az évben a Szovjetunió, Finnország és Csehszlovákia hívott meg előadások tartására. Idei külföldi élményeiről a Társadalom és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat felkérésére Egerben számol be először „Kárpáti tájak, virágok, városok“ címmel. Soó professzort már ismerjük Egerben. Legutóbb a párizsi nemzetközi botanikai kongresszusról tartott vonzó előadást a Főiskolán. Akkori előadásában a legtöbben arra voltunk elkészülve, hogy főképpen növénytani vonatkozású dolgokról hallunk. Ezt a témát is kimerítette, de közben igen ügyesen, lebilincse- lően tájékoztatott bennünket a franciaországi, spanyolországi állapotokról, a kulturális, gazdasági viszonyokról, az ott élő emberek életéről, problémáiról. Előadása folyamán vetített, számos szebbnél szebb kép alkalmat adott Sóé akadémikusnak a művészete vonatkozások taglalására is. Soó professzor előadását dec. 3-án, szombaton d. u. 5 órai kezdettel tartja a Pedagógiai Főiskola földszinti zenetermében (19. sz. szoba). Nagy érdeklődéssel várjuk ezt a vetített képekkel színezett külföldi élménybeszámolót, mert tájékoztatni fog a biológia számos forrongó problémájáról, a botanika időszerű kérdéseiről, a tudósokat foglalkoztató kutatási témákról és nem utolsó sorban a határainkon túl élő emberek életéről, munkájáról, ízléséről, művészetéről. Soó akadémikus ugyanis mint műgyűjtő, sőt mint eredeti művészeti tárgyé értekezések írója is, elismert nevet biztosított magának. A nagy érdeklődéssel vált előadását olvasóink figyelmébe ajánljuk. Dr. Hortobágyi Tibor,-« biológiai tudományok dok- ’rra a TTIT központi biológiai szakosztálynak tagja. VIZSGA. Fejes Istvánt újra felfedezték Íme, ez az út vezetett a kis mezőzombori háztól az egri „világot jelentő deszkákig“ Erre az útra néztünk vissza a rövid próbaszünetben. A munkás színjátszóból színész lett. Az ügyelő szól: Bagó, színpadra. Rövidesen felcsendül a kedves dallam, a megható üzenet: „Egy rózsaszál szebben beszél...“ Bár próba van, majdnem tapsra emeljük kezünket. Fejes István beszélgetésünk során sokszor elmondta, hogy apja nagyon büszke, hogy művész lett a fiából. Az öreg vasúti pályaőr jogosan büszke: fiából jó énekes, jó színész lett. A füzesabonyi járási kul- túrház klubtermében izgalmas munka folyt. A járás összes zenészei adtak itt egymásnak találkozót, hogy letegyék a törvény által előírt vizsgát. A vizsgáztató bizottság a megye legjobb zenészeiből tevődött ősze. Itt voltak az egri Suha—Cserniczki zenekar tagjai, Fogelné, a Zeneiskola, Tari László a Tanítóképző, Szalui Lajos a Főiskola zenetanára. Egymásután jelentek meg a bizottság előtt a népi zenekarok. tánczenészek és szólisták s igyekezett mindenki a legjobbat nyújtani, hisz a bizottság komolyan vette feladatát. Egyszer csak nyílt az ajtó és sötét ünneplő ruhába öltözve, belépett a járás egyik legöregebb zenésze. Valamelyik kis községből jött, hóna alatt a hegedűvel, mert a törvény, az törvény. Bár ő több mint 50 éven keresztül nap, mint nap bizonyítja, hogy tud muzsikálni, azért a vizsgát neki is le kell tenni, még akkor is, ha csak akkor fogadják meg játszani, amikor már nagy szükség van zenészre. Az öreg ugyanis már a 70 éven is túl van. Ilyen körülmények között keresete is kevés. Most sincs 35 forint in. hogy befizesse a kötelező vizsgadijat, ami nélkül nem lehet vizsgázni. Az öreg zenész szomoriian indul kifelé. De alig csukódott be az ajtó, a bizottság máris határozott. Rövid számolás és együtt volt az öreg zenész vizsgadíja. Egy pár pillanattal később, miután a bizottság vizsgázott emberségből, az öreg vizsgázott a muzsikából. Játszott az őszhajú zenész, zokogott az öreg hegedű, c bizottság tagjai pedig szemeiket törölték. He lássák mások, hogy sírnak. M. L. A JANOS VITÉZ SZEREPLŐI: Kamarás : Ágh Tihamér Strázsamester: Molnár Iván Bartoló: Jámbor Zoltán Szólótáncos: Zrínyi Márta Koreográfus: Kürtössy Ákos Szólótáncos: “Lamar Éva
