Népújság, 1955. november (86-93. szám)
1955-11-13 / 88. szám
6 NÉPÚJSÁG 1955. november 13. Vasárnap ítjFuszcmhat éves volt ma- fW 9ds és szőke, a lányok csinosnak, a szülei zseniálisnak, beszervezett barátai , pedig szemében fenomenálisnak tartották. Nem kis dolog ennyit elérni rövid két és fél évtized alatt, amiből le kell vonni legalább 15 esztendőt, amelyet az egyszerűség kedvéért az előkészület időszakának is nevezhetünk. A megmaradt 11 esztendő csak emeli hősünk kiforrott jellemének, külcsínjének s belbecsének értékét, hisz mindez eléréséhez másnak egy fél életre lett volna szüksége. Hősünk — nevezzük őt mondjuk Hovenyecz Ferencnek, amit a nők, szülők és az említett barátok Ferire tömörítettek — kulturális életünk egyik nem nagy, bár nem lebecsülendő posztján vetette meg büszke sarkát. A sarokvetés pillanatától kezdve úgy érezte: eljött a nagyszerű pillanat, amelyet minden bizonynyal tudósok hadserege kutat maid a jövő századokban, mikor kibontatkoztatva a neki tulaidonított nagyszerű képességeket, kielégítheti a hozzáfűzött, helyesebben a magához fűzött reményeket. Valóban ritka pillanat volt ez, amely csak egyszer fordul elő az ember életében, s van, aki elég oktondi módon, szerény eszközökkel, mély türelemmel képes aztán évekig várni az elismerésre, s van, aki... egyszóval: inkább ma azt az elismerést, mint holnap. Igen érdekes, s valóban komoly szívósságot követelő elv ez, amelynek megvalósítása rengeteg energiába, szóba, szereplésbe, elpuffogtatott véleménybe, s fölényes kézlegyintésbe kerül. De megéri. Utóvégre Rim- bauld, a nagy francia költő sokkal fiatalabb volt, amikor már az egész világ ismerte. Petőfi egy nemzetet hozott lázba gyújtó szavaival, na és A KULT ÚRZSENI Karinthy, a kiváló humorista..., meg a többiek? „rt/a népszerűség megte'páJ remtéséhez korához és zsenialitásához méltó körültekintéssel fogott hozzá. Felettesei előtt mélyen meghajolt, áhítat ömlött el az arcán, s többször is kihangsúlyozta: nagyon kéri a segítséget, mert ő, ugyebár, fiatal tapasztalatlan, születésétől fogva csendes és szerény ember, neki nehéz megállni egyedül az élet vad viharában. Aztán elsietett a telefonhoz, körülnézett, nem hallja-e valaki, s felhívott egy számot. — Halló... Itt én beszélek, Hovenyec Ferenc a kultúr- posztról... Téves kapcsolás? Ejnye ..., ejnye :.. Hat téves kapcsolás után hat helyen tudták már, hogy Hovenyecz a kultúrposzton áll. Este barátai előtt elnyúzott arcot vágott, mélyet és fájdalmasat sóhajtott, s az aggódó kérdésekre fölényességgel kevert kétségbeeséssel válaszolt. — En nem tudom, mi lesz... mindent a nyakamba sóznak..., mindent én csináljak...., annyi fogalmuk sincs a kultúrához, mint egy tyúknak, de utasít- gatnak.... engem.... Hovenyecz Ferencet. Pedig azt sem tudják, mi az a pleisztocén-kor. Az utolsó megjegyzés leírhatatlan hatást váltott ki a barátok körében. Mert nyilvánvaló, ha valaki azzal vádol valakit, hogy nem tudja, mi az a pleisztocén-kor, akkor a vádló valaki azt tudia. Tudja! S másnap már a háta mögött is elismeréssel vvvnfáz- ták Feri széles és megalapozott műveltségét. Még néhány esti panasz, még egy-két pleisztocén és oligocén megjegyzés és a kocka el volt vetve, elkészült a maaánv. verni lehetett a magot, amebi beérne az oly avv- v.yira áhított hírnév termését volt hivatva meghozni. S egy nap döntő csatára indult Hovenyecz Ferenc a kultúrposztról. A munkahelyen ötöt mutatott az óra, szerénységét levetette, bőrkabátját s kalapját felvette, s ruganyos léptekkel elindult: a vetésre. Az állomásokat az áttekinthetőség kedvéért számokkal jelöljük. 1. Cukrászda. !— Szervusztok srácok ..., nem ülök le...., csak egy bambit iszom... Hallottam a zenekar legújabb számát. Jó, nem mondom, jó..., csak az az andante... — s máris távozott. A zenészek meghajtották fejüket. Ja, aki már az andantét is ismeri, s ráadásul a kultúrposzton áll, az kérem kész tekixu tély. 2. Az utca (menetközben). — Szervusztok..., hallom, valami egyfelvonásosra készültök... Helyes! Én csak helyeselni tudom..., csak vigyázzatok a drámai egységre. A „drámai egység“, meg a kultúrposzt itt is megtette a hatasat. 3. Bástya klubhelyiség. — Szervusztok gyerekek... Zsugáztok? — nem, nem ülök le, csak egy szimpla feketét iszom... Tudjátok, megint várnak. Te, hogy tudtál olyan hülyeséget csinálni? A szavalásnál figyelni kell, az szonett volt, s nem terzina... Ugyebár „szonett és nem terzina", meg a kultúrposzt, — egyszóval itt sem járt hiába. 4. Park-szálló. Étterem. — Szervusztok gyerekek... Mi az, ma nem próbáltok? Nem..., nem ülök le..., köszönöm. Ide figyelj, neked, mint rendezőnek barátilag mondom, hogy Gárdonyi nem operettfigurára gondolt akkor, amikor.... mint numero 1—2 és 3 esetében. 5. Park-Grill. — Szervusztok gyerekek...! Jó estét, csókolom a kezét- művésznő. Persze, hogy megnézem a műsorát... Hm... Hm.. Hm...„ ezt én itt elhagynám tudja a szocialista realizmus nemcsak egyszerűen folytatója a kritikai realizmusnak, hanem... Ó, ezt ne, ez ízléstelent Inkább ezt a rumbát. És másnap? Cseng a telefon a kultúrposzt irodájában. — Halló... Hovenyecz elvtár-'. sat kérnénk!... Te vagy az?'. Számítunk a szakértelmedre.. szeretnénk, ha meghallgatnád az andantét.... — Halló.... Hovenyecz Ferenc elvtársat kérnénk. — Halló... Ferivel szeretnék', beszélni. A kultúrposzton, és az utcán, mindenütt keresték és áhítattal vegyes félelemmel hallgatták, s kérték tanácsait. A hírnév óriási volt. Lassan már a kultúrposzt fogalma tel jesen egybeolvadt Hovenyecz, Ferenc nyúlánk, szőke alakjával. S történt egyszer, hogy, munkahelyén megbízták egy1, egyszerű, gyerekesen egyszerű feladattal, egy ilyen nag: emberhez szinte nem is méltó, feladattal: segítsen egy kvl- túrest műsorának összeállításában. A kultúrest megbukott kifütyülték. Az andantétól a szocialista realizmusig, a szonettől a drámai egységig minden rossz, csapnivalóan rosse volt. Hovenyectől ezek után kénytelen volt megválni a kultúr- poszt. {—pVy'/'IT U'-jy : ásnap betért a cuk- rászdába, s leült a zenészek mellé, de azok ráförmedtek. — Erigy a fenébe..., ne szólj, bele olyanba, amelyhez annyit’, sem értesz, mint egy tyúk. És Hovenyec Ferenc, oh,', már nem Feri, csak Ferenci kisomfordáit az utcára, ahol> már senki nem várta és senkii nem kérte a tanácsát. > Szerencsére. A micsurini elmélet megyei eredményeiről beszélgetnek az ünnepség résztvevői. Az évfordulón fellépett az atkán Micsurin Tsz. énekkara is. Új üzem Monosbél határában Új üzem kezdte meg a közel múltban munkáját Mo- nosbél község határában: a Debreceni Öntözési és Talajjavító Vállalat bányája. Az üzem a környező terület kőzetanyagát dolgozza fel, s az így nyert mészkőport szállítja az ország közeli, s távoli vidékeire a savanyú, s szikes talajok megjavítására. A 124 fővél dolgozó bánya négy őrlőgépe naponta 1500 mázsa mészkőport állít elő. A közel jövőben tovább bővül a bánya gépkapacitása, újabb bárom őrlőt hegybontógépet kapnak, s ezzel mintegy 70 százalékkal növekszik majd a bánya termelése. Az üzem eddig több mint 260 ezer mázsa mészport termelt a mezőgazdaság számára. A hékemoxgalom feladatairól f A békebizottságok és a Ha- , zafias Népfront megyei titkárai, az MNDSZ megyei elnökei októberben közös értekezleten beszélték meg az őszi felvilágosító munka feladatait. Az értekezleten Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára mondott beszámolót. Beszámolójából idézzük a következő részleteket: Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy jelentős tömegekkel sikerült megértetni azokat az eredményeket, amelyek a béketábor előretörését jellemeik. Különösen a kormányfők genfi értekezlete keltett reményt sok emberben, igazolva látják a békemozgalom eredményességét. Vannak azonban olyan emberek, — nem is kevesen — 'akik lebecsülik, amit Genf a nemzetközi helyzet alakulásában jelent. Vannak, akik úgy fogják fel, hogy a tárgyalásoknak semmi jelentőségük nincs. Vannak, akik azt mondják, hogy a tárgyalások félrevezetik az embereket. Ezeket a jelenségeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egy másik nézet is lábra kapott. Ennek hangoztatói túlbecsülik a tárgyalásokat és az abból adódó eseményeket. Többen úgy fogják fel a helyzetet, hogy a béke megszilárdítása ma már államfői síkon folyik és ez azt a hiedelmet kelti bennük, hogy nincs is szükség tovább arra, hogy a békemozgalom erőfeszítéseket tegyen, hogy a tömegek aktivitását biztosítsa. E nézetek elterjedtsége nem uralkodó, a tömegeket nem ezek itatják át. De ez eredője annak, hogy a békemozgalom jelentőségét, tevékenységét nem látják olyan fontosnak, mint régebben és amilyen valójában most is. Éppen ezért a békemozgalom a közvélemény rendszeres tájékoztatását tűzte ki feladatául. A rendszeres tájékoztatással azt szeretnénk elérni, hogy az emberek gondolkodását sem hamis illúziók, sem indokolatlanul borúlátó nézetek ne zavarják meg. Nem tűrhetünk olyan nézeteket, amelyek visszájára fordítják a minket igazoló kedvező eseményeket. Célunkat — a közvélemény helyes tájékoztatását — úgy akarjuk elérni, hogy az egymást gyorsan követő nemzetközi események közül a legfontosabbakat magyarázzuk meg. Nem tűzhetjük ki célul, hogy a legapróbb eseményeket is megmagyarázzuk. Erre nincsenek meg a lehetőségeink, de az aprólékosság el is terelné a figyelmet a főkérdésekről. A legfontosabb kérdéseket kell magyaráznunk, azokat, amelyek a nemzetközi helyzet alakulásának sarokkövei, amelyeken az emberek megvethetik a lábukat, amelyeknek ismeretében következtetéseket is tudnak levonni. Melyek ezek a legfontosabb kérdések? E Elsősorban meg kell mutatnunk a létrejött külpolitikai változások tárgyi okait, az erőviszonyok eltolódását. És ami az érem másik oldala, azt kell tudatosítani, hogy a kialakult helyzetben hatalmas része volt és van a tömegek aktív harcának, amely egy irányban hatott a Szovjetunió békepolitikájával, tömegerejével alátámasztva azt. Ennek tudatosítása egy sor téves nézetnek vethet gátat. Aki világosan látja, hogyan erősödött a béketábor gazdaságilag, politikailag; katonailag, azzal hiába akarják elhitetni, hogy a Szovjetunió azért ment el tárgyalni, mert gyenge. Aki látja, milyen eredményei voltak a Szovjetuniónak és a népi demokráciáknak az elmúlt tíz év alatt, az ebből lemérheti a fejlődés kilátásait is, azzal hiába akarják elhitetni, hogy a Szovjetunió fél a nyugattól való békés versenytől. Akik a tényeket ismerik, azok előtt világossá válik, hogy a Szovjetunió megerősödésének, a tömegek követelésének hatására kényszerültek az imperialisták más húrokat pengetni és kardcsörtető politikájukat — ha keserű szájízzel is — felcserélni a tárgyalások módszerével. Ezek tudatosítása egyben azt is biztosítja, hogy a tömegek harca, részvétele a további munkában ne hagyjon alább, érezzék a felelősséget, hogy az ő részvételük ebben a harcban nem maradhat el, hogy minden ember személy szerint is felelős a további kibontakozásért. A békemozgalom eredményeit fel kell használni az eddig távolállók megnyerésére. Olyan embereket is közel kell hoznunk s meg kell nyernünk, akik eddig hitetlenkedve nézték erőfeszítéseiket, akik kétségbe vonták, hogy a békemozgalmi akciók bármilyen eredményre is vezethetnek a nemzetközi helyzet kialakulásában. I |A másik célkitűzés, I 2, I amelyet a békemozga- I I lom maga elé tűzött, a tényeken alapuló agitáció. Gyakran egy-egy jelszót a végtelenségig ismétlünk. És bármennyire szépek és igazak ezek a jelszavak, egy idő után megkopnak, az emberek ráunnak, s az igaz jelszavak hatástalanokká válnak. Ezeknek a jelszavaknak aprópénzre váltása a tényekkel való agitálás — ez az alapja annak, hogy felvilágosító munkánk hatékonnyá váljék. Ha azt mondom, hogy a Szovjetuniónak, a béketábor országainak gyakorlatában a szó és a tett azonos, ez így igaz. De ha nem magyarázom meg, hogy miben jut ez kifejezésre, ha nem magyarázom meg például, hogy a Szovjetunió nemcsak beszél a leszerelésről, hanem valóban le is szerel 640 000 katonát és ezt a példát a népi demokráciák is követik —, ha ezt nem mondom el — akkor nem érek el semmit. Tehát állításainkat minden esetben tényekkel kell alátámasztanunk. I—ÏA harmadik gondolat, I o. lameíyet a békemozga- llomnak tevékenysége során szem előtt kell tartania; a nemzetközi helyzet bizonyos enyhülése mellett, a békés együttélés eredményeinek feltétlen elismerése mellett nem arról van szó, hogy egyszersmindenkorra vége van minden háborús veszélynek. Az hogy a kapitalista országok vezetői kénytelenek tárgyalni. békeszólamokat hangoztatni, nem azt jelenik hogy az imperialisták megváltoztatták a világról, a háborúról, vagy békéről alkotott nézeteiket. — Nem nézeteknek a megváltoztatásáról van szó, hanem arról, hogy a béke erőinek hatására háttérbe szorulnak a háborús törekvések. És hogy ez a legkedvezőbb állapot meddig tart, az a tömegek éberségétől függ. I jVégül, de nem utolsó 4. ! sorban annak kell ér- ......I vényre jutni a békemozgalmi agitációban, hogy a béke védelme és a belső feladatok megoldása a legszorosabb összefüggésben, egységben van. Ennek tudatosítása soha nem mellőzhető. Nincs békeharc „általában“ önmagában és mindentől függetlenül. A békemozgalom hatalmas erejét elsősorban annak köszönheti, hogy egyeztetni tudta a békemozgalom általános, nagy célkitűz^eit az egyes népek konkrét Követeléseivel. A z, hogy a gyarmati népek a békemozgalomnak olyan jelentős tényezőivé lettek, azért van, mert helyesen kapcsolódtak a békemozgalom egyetemes célkitűzései a gyarmati népek nemzeti függetlenségükért folytatott harcával. Az, hogy a kapitalista országokban a békemozgalom olyan erővé vált, hogy a kormányokat kényszeríti bizonyos állásfoglalásra, ho^' követelésekkel lép fel a kormányuk magatartását illetően, a’zért vált lehetségessé, mert ott a békemozgalom mellett olyan fontos belső problémák megoldását tűzték a békemozgalom zászlajára, mint a demokratikus szabadságjogok védelme, önálló külpolitika stb. Ennek a feladatnak, a kettős, de egységes feladatnak a végrehajtása erősíti a békemozgalmat. Nálunk sem mulaszthatjuk el, hogy a békemozgalom nagy céljainak ismertetése mellett a napi belső feladatokra ne mozgósítsunk. És most, ami kor a külügyminiszterek értekezletével kapcsolatban beszélni fogunk a nemzetközi eseményekről, abban az irányban is kell tevékenykednünk, hogy az őszi munkákat időben befejezzük, hogy az évvégi tervet maradéktalanul teljesítsük. Tehát a saját magunk jó munkája az az apró kis sejt, amelyből a béke erői összetevődnek. Ezek a legfontosabb feladótok, amelyeket a békemozgalomnak meg kel oldania. Çz’írek képekben Baráti találkozóra jöttek Egei be, az MSZT klubhelyiségében az 1917. és 1919. szovjet, illetve magyar vöröshadsereg voli katonái. A képen: a találkozó két résztvevője. Micsurin születése 100. evíordulóján megyei jEgerben. A képen az ünnepség résztvevőinuk ünnepség volt egy csoportja.
