Népújság, 1955. november (86-93. szám)

1955-11-13 / 88. szám

1365. november 13. Vasárnap

NÉPÚJSÁG

5

Látogatás az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban

A csengő élesen harsant, s a lányok először kényelmesen, majd egyre szaporább léptekkel elindultak az osztályok felé. Vége van a tízperces szünetnek az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban. Még egy futó pillantás a történelemkönyvbe, még egy kérdés a padtárshoz: „Te, hogy is van ez.„‘’ — s aztán egy órára csend telepszik az iskolafodyosóira, udvarára.

Nemrégen viseli a Hunyadiak anyjának nevét az általános gimnázium. Néhány héttel ezelőtt tartotta meg a névadó ünnepséget az iskola fiatalsága, •tantestülete. A bensőséges, színvonalas műsor méltó volt a névadó ünnepséghez, s különösen emelte az ünnep fényét, hogy Szilágyi Erzsébetről, aki most már nemcsak nevet adott az iskolának, de ezen keresztül példaképet is az itt tanulóknak, Elekes Lajos Kos- suth-díjas egyetemi tanár, a történelem tudományok doktora tartott ismertetőt, s állította •őt példának a leánygimnázium tanulói elé.

Az ünnepség óta lassan már egy hónap telt el, megszokott, látszólag csendes, de az itt tanulók számára mindig izgalmas, érdekes élet folyik az iskola falai között. A 23 tanár, a 400 fiatal, 14—18 éves lány, mintha csak összefogtak volna, olyan együttes erő ve?., olyan lelkesedéssel végzik munkájukat: a pedagógusok a tanítást, a lányok a tanulást. Tavaly, a város középiskoláinak versenyében első helyre került ez az iskola, a tanulmányi színvonal alapján, s különösen sokat emelkedett a munkás és paraszt fiatalok tanulási színvonala. Ebben az évben a tavalyi eredményeket akarják megtetézni.

Még az év elején tartanak, majd nyolc hosszú, de mégis hamar elröppenő hónap áll •előttük az év végéig. Az elsősök, másodikosok még keveset terveznek, csak arra gondolnak, hogy jövőre a másodikba, vagy

éppen harmadikba kerülnek. — Más azonban a helyzet az érettségi évében járóknál. Jaksi Mariann meg Fekete Julianna például már szovjet egyetemi ösztöndíjra pályázott, sokan — hasonlóan tavalyhoz — óvónőnek, védőnőnek, orvosnak, vagy mérnöknek, ismét mások ipari pályára készülnek. Széles kaput nyitott az élet ezek előtt a fiatal lányok előtt, s nemcsak széles kaput, de mögötte tartalmas, gazdag életet, ahol példaképükhöz híven, valóban módjukban lesz helytállni munkában, s mint élettársnak egyaránt.

De hát addig hosszú azért még az út, most a legfontosabb, tanulni és megintcsak tanulni. S ebben nemcsak a pedagógusok segítenek, hanem a szülők, a Szülői Munkaközösség is. Körmendi Károly, a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium igazgatója — felhasználva a lyukas óra lehetőségeit — nemcsak nagy szeretettel, de mély elismeréssel is beszél a szülők segítségéről. Szavaiból kitűnik, hogy valóban helye és oka van a becsülésnek, szeretetnek, mert a munkaközösség tavaly is, de már az idén is igen sok irányú és értékes segítséget nyújtott az iskola munkájában.

— Az elmúlt tanévben több mint 10 ezer forint értékű támogatást adott a munkaközösség — mondja Körmendi Károly. Hogy iskolánk egyre otthonosabb. szebb, hogy van bizonyos gyarapodás a szemléltető eszközökben, ezt mind a szülőknek köszönhetjük.

_A továbbiakban azt is megtudjuk, hogy a segítség nem tisztán anyagi, hanem erkölcsi is. Egy-egy gyengébben tanuló diák szüleihez nemcsak tanára hanem vele együtt a munka- közösség valamelyik tagja is ellátogat, de rendszerint jól tanuló gyerek édesanyja, vagy édesapja, hogy maga is átadja nevelési „módszerét". Vállalták a szülők, hogy ellátják a

Többszörös véradók

A Vöröskereszt városi szervezete az elmúlt héten baráti ismerkedésre hívta meg Eger város többszörös véradóit, a kórház orvosait és a Vöröskereszt kiváló aktíváit.

Az I. számú kórház ebédlő termében ünnepélyesen feldíszített uzsonnaasztal várta a 'kedves vendégeket Az ünnepség megnyitása után a III. sz. iskola Vöröskereszt köre virággal köszöntötte a megjelent véradókat. Majd Dr. Kőrffy Lóránd üdvözölte a megjelenteket, utána pedig a véradók beszélték el élményeiket, tapasztalataikat és meghatottan

találkozása Egerben

emlékeztek meg azokról a köszönő llevelekről, melyeket egy- egy gyógyult betegtől kaptak. Csík József, a felnémeti Fűrészüzem dolgozója a találkozó napján lett hetvenszeres véradó.

A baráti találkozón megerősödött a kapcsolat a véradók, a kórház és a Vöröskereszt között. A véradók meggyőződhettek arról, hogy milyen megbecsüléssel és szeretettel emlékeznek meg róluk a dolgozók.

Farkas Jenöné

Vk. városi titkár.

tanulószobák délutáni ügyeletét, s ezzel is tehermentesítik a tantestület munkáját.

Alig egy hónap telt el tehát a névadó ünnepség óta a Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban, de mint ez a néhány kiragadott példa is bizonyítja, a névhez méltó szorgalommal és lelkesedéssel folyik itt a munka. Tudjuk, hogy vannak még problémák. Két év alatt hét új osztállyal bővült, s még további bővülés előtt álló iskolában igen szűkiben állnak a helyiségek dolgában. Itt van a telefon automata központ, 32 lakó van még a házban, nincs megfelelő laboratóriumuk, nem kielégítő még a szertár felszerelése sem, — de mindezek a problémák, az illetékes szervek segítségével, minden bizonnyal megoldódnak majd, s lehetővé válik, hogy a leány- gimnázium még jobb, — még eredményesebb munkát végezhessen.

Külpolitikai tanácsadó alakult a Mátravidéki Erőműben

A Mátravidéki Erőmű üzemi békebizottsága október 29-én az üzem dolgozói részére jól sikerült Bartók-estet rendezett. Az ünnepséget összekötötték a Komszomol 37. évfordulójának megünneplésével. A műsort a hatvani Bajza József gimnáziezüst koszorús békejeílvényt és Mihály Klárának, az Országos Béketanács oklevelét, *az üzemi bizottságban végzett eredményes munkájukért.

Erőmű üz. békebizottsága, tekintettel a dolgozók külpolitikai kérdések iránti megnöveGyőrfy Gábor munkaközben.

um tanulói adták. Részt vett a gimnázium 120 tagú énekkara, ezenkívül zongora- és hegedűszámok szerepeltek.

Az ünnepség keretében adták át Győrfi Gábor sztahanovista művezetőnek, az üzemi békebizottság tagjának az

kedett érdeklődésére, 15 főből álló külpolitikai tanácsadó bizottságot szervezett. A bizottság nemcsak a beérkezett kérdésekre válaszol, hanem havonként rendszeresen tájékoztatják az üzem dolgozóit a külpolitika fontosabb eseményeiről

a forradalmi műszakról

Ipari és mezőgazdasági üzemeinkben egyaránt kibontakozott s nagy lendülettel folyt november 7-e tiszteletére tett szocialista munkaverseny. E lelkes versengés sikereiről, a vállalások teljesítéséről számoltak be szerkesztőségünkhöz érkezett levelekben megyénk dolgozói: Idézzünk hát belőlük néhányat:

A füzesabonyi gépállomás „Ságvári“ és „Komszomol” brigádja a sarudi gépállomás két legjobb brigádját hívta párosversenyre. Erről számol be Bernáth Flórián párttitkár levele. A füzesabonyi gépállomás több traktorosa már túlteljesítette vállalását. Ficsor Pál eredménye 149, Forgács Pálé 148, Cs. Nagy Józsefé pedig 131 százalék.

Most mindkét gépállomás brigádjai azért versengenek, hogy minél jobban segítsék a betakarítást, az őszi szántás és vetés munkálatait.

A Mátravidéki Erőmű MSZT „Szikra“ brigádjának tagjai arról írnak levelükben, hogy versenyben állnak az , Acél“ és a „Tűz” brigádokkal. Az ünnepi műszak versenyfeltételei közé tartozott a széntakarékosság, a munkafegyelem pontos betartása, balesetcsökkentés és az, hogy kezelési hibából üzemzavar nem lesz.

Október 21-én reggel nyolc órára befejezte éves tervét az Egri Asztalos és Kárpitos Ktsz — újságolják örömmel levelükben a szövetkezet vezetői. A tervteljesítésben nagy része volt Dienes András elnöknek, Szarvas Kálmán műszaki vezetőnek, de a szövetkezet minden dolgozójának is. A nagy ünnep tiszteletére azt vállalták, hogy éves tervükön felül nyolcszázalékos tútlelje- sítést érnek el.

— A Hevesmegyei Tatarozó V állalat dolgozóinak november 7-i versenyéről Erdélyi Bertalan üb. elnök sorai számolnak be. A vállalatnál a Venczel és a László kőműves brigádok hívták versenyre a vállalat összes dolgozóit. Versenyfeltételeik közé a határidők lerövidítése, anyagtakarékosság, a műszaki utasítások betartása, s a munkamódszerátadás tartoznak.

Pogonyi Lajos levelezőnk arról ír hogy a hatvani vasútállomás dolgozói, hogyan állnak helyt az őszi csúcsforgalomban. Dicsérettel beszél Füzesi István kereskedelmi állomásfőnök helyettes munkáiéról, aki a cukorrépaszállítások lebonyolításában nyújt jelentős segítséget. Munkája a kommunista helytállásnak, s példamutatásnak kifejezője.

Az őszi forgalom legjobb forgalmi szolgálattevője címért folyó országos versenyben jelenleg Fehér Ferenc intéző áll az első helyen. A november 7-i verseny lendületével törekszik az állomás minden dolgozója öt százalékkal túlteljesíteni a túlsúlyos vonatok indításának és a kocsifutási idők tervét

Molnár István elvtárs, az egri városi pártbizottság ipari előadója megírja levelében* hogy az egri üzemek gazdasági és politikai vezetői közös értekezletet tartottak. Itt beszámoltak eredményeikről, s megszabták a tervév soronle- vő feladatait. Az értekezleten vállalást tett Tóth elvtárs, a Téglagyári Egyesülés igazgatója. Megígérte, hogy ■ év végére nem maradnak adósok a népgazdaságnak. Fehér Gyula, a Hevesmegyei Tejipari Vállalat igazgatója azt ígérte, hogy november 7-re befejezik éves tervüket. Az Egri Dohánygyár igazgató helyettese december 20-ra ígérte az éves terv befejezését. Mindezeket az ígéreteket a november 7-e tiszteletére tett lelkes munkaverseny segítségével valósítják meg.

Adács községből két levelet is kaptunk egyszerre. Itt Paksi Sándor adóügyi megbízott versenyfelhívásához csatlakozott Jenes Vincze begyűjtési megbízott, s Juhász Imre ag- ronómus. Ezek az elvtársak megírták levelükben, hogy a versenyhez csatlakozva, milyen vállalásokkal javítják meg munkájukat.

Jenes Vincze megígérte* hogy a község dolgozói vágómarha, sertés, tojás, baromfi és tej begyűjtési tervüket november 30-ig teljesítik. A kukorica, napraforgó, burgonya és a hüvelyesek begyűjtésének is 100 százalékig eleget tesznek.

Juhász Imre felajánlása pedig arról szól, hogy agronó- musi munkájával segítséget ad a vetés mielőbbi befejezéséhez, a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlesztéséhez. Mélyszántási tervüket december 15-ére teljesítik és felvilágosító munkával kis előadások formájában ismertetik meg a tél folyamán dolgozó parasztságunkkal a fejlett termelési módszereket, s az agrótechnikai eljárásokat.

— AZ EGRI járási kultúr- ház mezőgazdasági szakköre első foglalkozását november 13-án, vasárnap délelőtt 19 órakor tartja a Pedagógiai Főiskola földszint 22-es számú szobájában.

— A KÁL és környéke Vegyes KTSZ 1955 éves tervét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójára

1 teljesítette.

/® legsötétebb éjszakában is fel-feldereng valami elmosódott fény, amely irányt mutat, megnyugtatja a szemet, lelket, ami az életet igazolja. De itt lenn a bányában szinte megmarkolható az iszapsürű sötétség, a gyakorlatin ember elveszti a lent és fent, a jobbra, vagy balra fogalmát, a pupillák óriásira tágulva kutatnak valami kis villanást. S ha lámpa is van <a kézben, egy-egy hosszabb, távoli vágaton járva úgy érzi magát az ember, mint valami elhagyott szigeten. A sziget, — a lámpa sovány fénye, s mögötted, előtted mindenütt a végtelenbe nyúló, áthatolhatatlan sötétség tengere.

A régi vágat távoli kanyar- fában, mint egy ilyen kis *,sziget" tűnik fel. Aprócska fény, amely imbolyogva, mint •a Üdére közeledik a sötétséggel viaskodva. A kis fény ■időnkint megtorpan, pihenni látszik, aztán tovább imbo- ty/og..., már a csiUe csattogását is hallani lehet, a korhadó talpfákra fektetett síneken. Egy hajlotthátú, csuparánc arcú öregember, s egy 12—13 éves forma fiúcska feszül a «sülének. Ketten együtt nem tesznek ki egy embert, hisz ■az öreg közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz, a kisfiú meg olyan vékony, mint az otthoni kosztja. így aztán érthető, ha ötven mélerenkint megpihennek egy kis erőt gyűjteni.

— Most még teheted, hagyd itt ezt a kriptát..., nem ember itt az ember. Én mondom — nyögte inkább, mint mon- dotta az öreg Kozsa Mihály, s lihegve rátámaszkodott a csillére. Én már hova mehetnék innét? Sehol se kellek.... Csinálom hát, amíg bírom.-, de te, hagyj fel ezzel a mesterséggel.

A tizenhárom éves Horváth Lajos hallgatta — hallgatta az öreget, aztán megrántotta a vállát.

— Apám is bányász, miért ne lehetnék én is az... KeU a kenyér — tette hozzá nagy komolyan.

Aztán újból nekifeszültek a ésil.lének, s a fény tovább imbolygóit, a sötét vágat végtelennek tűnő sínéin.

Majd ötven évvel ezelőtt történt mindez, Kozsa Mihály már csak név, egy emlék a 62 éves öreg bánvász, Horváth Lajos elvtárs szavaiban. Üldögélünk az enercsehi bánya- iroda egyik kis szobájában, nagy szorgalommal fújjuk a cigaretta füstiét, s emlékezünk, helyesebben emlékezik Horváth Laios, aki jövőre

lesz félévszázada bányász.

Amíg lassan, szinte mérve a szót, a félévszázadról beszél, fejembe megkapó,

ugyanakkor meghökkentő statisztika bontakozik ki. ötven év alatt, ha csak a mostani

nyolcórás műszakot is számaljuk: 140 ezer óra a föld

GYURKÓ GÉZA:

alatt. Életének nagyobbik része 50, vagy 200 méterre a külvilágtól, a friss levgötöl, a szabad térségtől elzárva telt el. Pedig hogy szerette, s szereti ma is a szabad levegőt, az erdőt, a lankás hegyoldalakat, legnagyobb szenvedélye a vadászat.

— Tizenhét évig voltam én orvvadász, mert hogy bányásznak nem adtak vadászengedélyt a múltban, de csak egyszer fogtak el — mondja nem titkolt büszkeséggel. Igaz, hogy 52 napot ültem érte..., de megérte a 17 év.

Az öreg me- is nagy vadász, persze engedélye van már vagy tíz éve, s ha csak egy kis szabad ideje van, bújja az erdőt, hogy puskavégre kapjon valamit, amivel aztán lehet büszkélkedni.

S ez az ember, a szabad természet szerelmese évtizedeket töltött el a föld alatt, mert a bányát, a veszélyes és férfias munkát, a harcot a természet erőivel, egyszóval mindezt még jobban szerette, s szereti ma is.

Megkérdem, hány helyen

dolgozott életében. Sorolni próbálja:

— SalgótarjánLuppm...., Vulkán...., Tatabánya.... — aztán legyint s abbahagyja. Nem is tudom, mindenütt dolgoztam az országban.

— Hány helyen volt nyolcórás a munkaidő? — teszem fel az újabb kérdést Erre egyből válaszol.

— Salgótarján és Vulkán.

Tehát két helyen, másütt

mindenütt 12 órás volt a műszak. Mikor beszállt, jó félórával műszakkezdés előtt, még sötét volt, mikor kijött a föld alól, már sötét volt. Nem látta a napvilágot ősztől tavaszig, csak nyáron. S a nyár milyen rövid!

Vulkánra, erre az erdélyi bányára jól visszaemlékezik.

— Ott aztán jó volt a kereset. Elérte a napi 11 koronát. Mind elittam, — teszi hozzá később.

— Miért?

— Hát, másképp nehezen bírtam volna ki a jó keresetet.

Látja, hogy nem egészen értem a dolgot, magyarázni kez— Gázos volt a bánya, napirenden volt a robbanás. Egy alkalommal például egyszerre három ember égett szénné meg vagy négy örökre nyomorék maradt. Nagyon veszélyes bánya volt, hiába fizettek jól, szöktek az emberek— Én is hamar odébbálltam.

Abban az időben hírét sem hallották a biztosításnak, nyugdíjnak, rokkantsági segélynek. Amíg bírta valaki, csinálta, ha nem bírta, az ő baja volt. Ez a jól fizető bánya, ahol minden pillanatban az életükkel játszottak a bányászok, végeredményben a legkevesebbet fizető üzem volt, pedig másutt se adakoztak a bánya akkori urai.

1925-öt mulatott a

naptár, amikor Egercsehibe érkezett, s két év múlva, 33 éves korában megnősült. Abba maradt a vándorélet, kolonizált bányász leit Horváth Lajosból. Azóta megállás nélkül itt dolgozik, s annak bizony már 30 esztendeje. Aknafenntartó vájár. A 300 méteres függőakna karbantartása az 6 dolga. Nagyon büszke rá, s teljes joggal, hogy a három évtized alatt semmi baj nem volt az aknában, pedig az utóbbi időben közel 800 embert szállít naponta az akna liftje.

— Adtak itt jutalmat azelőtt is — jegyzi meg, amikor az iránt érdeklődöm, hogyan becsülik munkáját. Karácsonykor nyolc pengőt. De azokat

a pengőket is tőlünk lopták el a legkülönbözőbb büntetőd sek címén... Most a bányásznapkor 100 forint hibádzott a 4000-hez, annyi volt a hűség- jutalmam, meg a „Kiváló bá- nyász“-jelvény. Már elébb megkaptam a Népköztársasági Érdemérem Aranyfokozatát. Vén fejjel értem meg, hogy nincs gondom, bajom..., majd egy életen át kerestem a boldogulást, végre megtaláltam.

Üjabb cigarettát kotor elő, elgondolkozik egy pillanatra, aztán inkább magának, mint nekem mondja:

— Jövőre meg lesz az ötvenedik év, abbahagyom..* már nem a munkát, azt nem tudnám, csak valami könnyebbet kérek. Hiába, csak túl vagyok már a hatvanon. De nyugdíjba azért nem megyek..* nem én. Most hagyjam abba a munkát, amikor végre érdemes dolgozni? Szó sincs róla — tiltakozik, mintha már kül- denék is.

Félévszázaddal ezelőtt a hetvenéves Kozsa Mihály azért dolgozott, mert kellett, mert különben egyszerűen éhen halt volna. Horváth Lajos öreg bányász ma azért dolgozik, mert kell neki* kell a munka, mert nem tud nélküle meglenni, mert most a munka a fiatalság, a szabad élet, az igazi bányászélet mély tartalma lett.

Jó szerencsét ehhez Horváth elvtár»! ,i