Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-16 / 81. szám

1955. október 16. Vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 Az éves terv teljesítéséért harcolnak a Petőíi-altáró 26-os frontjának dolgozói tudomány világából NÖVÉNYGYÜJTŐ SÉTA Petőfi-altáró 26-os front­ja. Hosszú, földalatti vágatokon át kell gyalogolni, míg végre elérjük a front favágatát. Innen 500 méteres utat kell megten­nünk, amíg végre a mezőben haladó frontfejtés szénfalát el­érjük. Százezer tonnákkal le­hetne mérni azt a szénmennyi­séget, amit a front derék dol­gozói már az 500 méteres távol­ságról kiszedtek. Hónbpok óta az altáró büszkesége ez a hely, s dolgozói sok-sok dicsőséget szereztek már itt nevüknek. A karbidfény 180 centiméteres szénfalat, s nyílttekintetű, ke­mény bányászarcokat világít meg. A munka szállítási zavarok miatt most szünetel (mert itt is előfordul ilyesmi). Van hát idő és alkalom a pihenő bányászok egyik csoportjával beszélgetni. Ezek az emberek a november 7-i és az éves terv sikeres tel­jesítéséért folyó nagy munkaver­seny lelkes kezdeményezői. A három műszak 45 embere né­hány nappal ezelőtt közös elha­tározással csatlakozott az orosz- láni Oravecz György és a kom­lói Vörös János frontbrigádjá­nak versenyfelhívásához. így se­gítik elő a szénbányászat éves tervének teljesítését. Felajánlá­suk szerint december 21-re be­fejezik a negyedik negyedéves tervüket, s terven felül 2000 tonna szenet adnak a népgazda­ságnak. Őszinte, s szívbőljövő az Ígé­ret, Felelősségérzet, kemény, bá­nyászakarat és nagy munkászere- tet érződik ki a szavaiból. Nincs is olyan ember, aki egy pillanatig is kételkednék abban, hogy ez az Ígéret megvalósul. Felszínre kerül a 2000 tonna szén, ha Tóth Ferenc frontaknász és emberei ezt így határozták el. Ismerjük meg közelebbről a- zokat az embereket, akiknek munkájától és heytállásától függ a felajánlás valóraváltása. Itt dolgozik Dénes Zoltán kétszeres sztahanovista vájár, a széncsaták többszörös nagynevű hőse. Os- tafi István és Pernye István el­ismert jó munkája szintén bizto­síték az adott szó megtartására. Martinkovics József pártvezető­ségi tag nemcsak munkájával se­gíti a termelést, hanem szavai­val erőt, lelkesedést önt a csa­pat minden tagjába. Munkájuk természetesen nem mentes a nehézségektől. A kaparó néha elszakad, az ácso- lat eltöredezik, de a front kollek­tívája. összefogással, fegyelme­zett munkával, mégis 112 száza­lékra teljesíti tervét. Beszéljünk végre arról, milyen érzés diktálta a dolgozók no­vember 7-i felajánlását. Sírkő Antal magas, sovány, de mégis erős ember. Igen jó munkás. Egy hatalmas szénda­rabon ülve beszélget, közben a múltra, fiatalkori éveire emlé­kezik. — Nem egy újságcikket, ha­nem hosszú, nagyon hosszú re­gényeket lehetne írni arról a nagy nyomorról, sok • szenvedés­ről, és nélkülözésről, amelyben gyermekkoromban részem volt. — Tizennyolc éves koromban kerültem a bányához, de sorsom csupán annyit változott, hogy a felszín robotosából a föld mélyé­nek kizsákmányolt rabja lettem. Ez volt a múlt. Modern, egészséges kockaház, szép, kényemes lakás, műszakon­ként közel 100 forint átlagkere­set, emberi életmód és megbecsü­lés jellemzi a sirkóantalok, pará- dipálok, s a front valamennyi dolgozójának jelenét. Nem nehéz hát következtetni, mit köszönhetnek az 1917-es Nagy Októberi Szocialista For­radalomnak. így váltak felszaba­dult, új emberekké, akiknek a gondolkodásmódjuk, s látókörük már túlnőtt magánéletük apró gondjain. Felelősséget éreznek azért is, hogy meleg legyen az iskolákban, lakóházakban, kórhá­zakban, hogy áramot adhasson a Mátravidéki Erőmű, dolgoz­hassanak üzemeink. Egyszóval zavartalan legyen az élet vérke­ringése. Erre kötelezi őket a bennük kialakult önérzet és a bányászbecsület is. Baronás Sándor három gyer­mekére gondol, amikor kemé­nyen megszorítja a csákány nye­lét. Tóth Ferenc két iskolás gyermeke számára is meleg tan­termet biztosít jó munkájával. — Végül, nem utolsó dolog a pénz, a kereset sem. A 26-os front bá­nyászai nyerték el a bányásznapi verseny első díját. A mút hó­nap végén a ciklus betartásáért jutalmazták őket, s .most ismét pályáznak a tröszt által kitűzött 10 ezer forintos éves tervteljesí­tési jutalomra. Mi a további jó munka, s az éves tervteljesítés sikereinek legfőbb biztosítéka? További eredményekre vezetett az a néhány jó módszer és moz­galom is, melyet nagy előszere­tettel alkamaznak a 26-os front bányászai. Ezek egyike a meleg­csákány váltás. Mindig pontosan a fülkében történik a műszakvál­tás, hiszen a jó teljesítmény, a kollektív bérezés miatt mindany- nyiuk közös érdeke a többterme­lés. Másik jól bevált módszerük és erényük a ciklusgrafikon pon­tos betartása. Műszakonként mindig hasonló időszakban tör­ténik a front eőkészítés, a lövés, a szenelés, s a fenntartás. Októ­ber elseje óta újabb kezdeménye­zés segíti munkájukat. Ez a 70 méteres mozgalom. Egy hónap alatt 70 métert halad előre a frontfejtés. Jelenleg még 200 méteres mélységben áll előttük a szénréteg. így év végéig a 70 méteres mozgalom segítségé­vel mind kiszedhetik a 26-os front kincseit. A sikeres munka többi bizto­sítékai a dolgozók között kiala­kult jó szellemben, összeszokott­ságban, a fegyelmezettségben keresendő. A front mindhárom brigádja ugyancsak megfogja a csákány végit, ha a helyzet úgy követeli. Lógósnak, fegyelme- zetlenkedőnek, nincs helye a 26- oson. Hangódi Jánost, — akinek igazolatlan mulasztása a közös teljesítmény rovására ment, — egvhangúlag eltávolították a front kollektívájából. A jó pa­rancsnok szerepét Tóth Ferenc frontaknász tölti be. Keménykezű katonás ember, aki mindenkitől egyaránt megköveteli a fegyel­mezett, jó munkát. A nagy versenyszakasz, tehát megkezdődött. Nem kétséges, hogy a 26-os front brigádjai nem maradnak adósok Ígéretük­kel, teljesítik kötelességüket. — Kérésük csupán az, hogy a szak- szervezet üzemi bizottsága is te­gyen eleget kötelességének és rendszeresen közölje velük és az üzem összes dolgozójával ered­ményeiket. A teljesítmények érté­kelése megtörténik ugyan, de, annak nyilvánosságával már mit sem törődnek. A felolvasóban je­lenleg egyetlen falragasz sem hirdeti a dolgozók eredményeit. Nem rövid fellángolás, — nem felelőtlen Ígérgetés, hanem az éves terv teljesítéséért érzett felelősség fűtötte a 26-os front minden emberét, a vállalás al­kalmával. Műszakonként, s na­ponként a szénnel roskadásig megrakott kaparok, s gumisza­lagok bizonyítják majd, hogy ők mindannyian a tettek emberei. Császár István. Szovjet írók Egerben GAZDAG SZÜRET Szedik a finom édes szőlőt a fürgekezű egri lányok. S köz­ben kóstolgatják, — erős lesz-e a bor. Ni igazuk! A napokban siettem meg­szokott utamon a Főiskola fe­lé. Nem is sejtettem, hogy az­nap milyen nagy élményben lesz részem. Mikor előadás után kilép­tem az egyik tanteremből, a folyosón sok férfit és nőt vet­tem észre, ruháikról rögtön gondoltam, hogy idegenek. Közelebb érve hozzájuk, nagy örömmel állapítottam meg, hogy oroszul beszélnek. A fő­iskola nevezetességeit jöttek megnézni, Beszélgetésbe kezdtem ve­lük. Megtudtam tőlük, hogy a szovjet-magyar futballmérkő­zésre érkeztek Moszkvából 80-an, Leningrádból 40-en, s egyik része a csoportnak Egerbe is ellátogatott. Az első szovjet vendég, aki­vel megismerkedtem, író volt, aki több évig élt Kárpát-Uk- rajnában is, s járt azokban a városokban, falvakban, ahol gyermekéveimet töltöttem. Ö is írt egy regényt Kárpát-Uk- rajnáról, amely már magyar nyelven is megjelent a „Tisza mellett“ címmel. Így kerül­tem az írók csoportjához tol­mácsnak. Az orosz tanszék többi tanárai is a szovjet elv­társakkal beszélgettek. Bihari elvtárs, az orosz tanszék ve­zetője éppen Trifonov Sztá- lin-díjas íróval társalgóit. Ér­dekes találkozás volt ez, mert Bihari elvtárs éppen most írt egy ismertetőt Trifonov „Diá­kok” című művéből. Hamaro­san meleg, szívélyes baráti légkör alakult ki köztünk. A könyvtárból a csillagvizsgáló­ba mentünk. Szovjet vendé­geink élvezték a szép kilátást, minden iránt érdeklődtek, alig győztünk felelni. Itt, a főiskola legmagasabb pontján ismerkedtem meg a legjobb szovjet filmírókkal. Először egy középkorú, alacsony ter­metű, mosolygós arcú lépett hozzám s bemutatkozott: Roszkov vagyok, a Szibériai rapszódia szövegírója. A nagy meglepetéstől alig tudtam szóhoz jutni: tényleg a leg­kedvesebb filmem szerzője áll előttem. Nagy örömömben megragadtam kezét, s csak annyit tudtam mondani, hogy gratulálok. Majd egy szürke­ruhás férfi jött hozzám, s így köszönt rám déli 12 órakor: — Jó reggeltl Mikor látta csodálkozáso­mat, így folytatta: — ...című film írója. Ezt a vidám fil­met éppen a napokban ját­szották az egri mozikban is, ugyanez az író írta az Express szerelem című filmet. Még el sem mondtam a véleménye­met a filmről, amikor egy mély baritonhangű, idősebb, szakállas férfi megfogta a ke­zemet, s így mutatkozott be: — En vagyok Szkander Bég, — majd kis várakozás után ő is így folytatta — című film írója. Nagy nevetésben tört ki a csoport. A vendégek közt volt a moszkvai Lomonoszov-egye- tem földrajz professzora, tör­ténelem professzora, és az egyetem dékánja: Csenyi­kovszkaja elvtársnő. A vendégek csoportja meg­látogatta a főiskola igazgató­ját is, aki megkérte az elvtár­sakat, hogy írják be nevüket a főiskola emlékkönyvébe. A szovjet elvtársak szívesen tet­tek eleget a felszólításnak. Ekkor vettem észre, hogy a szovjet irodalom egyik legki­válóbb dramaturgja, az eddig szerényen meghúzódó Gorbu- zov elvtárs is közöttük van. A vendégek közül egy ma­gas férfi azzal a kéréssel for­dult hozzám, hogy ismertes­sem meg őt az egri színtár­sulat tagjaival, mert Buda­pesten úgy hallotta, a színtár­sulat az ő darabját, a Nász­utazást tűzte műsorára. Érde­kes találkozás volt. Egy szov­jet szerző és a magyar színé­szek találkozása. Az igazgató elmondta, hogy Budapesten a Néphadsereg Színházában ő játszotta Kosztya szerepét. A színészeknek az volt a kéré­se, hogy több ilyen színdara­bot juttasson el hozzájuk Dih- novicsnij elvtárs. Majd az egri vár megtekin­tése következett, itt a főisko­la hallgatói is segítettek a tolmácsolásban. Búcsúzáskor a szovjet vendégek elmondták, hogy mennyire tetszik nekik Magyarország, különösen Bu­dapest, amelyet Európa egyik legélénkebb, legszebb városá­nak tartanak. Indulás előtt igen sok ajándékot nyújtottak át nekünk, majd elindult a négy Ikarus vendégeinkkel Budapest felé. Nyíri Lászlóné orosz lektor A füzesabonyi járásban, Po­roszlón és Sarudon voltak olyan vezetők, akik úgy akarták meg­erősíteni a DISZ-t, bogy azt mondták: ki kell zárni azokat a fiatal dolgozókat, akik nem je­lennek meg minden rendezvé­nyen. Azt feleljük ezeknek az elvtársaknak: nincsen igazuk! Talán úgy könnyebb lenne a munka, de mi nem a könnyebb­séget keressük. Pártunk mindig édes gyermekeként kezelte az if­júságot és most is sokat tesz ér­te. Felelősek vagyunk az ifjú­ságért, azokért a fiatal trakto­rosokért, földművesekért, állat- tenyésztőkért, akik éjt nappallá téve dolgoznak népünk felvirá­goztatásáért. Nem kizárni, ha­nem nevelni kell őket. Éppen az a feladatunk, hogy járásunkban minden dolgozó és tanuló ifjút a DISZ zászlaja alá gyüjtsünk. Ezt a célunkat csak úgy érhet­jük el, ha ifjúságunk nevelését közüggyé tesszük. Sz. Kovács János Füzesabony, DISZ VB A BUKK-FENNSIKON A Bükk-hegység triász­mészkő tömegét a jura korszakban belső erők ki­emelték a tengerből. A külső erők lepusztították, alacsony tönk maradt, majd lesüllyedt és újra kiemelkedet, ekkor alakult ki a Bükk központi része, a kövekkel szegélyezett, völgyekben szegény Bükk fensík. A Bükk hazánk legmaga­sabb hegysége. Bár a Mát­rában magasabb csúcsok vannak, de a Bükk fen­sík 60 négyzetkilométer nagyságú tönkjének átla­gos magassága a legna­gyobb: 900 méter. A mész­kőrétegeket eredeti helyé­ből a Föld erői kimozdítot­ták, összetörték. Különösen jól láthatjuk ezt a Bélkő szikláin, ahol a függőleges rétegek végein, az úgyne­vezett rétegfejeken járunk. A fensík északi oldalán egyhangú bükkösök te­nyésznek, amelyeket néhol szakítanak csak meg válto­zatosabb növényzetű szur­dokerdők. A sziklás tető­kön sziklaerdőket talá­lunk, közben vegves erdők húzódnak. A déli perem „kövei“ bővelkednek a mészkősziklák gazdag nö­vényvilágával. Sziklaerdők, karsztbokorerdők, sziklafü­ves és pusztafüves lejtők váltják egymást. Különösen tavasszal igen változatos a növényzet. Talán legszebb a Bélkő, hol a benszülött növé­nyek, harmadkorszaki és jégkorszaki maradványnö­vények teszik a növényze­tet érdekessé. A Bükk hegység nemcsak tavasszal, hanem ősszel is változatos gazdag és szép növényeivel örvendezteti meg látogatóit. A Bükk fensíkon őszkor a leggaz­dagabb növényzetű területe a Nagymező. Autóbusszal mind Egerből, mind Mis­kolcról könnyen megköze­líthető. A bánkúti elága­zásnál lévő autóbusz meg­állótól a piroskeresztjelzés mentén egy órai séta. — Nagymezőtől Bánkút szin­tén egy órányira van. A túristaút kényelmes, csak elején van rövid kapasz­kodó. Az út bükkösökön, gyertyános tölgyesek kö­zött, fenyves mellett, ki- sebb-nagyobb tisztásokon, majd vegyeserdőkön ke­resztül vezet. A Nagymező különböző lomboserdőkkel és feny­vesekkel övezett hatalmas füves terület, mind táiké- pileg, mind növényzetileg lenyűgöző látványt nyújt. Felszínén szebbnél-szebb tarkavirágú hegyi rétek váltják egymást, néhol sziklacsoportokkal megsza­kítva. Az itt-ott mutatkozó fagvöngycsomós szálfa csak emeli a vidék tájképi szépségét. A Nagymező felszíne nem sima, egymást érik rajta a kisebb-nagyobb töbrök és víznyelők. — Botanikai- lag legszebb nyár elején, amikor a tengersok ha­rangvirág, margaréta, hab- szegfű, mezei szegfű, zsá­lya, enyvecskc, kosborfa­jok és egyéb virágok tár­sasága szinte szemkápráz­tató tarkaságot mutat, ösz- szel is nagy változatos­ságban találjuk meg itt a réti és hegyi növények so­kaságát. A természetjáró turistát és a szakembert egyaránt kielégíti érdeklő­désében a terület gazdag őszi növényzete. A töbrök között néhol li­la a rét a sűrűn virágzó őszi kikiricsektől, másutt a kornis-támics csodálato­san szép „enciána-kék“-je csillog a napsugárban. Még három tárnicsfajt ta­lálunk a Namimező hegy térjein, a következőket: prémes-tárnicsot, kígyó­tárnicsot, a csinos-tárni­csot. A töbrök oldalán és a réten mindenütt feltűn­nek a reggel még csúcso­son összehajtó virágú, ké­sőbben a meleg napsugár­ban ezüstösen csillogó pik­kelykoszorús bábakalács- virágok. A töbrök alján és az erdő szélén egy magas­szárú, égszínkék fürtösvi- rágzatú növény vonja ma­gára a figyelmet: a szép­séges karcsi-sisakvirág. A sisakvirág mellett egy má­sik magaskóros növényben is gyönyörködhetünk, a rojtospikkelyű tollas-imo- lában, melynek lila virá­gai vannak. A töbrök kö­zött és oldalain egy nagy lilakék, ajalcosvirágú nö­vény tűnik fel, a nagyirá- nyú-gyíkfű. A hegyirét nedvesebb gyepjében sok kis, ragyogóan fehér, csil­lagalakú virág nyújtózko­dik hosszú kocsányon a nap felé: a fehér-májvi- rág. Virágai igen kellemes illatúak. Ernyősök közül itt-ott feltűnik a nagyter­metű tömjénillat. Egyik töbör szélén a kis félcser­jés vörösáfonya fénylő le­vélkéit is felfedezhetjük, ha figyelmesen nézegetjük a gyepet. Virágot, illetve termést nem találunk raj­ta. A közönséges szemvidí­tó mindenütt nagy tömeg­ben fordul elő. A szőrfű sűrű gyepjét több helyen megtaláljuk. A Nagymező északkeleti részénél elterülő lúcfeny- ves szélén több nevezetes növényt találunk, így a kárpáti-sisakvirágot, hosz- szúlevelű buvákfüvet, sár­ga gyűszűvirágot, völgy­csillagot. Ezek nyári virá­gok, azonban bőven talál­kozunk elkésett virágzó példányaival. A fenyves­ben néhány fekete-áfonyá­ra is ráakadunk. A gyér- növényzetű ' fenyőavaron sok rizikegomba nő. A Nagymezőn a nyári vi­rágok közül sok elkésett virágzó példány díszlik, és pedig a halvány harang­virág, a csomós harangvi­rág, margaréta, vajszínű ördögszem, ördögharaptafű, hegyihagyma és mások. A Nagymezőn néhány ma- dárberkenyefát is találunk Élénk piros termése mesz- sziről feltűnik. Örömmel üdvözöljük az Országos Természetvédel­mi Tanács intézkedését, mely szerint a Nagymező néhány hold nagyságú leg­értékesebb területét vé­dettnek nyílvánította és erős drótkerítéssel vétette körül ez év nyarán. Ezzel szaporította a Bükk hegy­ségben a védett területek számát. A bekerített terület két oldalán firyelmeztető táb­lák „tiltják' a növények mindennemű bántalma­zását. Ilyen módon remény van arra, hogy a Bükk fensík botanikai ritkasá­gai, mint az északi sár­kányfű, a vörösáfonya, a szibériai nőszirom stb. megmenthetők a pusztítás­tól. Juhász Lajos, főiskolai adjunktus, TTIT biológiai szakosztályá­nak tagja. Nem gyerekjáték ! A közelmúltban tűz ütött ki a hatvani Petőfi Tsz-ben. A tűz elpusztította a tsz virágházát és jászolát. A tüzet gyermekjáték okozta. Ugyancsak gyermekek játéka lobbantotta lángra Hat­vanban Patkó Istvánék munka­egység fejében kapott szalmáját. Atányban Rátkai Gáborné lakó­házát. Az Állami Biztosító a kötelező tűzbiztosítás alapján megtérítette a kárt. A Petőfi Tsz. 1130, Ratkó Istvánék 700, Rátkainé 1900 forint kártérítést kaptak. Vigyázzunk gyermekeinkre, hiszen a gondatlanság, a mun­kával szerzett javakat, gyereke­ink testi épségét, életét veszé­lyezteti. Ne adjunk gyufát gyer­mekeink kezébe, hiszen a tűz nem gyerekjáték!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom