Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-27 / 84. szám

11955. október 27. Csütörtök. h NÉPÚJSÁG Van még akadály az új belépők előtt a mezőszemerei „Nincs akadály64 Tsz-ben Mi előtt utam céljáról és a tapasztalatokról beszá­molnék, vagy valamit is em­lítenék, hadd mondjam el be­vezetésként, mivel fogadtak legutóbbi látogatásomkor a mezőszemerei Nincs Akadály Tsz-ben. — Végre, csakhogy egyszer ide is eljut. Nem is gondolná, hogy megváltozott itt minden egy év alatt — üdvözölt Ke­lemen bácsi, az elnök, amikor betette mögöttem az ajtót. Tudja milyen termésered­ményeket értünk el? Azok ■aztán az igazi eredmények! — bólogatott. Kinek volt a me­gyében 24 és félmázsás őszi árpája? Nekünk. Hol termett 40 mázsás kukorica, 120 má­zás burgonya holdanként: hol lesz 50—55 forint a munka­egység értéke? Nálunk, itt a mezőszemerei Nincs Akadály termelőszövetkezetben. Aztán... Egy szót sem tudtam szólni, az elnök és Dobó Géza agro- nómus kérdés és szünet nél­kül egyre csak beszéltek. Érez­tem, hogy mindazt elmondják, amit évközben az esetleges idegen idepottyanására és ér­deklődésére összegyűjtöttek. Hogy az őszi búza nem lett éppen kiváló, csak 11 mázsás. A zab nyolc mázsás lett, ez viszont már nem olyan meg­vetendő. Jövőre meg még több lesz, mert az őszit már majdmind elvetették. Az 55 hold istállótrágyázott földbe főként búzát vetettek, az árpa és a szöszös bükköny műtrá­gyát kapott stb. Megvallom, nem kis büszkeséggel hallgattam sza­vaikat. Ügy éreztem, kis része a Népújságnak is van abban, hogy a széthullásnak indult csoportot sikerült összetartani, taglétszámban és gazdaságilag megerősíteni. Milyen más volt a fogadtatás alig egy évvel •ezelőtt. Mindenütt elégedet­lenség ,a tagok ajkáról az el­keseredés, a panasz szólt. Gyű­lölték a mindent magának ha­rácsoló „dörbincs“ elnököt és a tagság közt civódást, ellen­téteket szító „újítását“: zár­számadásnál a behozott föld arányában részesedjenek a jö­vedelemből. — Kit gondolnak elnöknek, aki megértő lenne és rendbe tudná hozni az elrontott kö­zös életét? — kérdeztem ak kor. Kelemen Lajost — vála­szolták. Hallani se akart róla öreg ő már ahhoz, meg aztán nem is volt benne része soha, azt se tudná, hogy mit tegyen. — Nehéz dolog vezetni? — kérdem most a kedves öreg­embertől. aki bevallása sze­rint 69 éves. — Most sem mondanám én könnyűnek — szól vissza né­mi gondolkozás után. De ha elunok valamit, újra kezdem. Meddig tart elölről kezdeni. Talán az első időben.... Az Őszi hónapokban és tavasszal: az újonnan be­vett 18 embertől idegenked­tek. Mondván, minél többen vannak egy családban, annál többfelé kell darabolni az al­mát. ha mindenkinek adni akarnak. Haragudtak a gép­állomásra is. Traktort külde­nek szántani és a csoport pén­zét viszik el. Vannak ők a munkához éppen elegen. Ké­sőbb már az új elnök sem lett jó. Tehenet vesz, ahelyett, hogy valami kis pénzt osztana Miért nem elég neki a meglé­vő három tehén, ad az éppen elég tejet. Nyáron már belátták, hogy minderre szükség van. Üj ta­gok nélkül nem bírnának a 340 holdas földdel, gazos len­ne, nem hozna jó termést. Gé­pek nélkül? Kombájnnal aratták a kalászost, a géptől elsőnek teljesítették beadásu­kat, 3000 forint jutalmat kap­tak. Később a megye újabb 3000 forinttal köszönte meg ezt a példamutatást. És ami nekik megmaradt, az is ide­jében lett learatva, mentve volt az esőtől, a kicsirázástól. Ősszel a gyors cukorrépasze­dés, a kukoricaszár letakarí- tás, szántás-vetés — ezért kell1 a gép. Búsásan visszafizeti azt a pár forintot. Állatok is kel­lenek, főként a szarvasmarha s a sertés, mert különben nincs elég istállótrágya és nem lesz miből évközben is előlegpénzt csinálni. Érzik már szükségüket, na­gyon is érzik. És most elmondom ahogy náluk is elmondtam, miért jöttem ki újból, éppen ezekben a napokban. Ha már a véletlen úgy hozta, hogy egy évvel ezelőtt is bele kel­lett szólni ügyeikbe, hadd mondjam el most is, hogy hol van még a hiba, mi lesz ke­rékkötője további fejlődésük­nek, ha ezen sürgősen nem változtatnak. Amikor 1954 őszén új elnököt választottak és Kelemen Lajos úgy ahogy hirtelenében tudta, rendbe­rakta a csoport szénáját, töb­ben beléptek hozzájuk. Ta­vasszal újból voltak jelentke­zők, úgy, hogy egy év alatt tizennyolccal szaporodott a tag­létszám. Csakhogy nem min­denkit vettek ám be. S még csak nem is úgy nézték meg, hogy szereti-e a munkát, vagy csak ellógná az időt. Vagy hogy beviszi-e az állatokat és a szerszámait, amit az alap­szabály előírt. Mást vizsgál­tak ők, azt nézték, mivel jön az új tag, kit hoz magával. Bukta Bertalan öt holdon aluli földdel rendelkező gazda még márciusban felkereste a Nincs Akadály elnökét. Mégis csak meg kellene próbálni ezt a társas földművelést, annál kevesebbet, ami nekem ősszel lett, ti sem adtok — mondta. Húzták, halasztották az ügyet. A tagok egyrésze kerek-perec megmondta Buktáéknak: ne is számítsanak a felvételre, nem kell már hozzánk több ember. Nem vették fel. Azt mondták neki, későn szólt. Jakab Albertné is hiába ment még decemberben a cso­port irodájába. Nála az volt az elutasító indok, hogy csak egyedül akar menni, a fiát nem hozza magával. Ha ket­ten jönnek, lehet róla szó, kü­lönben ..., így volt ez Kele­men Gáborné, meg a többi elutasított esetében is. Ezért nincs most jelentkező, hiába tudják az egyéniek eredmé­nyeiket. És ami azt illeti, nem is nagyon bántja ez a csoport' tagokat, sőt a vezetőséget sem. Nyakig vannak most az istállóépítésben és a magtár­helyiség készítésében, ami na­gyon szép és fontos dolog, hi­szen saját boldogulásukat szolgálja majd. De azért az egyéniek meggyőzéséről, új emberek szerzéséről sem sza­bad megfeledkezniük. Mikor gondolnak erre, ha éppen most nem, amikor egy jól sikerült gazdasági év ezernyi agitáló érve szól szavaik mellett? Eszemben van még az el nők néhány szava, amit utá nam kiáltott: aztán ne legyen olyan éles az a ceruza, fiam, amivel majd rólunk ír. Lássa be, hogy sokat tettünk, egy szerre nem lehet mindent. El­ismerjük mi az eredményei­ket Kelemen bácsi, és büszkék is vagyunk csoportjukra. Tud­juk, hogy sok éjszakázást, küz dést, fáradságot nem tekintve dolgoztak. De azt akarjuk, hogy ilyesmire többé ne ke­rüljön sor. És kis közösségük­re a szorgalom mellett legyen végre az egymás megértése, az újak, a könnyebb megélhe­tést keresők szerető fogadása is jellemző. Eszükbe sem jutott eddig, hogy a télen és tavasz- szal elutasított gazdákat fel­keressék és csoportjukba hív­ják őket, mert hisz most mód van a felvételre. Megeléged­nek azzal, hogy már „felhúz­ták a sorompókat“, aki jön, helyet talál. Én ellátogattam Buktáékhoz, beszélgettem Ke- lemennével és Jakabnéval is. Megsértették büszkeségüket, csorba esett az emberi önérze- zeten. Egyszer félredobtak, miért kellenénk? Nehéz volt velük szót érteni, s talán csak az öregség említése, a csoport­ban megbecsült, most is 25 mázsa gabonát hazavitt 79 éves Bukta Bálint példája használt. Keressék fel őket gyakran, jóra fordul még az a „majd meggondolom.“ Dobai Margit Eredményes munkát végez a lőrinci gépállomás laboratóriuma Ez év januárjában kezdte meg munkáját a lőrinci gép­állomás laboratóriuma Első feladata az volt, hogy a gép­állomáshoz tartozó tsz-ek ta­vaszi vetőmagvain elvégezze a szükséges vizsgálatokat. A hét termelőszövetkezet számá­ra 185 vizsgálatot végeztek el a 37 magmintán, emellett se­gítették az egyénileg dolgozó parasztokat is. A laboratórium eddigi leg nagyobb és befejezett munká­ja a nagykökényesi Táncsics Tsz részére elkészített üzem­tervjavaslat volt. Ehhez elő­ször el kellett készíteni — a , talajminták, helyszíni szem­lék sorozata után — a terme­lőszövetkezet térképét. Emel­lett részletes és lehetőleg pon­tos adatokat gyűjtöttek össze a laboratórium dolgozói az ed­dig követett gazdálkodási rendszerről, alaposan megis­merkedtek a termelőszövetke­zet jó és rossz oldalaival. Mindehhez természetesen nagy segítséget adott maga a termelőszövetkezet is. A begyűjtött talajmintákat — mintánként hatféle tulaj­donságra nézve — alaposan megvizsgálták, összesen 522 vizsgálat után s az egyéb sok­sok helyszíni adat ismereté­ben készítették el a szövetke­zet számára a szakvéleményt. A laboratórium rámutatott ar­ra, hogy a termelőszövetkezet­nek több olyan táblája van, melyet meszezéssel kell javí­tani, más táblák erősen le­romlottak, jól kezelt istálló­trágyára van szükségük. Ve­tésforgó tervet is készítettek, s ezzel kapcsolatban javasla­tot tettek az istállótrágyázást, műtrágyázást és zöldtrágyá­zást magába foglaló trágyázá- si rendszer alkalmazására. A javaslat kiterjedt a talajviszo­nyoknak megfelelő növényfé­leségek termesztésének ajánlá­sára, valamint a szükséges ag­rotechnikai módszerek alkal­mazására is. Ha a termelőszövetkezet ve­zetősége megszívleli a labora­tórium üzemterv javaslatát, jelentős termésemelkedést ér­het el. Hiszen csak majd min­den táblán kialakult „eke­talp“ betegség megszüntetése holdanként átlagban másfél­kettő és fél mázsával növeli a terméseredményeket. A sava­nyú-talajok meszezése pedig lehetővé teszi a meszet ked­velő növények — búza, cukor­répa — termésének ugrássze­rű növekedését. Alighogy befejezte a labora­tórium a Táncsics Tsz-ben végzett munkáját, máris hoz­zákezdett a herédi Micsurin és az apci Béke Tsz-ben is az elő­zetes helyszíni szemlékhez, adatgyűjtésekhez, s felvette a szükséges talajmintákat is. Benárd Géza, gépállomási főagronómus Kétéves terv egy esztendő alatt Gazdagabb lesz-e jövőre a termés, nagyobb lesz-e a ke­nyér, ez jórészt most ezekben a napokban dűl el. Ezer és ezer dolgozója a mezőgazda­ságnak most azért harcol, hogy jól sikerüljön a szántás, a vetés, a jövő évi gabonater­més alapvető feltételei. Közülük egy, akire méltán le­hetünk büszkék, Hegedűs Szi­lárd elvtárs, a hevesi gépállo­más sztahanovista traktorosa, a „Gépállomás kiváló dolgo­zója“ jelvény tulajdonosa. Az idén májusban látott munkához, akkor jött haza az iskoláról, és azóta szep­tember 20-ig teljesítette éves tervét, 630 normálholdat. Ak­kor tette azt a vállalást No­vember 7 tiszteletére, hogy eb­ben az évben még az egyéves tervet teljesít az őszi idény­ben. 22 nap telt el október 12-ig s ezalatt az idő alatt már 300 normálholdnyit telje­sített a második éves tervből. Az őszi munkák kezdete óta 125 és fél holdat szántott fel 20 centi mélyen vetés alá és közel 150 hold mélyszántást végzett el. Teljesítménye után termé­szetesen a keresete is jó. Szeptemberben — azt mondja Hegedűs elvtárs, hogy ez hónap elég gyenge volt 2900 forint készpénzt és hat és fél mázsa búzát keresett. Milyen módszerrel dolgozik Hegedűs elvtárs? A jó teljesítmény „titkát“ egy mondattal igyekszik meg­magyarázni: lelkiismeretesen kihasználom a munkaidő min­den percét. Nem álldogálok meg cigarettázni, beszélgetni. Természetesen emellett más is van még. A gép alapos, rend­szeres karbantartása. Ezt minden reggel gondosan el­végzik. Tankolnak, lezsíroz­zák a gépet, meghúzzák a csa­varokat. Munka közben is mindig ügyelnek s ha olyan kisebb hibát észlelnek, amiből később kopás, vagy törés len­ne, azonnal megjavítják, mert így meg van néhány perc alatt, ha pedig elhanyagolnák, akkor órákig tartó kiesést okozna. Minden hibát nap­pal javítanak, hogy éjszaka ne legyen semmi baj, mert akkor bizony sokkal nehezebb rend­behozni. Ezek a javítások, karbantartások szorosan hoz- \ zátartoznak a mindennapi. munkához. A hét végén, va­sárnap délelőtt pedig elvégzik! a II. számú karbantartást. Ilyen sok, szinte „apróság­nak“ tűnő dologból tevődik a I össze a jó teljesítmény mód- — I szere, Hírlapárusokat felvesz Megyei Postahivatal Eger 1. 9 Jelentkezés : Eger, Széchenyi n 22. Eladó 125-ös Triumf motorkerék­pár, Tóth László, Eger, Barkóczy utca 2. Elcserélném debreceni lakásomat egriért. Kienetz Herman, Eger, Knézich u. 24. A Gyöngyösi Gépjavító Vas és Fémipari KTSZ azonnali belé­pésre felvesz motorkerékpár sze­relőket, autófényezőt, autókárpi­tost és autókarosszéria bognárt. Jelentkezés: Gyöngyös, Mátyás király u. 3. Mindenszentekre élő- és művi­rág koszorúk kaphatók. Brindzá- né, Eger, Tűzoltó tér 1. A gondos etetéssel érünk el nagyobb tejtermelést — Fábián Zoltán állattenyésztő és Jándi Jenő agronómus nyilatkozata A Nagygombosi Tangazda­ság ménese évek óta ország­szerte híres. A vezetőségnek és az itt dolgozóknak most az a tervük, hogy a 150 darabból álló szárvasmarhaállomány számszerű és minőségi gyara­pításával ezt is megyeszer te ismertté tegyék, törzstenyé­szetté fejlesszék. A rosszul te­jelő, kiöregedett állatok állan­dó cserélése mellett ezt első­sorban a gondos etetéssel akarjuk elérni. A jószágok a nyári etetés­ből most tértek át az „átme­neti“ etetésre. Ugyanis amíg jó idő lesz, naponta kijárnak a legelőre, így a napi csala- mádé, répaszelet, vöröshere stb. porciójukhoz még zöldet is vesznek fel. De a legelő már nem olyan dús, bőséges, mint a nyári hónapokban, s ha a tej hozam csappanását el akar­juk kerülni, szükségessé vá­lik a zöld pótlása tökkel, ré­pával, s nagyobb mennyiségű takarmányozásnak, az istálló egyedi abrakolással. A gondos és tehenek állandó tisztántar­tásának köszönhetjük, hogy amíg év végére általánosság­ban a kisebb tejhozam jellem­ző, addig nálunk ez fordítva történik, ősszel és télen fe­jünk legtöbbet, mert amidok- ban gazdag silót és répát ete­tünk. Hasonlítsuk össze egy tehén évi tejelési átlagát a múlt év megfelelő időszakával: 1954- ben 3200 liter, — 3.5, most 3700 liter — 3.9 kilogrammos zsírtermeléssel. Ezt eredmé­nyezte a szelektálás, közel 40 fiatal, bőven tejelő új tehe­nünk van, a kiöregedettek he­lyett, — s az állatgondozók hozzáértése. Igyekeztünk szak­értő, az állattenyésztésben jár­tas embereket megbízni a törzstenyészet kialakításával. Például Tóth Istvánt, a Mun­kaérdemérem, s a mezőgazda­ság kiváló dolgozója jelvény tulajdonosát, Szabó Antalt, vagy Maksa Jánost, de a töb­biek nevét is felsorolhatnánk. A Maksa János gondozása alatt lévő 198-as számú Gizi tehén az Országos Mezőgazda- sági Kiállításon teljesítmé­nyéért 2000 forintos 3. díjat nyert, a pénz 50 százalékát Maksa kapta jutalomképpen. A tangazdaságból a négy te­hénnel többen is voltak fenn a kiállításon. Amit ott tanul­tunk, most a jövőben felhasz­náljuk. A téli takarmányszük­séglet biztosítása mellett — tapasztalva ennek jelentőségét — soha nem hagyjuk el a tőgymasszázst, az állatok jára­tását és annyi silót készítünk, előreláthatólag 4000 köbmé­tert a cukorgyártól kapott ré­paszeletből, s melaszból, ami a zöldig elég lesz, mert a siló etetése ma már szinte nélkü­lözhetetlen. Szeretnénk, ha a legköze­lebbi kiállításra több és job­ban tejelő állatokat küldhet nénk, és az ország különböző részéből jött gazdákat megis­mertethetnénk etetési módsze­reinkkel. Ha elmondhatnánk, nemcsak a törzsállományunk­ra, hanem az egész szarvas­marhaállományra vonatkozó­lag, hogy a tehenek éves tej­termelése 4150 liter. Eredményes próbafűtéssel segítik a szén takarékosságot a Mátravidéki Erőmű tapasztalt kazánfűtői A Mátravidéki Erőmű dol­gozói nemcsak mennyiségi ter­meléssel készülnek éves ter­vük mielőbbi befejezésére, hanem egy széntakarékossági ankét alkalmával a hátrale­vő időben jelentős szénmeny- nyiség megtakarítására is tet­tek ígéretet. Felajánlásukat nyomban tett is követte és az üzemi pártbizottság kezde­ményezésére próbafűtést ren­Pattanásos, szeplős, foltos, szá­raz bőre ragyogó szép lesz, speci­ális krémjeimtől. Szőrszálait örök­re eltávolítóm. Sándorffl József, kozmetikus, Budapest, Jókai-tér 3. Kétszemélyes rekamiét, elsőren­dű kivitelben, nagyon kedvező fel­tétellel. Dohány u. 5. Budapest. Férfi segédmunkásokat azon­nali belépésre felvesz a Miskolci Cementáruipari Vállalat Felnémeti Telepe. Jelentkezni lehet október 29-ig. Gépészmérnököt keresünk bá­nyagépészetben és ércelőkészítő gépészetben járatos, gyakorlattal rendelkezőt. Belépéskor összkom­fortos lakás biztosítva. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezni lehet levélben: Gyöngyösi Ércbánya, Gyöngyös, Pf. 95. címen. Levélhez csatolja önéletrajzát. deznek a III. számú rostélyos kazánnál. A kísérlet időtarta­mára újra azok a régi ka­zánfűtők álltak a kazán mel­lé, akik már magasabb brtisz­tásban dolgoztak. Szabó Fe­renc diszpécser, Pál Imre cso ­portvezető most visszatérve régi mesterségükhöz, a III-as kazánnál bizonyítják be a fia­tal fűtőknek, hogy lehet gaz­daságos tüzeléssel sok hőener­giát termelni, de ugyanakkor szenet is lehet megtakarítani. Az első hét eredményei alap' ján két százalékkal csökkent a salakéghetőség. Javult a ka­zán hatásfok is. Az idősebb ta­pasztalt tüzelők a szén töké­letes elégetésével tehát bebi­zonyították, hogy lehét és kell is gazdaságosan tüzelni, úgy, hogy közben kalória se vesz- szen kárba. Munkájuk felélesztette a versenyszellemet is. Szénási János főfűtő máris megígérte, hogy hasonló jó eredményt ér el ő is. Az előzetes számítások szerint csak három kazánnál hatnaponkint 20 vagonra te­hető a széntakarékosság, a múlt havi átlagfogyasztással szemben. JKimímiuifii kimjMüiik.. . . Az osztály csö)id- ben várt. A két he­tes peckesen állt az asztal két végén. A padban ülők hát­ratett kezekkel ül­tek. A barna pad tetején becsukott könyvek táblája fe­hérlett. Csak Miklós, a kis torkos bújt meg a pad alatt. Beléptem a tante­rembe. „Osztály, vi­gyázz!“ kiáltotta a két hetes, s mint a labda pattant fel a harminc gyerek. Csak Miklós állt fél­oldalt, egyik kezét elrejtve a padban. — Állj rendesen! — szóltam rá. Mi van a kezedben? Nagy karéj fehér, zsíros kenyeret hú­zott elő. — Ha becsenget­tek, miért nem te­szed el a tízóraidat? — dorgáltam a pi­ruló ifjút. — Üljetek le! — mondtam. Miklós lassan becsomagolta a kenyeret. Odakinn csípős szél fütyült, s a gyermekek várako­zó tekintete figyel­meztetett arra, hogy betartsam ígérete­met s mesét olvas­sak nekik. Könyvet vettem elő s lapozni kezd­tem. Móra Ferenc: „Mindennapi ke­nyerünk“ című el­beszélésénél nyitot­tam ki. — Tanítvá­nyaimhoz hasonló kis egyszerű, falusi gyermek hangján szól hozzánk az író. Olvasni kezdtem. A kis rakoncátlan gyermekek kíván­csian néztek rám. A pajkos szemek elkomorodtak an­nak hallatán, hogy Móra Ferencnek gyermekkorában milyen nagy-, dolog volt egy karéj ke­nyér. Némelyik nyit­va felejtette szá- jacskáját, úgy fi­gyelt. A szél oda- künn meg-megre- megtette a fákat. Az ablakpárkányra hulló színes faleve­lek messziről hir­dették az őszt. De most a gyermekek messze jártak, gon­dolatban ott szedték a papsajtfüvet az árokban Móra Fe­renccel. Mikor ah­hoz a részhez értem, amikor a kisfiú az édesanyjának adja a régen óhajtott, mun­kája árán szerzett karéj kenyeret s az édesanya nem eszi meg, hanem becso­magolja az édesapa számára, — már a legtöbb gyermek elő­rehajolva figyelte a történetet. S ahogy a végére értem, be­csuktam a könyvet. Egy sóhaj suhant át az osztályon, hogy: szegény kisfiú!... s mindegyik tanuló­nak akadt mondani valója a mindennapi kenyérről. ... A nagy beszél­getésnek a csengő hangja vetett véget. A gyermekek ki­mentek az udvarra. Kezükben szoron­gatták uzsonnács- kájukat. Futkároz- tak ide-oda, s az egyik kislány kezé­ből véletlenül ki­lökték a kenyeret. Magdi sírva fa­kadt, s nagy köny- nyeket potyogtatva vette fel a földről s hozta megmutatni nekem: Tanító néni, tessék nézni! Kilök­ték a kezemből. Pe­dig úgy-e ez is a mindennapi kenye­rünkből való?! Ruttkai Judit tanítónő Yámosgyörk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom