Népújság, 1955. július (53-61. szám)

1955-07-31 / 61. szám

2 1955. július 31. vasárnap. mépujsXg TEGYÜNK MEG MINDENT NÉPÜNK KENYERÉÉRT Szorgalmas munka ered­ményeként befejeződött az idei aratás. Egy-két nap és megyeszerte teljes ütemben megkezdődik a cséplés. Zsák­ba hull az egyéves nagy mun­ka gyümölcse. Ismét elérkezett az ideje, hogy dolgozó parasztságunk a gabonabeadás példás teljesíté­sével hitet tegyen pártunk he­lyes politikája mellett. A be­gyűjtés a munkás-paraszt szö­vetség egyik fő erősítése, mert ez a falu egyik legfőbb hozzá­járulása az ország építéséhez, a béke védelméhez. Az elmúlt tíz szabad eszten­dő minden jelentős sikerében, minden győzelmében olt él a munkás-paraszt szövetség ere je. Ezt a szövetséget kell to­vábbra is ápolni, fejleszteni egész dolgozó népünk javára. Azt kell elérnünk, hogy min­den egyes dolgozó paraszt olyan öntudattal adja be a gabonát, teljesítse törvényes kötelességét, amilyen szívese: gyártják és küldik a munká­sok falura a paraszti életet szebbé tevő iparcikkeket, a munkát megkönnyítő gépeket. Ennek érdekében a most kö­vetkező napokban pártszer­veink legfőbb feladata a poli­tikai tömegmunka megszerve­zése. Alapos gonddal vértezzék fel érvekkel a népnevelőket, tanácsi és begyűjtési dolgozó­kat, hogy mindenki megértse, a falu hozzájárulásának nagy céljaink megvalósításához, ön­tudatosnak kell lenni. A cséplőgépeknél sehol se hiányozzon a népnevelő, végez­zék. rendszeresen a napi sajtó jelolvasását, a csoportos meg­beszéléseket. Különösen most van erre nagy szükség, mivel államunk az elmúlt év hiá­nyosságain okulva, helyesen vezette be a kenyérgabona ál­lami felvásárlásának új rend­szerét. Rosszul érinti ez a rendelke­zés a becsületes dolgozók ká­rára spekuláló, a maguk részé­re búsás hasznot húzó népelle­nes elemeket. Ezek igyekeztek félremagyarázni a sajtó álla­mi felvásárlására vonatkozó 'közleményét, azt állítva, hogy megszűnt a szabadpiac, csak a fejadagot hagyják meg, hogy gabonából állami monopólium van. Izgattak az aratási és betakarítási munka ellen, hogy azt nem érdemes végezni, mert mindent elvisznek beadási áron. (Példák: Hatvan, Hort, Gyöngyöspata, Átány.) Ébertelenségünk következté­ben a politikai nevelőmunka hiányában előfordult Horton, hogy Hangácsi M. és Tóbiás I. VB tagok az ellenséges hír­verés hallatára ellene fordul­tak az ország kenyerét egész évre biztosító igazságos ren­delkezésnek. Gyöngyöshalászon Bors Antalné begyűjtési megbí­zott előzetes számítás nélkül teljesíthetetlennek mondta a szabadfelvásárlási tervet. Ha­sonló nézet több begyűjtési és tanácsi dolgozónál is előfordult. Államunk igen körültekintő volt akkor, amikor az elmúlt évi új gabona szabadpiaci ára fölé emelte az új állami sza­badárat. Hiszen az elmúlt év hasonló időszakában 250,— fo­rint volt az országos szabad­piaci ár, ezzel szemben a 20 kiló korpa jutányos áron, a műtrágya vagy mélyszántási kedvezménnyel azt lényegesen fölülmúlja.­Helytelen álláspont az, amely ezt a lehetőséget te­hernek tekinti, mert lényegé­ben kormányunk ezen intézke­désével biztos és reális alapot addtt a felesleges árugabona felvásárlására. A termelőszö­vetkezetek és a dolgozó pa­rasztok többsége helyesen lát­ja az ár alakulását, hiszen nem emelkednek- a mezőgazda- sági gépek, a műtrágva, a kü­lönböző iparcikkek árai sem. A tsz-ek és dolgozó parasz­tok, ahol megismerték a ren­delet intézkedéseit részleteiben is, számvetést csináltak és pél­damutató teljesítéssel adtak választ. Például: a mezőtár- kányi Győzelem 60 mázsa elő­írással szemben 150 mázsát, a kömlői Kossn+h 60 mázsát, az egerfarmosi Üj Barázda 80 má­zsát adott el az államnak: Igen jelentős már azoknak ez egyénileg dolgozó termelők­nek a száma is akik a meg­állapított mennyiségnél az árufeleslegeknek nagyobb ré­szét értékesítési szerződés út­ján akarják eladni, vagy már el is adták, mint például Püs­pöki István, Petrovics József, Kompolti Zoltán boldogi ter­melők. Id. Káli János és Tom­pa Sándor boconádi dolgozó paraszt önként ajánlott fel 2 mázsa, illetve 60 kg kenyérga­bonát az államnak. Ezek a példák mutatják, hogy ahol a pártszervek, a tanácsi és be­gyűjtési szervek szoros kapcso­latot tartanak a parasztság­gal, ahol időben megmagyaráz­zák a begyűjtéssel kapcsolatos rendelkezéseket, ott a paraszt­ság egységesen sorakozik fel a begyűjtés, az állam, a dolgozó nép érdekeinek védelme mögé. Itt helyesen látják a kenyér- gabona állami felvásárlásának új rendszerét, előnyeit és szükségességét. A rendelkezés azért hatá­rozza meg a háztartási és a vetőmagszükséglet mennyisé­gét, nehogy egyes túlbuzgó, vagy rendeletet nem ismerő községi szervek igazságtalanul a szükséglet rovására próbál­ják a szabadfelvásárlási tervet teljesíteni. Azért is meg kellett határozni, mert nem a teljes árufelesleget írják elő szabad­értékesítésre, hanem annak egy bizonyos százalékát, amit termelőkként a helyi végre­hajtóbizottságok hivatottak igazságosan eldönteni. Ez a példa is azt mutatja, hogy nincs kenyérgabonából sem állami monopólium, mert a beadási és szabadfelvásárlási terv együttes teljesítése után a község megkapja szabadpiaci jogát. A szabadpiaci lehetőség minden terményre és termék­re a továbbiakban is érvény­ben marad, azzal az alapvető kitétellel, hogy terményből a községi terv teljesítése után, élőállatból és állati termékek­ből pedig az egyéni teljesíté­seket követően a felesleges terményt és terméket korlá­tozás nélkül lehet az ország egész területén, de csak a ter­melőknek és csak saját termé­nyeiket értékesíteni. A helyi tanácsok az állami törvényesség fő őrei a faluban. Ügyelni kell elsősorban arra, hogy maguk a begyűjtési szer­vek szigorúan tartsák be a törvényt. Az állandó bizottság tagjai, a tanácstagok és nép­nevelők helyesen teszik, ha az egyéni példamutatás mellett a törvényesség mindkét oldalá­ról beszélnek. Arról, hogy mindenkinek a cséplőgéptől kell a beadást és szabadtervet együttesen teljesíteni, az élő­állatot és állati terméket pedig a beütemezés szerint, hogy a mulasztás többletköltséget ne jelentsen a termelőnek. Azt is meg kell mondani, hogy a kor­pajuttatás csak abban az eset­ben illeti meg a beadót, ha a cséplőgéptől, illetve a cséplést követő 24 órán belül teljesen rendezi beadását. Az idei begyűjtés első ta­pasztalatai igen jók, állami gazdaságaink és termelőszö­vetkezeteink a kombájnok és aratógépek segítségével több mint 160 százalékos gyors be­adási terv teljesítésével járul­tak hozzá a zavartalan átme­nethez. Egyéni termelőink is becsü­lettel teljesítették előcséplésből is a bejáró mennyiséget. A tanácsok és begyűjtési hivatalok dolgozóitól most azt várja a dolgozó nép, hogy ezekben a napokban, hetekben kettőzött éberséggel őrködje­nek a törvény betartása fölött gondoskodjanak arról, hogy megalkuvás nélkül adják meg mindenkinek a törvényes ked­vezményeket, de senkinek se adjanak jogtalanul kedvez­ményt. A betakarítás és be­gyűjtés igen sok adminisztra­tív munkát ró a különböző szervekre, de fel kell lépni minden olyan törekvéssel szemben, amely a feladatokat csak adminisztratív rendsza­bályokkal. a tömegek meggyő­zése nélkül akarja megoldani. A verseny szervezése jórészt tanácsi feladat, amiből minden tanácstagnak tevékenyen kell kivenni részét A verseny, a most következő megfeszített! munka nagyszerű előrevivője lehet, éppen azokat a tulajdon-: Ságokat fejleszti dolgozóink’ ban, amelyekre szükség van: a lelkesedést, az áldozatkészsé­get, a fegyelmet. Feladataink nagyok, de meg­oldhatók. mert az idén telteb- bek a kalászok, súlyosabbak a kévék és nagyobb dolgozó pa­rasztságunk öntudata. Dolgozói parasztságunk a múlt évben is tanúbizonyságát adita annak hogy a hazafiság szelleme hat­ja át és odaadással teljesíti ál­lami kötelezettségét. A rendelet ismertetésén ke­resztül a nevelő, meggyőz: munkával az osztályellenség elleni harccal alakítsák ki s termelők között azt a köz­hangulatot: „Az első gabonái a hazának“. Varga Ferenc megyei begyűjtési hivatal vezető Hol váltják be a tüzelő-utalványt? Államunk az idén is sok családnak megkönnyítette a tüzelőanyag beszerzését. Pé- lyen is számos dolgozó ka­pott 400 forintos tüzelő utalványt. Volt akinek jú­niusra, volt akinek júliusra szólt az utalványa. Most jú­lius végén járunk, de a he­lyi földművesszövetkezet tü­zelőanyag telepén még egyetlen utalványt sem vál­tottak be. Azt szeretnék tudni a pélyiek, mikor és hol váltják be ezeket . az utalványokat, hiszen az utalvánnyal nem fűthetnek egész télen át. Ha bemen­nek Hevesre, majdnem töb­be kerül a fuvar, mint az egész tüzelő. Választ a Tar- naszentmiklós és Környéke Földművesszövetkezettől vár­nak az utalvány tulajdono­sai. Egy határozat margójára Nádasi Mária hosszú idő óta dolgozik a földművesszö­vetkezetek hevesi járási köz­pontjánál, mint kereskedel­mi szakelőadó. Munkáját mindig lelkiismeretesen el­látta, melyet igazol a gyako­ri dicséret és jutalmazás. Jú­lius 15-én azonban egy nem várt hivatalos papírt ka­pott, melyben az áll. hogy a munkatörvénykönyv 29. §. C. pontja alapján elbocsát­ják, mert „jelen időpontig nem sajátította el az önkölt­ségcsökkentés és a takarékos gazdálkodás ellenőrzésének módszereit”. Furcsa dolog. De ha így van, miért csak most, évek múltán jöttek erre rá, s miért nem figyelmeztették Nádasi Máriát, hogy javít­son munkáján, s miért ka­pott dicséretet, jutalmat munkájáért, ha annyira rosz- szul dolgozott, hogy most el kellett bocsátani. Mindezek­re a kérdésekre egy a vá­lasz. A dolog nem így áll. Lizák elvtárs. az FJK keres­Karácsond a begyűjtési versenyben A kenyércsata új szakaszá­hoz érkezett. A gabonatáblák sárga foltja napról napra ki­sebb lesz, egyre több helyen jelenik meg a tarlóhántó trak­tor. A kévék asztagokká nő­nek, hogy a cséplőgépeken ke­resztül zsákokba ontsák kalá­szaik gazdagságát. Dolgozó pa­rasztságunk nemcsak a mun­kák lelkiismeretes elvégzésé­vel igyekezett biztosítani or­szágunk jövő évi kenyerét, hanem lelkesen csatlakozott a begyűjtési versenyhez is. Eb­ben a versenyben megyei vi­szonylatban a kezdeményező szerepét tölti be Karácsond dolgozó parasztsága. A június 5-i tanácsülésen született a nagy elhatározás: alkotmányunk tiszteletére be­gyűjtési versenyre hívták me­gyénk összes községét. Ver­senyfelhívásukban többek kö­zött vállalták, hogy szeptem­ber 10-ig évi tervüket 90 szá­zalékra, ezen belül a sertés, baromfi, tojás begyűjtését 100 százalékra teljesítik. Megnéz­tük, mit tettek eddig vállalá­suk teljesítéséért, hogyan se­gíti a tanács a begyűjtési hi­vatalt munkájában. A tanácstagok először is a saját portájukon igyekeznek rendet teremteni, példamuta­tásukkal másokat is követésre bírni. Legtöbben már egész évi állat- és állati termék beadá­sukat teljesítették. Kiss József, Gubu József VB-tagok, Palik József, a begyűjtési állandó bi­zottság tagja ezenkívül összes gabonafeleslegüket felaján’ot- ták az államnak szabad felvá­sárlásra. Tudják, hogy így sok­kal jobban járnak, hiszen az államtól a pénzben fizetett ár mellett még jelentős kedvez­ményeket is kapnak. Nem kö­zömbös nekik a műtrágya- és gépi munka juttatás, hiszen jö­vőre még jobb termést akar­nak elérni. Ott létünk alkalmával még nem indult meg a folyamatos cséplés, de már egy-két helyen járt a gép. így például a Dó­zsa TSZ-ben, ahonnan azonnal 25 mázsa árpát vittek be a be­gyűjtőhelyre. Lassú János Kossuth utcai egyéni paraszt is csépelt és 183 kilogrammos rozs beadásával tett eleget ez- irányú kötelezettségének. A község lakói állandóan érT tesülnek a legfrissebb begyűj­tési eredményekről. A tanács­ház és a kultúrotthon stúdiója a hangos híradón keresztül tá­jékoztatja őket a verseny állá­sáról és ismerteti az élenjáró­kat. Ezeket a fotó szakkör tag­jai lefényképezik és a faliúj­ságokon keresztül is népszerű­sítik. Szeretet és megbecsülés veszi körül a beadásukat tel­jesítő gazdákat. Ennek egyik jele az is, hogy a községben csaknem hetenként megrende­zett kultúrműsorokra 10 darab tiszteletjegyet biztosítanak ré­szükre. Természetesen az élenjárók mellett itt is akadnak olyanok, akik valamilyen ok miatt el­maradnak. Ezekkel Kiss Sán- dorné tanácselnök-helyettes beszélget. Legtöbbször ennek meg is van az eredménye. Kiss Károlyékkal sikerült megértetnie, hogy két és fél hold juttatott földjük után be­adási kötelezettségeiket telje­sítve, saját maguk helyzetén is segítenek. Hiszen az állam azonkívül, hogy földet adott, jelenleg is öregségi nyugdíjban részesíti őt. Két fiuk segítségé­vel szépen megdolgozták a föl­det és teljesítették is kötele­zettségüket. Herceg Sándorék, akik a múltban cselédsorban éltek, ma három hold juttatott földön gazdálkodnak, s a férfi emellett a vasútnál dolgozik. Három hónapi elmaradásukat a beszélgetés után a legköze­lebbi fizetéskor ők is rendez­ték. Ritkán kerül sor arra, hogy a törvény szigorával kell fel­lépni a notórius elmaradókkal szemben, özv. Tábi Sándomé 14 holdas, a felvilágosítás után sem volt hajlandó eleget tenni törvényes kötelezettségének, pedig a lányából államunk se­gítségével nevelt tanítónőt. Adós volt még a múlt évről is, így mikor a beszélgetés nem használt, törvényes eszközök­kel jártak el vele szemben. A kulákokkal persze más a helyzet. Kiss József, József Attila utca 9. szám alatti ku- lák, bár már 1954 tavaszán épp a beadási kötelezettség el­mulasztása miatt felelősségre vonták, múlt év őszén a kuko­ricával akart spekulálni. A be­gyűjtési hivatal vezetője, Bar- tus István elvtárs azonban a I tanács segítségével végrehaj­tás útján gondoskodott a tör­vény betartásáról. Ez a módszerük lényege; a párt- és tanácstagok példamu­tatása, az élenjárók népszerű­sítése, türelmes meggyőzés a jószándékú dolgozó parasztok felé és a törvény következetes végrehajtása. Ebben a munká­ban együtt van a tanács és be­gyűjtési hivatal, s mögöttük áll az egész község becsületes dolgozó parasztsága. A folyamatos cséplés meg­indulásával kezdődik a gabo­nabegyűjtés döntő szakasza. Ebben az időszakban is igye­keznek minden erőt latbavetni a siker biztosítására. A párt, a tanács, a földművesszövetke­zet népnevelői járják a családo­kat, beszélgetnek velük a ver­senyről, kötelességeikről. Ed­dig 15 kisgyülésen ismertették a rendelkezéseket, beszélték meg a helyi vonatkozásokat, s azokat az előnyöket, amelyek­kel a szabad beadás teljesítése jár. Ezt a felvilágosító munkát folytatják a cséplőgépeknél is, hogy ezáltal is biztosítsák a versenyben élenjáró helyezé­süket. Karácsond példája azt mu­tatja, hogy ahol a tanács a begyűjtési hivatal vezetőjével együtt a dolgozó tömegekre támaszkodik, sikerül az alkot­mány tiszteletére indított ver­senyben jó eredményeket el­érni. Halasy László kedelmi osztályának a vezető* je, aki Nádasi Mária köz­vetlen felettese, mást mond. mint amit a határozat után vár az ember. „Nádasi elv-* társnőt igyekvő, szorgalma, munkáját lelkiismeretesen el­látó beosztottként ismerem hisz közvetlen felettese va­gyok, így módomban állt ál­landóan ellenőrizni munká­ját Ha így van. miért bocsá­tották el? — Tesszük fel a kérdést Vilcsek elv társnak, aki az elbocsátó határozatot aláírta. Vilcsek elvtárs, egy géppel írott utasítást vesz elő, melyet Orosz István, a MÉSZÖV elnöke írt alá. Eb­ben az utasításban az áll, hogy Nádasi Máriát, mivel nem felel meg munkaköré­ben, el kell bocsátani állásá­ból. Vajon honnan tudja Orosz István, a MÉSZÖV el­nöke Egerben, hogy Heve­sen az egyik beosztott ho­gyan végzi munkáját, ha an­nak közvetlen feletteseit meg sem kérdezi? Egyszerű a válasz: Orosz István öccse, a hevesi FJK-nál dolgozik fe­lelős beosztásban. aki a bátyját „magánúton” tájékoz­tatja egy-egy dologról, fő­ként akkor, ha abban szemé­lyes ügy is szerepel. Ugyan­is köztudomású, hogy Náda­si Mária és Orosz Tibor kö­zött kisebb nézeteltérések voltak, mert Nádasi Mária nem volt hajlandó elvégezni Orosz Tibor munkáját. Lehetséges, hogy Nádasi Mária munkájában van javí­tanivaló, hisz mindannyian követhetünk el kisebb-na- gyobb hibát. Ellenben erre Nádasi Máriát figyelmeztetni kellett volna. Ez elmaradt: Ehelyett csak az elbocsátó határozatot közölték vele emigyen: „Mária, igen szo­morú dolgot kell magával közölnünk. A MÉSZÖV el­nökének utasítására el kell bocsátanunkLehet, hogy Nádasi Máriának nincs olyan képzettsége, mint Orosz Ist­vánnak, hisz nem végzett ügyvédi vizsgát, de az is igaz, hogy keresőiére rá van utalva, mert nem rendelke­zik annyi vagyonnal, mint Oroszék. A járási egyeztető bizott­ság már meghozta a maga határozatát Nádasi Mária visszavételéről, azonban mind a mai napig még sem vették vissza jogos beosztásába, mert a ..felsőbb utasítás’’ lehetetlenné teszi ezt. Ideje volna, hogy megyei szer­veink. a döntő bizottság* véglegesen visszaállítsa mun­kahelyére a szövetkezeti életből jogtalanul elbocsátott dolgozót. Bódi János Szépen rendbeliozott iskolák, új tantermek várják ősszel a tanulókat A tanulók vidámságától han­gos most erdő-mező, a nyári táborok. Ilyenkor az iskolák­ban csönd van, de nem egészen. A kis tanulók helyett, felnőt­tek, építőmunkások lepték el a tantermeket. Csinosítják az osztályokat, az iskolák hom­lokzatait, hogy 1955—1956-os tanévben szépen rendbehozott iskolákban indulhasson meg a tanítás. Államunk sokat fordít ezekre a beruházásokra. Uj iskolák, illetve tantermek léte­sítésére 8 140 000 forintot nyújt a költségvetés, míg a felújítá­sokra 4 300 000 forintot fordi- dítanak. Szűcsiben új négytantermes Ludason kéttantermes, Sely­pen pedig korszerű nyolctan­termes iskola fogadja majd ősszel a falvak gyermekeit. Hevesen 440 000 forintos beru­házással 50 férőhelyes korsze­rű óvoda épült, Füzesabony­ban új négytantermes iskola építéséhez kezdtek. Jelentősek a tatarozások is. Az egri leánygimnáziumban átalakítási munkálatok foly­nak, két tanteremmel bővül az előadótermek száma. Az egri Süketnéma Intézetben mosdók, fürdőszobák épülnek. Hatvan­ban a kollégiumok mellékhe­lyiségeit építik újjá. Több is­kola kap a nyár folyamán új bútorzatot is. Az elrongálódott padok helyett újak kerülnek az osztályokba. A falvak is szépen részesednek a beruhá­zásokból. Sarudon 50, Bükk­széken 40. Istenmezején ugyan­csak 40 ezer forintos költség­gel tatarozzák az iskolát. A szülői munkaközösség minde­nütt társadalmi munkával se­gíti az iskolák, óvodák korsze­rűsítését. Az egri Györgyéni úti óvoda szülői munkaközös­sége például társadalmi mun* kával oldotta meg a foglalko­zási terem kettéválasztását és a fürdőmedence építését. De lehetne még sok hasonló pél­dát hozni, mely azt igazolja, hogy a dolgozók fáradságot nem ismerve készítik elő gyer­mekeik második otthonát, az iskolát, az új tanévre. CIKKÜNK NYOMÁN... Május 8-i számunkban bri­gádjelentést közöltünk arról, mi az oka annak, hogy Pély az utolsó helyen kullog a begyűj­tésben. Később a pélyi dol­gozó parasztok ígéretet tettek a Mátravidéki Erőműhöz cím­zett levelükben, hogy erről a szégyenteljes helyről, jobb helyre kerülnek a begyűjtési versenyben. Azóta eltelt né­hány hónap, érdemes hát meg­nézni á.lják-e szavukat a pé­lyiek. A brigád jelentést követő időben változás állt be a be­gyűjtéssel kapcsolatban Pé- lyen. Elbocsátották a tanács­házáról a kupecekkel cimbo- ráló begyűjtési előadót, s meg­erősítették az apparátust. A pártszervezet és a tanács a tö­megszervezetekkel közösen operatív bizottságot szervezett, a begyűjtés megjavítására, s fő feladatként azt jelölte meg, hogy egyetlen párt- és tanács* tag sem legyen, aki hátralékos; A munka sikerrel járt. A párt­ós tanácstagok példamutatását követve sorra eleget tettek a hátralékos dolgozó parasztok is kötelezettségüknek. Az ered­mény az, hogy az akkori 20 százalék helyett, ma már ser­tésből 80, vágómarhából 123 százalékra teljesítették esedé­kes tervüket, de a többi cik­kekből sincs nagyobb mérvű lemaradás. A község pedig a szégyenteljes utolsó helyről felsorakozott a közepesek közé, s ma már a hetedik helyet foglalja el a hevesi járásban. Persze még ez az eredmény sem kielégítő. Most a tanács, a pártszervezet vezetésével azon fáradozik, hogy még jobb helyezést érjen el a község, hogy végül is újra az élenjá­rók között emlegessék a pé­lyiek nevét, ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom