Népújság, 1955. július (53-61. szám)

1955-07-31 / 61. szám

1955. július 31. vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 A HATVANI VASÚTÁLLOMÁSON A VASUTASNAP ELŐTT „Vámosgyörk — Füzesabony ‘— Miskolc — Sátoraljaújhely... gyorsvonat a második vágány­ról azonnal indul." — sietteti a hangosbeszélő az utasokat, s a következő pillanatban a gyorsvonat már búcsút is mond a hatvani vasútállomás­nak. Havonta 70 000 személy- és tehervagon fut át ezen az állomáson a szélrózsa minden irányában. A vasútállomás egész mechanizmusa, munká­jának szervezettsége — aki csak futólag pillant bele —, zűrzavarosnak, kapkodónak látszik. Ebben a zsongó „han­gyabolyban“ azonban a legna­gyobb tervszerűség uralkodik s ez a tervszerűség ugyanak­kor a legnagyobb fegyelemmel is párosul. Nem is lehetne másképp. Az őszi csúcsforgalomban előre­láthatólag több mint 80 ezer vagon lesz az állomás havi for­galma, s az áruforgalom mesz- sze meghaladja majd a múlt hónap több mint másfélmillió tonnás áruforgalmát is. S ez a hihetetlen nagy mennyiségű áru — vasérc Diósgyőrnek, trak­torok a falunak, élelmicikkek a fővárosnak, iparvidékeknek — percnyi pontossággal érke­zik, s indul tovább, hogy ne álljon le a vaskohó, hogy ne ürüljenek ki a boltok polcai, raktárai, A vasutasnapra készülnek a hatvani vasutasok is. Ez az ün­nepség is azt igazolja, hogy né­pünk megbecsüli őket, hogy nagyra tartja felelősségteljes és áldozatos munkájukat. Ezt a megbecsülést igazolja egyéb­ként az is, hogy 64 okleveles, illetőleg jelvényes sztahanovis­tája van az állomásnak, hogy többen kaptak már magas kor­mánykitüntetéseket kiváló munkájuk elismeréséül. A vasút dolgozói a megbe­csülésre még jobb munkával kívánnak válaszolni: értékes felajánlásokat tettek a vas­utasnap tiszteletére, az alkot­mány ünnepére. S hogy a vál­lalások teljesítését magukra nézve törvénynek is tartják az itt dolgozók, igazolja, hogy már eddig 104,6 százalékban teljesítették fogadalmaikat. Várhegyi Ferenc forgalmista a terhelési tervek teljesítésé­ben 126, Fehér Ferenc forgal­mi szolgálattevő a kocsik moz­gatásában 122, Drégely Miklós, a kocsik kihasználásában 116 százalékos átlagteljesítményt ért el. Az utazó személyzet je­lentős szénmegtakarítást is ért el a felajánlások teljesítése so­rán: az előirányzott tervet 104 százalélcban teljesítették túl. Ezt a négy százalékot, ha le­fordítjuk a köznapi nyelvre, akkor mérhetjük fel, hogy mi­lyen nagy mennyiség is ez. Hat­van állomás és Bp. Rákos-vo­nalon — ez jó hatvan kilomé­teres távolság — 35 erősen ter­helt vonatot lehet továbbítani ezzel a szénmennyiséggel. A hatvani vasútállomás dol­gozói a végleges kiértékelések szerint a második negyedévben végzett jó munkájukkal elérték az élüzem-szintet. A hat nagy vasúti csomópont közül —leg­alább is egyelőre ez még így látszik — ők érték el a leg­jobb eredményt, s a vasutas­napon az állomás fölé kerül majd a büszke élüzem-jelvény. Az élüzem-jelvény kiharcolása és megtartása — úgy véljük, ezzel ünnepelnek legjobban, s legszebben a hatvani vasútál­lomás dolgozói, (Gyurkó) — TÓTH JÖZSEFNÉ, a gyön­gyösi Téglagyár egyik legjobb dolgozója, jó munkájáért meg­kapta a sztahanovista érmet és dicséretben részesült. (Bra- vék László) Jó nwáót végeznek a Petőfi aiíáro bányászai A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt dolgozói, amikor csatlakoztak a komlói bányá­szok bányásznapi felhívásá­hoz, úgy döntöttek, hogy az ötödik magyar bányásznap tiszteletére 10 000 tonna sze­net küldenek terven felül a felszínre. Ígéretükhöz nagy szorgalommal fogtak hozzá. A bányaüzemek közül legjobb eredményt a Petőfi altáró bányászai értek el, akik ese­dékes havi tervüket péntek reggelig 104,9 százalékra tel­jesítették. Napi tervük telje­sítésében szintén az első helyre kerültek, mivel a csütörtök reggel hat órától péntek reg­gel hat óráig előírt tervüket példamutatóan 109,9 százalék­ra teljesítették. Jól megy a munka a tröszt többi bányá­jában is. Ennek eredménye­ként a Mátravidéki Szénme­dence bányászai a bányász­napra tett 10 000 tonna válla­lásukból ma reggelig 2915 tonnát küldtek a felszínre, Komplex-brigád alakult a Mátrai Ásványbányában A komlói bányászok által kezdeményezett bányásznapi versenyből nem maradnak ki a Mátrai Ásványbánya dolgo­zói sem. Eredményeiket erre a napra még tovább kívánják fokozni. A szorgalmas ásvány­bányászok egész évi munkájuk eredményeként szerdán regge­lig 389 000 forint értékű 'külön­böző hasznos ásvány kiterme­lésével szárnyalták túl esedé­kes tervüket. Most, amikor csatlakoztak a komlói szénbá­nyászok felhívásához, úgy ha­tároztak, hogy a bányásznap tiszteletére újabb 75 000 forint értékű ásványt termelnek ter­vükön felül erre a napra. Az ígéret maradéktalan tel­jesítésére nyolc fiatal bányász, műszakiak és egyéb dolgozók komplexbrigádot alakítottak és versenyre hívták a szakma va­lamennyi fiatal mérnökét, technikusát és ásványbányá­szokat. Vállalták, hogy az utó­kalkulációban rendszeresen el­lenőrzik az önköltség alakulá­sát és ahol hiba mutatkozik, azonnal megbeszélik azt a dol­gozókkal. Elhatározták azt is, hogy a vállalat tervezett ön­költségét a harmadik negyed­évben újabb három százalék­kal csökkentik. Király József brigád teljesítménye: 160 százalék A fetaémeti fűrészüzem dolgozói 107,6 százalékban tel­jesítették első féléves tervü­ket, kereken 13 ezer köbmé­ter gömbfát dolgoztak fel. Az augusztus 1-én kezdődő uî nagy kampány időszakában további jó eredmények eléré­sére törekednek az üzem dol­gozói. Az eredmények kivívá­sához komoly biztosítékot nyújt a 79 oklevéllel, jelvény­nyel kitüntetett sztahanovista. A brigádok között a legutób­bi értékelés szerint Király József vagonrakó-brigádja ér­te el a legjobb eredményt, 160 százalékos teljesitmény- nyel. A Tóth körfűrészes és Kiss köszörűsbrigád 136 szá­zalékos átlagteljesítménnyel I dolgozott. I «JOOOOOOOOOOOOC»OOOOOOOCXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC üüroütwwu'',~ »OOOOOOOOOOCXJOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXÍOOOOOOOOOOO Levélben cserélik ki üzemi tapasztalataikat a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyár és a Novosziöirszki Váltógyár dolgozói A Gyöngyösi MÁV Kitérő­gyártó Üzemi Vállalat dolgozói felkeresték soraikkal a Novo- szibirszki Váltógyár kollektívá­ját. Levelezésüknek az a célja, hogy a két hasonló munkát végző üzem dolgozói között el­mélyítsék a barátságot, mód­szereiket megismertessék egy­mással és tapasztalataikkal se­gítsék a jobb eredmények el­érését. A napokban megérke­zett a szovjet elvtársak vá­lasza, amelyet teljes szöveg­ben közlünk: A Gyöngyösi Váltógyár munkásainak, mérnökeinek, műszaki dolgozóinak és tisztviselőinek Magyar Népköztársaság Kedves Elvtársak! Nagyon köszönjük meleg­hangú levelüket. Mi a távoli Szibériában élünk és dolgo­zunk, ahol, mint országunk­ban mindenütt, egyre világo­sabban lobog a kommuniz­mus tüze. Feszült figyelem­mel kísérjük azt a sikeres munkát, amelyet Önök a béke érdekében kifejtenek. Az a tíz év, amely az Önök hazája felszabadulása óta eltelt, a népeink közötti ba­ráti kapcsolatok megerősödé­sének és kifejlődésének tíz éve volt. őszintén örülünk a baráti magyar népnek a szocializ­mus építése terén elért ered­ményeinek. Az önök sikerei­nek óriási jelentősége van a béke, a demokrácia és a szo­cializmus táborának megerő­södése szempontjából. A mi dolgozóink, az ötö­dik állami ötéves terv sike­res végrehajtásáért harcol­va, határidő előtt teljesítet­ték az 1955. évi első öt hó­napjára eső tervüket. A szovjet vasutasok hagyó* mányos ünnepének, az összövetségi Vasutas Napnak méltó előkészítésére verse­nyek folynak nálunk, s ezek folyamán a munkások és a műszaki dolgozók, vala­mint mérnökök egyre na­gyobb tevékenységet fejte­nek ki az új technika elsa­játítására, technikájuk és munkamódszereik tökéletesí­tése érdekében, továbbá azért, hogy újabb tartaléko­kat használjanak fel a ter­melés növelésére a meglévő termelési lehetőségek kere- tén belül. Tudjuk, hogy munkasike*. reinkkel is hozzájárulunk o béke ügyéhez az egész vilá* gon. Kívánjuk nektek, kedves elvtársaink, hogy további eredményeket érjetek el új életünk építésében. Nagyon örülnénk, ha levelet kapnánk tőletek. Elvtársi üdvözlettel a No-■* voszibirszki VáltCjyár dolgo* zóinak megbízásából Lario- nov G. N. üzemi igazgatói Moldovan N. N. a gyári bi­zottság elnöke, Dronov Sz. G; gyalulómunkás az előkészítő osztályon, Bragin M. öntő­munkás az acél-osztályont Kulikov N. I. szerelőmesteri — A mezőtárkányi malom július közepén kapta a dor- mándi állami gazdaságtól az első tétel búzát — 20 mázsát. A búza nedvességtartalma 16 százalék, minőségi súlya pe­dig 79,7, tehát kitűnő. Meg­kezdték az új búza őrlését, amelyből az állami gazdaság naponként körülbelül 200 má­zsát szállít. (Tóth Sándor) XXjOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXk-tXXM, Ml ÚJSÁG AZ ORSZÁGBAN? DEBRECEN A VIRÁGOK VÁROSA Debrecen — diákkorom kedves városa. Milyen nehéz ró­lad írni, egyszerű szavakkal, elfogódottság nélkül. Mennyi emlék fűz hozzád, jó és rossz, szép és borzalmas is. Nehéz írni rólad, hi&zen a szélsőségék városa voltál. Vagy nem te nevel­ted-e a puffadt hasú cíviseket, de a szabadságért küzdő fékte­len erejű hajdúkat is. Vagy nem te nevelted a Habsburg imá­dó katonatiszteket és a Kossuthért, a szabadságért halálba menő honvédeket. Nem te nevelted-e azokat a fiatalokat, akik a kommunista párt harcosaivá váltak, s nem te nevelted-e csúnya, vad oldalhajtásonként a Bajtársi Egyesület dorrúnu- szainként, a nyilas és kaszáskeresztes testvéreket? Nehéz az egyszerű és egykori diákodnak rólad írni, mert csak vánszorogni tud a tolla Csokonai, Fazekas, Petőfi, Ady, Tóth Árpád és Móricz mögött, akik írásaikban zengték szépsé­gedet, vagy keményen ostorozták hibáidat, egykori tunyasá- * godért, álmosságodért. Ezernyi emlék tódul agyamba, mindenről szeretnék me- • sélni. A régi diákromantikákról, a Déry-kert édes emléikei- i röl, a sírköveikbe vésett szivekről, Nagyerdei sétákról, régi : fehér zománcporos akácfáidról. Nem — egy szót se a borzai- • mák városává lett Debrecenről, amely a német katonák mar- • lalákává lett. Huszonegynapi végtelen bombázás omlasztotta | öreg falait, borította lángba az ősi kollégiumot, a nagytemp- : lom kétágú tornyát. Bomba tépte szét a kedves, régi házakat ; és hullákból raSkott dombot a vasútállomás körül. Nem — ne beszéljük rólad így. Inkább mutassuk meg mai • arcodat az új, kibontakozó nagyvárost, Debrecent. INDULJUNK a nagyállomástól. Akár vil- lamosssal, de inkább gyalog, hogy mindent jól megnézhessünk. Bombakráterek helyén virágos park, s amerre a szem ellát — (pedig messze lát a széles, egyenes levegős úton) — új és új bérházak, romok helyén három és négy emeletesek. Míg beérünk a nagytemp­lomig, meg se tudjuk már számolni, hány épült, s épül. Csodálatos iramú ez az építke­zés. Egész bérháztömbök keletkeztek a Gör­dülő Csapágygyár körül, a régi Dobozi te­mető helyén. Bérház, bérház után, világosak, szépek, s tele az udvar gyerekkel. Az egyik új bérházban, amelynek ablakaiból lecsorog a vörös muskátli, s a lila petunia — megkér­deztük a házmestert. Sokan vannak-e. Csak 42 gyerekünk van mondta, s hangjában nem kevés büszkeség csengett. A Dobozi utcából, ahol a legtöbb új ház épült, meg éppenséggel úttörőtábort lehetne alakítani. Itt épül az új bérház áruházával, cukrászdáival, két-három szobás komfortos lakásaival. Térjünk vissza a Vöröshadsereg útjára, az egykori Piac utcára. Virág, virág, virág és vi­rág az út mentén, ezernyi színben pompáz­nak. Ha lassan haladunk, elolvashatjuk Fa­zekas Mihály emlékére állított márványtáb­lán, hogy itt lakott valamikor a nagy piros bérház helyén húzódó apró kis házacskában a Ludas Matyi költője. Szembe vele a 73-as szám volt az első emeletes háza Debrecen­nek, Debrecen első tisztiorvosa építtette két kicsi, rokokó stílusú tornyával kiválik a nagy neobarokk épületek közül. A sarkon sokáig időzünk, itt épül fel a város ötéves tervé­nek egyik legszebb alkotása, az ötemeletes tanácsháza, vagy ahogy a debreceniek szíve­sen nevezik: az irodaház. A falakat már- ványszerüen zsolnai, majolikakockák borít­ják. Bent a díszteremben a festményeket Kernstock Károly alkotta, az előcsarnok tele pálmákkal, a lift percenként szalad fel az öt emeletre, lüktető, pezsgő itt az élet. hiszen ezernyi ügyben keresik fel a megyei tanács házát ügyes-bajos dolgaikkal a dolgozók. A 6zép és ízléses kirakatokat nézve, majdnem elhaladunk a kistemplom mellett, pedig itt egy pillanatra meg kell állni. 1725-ben kezd­ték építeni, csonka, bástyaszerű tornyáról ne­vezetes, no meg arról, hogy míg valamikor felfelé kellett menni a lépcsőjén ma lefelé kell haladni a templomkapuhoz, mint a pin­cébe, mert olyan mélyre süllyedt az épület a régi, mocsaras talajba. Szembe vele a vá­rosi tanácsháza árkádos oszlopai, melyet egy­kor diák-kedvvel szekunda barlangnak ne­veztünk, s azt híreszteltük róla: aki ezen ke­resztül megy, biztosan szekundát kap. KICSIT ARRÉBB, a másik oldalon a híres Aranybika szálloda, ahol ma a Központi Kul- túrház van. A széles út, most lezárul. A két­ágú híres nagytemplom állja útját a haladó­nak. Délben a híres nagyharangja, a Rákóczi harang, régi szokás szerint ebédre invitálj Ehhez a templomépülethez fűződnek a ma­gyar nép legszebb történelmi emlékei. Itt ki­áltották ki 1849. április 14-én a szabad, ön­álló, független Magyarországot, s itt ült ösz- sze 1944-ben az ideiglenes nemzetgyűlés is. És a templom háta mögött az ősi kollégium­ban Csokonay, Arany, Fáy és Móricz Zsigmond tanultak. Hosszú, illatozó hársfasoron halad­hatunk a Nagyerdőig, a híres klinikák, a gyönyörű egyetem, a hatalmas stadion és strand felé. De ezernyi ága, boga van a vá­rosnak, amelyről írni kellene. A tíz év alatt épült nagy alkotásokról, a Gördülő Csapágy­gyárról. a Hajdúsági Gyógyszergyárról, ahol a penicillint készítik, a hatalmas méretű mo­zaiklapos SZTK-épületről. a munkás és él­munkás bérházak százairól, amelyek, mint jó eső után a gomba nőttek ki a romokból. Szorgos, erős munkáskezek és a debreceni nép határtalan lelkesedésével, segítségével. Ménes János, a városi tanács elnöke irányí­tója ennek a nagyszerű, lüktető, forró élet­nek. Mindenütt ott van. s mindent ellenőriz, mint jó gazda. Nagy kék kocsiján, motorján, vagy gyalogosan jelenik meg itt is, ott is, építkezéseknél, kultúreseményeknél, s reggeli órákban a piacon, hogy a piaci árakat ellen­őrizze és intézkedésével megakadályozza az árak felhajtását. Az ő erélyességének, város iránti nagy szeretetének nagy része van, hogy virágzóvá, élénkké vált ez a valamikor tu­nya, civis város. Most is töméntelen terv fo­rog agyában, hogy még szebbé, virágzóbbá váljék városa* Eltűntek az úgynevezett peremvárosok, a messzeségek. Autóbuszhálózat köti össze a belvárossal az egykori szőlőtelepet, a homok- kertet, a nyomortelepeket, olajütót, Wolaffka telepet, Téglavetőt. Ma mindenütt virágzó az élet kultúrotthonok, óvodák, világos, emeletes iskolák. A homokkerti Petőfi iskola például vetekszik bármelyik belvárosival; zuhanyozó­ja, télikertje, ebédlője, s strandja is van. A volt Téglavető, ma Rákosi-telep néven, a vi­rágzó termelőszövetkezetek negyede. Debrecent, az egykori kietlen, poros Deb­recent, ma joggal nevezhetjük a virágok vá­rosának. Minden utcája, parkja tele virággal,- tavasszal 70 ezer tulipán szegélyezte végig a Fő utcát. Az idén 27 ezer új fát ültettek a Nagyerdő kipusztult részeibe, és az erdőn a ta­vak és a szökőkutak közt tarka színben pom­páznak a nyári virágok. A bérházak is virá­gosak, de az utcaszegélyeket is virággal ül­tették teli a házak lakói. Nem is beszélve a Déry-múzeum és az egyetem előtti parkok­ról. ahol a szökőkutakat és a szobrokat is virágos kertek ölelik körül. Virág, virág min­denütt, az üzletekben, cukrászdákban és a városi tanács hivatali szobáiban is. Elmúlt hát az az idő, amelyről a debreceni költő. Tóth Árpád így írt: Hej, Debrecen, Debrecen, virágtalan város, Ködös képpel kérdezem, mit kezdjek itt már most, KULTÚRÁJÁRÓL is igen-igen sokat kelle­ne beszélni. Hol is kezdjük. A régi Debrecen lakói este korán feküdtek, s a spalettákkal is becsukták az ablakokat, hogy sötétséget bo­rítsanak a városra. S ma tíz mozit számolha­tunk meg, ahol az érdekesebbnél érdekesebb filmeket játszák. A Központi Kultürházon ki- vül számtalan kultúrotthon van, közöttük talán a legszebb az Építőké. Csokonay szín­házát talán nem is kell külön bemutatni, most ugyan nyári szünetet tartanak, de ilyen­kor helyettesíti a 2000 férőhelyes Lenin- parkl szabadtéri színház. Zeneakadémiájáról sok kiváló zenész került már ki, köztük a fia­talokat említem csak, Zempléni Koméit, Vá­sári Tamást, Gulyás Lászlót, Képzőművészei közül Félegyházi László és Dienes László Munkácsy-díjat nyertek. Beszélnünk kell múzeumáról is. melyet Déry Frigyes alapított, s ahol a páratlanul gazdag néprajzi gyűjteményen kívül ott ta­láljuk a régi debreceni céhek emlékeit, szűr- szabók, gyertyaöntők, mézeskalácsosok, pipa­készítők korának levegőjét őrzik itt. És kép­tárában a csodálatosan szép, egész falat be­borító Munkácsy-kép, az Ecce homo. Mellette Hollósi, Mészöly, Szinyei-Merse Pál, Székely Bertalan képeiben is gyönyörködhetünk. 25 ezer kötetes közművelődési könyvtára, nagy­szerű olvasó- és előadótermei is vannak. Itt találhatjuk Csokonai emlékeit, kéziratait, rajzait. A kultúirházhoz tartozik a sok viruló tánc- csoport is, amelyek közül leghíresebb a népi együttesé. Egyik próbájára betérünk. A VIT-re készülődnek éppen. Az Építők kultúrotthonában tükörfényes parketten fo­rognak, repülnek a kampós botok, egyik kéz­ből a másikba, s motolla gyorsaságával per­getik ujjaik között Hortobágyi tánc ez. az ősi pásztor-, csikóstáncokat viszik Varsóba* Csupa fiatal, szinte gyerektáncos van közöt­tük, s mégis régi táncosok. A 15 éves Ka­tona Edit már négy éve táncol az együttes­ben. Béres András, a vezetőjük, kitűnő mű­sort állított össze .A VIT-en bemutatják a mikepécsi táncokat, az ajaki leánytáncokat isj Az együttes énekkarát Czövek Lajos vezeti, az énekkar már VIT-dijas, Bukarestben nyer­ték el ezt a címet. Legutóbb Haydn egyik oratóriumát tanulták be, ami igen nehéz pró­bája volt az együttesnek, de jól sikerült. MIRŐL IS kellene írni még? Talán néhány jó példáról, amit nálunk Egerben is átvehet­nénk. Mondjuk az udvariasságról, ami Deb­recenben egyáltalán nem erőltetett, bárhová megyünk, meglepő és jól eső az udvariasság és a figyelem. Vagy beszéljünk a határtalan tisztaságról* Ötször-hatszor száguld el egy óra alatt az ön- tözökocsi, s lehűti a forró kánikulai levegőt* Ötször-hatszor mossák vizeskefével az áruhá­zak, fodrászok kőkockás helyiségeit. Vélet­lenül sem dobnának el papírt az utcán, mert megszokták — a város az otthon is. Ilyen ragyogó tiszta az új vásárcsarnok is, ahol fehérköpenyes árusok mérik a finom alföldi tejtermékeket. S_ lehetne még hosszan sorjázni. Írni a ré­giről — a Csokonai és Lilla sírjáról, Hatvani professzor debreceni emlékeiről, írni a má­ról, a Zója orosz gimnáziumról, a strand hullámfürdőjéről, a megnövekedett, megsoka­sodott városról. De akkor joggal mondhat­nánk, az egykori diákról, hogy elfogult, mert csak szépet és jót látott. Nincsenek ott hibák talán? Nos, vannak, de hát olyan óriási a fejlődés, hogy a hibák eltörpülnek mögötte, s talán Adyval fejezhetnénk ki legjobban: Basahalmától a Péterfiáig. Ájer pezseg — úgy hívják Gondolat:;* Igen, új, friss levegő pezseg ebben a város­ban, a szabadság levegője. Tőrös Károlyné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom