Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-26 / 51. szám

1955. június 26, vasárnap 5 NÉPÚJSÁG t A termelőszövetkezetek patronálása Irta : Vizer Jakab, a Kompolti Kísérleti Intézet tudományos munkatársa A Minisztertanács határo­zata feladatául tűzte ki az élenjáró mezőgazdasági üze­meknek — köztük a kutató- intézeteknek is, hogy az üze­mek szomszédságában lévő termelőszövetkezetek munká­ját szakmai útmutatással, a kísérletek során legjobban be­vált agrotechnikai módszerek alkalmazásának átadásával és minden, a napi élet problémáit felölelő kérdésekben segítsék és támogassák. A Kompolti Kísérleti Inté- - zet patronálási munkája még 11951-ben megindult, amikor a (kompolti Űj Barázda, a ká­polnai Május 1 TSZ-ek elnö­kei tízhónapos elnökképző tan­folyamon vettek részt. A két elnököt beszámolójukra és vizsgáikra, teljes sikerrel, az intézet kutatói készítették elő. Ez a kapcsolat szorosabbá vált a kölcsönös látogatások során. Üjabb és újabb problémák ve­tődtek fel a tsz-ekhen; a kez­deti nehézségek komoly gon­dot okoztak. A termelést gátló akadályok leküzdésére az inté­zet szakmai és tárgyi támoga­tást nyújtott, szükség szerint, esetenkint. Különösen fontos és komoly problémát jelentett — növény- termelési vonalon — •a terme­lékenység fokozása, a termés­átlagok emelése. Talajművelő és növényápoló eszközök és gépek kölcsönadása, valamint az intézet által kitenyésztett eredeti nemesített vetőmagvak (F. búza, Kompolti tavaszi búza, F. kukorica stb.) cseréje elsősorban biztosították, ha lassan is, a termésátlagok nö­vekedését. Ez a növekedés számszerűen is kimutatható, mert 1951 óta az őszi búza ka­taszteri holdankinti termésát­laga hat mázsáról kilenc má­zsára emelkedett. Míg a tava­szi búza 1951-ben ötmázsás termést adott, addig 1954-ben már 14 mázsa termett. Az 1951. évi hat mázsával szemben 1956-ra 10 mázsa ter­mésátlagot tervezett be a Má­jus 1 TSZCS. Ez a holdankinti négymázsás mennyiségi kü­lönbözet a határozott fejlődést mutatja: A kápolnai Május 1 TSZ már az idén és a jövőben még inkább — ha szerény keretek között is — nemesített vető- magvaink szaporítását végzi. A szaporítói felárban mutat­kozó jövedelemtöbblettel a tsz általános jövedelme tete­mesen emelkedik. A kukorica vetőmagcsere le­hetővé teszi, hogy a tsz-ek minden évbep friss, nemesí­tett vetőmagot vethetnek, ami jelentősen hozzájárul a ter­méseredmény növekedéséhez. A tehénállomány gyarapodása is mutatja a fejlődést, az anyagi javak gyarapodását: oz 1951. évi négy szarvasmar­hával szemben 1955-ben tíz te­hene és öt növendék-állata van a tsz-nek. Ezt a helyes takar­mánytermesztésnek köszönhe­tik. A sertésállomány feljavu­lását is a selejtezésnél nyúj­tott segítség révén érték el: ma szép anyakocákkal rendel­keznek. A kölcsönadott talajmun­káló gépek és a növényápolá­si munkálatokhoz szükséges gépek és eszközök munkája — ha számszerűen nem is mu­tatható ki —, de a termés- eredmények fokozásában je­lentős szerepet játszik. Az 1954. évi csapadékos nyár miatt a szemveszteség- nélküli, betakarítás súlyos gon­dokat okozott mindkét tsz-ben. Megbeszéltük a learatott ga- bonaneműek keresztberakását, illetve a nedves kévék össze­állítási módját, hogy azok mi­nél gyorsabban megszáradja­nak. A behordásnál megszer­veztük a kissé nedves kévék külön rakását, szárítását, va­lamint a kicsépelt gabona- neműek magtári tárolását, ke­zelését, hogy a dohosodástól. befülledéstől megóvjuk. Ezzel elértük, hogy mindkét tsz ko­molyabb szemveszteség nélkül hordta be és csépelte el ter­ményeit. Szakszerű segítséget nyúj­tottak a kutatók állattenyész­tési, kertészeti vonalon is, va­lamint a tervkészítés és annak felbontási munkálatainál. A kompolti Új Barázda TSZ- nek nagyobb kezdeti nehézsé­gei voltak, de új tagok felvé­telével és szívós munkával annyira megerősödtek, hogy múlt év ősze óta minden mun­kájukat időben és jól elvégez­ték. Minden remény megvan arra, hogy kertészetük fejlesz­tésével anyagi megerősödésük nagymértékben fokozódik. A munka mennyisége és minő­sége is nagymértékben meg­javult, ami dicséretére válik a tagságnak. A tsz-agronómusok beállí­tása nagy haladást jelent a termelőképesség fokozásában, a tervfeladatok megszervezé­sében és a tervek teljesítésé­ben. Emellett a patronálási kapcsolatokra és még szoro­sabb kapcsolatokra a jövőben is szükség lesz, mert az időn- kint adódó újabb és újabb gyakorlati problémák megol­dására a kísérletezésben szé­les látókörre és nagy gyakor­lati tudásra szert tett tudo­mányos dolgozók adhatják meg a szükséges felvilágosí­tást és tanácsot. Rámutatunk továbbá arra is, hogy egészen új utakon járó tsz-elc is vannak, mint Pél­dául a Kék községben (Sza­bolcs megye) lévő „Üj utakon járó“ TSZ, mely sertéslegelők betelepítésére csicsókát fog vetni. A vetőmagot az intézet kutatói szerezték. Ezenkívül futóhomokos területen, ' ahol eddig semmit sem tudtak ter­melni, somkórót telepítünk. A nagy lucernamaghiányra való tekintettel a tsz-nek elő­segítjük a lucernamag önellá­tására való berendezkedését, egy egészen új agrotechnikai eljárás bevezetésével: négyze­tes lucemapalántázással. Így a holdankinti vetőmagszükséglet mindössze 25 deka, a palán­tákat a tsz maga neveli fel, s azokat, miként a dohányt vagy más növényeket, 60x60, vagy 60x70 cm-es kötésbe ül­teti el. Ez az állomány éppen annyi magot terem, mint a sűrű lucerna, azzal a különb­séggel, hogy ez takarmányo­zásra nem alkalmas. Már ezekből is láthatjuk, hogy a tsz-ek patronálása, ha azt kölcsönös jóakarattal és segítőkészséggel végezzük, ko­moly támogatást és nagy se­gítséget nyújt a mindinkább erősödő és anyagi javakban is gyarapodó tsz-eknek. Semmit sem tesznek a bányafalopás megakadályozására a gyöngyösi Xll-es aknánál 'C­A szén népgazdaságunk legfontosabb ipari cikke. Fel- használása nélkülözhetetlen ipari üzemeinkben. Éneikül egyetlen iparcikkünk előállítá­sa sem lehetséges, de nagyje­lentőségű a lakások fűtése szempontjából is. Eíbből adó­dik tehát, hogy az egyes ipar­cikkek árainak alakulását a szén ára is befolyásolja. Nem mindegy, hogy drágán-e vagy olcsón termeljük az energiát, meleget adó szenet. Most csupán egy szempont­ból nézzük meg a szén önkölt­ségének alakulását. A terme­lés önköltségének mintegy 10 százalékát a bányafa fel- használás adja. A bányafa im­portcikk. Drága valutát ad ér­te államunk. Csak enyhén szá­molva is 450 forint köbmétere. Fontos hát, hogy ezzel a be­hozatalra szoruló bányacikkel takarékosan gazdálkodjanak bányáinkban. Az öntudatosabb bányászok mozgalmat indítot­ADOM - NEM ADOM — bonyodalom egy vállalati üdülő körül A volt MEZÔKER Vállalat — jelenleg Heves megyei Zöldség-gyümölcs Értékesítési Szövetkezeti Központ — bé­relt egy várhegyi nyaralót, ahol a vállalat 130 dolgozója közül eddig 100-an üdültek. A múlt hónap -vége felé azonban az egri járási tanácshoz Bárdos József egri lalcós kérelemmel fordult, hogy a MEZÖKER Vállalatnak kiutalt várhegyi nyaralót adják át neki, mert azt egykori tulajdonosától megvette. Kérvényét az alábbi sorokkal fejezi be: „Az ügyész­ség V. Ü. 1.1190/1953. sz. leirata értelmében kérem a Címet, hegy a 11/1953/IX. 23. Kip. M. sz. utasítás 182. és 183. sz. pont­ja értelmében... és így to­vább, a házat a járási tanács szíveskedjék átadni.“ A járási tanács szíveskedett. Dr. Gères; János osztályveze­tő a kérésre minden további nélkül elvette 130 dolgozó üdü­lőjét és átadta „jogos“ tulaj­donosának. De hát ki ez a Bár­dos József. Ez már Géresi Já­nost nem érdekelte, ennyi ren­delet szám előtt muszáj ha- nyatesni és nem lehet olyan ki­csiségekbe belekötni, hogy Bárdos évek óta állás nélkül „tengődik“ és kérvényében egyetlen utalás van jelenlegi elfoglaltságára, hogy „vérsze­gény“ szegény. Viszont ez a vérszegénység elég jövedelme­ző lehet, hogy egy nyaralót tud belőle venni. Azt nem lehet el­marasztalásként felhozni, hogy Bárdos József és családja an­nakidején két házát, teherautót gyúrt ki a túróból — tudni­illik komoly kapacitású túró­éi sajtüzemük volt. Ugylátszik ezt nem illik tudni, különben is erről nem hozott igazolást, csak arról, hogy vérszegény és gyengék az idegei, ezért van szüksége egy magaslati üdülő­re. Dr. Géresi János, szegény, ideges ember kérését nem tud­ta megtagadni, hisz talán ezzel is ártott volna az idegeinek. Később, miután a MEZÖ­KER nem értékelte kellően Bárdos vérszegénységét, Gére­si János a vállalati ÜB és párt- szervezet felhozott bizonyíté­kai alapján kénytelen volt a határozatot megmásítani. Éppen jókor, mert az egri kulákok, volt háztulajdonosok és más „vérszegény“ elemek között híre ment, hogy az egri járási tanácson van egy áldott jó ember, aki együtt tud érezni a „szerencsétlenekkel és el­esettekkel“, amit egy volt kis­gazda vezetőtől el is várhat az ember. Az esetből az a tanúlság, hogy az az ember, aki ilyen be­osztásban van, körültekintően vizsgáljon ki mindent, mielőtt határozatokat hoz. Nem árt megnézni, hogy kik azok, akik ilyen igényekkel lépnek fel. Persze azt sem árt megnézni, hogy kik azok, akik ezt teljesí­tik. Herbst Ferenc f Szép megyénk — szép táiain.­Újra kerékpáron! Szinte hihetetlen — s ha nem éreznénk bőrünkön lá­gyan simogató melegét, el sem hinnénk — itt a jó idő. Mi mással ajándékozhatnám meg gyermekemet, mint egy szép kerékpártúrával. Fel újra a hegyekbe, meglátogatni a ré­gi, kedves ismerősöket: a „Mó- kusos-erdőt“, a kéken bóloga­tó harangvirágot, s az ezernyi titkot rejtegető cserjéket. A hosszú kényszerű szünet­ben berozsdásodott izmok nehezen akarják taposni a pe­dált, az első pár kilométer után azonban már a megszo­kott tempóban haladunk. Fel­németig a síma beton szinte magától gurítja a gépet. A csodálatos időt sokan kihasz­nálják. Ki tudja, lesz-e sok al­kalmunk még a kirándulásra? Az idei szeszélyes időjárás még sok meglepetéssel szolgálhat! Valóságos karavánja a gépko­csival, gyalogszerrel szabadba törekvő embereknek! Szegény motorosok sem élvezhetik ked­vükre a síma utat: a nagy népvándorlás miatt „alig“ hat­vanassal roboghatnak csak. Kislányom be nem álló szájjal csodálkozik a környék szépségében és az út forgal­mában. Folyton kérdezősködik — már ahogy az egy négyéves apróságtól elvárható. Igyek­szem feleletet adni a sokoldalú érdeklődésről tanúskodó kér­désekre, egy nem várt kérdés válaszával azonban adós ma­radtam. Ha valaki kisegítene, végtelenül hálás lennék, mert úgy érzem, apai tekintélyem még ma is kockán forog. Már csaknem Felnémeten jártunk, amikor egy száguldó motoros után intve megkérdezte: „Apu, annak a bácsinak miért nem ül néni a hátán?“ Tanulság a motoros bácsik részére: ezután mindnyájan gondoskodjanak a „hátukra1 néniről. A felnémeti fűrésztelep most pihen. Csupán az udvarán tornyosuló hatalmas deszka- és egyéb fűrészeltáru-hegyek tanúskodnak arról, hogy itt az elmúl héten is szorgos munka folyt. Kell is a sok fa­anyag, hiszen a hatalmas álla­mi építkezések mellett a kis­lakás-építések üteme is gyor­sul. Sokan szeretnének télen már saját fedelük alatt meg­húzódni. Amint feltűnik Bej-va a pontházaival, kellemetlen vi­szolygás támad bennem. A Fel­német—Felsőtárkány közti út­szakaszon a múlt nyár kelle­metlen emlékei idéződtek ben­nem: hatalmas kátyúk, ki moz­gatott kövek és a porfelleg, ami miatt útunknak ezt — a Legszebb — részét nem élvez­hettük. S a meglepetés annál kellemesebb volt: gyönyörűen megjavított út, simára henge­relve. Még a kis potyautasom is elégedett, nem fújja állan­dóan: „jaj, de rángat!“ —mint a tavalyi útunkon. Most már valóban lehet gyönyörködni a csodás panorámában. Jobbra a szelíd lankák üdezöld veté­seikkel hozzászoktatják a sze­met a háttér magaslataihoz. Az Eged hármas cipója után a Kis- és Nagy-Tiba taréja, majd a Várhegy vakriierően magasba törő kúpja sorako­zik katonás rendben. Közele­dünk Tárkány felé. Az út két oldalán dolgozó parasztjaink derekas munkájának eredmé­nyeként, a jó idő hatására ro­hamosan fejlődő növényzet in­teget bíztatóan. Még látni egy- egy szekeret a dűlőkön végig döcögni. A faluban ünnepelnek. Mintha a rét vadvirágai adtak volna egymásnak találkát: színpompás öltözékeikben sé­tálnak a lányok. Incselkedő le­tak a ..rablások“ eredménye­sebbé tételéért, hogy minél több használható bányafát mentsenek ki a vágatokból, frontokból. Bár ennek a moz­galomnak vannak eredményei, mégis túlzottnak látszik a bá­nyafafelhasználás. Mindez miért? — Nagyará­nyú a bányafalopás. Gyöngyö­sön a XII-es aknánál átlag napi másfél—két köbméter használt és havi 6—7 köbmé­ter új bányafát, száldeszkát, rönköt lopnak el éjszakák fo­lyamán. Amit a bánya meg­takarít, /azt ellopják. A fate­lep hivatalosan azonban nem tud erről, mert ott nincs „hiány“ — hisz a bányát ter­helik meg a hiányzó mennyi­séggel is, míg a valóságban a fatelepekről nemcsak Gyön­gyösön, de az egész mátrai tröszt területén is sok a falo­pás. De maradjunk Gyöngyösnél. Itt a fatelep 6—7 holdas terü­leten fekszik. Több, mint 3000 köbméter különböző bányafát, 300 ezer folyóméter deszkát, több száz köbméter rönköt és egyéb faanyagot tárolnak, az értéke pedig sokmülió forint. A telep védelmére azonban kevés gondot fordítanak. Ez a nagy terület nincs bekerítve, csupán egy őr „védi” (a má­sikat, mint feleslegest elbocsá­tották) a nagy, többmilliós ér­téket képviselő raktárt. Így aztán, míg az őr a telep egyik sarkán őrködik, addig a má­sik oldalról kocsiszámra lá­balnak el az ötméteres bánya­fák. Vagy három héttel ezelőtt a Gyöngyöspatára induló bá­nyakocsin két darab kétméte­res bányafát találtak. Nyomo­záskor sem a bizalmi, sem a kocsiban ülőik, de még a kocsi vezetője sem tudott ar­ról, hogyan került oda a fa. Biztos magától telepedett oda? Az üzemvezetőség, a szakszer­vezet, de a pártszervezet sem fordít jelentőségéhez mérten gondot ezek megakadályozá­sára. Kiss József gépkezelő például három szál deszkát feldolgozva lopott el. Rajta­kapták. Mégis megelégelték annyival, hogy nevét a szé­gyentáblára írták. Juhász Jó­zsef pevű Karácsondra járó dolgozó néhány hete három köteg deszkát vitt el. A fele- lősségrevonás ez alkalommal is elmaradt. Cvilinger József elvtársinak, az akna vezetőjé­nek ezzel kapcsolatban, az a nem éppen helyesnek mond­ható megállapítása, hogy „ha ezzel minddel foglalkoznának, akkor naponta 100 fegyelmit is tarthatnánkLehet-e csodál­kozni ilyen felfogás mellett., hogy Vajóczki József fakiadó egy köbméter fát adott ki fe­ketén az egyik környékbeli gazdának, s azt szekérrel szál­lították el a telepről. Sajnos, a büntetés kiszabása még ennél a bűnténynél i$ elmarad. Ab­ban azonban már igaza van Cvilinger élvtársnak, hogy a minisztérium és a tröszt is többet fordíthatna ennek a súlyos problémának megoldá­sára, már eddig is többet lop­tak el, mint amivel hatszor körülkerítenék a telepet. Rit­ka az az eset, amikor elfog­nak egy-egy bányafatolvajt, mégis a tröszt területén már ebben az évben több mint 400 ezer forintot tesz ki az az ősz- szeg, amit az elfogott fatolva­joktól szedtek be térítésként bírói úton. Ennek alapján könnyű kiszámítani, hogy va­lójában hány millió forint ér­tékű bányafa lábalt így el rö­vid idő alatt, növelve a szén önköltségét. Ideje lenne, hogy a tröszt­nél is számolgassanak. Hódi János Bírósági hírek a qyön- következő gények kísérik őket, az öre­gek pedig a kapukból nézik a fiatalság bohóságait A kul- túrház körül különösen nagy a tömeg: beszélgetnek fiata­lok, idősebbek, némelyik hóp- na alatt könyv van. A könyv igazi barátja még a legszorgo­sabb munkaidőben is időt sza­kít magának kedvenc szórako­zásához. Vidám kirándulók zaja jelzi a tó környékén a jó idő meg­érkezését. A halak a víz színe közelében úszkálnak: ők is él­vezik a Nap melegét, vagy mu­togatják szépségükét a kiván­csi emberszemeknek? Bezzeg a békák már nem ilyen türel­mesek! Lépteink zaja elég ah­hoz, hogy sütkérezésükből fel­riadjanak, s hatalmas fejes­ugrással eltűnjenek a vízben. Legfeljebb egy-egy vakmerőbb példány^ fordul felénk a víz fenekéről, és szinte gúnyolód­va bámul a kristálytiszta vizen át a partra, mintha mondaná: „jer utánam, ha mersz!“ Elég az ujjúnkat bemártani a víz­be, hogy elmenjen kedvünk. A jéghideg víztől még a hátunk is megborsódzik. Csak a parton álló odvas fűzek hajolnak kí­váncsian a víztükör fölé és áz­tatják gyökérlábukat a tóban. Az előkelő vadgesztenyefák már kissé távolabbra húzód­nak, nekik elég, ha mások szépségüket csodálják. Víztü­kör nélkül is tisztában vannak szépségükkel. A meredek sziklafal alá telepedünk, batyut bontunk, s jó étvággyal hozzáfogunk az energia pótlásához. Szomjún- kat friss forrásvízzel oltjuk, hogy felfrissüljünk, hiszen még nem járunk útunk felén sem. (Folytatjuk) Halasy László — Az elmúlt héten qyösi járásbíróság a ítéleteket hozta: Szabó Dezső és Magyar] Béla abasári lakosok spekulációval mintegy 7500 forint értékű kül­földi csempészárut adtak el. A bíróság Szabó Dezsőt egyévi. Ma. gyári Bélát egy év és két hónapi börtönre Ítélte. Orsovai István gyönqyösi lakos, volt kereskedő a Földművesszövetkezet egyik áru­dájának vezetője, 7800 forint összegű leltári hiányt okozott fe­lületes munkájával. A bíróság társadalmi tulajdon hanyag ke­zelése miatt tízhónapi börtönre ítélte valamint kötelezte a hiány megtérítését. — Liszka Ferenc gyöngyösi lakost kétévi börtönre ítélte a bíróság termelőszövetkezeti cso­port elleni izgatás miatt. Liszka már volt büntetve fegyverrejte­getésért. — Szalai Zoltán a gyön­gyösi Szerszám- és Készülékgyár­ból folyamatosan lopott el szer­számokat. A bíróság tá-sadalmi tulajdon ellen elkövetett lopás miatt nyolchónapi börtönre Ítél­te. — Miczki János volt hentes és mészáros héhalmi kuiákot kétévi és nyolc havi börtönbüntetésre, valamint megfelelő összegű pénz- büntetésre és részleges vagyon­elkobzásra Ítélte a hatvani járás- birósáq. mert 1955 április hónap­ban a nagykökényesi földműves­szövetkezet húskimérőiéböl mar­hahúst vásárolt fel és azt lóval magasabb áron Kőhalmon kimér­te. Ezt követően 1955. május Iá­én egy darab borjút vásárolt Hatvanban és »annak húsát Hat­vanban fekete áron kimérte. — Fekete vágás miatt indult eljárás Adamik Imre ludas! lakos ellen is, aki 1950-ben már lopás bűntettéért hét hónapi börtönre volt ítélve Adamik Imre 1954 márciusától 195« szeptembe-eig öt borjút vágott le engedély nél­kül és azok húsával üzérkede-t. Ezért a gyöngyösi Járásbíróság egy évi és négy hónapi börtönre ítélte. — A pétervásárai Járásbíróság Ferencz György hevesaranyosí lakos üzletszerűen elkövetett fe­ketevágással és borjúhúsnak üzletszerű forgalombahozataláva] elkövetett bűncselekmény miatt két évi és hat hónapi börtönre, továbbá kettőer .-forint pénzbün­tetésre ítélte, mert borjúkat vá­sárolt fel és abból ötöt engedély nélkül levágott és húsát a kör­nyékbeli községekben fekete áron árusította. — A gyönqyös és vidéke Földmüvesszövetkezetnél Fehér Gábor szövetkezeti pénzügyi elő­adó és Holló András szövetkezeti könyvelő megállapították, hogy számításuk szerint Tóth József szövetkezeti felvásárlónál 37 ezer forint felesleq mutatkozik. Ezt az összegét hárman elsikkasztot­ták. Fehér és Holló tíz-tízezer forintot, míg Tóth 17 ezer form­tot kapott osztozkodáskor. Gyön­gyösi járásbíróság Fehér Gábort négyévi, Holló Andrást kettoév» és Tóth Józsefet háromévi bör­tönre ítélte. , — Pálffi Joachim váraszói lakost a pétervásárai járásbíró­ság hatévi börtönre Ítélte, mert a környékbeli erdőkből enge- déiy nélkül nagymennyiseqű fát vágott ki, melyet fekete fuvarral az alföldi községekben értékesí­tett Cselekményének elkövetésé­hez' szállítási igazolványokat ha­misított és ezen kívül Kazár két­ségben dolgezó kis parasztoktól háromezer forintot vett fel jog­talanul. Pálffi üzletei lebonyolí­tására bevonta Szakács Pál P®- tervásárai lakost is, aki ajárás- bíróság kettő évi és hat hónapi börtönre Ítélt e bűntény miatt, míq a fekete fuvart végző Ku- rucz Béla gépkocsivezetőt tiz hó­napi. a hamis szállítási igazol­ványt kiállító Varga Júllanna, ivádi VB-t'tkárt pedig nyolc hó­napi börtönbüntetésre ítélték. Június hónap első három hetében több száz levél érkezett szerkesztőségünkhöz a politikai és gazdasági élet legkülönbözőbb területéről. Ezekből a levelekből közlünk most néhányat: Bravek László a gyöngyösi Téglagyárból arról ír, hogy két gépegységgel dolgozik már üze­mük és a lendületes munka a biztosíték arra. hogy teljesíteni tudják tervelőirányzataikat. Mé- ray István, a földművesszövet­kezetek központjából arról ír. hogy az Eger és Vidéke körzeti földmüvesszövetkezet 244 száza­lékban teljesítette vasgyűjtési tervét, Csuhány József 488 szá­zalékot ért el. Bartók Lajos Balatonból kere­sett fel bennünket soraival, s örömmel jelentette, hogy igen jól halad a növényápolás a köz­ségben. a szénabetakarítást már be is fejezték. Más területen sem kell szégyenkezniük a bala­toniaknak, adófizetésben a hó­nap közepén már 105 százalék­ban teljesítették félévi tervüket. Kasza János Tiszanána község begyűjtési megbízottja arról ír. hogy 79 kulák van hau alékban a községben, akadt közöttük olyan is. mint például Dómján Zsiqmondné, Galambos Dániel, akik földjeiket is parlagon hagy­ták. A községi tanács a begyűj­tési hivatal javaslatára átadta a bíróságnak a szabotáló, a be­gyűjtési törvénynek fittyet hányó kulákokaL

Next

/
Oldalképek
Tartalom