Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-12 / 47. szám

1955. június 12. vasárnap. nIpujsäg 5 I A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól I. Pártunk politikájának ered­ményeként az utóbbi évek fo­lyamán népgazdaságunkban mélyreható változások mentek végbe. Hazánk fejlett szocia­lista iparral rendelkező ipari- agrár országgá vált. A párt irányításával, munkásosztá­lyunk segítségével, népi de­mokratikus államunk támoga­tásával létrejött és egyre erő­södik a mezőgazdaság szo­cialista szektora, amely a szántóterületnek majdnem egyhatmadát foglalja el. Gyö­keret vert és fejlődik a ter­melőszövetkezeti mozgalom. Ma már mintegy 200 000 ter­melőszövetkezeti család, meg­győződve a szövetkezeti nagy­üzem ü gazdálkodás előnyei­ről. magabiztosan követi a dol­gozó parasztság felemelkedé­sének ezt az egyetlen járható útját. Megszűnt a mezőgazda­ságban a munkanélküliség és igen szűk térre korlátozódott a szegényparasztok kizsákmá­nyolásának lehetősége. Meg­változott az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztság éle­te, növekedett jólétük, művelt­ségük. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének megkezdésé­vel egyidejűleg pártunk és kormányunk nagy erőfeszíté­seket tett a mezőgazdasági termelés fellendítésére. E te­kintetben különösen jelentős a Központi Vezetőség és a Mi­nisztertanács 1953. decemberi határozata, amelynek nyomán egészséges fejlődés indult meg a mezőgazdaság számos terü­letén. Megnövekedett a termelési kedv: a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdál­kodó parasztok a múlt évben minden földet művelés alá vet­tek; háromnegyedmillió ka- tasztrális holddal nagyobb te­rületet trágyáztak meg istálló­trágyával, mint 1953-ban. Az előző hat év átlagához képest 22 százalékkal nőtt legfonto­sabb takarmánynövényünk­nek, a kukoricának összhoza- ma; részben ennek köszönhe­tő, hogy az ország sertésállo­mánya nagyobb, mint bármi­kor volt. A legfontosabb zöld­ségfélékből 1954-ben 14 száza­lékkal többet termeltünk az előző évinél; örvendetesen nőtt a vöröshagyma, a fűszer- paprika és a paradicsom ter­melése is. A termelés növeléséhez nagymértékben hozzájárult, hogy munkásosztályunk, szo­cialista iparunk termelési, mű­szaki és politikai téren foko­zott segítséget nyújtott a me­zőgazdaságnak. Egyebek kö­zött 1954-ben 3740 traktorral, 1379 fogatos- és traktoreké­vel, 950 cséplőgéppel. 774 000 mázsa műtrágyával adott töb­bet az ipar. mint 1953-ban. Még nagyobbak lehettek volna eredményeink, ha pár­tunkban és az államszerve­zetben lábrakapott jobboldali nézetek nem hátráltatták vol­na a mezőgazdaság egészsé­ges fejlődését. A jobboldali né­zetek hatására a tanácsok, s a begyűjtési apparátus egy ré­szében. továbbá számos gazda­ságban eluralkodott a fegyel­mezetlenség, nem óvják meg­felelően az állami és szövet­kezeti tulajdont, gyakran le­becsülik a gépeket és azok szerepét a hozamok növelésé­ben. E káros jelenségek ellen pártszervezeteink jelentős ré­sze nem folytatott következe­tes harcot. Az opportunista nézetek el­terjedése lazította az állampol­gári fegyelmet is: nagy az el­maradás például a kukorica-, burgonya- és sertésbegyűjtés­ben. Jórészt ezért nem kielégí­tő a húsellátás. A mezőgazdasági irányító­szervek: a Földművelésügyi Minisztérium. az Állami Gazdaságok Minisztériuma, a megyei és járási tanácsok nem hajtották végre az 1953. de­cemberi határozat számos in­tézkedését. Ez is oka annak, hogy a termelési színvonal nem emelkedett kielégítően és nagy az elmaradás olyan fon-' fos termelési ágakban, mint a kenyérgabonatermelés és a szarvasmarhatenyésztés. Pártunk Központi Vezető­sége a márciusi és áprilisi ha­tározatokkal döntő csapást mért a jobboldali, népellenes nézetekre, amelyek fékezték a mezőgazdasági termelés fej­lesztését. akadályozták a ter­melőszövetkezeti mozgalom megszilárdítását és növekedé­sét. Ezek a határozatok új lendületet adtak a mezőgazda­ságunk általános fejlesztéséért folyó harcnak. A szocialista társadalom fel­építése. dolgozó népünk jólé­tének emelése érdekében a mezőgazdaság terén pártunk előtt kettős, egymástól elvá­laszthatatlan feladat áll: a) A párt III. kongresszusa határozatának megfelelően számszerűen is tovább kell fejleszteni a termelőszövetke­zeti mozgalmat — az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak termelőszövetkeze­tekbe való önkéntes tömörü­lése útján — olyan ütemben, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdaságban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését elsősor­ban a meglévő termelőszövet­kezetek megszilárdítása, pél­damutató gazdálltodása moz­dítja elő. A régi termelőszö­vetkezetek további erősítése mellett új termelőszövetkeze­teket is kell szervezni. Ehhez a párt és az állam az elkövet­kező években fokozott anyagi, technikai és szervezési segít­séget nyújt. b) Növelni és olcsóbbá, gaz­daságosabbá kell tenni a mező­gazdasági termelést, hogy dol­gozó népünk élelmiszerszük­ségletét mindjobban kielégít­hessük és iparunkat mindin­kább elláthassuk mezőgazda- sági eredetű nyersanyagokkal. E feladat megvalósításában az állami gazdaságoknak és a ter­melőszövetkezeteknek kell élen- járniok, egész, termelésük, s elsősorban árutermelésük gyorsabb növelésével és gaz­dálkodásuk gyökeres megja­vításával, amit lehetővé tesz a fokozottabb gépesítés, vala­mint a tudomány eredményei­nek alkalmazása. Meg kell valósítani a Köz­ponti Vezetőség és a Minisz­Népi demokráciánk fejlődé­sének jelenlegi szakaszán pár­tunk, népi demokratikus álla­munk és dolgozó népünk előtt álló legfőbb feladat a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése, ami megteremti annak a lehetőségét, hogy gyorsan nö­vekedjenek a mezőgazdaság termelőerői és a munka terme­lékenysége: a szocialista város után kialakuljon a szocialista falu, létrejöjjön országunk egységes, szocialista társadal­ma. A Központi Vezetőség már­ciusi és áprilisi határozatai megteremtették a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének egyik legfontosabb politikai előfeltételét: pártunk és kor­mányunk egységesen és félre­érthetetlenül áll a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének ügye mellett, senki számára nem lehet kétséges, hogy pár­tunk és népi demokratikus kormányunk az egész dolgozó parasztság számára a felemel­kedés egyetlen járható útjának a szövetkezést tekinti. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének előmozdítása érdekében tett intézkedések mellett, pártunk és kormá­nyunk továbbra is minden le­hetőséget (kisgépet, műtrágyát, nemesített vetőmagot, tenyész­állatot. stb.) megad az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó pa­rasztságnak ahhoz, hogy nö­velhesse termelését, fokozhas­sa a hozamokat mind a nö­vénytermelésben. mind az ál­lattenyésztésben, hiszen az egyénileg gazdálkodó kis- és középparaszti gazdaságok ma és még hosszabb időn keresz­tül jelentős szerepet töltenek tertanács 1953. decemberi ha­tározatát, munkánk közép­pontjába állítva a kenyérga- bonátermelést, szarvasmarha­tenyésztést, valamint az egész állattenyésztés takarmány­alapjának biztosítását, elsősor­ban a kukoricatermelés foko­zásával. Az ország lakosságának élel­miszerekkel s a könnyű, és az élelmiszeriparnak nyers­anyagokkal való bőségesebb el­látása, valamint magának a dolgozó parasztságnak s a munkás-paraszt szövetség erősí­tésének érdekében pártunk­nak és kormányunknak to­vábbra is támogatnia kell az egyénileg gazdálkodó paraszt­ságot termelésének s különö­sen árutermelésének növelé­sében. Biztosítani kell az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok számára a továbbiak­ban is, hogy termelésük, s kü­lönösen árutermelésük növelé­sében anyagilag érdekelve le­gyenek. A két fő feladatot: a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését s a mezőgazdasági ter­melés fellendítését együttesen kell megoldanunk. Ennek fel­tételei ma már megvannak. Népi demokráciánk fejlődése, az első ötéves terv eredmé­nyei. szocialista iparunk növe­kedése, valamint a mezőgaz­daság szocialista szektorának erősödése megteremtették azt az alapot, amelyre támasz­kodva nagyobb léptekkel me­hetünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezése és egy­idejűleg a termelési színvonal növelése útján. Ehhez azon­ban múlhatatlanul szükség van népi demokratikus államunk következetes gazdasági szer­vező és irányító munkájára. Pártunk és kormányunk irá­nyításával. társadalmunk ve­zetőerejének. a munkásosz­tálynak segítségével, dolgozó népünk e nagyszerű célkitűzé­seket megvalósítja, meri a lenini elvek alapján a sze­gényparasztságra támaszkod­va. szövetségben a középpa- rasztsággal. harcolva a kulák- ság ellen, tovább erősítjük és szilárdítjuk a munkásosztály és a dolgozó parasztság szö­vetségét, feladataink sikeres megoldásának biztos zálogát. be a mezőgazdasági termelés minden területén. 1. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése csak a párt, s a népi demokratikus állam céltudatos politikai, szervező és gazdasági munkájának eredményeként mehet végbe. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésére irányuló céltuda­tos munka nélkül a szocializ­mus ügye nem győzhet a me­zőgazdaságban. A Központi Vezetőség minden párt- és ál­lami szerv kötelességévé teszi, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel segítsék a szövet­kezet ügyét, mozdítsák elő a meglévő termelőszövetkezetek működését és a dolgozó parasz­toknak a termelőszövetkezetek­be való belépését. Ez nemcsak azért elengedhetetlen, mert a szövetkezés újat, a megszo­kott, régi. kisparaszti gazdál­kodástól eltérőt jelent, hanem azért is, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése éles és egyre éleződő osztályharcban megy végbe. A falusi pártszer­vezetek. a kommunisták hatá­rozott és mindennapos agitá- ciós munkával verjék vissza a kulákságnak és egyéb ellensé­ges elemeknek szövetkezet- e.'enes rágalmait, küszöböljék K' a dolgozó parasztokra gya­korolt befolyásukat. 2. A mezőgazdaság szocialis- ra átszervezése során biztosí­tani kell, hogy a termelőszö- v etkezetek szervezése szigo­rúan az önkéntesség alapján történjék, mert a kényszer és erőszak útján létrehozott ter­melőszövetkezetek nem erősí- 'ik hanem gyengítik a szövet­kezeti mozgalmat, lazítják a munkás-paraszt szövetséget, népi demokratikus államhatal­munk alapját, 3. Hazánkban a termelői szövetkezés fő tormája a me­zőgazdaság] termelőszövetke­zet Ezért a termelőszóvetke- ztt; mozgalom fejlesztése so­rán à fő figyelmet a legfej­lettebb és a gyakorlatban leg­jobban bevált szövetkezeti tí­pus fejlesztésére kell fordíta­ni, mert a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben korlát­lan lehetősége van a korszerű nagygépek alkalmazásának, a munka termelékenysége növe­lésének és ez a szövetkezet: torma kapcsolja össze legj ál­ban a tagok egyéni érdekeit a közösség érdekeivel. Az eddiginél nagyobb figyel­met kell fordítani a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben a földjáradék, valamint a bevitt állatok és eszközök ér­téke egy részének alapszabály szerinti kifizetésére, mert ez­által könnyebben érthetővé és elfogadhatóvá válik a szövet­kezés az egyénileg gazdálkodó parasztok, főleg a középparasz­tok számára. A Központi Veze­tőség javasolja a termelőszö­vetkezeteknek. hogy a haszná­latukban lévő áliami földek arányától függően jövedelmük 10. de legfeljebb 20 százalékát — terményben és pénzben — a bevitt saját földek arányában osszák szét földjáradék címen. 4. A termelőszövetkezeti mozgalom további sikeres fej­lesztése érdekében az eddigi­nél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a szövetkezés egyszerűbb formáinak népsze­rűsítésére és fejlesztésére, fel­használva ezeket a dolgozó parasztok egy részének maga­sabb termelőszövetkezeti for­mákba való átvezetésére. A földművelésügyi minisz­ter tegyen javaslatot az I. tí­pusú termelőszövetkezeti cso­port alapszabályainak olyan módosítására, amely tágabb lehetőséget biztosít a közös gazdálkodásra és előmozdítja annak kifejlődéséi. Az I. tí­pusú termelőszövetkezeti cso­portok és azok tagjai csak akkor tarthatnak igényt a rendeletekben biztosított ked­vezményekre, ha legalább a szántást közösen, a gépállo­más igénybevételével végzik és terménybeadási kötelezett­ségüket közösen teljesítik. 5. Ahol a termelőszövetke­zetekbe nagyobb arányú a be­lépés, illetve ahol új termelő- szövetkezetek alakulnak, a szocialista nagyüzemű gazdál­kodás előfeltételeinek megte­remtése érdekében a termelő- szövetkezetekbe bevitt földe­ket össze kell vonni, s ennek megfelelően ilyen községek­ben már ez év őszén földren­dezést, illetve tagosítást kell végrehajtani. A tagosítás fő tormája a jö­vőben — ahol a dolgozó pa­rasztok döntő többsége a ter­melőszövetkezetekbe belépett — az egész községre kiterjedő földrendezés legyen. Ezért a termelőszövetkezetek szerve­zésénél szövetkezeti községek létrehozására kell törekedni, hogy egy községben lehetőleg ne kerüljön sor többszöri ta­gosításra. Kivételesen, amíg a termelőszövetkezeti mozga­lom lassabban fejlődik, a föld­művelésügyi miniszter részle­ges tagosítást is engedélyezhet. A Központi Vezetőség köte­lezi az illetékes párt- és álla­mi szerveket, hogy mind a földrendezést, mind a részle­ges tagosítást a lehető legna- gvobb körültekintéssel, lehe­tőleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal való köl­csönös megegyezés alapján hajtsák végre olymódon, hogy az minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érintsen és az érintett dolgozó parasztok szövetkezeti táblába eső földjeikért azonos értékű földet kapjanak cserébe: föld- rendezésnél — a kulákság kor­látozására irányuló politikának megfelelően — a kulákok föld­jét a községek határának leg­távolabbi részén kell kiadni. 6. A párt és állami szervek fordítsanak az eddiginél sok­kal nagyobb gondot arra. hogy az új. illetve a megnövekedett termelőszövetkezetekben a szö­vetkezeti nagyüzemű gazdál­kodás előnyeit minél gyorsab­ban kibontakoztassák. A ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztése során el kell kerül­ni, hogy egy-egy termelőszö­vetkezet területe kezdetben az 1000—1500 katasztrális hold szántóterületet meghaladja. Ugyanakkor elő kell segíteni, hogy a jelenlegi kis — 100— 300 katasztrális holdas — ter­melőszövetkezetek növekedje­nek és így képesek legyenek valóban nagyüzemi módon gaz­dálkodni. III. A termelőszövetkezetek politikai, szervezeti és gazdasági megerősítéséről A termelőszövetkezetek meg­szilárdításában a legfőbb fel­adat most az. hogy a növény- termelés és az állattenyésztés hozama már ebben az évben jelentősen emelkedjék és a jö­vedelmezőbb gazdálkodás eredményeként a tagok jöve­delme túlhaladja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tokét. Ez az egyik legfonto­sabb ’eltétele annak, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom már ebben az évben számsze­rűleg és egészségesen tovább fejlődjék. A terméshozamok növelése érdekében jobban ki kell használni a rendelkezésre álló gépeket, bátrabban kell bevezetni a fejlett agrotechni­kai eljárásokat, gyorsabban kel! növelni a talaj termőere­iét és fokozottabban kell érvé­nyesíteni a termelőszövetke­zeti tagok anyagi érdekeltsé­gét. 1. Fokozottabban kell támo­gatni a termelőszövetkezeteket beruházásaik megvalósításá­ban. Részükre 1956-ban 20—30 százalékkal több építőanyagot kell adni. mint 1955-ben. Az építkezési anyagok nagyrészét az első évnegyedben kell le­szállítani. A termelőszövetkezetek be­ruházásaik megvalósítása so­rán az állami segítségre való túlzott támaszkodás helyett az eddiginél sokkal jobban hasz­nálják fel saját eszközeiket, munkaerejüket. Építkezzenek egyszerűbben és olcsóbban, helyileg biztosítható anyagok­kal. 2. A termelőszövetkezeti mozgalom további egészséges fejlődése érdekében erősíteni kell a termelőszövetkezetek belső szervezettségét és na­gyobb gondot kell fordítani az alapszabály megtartására. Vé­get kell vetni annak, hogy a termelőszövetkezet átjáróház legyen. Ezért vissza kell állí­tani az alapszabálynak azt a korábbi helyes rendelkezését, hogy a termelőszövetkezetből való kilépési szándékot csak a belépéstől számított három év eltelte után lehet a közgyűlés­től kérni. A termelőszövetkezetek ve­zetőségei a pártszervezetekre támaszkodva, szilárdítsák meg a munkafegyelmet és a család­tagok közös munkába való be­vonásával szüntessék meg a munkaerő-hiányt. Szigorú ren­det kell teremteni a munka­egységek nyilvántartása és el­számolása terén. A termelő­szövetkezeti tagok anyagi ér­dekeltségének tovább! fokozása végett a jól dolgozó brigádok­nak. munkacsapatoknak, az állattenyésztésben pedig a ta­goknak, a terven felüli termés és termék után őket megillető prémiumot ki kell adni. A járási tanácsok és a ter­melőszövetkezetek vezetőségei — elsősorban a tagok meg­győzése útján — gondos­kodjanak az alapszabályellene­sen felduzzasztott háztáji gaz­daságok túlméretezettségének megszüntetéséről, mert ez aka­dályozza a termelőszövetke­zeti gazdaságok megerősödé­sét. Azoktól a termelőszövet­kezeti tagoktól, akik e téren az alapszabályt nem tartják be a községi tanácsok végrehajt! bizottságai vonják meg a be­adási és adózási kedvezményt. IV. A gépállomások Pártunknak és népi de­mokratikus államunknak, s az egész munkásosztálynak az ed­diginél nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy a gépállo­mások technikailag és politi­kailag gyorsan fejlődjenek, hogy betöltsék a termelés nö­az előírtnál nagyobb háztáji gazdaság egész területét ter­heljék meg az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztokra érvényes beadási és adófize­tési kötelezettséggel. A termelőszövetkezeti alap­szabály megtartása, a közös vagyon védelme az igazságos jövedelemelosztás érdekében minden termelőszövetkezetben jól működő szervvé kell tenni az ellenőrző bizottságokat. 3. Ki kell szélesíteni a ter­melőszövetkezeti vezetőkáde­rek képzését és emelni kell az oktatás színvonalát. A Földművelésügyi Minisz­térium a termelőszövetkezeti vezetők továbbképzésére szer­vezzen a téli hónapokban ál­landó jellegű négy hónapos ve­zetőképző tanfolyamokat az Agrártudományi Egyetem és a Mezőgazdasági Akadémiák mellett. E tanfolyamokon éven­te 600—700 termelőszövetke­zeti vezetőt kell kiképezni. A mezőgazdasági szakiskolák számát pedig úgy kell növel­ni, hogy 1956-tól évente leg­alább 1000 termelőszövetkeze­ti tag végezzen a szakiskolák­ban. 4. A termelőszövetkezetek tartsanak szoros baráti kap­csolatot az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokkal, is­mertessék velük szövetkeze­tük eredményeit. A pártszer­vezetek és a járási tanácsok szálljanak szembe a szövetke­zetek egvrészében tapasztalha­tó elzárkózó magatartással és ne engedjék, hogy alapos ck nélkül megtagadják új tagok felvételét, vagy korábban ki­lépettek visszavételét. Uj termelőszövetkezetek ala­kulásának szervezettebbé té­tele érdekében a pártszerve­zetek és a tanácsok támogas­sák az előkészítő b.íDttságj'k létrehozását és működését. Az előkészitő bizottságok vegyék számba a belépni szándékozó­kat, azok földjét, állatállomá­nyát, gazdasági felszerelését; A gépállomás segítségével dol­gozzák ki az alakuló szövetke­zet termelési feladatait és vé­gezzenek felvilágosító munkát a dolgozó parasztok, különö­sen a középparasztok között, érjék el, hogy a belépők kö­zött már az idén jelentős számban legyenek középpa­rasztok. A termelőszövetkezetbe való belépésnél a legszigorúbban meg kell követelni az alapsza­bály megtartását. Mindenütt meg kell követelni, hogy az új belépők földjüket és az ahhoz szükséges vetőmagva­kat térítés nélkül, továbbá a háztáji gazdaság kereteit meg­haladó állatállományt, takar­mányt és gazdasági eszközei­ket a megállapított térítési fel­tételek mellett a közös gaz­daságba hiánytalanul bead­ják. Arra kell törekedni, hogy a családfő mellett a család va­lamennyi mezőgazdaságban dolgozó tagja, asszonyok és lá­nyok is. tagként lépjenek be n termelőszövetkezetbe. A termelőszövetkezetbe ku- lákokat és más osztályidegen elemeket továbbra sem lehet felvenni és éberen kell őr- ködm afelett, hogy a kulákos ne furakodhassanak be a ter­melőszövetkezetekbe. Ahol ed­dig mégis megtűrtek kuláko- kat és más ellenséges eleme­ket. onnét ezeket haladékta­lanul távolítsák el. munkájáról velősében és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében reájuk háruló nagy feladato­kat. A második ötéves terv­ben gyorsítani kell a gépállo­mások korszerű gépekkel való további felszerelését, káderek- ( Folytat ás a 6. oldalon) II. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének irányelvei

Next

/
Oldalképek
Tartalom