Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-12 / 47. szám

6 NÉPÚJSÁG 1955. június 12. vasárnap. (Folytatás az 5. oldalról) kel való megerősítését, hogy a rendelkezésükre álló gépi tech­nika jó kihasználásával mező- gazdaságunk fellendítésének technikai és politikai emelői legyenek. 1. A gépállomásokat új, nagyteljesítményű gépekkel kell felszerelni, hogy a növek­vő termelőszövetkezeti mozga­lomnak egyre nagyobb gépi segítséget tudjanak nyújtani. A gépesítést a második ötéves tervben úgy kell fejleszteni, hogy: a) a gépállomások a meg­lévő és megalakuló termelő­szövetkezetekben elvégezzék a szántás-vetés 85—90 száza­lékát, b) a gabonafélék betakarítá­sának gépesítése a termelő­szövetkezetekben elérje a 65— 70 százalékot. Emellett foko­zatosan fejleszteni kell a cu­korrépa, burgonya és rostnö­vények betakarításának gépe­sítését is. c) a növényápolási munká­kat, elsősorban a kukorica, burgonya, cukorrépa és napra­forgó kapálását 55—60 száza­lékban és az ezzel egyidöben jelentkező szálastakarmány- betakarítást 50 százalékban gé­pesítsék, d) lényegesen fokozzák a termelőszövetkezetekben a szállítás és az állattenyésztés gépesítését úgy. hogy a trágya­hordás, terményszállítás 45— 50 százaléka gépekkel történ- jéls 2. A gépállomások vezetőit cs dolgozóit felelőssé kell tenni a termelőszövetkezetek gazdál­kodásáért. Úgy kell dolgozniok, hogy munkájuk eredménye­ként növekedjék a termelő- szövetkezetekben a növényter­mesztés és az állattenyésztés hozama és a termelőszövetke­zetek maradéktalanul eleget tegyenek az állam iránti kö­telezettségüknek. A gépállomások mezőgazdá­szai biztosítsák a termelőszö­vetkezetek növénytermelési és állattenyésztési terveinek ma­radéktalan teljesítését és min­den eszközzel segítsék elő a nagyüzemű gazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználá­sát. A mezőgazdászok mun­káját a termelőszövetkezetek gazdasági eredményei alapján kell értékelni és díjazni. Vé­get kell vetni a mezőgazdá­szok indokolatlan cserélgeté­sének: a jövőben mezőgaz­dászt a termelőszövetkezetbe helyezni, vagy onnét áthelyez­ni csak a termelőszövetkezeti közgyűlés meghallgatásával lehet. 3. A gépállomások továbbra is nyújtsanak segítséget az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Tegyenek határ­időre és jóminőségben eleget az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknál vállalt kö­telezettségeiknek. Akadályoz­zák meg, hogy a kulákok és egyéb spekuláns elemek iga­uzsorával kizsákmányolják őket. 4. Véget kell vetni a gépál­lomásokon az anyaggal, s az anyagi- és pénzeszközökkel va­ló felelőtlen gazdálkodásnak. A pártszervezetek és a ME- DOSZ szervezzenek mozgal­mat további megtakarítások elérésére, az önköltség terven felüli csökkentésére, fejlesz- szék tovább a szocialista munkaversenyt. 5. A gépállomások vezetői a pártszervezetek, s a szakszer­vezet segítségével szüntessék meg a nagyarányú munkaerő­vándorlást és minél előbb ala­kítsák ki a jó szakmai felké­szültséggel rendelkező állandó munkáskollektívát. Ennek ér­dekében tovább kell javítani a gépállomási dolgozók szociális helyzetét. A honvédségi párt- és DISZ- szervezetek folytassanak poli­tikai felvilágosító munkát a leszerelő katonák — elsősor­ban a gépállomásokról bevo­nult traktoristák — között, hogy az erre alkalmas hon­védek közül leszerelésük után minél többen menjenek a gépállomásokra dolgozni. 6. A gépállomásokat fokozott mértékben kell erősíteni jó politikai képzettséggel és szer­vezőképességgel rendelkező, tapasztalt munkáskáderekkel, valamint megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező szakemberekkel. Az iparból és a népgazdaság más területei­ről 1955-ben 50, 1956-ban pe­dig további 100 jól képzett gé­pészmérnököt kell küldeni a gépállomásokra. A Földművelésügyi Minisz­térium mintegy 1000 katona­viselt dolgozó számára szer­vezzen Diesel-traktorvezetői tanfolyamot. 7. A Központi Vezetőség felhívja a gépállomások veze­tőit és dolgozóit, hogy gépeik teljes kihasználásával, a mun­ka minőségének megjavításá­val már ebben az évben adja­nak fokozott segítséget a ter­melőszövetkezeteknek a mun­kaigényes termelési folyama­tok — kapálás, takarmány- és gabonabetakarítás — elvégzé­séhez, terméseredményeik nö­veléséhez és a jövő évi jó ter­més előkészítéséhez. 8. A mezőgazdasági gépek korszerűsítéséért és minőságé­Mezőgazdasági termelésünk fellendítésének legkiemelke­dőbb. mindent megelőző fel­adata kenyérgabonatermelé­sünk olyan arányú fejlesztése, hogy dolgozó népünk ellátását a kenyérgabona minden ter­mékével — mindenekelőtt ke­nyérrel — saját termésünkből, zavartalanul biztosítsuk és gyengébb termésű esztendőkre megfelelő tartalékkal rendelt kezzünkj nek állandó emeléséért, vala­mint az egész mezőgazdasági gépgyártásért a kohó- és gép­ipari miniszter felelős. A Ko­hó- és Gépipari Minisztérium erősítse meg a Mezcgépterve- ző Irodát kiváló gépszerkesztő mérnökökkel. Egyidejűleg megfelelő ipari szakemberek átcsoportosításával erősítse meg a mezőgazdasági gépgyá­rak tervező részlegeit, üzrmi laboratóriumait és műhelyeit is. A kohó- és gépipari minisz­ter szervezze meg a mezőgaz­daság zavartalan alkatrész- ellátását, gondoskodjék megfe­lelő öntödei kapacitásról, hogy a mezőgazdasági gépal­katrészekhez szükséges külön­böző öntvények időben és ki­fogástalan minőségben >-ende!- kezésre álljanak. A sorozat­ban készülő gépek alkat- észéi­nek gyártásáról a sorozatot gyártó vállalat tartozik gon­doskodni. I. Azért, hogy dolgozó né­pünk bőséges kenyérellátását még kedvezőtlenebb időjárás esetén .is biztosítani tudjuk, a kenyérgabona vetésterülete 1955—56-ban nem lehet keve­sebb 3,3—3,4 millió katasztrá- tis holdnál. A kenyérgabona vetéstervének maradéktalan teljesítéséért személyükben fe­lelősek a földművel ésü«vi mi­niszter és az állami gazdasá­gok minisztere, valamint a Y. Az állami gazdaságok munkájának megj a y í tá sárói Az elmúlt években az állami gazdaságokban megteremtet­tük a nagyüzemű gazdálkodás legfontosabb feltételeit. Az ál­lami gazdaságok hatalmas gépparkkal rendelkeznek, ve­zetőik többsége politikailag, szakmailag tapasztalt. Egyre több azoknak a gazdaságok­nak a száma, amelyek példát mutatnak és a gyakorlatban bizonyították be a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fö­lényét. Az állami gazdaságok veze­tésében sok munkás, paraszt és a néphez hű értelmiségi hozzáértéssel és becsületesen dolgozik. Elsősorban azonban az adminisztratív munkakö­rökbe osztályidegen, ellensé­ges elemek, álszakemberek is furakodtak be. akiknek káros tevékenysége az utóbbi idő­ben megélénkült. Ezekkel az elemekkel szemben nem lép­nek fel határozottan a minisz­térium vezetői sem. Az állami gazdaságok veze­tőinek a legfontosabb feladata a következő években, hogy a gazdálkodás megiavításával. a termelési eredménvek növelé­sével, az önköltség lényeges csökkentésével mielőbb veszte­ségmentes. jól jövedelmező, példamutató mezőgazdasági nagyüzemekké tegyék gazda­ságukat. 1. A termésátlagok, az állat- tenyésztés hozamának növelé­sével tovább kell emelni az állami gazdaságok áruterme­lését, 1956-ban 3 millió mázsa kenyérgabonát, 500 000 mázsa húst és 130 millió liter tejet kell a városi dolgozók ellátá­sára átadniok. 2. Az állami gazdaságok jó- teljesítménvű tenyészállatok és bő termést adó vetőmagvak előállításával segítsék elő az egész mezőgazdasági termelés fellendítését. A termelőszö­vetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének megsegítéséhez 1956-ban 900 000 mázsa minő­ségi vetőmagot, 2000 tenyész­bikát, mintegy 40 000 tenyész- sertést és 4000 kost adjanak. 3. Az állami gazdaságok ve­zetői gondoskodjanak arról, hogy a kalászosok termésered­ményeinek további növelése mellett, a kapásnövények ter­mésátlaga is már ebben az évben meghaladja az országos átlagot. Fordítsanak nagy gondot a legértékesebb takar­mánynövény. a kukorica ter­mesztésére, amelynek vetés- területét 1956-ban — 1955-höz képest — legalább 40 száza­lékkal emeljék. 4. Az állami gazdaságok mi­nisztere tegyen intézkedése­ket. hogy a gépek kihasználási foka már ez évben legalább 15 százalékkal haladja meg az 1954. évit, 1956-ban pedig további 5 százalékkal növe­kedjék. Az erőgépek teljesítő- képességeinek jobb kihaszná­lása érdekében a gazdaságo­kat el kell látni megfelelő munkagépekkel. 5. Az állami gazdaságokban szigorúan meg kell követelni a pénzügyi tervek maradéktalan teljesítését, a takarékos gaz­dálkodást. A gazdaságok terven felüli nyereségük 25 százalékát a gazdaság terven felüli beru­házásaira és 15 százalékát ju­talmazásra fordíthatják. A ter­ven felüli veszteséggel záró Gazdaságok vezetőit 1956-tól sem prémiumban, sem juta­lomban részesíteni nem sza­bad. 6. Gondosabban kell felhasz­nálni a beruházási összegeket. Elsősorban olyan létesítménye­ket kell építeni, amelyek a hozamok emelését, az önkölt­ség csökkentését segítik elő és gyorsan megtérülnek. Az épít­kezéseket a helyi lehetőségek kihasználásával (vályog, ter­méskő, mész. nád. szalma stb.) a saját rezsis építkezések bő­vítésével n’-sóbbá kell t 5 7. Az állami gazdaságokban az önköltség csökkentése, a veszteség megszüntetése érde­kében szilárd munkafegyelmet kell biztosítani. Ebben a mun­kában az állami gazdaságok vezetői támaszkodjanak a párt- és MEDOSZ-szervezetekre, a gazdaságok kommunistáira és a becsületes pártonkívüli dol­gozókra. Olyan légkört kell létrehozni, amelyben tűrhetet­len a munkafegyelem megsér­tése, a bércsalás, a pazarlás és szégyen a veszteséges gazdál­kodás. A gazdaságok vezetői' mindenütt kovácsolják ki az állandó munkáskollektívát. ' 8. Az Állami Gazdaságok Minisztériuma dolgozzon ki tervet a feladatukat jól végző munkás- és parasztkáderek to­vábbképzésére. Több gondot kell fordítani a fiatal szak­emberek nevelésére és szakmai továbbképzésére. Munkájuk alapján bátran kell őket elő­léptetni. Azokat a régi szakembere­ket. akik az elmúlt években eredményes munkát végeztek, nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, hogy érezzék mun­kájuk elismerését és bátran kezdeményezzenek. El kel] tá­volítani azonban a gazdasa­gokba befurakodott ellenséges, kártevő elemeket és álszak­embereket. VI. A keuyérgabonaterinelés növeléséről megyei, járási, községi párt- és tanácsi szervek vezetői. A kenyérgabona termelése a tervben meghatározott terüle­ten kötelező. Az egyénileg gazdálkodók beadási könyvé­ben a község vetéstervének megfelelően már 1955 őszén elő kell írni. hogy kenyérga­bonából mennyit kell vetniök. A termelők kötelesek a vetés megtörténtét a községi tanács­nál bejelenteni. A községi ta­nács a bejelentés valódiságát ellenőrizze. Azoktól a terme­lőktől, akik az előírt vetéste­rületen nem teljesítik a ve­tést, meg kell vonni a kenyér­gabona-beadás után járó kor­pajuttatást, valamint a be­adással kapcsolatos egyéb ked­vezményeket. 2. Az előirányzott kenyér- gabona vetésterülettel is csak úgy (biztosíthatjuk az ország kenyérgabona ellátását, ha a mezőgazdaság szocialista szek­torában, valamint az egj'éni parasztgazdaságokban gyorsan és számottevően növeljük a kenyérgabona holdankinti át­lagtermését. Biztosítani kell, hogy a kenyérgabona átlag­termésének egy—másfél má­zsás emelése — a decemberi határozat előírásainak megfe­lelően — 1956-ban megvaló­suljon. 3. A termésátlagok növelése érdekében meg kell javítani a búzatermesztés agrotechniká­ját. Ennek érdekében: Fokozottan ügyelni kell arra, hogy a búza az adott kö­rülmények között a legjobb elővetemények után kerüljön elvetésre. Gyorsan fejlődő műtrágya- gyártásunk kellő alapot te­remt ahhoz, hogy a kenyér- gabona alá már ez év őszén és jövő év tavaszán jóval több műtrágyát használjanak fel. A kenyérgabona hozamának növelése érdekében a gyenge homoktalajokon széleskörűen el kell terjeszteni a talaj — le­hetőség szerint másodnö­vényként vetett — zöldtrágyá­val való megjavítását. A termelőszövetkezetek olyan 'homokterületeit, ame­lyeknek kataszteri tiszta jöve­delme 4 aranykoronánál ki­sebb, és ahol főterménynek vetett és zöldtrágyának alá­szántott csillagfürtöt, vagy somkórót termelnek, egy évre mentesíteni kell a beadási kö­telezettség alól. A mezőgazdasági tudomány legjobb szakemberei összpon­tosítsák erőfeszítéseiket bőveb­ben termő, szárazságtűrő, nagy ellenállóképességű búza­fajták kinemesítésére. 4. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben erőteljesen kell fejleszteni a kenyérgabona-termelés gépesí­tését. Az állami gazdaságo­kat és a gépállomásokat olyan mennyiségben és ütem­ben kell ellátni megfelelő gépi felszereléssel, hogy a második ötéves terv végére a kenyérga­bona-termelés minden munka- folyamata gépesíthető legyen. 5. A párt- és állami szervek előtt álló ePvik legfontosabb feladat, hogy a mezőgazda­ság dolgozóinak, a községi ter­melési bizottságoknak teljes mozgósításával megszervez­zék kenyérgabonatermésünk veszteségmentes betakarítását. Véget kell vetni annak a tűr­hetetlen helyzetnek", hogy a megtermelt kenyérgabona je­lentős százaléka a betakarítás gondatlan megszervezése miatt évről évre veszendőbe megy. Ennek megszüntetése érdeké­ben mindenekelőtt gondoskod­ni kell a rendelkezésre álló gépierő, főleg a kombájnok teljesítőképességének kihasz­nálásáról és munkájuk megja­vításáról. VII. A takarmány termelésről rica vetőmag használata. A második ötéves terv végére biztosítani kell. hogy az egész országban elegendő mennyiségben álljon rendel­kezésre megfelelő minőségű hibridkukorica vetőmag. 5. A legközvetlenebb feladat, hogy már ez évben nagy ku­koricatermést takarítsunk be. Ezért a Központi Vezetőség felhívja az állami gazdaságok, gépállomások szakembereit és dolgozóit, a termelőszövetke­zetek tagságát és az egyéni! gazdálkodó parasztokat, hogy a kukorica gondos ápolásával az állami gazdaságok és a gépállomások univerzál-trak- torainak teljes kihasználásával — kukoricaföldjeiket legalább háromszor kapálják meg és végezzék el az aratás utáni gazoló kapálást. Biztosítsák ez­zel állatállományunk megfe­lelő takarmányalapját. 6. Növelni kell az évelő pil­langósok, főként a lucerna ve­tésterületét. Az állami gazdaságok és gépállomások mezőgazdászai szervezzék meg a pillangós ta­karmányok jó minőségben tör­ténő. gondos, veszteségmentes betakarítását, a rendelkezésre álló gépierő — traktoros és fo- gatos fűkaszák, rendsodró gé­pek stb. — teljes kihasználá­sával. A lucerna vetésterületének növelése érdekében mind az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek, mind az egyé­nileg gazdálkodó parasztok gondoskodjanak megfelelő mennyiségű vetőmag fogásá­ról. A Földművelésügyi Mi­nisztérium még ez év júniusá­ban kössön szerződést az álla­mi gazdaságokkal 5000 ka- tasztrális hold lucerna és 5000 katasztrális hold vöröshere, a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg gazdálkodó parasz­tokkal 30 000 katasztrális hold lucerna és 30 000 katasztrális hold vörösheremag fogására. A szerződés alapján minden 100 kiló 88 százalékos tiszta­ságú lucernamagért 2500 fo­rintot, vörösheremagért 1500 forintot kell fizetni. Ezenkívül a gépállomások gondoskodja­nak arról, hogy a szerződéssel termelt és közös szérűre be­hordott lucernamagot a behor- dást követő 10 napon belül el­csépeljék. A Földművelésügyi Minisztérium egyben biztosít­sa, hogy a termelők saját szük­ségletre termelt nyersvető­magját megfelelő arányban ólomzárolt vetőmagra cserél­jék ki és a szerződésre ter­melt vetőmag ellenében is ad­janak, — nyersmag áron — ólomzárolt vetőmagot. Y III. Szarvasmarhatenyésztés Az állatállomány számára mielőbb olyan szilárd takar­mányalapot kell teremteni, amely még viszonylag kedve­zőtlen időjárás esetén is bizto­sítja a megfelelő takarmány­ellátást. Ezért az értéktelenebb takarmánynövények rovására növelni kell a holdanként leg­nagyobb takarmányértéket adó növények — elsősorban a kukorica — vetésterületét. A rendelkezésre álló eszközökkel főként e növények hozamát kell növelni. 1. Sürgősen véget kell vetni a kukoricatermelés elmara­dottságának a mezőgazdaság szocialista szektorában és biz­tosítani kell, hogy 1956-ban a kukorica vetésterületi aránya a termelőszövetkezetek közös gazdaságában és az állami gazdaságokban az 1955. évihez képest országosan legalább 40 százalékkal növekedjék. Nö­velni kell a nagytömegű és magas tápértékű silókukorica vetésterületét is. Az őszi ta­karmánykeverékek után a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok lehetőleg minde­nütt kukoricát vessenek. 2. Kultúrnövényeink közül a kukorica hálálja meg legjob­ban a friss istállótrágyázást és az őszi mélyszántást. Ezért mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok a rendelkezésükre álló istállótrágyát elsősorban a ku­korica alá használják fel és végezzék el a kukorica ala az őszi mélyszántást. 3. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a kukorica terméshozamának növelése érdekében általános­sá kell tenni a kukorica négy­zetes vetését és művelését. Meg kell kezdeni a kuko­ricaszár betakarításának gé­pesítését. Ezért ebben az év­ben el kell készíteni az új siló-kombájn mintapéldányait és a jövő évben meg kell kez­dem a sorozatgyártást. A második ötéves terv végéig pedig — a nyári gazolókapá­lás és a csövek letörésének kivételével — az állami gaz­daságokban és a termelőszö­vetkezetekben meg kell való­sítani a kukoricater mêlés munkafolyamatainak teljes gépesítését. 4. A kukorica terméshozama növelésének egyik legjobban bevált módszere a hibridkuko­Allattenyésztésünk egyes ágai — a sertéstenyésztés és a baromfitenyésztés — az 1953 decemberi határozat óta jelen­tősen fejlődtek. A juhállo­mány korábbi egészséges fej­lődése azonban az elmúlt év­ben megrekedt. Az 1953 decemberi határozat a fő figyelmet a szarvas­marhatenyésztésre irányítót.a, mégis az állattenyésztésnek ebben a legfontosabb ágában nincs fejlődés. A szarvasmarhaállomány kedvezőtlen alakulásának egyik oka, hogy a begyűjtési és felvásárló szervek a vágó­marha-begyűjtési terv mara­déktalan teljesítésére, a meg­engedettnél nagyobb számban vásárolnak lel levágás céljára teheneket és alacsony súlyú, főleg nőivarú növendék álla­tokat. A Központi Vezetőség ismételten leszögezi, hogy a lakosságnak tejjel és hússal való jobb ellátása, valamint egész mezőgazdaságunk fej­lesztése érdekében az állatte­nyésztésen belül elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fellen­dítése a következő 2—3 év legfontosabb feladata. I. A szarvasmarhatenyész­tés általános fellendítésének fő kérdésévé a tehénállomány növelését és a tejhozam erőtel­jes fokozását kell tenni. En­nek elősegítésére: a) A tenyésztés fejlesztése érdekében 1955/56-ban 20 000, felerészben vemhes — elsősor­ban törzskönyvezett tehéntől származó — üsző felnevelésé­re kell szerződést kötni. 12—18 hónapos nevelési időtartam­mal, nagyobbrészt az egyéni­leg gazdálkodó parasztokkal. Az üszőket — a minőségtől függően — kilónkint 9—11 fo­rintos áron kell átvenni. A felnevelés ideje alatt minden üsző után — három részlet­ben — 1500 forint előleget kell adni. A héthónapos vem­hes állapotban átadott üszők után az átadáskor 1000 forint vemhességi pótlékot kell fi­zetni. b) Az üszőnevelés elősegíté­sére minden, hathónapos korig 160 kilós súlyra felnevelt üszőborjú után a tenyésztőket az eddigi 400 forintos adó­kedvezmény helyett 600 forin­tos adókedvezményben kell részesíteni. • 2. Különös gonddal kell fej­leszteni a szarvasmarhate­nyésztést a termelőszövetkeze­tek közös gazdaságában. Min- d.r.ekel'H - állomány minő­ségét kell javítani, főként az ápolás és takarmányozás gon­dos megszervezésével. Egy­két éven belül el kell érni, hogy a termelőszövetkezetek­ben a tehenek évi teihozama mindenütt meghaladja a 2000 litert. 3. Véget kell vetni annak a káros gyakorlatnak, hogy az Élelmiszerioari Minisztérium a tehénállomány rovására tel­jesítse vágási tervét. Töreked­ni kell a levágásra kerülő ál­latok átlagsúlyának növelésére és 1955—1956-ban legfeljebb 100 000—100 000 tehenet szabad levágni. Az Élelmiszeripari Minisztérium a lo-'órásra ke­rülő tehenek közül 50 000 fel­javítására kössön szerződést; A tehenekre legalább 100 kiló súlyt kell ráhízlalni és a rá- hízlalt súlyért kilónként 14 forintos árat kell fizetni; Emellett a húsellátás javítása érdekében törekedni kell na- gvobb átlagsúlyú javított ti­nók és ökrök nagyobbszámú felvásárlására. Ki kel] szélesíteni a bíka- borjú-hízlalási szerződések kö­tését, s a jelenleg érvenyDen levő szerződési feltételek mel­lett, ez évben további 100 000 bikaborjú hizlalására kell szer­ződést kötni. 4. A tehénállomány meg­felelő utánpótlásának biztosí­tása és minőségének javítása érdekében fordítsanak a ter­fFolytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom