Népújság, 1955. május (35-43. szám)
1955-05-22 / 41. szám
1955 május 22. vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 Érettségiző fiatalok között A begyűjtés és az export BARKÓCZY LASZLO fizika tanár fürge léptekkel siet a Dobó Gimnázium folyosóján a IV. b. felé, hogy megtartsa az osztály utolsó vizsgáját — fizikából. Ahogy közeledik, az osztály ajtajából eltűnik egy fej és a belépő tanért már fegyelmezett, néma felállással üdvözli a IV. b. Utoljára ülnek így együtt, utoljára várják a csengetést, hogy néhány ihét múlva, túl az érettségin, elinduljanak egy, most már határozott cél felé. Egymás után felelnek kisebb- nagyobb sikerrel, szó kerül az elektrolízisről, polarizációról és a gamma sugarakról, de a felelés izgalmán túl érződik, hogy nagyon foglalkoztatja őket az érettségi utáni élet első nagy gondja, a pályaválasztás. Most kell megtenni azt a döntő lépést, amely alapja lesz későbbi életüknek. Ez pedig nem könnyű dolog. A vizsga után Ebergényi Tibor osztályfőnökkel beszélgetnek a pályaválasztásról, sorban állnak fel, hogy elmondják terveiket, céljaikat. Ke le Antal, az osztály legjobb tanulója gépészmérnöknek készül. Édesapja kubikos volt. fia előtt pedig nemsokára megnyílik az egyetem kapuja. Tóth Géza erdőmérnök szeretne lenni. Az erdő szeretetét apjától örökölte, aki erdőgazdasági dolgozó. Boikos Emil is családi hagyományt folytat tovább. amikor édesapja bányász szakmája után bányamérnöknek készül. Plajner Ákos az orvosi, Zsolder Bertalan pedig a tanári pályát választja. Sorra emelkednek a kezek, e középső padsor első padjából Fodor József vékony, szinte gyermeknek látszó fiú emelkedik fel: az érettségi után ipari tanulónak megyek, műszerész, vagy esztergályos akarok lenni — jelenti ki határozottan. Fankas Árpád, Vefkócz- ky István autó-motor szerelőnek készül. KrimszSci Bemát, aki eddig a szabadságharcosoknál szenvedélyes rádiós volt, rádió műszerész akar lenni, Szén János vasutas, Aradi József műszerész lesz. Hány nagy tudós, hány író és gondolkodó álmodott arról, ami most itt megvalósulóban van: gyárainkban, gépeinknél egyre több lesz a művelt ember, aki úgy áll a munkapadhoz, hogy tisztában van a fizika törvényeivel, a matematikával, s így munkájához megfelelő alapossággal foghat hozzá. Mennyivel könnyebb lesz nekik, és talán nemsokára Fodor József, Szén János vagy a többiek neve újra szerepel az újságban, mint kiváló dolgozóké, sztahanovistáké, újítóké. SOKAN VANNAK azonban, akiknél nem ilyen határozott a cél, akik különböző irányú hatások befolyása alatt még mindig nem találtak a helyes útra. Az osztály 80 százaléka jelentkezett az egyetemre, a négy érettségiző osztályból összesen 75-en. Ebből is a legtöbben mérnöknek készülnek, nincs köztük jogász, közgazdász, agronómus, pedig népgazdaságunk igényli ezeket a szakembereket is. Hiába képeznének több mérnököt, mint amennyire szükség van. Emellett sokan, bár gyenge tanulók, kitartanak egyetemi jelentkezésük mellett. Oláh Károly általános tanulmányi eredménye kettes, mégis orvosi egyetemre kéri felvételét, és nem tud, vagy nem akar megbarátkozni a gondolattal, hogy a termelőmunkába menjen. Persze, nemcsak ő a hibás ebben. A pályaválasztó fiatalok sok tanácsot kapnak. Szüleik, barátaik, tanáraik befolyásolják életkörülményeiket. Ügy látszik, vele nem sikerült megszerettetni a ma már megbecsült, leghasznosabb hivatást: a termelőmunkát. De vajon elvitték-e őt és a többieket egy gyárba, megmutat- ták-e neki, hogy a munkás élete nem olyan már, mint régen? Elmond ták-e, hogy milyen hatalmas lehetőségei vannak, ha 12 évi tanulás után áll a gép mellé? Kezébe adtak-e a mai munkás szép, mozgalmas életét megrajzoló szépirodalmat? Biztosan neun! Csordás Ferenc csak a könyvekből ismeri a tengert és most azt írja: olvastam a tengerészek életéről és nagyon megszerettem azt. Ezért szeretnék közéjük állni. Török József azt mondja: Tisztviselő akarok lenni, mert gyenge vagyok és nem bírom a fizikai munkát. Köztudomású dolog, hogy gyárainkban egyre inkább háttérbe szorul a fizikai erő, a nehéz munkát gépek végzik, és ma már nem az erő a követelmény, hanem egyre inkább a szellemi felkészültség. Hallotta-e vajon Török József Porubszky Lajos nevét, akiről Karinthy Ferenc megírta, hogy mikor a gépnél meglátta a vékonydnn- gájú kisfiút, megkérdezte tőle. hogy kis öcsém, hol van a mester? És a kis 22 éves fiatalember bemutatkozott — ő volt Porubszky Lajos Kos- sukh-díjas sztahanovista esztergályos. PALYAVÁLASZTÁSNÁL sokan hivatkoznak családi hagyományra. Máté Sándor azért akar építészmérnök lenni, mert nagyapja és a család több tagja is kőműves. Ez rendben van. De az osztály nagy része parasztszármazású fiatal, és mégis csak egy akar a mező- gazdaságban dolgozni, de őt, aki egyébként jó tanuló, az iskola-bizottság elég imdökolatA megyénk termelőszövetkezeteiben a családtagok is kiveszik részüket a mezőgazdasági munkákban. Most a növény- ápolások idején közel ötezer családtag szorgoskodik a cukorrépa és kukorica földeken. A helyi tanácsok és az MNDSZ-szervezetek gondoskodtak arról, hogy míg az asz- Szonyok a földeken dolgoznak, lanúl még sem javasolta agrártudományi egyetemre. A többiek, mint Mezei László négyholdas mintagazda fia, aki az egyik legszebb egri szőlő tulajdonosa, nem akar az agrártudományi egyetemre menni. Simon András, akinek édesapja már alig bírja megművelni az otthoni öt hold földet, adminisztrátornak készül. Pedig államunk fontosnak tartja a mezőgazdaság fejlesztését, s ennek feltétele az, hogy sok jó szakember kerüljön vissza a falujába. A falu, az üzemek és gyárak hívják az érettségizett fiatalokat a termelőmunkába. Nap, mint nap levelek érkeznek az iskolák igazgatóihoz a nagyüzemekből, és érettségizett fiatalokat kérnek a vasúthoz, a gyöngyösi és egri postához, a Füzesabonyi Tanács apparátushoz stb. Népünk további emelkedésének egyetlen útja, hogy az élet minden területén, gyárban, földön, hivatalban művelt, széles látókörű emberek dolgozzanak, akik munkájukat éppoly művészi tökéletességgel, alapos felkészültséggel végzik, mint a sebész, mérnök és tanár. Velük lesz egyre erősebb a munkásosztály, gazdagabb az ország, boldogabb az ember. HERBST FERENC felügyeljenek gyermekeikre. Ötvennégy idénynapközit és tizenkilenc idény bölcsődét létesítettek a falvakban, melyekben kétezer termelőszö- r_'övetkezeti tag gyermekének gondozásáról és bőséges ellátá- tásáról gondoskodnak. Tiszaná- nán és Komlón már meg is kezdte működését az idénybol- cséde. A falusi vetkezeti boltok szinte napról napra emelkedik. Nem véletlenül. A dolgozó >parasztság növekvő igényeit egyre jobban, s egyre nagyobb választékban tudja kereskedelmünk kielégíteni. A raffiátöl kezdve a vasáruig, a textilanyagokig mindent, de mindent meg lehet itt kapni. Kevesen gondolnak azonban az itt vásárlók közül arra, hogy az itt található áruk egyrésze külföldről való, vagy előállításukhoz külföldi nyersanyagok szükségesek. Sóból rengeteget fogyaszt minden ember, pedig só — legalább is számottevő mennyiségben — nincs Magyarországon. Viszonylag kevés a vas is, pedig a falu nagy „vas fogyasztó“, hogy csak a mezőgazdasági felszerelésekről beszéljünk. Sok textilanyaghoz szükséges festőanyag is külföldi, úgy kell behoznunk növényvédőszereket, s mert nem elegendő még jószágállományunk, bőrt a csizmához, cipőhöz. S lehetne ezt tovább is sorolni... De mind ezért mit adunk mi cserébe? Hisz a nemzetek közötti árucsereforgalom „csere“-forgalom, mi is szállítunk olyan árukat, amelyre az illető országnak szüksége van. A magyar nép, a magyar kereskedelem a világhírű magyar iparcikkeken túl, számottevő mezőgazdasági termelvényt is exportál. Számos olyan országgal vagyunk kereskedelmi kapcsolatban, ahol viszonylag igen kevés a megművelhető földterület, s amelyek elsősorban a falu termékeiért adnak cserébe, éppen a falunak fontos nyersanyagot. Ezért rendkívül fontos, hogy teljesítsük a mezőgazdasági exporttervet, s ennek alapját a begyűjtési tervet is. A begyűjtésnek kettős szerepe van a mezőgazdasági exportban. Egyrészt a begyűjtött termékek bizonyos nélkülözhető száizalékát exportáljuk külföldi, rendkívül fontos nyersanyagokért, másrészt a begyűjtésre támaszkodva az állam szabályozni képes az egyéb mezőgazdasági termelvé- nyek szabadpiaci árát. Tudni kell ugyanis, hogy a magyar mezőgazdaság ma még döntő súlyban — éppen mert túlsúlyban van még az egyéni parasztgazdaság — drágábban termel, mint a világpiaci ár. Éppen ezért az államnak úgy kell irányítania a termelést, a szabadpiaci áraikat, hogy a termelési adottságokat figyelembe véve, minél kisebb önköltséggel termeljen a falu. Heves megye azelőtt is, de különösen az utóbbi időben világszerte hires exporttermékeiről. Bora világmárka, a paradicsomot Angliában, Svájcban egyaránt nagyra tartják, a libamáj, a pulyka keresett cikk a külföldi piacokon, — ismét sorolhatnánk tovább mindazokat a mező- gazdasági termelvényeket, melyekért ç jpeket és bőrt, raffiát és rézgálicot., chilei salétromot és sok más ipari nyersanyagot kapunk cserébe. S mindennek az . alapja: a begyűjtési tervek teljesítése. A begyűjtés és az export elválaszthatatlan egymástól — mindkettő az egész ország, a falu életszínvonalának emelését szolgálja. ——————I Ötvennégy napköziotthont és tizenkilenc bölcsödét létesítenek a termelőszövetkezeti tagok gyermekeinek gondozására földművesszö- forgalma Az egri Pedagógiai Főiskola ma tartja hagyományos kultúmapját. Feltehető tehát, hogy a magyar felsőoktatás általános problémái is érdeklődésre tarthatnak számot. — Különben ma már senki előtt nem lehet kétséges, hogy az egyetemek és főiskolák fontos műhelyei a szocializmus építésének. Felszabadulásunk 10. esztendejében nekünk is számot kell hát adnunk, hogy pártunk vezetésével mennyire tudunk élni a szovjet hősök kezéből elnyert szabadsággal. Nem árt egy pillanatra visszaemlékeznünk a 25 éves ellenforradalmi korszakra. Mi jellemezte a Horthy-fasizmus felsőoktatását? Mindenekelőtt az akkori uralkodó osztályok művelődési monopóliuma, amely a munkásosztály és a 6zegényparasztság fiai közül csak kivételesen engedett fel egyeseket a tudomány fellegváraiba. De ezek a fellegvárak tudományban elmaradottak, anyagi felszerelés dolgában pedig szegényesek voltak. Az oktatásban anarchiát teremtett az egyetemi „autonó- miá“-ra való hivatkozás. Az előadások hallgatása nem volt divat. Az egyetemi oktatásban az idealista világnézet uralkodott, melyet a korszak vége felé erősen fasiszta nézetek színeztek. Nevelőmunkát csak egy-egy becsületes, józan íté- letű professzor végzett, ugyanakkor a fasiszta diákegyesületek mérgezték a magyar ifjúság lelkét. (Helytelen volna mégis azt mondani, hogy ennek ellenére is nem nevelkedtek becsületes értelmiségiek a múlt egyetemein. A legtöbben nagy erőfeszítéssel. nélkülözéssel küszködve sajátították el a tudományokat és ma a dolgozó nép ügye mellé állva munkálkodnak a szocialista haza építésén.) A felszabadulás jelentős Változásokat hozott a felsőoktatási intézményeknél, bár döntően csak a fordulat éve változtatott a helyzeten. A fordulat éve óta állnak felső- oktatási intézményeink teljes mértékben a kulturális forradalom szolgálatában. Pártunk ettől az időtől kezdve irányítja világnézetével és határozataival felsőoktatásunk fejlődését. Megszűnt az uralkodóosztályok művelődési monopóliuma: ma ötször annyi fiatal tanul egyetemeken és főiskolákon, mint a 30-as években és a hallgatóság 55 százaléka a munkásosztály és a. dolgozó parasztság fiaiból kerül ki. — Államunk áldozatot nem kímélve támogatta a főiskolás ifjúságot. Egerben a hallgatóknak több mint 90 százaléka kap ösztöndíját és szociális támogatást, igen sokan közülük 4—500 Ft-okat. Gyorsan épülő országunk szükségleteinek megfelelően újabb és újabb intézményekkel kellett gazdagítanunk felsőoktatásunkat. így épült, fel a miskolci és veszprémi Műszaki Egyetem, így jött létre a Lenin Intézet. A mezőgazdasági szakemberképzést szolgálja az Agrártudományi Egyetem. Az Orvostudományi Egyetemek 22 új intézettel és 5 új klinikával gyarapodtak. Itt kell megemlítenünk a pedagógiai főiskolákat is, melyek közül a pesti és a szegedi 1947-ben. a debreceni és a pécsi 1948-ban nyitotta meg kapuit. De megváltozott az élet az egyetemek és főiskolák falain belül is. Az itt folyó munka természeténél fogva legfontosabb a világnézeti változás. A burzsoázia ideológiája helyett 3 munkásosztály világnézete, a marxizmus— leninizmus ihleti ma már a szaktudományokat. Ennek jegyében lendül fel a tudományos kutatás 3 Magyar Tudományos Akadémia támogatásával és irányításával. Nálunk Egerben biztató eredmények mutatkoznak elsősorban a történeti tudományok, a néprajz. a biológia, a pedagógia és a módszertani kutatásban. Az egri főiskola a felszabadulás évében Évkönyvben kívánja bemutatni tudományos munkája legújabb eredmé- ; nyeit. FELSŐOKTATÁSUNK FEJLŐDÉSE f Irta : Dr. Némedi Lajos főiskolai igazgató A megváltozott tartalom a főiskolai oktatás formáit is megváltoztatta. Az áltudomá- nyos anarchia helyett ma Magyarországon tervszerű, kötelező szakemberképzés folyik. Hallgatóinkat rendszeresen ellátjuk jegyzetekkel és tankönyvekkel. A főiskolák ma már nemcsak oktatni, hanem nevelni is akarnak, és elmondhatjuk, hogy ezen a téren is értünk el már jelentős eredményeket. Legfontosabb segítőtársunk ebben a DISZ. Eredményeinket nem tudtuk volna elérni, ha nem állnak rendelkezésünkre a szovjet felsőoktatás értékes tapasztalatai. Az utóbbi években több jeles szovjet pedagógus látogatta meg hazánkat. Az egri főiskola életének fontos állomása volt Goncsarov profesz- szornak az egynapos itt-tar- tózkodása 1953-ban. De főiskolánk orosz tanszéke értékes és hasznos írásbeli kapcsolatot tart fenn a jeleci pedagógiai főiskolával és kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat. A pesti felsőoktatási intézményeken állandóan tanítanak szovjet vendég-professzorok, és segítik a magyar kutatókat. De mindezeknél többet számít az az állandó támogatás, amelyet általában véve a szovjet tudomány jelent a magyar tudomány és a felsőoktatás számára. A magyar felsőoktatás munkásai hálával gondolnak arra a segítségre, amelyben pártunk részesítette a felsőoktatási intézményeket. A legfontosabb dolog a világnézeti útmutatás. de az építés terveiben is mindig történt gondoskodás a felsőoktatási intézményekről. Pártunk több határozatban jelölte meg a kiküszöbölendő hibákat és a követendő célokat. A párt szava nyomán érti meg egyre inkább egész népünk azt. hogy a közoktatásügy és ezen belül nép ügye, része a szocializmus építésének. A pedagógiai főiskolákat már népi demokráciánk hozta létre, szovjet példák nyomán. Feladatuk az, hogy az általános iskola felső tagozata számára képezzenek szaktanárokat. Fontos feladat ez, hiszen éppen általános iskoláink kiépítésével akarjuk oktatásügyünk demokratizmusát valóban következetessé tenni, így akarunk falun és városon azonos művelődési lehetőséget biztosítani a dolgozók gyermekeinek. hogy ez mikor és milyen fokon sikerül, az a pedagógiai főiskolákon is múlik. Egerben a rendes tagozaton 1400. a levelező tagozaton 3150 szaktanárt képezünk ki e tanév végével, és ezek 3 számok az általános iskolában tanító összes tanerők létszámához képest sem jelentéktelenek. Pártunk 1954. nyarán úgy döntött, hogy nemcsak megtartja a pedagógiai főiskolákat. hanem továbbfejleszti azokat hároméves képzési idővel. Ez a bővítés biztosítja az általános iskolai szaktanár- képzés lényegesen magasabb színvonalát. — Az Oktatásügyi Minisztérium a főiskolák szakembereinek széleskörű bevonásával megkezdte a tanterv kialakítását. Abból indultunk ki. hogy hiba volna a túlzsúfolt kétéves helyére egy túlzsúfolt hároméves főiskolát tenni. Nem a tanítandó anyag mennyiségét kell tehát növelni, hanem lehetőséget kell adnunk a tananyag elmélyültebb tanulmányozására. hallgatóink önálló munkájára. Egyes helyeken természetesen szükség van arra. hogy gondos mérlegeléssel közelebb vigyük tananyagunkat az általános iskola szükségleteihez, így elsősorban a biológiai tárgyak oktatásában. Törekednünk kell hallgatóink gyakorlati képzésének megjaa felsőoktatás közügy, az egész vitására és hivatástudatuk elmélyítésére. — A hároméves pedogógiai főiskola nagy ígéret és szép lehetőség. lx:l- kesíiő feladatunk, hogy ezt a keretet tartalommal töltsük ki és megvalósítsuk a magasabb színvonalú általános iskolai szaktanárképzést. Ennek a feladatnak annál inkább meg tudunk felelni, mivel pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatai a felsőoktatás területén is sok kérdést tisztáztak és sok problémában utat mutattak. Az ország életében megnyilvánuló jobboldali elhajlások, az ideológiai liberalizmus a főiskolák és általában az iskolákon belül is megmutatkozott. A pedagógusok sem voltak mentesek az utóbbi két évben olyan felfogástól, amely például szívesen lekicsinyelte az elmúlt 10 év eredményeit és mindenütt mindenben (az iskolaügy terén is) csak a hibákat vette észre eltúlozva. Nem volna helyes, ha hamis illúziókban ringatnánk magunkat. de még kevésbé helyénvaló a szemmellátható fejlődés kishitű letagadása. Hallgatóink között mutatkoztak jelei a nacionalizmusnak és nem voltunk eléggé felkészülve az ellenséges nézetek visszaverésére. Látnunk kell. hogy a mi viszonyaink között 3 demokratikus haza- fiság egyoldalú hangoztatása még könnyen a túlzott és indokolatlan. a nacionalizmusba átcsapó nemzeti önérzet malmára hajtja a vizet. Különösen. ha nem mutatjuk be értékes demokratikus hagyományaink mellett múltunk forradalmi hagyományait, elsősorban munkásosztályunk és a kommunista párt hősi harcait, népi demokráciánk fejlődését. Vagyis, ha nem törekszünk a szocialista hazafiság kialakítására hallgatóink .lelkében. Ennek egyik további hathatós eszköze a Szovjetunió és a baráti népi demokráciák történetének. kultúrájának és eredményeinek ismertetése, így nevelhetünk a proletárinternacionalizmus szellemében. A főiskola tanárainak, elsősorban kommunistáinak nagy a felelősségük az ifjúság materialista szellemben való neveléséért. Az előadások magas eszmei-politikai színvonalával, termékeny elvi vitákkal és a hallgatóság között végzett egyéni nevelőmunkával kell és lehet e fontos területen helytállni. A főiskolai előadások legyenek polemikus jellegűek, zúzzák szét a bur- zsoá ideológia téves elképzeléseit és erősítsék az ifjúság lelkében a tudományos világnézetet. — Ne feledjük azt se, hogy az egyik leghatásosabb nevelőeszköz az egyéni példa- mutatás, az eszmei szilárdság. Ezt kell magunkban erősítenünk a párt világnézetének, a marxizmus—leninizmus szüntelen tanulmányozása és alkotó alkalmazása útján. A bírálat és önbírálat a szocializmus építésének fontos, nélkülözhetetlen eszköze^ a hibák kiküszöbölésének kommunista módszere. A márciusi határozatok fényénél látnunk kell, hogy a főiskola tanárainak is van bőven tennivalója ezen a téren. Ki kell fejlesztenünk magunk között az elvi alapokon álló bátor, építő szándékú kritikai szellemet. különben az a veszély fenyeget, hogy megreked a munka a kicsinyesség és a kispolgári szűklátókörűség mocsarában. Feladatainkat tehát úgy lehetne összefoglalni, hogy most elsősorban önmagunk és hallgatóságunk világnézeti nevelését. politikai formálását kell előtérbe állítanunk, az ideológiai munkának kell nagyobb lendületet adnunk. Csakis így emelhetjük az oktató-nevelő tevékenység színvonalát, csakis ez termékenyíti meg a máris szép reményekre jogosító tudományos munkát. Ez forraszt össze minden erőt a főiskolán, ez formálja ki az egységes nézeteket valló és egységes eljárásokat követő nevelői kollektívát. Ez biztosít- ta pártunk vezető szerepét a főiskolán.