Népújság, 1955. május (35-43. szám)

1955-05-08 / 37. szám

4 NÉPÚJSÁG 1955 május 8. vasárnap ASSZONYOKNAK JTsténkint, ha J a munkából hazatérek, elém- fut az én kis had­seregem. A kicsik örömmel kulcsol­ják át a lábamat, derekamat, fel­jebb még nem ér­nek. A nagyobbak szemérmes tartóz­kodással jönnek — nagyfiúknak érzik magukat, nem mutatják úgy ki Kzeretetüket. — Mit hoztál? <— ez az első sza­vuk, és kikapják kezemből a tás­kát, könyvet, ki mit szeret jobban (a táska mélyén mindig valami cu­korféle rejlik.) Kukor, kukor, ku- kor — rángatja szoknyám a leg­kisebb, s ez a szó egybefolyva úgy hangzik, mint mi­kor a vadgalamb búg így maradt rajta ez a név: Calambocska; Azután kezdődik az esti .szertar­tás“. Etetés, für­detés, ami minden nap újabb és nagy izgalommal jár. Mindenki segédke­zik, egyik a für­dőlepedőt melegí­ti, másik a tek- nőt cipeli, harma­dik a kis pizsa­mát hozza s a legkisebb ügyetle­nül csetlik-botlik köztük. Csakha­mar vízben úszik a szoba. Kisfiam fintort vág, mikor arcocskáját mo­som, néha orvul lenyalja a sziva­csot, tapsol örö­mében. mikor ke­OTTHON rek kis hasára lo­csolom a vizet. Ha nem vagyok elég éber. tele­fröcsköli az ar­comat, hajamat, s huncut fekete szemével rámhu­nyorít, harag­szom-e. Közben lányom már ész­revétlenül baba­ruhákat csempész a fürdővízbe, vagy belebelem á rtogat- ja fehér zokniját, rózsaszín szalag­jait ¥7 ktelen a si- valkodás, mikor a fürdőle­pedőre kerül a ki­csi, hiszen a vi­zet mindennél jobban szereti: S míg a lányom homokos térde, egész napi játék­tól feketéllő keze már a vízben ázik, megkezdő­dik a közelharc a kisfiúval. Már hintőporra kerül­ne a sor, ha hagy­ná magát, itt se­gítségül kell hívni a harmadikat, a család bohócát, aki tréfás fintorai­val tereli el a ki­csi figyelmét. így sikerül behintő- porozni, s ráadni a babamintás pi­zsamáját. Gyorsan be az ágyba. Lá­nyom közben már a teknő vízét félig kilocsolta, mire ő is kész van, már fő a tejbegríz. A z etetés sem csekély do­log. Egy kanállal apunak, egy ka­nállal nekem, egy- egy kanállal a fiúknak, s csak azután hajlandó a kicsi megkóstolni. Közben a kiska- nállal a fiúk fejét ütögeti, vagy já­tékkutyáját dob­ja a gríabe. Az­után jönnek a „nagyok“. Anyu, ha tíz méter csip­ke 25 forint — kezdi az egyik, és a fénytörésről ér­deklődik a másik. Közben a lányom még egy vajas ke­nyeret kér az ágy­ba, s előfordul az is. hogy a legki­sebbel fürdés után baleset történik, s pelenkát kell cse­rélni. Azután elcsen­desedik minden. Négy gyerek szu­szog jóízűen a ta­karók alatt. A kicsinek csak ró­zsaszín talpacská- ja látszik, a kis­lánynak a haja fe­ketéink a fehér párnán, a közép­ső fiú kerek feje verítékben úszik — biztosan álmá­ban is focizik, s a legnagyobb még alva is a Pál ut­cai fiúk című könyvet szoron­gatja a kezében. Azután ülünk csak le ketten be­szélgetni, s be­szélgetésünket kedves zene, négy gyermek nyugodt szuszogása kíséri. Törös Károlyné GONDOLATOK ANYAK NAPJAKÉ a egy új ruhát, vagy új cipőt felveszek, édes­anyám mindig megjegyzi: de jó is neked, én 18 éves vol­tam, amikor először újba öl­tözhettem. A balatonlellei nyaralásom előtt könnyes szemekkel búcsúzott tőlem: nekem so’se volt ilyenben ré­szem. A hozzád hasonló fia­tal lányoknak, amikor azok szünidőre hazautaztak, csak kísérőjük lehettem. S ha név­napján, vagy a nagyobb ün­nepeken valamivel meglepem, az ajándék láttán elszoruló szívvel mondja: a mi pénzünk kenyérre kellett, nem szerez­hettünk ilyen örömet anyánk­nak. Sokat mesél a nagymamám­ról és a saját gyermekkorá­ról. Estériként, amikor csak ketten vagyunk odahaza, fel­villan emlékezetében egy-egy történet: „Ügy emlékszem, olyan tisztám. Htom magam előtt, mintha csak tegnap, vagy most lenne. Szegény anyám de sokat is szenvedett, küszködött velünk. Tavasz- szol, amikor már talált árulni valót a kertben, vagy a föl- dünkön, minden nap négy órakor indult a piacra. Az el­ső gyümölcsöt, véleményt min­dig eladta tőlünk, mert azt a legjobban megfizették. S a he­teik alatt összegyűjtött pénz­ből az ócskásoknál megke­reste a legnagyobb ruhát, ka­bátot, amiből két gyereknek is jutott egy-egy darab .. -, Nem telt mindnyájunknak cipőre. Jött a kemény tél és mi, gyerekek félnapokat az ágyban kuporodtunk. Az is­kolához hol az egyik, hol a másikunk hiányzott. Vagy ha délután kellett menni, meg­vártuk, amíg valamelyikünk a délelőttiek közül hazajön, és gyorsam felhúztuk a cipő­jét,,. Ebéd idején kilencen ültük körül az asztalt. Annyian vol­tunk, hogy alig fértünk mel­lette. Elsőnek mindig édes­apám szedett, a többit pedig igazságosan szétosztották kö­zöttünk. Amennyi jutott. Édesanyám tányérjába sok­szor alig maradt valami. Es ha egy kicsit hagyott is ma­gának, mire ő leült enni, mi már megettük a részünket és mohón a tányérjába néztünk: sok van-e még benne. Mit is tehetett volna. Még egy ka­nállal mindannyiunknak adott. Talán egész életében nem lakhatott jól...“ L1 zek a beszélgetések min- J ; dig hirtelen csenddel fejeződnek be. Édesanyám hosszan rámnéz, úgy olvasom a tekintetéből: de kinek mondtam most ezt el, neked, a gyermekemnek, vagy az újságírónak? — Ilyenkor ki­csit fesütöm a szememet, nem akarom, hogy gondola­tára feleletet kapjon és eze­ket a ,:meséket“ örökre be­szüntesse. De mindig úgy éreztem, hogy erről írnom kell, ha máskor nem, hát leg­alább most, az anyák napján. Mert, hogyan tudjuk Ükkor megbecsülni és értékelni a mi gyermekkorunkat, ha nem tudjuk, hogy az ilyen is le­hetett volna? Mert most nincsenek egyedül az édes­anyák, mert most minden — de minden az anyákért is van. hogy könnyebb legyen életük, gyümölcsözőbb fárad­ságuk, szeretetük, ezernyi ál­dozatuk. Ma könnyebb az édesanyáiknak, de anyának lenni ma még szentebb, fele­lősségteljesebb valami. Még gondolatban is csókol­juk meg két kezét, amivel oly feledhetetlen széppé teszik a mi ifjúságunkat. Dohai Margit Eger, Vörös Csillag: május 8-tó! 11-ig Hamlet (angol) 10-től 11 -ig Gyöngyvirágtól lorabhullásig (magyar) május 8-án vasárnap délelőtt matiné: Sárkány rabja Eger Dózsa: május 8-től 10-ig Díszelőadás (magyar) 12-től 17-ig Harc a sínekért (francia) május 8-án vasárnap délelőtt matiné: A bűvös szék. Eger Béke: május 8-án: Egy nyáron át táncolt (svéd) 14-től 15-ig: Fel a fejjel (ma. gyár) Gyöngyösi Szabadság: május 8-től 9-ig; Harc a sí­nekért (francia) 10-tő) 12-ig: Sztálingrádi csa­ta I. 12-tól 13-ig: Sztálingrádi csa- . tg II rész (szovjet) Gyöngyösi Puskin: május 8-tól 9-ig; Valahol már találkoztunk (szovjet) 10- től 13-ig: Frigiai csillag alatt (lengyel) Hatvan: május 9-töl 11-ig: Két hektár föld (indiai) Füzesabony: május 8-tól 10-ig: Verdi (olasz) 11- től 12-ig: Rigolettó (olasz) — Az egri városi tanács május 10-én, kedden tanács­ülést tart. — AZ EGRI JÁRÁSI KUL- TÜRH.ÁZRAN 10-én, kedden este hat órakor tartják meg a meghirdetett József Attila szavalóversenyt, melyre ér­deklődőket szívesen lát a verseny rendezőbizottsága. — AZ EGRI KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTES' 150 tagú ének-, zene- és tánckara má­jus 11-én, szerdán hangver­senyt tart, melyben bemutat­ják az együttes legújabb szá­mait, többek között Kodály Zoltán: Kállai kettősét, és Vujocsics Tihamér: Heves megye népdal szvit című művét ének- és zenekari fel­dolgozásban, valamint; a tanc­és zeKekar legújabb produk­cióit/ — AZ EGRI JÄRÄSI KUL- TÜRHÄZ fotoszakköre, má­jus 15-én kirándulást rendez Miskolcra. Miskolcon megte­kintik a miskolci fotoszakkör laboratóriumát, majd együtt Lillafüredre mennek, az ot­tani tájakat fényképezni. A foto-kirándulásra jelentkezni lehet az OFOTÉRT-boltban, valamint a Fényképész Szö­vetkezetben. Cottner Jenőnél. A kirándulás külön autóbu­szon történik. — MÁJUS 1-ÊN a verpeléti és tamazsadányi úttörő csa­patok néphadseregünktől csa­patzászlót kaptak. A verpe­léti úttörőcsapatnak, amely a Rákosi-v ándorzászló büszke tulajdonosa, Susán őrnagy elvtárs adta át a zászlót, míg Tamazsadányban Tóth főhad­nagytól vették át az úttörők a néphadsereg ajándékát. Mindkét helyen a zászlóát- adásí ünnepség utón úttörő- avatás és színes kultúrműsor volt. MlMVtóhk tëKkikùXni ? Egerben a szórakozni vágyó dolgozókat gazdag program várja. Reggel 9 órakor kezdődik a nagyszabá­sú ifjúsági találkozó, mely a 10 órai ünnepség után este 7 óráig gazdag sportműsort Ígér. Reg­gel 8-tól este 7-ig a magyar if­júság kulturális seregszemléjé­nek járási bemutatóját láthatják az érdeklődők. A Vörös Csillag moziban matinén a Sárkány rab­jai, című kínai játékfilmet, dél­után pedig Shakespeare: Hamlet című drámájának filmváltozatát vetítik. A színházkedvelők néz­zék meg a Dózsa moziban Mol­nár Ferenc; pál utcai fiúk című regényének színdarab változatát, melyet az egri színjátszók, az I-es gyakorló növendékei adnak elő. A stadionban fél 5-kor az Egri Bástya—Füzesabonyi Törekvés megyei labdarúgó-mérkőzés lesz. A programokban bővelkedő nap a járási kultúrházban megtar­tandó nagyszabású ifjúsági bál­lal ér véget. Népkerti ■ ■ ■■ Vf sorozo Minden délután 3 órától — 9 óráig friss sörrel, ízletes zónaételekkel, hangulatos népizenével, kellemes szó­rakozást biztosít a város dolgozóinak. EGRI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT Gyöngyösön gazdag sportműsor lesz vasár­nap. Reggel 8-kor a Kinizsi­pályán a Vasas II.—Törekvés, 9 órakor a Csatókerti pályán az Előre—Építők, 10 órakor a Kini­zsi-pályán a Vasas I.—Adács, míg fél ötkör a Kinizsi—Egri Vasas mérkőzésen szurkolhatnak _ * sportkedvelők. Ezen a napon ját- szák a megyei kézilabda és ko­sárlabda bajnokság mérkőzéseit is. melynek legizgalmasabbnak ígérkező száma a Gy. Honvéd- Egri Honvéd találkozó lesz. A gazdag sportműsorhoz igazodik a mozik műsora is. A Szabadság moziban a Centercsatár, a Pus­kinban a Tartalékjátékos című vidám, szovjet sportfilmet ját­szók. Matinén a Harc a sínekért, című izgalmas francia filmet és a Hópelyhecske című szovjet me­sefilmet vetítik. Május 2-ától a új kerthelyiségében hangulatos zene, zóna éte­lek, szalonnacsurdítás, kel­lemes délutáni szórakozás, termelői borok várják ven­dégeinket. EGRI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT Este hatkor a járási kuliúr- liázban a zenepedagógusok nö­vendék hengversenj'ét tartják meg. Nagyrédén egésznapos szpartakiád versenyt rendeznek nyolc község részvé­telével. Hatvanban négy órakor a Hatvani Kinizsi— Egri Dózsa futballmérkőzés lesz. A moziban méltán számít nagy sikerre a Szitakötő kedves, színes szovjet játékfilm. A fiatalok jól szórakozhatnak a _kultúrotthon­ban megrendezendő táncmulat­ságon. Pétervásárán vasárnap tartják meg az ifjúság kulturális seregszemléjének já­rási bemutatóját. •••••••••»••••••••••••••#••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• ............................................................................................................................................................ ••••#••••••••••••••••••* V / Ml ÚJSÁG AZ ORSZÁGBAN: Látogatás a budapesti Helyiipari Vásáron BUDAPEST a vásár lázában ég. Erdetes megfigyelni ennék a nagy városnak az életét, szi­ve dobogását, elejtett szavait. Egy-egy országos, vagy éppen világesemény hatását minden különösebb megfogalmazás, kézzel megragadható konkrét tény nélkül is tökéletesen le lehet mérni a pesti embereken. Ha valamiféle újszerű hőmérőt dugnánk Budapest hóna alá, amely mondjuk a vásári lázt mértté — 42 fokot mutatna a higanyszál. Hogy mégis miből lehet lemérni a vásár hatalmas sikerét, már benn a városban? Talán abból, hogy innen is, on­nan is, buszon is, villamoson is fel-felröppen a szó: „tudod a vásárban...“, vagy abból, hogy délelőtt is zsúfolt trolik és villamosak, vagy motorke- rékpárök, személyautók igye­keznek a Városliget felé. Eset­leg abból, hogy a legváratla­nabb helyen és időben rikolt fel a vásári trombita, rend­szerint az ember fülébe, hogy egy pillanatra elátkozzuk még a vásár gondolatát is, s aztán siessünk magunk is a vásárba ‘— trombitát is venni. Mert, hogy kölcsön kenyér vissza jár..; Egyszóval nehéz meghatároz­ni, mi mutatja, hogy Budapest a vásár lázában ég, de a 42 fák elvitathatatlan. A trolibu­szon fejtendős néni méltatlan­kodik, hogy miért nem írják ki a kocsira: ez megy a vásárba. Már két villamosról, meg egy trolibuszról kellett leszállnia, mert mind másfelé ment. A kalauznő megnyugtatja, hogy most jó vonalon utazik, s a néni valahogy meg is nyugszik. Rengeteg a vidéki, a szállodák­ban jóformán lehetetlen helyet kapni, gondolom a pesti roko­noknál is nagy üzem van. A VAJDAHUNY AD VAR, S a csillogó tó mögött, a Város­liget szívében terül el a He­ly iipari Vásár. Kisebb terje­delmű és szemre kevésbé mo­numentális, mint volt a tavalyi mezőgazdasági kiállítás, de szépségében, érdekességében nem kell szégyenkeznie. A fő­kapuval majdnem szemben, ha­talmas fehérpettyes, piros lab­da. Az ember szeretné kézbe kapni, s egy jót stulkkolni ve­le... Csakhogy háznagyságú a labda, s kerek ablakain fürge női kezek adogatják ki a meg­váltott blokk ellenében, a pi­ros, zöld, sárga katicabogár- labdákat. Négy ablaka, négy világtáj felé néz, mindegyik előtt nagy tömeg, sivalkodó, vitázó gyerekek, akik legszí­vesebben talán éppen ezt a háznagyságú labdát vásároltat­nák meg édesanyjukkal vagy a nagymamával. Megállók egy pillanatra, ‘kö­rülnézek a fehér, sárga, zöld pavilonok hosszú során, a hömpölygő emberáradaton, s hallgatom ennek a hatalmas tö­megnek ezernyi hangját. Mint­ha minden világrész itt adott volna találkozót: kínaiak cset- tintő, furcsa, de behízelgő nyel­vét, most a lágy szláv szavaik váltják fel. Majd német betűk ropognak a fogak alatt, mély- zengésű orosz beszéd dallamos román szavak szállnak a leve­gőben. S természetesen magyar szó, de annyi tójszólással, hogy az embernek örül a szíve. Hal­lani itt az ó-tól az i-ig, a zárt e-től az a-ig minden, tájnyel­vekre jellegzetes magánhang­zót. Ha nem is az egész világ, de azért jó nagy darabja adott itt ma is, de holnapra is ta­lálkozót. Ahogy jobbra nézek, impo­záns, s igen ízléses pavilon emelkedik ki a tömegből, mint tengerből a szikla. A pavilon homlokán: MOCKBA. A fel­irat óriás méretű fényképen hirdeti, hogy a szovjet főváros helyi iparának legszebb termé­keit találhatja itt meg az ér­deklődő. S az érdeklődőkben nincs is hiány, pedig már egy hete tart a vásár. A pavilon­ban kiállított bőr- és díszmű­áruk, selymek és játékok, fi­nomművű ezüst és porcelán- edények, modern jégszekré­nyek és porszívók, mikrobaráz­dás lemezjátszók — mindre az ízlés, a finomság és a változa­tosság a jellemző. Rendkívül nagy keresletnek örvendenek a már nem is igényes, de ki­mondottan művészi csomago­lásban árusított szovjet ciga- rettadohány-készítmények. Ta­nulhatna ebből is a magyar dohányipar. A moszkvai pavilon gazdag­sága és szépsége, a kiállított áruik minősége és változatos­sága minden szónál ékesebben hirdeti, hogy a szovjet nehéz­ipar állandó fejlődése, milyen jótékony hatással vén a helyi­ipari termetek gyártására, hogy ezen a téren is jelentős szerepet visz a szovjet áru a világ minden piacán. A MOSZKVAI pavilontól alig néhány lépésre lágyvo­nalú, dús ornamentikája sú­lyos. mégis csipkefinomságú pagoda emelkedik. Oldalfo­lyosóján gömbalakú, selyem- burkolatú lámpák függnek sorban — Peking kiállítási csarnoka ez. Az érdeklődés itt is óriási. Hosszú sorok vá­rakoznak, hogy bejuthassa­nak a pagoda belsejébe, hogy gyönyörködhessenek a gyö­nyörű kínai fekete-arany, fi­gurális kompozíciókkal díszí­tett dobozoltban, a kívül fe­kete-arany, belül csodálatosan tiszta porcelán teáskészletek­ben. a szemkápráztató, s mégis harmonikus selymeik­ben, melyekről szinte kiha­jolnak a virágok. ame­lyekről elröppenni látszanak a madarait, s a százszínű lep­kék. Hatalmas képek hirde­tik itt Peking, a kínai ipar, a kínai nép fejlődését, ame­lyet az elmúlt félévtized alatt megtett kommunista pártja vezetésével. Odébb ismét könnyűipari cikkek, festett — s milyen gyönyörűen festett! — termoszok, cigarettás dobo­zok, aztán játékok, díszmű­áruk, munkásingek, bármelyik angliai textilgyár díszére való szövetek: Kína évezredes kultúrája nagyszerű harmó­niában olvad itt össze a mo­dern technikával, a ma Kíná­jával Aztán a berlini, szófiai pa­vilonók, a lengyel, a cseh­szlovák könnyűipar termé­kei. Mind-mind óriás tömege­ket vonz, minden kapható és megtalálható itt nagy válasz­tékban, igen ízléses formában — amit csak a helyi ipar termelhet, Ezek a pavilonok is a népi demokráciák helyi ipar tervezőinek, dolgozóinak kifinomult ízléséről, igényes­ségéről tanúskodnak. Órák kellenének, hogy csak ezek­ben a pavilonokban kedvére kigyönyörködhesse — s meny­nyi pénz. uram isten, mennyi pénz — hogy kedvére kivásá­rolhassa magát az ember. Bandukolok tovább a ma­gyar helyi ipar pavilonjai előtt, itt bútort szeretnének venni, de azonnal, ott cipőt* emitt játékot, vagy új rend­szerű gyermekbiciklvt. amott meg az újtipusú kétszemélyes kisautó megvételének „ho­gyanja“ fölött töprengek. Én csak akarnék vásárolni, de mások, akik valóban vásárol­ni, s nem írni jöttek ide, vesznek is nyakra főre. Egy­re több bútoron látom lógni a táblát: „Eladva“. Egyre több női bundán, női és férfi cipőn tűnik fel a kis cédula: eladva — eladva — eladva. ISMERŐSÖKKEL is talál­koztam. Itt van az Egri Baba­kocsigyár és a Faipari Válla­lat. Az utóbbi konyhaszekré­nyekkel, az előbbi természete­sen babakocsikkal, közte ‘ az új rendszerű sportkocsivá is átalakítható könnyű és olcsó új típussal. Belelapozok a pa­naszkönyvbe, s a következő „panaszt“ olvasom: „Örömmel láttam, hogy az Egri Gyermek­kocsigyár szeretettel gondol gyermekeinkre, s szebbnél szebb kocsikat hozott a vásár­ra’’. Aláírás: Dr. Rotkovszki Józsefné. S nem ez az egyetlen aláírás! Találkoztam Heves megyei­ekkel ott is, ahol lehetetlen lett volna nem találkozni velük: a minőségi borok „frontján“. Itt árulja borát Éabus Ferenc és Bakos József gyöngyöskörnyéki termelő, meg Mádi János Gyöngyösről, aki 25 hektó bort hozott fel, s egy decis poharanként elmért már vagy 15 hektót, De itt vannak az abasáriak is — s hogy jó bort hoztak, azt a sá­tor körüli emelkedett hangulat is bizonyítja. Járom a vásárt, pavilonról pavilonra. Nézgelödök. bámu­lok, mert van mit. Mikor már azt hittem, hogy mindent lát­tam, akkor jöttem rá, hogy sajnos csak nagyon keveset. Mindazt a szépet, mindazt a jót, annyit, amennyit itt fel­halmoztak, talán egy élet is kevés meggyönyörködni. Vet­tem hát én is egy trombitát, hogy visszafizessem a meg- riasztás kölcsönét — mert hát ilyen az ember. Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom