Népújság, 1955. május (35-43. szám)

1955-05-08 / 37. szám

1955 május 8. vasárnap

nIpujsZg

5

A NÉPÚJSÁG BRIGÁDJA JELENTI:

A kötelezettségek teljesítésében Pély község dolgozó pa- ' hosszú éveken át pél- aát mutattak a járásnak, megyének, az egész országnak, 1952-ben az ország községei között a harmadik helyen végeztek, 1954-ben a megyei begyűjtési hivatal selyem vándorzászlaját nyerték el a begyűjtési kötelezettségek kiváló teljesítéséért.

Ezért feltűnő, s elsőre megmagyarázhatatlan annak, aki a mostani begjjijtési versenyhíradót olvassa, hogy Pély község neve a megye 110 községe közül az utolsók között szerepel. Pedig minden ok megvan rá, hogy a pélyiek teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségüket. A munkásosztály már bebizonyította, s napról napra bizonyítja, hogy eleget tesz a parasztsággal, szövetségesével szembeni kötelezettségének. Tíz év alatt hatalmas fejlődésen ment át Pély község. Az egykor elmaradott. közlekedésből kirekesztett faluban helyreállították a villanyszolgáltatást, a kisvas- úttal bekötöttek az ország közlekedési hálózatába. Egészségház, iskola, péküzem, kút épült a községben, s az új szövetkezeti áruházban sokszázezer forint értékű mező- gazdasági kisgépek, textiláruk és egyéb ipari cikkek között vásárolhatnak, válogathatnak a falu dolgozó parasztjai.

Illő volna tehát, hogy

a pélyiek is teljesítsék szövetséges! kötelezettségüket :

3 beadást, mely a munkás- osztály ellátását biztosítja, hozzájárul hazánk erősítéséhez, hozzájárul annak a védelemnek a növeléséhez, mely többek között azt is biztosítja, hogy a pélyi gazdák a tíz évvel ezelőtt kiosztott 2800 hold juttatott földön is békében dolgozhassanak. De hozzájárul olyan iparcikkek előállításához ig, amelyekre nagy szüksége van a falunak, s amelyeket a mezőgazdaság nyersanyagai nélkül — például bőt* — nem lehet előállítani. A pélyiek azonban az utóbbi időben nem tettek eleget kötelességüknek, nem viszonozták a munkásosztálytól kapottakat. Az eltelt négy hónapról 61 mázsa sertéssel, 182 mázsa vágómarhával, 220 hektóliter tejjel, 8 mázsa baromfival, s 10 mázsa tojással tartoznak államunknak.

Nézzük meg, nincs-e „objektív“ oka. hogy ilyen nagy a lemaradás: van-e miből beadni a pélyieknek?

Az adatok azt bizonyítják: van miből. 1549 szarvasma-ha, 2091 sertés van a községben, a tyúkoknak se szeri, se szama, tízezrével élnek a pélyi portákon. Ugyanakkor a szarvasmarhaállomány több mint egy- harmada fejőstehén.

Nézzük meg, hogy akkor miért ez a nagyfokú lemaradás, mi akadályozza a begyűjtési tervek maradéktalan teljesítését, mi az oka a begyűjtési fegyelem ilyen nagymérvű meglazulásának?

Elsősorban is a begyűjtés helyi intézőjének, a községi begyűjtési hivatalnak a munkáját vizsgáljuk meg. A hivatalban három beosztott dolgozik. Valamennyien fiatalok, alul a 20 éven. Valljuk meg őszintén, nem sok élettapasztalattal rendelkeznek, s nincs tekintélyük a dolgozó parasztok előtt. Órákat vitatkoznak, ha a községbe ki kell menni, a notórius hátralékosok elszámoltatására. Ezt a „népszerűtlen“ feladatot ugyanis mindhárman szívesen kiiktatnák munkájukból. A begyűjtés adminisztrációját vizsgálva megállapítottuk, hogy a nyilvántartások nincsenek pontosan vezetve. A beadások vételi jegyei heteken át kötegeltben hevernek a fiókokban, mert „nem érnek rá“ azokat elkönyvelni. Sajnos, nem érnek rá másra sem. A vágási engedélyeket válogatás és minden különösebb ellenőrzés nélkül adják ki a vágóknak. Elmulasztják a törvény betartását, mely előírja, hogy vágási engedély addig nem adható ki, míg a vágni szándékozó eleget nem tesz sertés beadási kötelezettségének Megállapítot-. tűk, hogy a márciusban és áprilisban kiadott 76 vágási engedély több mint felét jogtalanul, a törvény megsértésé vei adták ki. Vágási engedélyt kapott például Kalmár Ágoston, aki 1953. óta tartozik az államnak, Ágócs József — bár nem adta be a márciusra beütemezett hízottsertést —, mégis két sertést vágott. Még az 50 holdas Fodor József kukáknak is adott vágási engedélyt a begyűjtési hivatal, azzal bújva ki a felelősség alól, hogy ,.mi nem is tudtuk, hogy ez küld Je“. De nem tudták azt sem — mikor a vágási engedélyt kiadták —, hogy Kállai Jenő kupec csak az elmúlt

négy hónap alatt 20—30 „saját tenyésztésű1* sertésen, lovon, tehenén adott tovább, míg az állammal szemben tetemes tartozása van így aztán nem is lehet csodálkozni,

hogy az elmúlt négy hónap alatt 56 főbeadó mulasztotta el a sertésbeadás teljesítését.

De nehezen is képzelhető el, hogy a begyűjtési hivatalnál felfigyeljenek ezekre mikor

Jó támaszuk van a kupcekedőknek

Kácsor Veronika, a begyűjtési hivatal előadója személyében. Az előadó Rab cs István kupéénak a menyasszonya, aki még segít is nekik, ha éppen lehetősége van rá. Vőlegényének és leendő apósának — bár azok együtt élnek — külön- külön nyilvántartási lapot készített, hogy így kevesebb lesyen a beadása. De „véletlenül“ még. a kötelezettség teljesítését is csak decemberre irányozta számukra elő. Csak egy eset ez a sok közül, de ez is bizonyítja, hogy a községi begyűjtési hivatal tervezésében — hogy úgy mondjuk — hiba van. Azoknak a kupe- ceknek, kulákoknak beadását, akikne már most is van hízójuk, novemberre, decemberre ütemezték be, míg az 5—6 holdas dolgozó parasztokat

áprilisra, májusra irányozták elő főbeadónak. Vágány Emánuel például 28 sertést •hizlal, mégsem kötelezték, hogy teljesítse beadását. Ehelyett a meghízlalt sertéseket búsás haszonnal továbbadja. Sok más jel is mutat még arra. hogy korlátlanul, szabadnak érzik magukat a kulákok és kupecek. Kalmár János ku- lák-kupec például négy hónap alatt 28 új marhalevelet váltott és csak Pélyen 17 esetben adott el jószágot. A nagyarányú kupeckedésre mi sem jellemzőbb, hogy négy hónap alatt 630 jószágot írtak át és 1375 járlatlevelet váltottak ki a községben.

A begyűjtési hivató és a tanács ahelyett, hogy megfékezné és korlátozná a kulákok üzérkedéseit,

a hivatalban meg segít is egyeseknek,

hogy könnyebben menjen az üzlet. Kalmárnak például marhabeadását birkában irányozták elő, az első négy hónapra pedig törölték a tejbeadását. Igen komoly hiba, hogy nem kérik a régi tartozást sem. Dragony Márton, Pádár Ágoston és Rab József kulákok még tavalyról tartoznak, de egyiküket sem vonták felelősségre a kötelezettségek elmulasztása miatt.

De a tejbeadásnál sincs minden rendben: 220 hektó a négy hónapi tartozás. Ha megvizsgáljuk az alábbi táblázatot, egy-kettőre kiviláglik, hol is van a hiba.

A beadott tejmennyiség hónaponként a következőképpen oszlik meg, a kötelező beadás és a szabad tej között:

Hónap

Január Február Március Április Összesen :

Beadás

7 715 liter

8 153 liter

8 431 liter

9 233 liter

Szabad

15 575 liter 13 873 liter

16 379 liter

17 994 liter

33 532 liter

63 821 liter

Ezek a számok azt mutatják, hogy a 220 hektoliteres begyűjtési hiánnyal szemben ezalatt az idő alatt 302 hektoliter szabad tejet vittek a csarnokba a pélyi gazdák. A tejfelvásárlási lajstromból aztán még furcsább dolgok derülnek ki. A szabadtejet legtöbb esetben azok szállítják, akiknek az első évnegyedre szárazon-állás címén nem kellett tejet beadniok. Vagy az tehát a helyzet, hogy Pélyen a szárazon-álló tehenek is „tejelnek“, vagy az — és ez az igazság —, hogy mechanikusan írták be a szárazon-állást. En.ií*1 fogva a tejbegyűjlő csal mint szabadtejet veszi át « gazdák által a szárazon-állá ideje alatt beszállított teje (érthető, hisz ő ezután kai prémiumot) s emiatt a tejbe adási tervet nem teljesítettél!

Beszélni kel] arról is, hog; a sok hibába az is belejátszik hogy a hivatal dolgozói ahe lyett, hogy az előírások telje sítését. végrehajtását biztosi tanúk, felvásárlással foglalkoz nak. Ök szedik, gyűjtik : pénzt, de nem ritka eset a: sem, hogy az összegyűjtőt pénzen ók vásárolják fel a hl zót, vagy a vágómarhát (Folytatjuk.)

A magyar helyesírás időszerű kérdései

IV. RÉSZ

Egyik levélírónk számon- íiérte, miért nem vetettem fel ia földrajzi nevek Írásával kapcsolatos problémákat, mert ebben a kérdésben is van „újszerűség“. Valóban érdemes ezt a kérdést is megvizsgálnunk. Szakirodalmunk a múltban is sokat foglalkozott ezzel a problémával is. A helyesírás fejlesztésének elvei alapján a századforduló táján az egyszerűsítés alapján próbálták: rendezni a földrajzi

nevek, a helynevek írását is. Sátor-Alja-Ü j hely írásforma helyett egyszerűbb írásképpel: Sátoraljaújhelyt írnak,

bár a helységnév többelemű. A Magyar Nyelvőr 1903-ban arról adott hírt, hogy a kormány rendeletiileg szabályozta a helynevek írását, egyszerűsítését: Hód-Mező-VásárHely helyett Hódmezővásárhely formát írat. Általában sok bizonytalanság és szabályozatlanság volt a földrajzi nevek írásában is. s nem is annyira az alapformákban. hanem inkább az alapformákhoz kapcsolódó -i képzős származékok írásában. Az új szabályzat több, eddig szabályozatlan pontot szabályozott számunkra. Fontosabbak:

a) Az országok nevében az

ország utótagot egybeírjuk a népnévvel: Magyarország,

Csehország stb.

b) Az országrészek és tá.i- részek összetett nevét általában egybeírjuk: Tiszántúl, Dunántúl, Kisalföld, Bodrogköz, Nagyalföld stb.

c) A vármegyék nevében a kisbetűvel kezdett megye szót külön írjuk. Heves megye. Pest megye.

d) Az alkalmilag, pl. vasútállomásoknál együtt használt helységek nevét kötőjellel kapcsoljuk össze s mindkét tagot nagybetűvel írjuk: Kál- Kápolna, Hort-Csány.

e) Ha két főelemből áll a név (1. Kelet + 2. Magyar- ország) s a név utótagja tulajdonnév (Magyarország), a két tagot kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, s mindkettőt nagybetűvel kezdjük: Közép- Ázsia, Észak-Erdély stb.

f) Ha két főelemből álló

összetett földrajzi név utótagja köznév (1. Előtag: Földközi + 2. Utótag: köznév:

tenger), akkor a nagykezdőbetűs tulajdonnév vagy köznév előtaghoz (Csepel — Csendes) kötőjellel kapcsoljuk a kiskezdőbetűs köznév utótaghoz: Csepel-sziget, Csendes-óceán stb. De a szorosabban összetapadt kapcsolatokat már egybeírjuk: Margitsziget, Népliget, Gellérthegy stb.

A földrajzi neveknél első•'* sorban az alapformákhoz kapcsolódó -i képzős származékok írásában volt sok problémánk. Eddig kisbetűvel és egybeírtuk az -i képzős származékokat. Ennek az volt a hátránya, hogy az alapformát nem tudtuk a származéktól megállapítani!.

Az új szabályzat kmondja • Az -i képzős származékok írása megegyezik az alapformák írásával.

a) A kezdő betű kicsi, ha a nép egyelemű: balatoni,

tiszai, ha egybeírt: ferencvárosi, bodrogközi stb., ha kötőjeles és első tagja nem tulajdonnév, hanem iköznév: fekete-tengeri. velencei-tavi stb.

A kezdő betű nagy akkor, ha a földrajzi név többelemű (Heves megyei, vagy ha kötőjellel írott, s az előtagja személynév v. tulajdonnév: Széchenyi-hegyi;

Változás történt az utcák, terek nevének írásában is. Az utca, út, útja, körút, köz, tér, tere stb. szavakat külön írjuk: Kossuth Lajos utca,

Marx körűt, Gorkij fasor stb, Az -i képzős származékokban is megtartjuk a külöm'rást: az előtagot nagybetűvel, a már sodik tagot kisbetűvel kezdjük: Kossuth utcai. Szabadság téri. Ebben is rendet kellett teremtenünk. Nagy volt a rendszertenleség eddigi szabályainkban.

1901-ben így írtuk: Kossuth-tér, Kossuth-Lajos-tér.

1903-ban így: Kossuth tér,

Kossuth La jós-tér.

1922-ben így: Kossutlvtér, Kossuth Lajos-tér.

1946-ban így: Kossuth-utca.

1954-ben tehát így: Kossuth utca stb.

A mai formának tehát van előzménye eddigi szabályzatainkban is.

JT gy pedagógus kartársam nincs kibékülve a bölcsesség hangsor fonetikus, kiejtés szerinti írásmódjával. A tudományos elemzésre hivatkozik, mely szerint valóban a szó elemei: bölcs (gyökérszó), bölcse (teljes tő, képzési tő) és a -ség képző. Itt tehát nem érvényesül az etimoló- gikus szóelemző írásmód. Valóban nem, s a Helyesírási Főbizottság tagjai ebben azi

Akik a nép kenyerére törnek

A Népújság legutóbbi, május 5-i számában hírt adtunk arról, hogy a rendőrség őrizetbe vette Kovács Antal tar- naleleszi kulákot, aki korpával kevert liszttel etette jószágait. Ugyancsak eljárás indult Síké Ferenc íelsőtárkányi lakos ellen is, aki a népboltban vásárolt liszttel tartotta jószágait. Rövid hír volt ez, de tartalma nagyon is mély. A magyar ember nem lehet meg kenyér nélkül, mindennapi eledele — legkedvesebb .barátjára is ezt a jelzőt használja: kenyeres pajtás. Ősztől nyárig, aggódva lesi, verejtékezik a búzáért, a fehér lisztért, amiből kenyér lesz —\ talán azért is acélos a magyar búza, mert acélos erő termeli.

S népünk legdrágább, mindennapi ételét a kulák, a disznaival eteti fel. A beadást nem teljesíti, jószágait

liszttel tartja, hogy minél kei vesebb jusson dolgozó népünk asztalára, hogy ne emelkedő jék életszínvonalunk, hogy zavarja közellátásunkat. Annál sajnálatosabb, hogy néhány megtévesztett dolgozó paraszt is „átveszi“ az osz- tályellenség módszerét, s liszttel proóbálja tartani jószágait. Ez az eset világosan megmutatja, hogy, akik népünk kenyerére törnek, azok restek sárba is taposni, disznó elé is vetni drága kenyerünket, azok nem rettennek vissza semmitől, ha arról van szó, hogy azzal ártani lehet * népnek.

Éppen ezért megnyugtató érzés, hogy rendőrségünk, bíróságunk ilyen éberen őrködik az effajta kártevők felett, akik éppúgy megkapják méltó büntetésüket, mint ahogy azok is megkapják, akik ezután vetemednek ilyesféle tettekre. A nép állaim* védi a nép kenyerét.

Tavasz a Petőfi TSZ-ben

Több mint kétezer forint jövedelme van már a hatvani Petőfi TSZ-nek a korai zöldpaprikából.

Zsendül a paradicsom a hatvani Petőfi Termelőszövetkeze* üvegházában.

esetben is fokozottabban érvényesítették a kiejtés elvét, mert ennek a hangsornak az írásában is tükröztetni kívánták a közkeletű kiejtést. A szóelemzéssel kapcsolatban itt kell megemlítenem azt is, hogy a tudományos szófejtés sem mindig érvényesül • helyesírásunkban. A szabadkozik hangsor írása pl. hibás szóelemzésen alapul, mert a szabadkozik ige nem a szabad melléknévből származik,.

hanem a szab igéből, s ahogyan a csal igéből van csalódik és csalatkozik; a szab igéből a szabódik és a képzett sorban, illetve az etimológiai sorban a tudományos elemzés szerint a szabatkozik írásforma lenne a helyes, mégis a hibás szóelemzés szerint írjuk: szabadkozik, azaz a tudományos szófejtés nem érvényesült.

Dr. Bakos József főiskolai tanár.

Miért van az utolsók között a begyűjtésben Pély község dolgozó parasztsága