Népújság, 1955. május (35-43. szám)

1955-05-08 / 37. szám

1955 május 8. vasárnap NÉPÚJSÁG 3 — A Fa rugó? — az kérem egy szemfüles ember, nagyon szeret búvárkodni. A Gyöngyösi MÁV Váttó- és Kitérőgyártó Vállalat igaz­gatója mondta ezt üzemük több éves újítójáról. Faragó Józsefről. — Mindig elgondol­kozva jár, gyakran még be­szélgetés közben is az az em­ber érzése, hogy most biztos valamelyik szerszám módosí­tásán töri a fejét. Dolgozóink­nak ahhoz a csoportjához tartozik, akiknél nem számít a munkaidő latelte, különö­sen, ha fontos és. sürgős mun­kájuk van Éppen most adott be egy nagyszerű újítást, majd mindjárt.. ; különben erről a legpontosabb felvilá­gosítást csak ő adhatja meg“. A szerszámos részlegbe in­dultam. Az ajtó előtt a sor- barakott síndarabok úgy fény­lettek a napfényben, mintha valamennyi ezüst sztaniolcsík lett volna. Egyideig figyeltem, hogyan készülnék a váltók, nézegettem a végeinél forrasz­tott, toldozott szerszámokat. — Ez az egyik az oldalazó gyalukés, de már kissé el­kopott, mutatott a hegyére Faragó, akivel itt már együtt voltam. A raktárban ebből is bőven lesz. A kis, szobaszerű helyiség­ben alig fértünk a polcoktól és a szerszámos fülkéktől. Fa­ragó József megmutatta újí­tásait az elsőtől — a május elseje tiszteletére készített és a napokban beadott legérté­kesebbig. — A lakatos szakmát ha­mar megtanultam és ami na­gyon fontos, meg is szeret­tem — beszélt munkájáról. A földművelés után sok érde­AZ ÚJÍTÓ Oc/ legalább 300 ezer forint meg­takarítást jelentenek. A hulladékanyagok értéke­sítése mellett egy-egy szer­szám előállításának idejét is csökkentette. A billetter gya- luk munkálatait: a szege­cselést, villanyhegesztést, az eddigi 6—7 óra helyett 3 órá­ra csökkentette. Beszélgetés közben észre sem vettük, hogy újból a gé­pek között járunk és éppen annál a gépnél, amelyik Fa­ragó József legfrissebb újítá­sát is használja: a bordás gyalukést. Hosszú, tömör vas- darabot adott a kezembe, kö­zepetáján forradás, ..sebhely“. Majd magyarázni kezdett. Egy ilyen szerszám újonnan 380 forint, de könnyen elko­pik, szinte egy hét is elegen­dő ahhoz, hogy használhatat­lan legyen. De ezután kettőt összeforrasztva, 30 forintos költséggel jól tudjuk »hasz­nálni. Ezt az újítását is elfo­gadták. amelynek évi megta­karítása 175 ezer forint — Most pedig ezen szeret­nék módosítani... — egy másik szerszámot, vett a ke­zébe. Magyarázta, miért nem jó. hogy kellene változtatni és mit akar majd tenni. Tele van új tervekkel, új elképze­lésekkel. És ez nem véletlen, hiszen ahogy mondotta: az olcsóbb és többtermelésnek egyik kiapadhatatlan forrása az újítás. Az újításhoz pedij „csak akarat, lelkiismeretes­ség és munkaszeretet szüksé­ges.“ Fiatal legény lépett mellé cességet, újat jelentett ne­vem. Mindig kutattam, ta- mlmányóztam, szakkönyveket >1 vast am, hogy rövid idő datt még jobban megértsem. VIőst három éve dolgozom a akatos szakmában. Újításra vét évvel ezelőtt még aligha gondoltam. Már legalább főévé dolgoz- am, amikor az egyik napon váratlanul megálltak a gépek, abbahagyták a munkát. Azt littem, hogy valami géphiba, ie más hiba volt ott. Elfo­gyott a görbe kiszedő gyalu- vés. Egész este gondolkoztam, mit lehetne tenni. Másnap reggelre találtam megoldást: ácska vasrud-ak végére körül­ijeiül tíz dekányi acéllapot' hegesztettem, (ennyi acél bár­mikor akad) és ezt behajlítva máris kész volt a szükséges szerszám. Újításomhoz acélból az eddig használt kilenc kiló helyett, tíz deka is elegendő és így 65 ezer forint évi meg­takarítást jelent. A több, mint egy év alatt összegyűj­tött és félredobott hulladé­kok felhasználásával számta­lan alkalommal — bár nem mindenkor sikeresen kísérle­tezett. A görbe kiszedő gyalu­kés, az oldalozó gyalukés. a íészekmaró és a villás kés­tartó — újításainak jelentős része — azonban ma már nél­külözhetetlen üzemünkben. És előtte senki nem vette észre, milyen nagy kincs tornyosvi az udvaron, 13 fillérért akar­ták eladni a huiladékanyagok kilóját. Így pedig csupán Fa­ragó József újításai évente Jó termést ígér a felnémeti Petőfi TSZ almása fe kérdezte: jó lett-e a leg­újabb, Józsi bácsi? Bólintott erre, a fiú mosolyogva tovább indult. Látszott az arcán, hogy örül a sikernek. — ök is velem kísérleteznek. — for­dult hozzám Faragó. Szed- mák Jánost meg Tóth Józsit, aki most katona, én neveltem az újításra. Ezekre talán még büszkébb vagyok, mint ered­ményeimre. Szívesen foglal­kozom velük, hiszen nekem is jó volt, amikor az a két idős szakember ott Diósgyőr­ben olyan lelkesen és be­csületesen megtanított a la­katosmunkára. S még ma is könnyebben boldogulok, ha a művezetők egy-két jó taná­csot adnak. Az újítók a vezetőségtől kapott segítségre a váltógyár­ban nem panaszkodhatnak. Aki az ésszerűbb, gyor­sabb munkára törekszik, azt mindenkor támogatják. Fara­gó József nemrég jött haza az egyik budapesti üzemünk­höz hasonló gyárból, ahol sok hasznos tapasztalatot szerzett. És hamarosan újabb üzemek látogatására indul. De a vezetőség segítségadása nem elegendő csupán, dolgozótár­sainak is segíteni kell mun­káját, s főként abban, hogy példáját követik. Azt, hogy becsülik, értékelik az újítót azzal mutathatják meg igazán, ha elkerülik a szerszámok fe­lesleges koptatását fe takaré­koskodnak, maguk is újíta­nak. „Meri ha valahol, hát a szerszámoknál lehet igazán az önköltséget csökkenteni“ — jegyezte meg búcsúzóul Fa­ragó József elvtárs. <D M.) A felnémeti Petőfi Termelő­szövetkezet gyümölcsöséből ta­valy holdanként másfél vagon almát szedtek le. A szaksze­rűen gondozott fiatal gyümöl­csös az idén is bő termést ígér. Különösen a jonathán fajta hozott sok virágot, de bőven volt virág a húsvéti és sóvári almafákon is A gyü- mölcstermev »V brigád tagjai .smeretes munkával védik a gyümölcsöst a Kártevők és a betegségek ellen. Április kö­zepéig kétszer permetezték meg az almafákat Május 2-én reggel két motoros permete­zőgéppel megkezdték a har­madik permetezést is. Naponta több mint öt holdat perme­teznek meg a mészkénleves arzénes oldattal. Egy-egy gép Zöldpaprika, újkaralábé, zöldpetrezselyem a iVlEZOKER és a Csemege üzleteiben hatvan, illetve nyolcvan hektó védőszert permetez ki egy nap alatt. Csütörtökön reggel már az utolsó öt hold alma perme­tezéséhez fogtak hozzá, mely­nek felét délig már be is vé­gezték. A szövetkezet jó mun­kájáról tanúskodik az új te­lepítésű ötholdas gyümölcsös is. A szakszerűen telepített- fiatal v almafacsemeték vala­mennyien lombot hoztak. A tsz gyümölcstermelői úgy tervezik, hogy ahányszor az idő megkívánja, de legalább hatszor megpermetezik az al­mafákat. így akarják biztosí­tani, hogy a tavalyi öt-hat má­zsával szemben az idén leg­alább hét-nyolc mázsát szed­jenek le egy-egy gyümölcsfá­ról. Néhány nap óta új színfolt jelent meg az üzletekben. Friss zöldpaprikát vehet a vá­sárló a szalonna mellé, de nagy keletje van az új kara­lábénak is, amit egyelőre valóban csak mint csemegét fogyasztanak. A karalábé V' ------------------>< négy forintos, a zöldpaprika 1,80 forintos árban jelent meg. Nagy mennyiségben kap­ható azonban már a saláta 50 filléres, a fehér retek 80 fil­léres. fe tíz új hagyma egy forintos árban. Találkozót rendezett Egerben a Vöröskereszt Az Egri Városi Tanács nagytermében a közelmúlt napjaiban ünnepélyes keretek között rendezte meg a Ma­gyar Vöröskereszt első vér­adó fe vértkapó találkozóját. Az ünnepséget őr. Körffy Lo- ránd érdemes orvos, a Vörös- kereszt megyei orvostitkára nyitotta meg, majd dr. Offen­bacher Ferenc, a Vöröskereszt városi orvostitkára tartotta meg előadását, a véradásról annak,- gyógyító szerepé­ről. Ezen a találkozón részt vet - -k a legjobb véradók: Csik József, Andrényi Ferenc fel­németi Fűrészmalom dolgo­zói. Kántor Lajos, a MEZÖ- KER dolgozója. Lakatos Gyu­la főiskolai hallgató stb. és jelen voltak azok a vért­kapók is. akiket csak a vér­adás mentett meg az életnek, így például Becskei Pálné 13 hónapos gyermeke, Farkas Józsefné káli lakos. Az Állami Faluszínházzal Poroszlón 0^ Az úton autóbusz száguld, oldalán a tábla: Állami Falu Színház. Ahol áthalad, az em­berek szeretettel nézik a ko­csiban ülő fiatal művészeket, akik most Poroszlóra utaznak, hogy megtartsák Soós György: Pettyes című vígjátékának 150: előadását. Állandó szín­háznál is szép szám a 150 elő­adás. de náluk. Déryné moto­rizált utódainál sokkal érté­kesebb és nehezebb munkát jelent. Jártam több színház­ban. ahol minden színésznek külön öltözője van, ahonnan hangszórón hívják jelenésre, ahol maszkmester készíti el maszkjukat. Itt minden ké­nyelmet megadnak, ami a szí­nész művészi átéléséhez szük­séges. Erről a tág forgószín­padról álmodott Árkos Gyula a színház tehetséges fiatal művésze is, aki ma Pettyes figuráját kelti életre. Menet­közben a művész feladatáról céljairól fe élményeiről be­szélgetünk. Most egy szűk kis öltözőben szoronganak, mun­kájuk közben sok nehézséggel találkoznak. Árkos egy pilla­natig sem bánja, hogy a Falu- színházhoz került. Mert a vi­déki színház a színész jó ne- velöiskolája, ahol nagyobb szelepekben, mindig más kö­rülmények között. gyorsab­ban fejlődhet. A társulat úgy él együtt, mint egy nagy csa­lád. Ennek a családnak a fe­je Horváth Ottó. a társulat vezetője. Csinos fiatalember, aki a Pettyesben Berekit ala­kítja, sok derűvel, s jó e«yéni humorral. Beszél a csoport nehézségeiről, elmeséli, hogy hányszor tolták térdig érő hó­ban „Thália szekerét”, a de­rék Ikarust. Sok helyen mos­toha körülmények között ját­szanak. a pétervásári beton­színpadon például összedőlt a díszletük és az előadás alatt a színészeknek kellett tartani. Igaz. hogy mindenért kárpó­tol a közönség, a kultúrmun- kások szeretete. A társulat szívesen gondol vissza a me- zótárkánvi közönségre és Ko­vács Jánosra, a kultúrház igazgatójára, akik olyan szere­tettel fogadták őket, melyhez hasonlót kevés helyen talál­tak. Persze, van olyan hely is, mint..; : ;. mint sajnos, Poroszló, ahová megérkeztünk. Nem tartom ízlésesnek, hogy részle­tezzem azt a rendetlenséget és szemetet, amit a szövetkezet kultúrotthonában és öltözőjé­ben találtunk. Reméljük, hogy a népművelési szervek, fe a szövetkezet vezetősége gon­dolkozik majd a látottak után, hogy a jövőben Poroszló köz­ség kultúrát szerető dolgozóit ne csúfolhassa így meg egyes emberek felelőtlensége. A község lakói nagyon szeretik a kultúrát, de igen ritkán jutnak hozzá. Ért­hető tehát, hogy örömmel üd vözölték itt a Faluszínház művészeit. Sajnos, azonban ez nem nyilvánult meg a fogad tatásban, mert a népművelési ügyvezető távolléte miatt színészeknek az ablakon kel­lett bemászni a kultúrotthon- ba, hogy azt kitakaríthassák. Ez a fogadtatás nem lehet ihletője a színésznek és mégis, amikor felgördült a függöny, a korábbi rossz hangulatnak semmi nyomát sem láttuk já­tékukban. Tapsolt, nevetett a falusi közönség Pettyes ked­ves. megható kalandjain, em­berré válásának igaz történe­tén. 150. előadás volt ez és ma is úgy játszanak, mintha ez lenne az első. 150 faluban, mindig új környezetben más és más közönségnek játszot­tak. Minden falu új helyzet elé állítja a színészt, díszlet­munkást egyaránt. S itt. a kis elhanyagolt poroszlói színpa­don is olyan elmélyülten. s komolyan játszanak, mintha a Nemzeti Színház színpadán mutatnák be a darabot. Nem szándékom kritikát írni, nem bírálom a darab egyes, kisebb fogyatékosságait. Mi. ott a né­zőtéren úgy éreztük, hogy le­nyűgözően nagyszerűt láttunk, Ezt bizonyította az állandóan felharsanó taps. amellyel ked­venceiket üdvözölték: Árkos Gyula kedves, egyszerű, mé­lyen emberi Pettyesét. Tóvári Pál öreg Zsiga bácsiját, vagy Fáy Györgyi, fiatal, tempera­mentumos Erzsikéjét. Mögöt­tem ült egy öreg bácsi, aki könnyesre kacagta magát, sőt Petty® beszéde alatt gyanú­san szipogott. Az előadás után beszélgettünk Tóth Miklóssal, a helybeli Béke TSZ tagjával, aki 65 éves korára ma volt először színházban. Megkér­deztem, tetszett-e az előadás? Nagyon, nagyon szép volt — mondja. — így kell bánni a kulákkal. Látom, hogy ke­resi a szavakat, hogy elragad­tatását kifejezze, majd felad­ja a küzdelmet, s rámutat a feleségére: — Majd az asszony elmondja a véleményünket, ő jobban tud beszélni — mond­ja. s előre engedi élete párját, aki aztán nem győzi dicsérni az előadást. A 150. előadás után a társu­latnak nem gratulált senki, nem adtak át virágcsokrot, nem volt díszebéd. mint ahogy ez szokásos. Szerényen, egyszerűen ünnepelték ezt a jubileumot, minden hangosko­dás nélkül. Szép volt és meg­ható. De én úgy éreztem, hogy ezek a művészek nem kapják meg azt a megbecsü­lést. amit megérdemelnek. Ez méltánytalan, mert művésze­tükön felül feltétlenül elisme­rést érdemel az a nehéz kö­rülmény. ahogyan munkáju­kat végzik. A poroszlói elő­adás után reggel hat órakor kerültek ágyba a társulat tag­jai. mert buszuk időközben többször elromlott. Holnap, már más utakon száguld a motoros Thália, más falu közönsége tapsol, kacag és izgul a kedves Pety- tvesen. Még sok helyen zúg fel majd a szűnni nem akaró tapsorkán. Ez nem eltehető emlék, de legszebb jutalma Horváth Ottónak, Deménv Gyulának, Siménfalvi Idának és a társulat többi művét 5- nek. Herbst Ferenc 3Cú szént jiili az édes a a y ak at JELENTŐS ÉVFORDULÓVAL ünnepeljük ma együtt az édesanyák napját. Tíz évvel ezelőtt ezen a napon tett pontot a hatalmas szovjet hadsereg a háború végére. El­seperte a fasiszta hordákat, s ezzel együtt a kínt, a fáj­dalmat, a töméntelen megaláztatást. Tíz évvel ezelőtt nyíltak ki a koncentrációs táborok kapui, s íís évvel ezelőtt kúszott fel a vörös lobogó a berlini Reichstag épületére, messzire hirdetve a szabadságot s azt, hogy most már boldog munkásélet következik. Lehetne-e méltóbban ünnepelni, mint e két évfor­dulót együtt. Hiszen a háborúban legtöbbet az anyák vesztettek. Megölték férjeiket, elhurcolták fiaikat, bomba zúzta szét otthonukat. Lehet-e nagyobb fájdalom, mint a szovjet anyáké, alkik életet adtak gyermekeiknek, s kar­jaik közt gyilkolták meg őket az SS pribéke/:. Lehetett-e nagyobb fájdalom, mint az oradouri anyáé, akinek gyer­mekét a tűz hamvasztotta el. Lehetett-e nagyobb fájda­lom a varsói anyáknak, akiknek g y érmékét oltatlan mészbe dobták szemük láttára. Tudjuk, hogy nincs. Ezért ünnepeljük ma legméltóbban az anyáik napját, együtt a fasizmus feletti győzelem évfordulójával, megemíékezve a szovjet hősökről, akik szabaddá tették őket. Hála és köszönet a szovjet édesanyáknak, akik ezeket a hősöket nevelték, s akik olyan mártírokat adtaik a világnak, mint Zója KozmogyemjansZkaja. Ma BEKÉBEN ÉS SZABADSÁGBAN ünnepeljük az anyák napját. Milyen szép és milyen nagy szó ez: édes­anya. Milyen boldogan ejti ki a gyermek először, s milyen boldogan hallgatja, akinek szól. Mennyi öröm jut osztály­részül az anyának: az első legéde^ebb szaggatott szócska: ma-ma. Az első tétova botladozó lépések, butácska kér­dések, az első út az iskolába., amikor egy kicsit úgy érez­zük, hogy már nem teljesen a miénk a gyerék, s aztán ki az életbe, milyen büszkeség tölti el az anyát, mikor fia, vagy lánya az első keresetét rakja elebe. De közben mennyi rettegés, bánat, mennyi átvirrasztott éjszaka telik el a beteg ágyacskája mellett, mennyi aggodalom, féltő szeretet kisért minden lépésüket a gyerekeknek. HÚSOK AZ ÉDESANYÁK — az élet hősei, akik készek — foggal, körömmel, minden tettükkel, ha kell, saját életükkel megvédeni azt az életet, amelyet adtak, Don­ner Lajosné, a rózsaszentmártoni bányászfeleség, aki 13 | gyermeknek adott életet, köztük 8 fiúnak, legutóbb az, édesanyák megyei konferenciáján a következőket mon­dotta: „Szeretem a gyermekeimet, szeretem a hazamat, nem tudnék választani, hogy melyiket jobban. S ha hazám úgy kívánná, ha a többi gyermek életét kellene megvé­deni. odaíküldeném mind a nyolc fiamat, akiket pedig — elülhetik, az életemnél is jobban szeretek — odaküldeném őket, ahol legnagyobb szükség van rájuk, hogy harcolja­nak a békéért. Mennyi hősiesség, mennyi erő rejlik ebben a törékeny kis asszonykában, aki 13 gyermeket nevelt fel, de emellett törődik a többi asszony életével, sorsával, se­gíti. neveli, felvilágosítja, toborozza őket a béke táborába. Nincs olyan összejövetel a községben, ahol fel ne emelné szavát a béke mellett. Kiss Lászlóné, az Egri Dohány­gyár munkásnője is példaképe lehet a többi anyának, hét gyermeket nevelt fel féltő gonddal, s eddig négy fiút adott a néphadseregnek. Ezeket az anyákat ünnepli ma az ország, ezeknek az anyáknak sorsa védelmében gyűlt össze az édesanyák kon­ferenciája ma Budapesten, hogy bebizonyítsák erejüket, erős hitüket. A: anyákat ünnepli ma az ország, fiatalokat és időse­ket, azokat, akik még a legelsőt várják, kicsit félve, s mégis olyan kimondhata: Ionul, leirhuíatlan nagy örömmel, azokat, akik már bölcsöket ringattak, vagy, akik körül unokák futkároznak, kiknek szoknyájába olyan szívesen kapaszkodnak a kicsinyek, — kérve mesélj még nagyanyó. Köszönet és hála. illeti az anyákat, akik a gyermek- nevelés mellett a mupkapadnál, a földeken, az iskolákban és az orvosi rendelőkben is megállják helyüket. Az ő mun­kájuknak is nagy része van abban, hogy felszabadított hazánkban a pusztulás helyén új erő sarjadzik. Erőt sugároz az egész világon a Szovjetunió és a fel­szabadított országok édesanyáinak példamutatása, ebből merít erőt az a brazil anya, aki szembeszáll kizsákmá- nyolóival, hogy szülés után necsak egy napi pihenőt ad­janak. Ebből merítenek erőt a néger anyák', akik gyer­mekeiket egyenrangú emberként akarják felnevelni, ebből merítenek erőt a japán asszonyok, akiknek országában pusztított elsőízben az atom. S ebből merítenek erőt a nyugatnémet asszonyok, alkik nem engedik fiaikat ágyútöl­teléknek felhasználni. Milyen nehéz körülmények 'között, s mégis milyen elszántan harcolnak ezekben az országok­ban az anyák, ahol börtön, golyó, koncentrációs tábor jár azoknak, akik békéről, szabadságról beszélnek. Thomas Mann, a nagy német író irta: „Soha egyetlen eszmét sem sikerült még elpusztítani, amelyért tiszta szív­vel küzdöttek, szenvedtek, s meghaltak.“ Márpedig a békéért, a boldog, szabad életért milliónyi sereg harcol és számuk egyre növekszik. KÖSZÖNTSE EZ A NAP a világ édsanyáit, akik egy sorban küzdenek a legszentebb célért, a béke, az élet meg­védéséért. Köszöntse ez a nap a budapesti konferencián össze­gyűlt édesanyákat, aßeik tanúbizonyságot tesznek erejük­ről, szilárd elhatározásukról, gyermekük életének még szebbé, boldogabbá tételéért. Akik megértet ték a felhívást Most, amikor a természet is reményt adó színpompás tava­szi köntössel cserélte fel téli gúnyáját, Eger asszonyai is versenyre keltek városuk tisz­taságáért, hogy eleget tegye­nek a felhívásnak. Máris szép eredmények születtek. A Ker­tész utcai 10-es számú isko­la. a Tizeshonvéd úti óvoda szülői munkaközössége kime­szelte az arra rászoruló ter­meket és példás rendet te­remtett. A IU-as és IV-es kör­zet asszonyai házaikat kívül- belül lemeszelték, hogy ezzel is hozzájáruljanak családjuk egészségvédelméhez, és így tiszta utcával ünnepeljék má­jus elsejét. A Kisker, asszo­nyai vállalatukon belül ver­senyeznek a legtisztább üzlet és iroda címért, melyet ver­senyzászlóval jutalmaznak majd. Korántsem elégedhetünk meg azonban részleteredmé* nyekkel. Hívunk minden gyer­mekéi, családját szerető édes* anyát, asszonyt. leány!, —i csatlakozzanak mozgalmunk* hoz. Segítsük orvosainkat, akik fáradhatatlanul dől* goznak a járványok leküzdé* séért. Mi, anyák felelősek va* gyünk gyermekeink, csalá* dunk egészségéért, sok eset* ben volt már a tisztátlanság gyermekünk betegségének okozója. Versenyezzünk mind* annyian otthonunkban, gyá­rakban, üzemekben, irodák* ban, üzletekben. ORBÁN JÓZSEFNÉ, MNDSZ városi elnökség

Next

/
Oldalképek
Tartalom