Népújság, 1955. március (18-26. szám)
1955-03-27 / 25. szám
Î955 március 27. vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 Isten hátamögötti” község volt a múltban Pétervására járási székhely. Ma rendszeres autóbuszjárat köti össze a környező községekkel. A képen: indul az autóbusz, szaporán szállnak fel az utasok, hogy minél előbb Egerbe érjenek Ezután a kuiákhátraiékosok bériéinél is tartanak felülvizsgálatot A Begyűjtési Minisztérium 23/1955. B. G. M. számú rendeleté alapján a kulákhátralé- kosokat felülvizsgálják és ahol a hátralékosok földje ki volt adva részes, vagy feles művelésre, a földek művelőinél is felülvizsgálják a jószágállományt és a terményeket, nem rejtette-e el a kulák itt az állatait. Egyik ilyen vizsgálatnál Palla László tiszanánai kulák hátralékos lakásán igénybe- yehető terményt és élőállatot Bem találtak. A kulák jószágai Galambos Imre részes művelőnél voltak. Galambos Imre nevén öt hold föld van, viszont állatállománya jóval túlhaladja a földterület alapján eltartható jószágállományt: két ökör, két tehén, két egyéves üsző, egy darab öthónapos növendékborjú és három süldő van a birtokában. Az állatok túlnyomó többségben a kulák vagyonát képviselik. De nagy részük már Galambos Imre nevén szeretjei. A kulák így próbált beadási kötelezettsége alól kibújná. A tanács s a begyűjtési szervek ébersége leleplezte Palla László mesterkedéseit, s kötelezte őt beadásának — két tehén — teljesítésére. Felelősségre vonják a cukorrépa termelési szerződés ellen agitáló kulákokat A Minisztertanács határoza- ! ta kötelezővé tette a termelők részére a cukorrépa termelését, hogy biztosítsuk dolgozó népünk megfelelő cukorellátását. Tamamérán és Csányon ennek ellenére nem megy jól a termelési szerződéskötés: Tar- namérán Vig Béla, Csányon Veréb Sándor és Pádár Sándor kulákok akadályozzák a szerződéskötést. Nemcsak maguk nem kötnek szerződést, hanem még másokat is igyekeznek lebeszélni a cukorrépa termelésről. Jelentős kárt okoznak aknamunkájukkal, hiszen egy hold cukorrépa termés kiesése is pl mázsa cukorral kevesebbéit jelent. A községi tanács megindította az eljárást a szerződést megtagadó kulákok ellen. — A BM. HEVES MEGYEI FŐOSZTÁLYA sorozatosan el. követett feketevágásért, jószággal való üzérkedésért és sikkasztásért őrizetbe vette Dorkó P. Béla bt Intést 5s .Holló Józsei háekölcei k,,iákof ■ Dorkó Béla két év óta i félszeresen vágott engedély nélkül borjút, szarvasmarhát, sertést. s emellett más személyek részére is vállalkozott feketevágásokra. A BM. szervei rajtuk kívül szabadlábon hagyás mellett még hét személy ellen indított eljárást a feketevágásokban való részvétel miatt. A MEIŐKER-ügy tanulságai A nagy érdeklődéssel kísért per befejeződött. Március 19-én a megyei bíróság ítéletet hirdetett a Mezőkernél leleplezett bűnszövetkezet felett. Indig Márton volt igazgatót 11 évi, Csikász István volt főkönyvelőt 8 évi, id. Dávid Mihályt 7 évi. Kovács Sándort 8 évi, 19 vádlottat pedig 3 hónaptól 5 évig terjedhető börtönbüntetésre ítélte a Megyei Bíróság. Kemény, de jogos ítélet ez. E bűnszövetkezet tagjai évek óta sorozatosan követtek el sikkasztásokat, lopásokat, hamisításokat, csalásokat. Feladatukról teljesen megfeledkezve, csak a bűnözésnek éltek. Pedig nagy munka hárul a Mezőkerre. Ellátni az ország dolgozóit zöldségfélékkel, főzelékfélékkel és jó minőségű árut exportálni külföldre, melyért hazánk cserébe hiánycikkeket kap. A hosszú, eredményes rendőri nyomozás, valamint a másfél hétig tartó nyilvános bírósági tárgyalás alatt bebizonyosodott, hogy sok Mezőker-dolgozó letért a becsület útjáról, s a dolgozó parasztokkal való barátság elmélyítése helyett azok meglo- pásával foglalkoztak. A hamis mázsálások és vételi jegyek útján tömegével csapták be a termelőket. Azzal már keveset törődtek, hogy a bűnös ténykedések hátráltatják a termelési kedvet, zavarják a belföldi és export-kereskedelem erősödését, akadályozzák az életszínvonal emelkedését. Egyszóval hogy megrövidítik a társadalmi tulajdont. Hogy ez bekövetkezett, abban oroszlánrésze volt a vállalat igazgatójának és főkönyvelőjének, akik a társadalmi tulajdon legravaszabb fosztogatásával, eléggé el nem ítélhető magatartásukkal destruálták a nem elég szilárd erkölcsi alapokon álló dolgozókat. Így mutatkoztak a felvásárló telepeken a rejtelmes többletek. melyek az okirathamisítások tömegének segítségével pénzzé válva, Indig igazgató és Csikász főkönyvelő zsebébe kerültek. Többszáz mázsás hiány pillanatok alatt eltűnt a könyvelés és átirányítás labirintusában. Ez az igazgatói és vezetői „iránymutatás“ bíztatta a dolgozók egy részét, hogy a termelők becsapásával, a hibás mérlegéléfssí és minősítéssel tetemes összegeket sze- * rezzenek. Kovács Sándor és társai Gyöngyösön például 45 ! ezer forintot sikkasztottuk ily— módon. A termelők becsapása azonban csak egy láncszeme volt a bűncselekmény-sorozatnak. A szervezett fosztogatások sokkal inkább tudatosan a társadalmi vagyon ellen folytak. Indig volt igazgató kihallgatásakor a tanácselnök kérdésére kijelentette: „Feltétlenül tudom, mi a társadalmi tulajdon.” Tudta tehát, hogy a társadalmi 1 vagyon képezi a szocializmus építésének alapját. Ebből a vagyonból épülnek a gvárak és a bányák, városok, kórházak, bölcsődék, üdülők, hidak és vasutak, és nem utolsó sorban ez képezi a haza védelmének alapját. Tudta tehát, hogy minél jobban erősödik és növekszik a társadalmi tulajdon, annál jobban emelkedik a dolgozók életszínvonala, annál biztonságosabb a honvédelem. Ebből következik, hogy tisztában volt ázzál is, hogy aki a társadalmi tulajdonhoz bűnös kezekkel nyúl, az alapjában támadja a szocialista haza építését. Igen helyes, hogy a bíróság ezeket vette figyelembe, mikor az igazságos ítéletet meghozta, s nem adott helvt a védelem kérésének, mely a szocialista humanizmus hangoztatásával igyekezett a vádlottak bünte- . tésének enyhítését ejyérni. Érthetően világított rá‘ á bíróság az ítélet indokolásában: „A szocialista humanizmus hangoztatása jelen esetben helytelen, mert a mostani körülmények között az csak a vádlottak érdekeit szolgálja. Elsősorban azonban a dolgozó nép vagyonának, a nép érdekeinek védelmét, a társadalmi veszélyességet kell figyelembe venni.“ Tanulságos volt ez a per. S úgy gondoljuk, a vádlottakon kívül is sokan tanultak belőle. Az ítélet elveszi a kedvét azoknak a laza erkölcsű személyeknek, akik Indighez és társaihoz hasonlóan a társadalmi vagyonra emelik kezüket. Tanulságos volt ez a per olyan értelemben is, hogy megmutatta, milyen károkat rejt magában, ha nem megfelelő a munkaviszony a vezetők és beosztottak között. Indig és Csikász gyakran jártak a nosztrótelepeken, de soha nem észleltek szabálytalanságot. Hogy is vették volna észre, mikor ellenőrzésük csak abból állt — „no, hogy vagytok, — megy-e a munka?“ S emellett erkölcstelen kapcsolatokat tartottak a vállalat több dolgozójával. Ez a szellem járult hozzá ahhoz, hogy rajtuk kívül még huszonegyen kerültek a vádlottak padjára a volt igazgató „jóvoltából A Mezőker-ügy lezárult. A bűnözők megkapták, amit érdemeltek, azonban nem térhetünk napirendre az eset fölött. Nem elégedhetünk meg csak azzal, hogy a bíróság azokban az ügyekben, melyek hozzákerülnek, ítéletet hoz. Tovább is beszélnünk kell a társadalmi tulajdon védelméről, hogy minél kevesebb ilyen ’ ügyet tárgyaljanak bíróságaink, vagyis, hogy csökkenjenek a társadalmi tulajdon elleni lopások, fosztogatások. Ez valameny- nyiünk közös feladata. Végezzünk nevelőmunkát a társadalmi tulajdon védelméért. Ne csak az úgynevezett „nagy ügyeket“ adjuk át a bíróságnak, hanem minden'ilyen vétséget toroljunk meg. Helytelen és káros, hogy egyes helyeken szemethúnynak a lopások felett. Erdőgazdaságainkban a falopás mellett gyakori jelenség, hogy a kiadott jó fűrészek, balták helyett, esténként rosszak vándorolnak vissza a raktárba, s ezeket a raktárkezelő mondván: „darab — darab“, átveszi. Üzemeinkből különböző szerszámok, fogók lábalnak el, a bányákban értékes munkaeszközöket hagynak a kiaknázott vájatokbán, vagy az értékes bányafát ellopják. Gépállomásainkon gyakran tapasztalható. hogy keveset törődnek a gépek megóvásával. Cséplők, ekék, vetőgépek hevernek a szántóföldeken, ott marja őket az idő vasfoga. Sajnos, kevés jel van arra, hogy yalamit tennének ennek megszüntetésére a vállalat, üzem vezetői. Neveljük a dolgozókat a közös vagyon védelmére, ismertessük velük, hogy ezek a lopások. sikkasztások* -hanyag anyagkezelések mind kimerítik a társadalmi tulajdon elleni vétséget, akadályozzák a tervi élesítést és végső soron életszínvonalunk emelkedését hátráltatják. Vezetőink nézzenek jobban körül, amikor felelős munkahelyre beállítanak valakit. A megfelelő éberség hiányából is sok bűncselekmény ered, mint ezt a Mezőker-ügy is igazolja. Denk János és Gonda Zoltán hasonló bűntettért — mint amiért most elítélték őket — már voltak börtönben, mégis felelős beosztást kaptak a Mező- kerr.él. A dolgozók, ha észreveszik a bűntettet, jelentsék a hatóságoknak. A Mezőker-ügvben sokan ennek elmulasztásáért kerültek a büntető tanács elé. Sokkal kevesebb lenne a kár, kevesebben kerülnének a vádlottak padjára, ha minden dolgozó becsületbeli ügyévé válna a bűnözők elleni harc. Sokan, ha meglopják őket, azonnal a rendőrségre szaladnak, hogy az ellopott holmi megkerüljön. Ez helyes és jogos. Azonban legalább így kell védeni azt a vagyont is, melynek előállításában valameny- nyien résztvettünk. mely mindnyájunké. Közös érdekünk, hogy életünk szebb, gazdagabb legyen, harcoljunk hát közösen azok ellen, akik lopásokkal, sikkasztásokkal, hanyag anyagkezeléssel ez ellen törnek. Alakítsunk ki olyan közszellemet, mely kizárja a társadalmi tulajdon ellopását, elherdálását. Valósítsuk meg a bűnözők körül à társadalmi bojkottot. Lássák a tolvajok, hogy a becsületes dolgozók gyűlölete, megvetése követi bűnös tevékenységüket. Akadnak még olyanok, akik szigorúnak tartják az ítéleteket, enyhébb ítéleteket várnak egy-egy ügyben. Az ilyen helytelen nézetekkel szemben csak annyit: ha egy ember megtudja, ki lopta el tyúkját, vagy ki jár a földjére terményt lopni, amellett, hogy rendőrkézre adja, életre tartó haragot is táplál iránta. Sokkal inkább jogos tehát ez, ha az állammal, a nép vagyonával szemben történik a lopás; Az ítéletnek valóban nevelő- hatásúnak kell lenni, azonban nemcsak a bűnöst kell nevelni, hanem olyannak kell lennie. melynek társadalomnevelő hatása van. Tanultunk tehát a most lezajló tárgyalásból. Használjuk fel a tapasztalatokat a közös vagyon védelmében. — Minden erőnkkel harcoljunk a fosztogatók, sikkasztok, pazarlók ellen, erősítsük, gyarapít- suk a közös tulajdont, szocialista hazánk építésének, életszínvonalunk megtartásának és emelésének egyik nagy gazdasági alapját. Bódi János Meddig tart még a kutákparadicsam Abasáron ? / (Tudósítónktól) Alaposan bemelegszik a motor, mire az autó felkúszik az abasári partokon. Vannak, akik életükben csak egyszer mennek Abasárra, mert névnapra, esküvőre, vagy más rendezvényre jó abasári borhoz akarnak jutni. Mások szőlőoltványt vásárolnak, ezért jönnek ide. De ha az ember naponta megjárja az utat Gyöngyöstől Abasárig, akkor sem tud betelni a környék szépségével. Mindig szívesen jön ide. Hogy valóban a határ szépsége-e, vagy az aba- sári emberek barátsága oly vonzó, — nem lehet tudni. Talán mind a kettő, mert Aba- sárhoz úgy hozzátartozik a mézédes szőlő, a tüzesitalú bor, a fiatalok és öregek víg kedélye, akár táncmulatságokhoz a muzsikaszó. Ebből a jókedvből fakad az a határtalan szorgalom, mellyel lakóik az új szőlők telepítéséhez és a régiek pótlásához kezdtek. De a nagy szorgalomban — teljesen figyelmen kívül hagyták a kulákok munkáját. Márpedig azok sem tétlenkedtek; Igaz. hogy a felszabadulás óta szájukban tartották a zablát, de az utóbbi időben tért hódított az osztálybéke politikája, s nem látták veszélyesnek azt. hogy az egyik szőlőoltvány- termelő szakcsoportot a kulákok özönlik el. És még egy másik veszély: a szőlőoltvány és facsemete forgalmi vállalat abasári kirendeltségének vezetőségében a régi rend levitéz- lett hívei ülnek. De vegyük sorban. 1954. november 1-én Abase ron megalakult az .,Egyénileg gazdálkodók szölőoltványt termelő szakcsoportjaMár az alakulás napján 86 tagja volt és létszámuk szinte naponta növekedett. A csoport elkövette azt a nagy hibát, hogy szélesre tárt kapuin a becsületes dolgozó parasztok mellett a kulákságot is beengedte. Szabó István kulák kérte először a felvételét, akit „filléres“ néven ismernek a községben. Szabó szoléit és földjeit másokkal dolgoztatta, ő maga meg kupeckedett a szőlőoltványokkal. Pénze bőven volt, mégis csak akkor vásárolt a kisemberektől oltvány- veszőt, amikor azok megszorultak. Fillérekkel fizette ki őket. Filó József közismert ku- peckedő kulák is kapva kapott a jó alkalmon. Felszabadulásunk előtt az egyszerű kisemberekkel szóba sem állt, most pedig az összetartozás politikáját hirdetve a csoportba lépett. De milyen érdekes ez a belépés! Mert van egy másik csoport is — és abba is belépett! Gondolva. így két legyet üthet egy csapásra, hiszen államunk jó áron vásárolja meg az oltványt, s a termelőket ellátja nyersanyaggal. Nem volt neki elég a haszon egy helyről, két oldalról is húzta. Példáját Tóth János, a község leggazdagabb embere is követte, akinek kupecsága messze földön is hires volt. A felszabadulás előtt már addig jutott, hogy garázst épített, mert teherautót akart vásárolni a potom áron összevásárolt oltványok szállítására. Nem akart alábbvaló lenni társainál, hát ő is belépett a másik csoportba is. Szabó István kulák magával vitte két vejét is a tsz-be, sőt az egyik, Ferenci János, a Szőlőoltvány és Facsemeteforgalmi Vállalat abasári kirendeltségének pénztárosa lett. A dolgozó parasztoknak hízelegtek és a megbékélésről beszéltek. Meg is lett az eredménye. Egy pár kulák még a vezetőségbe is bejutott, sőt maga az elnök. Szabó Miklós is kulák. Hogy a rossz lelkek hibát ne kereshessenek a munkában, megtűrték maguk mellett Rostás Kálmán és Takács Mihály dolgozó parasztokat is. Kibővítették a vezetőséget és még Pálinkás István, a tanácselnök neve is a vezetőség listájára került. A községben még egy oltványtermelő gazdakör működik. amelynek tagjai egy-két kuláktól eltekintve, becsületes dolgozó parasztok, közel 300-an. A kulákok úgy tervezték, hogy egyesítik a két szakkört, majd egységes vezetőséget választanak, s irányításuk alá vonják az egész községet. Az értékesítést pedig kiterjesztik. Senkinek sem kell az oltványát másnak adni. mint a vezetőségnek, meivnek tagjai készpénzzel fizetnek. Máskor is előfordult, hogy a kulákok terveztek, de a tervük nem sikerült. Így lett ez most Abasáron is. mert bármennyire is függetlenítették magukat az illetékes szervek éberségétől. a nép nem aludt, s észrevette mesterkedéseiket. És most nézzük meg a Szőlőoltvány és Facsemete Forgalmi Vállalat abasári kirendeltségét. mindenekelőtt bemutatom a vezetőség tagjait. A kirendeltség vezetője Sza- lóki Imre volt uradalmi főintéző. lmok, Léman Ottó volt földbirtokos. Üzemgazdász Tolnai Dezső, volt horthysta tábornok: adminisztratív munkatárs Pajor Bertalan horthysta százados, volt körzeti leventeparancsnok. Pénztárosuk: Ferenci János kulák, a termelési felelős Izrael Gergely templombíró és az egyháztanács elnöke. A kirendeltségnek az a feladata, hogy szakmailag és anyagilag irányítsa, s ellenőrizze az abasári szőlőoltvány- termelést. Amikor megalakult a szakcsoport, s Szalóki vezérkara tudomást szerzett a kulákok beözönléséről. jóleső érzés kerítette hatalmába. Nyomban elhatározták, hogy mindenekelőtt a kulákok kapják a legjobb alanyvesszőket, és annyit, amennyi nekik szükséges. Maga Szalóki volt az első, és 15 ezer szőlőoltvány készítéshez szükséges anyagot kör weit el macának. ■A,z abasári Űj élet TSZ éves tervében ez szerepel: „60 000 darab oltványt készítünk, mert ezzel is hozzá akarunk járulni országunk szőlökultúrájának felvirágoztatásához.“ Az igénylést idejében közölték Szalókiék- kal, mégis csak 40 ezer alanyvesszőt utaltak ki részükre. Amikor Kiss elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályának agronómusa közbelépett, Szalóki nagykegyesen a sajátjából még leadott 5000 darabot a csoportnak. A Haladás II. típusú tszcs 40 000 oltvány helyett 30 000 kapott és csak a mezőgazdasági osztály köz-- belépésébe adták oda a többit is. A visontai Petőfi TSZ-hez szállított oltványoknak pedig a 27 százaléka hasznavehetetlen. Amikor ezt közölték Szalóki- val. „úriemberhez méltóan“ így mosakodott: „nem gondolják talán az elvtársak, hogy becsapom magukat, hiszen én is visontai vagyok .. „Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegény parasztságra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosztály vezető szerepéről és a munkás-paraszt szövetséa céljairól: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó Darasztsáe szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget hasznos tartalmától, s gyakorlatilag csak a kulaksa^nak használna“ — hangzik a Központi Vezetőség határozata. Ez történt Abasáron is. A párt és a hazafias erők nem harcoltak a kulákok ellen és ezzel a kulákságnak használtak. Ki tudja, mi lett volna a játék vége, ha a nép és a becsületes párttagok nem pillantottak volna e „szentszövet- ség‘‘ kártyájába. Ha továbbra is tűrnék hatalmi törekvéseiket. Igaz, hogy Frank elvtárs, a párttitkár mossa kezeit és a felsőbb segítséget, várja. Pálinkás elvtárs. a tanácselnök pedig nem tud arról, hogy neve a kulákvezetőség neve mellé került. Szerinte csak a vezetőséget kell kicserélni. A népfront bizottság elnöke pedig. aki szintén a vezetők között volt és tanácstag is, visszaélve választóinak bizalmával, ahelyett, hogy harcolt volna a kulákparadicsom ellen, maga is segítette annak kiszélesítését. Ezzel a megbékélés politikáját hirdették, amelyet a csírájában szét kellett volna zúzni ok. Még a Központi Vezetőség határozata után sem néz- tek körül, hanem tokba bújtatott emberek módjára szemlélték az eseményeket, nem tudva, mit tegyenek. Pedig egyszerű a feladat: az abasári gazdakört és a szakcsoportot meg kell szabadítani azoktól az emberektől, akik nem oda-> valók. Ehhez a csoportba lévő becsületes dolgozók segítsége is szükséges. A megtisztogatott gazdakört pedig segíteni kell további munkájában, hogy ta.giai minél előbb és iobban boldoguljanak. Er ki János
