Népújság, 1955. február (10-17. szám)

1955-02-24 / 16. szám

1855 február 24. csütörtök NéPUJS^fttfi (Æêmutti FARKAS JÓZSEFNÉ meg­állt a krumplisor közepén, kér­ges kézéi riadtan kalimpáló szívéhez szorította. A korai munkában, nyomorban össze­töpörödött testén fájdalom rángása futott keresztül. Elké- külö ajkán nehezen szakadt a lélegzet. Fulladozva kapko­dott levegő után. Kezéből ki­hullott a kapa. Míg hazafelé vánszorgott, egy gondolat for­gott fejében : most már meg­halok. Mi lesz a gyerekekkel, árván maradnak. Nemsokára már az ágyból sem tudott fel­kelni. Maroknyira fogyott ar­cát a párnába temette, ne lás­sák gyermekei sűrűn pergő könnyeit. A körzeti orvos ag­godalmasan hallgatta az ütem- telen, szaggatott szívhangokat. Nehézkesen állt fel az ágy szé­léről. hogy javaslatát papírra vesse: kérem Farkas József né káli dolgozót az egri II. sz. kórházba kivizsgálásra felven­ni és alá az ismert orvosi sza­vak: EKG, mellkasröntgen,' vérsüllyedés. így került 1954 tavaszán Farkas Józsefné Egerbe, a II. számú kórházba, ahol rajta kívül már nagyon sokan biza­kodva vártak a gyógyulásra, az újuló életre. Dr. Póka László sebész fő­orvos íróasztalán külföldi or­vosi folyóiratok, könyvek hal­mozódnak. Szivkórtan, Szív­műtétek, Nagyéri műtétek. Mellkassebészet — ezt olvas­hatjuk orosz, francia, német és angol nyelven. A könyvek mellett töméntelen rajz, met­szet, jegyzet, röntgenfelvétel. Két év nagyszerű, hatalmas munkája ez. Ennyi ideje ké­szült a sebészet, gyermekgyó­gyászat s belgyógyászat, hogy megkezdhessék Budapest és Pécs után Egerben is a szív­műtéteket. A három œztàly főorvosaiból, orvosaiból való­ságos „szívbrigád“ alakult, mindnyájan hosszú időt töltöt­tek tanulással, elméleti foglal­kozással, résztvettek Littman budapesti és Kudász pécsi pro­fesszorok műtétjein, jegyez­tek és figyeltek, szinte agyuk­ba fényképeztek minden moz­dulatot. Egy gondolat heví­tette mindnyájukat. Gátat vetni ennek az elhatalmas­kodó népbetegségnek, amely nagy mértékben szedi áldoza­tait, hiszen a reumatikus szív­megbetegedések száma orszá­gunkban 30 ezernél is több. Kérelmek futottak az egész­ségügyi minisztériumhoz, al­tatógép kellene a szívműtéthez — elküldték. Dr. Póka szám­talanszor megtette az utat Eger és Budapest között, hogy személyesen ellenőrizze egy- egy műszer elkészítését. Két évnek ez a szívós munkája — sokszor harca a kételkedők­kel, gáncsoskodókkal — végre meghozta gyümölcsét. Egy na­pon a főorvos biztató szavak­kal hajolt az élettől megfáradt, súlyos beteg Farkasné fölé. — Farkas néni. vége a szenve­désnek — készülődjön, egy hét múlva új asszonyt faragunk magából, még táncolni is fo­gunk a lánya lakodalmán. S ELÉRKEZETT a nagy nap. A máskor olyan csendes osztályt mintha kicserélték volna. Ápolónők, műtősök, or­vosok szaladgáltak. Az orvosi szobában a nemrég Pécsről ér­kezett Kudász József profesz- szort seregük körül az orvo­sok. Pillanatok alatt a kérdé­sek pergőtüzébe kerül. „Ide­gen“ osztályok orvosai néznek be csak egy pillanatra, azután ott is maradnak és figyelik a professzor szavait. Kedves hu­morával mesél a régi egri is­potályról. jóízű történeteket régi tanárairól, érdekes élmé­nyeket a moszkvai egyetemről. De ismételten egy szóhoz tér vissza, a szívműtéthez. Ö ma­ga már 1948-ban végzett kí­sérleteket és 1952 óta rendsze­resen operál. — Fiatal orvos kérdi: — Hány szívműtétet vég­zett? Kudász professzor már nem tudja pontosan. Talán sza­zat vagy többet is — adja meg a feleletet. Halmos Béla belgyó­gyász főorvossal régi emlékek­ről beszél. Az ócska kórházról, melynek még rozoga falépcsői voltak. Arról, hogy hiába je­lentkezett ő, az egri tanító fia annakidején OTI körzeti orvosnak, nem kellett, nem volt rá szükség. És ma egyike a leghíresebb magyar orvosok­nak. KÖZBEN FOLYNAK az elő­készületek. A műtőben siste­regnek az óriási sterilizátorok. Farkas néni még egyszer rönt­genvizsgálat alá kerül. — Itt és itt — fut végig Kudász professzor ujja a lemezre ve­tített szív beteg csíkján. Tisz­tán látszik a bal pitvarkamra szűkülete. Ellenőrzik az előző napi felvételeket, még egy utolsó, félig szívott cigaretta, s indulnak öltözni, bemosakod- , ni. Dr. Török Endre, a se­bészfőorvos tanítványa az al­tató orvos. — Ellenőrzi a gé­pet, kicseréli az elhasznált oxigénpalackokat, körülnéz, minden rendben van-e. Erzsé­bet nővér a főműtős, a hatal­mas sterilizátorból kivett mű­szerek fölött tart seregszemlét. A folyosókon a járóbetegek fülelnek izgatottan, honnan csíphetnének el egy-egy szó­foszlányt. Orvosok jönnek- mennek injekciós tűkkel. A fiatal orvosnő vért készít elő. Á B csoportot keres a transz­fúzióhoz. A műtős Farkas né­niért megy, mint pelyhet eme­li a könnyű testet a tolókocsi­ra. Szobatársai még biztatóan utánaszőlnak. —' Farkas néni csak nyugodtan, gondoljon a gyerekekre, ő értük legyen erős. Farkas néni szájában már a gumicső, ezen keresztül kapja az altatáshoz szükséges oxigénnel kevert étert az al­tatógépből. Dr. Török Endre szeme a mérőn van. Dr. Hal­mos belgyógyász főorvos is segédkezik az altatásnál. A vérnyomást és érverést ellen­őrzi. Nemsokára jelentik: a beteg alszik, a vérnyomása 110. Most belépnek: dr. Póka és dr. Kudász, az asszisztáló fiatal dr. Szabó Lászlóval. El­helyezkednek a műtőasztal lá­bánál a transzfúziót végző or­vosok is. Az orvosok arcából a maszk alatt csak a szemüve­gek villannak. A beteg izolál­va van, csak a felnyitandó rész piros csíkja tűnik elő a fehér lepedők alól, s a hatal­mas műtőlámpa fényénél meg­kezdődik a nagy műtét. A fia­tal orvosok lélegzetvisszafojt­va figyelnek, az altató 1 orvos szeme a beteg arcán, keze a gépen. Dr. Póka fellép a zsá­molyra, a beteg fölé hajlik, szeme még egyszer összekap­csolódik dr. Kudászéval és a szike, a keskeny pengéjű se­bészkés, már végigszalad a ki­jelölt határon, a mellkason. A csendben csak rövid szavak hangzanak. Az orvos szava a műtősnőhöz. Szinte hihetetlen, hogy Erzsébet nővér milyen villanásnyi idő alatt nyújtja a kért műszereket az operáló dr. Pókának, s a most segédkező Kudász professzornak. A beteg lélegzése szabályos, a vérnyo­más kielégítő — időnként je­lenti az altatóorvos, s megtöri a végtelen csendet. A transz- fúziós gépien apró cseppekben pereg az életet adó vér. Néha- néha injekciós tű hatol a gu­micsőbe, ezen keresztül eme­lik a vérnyomást. A hetedik és nyolcadik bor­da közt áttörik az izmokat. Az elektromos kés pillanatok alatt állítja el a vérzést. Dr. Póka szeme feszülten figyeli a be­teg mellkasát. Ujjait szinte nem látni, boszorkányos gyor­sasággal csipeszei, lefogja az ereket. MEGNYÍLT a mellkas. A tüdő előtűnik, itt egy pillanat­ra összenéznek az orvosok. Dr. Szabó szeme kérdően szegező­dik a főorvoséra. A tüdőn ösz- szenövést találnak. Le kell fej­teni. Ez egy kicsit meghosszab­bítja a műtétet. Most látható­vá válik a szív, a kicsi, meg­gyötört asszonyi szív, a sok- sok szenvedés, nyomor, kese­rűség áldozata. A KÉT ORVOS együtt járt egyetemre, valamikor együtt izgultak a kollokviumokon, a szigorú debreceni Hüti pro­fesszor előtt. Azután útjaik el­váltak, hogy most mindketten egy beteg szív fölé hajolva életet mentsenek. Most — most, — suttogás fut végig az orvosok között. Dr. Póka a fülcsefogót kéri, az altató or­vos jelent, vérnyomás 85, in­jekció fut a vérbe, az embó­lia veszélye fennáll, dr. Szabó Póka főorvos gyors utasításá­ra leszorítja a nyak! ütőeret, hogy vérrög ne hatolhasson az agyba. S most a nagy pillanat következik. A főorvos gumi­kesztyűs keze behatol a szív­be, kitágítja a szűkületet és bőségesen áradóan megindul a vér a szíven keresztül. Az altató orvos felkiált: nagyszerű, a vérnyomás: 145, a pulzus: 150. Indul a vér, szétfut a kicsinyke, eltörődött testen. SIKERÜLT a műtét. Dr. Pó­ka és dr. Kudász szeme össze­villan — mint egy kézfogás. De nem lehet megállni. Tam­pon, varrat, csipeszek, villám­gyorsan húzódik össze a vágás, már ismét a tüdő látszik, majd a bordák, a gumicsövön folyik a felesleges vér.'Varrat- var­rat után, légmentesen zár a seb. S most lehullnak a gumi­kesztyűk, felegyenesednek a másfélórája hajlott hátak. El- ernyednek az izgalomtól meg­feszített izmok. Zsongás tölti be a csendes műtőt. Sikerült, sikerült — hangzik innen is, onnan is. Egerben is elindulhat a szívműtétek sorozata, ezer és ezer ember válik újra mun­kaképessé. Nem volt hiába­való a sok áldozatkész tanu­lás, munka, fáradság, győzött az orvos tudása. Életet adtak, új életet Farkas Józsefnének, a káli parasztasszonynak. A beteg nyugodtan lélegzik. Az orvosok kivonultak, leke­rülnek a maszkok, mosolyog­nak a szemeli, kemény kézfo­gásokat váltanak. Kudász pro­fesszor dr. Póka vállát vere­geti szeretettel, elismeréssel. Ügy mint diákkorában, mikor sikerült a kollokvium. Az orvosi szobában már zsong a beszéd, mindenki él­ményeit meséli, ki mit és ho­gyan látott, érzékelt, a fiatal orvosok szinte szomjasan le­sik a szavakat. Dr. Halmos Béla belgyógyász főorvos, aki most az altatásnál végzett igen fontos munkát, azt fájlalja, hogy semmit sem látott a mű­tétből. A szülész főorvos elis­meréssel adózik a sebészetnek, érdeklődik, megnézegeti a kü­lönleges új műszereket. Ku­dász professzor forró feketéjét kortyolgatja, kicsit mosolyog­va hallgatja a beszélőket, mindezt már ismeri. A jövő hónapban talán a debreceni klinikát látogatja meg, hogy segítsen, átadja tapasztalatait. Valaki megkérdi dr. Pókát, nem volt-e nagyon izgatott? A főorvos mosolyog. Huszon­három éve operálok, de min­den műtétnél újból és újból átélem az aggodalmat a beteg életéért, de izgatott sohasem vagyok, csak akkor, ha fiatal tanítványaim operálnak és én asszisztálok. A fiatal tanítvá­nyok, dr. Török és dr. Szabó nagyszerűen megállták most is a helyüket biztos kézzel, ki­váló tudással segítettek. Be-be- jönnek az orvosi szobába uta­sításokért. Farkas néni külön szobába kerül, mellé ápolónő, minden 1 tehetőségre oxigén­palack és gyógyszerek. * KINT AZ UTCÁN szélesen árad a februári nap. Hóvirá­got árul egy öreg nénike, gye­rekek tódulnak ki az iskolák kapuin, fiatal anyák tolják a kocsikat, szerelmes pár a bú­torüzlet kirakata előtt, motor száguld az úton. a Dohány­gyár szirénája ebédre dudál. Zeng-zsong — forr az élet, a kedves, szép, nagyszerű élet, amelyet most ezen az egy­szerű szürke hétköznapon ad­tak vissza a sebészkezek Far­kas Józsefnének, örök ünnep­ként vésve emlékezetébe feb­ruár 17-ét. Törös Károlyné A BÉKE ŐRE Harminchét esztendővel ezelőtt, 1918. február 23-án Narvánál és Pszkovnál a szovjet seregek megver­ték a technikailag hatalmas fölény­ben lévő németeket. Megmentették a forradalmat s azóta ez a nap, feb­ruár 23-a, a Szovjet Hadsereg szüle­tésnapja. Az intervenciósok ellen aratott győzelmek óla a Szovjet Hadsereg kiváló technikával felszerelt, tapasz­talt hadsereg lelt. A Szovjet Hadse­reg a második világháború füzében, a német, olasz és japán fasiszták elleni honvédő háborúban bizonyí­totta be harckészségét és legyőzhe­tetlenségét. A Szovjet Hadsereg Sztálingrádtól Berlinig üldözte a hit­leristákat, a szovjet harcosok oda­írták nevüket a Reichstag falára, az Unter den Linde nen kísérték a fel­tartott kezű német hadifoglyokat, a Távol-Keleten szétzúzták a milliónyi japán Kvantung-hadsereget. A szov­jet katonák szabadították fel a mi városainkat, hazánkat. Az amerikai imperializmus fegy- vercsörtetéssel, atomfegyverekkel fe­nyegeti a népeket. A Szovjetunió a vitás nemzetközi kérdéseknek békés úton való rendezéséért küzd, de ugyanakkor kijelenti: ha az impe­rialisták kezüket mernék emelni a szocializmus országára, a Szovjet Hadsereg erős ököllel sújtana, az agresszorra! Egy újabb világháború a kapitalista rend pusztulását ered­ményezné. A Szovjet Hadsereg biztosan áll a béke őrhelyén. Szövetségesei, bará­tai: a népek, a kínai paraszt, a ma­Szovjet tengerészek. gyár esztergályos, a marseillesi dokkmunkások, az in­diai riksák, — mindazok, akiknek drága a béke. A mi hadseregünk példaképének tekinti a dicső szovjet sereget és ápolja a vele való fegyverbaráísá- got. Katonáink tanulnak a szovjet haditudományból, igyekeznek hasonlóvá válni a Matroszovokhoz, Gas- tellókhoz és Kozsedubokhoz. A Poroszló-Kétútközi lami Gazdaság vezetősége fel- szabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére a megye minden állami és tangazdaságának vezetőségét sajtóterjesztési versenyre hívta. Vállalta, hogy március 20-ig az aktívák be­vonásával 50 dolgozót szer­veznek a pártsajtó elöí.zeve­sére. A Dormándi Állami Gazda­ság vezetősége elfogadta a versenykihívást és vállalta, hogy március 20-ig 60 előfize­tőt szerveznek a pártsajtó ol­vasására. A versenykihívást a Két- útközi Állami Gazdaság ré­széről Góczán elvtárs igazga­tó, a Dormándi Állami Gazda­ság csatlakozását pedig Fejes János elvtárs igazgató írta alá. ★ A DISZ megyebizottság agit.-prop. osztálya értékelte a városi és járási bizottságok között folyó Szabad Ifjúság sajtóterjesztésének munkáját., A január havi legjobb ered­ményt a hatvani járás érte el, s elnyerte a DISZ MB vándor­zászlaját. A városok között Eger, a járások között pedig a péter- vásári és gyöngyösi ért még el jó eredményt. Minden dolgaiéhoz juttassuk el a párt szavát ál „Legyenek jó feleségek, gondos anyák" — Bensőséges ünnepségen emlékeztek meg Egerben az MNDSZ megalakulásának 10. évfordulójáról Az egri Dózsa filmszínház­ban pénteken este bensőséges ünnepség keretében emlékez­tek meg az MNDSZ fennállá­sának 10. évfordulójáról. Az ünnepségen a meghívott ven­dégeken kívül a megye leg­jobb MNDSZ aktívái, élenjáró nő dolgozói vettek részt. 500 részvevő előtt Papp Sándor- né, a megyei tanács elnökhe­lyettese mondott megnyitó be­szédet, majd Árvái Dezsővé, az MNDSZ megyei elnöke mondotta el ünnepi beszédét. Beszéde kezdetén a 10 év távlatára tekintett vissza. El­mondotta: 1945 örökre eltöröl­te a múltat, elhesegette a nyomor károgó varjait a ma­gyar földekről. A győztes szovjet seregek felszabadítot­ták országunkat az elnyomók­tól. A földeken megindult a munka, eltakarítottuk a ro­mokat, a lerombolt üzemeket a munkások újjáépítették. Ebben a hősi korszakban a felszabadulás utáni nehéz években nagy szerepük volt az asszonyoknak a segítség- adásban. Megalakult a Ma­gyar Nők Demokratikus Szö­vetsége, amely soraiba tobo­rozta az asszonyokat a párt politikájának megvalósítására, az asszonyok jogainak tettek­ben való véghezvitelére. Hősi küzdelmet folytattak az asszonyok mindjárt az első hónapokban a gyermekek megmentéséért, a járványok leküzdéséért. Egymásután ala­kították meg az MNDSZ asz- szonyok a napköziotthonokat. Az elhanyagolt iskolák, a szegényes felszerelés gátolta a gyerekek tanulmányi előme­netelét. Ezért az asszonyok önkéntes munkával, fáradsá­got nem ismerve, hozták rendbe az iskolákat. Harcol­tak a nevelés tartalmának megváltoztatásáért is. A pe­dagógusokkal együtt vitatták meg a nevelés kérdéseit. Szü­lői munkaközösségek jöttek létre, megindult az „építsük- szépítsük iskolánkat" mozga­lom. Beszédében a továbbiakban megemlítette, hogy a felszaba­dulás legnagyobb mértékben a nőket szabadította fel. A szocializmust építő országunk­ban á nő egyenjogú a férfi­vel. Az asszonyok éltek is jo­gaikkal, mindenütt ott voltak a férfiak mellett a munkában is. A megyénkben is számos nő van vezető funkcióban. Az egri Dohánygyárban 48 női sztahanovista van Ahhoz, hogy az asszonyok éltek egyenjo­gúságukkal, az MNDSZ is hozzájárult hosszú. szívós ne­velő munkával. Árvái elvtársnő ezután az elkövetkezendő idők felada­tairól beszélt. — Az ország ügyének előbbrevitelébeh — mondotta — nagy szerepe van a háztartásban dolgozó asszo­nyoknak. Az ország azt várja tőlük, legyenek jő feleségek, gondos anyák, neveljék forró hazaszeretetre, becsületre gyermekeiket. Tegyék derű­sebbé a magyar otthonokat, mosolyukkal, gondoskodásuk­kal, jóízű főztjeikkel. A férfi a munkából a családi otthon­ba siet vissza. Nagyon fontos az, hogy az asszony otthon mivel fogadja. Érdeklődjön munkája iránt. így jobb mun­kára ösztönözheti férjét, s ez az egész család érdeke. A fa* lun az asszonyok törődjenek a gazdasággal a ház körül. Ab­ból sokmindent ki lehet hozni a konyha részére. De törődje­nek többet a tsz-ekkel is, ve­gyék ki maguk is részüket a munkából. Mint a kiskörei Dó­zsa TSZ-ben, ahol 99 asszony dolgozik és közülük 22-en 200— 400 között teljesítették munka­egységüket. De vegyenek részt a háziasszonyok a köz­életben is, hallassák szavukat a tanácsok nyílt gyűlésein. Az országot érdekli a háziasszo­nyok problémája, mert az or­szág gondja sok kis magyar család gondjából tevődik össze. Ezután rátért az asszonyok­nak a békeharcban való fel­adatára. A nők alkotják — mondotta — az emberiség fe­lét, a békeharc esélyei tehát nagy mértékben függenek a nők magatartásától. A béke­mozgalom eddigi eredményei­hez nagyban hozzájárultak a világ asszonyai és leányai, köztük a magyar nők is. Eb­ben a nagy küzdelemben pél­dát mutatnak a hős szovjet asszonyok. Nekünk, magyar nőknek a szovjet asszonyok mögött a helyünk. Lelkesítsen bennünket az ő példájuk. Befejezésül kérte: a magyar nők, Heves megye asszonya) és lányai minden erejükkel, tudásukkal segítsék az ország nagy céljainak elérését. Árvái Dezsőné elvtársnő szavai után felavatták az MNDSZ zászlóját, majd Cso- hány Gabriella költőnő mond­ta el versét. -*ína kultúrmű* sorban gyö födhetett aí egybegyült közönség. Hír: Az egri II. sz. kórházban dr. Póka László sebész fő­orvos sikeres szívműtétet hajtott végre Farkas Józsefné káli parasztiasszonyon. Ez a műtét Egerben az első volt. Menjünk végig azon az úton, míg eljutunk eddig a hírig, ismerkedjünk meg az előzményekkel, az áldozatos, kemény, fá­rasztó munkával eltöltött órákkal, napokkal, hetekkel, míg a rádió, sajtó ország-világszerte szétröpíthette ezt a szűk­szavú, de tettekben nagyszerű hírt, amely hazánk orvosainak hírnevét öregbítette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom