Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-20 / 6. szám

3 NÉPÚJSÁG 1955 íartuár 20. es5tSrt8fc. Megyénk fiataljai a DISZII. kongresszusára készülnek Küldöttválasztó taggyűlés í)j lőrinci alván Ha valahol a DISZ gazdája a fiataloknak, hát Ujlőrinefal- ván az. S hogy lehet falun is jó DISZ-életet teremteni, ar­ra legjobb példa Ujlőrincíalva. Nem véletlen kapták meg a já­rási pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját az elmúlt év­ben: becsülettel megdolgoztak érte. Éppen ezért nagy várakozás­sal tekintettünk mi, a járási DISZ-bizottság tagjai is a kül­döttválasztó taggyűlésre. Mert az újlőrihcfalvaiak mindig ki­rukkolnak valamivel. S a vá­rakozásnak ezúttal is meglett a gyümölcse. A !község fiataljai ismét nagy fába vágták a fej­széjüket. Kezdem mindjárt a beszámolóval, melyet Rajna József DISZ-titkár ismertetett. Legtöbb szó a mezőgazdaságot érintő problémákról esett: no meg arról, hogyan műveljék meg azt a három hold földet, melyet a „díszeseknek“ adott a tanács a tartalék területből. A beszámoló után olyan vi­ta kerekedett, hogy majd le­késtem a poroszlói kilencórást, pedig kerékpárral voltam. Sze­rencsémre a vonat félórát ké­sett. S megírom úgy, ahogy volt; nem is tudtak megegyez­ni. Mert az egyik kendert, a másik dinnyét, a harmadik meg kerti veteményt akart a három hold földbe. Volt, aki a kukorica mellett kardosko­dott. Egyben azonban meg­egyeztek: a három hold földet gazdaságosan megművelik, mert a termés árából a lányok­nak varrógépei kell venni az ősszel, a fiúknak meg zenefel­szerelést. Végül is arra jutot­tak, hogy a legközelebbi tag­gyűlésen „konkretizálják a kérdést“. Persze, másról is vitáztak a fiatalok. A DISZ-életről és más dolgokról is sok szó esett: s a legnagyobbról, a megyei felhívásról, mely az alábbiak­ban van pontokba foglalva. Április 4-re és a DISZ II. kongresszusára a fiatalok az alábbiakat vállalják, s egyben versenyre hívják a megye DISZ-szervezeteit. Felhívás a megye DISZ-szervezeteihez 1. Március 31-ig a községben egy katasztrális holdon a par­kosítást a DlSZ-szervezet tár­sadalmi munkával elvégzi. A parkosításhoz szükséges anya­got a tanács biztosítja. 2. A szervezet a legeltetési bizottság irányításával elvég­zi a legelők tavaszi karbantar­tását (boronálás, tövisirtás és 20 kh. szervestrágyázás). Ezen­kívül ebben az évben halasta­vat létesítünk a község hatá­rában. 3. A tartalékterületből ka­pott három katasztrális holdon március 31-ig elvégezzük a ta­vaszi talajelőkészítő munkát, s a földdel úgy gazdálkodunk, hogy példa legyen a község la­kosságának számára. A jöve­delemből varrógépet és zenefel­szerelést veszünk. 4. A helyi népfront-bizottság­gal közösen megalakítjuk a gazda- és olvasókört, valamint április 4-re egy színdarabot ta­nulunk be. 5. Mi egyénileg dolgozó fia­talok vállaljuk, hogy 200 kh-on elvégezzük a fej-, vagy a felültrágyázást, a saját lege­lőnket is karbantartjuk és tíz holdat trágyázunk. Lényegében ez volt a hatá­rozati javaslat is. Ezután ke­rült sor a küldöttek megvá­lasztására. Küldöttek lettek a járási DISZ-értekezletre: Raj­na József DISZ-titkár, Ragó Márton tanácselnök és Barócsi Ernő vezetőségi tag, máskülön­ben Ernő bácsi — így hívják a fiatalok — mert jóval köze­lebb van a harminchoz, mint a húszhoz. Török Péter, a DISZ füzesabonyi járási bizottság titkára. Minden fiatal ilyen összejövetelre vágyik Erre a küldöttválasztó DISZ- gyülésre már hetek óta ké­szült Párád ifjúsága. Szükség is volt a felkészülésre, hisz az ifjúsági szervezet vezetősége ezen a gyűlésen adott számot egészévi munkájáról; eredmé­nyeiről, hibájáról. A DISZ aktívái hetekkel a gyűlést megelőzően beszéltek a fiatalokkal, megvitatták a problémákat, ismertették a kül­döttválasztó taggyűlés jelentő­ségét és meghallgatták véle­ményüket. elgondolásaikat. Az alapos előkészítő munkának nem maradt el a sikere. Pén­teken délután több csoportban jelentkeztek a fiatalok, hogy helyiségüket feldíszítsék, ötvennégy tagot számlál a parádi' DISZ-szervezet, mégis az ünnepi taggyűlésre 95 fia­tal jött el. Vérségi elvtárs örömtől csillogó szemekkel tarthatta meg a vezetőség be­számolóját, ismertethette a sokrétű tervet, melyet a fia­talok célul tűztek ki. Beszélt arról, hogy a diszisták elsőnek jelentkeztek az árvízkárosul­tak megsegítésére indult gyűj­téshez, lelkes agitátorai voltak tanácsválasztás idején a nép­front-programnak. Nem kicsinyek terveik sem. Nagyobb kulturális rendezvé­nyeket akarnak szervezni, ének-, tánc- és egyéb szakkö­rök indításával, farsangi karnevált rendeznek, sakk-, pingpong- és síversenyt szer­veznek, tavasszal rendbehoz­zák a futó. és MHK-pályát, színpadot építenek és versenyt indítanak a tiszta udvar moz­galomért. De sorolhatnánk to­vább azokat a szép elgondolá­sokat, melyeknek megvalósí­tásáért, a második DlSZ-kong- resszusra készülve harcolnak a parádi DISZ-fiatalok. A jó szervezőmunkát dicséri ez, hogy a küldöttválasztó tag­gyűlésen résztvettek a község vezetői, az ifjú kommunisták, de elmentek oda a szülők is, hogy bejelentsék segíteni aka­rásukat, támogatásukat a fiata­lok ügye iránt. A felszólalások azt igazol­ták, hogy a fiatalok lelkesen kapcsolódnak be a tervek meg­valósításába és újabb terveket kértek a DISZ programjába felvenni. Ezek közül legélet­revalóbb Kivés Vince javasla­ta, lövészkörök létrehozásáról. A megjelent fiatalok, diszis­ták és DISZ-en kívüliek közö- een javasoltak öt fiatalt a já­rási küldöttgyűlésre, akik kép­viselik a község lelkes ifjúsá­gát. A DISZ-gyűlés, mivel a fiatalok közös erővel készítet­ték elő, jól sikerült. Minden fiatal hasonló összejövetelre vágyik, ezt igazolja az is, hogy közvetlenül a taggyűlés után 12 fiatal kérte felvételét » DISZ-be. A parádi fiatalok jó úton ha­ladnak a falu ifjúságának ne­velésében. életér ek kielégítésé­ben, s megvan a biztosíték ar­ra. hogy falujukban fellendül­jön az ifjúsági élet. Megtalál­ják a fiatalok szórakozásukhoz a lehetőséget, tanulásukhoz az alkalmat. Csuhaj Izolda DISZ MB. Jó úton jár a maklártclyai (felső) DISZ-szervezet Alig múlt 12 óra, máris jöt­tek a fiatalok a kellemesen fű­tött kultúrotthonba, s néhány perccel egy óra előtt megkez­dődött a DlSZ-tággyűlés. Mi­ről volt szó a beszámolóban? A DISZ-tagok jogairól és köte­lességeiről, az 1954 október óta végzett munkáról és az új év első negyedévének leiadatairól. A küldöttválasztó taggyűlésről is beszéltek, s ai 1, hogyan készülnek a DISZ II kongresz- szusára. a VIT-re. Hogy mind­ezeket jól megoldja a szerve­zet, kiegészítették a vezetősé­get. mert eddig nem volt szer­vezőtitkár. Egyhangúlag Hor­váth elvtársat választották meg, aki vállalta is a feladatot. A beszámoló helyesen érté­kelte az október óta végzett munkát. A fiatalok is elősegí­tették, hogy az állami támoga­tás mellett — társadalmi mun­kával — novemberre kész le­gyen a ’kultúrotthon. Október­től 3 szakkör — mezőgazda- sági, kézimunka, színjátszó — működik elég nagy létszám­mal. A kultúrmunka is szépen fejlődik. Előadták a Borjú című színdarabot, amit Mak­iáron és Szihalmon is bemu­tatnak. Van tánccsoportjuk is. A gyűlés lelkesítette a fiata­lokat az előttük álló feladatok végrehajtására. Tovább javít­ják a Petőfi-iskola színvonalát is, javul a tagdíjfizetés. Jó kultúrmunkával készülnek a kongresszusra. Elhatározták : a Bu jócska című vígjátékot tanulják meg. DISZ-zenekart szerveznek. A tánccsoportnak ruhát vesznek. Megszervezik a kollektív rádióhallgatást — no meg egy lemezjátszós rádiót is akarnak venni. S mindezekhez a pénzt ok magtik teremtik elő. Most farsangra készülnek jól előkészített jelmezes karne­vállal. Már megválasztották az öttagú rendezőbizottságot, a vezetője Szalai elvtárs, a ta­nító, ezenkívül két fiú és két lány is résztvesz a rendezés­ben. S már azon törik a fejü­ket, hogy milyen jelmezbe öl­tözzenek. Három óra felé az udvaron már megjelentek a makiári színjátszók, hogy előadják a János vitézt. Nagy volt az ér­deklődés, megtelt a terem gye­rekekkel, mivel az előadást a gyerekek részére rendezték. Morvái Jóska VII. o. pajtás már másodszor nézte meg, de azt mondta, megnézné még többször is. Az előadás előtt özv. Hegyi Józsefné palócnótákat énekelt; majd felcsendült a dal: „Meg­jöttek a. szép huszárok“. A gye- rekek arca hol borús volt — amikor a gonosz mostoha üti Iluskát — hol pedig víg, ami­kor látták a gyáva francia ki­rályt. Nehéz és fáradságos volt a munka, amíg ezt a dalművet betanulták a fiatalok, de meg­érte, mert a sikerről a nagy taps is tanúskodik. A maklár- tályai fiatalok taggyűlése meg­mutatta. hogy jó úton jár a DISZ-szervezet. Gere István DISZ Megye Bizottság A LENGYELORSZÁGI Szce- cin városában a lengyel és né­met ifjúság nagygyűlést tartotl Nyugat-Németország felfegy­verzése és a nyugatnémet re- vanshadsereg létrehozása ellen folyó harc jegyében. A nagy­gyűlésen mintegy ötezer fiatal hajógyári, kohóipari, textilipari munkás, diák és parasztifjú vett részt. Köszönöm a tanácsnak — Nyílt levél — Néhány évvel ezelőtt még nem ismertem a tanács jelen­tőségét, s mint afféle érdektelen ember figyeltem munkáját Azóta sok minden történt, s megváltozott a nézetem is. 1953 június 15-én elvesztettem jobbkezemet, s bizony felgyógyulá­som után csüggedten tértem haza kis falumba, Szarvaskőre* a reménytelennek látszó élet miatt özvegy édesanyámmal, s két testvéremmel sokat tépelődtünk, gondolkodtunk, de még többet sírtunk. Nem sokáig maradtam fájdalmamban egyedül. A helyi pártszervezet és a tanács segítségemre sietett. Lehetőséget biz- tosítottak. hogy a helybeli földművesszövetkezetben elhelyez* kedhessem. Uj munkakörömben is állandóan segítettek és a tanács gondoskodását láttam abban is, hogy néhány hónapon belül a művégtaggyárból megkaptam műkezemet. Köszönöm a tanácsnak ezt az önzetlen segítségét, jóakará­sát, mellyel visszaadta élni akarásom — életkedvem. BAKÖ ISTVÁN szarvaskői lakos. TUDNI, MIÉRT... A Népújság január 1. szá­mának Villám-rovatában meg­jelent „Nem tudni, miért“ cí­mű cikkre az alábbi választ adjuk. Az Eger—Gyöngyös—Hat­van—Nagifkökénye s vonalon közlekedő autóbusz Gyöngyö­sön menetrend szerint 40 per­cig tartózkodik. A tartózkodás 40 percre történő meghosszab­bítását a nagykökényest, heré- di. hatvani és horti dolgozók kérésére még 1953. október 3- án léptette életbe a KPM me­netrend osztálya. A tartózkodá­si időt vállalatunk nagysze­rűen tudja hasznosítani. Ez alatt az idő alatt vételezi fel a gépkocsi a következő napi üzemanyagot, ekkor történik a gépkocsikalauz elszámoltatá­sa, újabb menetjegyekkel va­ló ellátása, valamint a ki­sebb hibák kijavítása. A járaton utazó közönség nagy többsége Gyöngyösre ér­kezik, illetve innen indul és csak kisebb számban vannak olyan utasok, akik Egerből— N agy kökényesig _ illetőleg a Gyöngyös és Nagykökényes kö­zött fekvő községekbe utaz­nak. Így a 40 perces tartózko­dás (késedelem) az utazókö­zönségnek csak egy kis re-* szét érinti. Nem helyes a cikk-* írónak az az állítása, mely szerint a gépkocsivezető csak ilyenkor veszi észre a hibákati ugyanis a hibát már előzőleg észreveszi üzem közben, azon­ban vannak olyan hibák, me­lyeikkel a járatot be lehet fe­jezni, s csak a várakozási idő alatt javítják ki. Vállala­tunk feladatai nagyok, s hogy zökkenőmentesen tudjuk a for­galmat lebonyolítani, a rendel­kezésünkre álló gépkocsipark­nak állandóan üzemképes ál­lapotban kell lennie. Ha egy gépkocsi is kiesik ebből, já­ratkésések fordulnak elő. Pót­kocsikkal vállalatunk nem ren­delkezik, hogy azokat késések alkalmával be lehetne állítani. Megjegyezni kívánjuk azt is, hogy a várótermi kiren­deltség beosztottjai tisztában vannak feladatukkal és min­den esetben tudatják az utazó- közönséggel, ha járatkésések fordulnak elő. Mindebből kitűnik tehát, hogy tudni, miért késnek a já­ratok. JUHÁSZ GYÖRGY, 52-es számú Autóközlekedéd Vállalat forgalmi o. vez. — A TOTO népszerűsége megyénk sportkedvelői között is igen megnőtt. Az elmúlt évben az Országos Takarék- pénztár több mint 500 ezer forintot fizetett ki megyénk totózóinak. Elmentem Karácsondra, hogy megnézzem, hogyan élnek, dolgoznak ott az emberek. Azután, amikor a faluba értem mást gondoltam. Elfogott a kí­váncsiság : most a legszürkébb hétköznapon mit is jelent itt a béke, mit tesznek ők érte, ho­gyan éreznék, nyilatkoznale? Gyűlés sehol sem volt. Csak úgy otthon, a 'konyha melegé­ben beszélgettünk. A fiatal ember szavai visz- szahozták 1944 december 24-ét: Üjra nagy pelyhekben hull a hó, s a leventék hosszú cso­portban ballagnak Budapest útjain. Sarokhoz érnek, befor­dulnak, végigmennek számta­lan utcán. Senki nem tudhatja, hogy hová mennek. Vagy ta­lán sejtik? Közömbösség, dac, elkesere­dés tükröződik a szemekben, nélkülözést mutatnak az arcok, a nagy csont és bőr férfikezek. Valaki a sor elején suttogva megkockáztat két szót: „kény­szermunkára megyünk“. Pilla­natok telnek el, s már minden­ki tudja. A csoport vége is. A romok között eljutnak a város széléig. A tisztek paran­csára vagonokba szállnak. Va­jon magyar föld lesz-e a tal­puk alatt ott is, ahol a kocsik­ból kilépnek? Délután kicsit elhallgatnak az ágyúk, a puskák, repülőgé­pek se bujkáltak az égen. Az emberek, bent á kocsikban meggörnyedve, könyökölve, vagy a deszkának támasztott háttal szótlanul merengnek maguk elé. Súlyos ez a csend, nyomasztó a kőporos, füstös le­vegő. Erre megkezdődik a táma­dás. Felsikoltanak a szirénák, fejük felett számtalan repülő búg. Nehezen haladnak ter­heikkel. Minden épkézláb em­ber az óvóhelyre menekül, csak a zárt vagonból nem moz­dulhatnak, mintha oda lenné­nek bilincselve. Hatalmas robajjal csapódik le közelükben egy bomba. Az­után jön a második, a harma­dik ... s ki tudja hányadik, amely porcikájára tépi a moz­donyt, a kocsi egész fél olda­lát kivágja, mint egy ajtót. De a bentlétvők már nem mozdul­nak .. i Talán egy óra is eltelt, mire a vagon alján fekvő Dán Gyula újból eszméletre tért. Fájdal­mat érzett karjaiban. Ameny- nyire ereje engedte, feltáoász- kodott, nézegette magát. Nem­csak a ruhája, hanem a teste is „rongyos“ volt sok helyen. Azután körültekintett. Mel­lette, megcsonkítva, élettelenül feküdtek az emberek. Távolabb valaki kúszott fe­léje. Nehezen haladt, az utolsó percek, a halállal való vívódás örökre kifárasztották. Arcán egybefolyt a veríték és a vér. — Élsz? — ez volt az első erőlködéssel kimondott kérdő szava. Majd így folytatta: Itt a zsebben ... egy levél haza ... ha ... eljutsz. Ez volt az utolsó szava, s lehanyatlott a többi mellé. Feleségének nem ma­radt más. mint az a néhány sor és a jobbsarkon átlyukasz­tott, pirospecsétes boríték. A többszáz emberből tizen­négyen maradtak. — Hogy e'telt az idő! Las­san tíz éve ennek. Soha nem gondoltam, hogy mégegyszer találkozunk — mondja Dán Gyula, a megmaradt tizennégy másik tagjának, Tamási Már­tonnak, aki a harcok óta elő­ször kereste fel. Együtt ülnek most a barátságosan berende­zett, egyszerű szobában. A fa­lakon festmények, előttük az asztalon szalonna, friss kenyér és az üvegben piros bor. Töl­tenek a poharakba, isznak egymás egészségére, családjuk­ra, életükre, boldogságukra. — Azt a napot nem lehet el­feledni — szól Dán Gyula. — És soha nem lehet meg­bocsátani — mondja a másik. ★ A szobában csend volt. Nagyapó és az unokája az ab­lak mellett a lócán olvastak. A karácsondi könyvtárnak ha­vonta több mint 400 olvasója van, közöttük idős Pecze János bácsi, az egyik leggyakoribb vendég. Alig van ott könyv, amit ő még nem olvasott. Az unokája meg éppen olyan, mint ő volt gyermekkorában, az mindig a sorokat bújja. Pecze bácsi az olvasás mel­lett szívesen tölti idejét beszél­getéssel. A barátságos, nyiltte- kintetű öregember hamar megbarátkozik az idegenekkel. Szinte kérés nélkül tárja fel a szívét, mesél életéről, munká­járól. Szavakban kifogyhatat­lan. Hetven esztendejének bő emléktárábój egyaránt jut öre­geknek. fiataloknak. Nekem is sokat mesélt. Nyilt, őszinte beszédével már az első percekben felkeltette érdeklődésemet. Le is jegyez­tem egy részét. — Első voltam a községben, aki a háború után vállamra, véve a kapát, elindultam a ha­tárba. Gondoltam, ott is szét kell nézni. Volt még otthon 20—25 kiló arpa, ezt vittem magammal. A hó akkor már elolvadt, a víz megtöltötte a mélyedéseket, az én földem végén is a nagy árkot, amelyet a bomba ásott ki. Nem sokáig tétlenkedtem kint a földön. Kapámmal né­hány sor barázdát húztam, eb­be kézzel szórtam el az árpát. Aztán gondosan befödtem. Egy mázsa se lett belőle, mégis milyen jó volt, hogy ehettünk árpakenyeret. Én így kezdtem meg az újjáépítést. Amig má­sok romokat takarítottak, új házakat építettek, én addig ve­tettem, arattam, minden évben többet. Hosszan a szemembe néz — nemesük azok hát a hősök, akiknek hősiességét mindenki ■ismeri, hanem a Pecze János bácsik is. Igazat adtam neki. Megint tavaszi munkára készülök, csakhogy most már nem úgy, mint akkor. Földem felszántva, nagy része trágyáz­va. Tavaszi búza, meg kukorica kerül bele, gondosan megválo­gattam a vetőmagot. Tavaly ... no hol is van az a könyv, nem tudhat az ember mindent fej­ből: Az asztalfiókból könyvet vesz elő. — Itt van ni: 24 má­zsa búza, 30 mázsa kukorica termett és bor is lett a telepí­tett részen három hektó. — Akkor János bácsi meg­elégedett — mondtam neki. — Hát fiam, sok minden nem úgy van még. ahogyan azt az ilyen magamfajta öreg sze­retné. De egy a fontos, minden évben jobb lesz. Az én hitemet a tapasztalat erősítette meg, bízom és dolgozok a jövőért, — JANUÁR 23-ÄN a nem­rég alakult Egri Gárdonyi Gé­za Gazdakör ismerkedési estet rendez, melyre a két testvér gazdakör tagjait hívja meg vendégül. Rúzsom József, a gyöngyö­si XII-es akna vasútépítő bri­gádjának tagja. Alig három éve, hogy idekerült, addig ott­hon, Karácsondon a földműve­léssel foglalkozott. Első bá­nyásznapjai majdcsak egybe­estek a nősülésével. Nagyon megszerette ezt a munkát. Pe­dig nehezen adta rá a fejét, hogy bányába menjen. Az öre­gek sok rosszat beszéltek errőL „Este ha hazajössz, a fáradt­ságtól még a szád sem tudod majd kinyitni. Kutya élet az“ — így emlegették. Már a bányászélet első nap­jai megcáfolták az öregek sza­vait. A lovaskocsinak híre sem volt. Villamosmozdony segítet­te már az anyagszállítást. Kaptak ruhát, csizmát is és a fizetésére sem lehet panasza. Napról-napra jobban érezte magát. A többiek segítettek neki. Jobban ment a munka isj S különösen most, a verseny napjaiban szinte alig várja, hogy újra közöttük legyen, hogy a többieket elhagyhassa napi eredményeiben. Milyen lelkesedéssel versenyeznek a felszabadulási ünnep tisztele­tére! Délután, amikor hazajön, segít a háza építésében, majd később a kislánya foglalja le szabad idejét. Most pedig talán két hónapja az újonnan meg­alakult karácsondi kultúrcso- port tagja, s délutánonként fe­leségével színdarab próbára járnak. Hazafelé meg benéznek a könyvtárba, mert Rúzsom Jó­zsef nagyon szeret olvasni. Kultúrcsoportjuk Jókai Aranyemberét tűzte műsorára. A községi bemutató jól sike­rült. Most megyénk többi falu­jába, községébe is ellátogat­nak, hogy szórakoztassák, ne­veljék az embereket. Talán — szóban — kevés­szer hangsúlyozták, de én min­den tettükből, terveikből, ál­maikból ezt értettem: béke. Dobai Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom