Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-27 / 8. szám
Í955 Január 27. csütörtök. NÉPÚJSÁG 3 Ml ti littst ]%fti 1 ff ti s fi rí tirs felszólalása a bán íjász itt nttrs k a zása n ; Gazdaságosan, olcsóbban, jobban termelni - ez a népjólét emelésének forrása A párt központi vezetősége és a minisztertanács által ösz- szehívott szénbányászati tanácskozás kedden délelőtt a Parlamentben folytatta munkáját. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP központi vezetőségének első titkára. Fő feladatunk : csökkenteni az önköltséget, növelni a termelékenységet, a szén minőségét — Az országos szénbányászati tanácskozás eddigi menete azt mutatja, hogy szükséges volt ilyen tanácskozás összehívása — kezdte beszédét Rákosi elvtárs. — Sok helyes kritika és javaslat hangzott el, s a minisztériumnak, a trösztigazgatóságoknak, a műszakiaknak és az egyszerű bányászoknak munkáját lényegesen elő fogja segíteni, ha az itt elhangzott kritikát és javaslatokat gondosan mérlegelve és feldolgozva a gyakorlatban értékesítjük. A tanácskozás újra megmutatta azt is, hogy derék bányászaink, mint az elmúlt években, most is hű harcosai népi demokráciánknak s zömük példamutató helytállással dolgozik. — Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy sok régi. harcokban megedzett bányász — ha helyesen is látja a szén- termelés területén mutatkozó súlyos hibákat — nem harcol kellő határozottsággal és erély- lyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájárokra, segédvájárokra, de vonatkozik a széntermelés hibákat világosan látó vezetőire is. Nem elegendő a hibákat látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy mindenki a maga területén nap mint nap küzdjön a hibák megszüntetéséért. — Felszólalásomban ezért elsőnek a szén önköltségének a kérdésével kívánok foglalkozni, mert az a benyomásom, hogy ez a fontos kérdés már Czottner elvtárs beszámolójában is kissé háttérbe szorult és méginkább ez történt vele a vita folyamán. Az elvtársak tudják, hogy az elmúlt év folyamán széntermelésünk 3.4 százalékkal növekedett m 1953-as évihez képest. Ez a növekedés százalékban is, tonnában is kifejezve a legkisebb, amit a felszabadulás óta eltelt évek folyamán elértünk, s ez már mutatja, hogy komolyan romlott a helyzet a szénbányászatban. A kép teljességéhez azonban tudni kell azt, hogy ezt a 3.4 százalék termelésemelkedést jóval nagyobb munkáslétszámmal értük el, mint tavaly és emiatt az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent 1953-hoz viszonyítva. Közben tudvalevőleg emeltük a dolgözók életszínvonalát. 1954 folyamán a munkások és alkalmazottak reálbére körülbelül 15 százalékkal növekedett 1953-hoz képest, amihez hozzá kell venni, hogy 1953 második felében. Központi Vezetőségünk júniusi ülésének helyes határozatai folyományaképpen ugyancsak komolyan javítottunk a dolgozók, köztük elsősorban a bányászok életszínvonalán. így az elmúlt év folyamán az a helyzet alakult ki, míg a bányászok reálbére erősen megnőtt, addig az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent, s a bányászat tervét nem teljesítette. Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett az önköltség. Tavaly körülbelül egyötödével termeltük drágábban a szenet, mint 1953-ban. Azt hiszem, e tanácskozás minden részvevője tudja,'hogy ez milyen károsan hat ki egész gazdaságunkra. Nem kell ismételnem, hogy a szén az ipar kenyere. Szénnel termelik nálunk a villamosenergiát. A szén fűti szocialista iparunkat és azokat a gyárakat, amelyek a mezőgazdaság gépeit, műtrágyáját és egyéb termelőeszközeit gyártják. Ha a szén termelési költségei növekednek, ez megdrágítja egész szocialista építésünket. Meg kell mondanunk világosan és határozottan, hogy a népjólét emelése csakis abban az esetben lehetséges, ha iparunk — és hozzátehetem — mezőgazdaságunk, csökkenti termelésének önköltségét, ha növekszik a munka termelékenysége és a termékek minősége javul. A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegek élet- színvonalának emelését biztosítani tudjuk, az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése, a minőség javulása. Ezt meg kell értenie a bánya, az ipar minden dolgozójának, a csilléstől kezdve a miniszterig. És meg kell érteni azt is, hogy nem fejlődhet az élet- színvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökkenés helyett növekszik az önköltség, mint ahogy az az elmúlt év folyamán a szénbányászatban és nem egy helyen az ipar más területén is előfordult. Ezt a tételt nem lehet eléggé aláhúzni. Szeretném, ha az országos szénbányászati tanácskozás minden részvevője ennek a megállapításnak a tudatában azzal az elhatározással menne vissza a munkába, hogy az idén úgy dolgozik, hogy a bányákban növekedjék a fejteljesítés, csökkenjen az önköltség, növekedjék a termelékenység, javuljon a szén minősége. — Azzal kapcsolatban, hogy tavaly drágábban és hozzátehetem, rosszabb szenet termeltünk, egyes bányászati vezetők az anyagellátás hiányosságára panaszkodnak. Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy a bányákban sok helyen pazarolják a nép vagyonát. — Erre a példák özönét lehet hozni. Dorogon pártunk megyei végrehajtó bizottsága másfél évre visszamenőleg, 1954 szeptemberig, az üzemek jelentéseiből összeállított egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy ez idő alatt csak Dorogon közel ötmillió forint értékű gép, szerszám maradt az om- lasztás, az iszapolás mögött. Komplett csúszda-gépek, nagyteljesítményű villanymotorok nagyteljesítményű szivattyúk fúrógépek szerepelnek abban a kimutatásban, amely távolról sem tart igényt teljességre. A Dorogi Tröszt vezető elvtársai, akik ezen az értekezleten felszólalásaikban eléggé panaszos hangot ütöttek meg, s mint a borsodiak és mások, nem fukarkodtak követelésekkel, elgondolkozhatnak ezeken a számokon. Kiszámíthatnák például, hogy hány bányászlakást lehetett volna ezért az összegért Dorogon építeni. Tudjuk, hogy másutt is hasonló a helyzet. A tatabányai DISZ-ifjak úgynevezett anyag- menlő-brigádokat alakítottak, amelyek vasárnaponkint az aknákban összeszedték a szerteszét hagyott, gyakran már az iszapba süllyedt termelőeszközöket. Többszázezer forintnyi anyagot mentettek meg ilyen módon. Kérdem én a jelenlévő régi bányászokat és bányászvezetőket, mi történt volna Tatabányán 15 évvel ezelőtt azzal a bányásszal, aki szerszámát, termelőeszközét hanyagul az iszapban hagyta volna? Szűntessük meg a pazarlást, a fegyelmezetlenséget a bányákban — Kevés szó esett, elvtársak, ezen a tanácskozáson a meglazult munkafegyelemről és az anyagpazarlás százféle formájáról, arról az anyagpazarlásról, amely összességében jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a rosszabb szenet drágábban termeljük. A beszámoló megemlítette a bányafa felhasználásának emelkedését. Ugyanakkor, amikor nagyon helyesen, a bányafa helyett áttérünk a fémek használatára, mollbiztosítással és TH- gyűrűkkel pótoljuk a bányafát és ezzel emeljük a bányák korszerű biztosítását, a bányafa fogyasztás növekedése tovább folytatódik. Ennek legfőbb oka a bányafa gondatlan kezelése, illetve pazarlása. Mindenki tudja, hogy a dolgozók a bányában elvagdalt bányafát tüzelési célokra hordják el és az üzemvezetők ennek megakadályozására hathatós intézkedéseket nem tesznek. Sőt olyasmi is előfordul, hogy az üzemvezetők a bányafát „kölcsönbe" adják a kislakásépítkezésekhez, mint például a Borsodi Tröszt bánfalvi üzemében. — Minden trösztigazgató előtt ismeretes, hogy az osztályozott szenet megdézsmálják, s hogy a legtöbb helyen — különösen például a Nógrádi Tröszt területén — a dolgozók egyrésze az illetményszenet teljes egészében a helyi TÜZÉP-telepnek adja el és tüzelőnek az elvagdalt bányafát használja, vagy egyszerűen az üzem területén „szerez" magának tüzelőt. Bükkhegyi elvtárs a zagyvái bányákból, felszólalásában főleg a rendőrség segítségét kéri az ilyen Jelenségekkel szemben. Persze ez is kell. De nem kevésbé fontos az olyan közhangulat kialakítása, amelyben megbélyegzik és kiközösítik magúik közül a dolgozók a fegyelmetleneket, a lógósokat, a tolvajokat. — A rendes bányászok felháborodással ítélik el a szocialista fegyelem ellen vétőket Ezen a bányásztar.ácskozáson mindjárt az első felszólaló. Handler elvtárs. aki maga tatabányai sztahanovista vájár. felháborodással beszélt az ilyen jelenségekről. Ostorozta azokat a dolgozókat, akik nem vigyáznak a szén minőségére, akiknek — ahogy ő mondotta — „csak az a fontos, hogy fekete legyen, amit a csillébe szórnak“ s az ilyen „fekete" gyakran egyszerű, éghetetlen kő. Előfordult a Tatabányai Tröszt VIII-as aknaüzemének 534-es csapatánál, a XII. aknaüzem 940-es csapatánál, hogy a kibányászott szénben az ellenőrzés több mint 20 százalék meddőt talált. És az is előfordult a múlt év telén, hogy Mátranovákon. vagy Ebszőnyben a bányászok nem akarták átvenni a saját maguk termelte járandósági szenet. mert tudták, hogy benne nagyon sok a meddő, az éghetetlen kő. — Rengeteg a panasz a munkafegyelem megsértésének különböző formáira, elsősorban az igazolatlan mulasztókra. s arra, hogy sok helyen az ilyen mulasztókkal szemben nem lépnek fel és az igazolatlan mulasztást nem büntetik. Például a Mátravi- déki Tröszt gyöngyösi üzemében az igazolatlan mulasztók — a rendelkezésekkel ellentétben — megkapták a havi szénjárandóságukat. Természetes, hogy ilyen helyen a munkafegyelem megszilárdítása nem fog sikerülni — A fegyelem lazulása természetesen kihat a bánya biztonságos üzemeltetésére. A fegyelmezetlen munkás nemcsak csapatának bérét csökkenti, hanem testi épségét, sőt é’etét is veszélyezteti. — Általános tapasztalat az, hogy a munkafegyelem területén mutatkozó hiányosságok igen komoly károkat okoznak. Mi teljesen egyetértünk Takács elvtárs megállapításával, aki rámutatott a tatabányai tapasztalatok alapján arra. hogy a bányászok a harcos, fegyelmet tartó, rendet megkövetelő vezetőt szeretik és nerr szeretik azokat a vezetőket, akik megtűrik a lazaságokat. Mi is azt tapasztaljuk, hogy a becsületes. Tapasztalt bányászok rendkívül elégedetlenek és mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A bányászok a határozott, keménykezű műszaki vezetőket szeretik, akik igazságosan büntetik meg a fegyel- mezetlenkedőket. Ahol a vezető megköveteli a rendet, ott jobbak a munkafeltételek, kibontakozhat a munkaverseny, nem gátolják a dolgozók munkalendületét apró műszaki hibáik. Ennek következtében eredményesebb a munka, nő a teljesítmény és vele együtt nő a dolgozók keresete, a műszakiak prémiuma. — Ezt mutatták a tapasztalatok is, melyeket a pécsi bányatrösztnél szereztünk: Tudvalevőleg ez a tröszt túlteljesítette termelési tervét, elővájási tervét, csökkentette az önköltséget • és tízmillió forint megtakarítást ért el. Központi Vezetőségünk Ipari és Közlekedési Osztálya, a Szén- bányászati Minisztérium és a Bányász Szakszervezet, közösen megvizsgálták Pécsbányát, hogy megállapítsák, milyen speciális rendszabályokkal érték el a jó eredményeket. A brigád „legnagyobb meglepetésére” semmi különös rendszabályt nem talált, illetve megállapították, hogy a jó eredmény titka, hogy a bányában rend és fegyelem van. Aki fegyelemsértést követ el a munkában, azt keményen felelősségre vonják. A műszaki vezetés, a párt, a DISZ, a szakszervezet együtt dolgoznak, vigyáznak az anyagra, takarékoskodnak, nem tűrnek lazaságot, lopást. Az elvtársak hallották Vereczkei elvtársnak, a pécsi tröszt igazgatójának hozzászólását, aki elmondotta, hogy figyelme még az olyan látszólag kis tételekre is kiterjed, mint a munkaruha jogtalan viselése, az étkezés jogtalan igénybevétele stb. A pécsi tröszt jó eredményeihez persze hozzájárul az is, hogy ott éveken keresztül a szovjet mérnök elvtársak dolgoztak, de a további eredményt már a szervezett, fegyelmezett, szolid munka adta, amely meghozta gyümölcsét nemcsak Pécsett, hanem mindenütt, ahol alkalmazzák. Amit meg tudtak csinálni Pécsett — és hozzátehetem, más trösztöknél is — az végrehajtható mindenütt. A fejteljesitmények növelése, az önköltség csökkentése, a munkateljesítmény emelése, a fegyelem megszilárdítása — ezek most bányászatunk központi kérdései és hozzátehetem, nemcsak bányászatunké, hanem egész szocialista iparunké ,és mezőgazdaságunké. Gazdaságosan, olcsóbban, jobban termelni — ez a népjólét emelésének döntő forrása! — Kevés szó esett a tanácskozáson az 1955-ös tervről. Ebben az évben a szénbányászat termelésének növekedését alacsonyra szabtuk. Nem azért szabtuk alacsonyra a termelés növelését, mert az ország bővében van a szénnek, vagy a bányák nem tudnának több szenet adni. Ellenkezőleg! Az országnak minden tonna szénre szüksége van és a bányák többet is tudnának adni. Mindjárt hozzátehetem, hogy jövőre többet is fogunk kérni. Most folynak az új ötéves terv kidolgozásának előkészületei. A második ötéves terv folyamán nemcsak be kell fejeznünk az első ötéves tervben megkezdett különböző üzemeket, de a mezőgazdaság és a mezőgazdaság szocialista szektorának fokozott fejlesztése mellett erőteljesen folytatni kívánjuk a szocialista iparosítást, amihez természetesen megfelelő mennyiségű szén kell. — A termelés idei alacsony növelésével módot akarunk adni a szénbányászatnak arra. hogy teremtsen rendet a saját területén, hozza rendbe a leromlott légvágatokat, gondoskodjék jobban a munka biztonságáról, erősítse meg a munkafegyelmet, gondoskodjék idejekorán megfelelő elő- vájásról, egyszóval teremtse meg azokat az előfeltételeket, Rákosi Mátyás elvtárs beszél az országos bányánataaácskazáson amelyek lehetővé teszik, hogy jövőre és a második ötéves terv folyamán bányáink egészségesen, erőteljesen fejlődjenek és alátámasszák, kielégítsék mindazokat a követelményeket, melyeket a népjólét emelése, a szocializmus építése, a honvédelem vele szemben támaszt. — Ezt a célt szolgálja az új, világosan, könnyen áttekinthető bérezési rendszer is, amely előnyben részesíti a nagyobb szaktudást követelő elővájáson dolgozó munkásokat és ezzel is oda hat, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg azok a bajok, amelyek az idén az elővá- jás elhanyagolásából keletkeztek. Ugyancsak fokozottabban követeljük meg a bányák gépesítését, a millszekundumos robbantás kiterjesztését. Tűrhetetlen az, hogy miközben a bányász munkáját megkönnyíElevenítsük fel a régi — Erőteljesen támogatni kell azt a törekvést is. hogy újítsuk fel a szocialista verseny régi bevált módszereit, a melegcsákány mozgalmat, a Loy- mozgalmat, a péntek-mozgalmat. Most, hogy az egész ország, és köztük nem utolsó sorban a bányászság, felszabadulásunk 10 éves ünnepére készül és e nagy eseményt az egész országra kiterjSlő fel- szabadulási munkaversennyel és emelkedő munkateljesítménnyel teszi emlékezetesebbé, megvan a lehetősége, hogy ezek az egészséges mozgalmak új erőre kapjanak, új életre keljenek. — Külön meg kell emlékeznem a DISZ javuló munkájáról. Tudvalevő, hogy tavaly szeptemberben a DISZ felhívására 530 ifjú szenelőbrigád tagjai vállalták, hogy az év végéig tervükön felül 228 ezer tonna szenet adnak. E vállalást az ifjak becsülettel teljesítették, sőt valamelyest túl is teljesítették. A DISZ most vállalja, hogy első negyedévi tervét a felszabadulás 10 éves évfordulójára 110 000 tonna szénnel túlteljesíti. Biztos vagyok benne, hogy ígéretüket valóra is váltják. Egy sor felszólaló e tanácskozáson rámutatott a DISZ-ifjak javuló munkájára. A műszaki vezetőknek, pártunknak, a szak- szervezeteknek erőteljesen támogatni kell a diszisták jó munkáját, s minden törekvést, amely módot ad arra, hogy a bányában dolgozó fiatalok minél hamarabb jó szakmunkásokká és egyben öntudatos kommunistákká váljanak. — A bányákban elsősorban a kommunista bányászokat kell mozgósítani, akiknek száma nem kevés és akik a múltban annyi nehéz helyzetben megmutatták, hogy pártunk, népi demokráciánk legbiztosabb támaszai. Itt ismételten szó esett róla, hogy legjobb eredménye a jó példamutatásnak van. Ez igaz. A kommunista példamutő gépek száma szakadatlan növekszik, ugyanakkor például a jövesztés gépesítése, mint arra Czottner elvtárs tegnapi beszámolójában rámutatott, a múlt év folyamán csökkent^ — Meg kell szűnnie annak a helyzetnek, hogy a rendelkezésre álló gépek a munkaidő jelentékeny részében állnak és kihasználásuk igen alacsony. Mi a bányákba egyre több és több olyan gépet kívánunk küldeni, amely a nehéz fizikai munkát leveszi a bányász válláról, mely megkönnyíti. meggyorsítja, eredményesebbé teszi a bányászok munkáját. De ez a törekvésünk csak akkor jár sikerrel, ha ezeket a gépeket igénybe is veszik, megfelelően gondozzák és nem engedik, hogy hanyag kezelés miatt üzemen kívül álljanak. bevált mozgalmakat tatástól függ elsősorban, hogy mennyire tudjuk mozgósítani a szakszervezet tagjait, a DISZ-fiatalokat, mennyire tudjuk magunkkal ragadni az egész bányászságot, az egyszerű bányászokat és a műszakiakat egyaránt. — A termelés kérdéseit ösz- sze kell kötnünk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor és hazánk problémáival. Mindenki megérti, hogy most, amikor a nyugati imperialisták fel akarják fegyverezni a német militarizmust, s amikor a béketábor mozgósítja erőit, hogy a háborús gyújtogatok e tervét meghiúsítsa, a népi demokráciánk gazdasági erejének növelése, a fegyelem megszilárdítása külön jelentőséggel bír. — Az elvtársak, e tanácskozás részvevői képviseljék bátran, határozottan és erélyesen azokat a javaslatokat és rendszabályokat, amelyek a szénbányászat termelésének terén mutatkozó hibák kiküszöbölésére és az olcsóbb, jobbminőségű termelés elérésére irányulnak. Ismétlem, legyenek biztosak benne, mögöttük áll a bányászság túlnyomó nagy többsége, mögöttük áll pártunk, az egész népi demokrácia, az egész magyar dolgozó nép. Nem kétséges, hogy ha e tanácskozás tanulságait megszívleljük s valóra váltjuk, a magyar szénbányászat útja újra fölfelé ível és a szénbányászat dolgozói joggal és büszkén tölthetik be helyüket a magyar munkásosztály élcsapatában, ahol a felszabadulás óta eltelt esztendőkben annyi győzelmes csatát vívtak. Kívánok teljes sikert e tanácskozás minden célkitűzéséhez. (Lelkes, nagy taps.) Számos felszólalás után a tanácskozás a késő délutáni órákban Czottner Sándor szén- bányászati miniszter vitaösszefoglalója után Kocsis János szénbányászati miniszterhelyettes zárszavával ért véget*
