Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-27 / 8. szám
1955 január 27. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 Hogyan érnek el nagyszerű eredményeket a Kasza-testvérek a Dormándi Állami Gazdaság kiváló tehenészei? A nagy évforduló tiszteletére... DECEMBER 30-AN „Kiváló állattenyésztő“ címmel tüntették ki a Dormándi Állami Gazdaság négy dolgozóját, közöttük Kasza Andrást. A kitüntetést többéves, küzdelmes munkával érdemelték ki. Hogy valójában mit is tettek, hogy javították egyre az állatok súlyát, s vele arányosan a tejhozamot, azt mondják el ők, a tehenészek; Kasza András és testvére, István, akinek munkaszeretete ugyancsak elismert társai előtt. — Nem könnyű feladat a tejhozamot két év alatt 2.2 literről 8.8 literre emelni. Mert 1952-ben bizony, a rossz etetés miatt 2.2 liter volt az istállóátlag. Nem volt az állatoknak biztosítva a takarmány és már úgy gondoltuk, nem is tudunk átteleltetni. Kényszerből, a jószágok megmentéséért, még a nyitott kamrák kukoricaszár födelét is feletettük. De ebből tejre nem nagyon számíthattunk. örültünk, ha az állatokat az elhullástól megmenthettük — így emlékszik vissza Kasza András. A gyengébb szervezet köny- nyen megbetegszik, s nehezebben „épül“ fel, mint a jól táplált, ellenállóbb test. így van ez az állatoknál is. A rosszul etetett szarvasmarhák között különféle betegség vert tanyát, s megtizedelte marhaállományunkat. Azt, hogy mégis ilyen kevés idő alatt rendbejöttek, elsősorban a jó talkarmányozás- nak (köszönhetjük. Az 1953-as évben háromszor kaszáltuk a lucernákat, és ha nem is adhattuk kedvünk szerint bőven, mégis csak megmutatta az akkor bevezetett háromszori fe- jés, hogy mennyire fontos a zöldtakarmány etetése. Ebben az évben már abrakot is kaptak, főleg korpát és bevezettük a silóetetést is. Az orvosi vizsgálatot, a kezelést pedig soha nem mulasztottunk el, s ma állományunk nagyrésze egészséges. A BESZEDET kicsit abbahagyja. gondolatait rendezgeti. Testvére, István addig a saját munkájáról szólva, elmondja, hogyan folyik az etetés, milyen a szaporulat. Röviden, hogyan dolgoznak — élnek. — Erre a télre takarmányellátásunk bőséges, akkor is elég lenne, ha naponta nem hárem kilót, hanem többet adnánk egy-egy tehénnek. Persze arra is gondolnunk kell, hogy a következő év száraz, forró is lehet, ez pedig a takarmány szempontjából nem biztató. Takarékoskodunk hát és a szálast pótoljuk silóval. 4171 köbméter silónk van, ebből reggel, este 15—15 kilót kapnak. Mivel azt tapasztaltuk, hogy a túl savanyú siló káros a tejhozamra, s az állatok sem kedvelik, ezért gyakran keverjük szecskával. vagy melaszlével. Kérdésünkre, hogy csak eny- nyiből áll-e az etetés, így válaszol: Nem, még abrakot is kapnak. főleg korpát, ezt aztán a tejhozamnak megfelelően. Minden tehénnek napjában egy kiló abrakot adunk, de a jól tejelőknek ezenfelül még egy, másfél kilót. Különösen ellés után. ÍGY TÉRTEK AT beszédükben az ellésre, s a borjúnevelésre. Erről mindkettőjüknek sok mondanivalójuk volt. Elmondták, hogy a 90 tehén közül egy sem maradt meddő, s '1954-ben csak két kényszerbor júvágás volt, a többi szépen fejlődik, havi átlag súlygyarapodásuk 22.80 kiló. Nálunk — mondja Kasza András — nem maradnak meddőn az állatok, mert a mesterséges megtermékenyítéssel, ha az állatorvos a vizsgálatnál a meddőség jeleivel találkozik, még idejében segítünk. Közeledik a dél, lassan a fejőshez kell készülődni. — Alig várom, hogy a legjobb tehenek megelljenek. Különösen Kozla, ez a jószág tart nyugtalanságban — mondja a kitüntetett tehenész és újra leül a székre, hogy megismertesse velem ennek a tehénnek az utolsó évét. Kozlát 1954 júliusában kiselejtezték, öregnek találták már az életadásra. De az utolsó orvosi vizsga azt mutatta, hogy vemhes, visszakerülhet a többiek közé. Akik Kasza Andrást" Ismerték, így vélekedtek: Vegye ő kezelésbe ezt a tehenet, akkor nem lesz baj az ellésnél. — Hát, ha bíztok bennem, adjátok ide. Eggyel több, vagy kevesebb, nem tesz az már semmit. Azelőtt Kozlával töltötte el a legtöbb időt, neki szentelte minden tudását. Amikor pedig az ellés ideje közeledett, még éjjel sem ment haza. így volt nyugodt. És Kozla megellett, tejhozama megközelítette a 35 litert. — Most is csak pár hónapja van hátra az ellésig, de az abrakot már 40 liter tej után készítem — büszkélkedik a gondozó. Ilyen jó tehene — ha valamivel kevesebbet ad is — de Kasza Istvánnak is van. A Gyémánttól is fejtek tavaly 22—23 litert, s most is számítanak 26—27 literre. A JÖVÖ ÉVI takarmány biztosítása egyik legfontosabb terve minden állatgondozónak. Ezért is határozták el, hogy a tervkészítésnél mind ott lesznek. Mert. ha több lesz a szálastakarmány, ha abrakként korpa helyett kukoricát adhatnak, több tejet fejnek. A Kasza-testvérek a jó munkát állandó tanulásuknak is köszönhetik. Tanulnak: az állatorvostól, hogy ne minden kisebb betegségnél kelljen orvosért szaladni. Vagy, hogy iker, sőt a hármasborjú ellésnél — mert ilyen is volt már — ha a vehem rosszul fekszik, A Népújság 1955. január 6-i számában cikk jelent meg Hogyan gazdálkodik a Gyöngyösi Sütőüzem címmel. Ehhez a cikkhez szeretnék elsősorban az egyeztető bizottság munkájával kapcsolatban néhány megjegyzést tenni. A cikknek azzal a részével, amely a vállalat gazdasági munkájában tapasztalható hibákat tárja fel, egyetértek. Szükségesnek látom azonban megjegyezni, hogy a területi, valamint a vállalati egyeztető bizottság munkájának bírálata nem helytálló, mert a bizottságot nem. lehet befolyásolni, az minden esetben az adott körülményeknek megfelelően, az odavonatkozó törvények alkalmazásával dönt a hozzá került ügyekben. Ahhoz a megállapításhoz, hogy a vállalati egyeztető bizottságot a szakszervezet saját még idejében segíthessenek. Azután tanulnak az idő-ebb állatgondozóktól, szaktanácsaikból, módszereikből. És legfőbb segítőtársuk a saját munkájukban tapasztaltak felhasználása. A Nagyhanyi-tanya állatgondozóinak, hogy a jövő évben tíz liter legyen az istállóátlag és ne legyen egyetlen beteg tehén se, terveikhez mi is adunk egy jó tanácsot. Ezt is tanulják meg. A TISZTASÁG nemcsak az embernél, hanem az állatoknál is fél egészség. A trágyás szalma melegágya a bacillusoknak, szennyezi a jószágok testét, rontja az istálló levegőjét. Ott, ahol a teheneknél naponta cserélik az aljadzót, ahonnan a trágyát, amikor az már gyü- lemlik, kihordják és ügyelnek, hogy a silót, a takarmányt se a gondozók, se a jószágok ne szórhassák szét, ott még az állatok is jobban esznek. Akkor pedig több tejre számíthatunk. Azért ez a befejező figyelmeztetés, mert bizony a tisztaság nem nagyon hivalkodik az istállóban. Dobál Margit meglátása szerint állította ösz- sze, az a megjegyzésem: véleményem szerint minden üzemi bizottsági elnöknek így kell eljárni akkor, amikor a vállalatvezető felületes magatartásával gátolja a dolgozók vitás ügyeinek igazságos elintézését. Mindnyájunknak tudni kell, hogy a bizottság, mint elsöftíkú munkaügyi bíróság, csak a fennálló törvények és rendelkezések alapján dönthet, melyet különben a Munkatörvénykönyv idevonatkozó része is kimond. A cikkben említett kártérítésekkel kapcsolatban az a véleményem, hogy rendelkezéseinknek nem az a céljuk, hogy a szakértelemmel nem bíró dolgozókat — akiket szakfelügyelet nélkül nem is lehetett volna felelős beosztással megbízni — felelőtlenség és hanyagság A kerecsendi községi malom dolgozói felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy január havi fajlagos szénfogyasztásukat egy kilogrammal csökkentik Két százalékkal csökkentik önköltségüket, karbantartásukat a határidő előtt két nappal befejezik. Vállalják továbbá a liszt minőségének javítását s a vámcserére jelentkező dolgozó parasztok egy órán belüli kiszolgálását. Versenyre hívják a megye malmait. A Heves megyei Tatarozó és Építő Vállalat 1. számú építésvezetősége felajánlotta, hogy jó és olcsó építéssel segíti elő megyénk iskoláinak és családi otthonainak felépítését. Az építés vezetője. Kőteleki Dénes versenyre hívja a vállalat többi építésvezetőségét. A verseny pontjai közé tartozik az építkezések határidőre való befejezése, minősége, anyagtakaré- kossággal az önköltség csökkentése, a munkafegyelem megszilárdítása. Hasonlóképcímén teljes kártérítésre ítéljenek. A fegyelmi határozatnak, mérlegelve a körülményeket, mindenkor nevelő hatásúnak kell lenni. Ezt vette figyelembe szerintem a vállalat egyeztető bizottsága is döntése meghozatalánál. Egyetértek a cikk írójával, hogy kártérítést is alkalmazni kell azokkal szemben, akik szándékosan, többször megismételve. felelősségrevonás után is pocsékolják az anyagot, se- lejtet gyártanak. Ezekután szeretném felhívni a cikk írójának figyelmét, hogy a jövőben a tömegszervezetek vezetőivel kapcsolatos ügyeket, csak tüzetes vizsgálat után adja közre az újságban, mert csak így segíthet a hibák kijavításában. Pethes Ferenc ÉDOSZ TB-elnök pen tett felajánlást Zombori Miklós kőműves, aki az 1. számú építésvezetőség összes brigádját hívja versenyre. Célja, hogy a Tatarozó Vállalatnál emeljék a termelékenységet. A Finommechanikai Vállalat babakocsigyártó-üzemének asztalos részlege március 15-re vállalta első negyedéves tervének befejezését. Az anyagtakarékosság fokozásával 1300 forintot talkarítanak meg. Selejt- jüket egy százalékkal csökkentik. A kárpitos részleg 5 százalékról 3 százalékra csökkenti selejtjét. A lakatos részleg a többi között 1400 forintos megtakarítást vállalt. A műszaki vezetés újtípusú kocsik és exportképes gyártmányok tervezését, illetve elkészítését vállalja. Majoros Bemát elvtárs, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozója tíz újítás tervrajzát készítette el, amely a Vendéglátóipar munkáját könnyíti meg. Elősegítik a fogyasztók gyorsabb kiszolgálását, anyagot, munkát és pénzt takarítanak meg. Az újítások a következők: sörcsapolás görgős rendszerrel, gőzfazék, fagylalt-adagoló, fagylalttölcsér- tartó, szeneskanna, mozgó ikercsap, mozgó ételbemutató szekrény, kenyérszeletelőgép, hús- kloppfoló és pohármosó. A hozzávetőleges számítások szerint az újítások évenkint mintegy 3 millió forint megtakarítást eredményeznek. 500 torma terven felüli szén a banyásitalílko/ó első napján A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói ünnepi műszakokkal köszöntötték az országos bányásztanácskozást. A dolgozók hétfőn reggeltől kedd reggelig 500 tonna szenet adtaik előifányzatulcon felül. Ezen a napon legjobb eredményt a rózsaszentmártoni IX. akna bányászai értek el, akik napi tervükön felül 374 tonna szenet adtak. A 24-én elért nagyszerű eredménnyel együtt a Mátravidéki Tröszt bányászai 25-én reggelig 2655 tonna szenet adtak havi tervükön felül. Hozzászólás a „Hogyan gazdálkodik a Gyöngyösi Sütőüzem“ című cikkhez (Tudósítónktól.) Olyan az egész nagyfüge- di határ a frissen esett hótól, mintha fehér abrosszal terítették volna le. A nagyfügedi gazdák frissen szaladnak a szövetkezeti vendéglőbe, illetve „gyógyszertárba“, ahogy tréfásan nevezik, egy kis szíverősítőre, és utána kiki munkája után lát. Egyik a tanácsházára megy ügyes-bajos dolgait intézni, a másik kocsiba fog és a ludasi vasútállomás felé veszi az útját. Mások a szerszámokat készítik tavaszra. Kefét kötnek nagy hozzáértéssel, hogy azért se kelljen pénzt adni. Gondozzák a jószágokat, mert ez az alföldi község a mező- gazdasági terményei mellett híres a szép lovairól, kocáiról, teheneiről. Otthonosak a községpolitika megtervezésében, rendezésében is. Most lett kész a tervük, amiben olyan dolgok szerepelnek, mint például az ártézikút-fú- rás, napköziotthon és még sok egyéb más. Egy szó, mint száz, a nagyfügedi gazdák eltervezték, hogy a kormány programját maradéktalanul végrehajtják. Most alakították meg gazdakörüket, és az már <jz indulásnál 46 tagot számlál. Egymásután épülnek a szép, tágas és egészséges családi házak, Egyre többen vesznek rádiót, kerékpárt, és egyre több helyen ég a villany. Mindezt a nagyfügedi gazdák azzal hálálják meg, hogy sokat és jót termelnek, és minden kötelezettségüket időben és becsülettel teljesítik. N agyfügeden tehát nincs baj a becsületes dolgozó parasztokkal, termelőszövetkezetekkel. De baj van. igen. baj van a kulákokkal. Úgy virágzik Nagyfügeden az osztálybéke, akár tavasszal az orgona. És a bajt még tetézi az, hogy a tanács sem tesz semmit a kulákokkal. Pedig maguk a dolgozó parasztok tiltakoznak emiatt. Szemük előtt nő újra a kulá- kok „szarva“, és nincs, aki letörje. A kormányprogram előtt 15 kulákot tartottak nyilván Nagyfügeden. Most két kulák „van“ a községben, akiket köteleztek mezőgazdasági fejlesztési járulékok fizetésére. Persze a többi is itt él, és úgy lapul, akár a nyúl a bokorban. A nagy hallgatásban azonban annál jobban tervezgetnek, számítgatnak, hogy milyen úton-módon csapják be az államot és a hiszékeny dolgozó parasztokat. De vegyük csak sorjában a dolgot. Sári Istvánról úgy beszél a falu, mint volt bíróról. De milyen bíró volt Sári? A dolgozó parasztokat még azért is lekáromkodta, ha nem köszöntek előre. A Hor- thy-rendszert körme szakadtáig védte, és aki a szavát fel merte emelni a rend ellen, az köny- nyen úgy járt, mint Gulyás János bányász, akit elhurcoltatott a községből. A gőgössége mellett volt még egy szenvedélye — s ez volt a legnagyobb: a feltétlen és mindenáron való gazdagodás. Elvakultságában odáig ment, hogy még egyetlen lányát is kitagadta, mert nem olyan gazdag legényhez ment férjhez, mint amilyet ő szeretett volna. A felszabadulás óta évről évre szabotálta a termelést, nem művelte meg kilenc hold földjét sem. Ennek persze az lett a következménye, hogy nem teljesítette az állam iránti kötelezettségét. Amikor a múlt őszön elmentek a lakására a hatósági emberek, megtámadta őket, amiért megkapta jól megérdemelt büntetését. Államunknak persze ma is tartozik 333 kg kukoricával, 63 kg Osztálybéke burgonyával, 117 kg sertéssel, 117 kg vágómarhával és 15 000 forinttal. Most a felesége azon spekulál, hogy kiadja a földet harmadába, mert, mint mondja, a jóisten sem bírna ekkora terheket. Persze azt már elfelejti megemlíteni, hogy ez a hátralék, ami a többi kulák hátraléka mellett csak egy cseppet jelent a tengerben, a hosszú évek során gyülemlett fel. A Sári esete persze csak egy a sok közül. A többiek se jobbak egy jottányival sem. Nem csinálnak azok semmit, elvégre miért találták ki a harmadost? És ha már kitalálták, miért ne alkalmazzák? És a nagyfügedi kulákok mindezt nemcsak gondolják, hanem cselekszik is. Kiadják a kukoricát harmados kapálásra. Kiadják a cukorrépát, napraforgót, aratást. Úgy számítanak, és nem is rosszul, hogy így két legyet ütnek egy csapásra. Az egyik: nekik nem kell gürcölni, mert arra való a kisparaszt. Másrészt: a szerződéses növények után élvezik a sokoldalú állami kedvezményeket, a kis- parasztok pedig megdolgozzák nekik. Állatot egy sem tart. — Szőke Mihálynak például 37 holdja van, de állatot egyetlen egyet sem tart. Bezzeg a fel- szabadulás előtt szép számmal volt szarvasmarhája, lova, sertése és baromfija. Kellett is neki, mert hiszen a 37 hold mellett 40 holdat bérelt, és az akkori rendszernek, még inkább a háborús időkben a németeknek akart nagyon sokat termelni. Termelt is, mert megdolgozták neki a cselédek. Neki az igauzsora volt a legkedNagyfügeden vencebb csemegéje, mert egy hold föld megszántásáért hathét napot dolgoztatott. Most neki is kész a tavaszi „terve“. Kiadja a földjeit ő is harmadába kapálni, olyanoknak, mint például Bozsik József szabómester, vagy Misik János háromholdas kisparaszt és másoknak, mert hiszen a 37 holdból bőven futja. Földjeit persze már tavaly is kiadta, és hogy, hogy nem, annyi sem termett, hogy a beszolgáltatásnak eleget tehessen. így aztán kukoricából nem kevesebb, mint 40 mázsa, napraforgóból 12 mázsa, tojásból 83 kiló, baromfiból 80 kiló, sertésből 417 kiló, adóból pedig 54 ezer forint a hátraléka. S ezidáig még a haja szála sem görbült meg érte. Faragó Antalnak 48 holdja és tanyája van. Az egész birtokban csak két öreg kulák gazdálkodik, de minden kulák- portán csak az öregek vannak. Vajon hol élnek most az egykori gőgös kulák-lányok és legények? Faragó Antalnak például 5 gyereke van. Az egyik fia, Faragó Alajos bent lakik a faluban és nyolc holdon gazdálkodik. Addig míg az apiá- nak egy holdon 3 mázsa árpa termett, a fia alig nagyobb területen 15 mázsát termelt — ugyancsak árpából. Földjét az apja fogatával műveli, és a cséplést is együtt végezték, de mivel, hogy „szegény“ öregnek a 48 holdon nem sok termett, így ő is adósa maradt államunknak, mégpedig kukoricából 40 mázsa, napraforgóból 543 kiló. burgonyából 160 kiló. sertésből 269 kiló adóssága, adója pedig 26 ezer forint. Az ősz folyamán a begyűjtési szervek és a VB-titkár elhatározták, hogy szétnéznek Faragó Alajos házatáján. Lett aztán ebből nagy-nagy ijesztgetés, mert a kulák menye kijelentette, hogy felakassza magát, a lánya pedig ettől is többre vállalkozott, arra, hogy a VB titkárba belemártja a kaszát. Persze se az egyikből, se a másikból nem lett semmi. Sőt a harmadikból sem. És pedig abból, hogy a kiszállott szervek le tudták volna leplezni a spekulációt, mert mégis csak furcsa az a terméskülönbség és az is furcsa, hogy amíg Faragó Antal a 48 holdján nem tart egyetlen szarvas- marhát sem, a fiának három szarvasmarha bőg az istállójában. Igyekeznek behálózni a hiszékenyeket. Elsősorban azzal, hogy harmados földet dolgoztatnak velük. Ez nyilvánvalóan odavezet majd, hogy a betakarításkor szőrén-szálán eltünedeznek a termények, mintha a föld nyelte volna el. Ezzel megint két legyet akarnak ütni egy csapásra: kihúzzák magukat a kötelezettségek alól; siránkozásaikkal, hogy így nincs semmink, úgy nincs semmink, szánalmat akarnak kelteni. De vajon, hogy szánja majd meg őket például Jakab András 16 holdas középparaszt, mert neki soha sincsen hátraléka sem adóban, sem a beadásban. Vagy pedig Nagy József háromholdas kisparaszt, aki minden munkában élen jár, nem is beszélve a Dózsa TSZ- ről, amely már ez évben is teljesítette háromnegyedévi hízott- sertés-beadását. Ezek nyilván nem szánják majd őket. De ne essünk tévedésbe: az olyan emberek, akik 1955-ben a kulák- tól harmados földet vállalnak, könnyen a kulákok hálójába kerülhetnek. És mivel ilyenek is vannak, a nagyfügedi pártszervezetnek és állami szerveknek nem szabad a nevelőmunkából kihagyni ezeket a becsületes, de megtévesztett embereket. A nagyfügedi kulákok amellett, hogy csendben vannak, nem alszanak. Az egyik törvénysértést még el sem követik, máris a másikon törik a fejüket. Nagy Imre elvtárs azt mondta, hogy nemcsak a törvények alkalmazása során elkövetett túlkapás a törvény- sértés, hanem az állampolgári kötelességek teljesítésének elmulasztása is, ami ellen nem kisebb szigorral kell fellépni, mint a túlkapások ellen. Ezt persze a tanács és a párt- szervezet mindezideig nem tartotta megfelelően szem előtt. Beszéltek ugyan a kulákok munkájáról, de nem határozták meg, mikor mit tesznek. hanem általánosságban és semmitmondóan. Ennek aztán az lett a következménye, hogy súlyos tízezrekkel tartoznak a kulákok, egymásután hálózzák be a kisembereket harmadosnak, és így igyekeznek megbontani nemcsak a dolgozó parasztság sorait, hanem a munkás-paraszt szövetséget is. A nagyfügedi példa azt mutatja, hogy a kulákok nem alszanak, hanem „dolgoznak“ csendben és sok esetben nem is eredménytelenül. Ebből mindenesetre a nagyfügedi községi szerveknek le kell vonni a tanulságot, és a legszigorúbban felelősségre kell vonni a kulákokat. Ha a szükség úgy kívánja, bíróság elé kell őket állítani a törvényesség semmibevevése miatt. Ezt kívánja a becsületes dolgozó parasztság igazságérzete is. Erki János