Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-27 / 8. szám
4 1955 Január 27. csGtőrtök. NÉPÚJSÁG DR. NEMEDI LAJOS: Csokonai Vitéz Mihályról 1 Â0 ®wel ezelőtt, 1805 ja- nuar 28-án halt meg Csokonai Vitéz Mihály, népünk egyik legnagyobb és legkedvesebb költője, küzdelmes életével és korai halálával is jelképezve az akkori keserű magyar sorsot. — Az elsőszülöttek, az újítók közül való volt, akikről a magyar felvilágosodás vezető egyénisége, Bessenyei György írta meg: „Eleitől fogva az újítók mindenütt ül- döztettek .. mindazonáltal csaik kell mégis mindenütt olyanoknak lenni, kik magokat a 'közügyért ideig mocsikoltas- sól k.. Az Alföld nagy kereskedő- városában, Debrecenben született 1773-ban, egyszerű polgári családból. Ez időtájt nagy elődje, Bessenyei, már megírta első munkáit, hogy a gyarmati sorban élő magyar hazát kiemelje kulturális elmaradottságából. — Az országot akkor Bécsből kormányozták idegen érdekek szerint. A feudális társadalmi rend korhadóban, a parasztmozgalmak egymást követték. A gyarmati helyzet miatt polgári fejlődés nem indult. Az ország életében és iskoláiban a latin nyelv uralkodott, a könyveket latin nyelven írták: a népet ezzel nemcsak a közéletből, hanem a művelődésből is kirekesztették. A magyar felvilágosult írók felismerik, hogy ilyen körülmények között az elhanyagolt nemzeti nyelv kiművelése egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a magyarság önálló nemzetként megmaradjon. „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem“ — írja Bessenyei. Márpedig a tudás, a világosság az ország boldogságának egyik legfontosabb eszköze. Ez pedig csak akkor terjedhet el a nép széles rétegei között, ha a hazai nyelven szól. Ezért hazafiúi tett a magyar nyelv ápolása, bővítése és újítása — magyar nyelven írott könyvek, versek útján. A fiatal Csokonai 15 esz** tendeig tanult a debreceni ősi kollégiumban. A felvilágosodás eszméi meghódítják és ő is az édes anyanyelvnek apostola akar lenni. „Magyar nyelv! — írja 17 éves korában — édes nemzetemnek nyelve! teáltalad szólaltam én meg legelőször, teáltalad hangzott először az én fülembe az édes anyai nevezet... a te darabolt ízecslkéiden kezdettek kifesleni az én gyerméki elmémnek első ideái... édesebben hangzott terajtad az életnek közbeszéde s a pajtásságnak édes szava.. a te kedves toliadból kicsorgott írásókban több örömet találtam, mint az idegeneknek leg- tanultabb munkáiban.“ Első jelentős versei arról tanúskodnak, hogy az édes anyanyelven népe javára a felvilágosodás eszméit akarja terjesz. teni — fellelkesülve a francia forradalom példáján. Világos fogalmai voltak az elektromosságról, a távcsőről, a mikroszkópról. Nemcsak az ókor klasz- szikusait tanulmányozta tehát és nemcsak a nyugati filozófusokat, hanem elsajátította kora természettudományát is. Meg- énekli, hogy a lélek halandó, az anyag pedig halhatatlan a maga örökös változásaiban. Kicsúfolja az üresfejű, ma- gyarkodó urakat. ír az őskommunizmusról, melyben nem volt jobbágy és nemes, hanem egyenlő volt az ember. Bátran küzd a „denevér babona“ és a „bagoly valkbúzgóság“ ellen. — Az új és jobb világot megteremtő emberiség első soraiban szeretné látni a maga népét. Úgy érzi, hogy Európában már csak mi vagyunk hátra, a többi nemzetek hívnak maguk után: „Magyarok! derék nép! mit késtek? jöjjetek!“ A francia forradalom hívó szavát akkor a magyarságnak még csak egy kis elszánt csoportja volt hajlandó követni, a magyar jakobinusok. Csokonai egyik kedves tanára. Fodor Gerson, is ott volt a bátor kezdeményezők között. — Csokonai engedély nélkül Pestre utazik és végignézi a magyar szabadság vértanúinak kivégzését. Hazaérve, a kollégium ifjúságának elbeszéli a történteket és velük együtt meggyászolja Martinovicsot és társait. Ezért kell neki, a kiváló diáknak, költőnek és tanárnak távoznia Ilnlüzleiet nyílnak Egerben a sarudi haltenyésztők Sarud község iolgozó parasztjai jól hasznosítják a Tisza vizét. A helyi népfrontbizottság javaslatára a zöldség és rizstermelés mellett megkezdték a haltenyésztést is. A földművesszövetkezeten belül megalakították a megye első haltenyésztő szakkörét, melynek munkájában 70 dolgozó paraszt vesz részt. Az új szakkör tagjai megkezdték a 15 holdas halastó építési munkálatait. Ehhez nagy segítséget nyújt a helyi földművesszövetkezet; szerszámokat, zsilipekhez szükséges deszkaanyagot bocsát a gazdák rendelkezésére, a későbbiekben pedig hal- ivadékkal látja el az új halastavat. A szakkör tagjai a tenyésztett halakat közösen értékesítik. Tervük, hogy a közeljövőben halértékesítő üzletet nyitnak Egerben. Teljesítette évi baromfibeadását a kiskörei Dózsa TSZ A kiskörei Dózsa TSZ tagjai az elsők között csatlakoztak a felszabadulási versenyhez. Megfogadták, hogy hazánk felszabadításának tiszteletére — a tavaszi munka példás elvégzésén kívül — beadási kötelezettségüket is teljesítik. Az ígéret alig két hete hangzott el, a tsz tagjai márts hozzáláttak adott szavuk valóravál- tásához. A községben elsőnek teljesítették 9 mázsa 20 kiló baromfibeadásukat, mellyel egész évi előirányzatuknak eleget tettek. Megkezdték a szarvasmarha-, valamint tojásbeadási kötelezettségük teljesítését. Januárban eddig 11 mázsa vágómarhát és 80 kiló tojást vittek a begyűjtőhelyre. Ezzel évi beadásuknak 50, illetve 30 százalékát már teljesítették. A tsz tagjai úgy tervezik, hogy a hízottsertés kivételével — melyet az első félévben teljesítenek — még az első negyedévben egész évi hú-beadásuknak is eleget teszf/rnÁM* Elég hideg idők járnak mostanában, de azért azt nem hisszük, hogy az erdőkövesdi erdészethez tartozó falerakaf éjjeli őre annyira fázna, hogy szeptemberben 3, októberben 6 novemberben 7, decemberben pedig 8 köbméter fát kellene eltüzelnie. Ugyanis Kovács Ágoston erdész, a faőrzés alatti melegedés címén ennyit számolt el neki. De nemcsak az éjjeli őr, hanem az irodában ülők is nagyon szerethetik a meleget, mert három hónap alatt 12 köbméter fát „tüzeltek” fel. Vajon nincs még melegük? Kultúrházat építenek a bátori DISZ-fiataiok Bátor egyike azoknak a községeknek, ahol még nincs kul- túrház. A községi Hazafias Népfront-bizottság és a DISZ- fiatalok most elhatározták, hogy saját erejükből kultúrházat építenek 1955-ben. A fiatalok Horváth János tanítóval élükön színjátszócsoportot alakítottak. Az iskolában maguk építettek színpadot. Már a tanácsválasztás alkalmára előadták Móricz: Választás című színművét, most pedig az ..Egy magyar nyár“ című színdarabot adták elő nagy sikerrel. Helybeni szereplés után Heves- aranyos, Egerbocs, Egerbakta községekben is bemutatták játékukat. Most tervbe vették, hogy farsangkor a járási székhelyen is előadják a színdarabot. TOTH JANOS Pétervásara HÍR AZ EGRI GYAPJÚTERME- LÖ VÄLLALAT egercsehi gazdaságának dolgozói vállalták, hogy hat G 35'ös traktoruk főjavítását január 30-ra befejezik. Vállalásuknak eleget tettek. Mádai Károly szerelő brigádja január 20-ra elvégezte a traktorok főjavítását. A karácsondi „Aranyember“ A kapitalizmus feletti ítéletet Jókai több regényében megtalálhatjuk, közöttük a Fekete gyémántokban és az Aranyemberben. -Utóbbi egy igazságtalanul vagyonhoz jutott komáromi kereskedő életének egy szakaszát, tőkegyarapítását és a korabeli kapitalista rendből való kiábrándulását mutatja be. Bizonyíték aria, hogy a — könnyen és jogtalanul szerzett — kincs nem jelenti az emberek igazi boldogságát. Az alig pár hónapja alakult, karácsondi kultúrotthon pedagógus „Szigligeti“ színjátszó csoportja január 15-én bemutatta az Aranyembert. Az előadás igen jól sikerült, a színjátszó csoport ez első nagyobb színdarabbal elnyerte a község tetszését, elismerését. Már maga az a tény, hogy elég ismeretlen. éppen ezért nehéz témát választottak — dicséretes. Két nagyobb pozitívuma a regénynek: a XIX. századbeli gabonakereskedő tökéletes ábrázolása — amelyet a színdarabnak is sikerült többé- kevésbé visszaadni — és a hű tájábrázolás, a Senki szigete és a balatoni rianás leírása. megfestése — ez a gyenge díszletek miatt nem tükröződik az előadásban. A színmű rövid tartalma: Tímár Mihály kereskedő egy hajójára jutott gazdag török halálával váratlanul sok kincshez jut. Ezekből az aranyakból vagyont vásárol s felesége a meghalt török lánya segítségével a külföldi kereskedelembe bekapcsolódva egyre növeli tőkéjét. Mindene megvan, csak a sze- retetben érez hiánvt. csak azt nem tudja, mi célja az emberi életnek: Végül, de már mint egyszerű szegény Tímár Mihály, a Senki szigetére szökve Noémi mellett megleli az igazi boldogságot. A Szigligeti színjátszó csoporttól sokat várhatunk, tagjai tehetségesek, László színiátszói képességét. Az előadás valamennyi színjátszójára elmondhatjuk, hogy jól szerepelt. A színjátszó csoport tagjait külön meg kell dicsérni azért, hogy fáradsággal nem törődve. segítettek a színdarab sikeJelenet az Aranyember előadásából Ferenc Timár Mihály szerepében igen jól érzékeltette a törekvő. vagyonra vágyó kereskedőt, küzdelmeit a sze- retetért, a boldogság elnyeréséért Dán Gyula Trikálisz Euthymje — különösen az élettől való búcsúzás perceiben — és Parragh Imre Krisz- tyán Tódora — főként a balatoni találkozásnál — nagyszerű alakítás volt. Timea asszonyi hűsége, Noémi őszinte, odaadó szeretete egyaránt kedves emléket hagyott, Rúzsom József csak pár szavas szereplésiben bemutatta rében. Brazovics és Brazovics né dolgozó parasztok, Ruzsor József és Balázs István bánya szók, meg a többiek műnk után is készséggel eljártak próbákra, s még azt is szív« sen vállalták, hogy megyén több községében, városába előadják szerepüket. A gyöngyösi előadás utá Egerbe is eljönnek, hogy ne hány kellemes órát szerezze nek az egrieknek is. A Szig ligeti csoportnak további ele adásaihoz sok sikert kivi nunk. S egri előadásukat n«g izgalommal és szeretettel vái juk. a kollégiumból, nem pedig hol- ) mi diákos csínytevések miatt, ? melyekről a jegyzőkönyvek be- r szélnek. s A szebb magyar jövő re- s ** ménységének alig szár- t baszökő kalászait elpusztítja a j reakció jégverése. Bécs lesz a j francia forradalom elleni in- c tervenció központja. Az idegen ; kormányzat és a forradalomtól j megrémült magyar nemesség , közös erővel nyom el minden ( haladó gondolatot. íróink leg- j javát bebörtönzik. Többen fia- ] talon elhalnak, mások pusz- tai magányukba temetkeznek. 1 „Visszabvlktunik az éjszalkába!“ Csokonai a fiatalság optimiz- ’ musával mégis tovább ír, to- - vább dolgozik. Hamarosan Po- 1 zsonyban találjuk, ahol az or- 1 szággyűlés urai között támoga- » tót keres versei kiadására. — < Még Debrecenben írt volt egy 1 színdarabot, hogy támogassa az 1790 körül éledő magyar 1 színészetet. A darab hőse, 2 Tempefői nevű poéta, sorra < járja a magyar nemes urakat f és támogatásukat kéri. Végül is í a sok Fegyverneki, Kopóházi, 1 Tökkolopi és más műveletlen, r magyartalan uraságok között 2 kénytelen arra a meggyőződésre jutni, hogy „az is bolond, aki poétává lesz Magyarorszá- gon!“ — Ez a sorsa Csokonai- ' nak is Pozsonyban. Innen hát ! Komáromba siet, hogy egy félbemaradt folyóiratot foly- | tasson. Megismerkedik Vajda . Júliával, egy gazdag polgár r leányával. Megszeretik egy- mást és ezt a szerelmet örökre emlékeztessé teszik a Lil- la-dalok. De hiába kérlel és t hiába esküszik a magyar líra ^ legbájosabb hangjain költőnk, ^ Júliát egy ,.becsületes gabonakereskedőhöz“ kényszerítik. j Szerelmi csalódása és irodalmi terveinek zátonyra fu- fása ihletik azokra a versek- , re, ^amelyeket talán a megze- ^ nésítés miatt is a legjobban ismer népünk: A tihanyi Ek- hóhoz és A reményhez c. köl- ^ teményekre gondolok. De irodalmunk egyik legszebb és legcsodálatosabb verse akkor születik meg, amikor Csoko- mai a sok hányattatás és csa- , lódás után Somogy rengeteg * erdőiben keres vigasztalást. ; Áldott maqánossáq, jövel! Ra- 1 qadj el . Álmodba most is enqemet; j Ha mások elhaqyának is, ne haqyj el Rinqasd öledbe lelkemet. : Fz a magánosság nem a . ^ társadalomtól való elsza- ‘ kadást jelenti. A költő csak ; halálakor kívánja a magános- j ság „végeiden álmai “-ban el- ' felejteni világi szenvedéseit. 1 Addig azonban az alkotáshoz ’ merít erőt az ihlető magányból. Hiszen így ír róla: Te szülöd a virtust, csupán te f tetted Naqqyá az olyan bölcseket, Kiknek határtalanra terjeqetted ( Testekbe kisded lelkeket. ; Te benned úqy csap a poéta széjjel, Mint a sebes villám setétes éjjel; ( Midőn teremt új dolqokat, . S a semmiből viláqokat. (A maqánossáqhoz.) 1 l Csokonai nem menekül a harc elől a tétlenségbe. Jól I látja, hogy a magyar kultúra ] napját a reakció sötét fellegei . ■ borították el és most bebör- ( ■ tönzött vagy elhallgató költő' társai nevében is az ország fő- ‘ 1 nemeseinek lelkiismeretét sze- ’ 1 retné leveleivel felrázni, hogy ' tegyenek ők, a százezer holdak 1 1 urai valamit a magyarság ■ ’ fennmaradása érdekében. — E próbálkozások sikertelenek 1 1 maradnak, a magyar nagybir- ; tokosok nem pártfogolják a merészhangú magyar írókat. ' 1/ öltőnket még ez a közöny I ^ sem csüggeszti el és bátran keres új módszereket, ho- : gyan lehetne nemzetével meg- Î kedveltetni az olvasást. Hu- ‘ moros verseket és népdalokat j ír (Szerelem-dal a csikóbőrös j kulacshoz, Szegény Zsuzsi a . táborozáskor). A tudós költő 1 jól megérzi, hogy az egyszerű, szegény nép beszéli legtisztáb- . ban a magyar nyelvet: „... bi- . zony a szegény községnek ma is több zsenije van, mint sem . azoknak, akik szégyenlenek a t közé számiáltatni: ő a maga új 3 ideáit is ki meri magyarul ten- t ni, ha reá kész szót nem ta- Iái, bátorkodik csinálni, míg a i felső község nem akar, a tudós község nem mér, és amaz né- metizál, e pedig deákizál.“ olvasóközönségét is „nemzetünk számosabb és együgyűebb részéből“ akarja toborozni. író- társait, is biztatja, hogy tanuljanak a néptől: „Magyarjaim! Literátorok! Ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabotázó együgyű magyart az ő erdeiben és az ő szkíta pusztáiban... Hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor put- tonost, akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára.“ Csurgói segéd tanárosikodása idején közvetlen közelről látja a magyar parasztságnak elmaradottságát is. Bátran felveti a felelősség kérdését: „Hát már, hogy a Somogy ily tudatlan, formátlan, kié a hiba?“ A dunántúli nemesi udvarházak környezetében keletkezett a Dorottya című komikus eposz, mely pajkos jókedvvel figurázza ki a férjet kívánó aggszűz Dorottyát és társait, háttérnek pedig a korabeli nemesi társadalom képét rajzolja meg szelíd gúnnyal. 1VÍ ikor Csurgón letelik a segédtanárság, 1800 tavaszán gyalog tér vissza Debrecenbe. A nagy tűzvész alkalmával házuk is leég és szegény öreg anyjával egy szobában húzódik meg. Már nem igen ír, de szeretné műveit nyomtatásban látni, mert érzi, hogy közeledik a halál. A magyar Alföldnek régi népbetegsége, a tüdővész, rágta életét, melle csont boltján irgalmatlan sarkával rúgdosott két halál. De még nagyszerű kezdeményezések villannak fel. A honszerző Árpádról akar eposzt írni, de csak néhány verssor készül el. Bevezető tanulmányokat készít műveihez. A magyar esztétikai irodalom remekei ezek, de Csokonai már nem éri meg megjelenésüket. Számolt azzal, hogy műveit életében csak kevesen olvashatták, számolt azzal, hogy nem saját korának írt, hanem egy jobb jövendőnek. „Ha írok is, amint hogy már én anélkül nem tarthatom fel lételemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a XX. vagy XXI. századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem.“ 1805 január 28-án azután örökre magába fogadja a költőt Debrecen homokja, melyen kis kertjében rózsákat nevelt a természetet annyira szerető és ismerő Csokonai. A megnemértés, a közöny és a butaság sívó szele csak ideig- óráig temethették el Csokonai virágait, a verseit, Ma szebben, frissebben, harmatosabban virítanak, mint valaha és nemcsak az életörömöknek, a szerelemnek rózsái ezek, hanem piros rózsái ma is az egyetemes emberi haladásért, a magyar nemzeti művelődésért, nemzeti felemelkedésünkért folyó harcnak. A dy Endre, aki „az összes volt és lehető magyar költők közül“ őt érezte magához a legrokonabbnak, „a dal első magyar zsenijének“ nevezi, és a „legelső modern ma- gyar“-nak tartja. Költészete rendkívül sokoldalú, színes, gazdag, mert — mint Ady írja _ „lelke rengeteg, gazdag és sokszínű, volt“. A felvilágosodás filozófusai nyomán szárnyalt fel a lelke, de közel maradt a néphez és ma is szól a néphez. Költészetében egyszerre nem remélt magasságba emelkedik nyelvünk és ezzel, valamint gondolatainak merészségével, küzdelmeinek meg nem alkuvó, de legalább is meg nem törő lendületével válik ősévé Petőfinek, Adynak és József Attilának. Hódoljunk ma hazaszeretetének, költői nagyságának és művészetének Ady szavaival: ,... feszítgette, edzette, pótolta, díszítette, nőttette szegény magyar nyelvének írómba és szűk kereteit. És vált természetesen a legpompásabb nyelvújítóvá, kinek ■ emléke előtt hálával kell leborulnunk mindannyiunknak, akik gondolatainkat, érzéseinket magyar szavakkal öltöztetjük ki“.
