Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-23 / 7. szám

1955 január 23. vasárnap.

NÉPÚJSÁG

5

Kalandom az időgépen

AZ EMBEREK régi álma az időgép, vagyis egy olyan szerkezet, amelyet ha csavargatok, látom az egész régmúltai vagy a távoli jövőt. Engem is nagyon izgatott a probléma, különösen ami a jövőt illeti és elhatároztam, hogy magszerkesztem ezt az időgépet. A gép elkészült. Egy este leültem mellé és elkezdtem forgatni a kerekeit. Persze nem a múltba. A gép skáláján sorban suhantak el az évek, már 1970-nel tartottam, a hajam lassan ász becsavarodott és neveletlen unokáim avval frocliztak, hogy fogalmam sincs az atom- kávéfőző működési elméletéről. Lassan kihűlt a szobám és fázni kezdtem, tehát bekapcsoltam rádiómat és fogtam egy kis meleget az egyenlítőről Majd kimentem Eger utcáira sétálni..i

Az első, ami szemem elé tűnt, hogy az emberek milyen rendesen takarítják a házuk előtt a havat, sőt ha fagyra van kilátás, kint állnak a kapuban salakos vödörre! a kezükben, hogy kellő időben felszórhassák az utat.

Az utca fényárban úszott, annál is inkább, mert legutóbb megbírálták a Városi Tanácsot, hogy az egyik kit utcában éjjel nem lehetett olvasni, A dologból borzalmas botrány lett, azt hiszem még az illetékes minisztérium is foglalkozott az üggyel. A kiküldött azt mondta a közvilágítási ügyek intézőjének, hogy ne legyen abban a hitben, hogy még most is 1955-ben vagyunk, amikor megengedhető volt, hogy egyes utcákon 200—300 méterenként pislákoljon valami kis fény.

A Dózsa színház előtt nagy tömeg tolongott. A helyi színház operatársulata 300-adszor mutatta be az Igor herceg című operát.

NEM MESSZE a Dózsa színháztól az egykori Pedagógiai Főiskola helyén lévő Egyetem mögött hatalmas téglakupacok álltaik, az állványokon a kőművesek lázasan dolgoztak. Megkérdeztem az egyik járókelőt, hogy mi épül itt. A kérdezett szívesen adta tudtomra, hogy itt épül az új autóbusz megálló, csak most egy kicsit lassan megy az építkezés, mert a fele kőművest átirányították a volt megyei könyvtár helyére, ahol a Vendéglátó- ipari Vállalat még ebben az évszázadban Népbüfét óhajt nyitni.

Sétám leözben felhívták a figyelmemet, hogy feltétlenül menjek be a helyi múzeumba, ahol az utolsó bürokratát most tették spirituszba. Az érdekes lelet 1955-ből származik és most IS éven felülieknek mutogatják, és ritkább esetben a csintalanabb gyerekeket ijesztgetik vele.

A múzeum többi há- romszáztíz termében ér- i dekes iffyüjtemény. van. 1 Itt állították ki az 1955- ben divatos különböző női sapkáidat és sálaltat. Ez a gyűjtemény kicsit szegényes, de sajnos nem volt több hely, mert egy csomó helyiséget kiigényelt a Csemege, cit- 'omtárolásra, mivel nem tudják hová tenni a sok citromot.

BEMENTEM a Csemege üzletbe, mert azt hallottam, hogy itt a leglassabb a kiszolgálás és azt is rebesgették, mintha a kiszolgálók nem volnának elég udvariasak. Ahogy beléptem.. három kiszolgáló ugrott elém, és egy rövid kultúrműsort rögtönöztek, majd pillanatok alatt ízlésesen becsomagolva hozták az

árút. Feltűnt, hogy még a kenyérnek is adtaik papírt. Végül megkérdezték, hogy hazavi- szem-e, vagy küldjék el csőpostán.

Ahogy kiléptem az utcára, feltűnt, hogy a tömeg mind egyirányba igyekszik. Én is siettem a tömeggel, mert a sarkon valami izgalmas látványosság Ígérkezett. Hamarosan megtudtam, hogy egy részeg ember körül ’keletkezett csoportosulás. Nem tudtam közelébe leerülni, mert a szokatlan látványra a félváros összeszaladt. A rosszindulalúak, — mert ezek még vannak egy páran, — azt híresztel- ték, hogy az illető nem is részeg, csak így akar közismert lenni, ugyanis már egy évtizede nem volt részeg ember a városban.

Megkérdeztem, hogy talán nem lehet bort kapni, mire azt a felvilágosítást kaptam, hogy annyi bor van (szőlőből) amennyit akarok, külön üzletek vannak, ahol ha valaki vesz egy liter bikavért, ajándékba adnak egy töltőtollat. Részeg ember nem a borhiány miatt nincs, hanem azért, mert az emberek olyan fegyelmezettek, hogy tudják, mikor elég. Azok a férjek, akik 1955-ben még minden este holtrészegre itták magukat, most otthon a Hamletból olvasnak fel részleteket anyósuknak.

A TÜNDE nevű mulatóban meglepetéssel tapasztaltam, hogy egy remek zeneipar ízléses szép számokat játszik. De a jő meglepetés csak akkor ért, mikor kértem egy féldeci rumot és csodák csodája, a pincér a féldecis poharat teljesen telehozta. Itt tudtam meg az egyik vendégtől, hogy a mozikat már rendesen fűtik (nemcsak a plakáton).

Bocsánatot kérek, hogy zavarom, szóltam a mellettem ülő nagybajüszos férfinak — de szeretném megkérdezni, van-e már megfelelő vezetőség és igazgatóság a Járási Kultúrház- ban.

A nagybajusza csodáVcozva nézett rám, majd megszólalt:

— Hát hol él maga? Maga még nem tudja? — kérdezte csodálkozva.

— Ne tessék haragudni, de nem tudom, ugyanis én most jöttem 1955-ből.

A nagybajúszú erre elkezdett rázni. Rázott, egyre rázott és ugylátszott, hogy sohasem akarja abbahagyni. Bocsánat elvtárs — mél- tatlarilkodtam — ne bánjon velem ilyen udvariatlanul, mit gondol, hol vagyunk? Nem vagyunk 1955-ben. De a bajszos csak nem hagyta óbba. Közben beszélt, de nem értettem, mit mond.

Hangosabban — üvöltöttem — és hagyja abba azt a rázást!

Dehogy hagyom — válaszolt — inkább légyszíves és kelj már fel. Mindjárt nyolc óra és még alig lehet beléd életet verni — mondta, de ekkor már a hang vészesen hasonlított feleségemére.

AZTÁN felébredtem, de máig is dühös vagyok a feleségemre. Legalább addig hagyott volna aludni, míg a bajuszos megmondja, hogy a Járási Kultúrháznak van-e már igazgatója. Na meg azt is sajnálom, hogy nem ittam egy kis bikavért és nem vettem öt kiló citromot,

Herbst Ferenc

Mindannjínnk feladata a mezőgazdaság segítése

Az elmúlt évben nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni a mezőgazdaság elé tűzött feladatokat. A rendkívül esős időjárás kétségkívül hozzájárult ehhez, tíe mi magunk sem tettünk meg mindent a terméshozam emeléséért. Hiba volt, hogy nem biztosítottuk kellő időben dolgozó parasztságunk számára a szükséges védőszereket, rézmészport, réz- porozót, a permetezéshez szükséges jó meszet. Lett volna pedig lehetőség rá, csak a késedelmes rendelések miatt a helyiipari vállalatok nem tudták időben legyártani a kén- porozókat. A rézmészpor is akkor fogyott ki az üzletekből, amikor arra a legnagyobb szükség lett volna és hetekig nem lehetett kapni.

Ezek mellett érvényes azonban az is, hogy dolgozó parasztságunk nagy része még ma sem ismeri a peronoszpóra életműködését és az eredményes védekezés módszereit. Bizonyíték erre az is, hogy akinek megmaradt a szőlője, arról úgy vélekedtek: „Szerencséje volt, eltalálta a permetezést.” Természetesen ez nem igaz, mert minden dolgozó parasztnak megvan a lehetősége, hogy ne maradjanak üresen hordói. Nem a szerencse irányítja a szőlő terméshozamának emelését, hanem maga a gazda, ha megtanulja a peronoszpóra elleni védekezés módszereit.

Ezt a tételt azok igazolják, akik már az elmúlt évben is jártak ilyen tanfolyamra. így pl. Csajka Ferenc dolgozó parasztnak nem maradtak üresen a hordói. Hogy milyen kárt okozott a peronoszpóra, igazolja azt á következő adat: hozzávető legesen 14 millió forinttal több jövedelme lehetett volna Gyöngyös város dolgozó parasztjaiSzücs József, Petőfi a'táró kiváló bányásza példamutató munkájával segíti a felszabadulási verseny sikerét.

r.ak, ha hathatósan védekeznek a peronoszpóra kártétele ellen.

Okulva tehát a múlt év hibáiból, 1955-ben mindany- nyiunknak nagyobb gondot kell fordítani a mezőgazdaság megsegítésére, a terméshozam fokozására. Ha több szőlőt termel dolgozó parasztságunk, több jut a szabadpiacra és olcsóbb is lesz, s bár olcsóbb lesz, a falu dolgozói is megtalálják számításukat, mive! több a te-rnés.

A szőlő azonban többnyire borként kerül forgalomba. S ha figyelembevesszük, hogy fontos védőszereket, építőanyagot — melyekből mi szűkén vagyunk — külföldről kell behozni mezőgazdasági termékekért, köztük borért — lemérhető a terméshozam emelésének fontossága. Mennyivel több rézgálicot, deszka-anyagot lehetne csak azért az elveszett borért behozni, amelyet a peronoszpóra pusztított el!

A mezőgazdaság terméshozamának növelése elősegíti az életszínvonal emelését, s csak tőlünk függ ennek megvalósítása. Ezért már most készüljünk fel az évi munka segítésére. Kereskedelmi szerveink rendeljék meg a helyiipari vállalatoktól a szükséges kénpo- rozólcat, időben gondoskodjanak rézgálicról, rézmészporról és rafíiáról is. Nagyobb gondot kell fordítani a TÜZÉP- nek is a mészellátásra, mert jogos ez a panasz, hogy az elmúlt évben a vállalat mész- port, vagy mészkövet adott a dolgozó parasztoknak.

Nagyobb figyelemre van szükség a dolgozó parasztok igényeinek kielégítésében is. Ne forduljon elő, hogy télen hordó, nyáron ásó legyen a boltokban — mikor fordítva van rá szükség. A kereskedelmi szervek kutassanak fel olyan árukat is, amelyekre szüksége van a mezőgazdaságnak, vagy ha nem tudják beszerezni, rendeljék meg azokat a helyiipari vállalatoknál. Nagy szükség volna például egyhektoKét távirat érkezeti szerkesztőségünkhöz: Lőrinciből

és Pátervásáráról. Mindkét gépállomás határidő .előtt 3ß illetőleg 35 nappal befejezte téli gép javítási tervét, teljesítette avrils 4-t — a javításokra vonatkozó — felajánlását. A két gépállomás dolgozói szerliteres permetező bádoghordok- ra, öntözőkannákra, gyökerező csákányra, mert ezek megkönnyítik és elősegítik a dolgozó parasztság termelését. A MEZÖKER is segíthet, ha orvosolja a jogos panaszokat: helyesebben szervezi meg a termény átvételt, hídmérleget

állít be, hogy ne kelljen a kocsikról kosarankint mérni. Dolgozó parasztságunk ezirányú kérései nemcsak jogosak, de valamennyi közvetve, vagy közvetlenül elősegíti a terméshozam növelését.

A munkásosztály támogatása is döntően elősegíti a mezőgazdaság terméshozamának emelését. Ehhez a támogatáshoz, s e támogatás gyümölcsöző felhasználásához szükség van azonban a dolgozó parasztok szakmai tudásának emelésére is. Ha nem ismerik a szőlő legnagyobb ellenségét, a peronoszpórát, hiábavaló minden fáradozás, üresen maradnak a hordók. Gyöngyösön, a Petőfi Gazdakörben most indul a szóló szakszerű művelését, a betegségek elleni védekezést elősegítő tanfolyam. A hasznosan eltöltött esték hozzájárulnak majd az idei bő szürethez.

Munkásosztályunk azt várja dolgozó parasztságunktól, hogy több, jobb mezőgazdasági terméket termeljen és hozzon forgalomba, mint ahogy ezt a munkásosztály is teszi az iparcikkeknél. Megvan ehhez minden lehetőség, állandóan segít a munkásosztály, az állam, s csak arra van szükség, hogy ezt a támogatást minél hathatósabban felhasználja a falu dolgozó népe.

Adjon mindtöbb segítséget a városi tanács, az állandó bizottságok irányításával és ellenőrzésével, segítse elő, hogy ebben az évben maradéktalanul megvalósíthassuk a mező- gazdaság elé tűzött feladatokat.

Marosán Lajos.

a gyöngyösi városi páribizocT-. g titkára

végezték komoly feladatukat, s a lelkes verseny eredménye, e két távirat. Előreláthatólag még ebben a hónapban befejezi téli gépjavítási tervét a horti. a detki és az a.tkári gépállomás valamennyi javítóbrigádja is.

rïêwmfS>7f“&-V

ájíjUÍCilluÁ....

vezeti munkával lelkesedéssel

8ooooooo<x>ocxxoooooooooocooooc>ooooo(X)ooocoqcouxxxíoeoooocx3oocooooo(>xooooooocxxacoQooc3oeccc

03COTOCOOOGOCCCOOOCOOCOOOOOOOOCXO(X roOOCOOCOOOXOOOOG

30000000OOOOOOOOOOCOOCXXkÄJOOOOOOCXXlOOOOOOCXXXXX'lOOOOOOOOOOOlSOOCOCOC

A DISZ-brigádok

\ FIATAL MÉRNÖK éppen a műszaki statisztika utolsó számításait végezte. Szemei a számokkal teleírt papíron, de gondolatai már lenn a bányában jártak. Alig vette észre, hogy hátulról egy kéz nehezedik a vállára. Pintér Lajos volt, az üzemi DISZ- titkár.

— Végeztél már, Pista? Mehetünk?

— Igen. Azonnal, addig talán készítsd el a ruhákat, meg a lámpákat.

— Jó, jó de induljunk máris, várnak bennünket Godóék, a 27-es fronton.

Amíg a ruhákért ment, addig barátja gondosan az író- asztalfiókjába rakosgatta papírjait, ? a kész műszaki terveket. Mint, aki nehéz tehertől szabadult, frissen, ruganyosán, fiatalos léptekkel indult, hogy átöltözzön, azután le a bányába. Hiszen ott érzi csak magát igazán otthon.

*

Csak úgy gyalogosan vágtak neki az altáró sötét fo’yosó- jának. Hosszú az út a frontokig, bőven van hát alkalom a beszélgetésre. De most mégis nagyokat hallgatnak. Mészáros István, a fiatal mérnök nem volt beszélő kedvében. Hallgatott, s emlékezetében a múltat idézgette. Ügy érezte, még sem töltötte el hasztalanul Petőfibányán ezt a félévet. Sokat dolgozott, tanult, tanított.

Talán nézzük sorjában.

jH EG 23 ÉV ES sem volt, amikor igazi fiatalos lendülettel megkezdte munkáját Petófibánya műszaki kollektívájában. Az egyetemről a fiatalság szeretetét hozta magával. Elméleti felkészültsége mellett talán ennek a jó tulajdonságának köszönheti nép. szerűségét. Azóta is ő a diszis- ta bányászfiatalok patronálja. Eleinte nehezen ment. Ide- genül, kétkedve néztek rá a fiatal bányászok. Később jobban megismerték, megszerették. Megismerték a DISZ-ben, a frontokon. Látták, hogy csakis jót akar, több mint segítőtársuk — a barátjuk. A

szíve is a helyén van. Hiszen ő is bányászgyerek.

Méghozzá szuliakállói.

Nevezetes dátum volt életében az elmúlt év novembere. Három hétig egyfolytában diszpécserszolgálatot teljesített lent a bányában. A műszaki irányítás minden gondja a vállára szakadt. Intézkedett, segítséget adott, ha összement egy-egy front, ha elszakadt a kaparó, vagy éppen vízbetörés volt. De ő sikerrel állta a próbát. A gyakorlat megedzette. Még egy nevezetes esemény fűződik ehhez a hónaphoz. A fiatalok versenyének patronálásáért akkor kapta meg a DISZ központi vezetőség kitüntetését. S most ismét az altáró frontjait látogatja. Várnak rá a versenyző fiatalok, elkél a segítség.

* '

Il ÊT IFJÚSÁGI brigád

dolgozik Petőfi altárón. A nagy versenyszakaszban ők is szép felajánlásokat tettek. Megfogadták, hogy takarékos- kodnak a fával, a robbanóanyaggal, javítják a minőséget és ezer tonna szenet adnak terven felül. Szerencsés József brigádvezető, aki elő- vájáson dolgozik csapatával, 150 százalékos teljesítést vállalt. Oláh Sándor 180 torma szén többtermelésré, 10 százalékos minőségjavításra tett

ígéretet. Berta János és Nagy Ferenc három százalékkal akarja javítani a szén minőségét. Sok lenne mind elsorolni a diszisták szép ígéreteit.

Inkább arról beszéljünk, tudják-e teljesíteni? Mi erre a biztosíték? A fiatalok akaratán, igyekezetén kívül Mészáros István segítsége. Ezt ralidba Mészáros elvtárs, s mindenki tudja, hogy az ígért segítség nem fog elmaradni.

★

Hangos köszöntéssel léptek be a 27-es frontra. Már várták őket. Kemény kézszorítással üdvözölték Godó Zoltánt, a híres brigádvezetőt, majd sorra a többieket is.

— No, mi újság barátaim? Megy a munka, megy? Lehet haladni?

— Hát most elég jó’, haladunk — felel mindannyiuk helyett Zeke Mihály. A kaparónak sem volt semmi baja, fát is kaptunk elegendőt. Nem is félek én attól, hogy hiba lesz a mennyiséggel. Túlteljesítjük mi a vál’alásunkat. dó csak azt nem tudom, mi lesz a robbanóanyag megtakarítással.

— Az ám — zúgták rá a

többiek is.

— No, halljuk, mi a panasz?

U JRA a brigádvezető Godó Zoltán veszi át a szót :

— Azt vállaltuk, hogy 27 kiló robbanóanyagot takarítunk meg, de úgy látszik, nagyon nehéz lesz. A felhasználási normák így is eléggé aacsonyak. Mészáros István, mint a jó lovas, aki biztosan ül a nyergében, nyugodtan válaszol:

— Higyjék el, elvtársak, nem is lehetetlen! El is mondom, hogyan. Nemcsak maguknak, hanem nekünk is sokat fő a fejünk azon, hogyan lehetne takarékoskodni. A mű- szaki osztályon kidolgoztunk egy új technológiai eljárást. Másképp ke 1 telepíteni a fúrólyukakat, így jobban ki tudjuk használni a paoxit feszítő erejét.

— Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Rajzolja le nekünk Mészáros elvtársi — követelte most már Rigó Jóska.

S ekkorra, már egy egész sereg keménysapkás fej figyelt a fiatal mérnök minden szavára. Az nedig izmos, hosz- szú mutatóul iával rajzolgatta a földre a fű'ke kicsinyített mását.

— No, nézzék! — idáig tehát szabályosan helyeztük el a "obbanóanyaaot a fii’kébe, alul, felül, s középen is, Az,

új módszer szerint alulról a talphoz közel készítünk több lyukat, felül viszont már kevesebbet. A robbanás ereje gazdaságosabban hat, s az egész szénfalat leomlasztja.

— És biztos ez? — tanná s- kodik közbe egy fiatal vájár.

— Az elmélet és a számítások jók. Próbálják meg. Biztos, hogy a gyakorlat igazat ad nekünk

NAGYSZERŰ — örvendezik Zeke Mihály, hiszen Mihály, hiszen akkor mi vígan teljesítjük ezt a takarékossági felajánlást is.

A nagy lelkesedésben ta'án észre sem vették, hogy a mérnök barátjuk eközben már a front vége felé lépegetett. Benn a fronton azonban nem csitult a lelkesedés hulláma.

— Nocsak, hogy is mondta? Rajzold oda mégegyszer. Igen ... igen ... érdekes ... és jó is. Hiába; nagyszerű ember ez a Mészáros elvtárs.

S az altáró fiatal mérnöke, a DlSZ-brigádok lelkes patroné ója ekkor már messze járt. Már nem hallotta a fiatal bányászok elismerését, de érezte. Érezte, mert lépteit meggyorsítva igyekezett a 15-ös frontra Tóth Lajosékhoz. hogy elmondja nekik, miként tudnának a szén minőségén 4 százalékot javítani.

Császár István