Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-09 / 3. szám

1955 január 9. vasárnap. NÉPÚJSÁG 5 Gyöngyös Deák Ferenc út 19. Hat öregedő úriember gya­kori teázgatásának, kártyázásá­nak, közös rádióhallgatásának, tervezgetésének színhelye ez a ház, ahol Borhy Miklós, volt ezerho'das földesúr a gazda. Ezeken a találkozásokon szóba kerülnek a régi szép idők; a svájci kirándulások, a francia- országi játékkaszinók, németor­szági bankügyletek. Most, hogy valamit mégis csi­náljanak. gombakertészettel fog­lalkoznak. A napi kertészkedések után azonban nélkülözhetetlenek az esti bridge-partik, Borhy Mik­lós vo't földesúrnak, Gaál An­dor volt textilnagykereskedőnek, Kiss Zoltán volt bankigazgató­nak, Éliás Sándor volt országos rendőrfőkapitánynak, Kölesei István volt földbirtokosnak, s az egykori csendőr-a'ezredes Or- may József úrnak. Ök azok, kik oly nagy ügybuzgalommal visel­tetnek a champion-gomba iránt, ök várják nagy odaadással es- ténkint a nyugati rádiók adásait. A márkás Siemens készü­léket érdeklődve figyelik, s mi­kor megszólal az ismerős hang „Itt Amerika Hangja’’ elcsende­sül a társaság, asztalra kerül­nek a teáscsészék, végeszakad a bridgezésnek. A fejek közelebb kerülnek a hangszóróhoz. Adás után levonják következtetésüket, mely mi volna más, mint: „már nem tart soká’’. — Már nem tart soká — mondogatta a rádió után Gaál Andor, textilnagykereskedő is, s ebben annyira hitt, hogy barát­jával Dusnicz Bertold-dal foga­dást kötött, mondva: „Es wird schon gehen (majd menni fog.) Terveket is szőttek, de nem a champion-gomba termesztés fej­lesztéséről, hanem a múltról, an­nak visszaállításáról, álmukról, melyet az amerikai rádió éltet bennük. Ormay József, volt csendiőralezredes — katona em­ber lévén :— meg is állapította még a nyár elején: „Most forra­dalmi állapot van, s már csak egy lépés, hogy Borhy barátunk visszakapja földjét.” Borhynak nagyon tetszett ez a kijelentés, s máris olyan gondo­latokat forgatott agyában, hogy tenni ke'lene valamit a 45-ben kiosztott ezer holdjával. Előbb akadt még más tenni­való is. Hisz fogytán volt már a pénzük, a munka pedig igazán nem volt Ínyükre. így került sor a féltve őrzött Napoleonokra. Borhynak sikerült ezeket pénzzé tenni. Darabonként 600 forintos áron talált gazdát Mátrafüreden. Hogy a pénz ne álljon hasznáh lattanul, elhatározták, dollárokat szereznek. — Hisz erre, ha vál­tozik a helyzet, úgyis szükség lesz. — így került hozzájuk 30 forintos darabonkénti áron 68 dollár. A Napóleonok értékesítésével még nem jutottak annyi kész­pénzhez, amennyi biztosította volna a könnyű gondtalan életet. Eladom a földem — hatott bombaként a társaságra Borhy bejelentése. Az arcok megrökö­nyödve meredtek Borhyra. Éliás főkapitány nem is hagyta szó nélkül: milyen földet, te Miklós, hát neked van földed? Hát hogy­ne volna, — mondta emez — hisz most beszéltük, hogy jön­nek az amerikaiak és a 45-ben kiosztott ezer holdam visszaka­pom. Mi hált az akadálya annak, hogy már most pénzzé tegyem. — Jó gondolat — gratuláltak sorban — s azon morfondíroz­tak, vajon hogy juthatott Borhy bárgyú eszébe ilyen talpraesett gondolat. De az évek hosszú során hoz­zászoktak ahhoz, hogy nem na­gyon törték fejüket egy-egy prob­lémán és nem is ez érdéke’te őket, hanem a várható jövede­lem. Dörzsölték kezüket, mintha az eladott ezer hold ára máris te­nyerükön feküdne, s ekkor jutott eszükbe, ki veszi majd meg a nem létező földet, hisz az ő sza­vukra a parasztok nem sokat ad­nak. Nem kellett azonban mesz- szire menni a földvevő keritők megszerzéséért, mert Burján Gyula volt gyöngyösi pékmestei és Osva!d„Géza gyöngyöspatai lakos a megegyezés, alapján várható 10 százalék reményében örömmel vállalták ezt a munkát. Hozzá is láttak a gazdák rábe­széléséhez: „Hasznos, ha most potomáron megvásárolják a föl­det, mert nemsokára úgy is rendszerváltozás lesz, s akkor bizony sokkal nagyobb összegért tudják csak megvenni ezt a föl­det.” Folyt az agitáció... A „lelkes agitátorok*’ naponta 10 és 100 kis ablakon kopogtak, vagy na­gyobb udvarra léptek be. Sok he­lyen bolondnak nézték őket, miu­tán ismertették jövetelük célját, de volt olyan is, a zsírosabb he­lyeken, ahol miután elmondot­ták miért jöttek, ismertették az amerikai rádió előző esti adását, forralt borral fogadták őket, s ezeken a helyeken akadtak olya­nok is, akik a rendszerváltozás reményében vettek is földet. A kékvérűek gyülekezete örömmel könyvelte el a kezdeti sikereket. Izgatottan számolták a befolyt ezreket. A siker azon­ban nem volt hosszú életű. Elő­re ittak a medve bőrére, s nem számoltak azzal, hogy a józan dolgozó parasztok nemcsak ki­nevetik őket, hanem megvetik és harcolnak is ellenük. Most egyrészük ül. Szép ál­muk — bármennyire is kötöttek erre fogadást, — nem vált va:ó- ra. „Nem őket szabadították fel", hanem mint már 10 év óta any- nyiszor, népi demokratikus ren­dőrségünk ismét a dolgozó né­pet szabadította meg tőlük. Az eset pedig bizonyítja, hogy ve­szít, igen sokat veszít, ki rájuk hallgat. Nem jó befektetés nem­létező földre vásárt kötni olyan emberekkel, akik saját szebb jö­vőjük reményében mindannyiunk számára mérges gombát te­nyésztenek. Nem árt, pa a gombakertészek e fajtája alól kivesszük a termő­talajt, s a champion tenyésztők megtévesztő cégére alatt nem zavarják tovább parasztságunk munkáját, biztos jövőjébe vetett bizalmát. Reméljük bíróságunk megta­lálja módját, hogy a valutaüzér, dollárrejtegető, rémhír terjesztő „gombakertészeknek” hasonsző­rű társaikkal együtt ne jusson eszükbe mégegyszer a hiszékeny megtévesztett parasztok becsa­pása, meglopása. Bódi János MOZAIKOK A GYÖNGYÖSI JÁRÁS ÉLETÉBŐL — A GYÖNGYÖSI PETŐFI gazdakör a nagy érdeklődés miatt mezőgazdasági szakkö­röket létesít. A peronoszpóra elleni védekezéssel kapcsolatos előadások a közeljövőben kezdődnek meg a szőlészeti szakkörön belül. — kétszázezer szölö­TÖT pótolnak előreláthatólag 1955-ben a gyöngyösi gazdák. Ez megfelel 40 hold új tele­pítésnek. — A GYÖNGYÖSHALÁ- SZI NÉPFRONT-BIZOTTSÁG kezdeményezésére a község lakói parkosítják a falu bel­területét. Erre a célra már színelőadást rendeztek, amely­nek 2000 forint tiszta bevé­telét is fásításra fordítják. — A GYÖNGYÖSI járás­ban kereken 10 ezerre emel­kedett a szarvasmarhák szá­ma. Nem emelkedett megfele­lően azonban a tehénállomá­nya, 450-nel kevesebb, mint az összállomány 50 százaléka. — A KÉKESTETÖI gyógy­intézetben a dolgozók és a betegek gyűlésre jöttek ösz- sze, amelyen tiltakozásukat jelentették be Nyugat-Német- ország felfegyverzése ellen. A gyűlésről táviratot intéz­tek a Béke-Világtanácshoz. — MODERN, SZÉP BE­RENDEZÉSŰ kertészeti mag- értékesí ő üz'et nyí’t Gvöngyö- sön. Az új üzlet megkönnyíti a szükséges minőségi magvak beszerzését. — A GYÖNGYÖSI AUTÓ- i KÖZLEKEDÉSI VÄLLALAT j két új autóbusz forgalomba ; állításával javítja a közieke- ' dést a mátrai útszakaszon. Közlemény Felhívjuk levelezőink fiqyel mét, hogy pontos címüket és ne­vüket mindenkor közöljék leve leikben, mert névtelen levelek«* nem vehetünk figyelembe. — GYÖNGYÖSPATÁN tár­sadalmi munkával beburkol­ták már a községi utak mint­egy 30 százalékát. A népfront­bizottság azt tervezi, hogy ebben az évben a község minden jelentősebb útszakasz burkolását elvégzik. — DETKEN az elmúlt év őszén 37 ezer facsemetét ül­tettek ki legelőfásításra. A csemeték jól telelnek. Tár­sadalmi úton három árok- hidat, valamint 700 méter utat készítettek el eddig a falu gazdái. Egyetlen nap 716 tonna szén terven felül a Xll-es aknánál A mátravidéki szénmedence bányái közül elsőnek a gyön­gyösi XII-es akna bányászai csatlakoztak a Rákosi Művek felhívásához. Azt vállalták, hogy március 25-re teljesítik első ne­gyedévi tervüket és április else­jéig 4000 tonna szenet adnak terven felül. Amint azt az úi év első három napjának eredmé­nyei mutatják, a gyöngyösi bá­nyászok már hozzá is fogtak ígéretük vaióraváltásához. Az év kezdete óta minden nap je­lentősen túlszárnyalták napi elő­irányzatukat és ennek eredmé­nyeként szerdán reggeltől csü­törtök reggel hat óráig 716 ton­na szenet termeltek esedékes tervükön felül. Látogatás a Kézműipari Vállalatnál Üij vállalat alakult Gyöngyö­sön az elmúlt év októberében. Tanácsszerveink azért hozták létre, hogy termelésével segítse a lakosság ruházati cikkekkel való iofob ellátását. Nincsenek nagy üzemrészei, fejlett gépi fel­szerelései, az itt dolgozó nők főleg kezük munkájával, ügyes­ségükkel állítják elő a külön­böző női és férfi konfekció árukat. Erről beszél az üzem neve is: Kézműipari Válla­lat. A dolog másik érdekes­sége, hogy állandóan 60—70 ház'asszony dolgozik odahaza a lakásán a vállalatnak. Ezek az úgynevezett bedolgozók, külső munkások. Otthoni munkájuk mellett szorgalmasan készítik a vállalat megrendeléseit. A fizetési jegyzék azt bizonyítja, hogy aki szorgalmas, elég szép jövedelem­re tehet szert. November hónap­ban Hibs Dezsöné 1312, Oláh Imréné 1044, Kovács Gézáné pedig 995 forintot keresett. A fiatal üzem, amely 106,6 százalékra teljesítette múltévi tervét. 1954-ben több mint 1900 férfi inget, 3117 női ru­hát. 1448 pongyolát. 725 férfi és gyermekpizsamát, 808 férfi alsónadrágot, 107 női hálóinget készített. Készáruit mindenkor szívesen fogadja az egri Tex il- nagykereskedelmi Vállalat, de ezenkívül Miskolcra és Salgótar­jánba is eljutnak termelvényeik. Az 1955-ös év első negyedé­nek tervei közé tartozik 6200 nő: ruha, 1000 férfi pizsama, 1500 fiú ing, 600 női kardigán, 400 férfi mellény és 1500 négy­zetméter rongyszőnyeg elkészí­tése. Munkájukhoz, terveik meg­valósításához sok sikert kívá­nunk a Kézműipari Vállalat minden dolgozójának. (Velencei ktpeilap TÖBBEN FORDULTAK hozzám azzal a kérdéssel, hogy a nyár folyamán melyik volt az a legérdekesebb város, ahol megfordul­tam. Válaszaimban meglehetős határozat­Kádas Géza, Gyergyák Magda. Bakó Jenő a doge-palota mellett. Háttérben a börtönépület látható lanságot árultam el, hirtelen nem tudtam dönteni. Párizs? Szép, történelmi emlékek­kel teli világváros, de ott egyszer már vol­tam. Talán Hága! De nem! Az a ködös, sze­les időjárás, a tenger félelmetes hullámzása, morajlása és olyan különös, agyagos sárgás színe tetszett ugyan, de más hatást váltott ki belőlem. Torino gyönyörű város, az olasz Alpok „fővárosa“. A Pó szeli ketté s a hát­térben a havasok égbenyúló csúcsai látsza­nak. Szép. tágas utcák, terek, helyenként ragyogó márványpaloták. És mégis, nekem Velence tetszett tavaly legjobban. Pedig ott csak egy napig voltunk (vagy éppen ezért?) és büdös, piszkos, száradó lehérne- műk lebegnek az utcán a járókelők feje fe­lett. Na. de mmdent sorjában. A TORINÓI Európa-bajnokságról haza­felé jövet egy napot Velencében töltöttünk. Már Torinóban igen megörültünk annak a hírnek, hogy Velencében kiszállunk. Hiszen ki ne szeretne egy napot, egy éjtszakát a la­gúnák és szerelem városában eltölteni? Már a vonatban nagy volt az izgalom, késő este, amint Venezia-Mestre-t, Velence elővárosát elhagytuk, valamennyien a vonat ablaká­hoz telepedtünk, hogy elsőnek tekintsük meg a „csodák városát“. Velencét. Előbb egy óriási olajfeldolgozó telepet láttunk, majd csillogó víz világított mindenfelé a fe­Velencei utcarészlet kete sötétségben. Mindenütt víz, tükörsima zavartalanságban, mely felett festőién raj­zolódott elénk Velence sziluettje. A távol­ban fehér vitorlásokat pillantottunk meg, melyek a tenger csendes, sós vízén lassan ringatózva élvezték az Adria enyhe szelét. Este 10 óra körül kissé megilletődötten száll­tunk ki a vonatból, de a pályaudvar előtt már újabb meglepetés várt ránk: az utcán az úttest helyén víz volt! Kádas azonnal meg is jegyezte Utassynak és Fábiánnak: — De jó, hogy Egerben aszfalt van az út kö­zepén, különben még a hivatalba vezető utat is úszva kellene megtenni. — A két mell- úszó, Utassy és Fábián, akik egyébként minden jóban és rosszban, de különösen az utóbbiban mindig együtt voltak, helyeslő fejbólintással fogadták Kádas észrevételét. IMPOZÁNS LÁTVÁNY tárult szemünk elé. A Canal Grande (Nagy Csatorna) húzó­dott előttünk, mely S alakban kígyózik ke­resztül Velencén. A túloldalon kisebb, na­gyobb házak, szállodák sorakoztak. A csa­torna két partját meredek lépcsős híd kö­tötte össze. Az egész olyan volt, mint egy jól megvilágított, ragyogó kiállítású színpad. A házak, mintha kulisszák lennének! Csak­hamar beszálltunk egy kb. 200 személyes motoros járműbe, helyi „villamos“-ba, mely hivatva volt csapatunkat szálláshelyünkre, a Lidóra szállítani. Gyorsan siklottunk a ví­zen, a megállóhelyeken utasok szálltak ki és új utasokat vettünk fel. Az utcák előt­tünk hol kiszélesedtek, hol oly keskenyre szorultak össze, hogy alig fértünk el. Hajók, motorosok és gondolák siklottak el mellet­Meseszerű városrészlet, előtérben a csent vizen sikló guoJola Tűnk, szabályos utcai k edési rend sze­rint. A csatorna két oldalán vő haza - melyek legtöbbjének az örvény ­építményű — gyönyörűt., ki Va s az ember csakugyan azt érezte, mintha mesebeli városba került volna. Az előttünk lévő út később annyira kiszélesedett, hogy nagyobb fajtájú hajók mellett suhantunk el, magunk mögött hagyva a velencei szi­geteket. HŰVÖSEBB LET"’ az éjszaka s hamaro­san feltűnt utunk, járművünk végállomása, a Lidó. Egyik legnagyobb nevezetessége ez is Velencének, annyira, hogy a sok stran- do’ás miatt állítólag sokan alig nézik meg Velence igazi nevezetességeit. Szeptember 10-én éjfél körül a Lidón már nincs semmi élet. Nyugovóra tér mindenki, kihalt a szi­get. Csalódottan beletörődtem, hogy nincs zeneszó, nincs Santa Lucia, nincsenek nász­utasok, szerelmespárok. Vacsora után kény­szeredetten lefeküdtünk, kipihenni a hosz- szú utazás fáradalmait. Másnap Hunyadfy és Sárosi edző barátaimmal már reggel hat órakor talpon voltunk és bejártuk a Lidót, Velence strandját, hisz a sziget déli part­ján van a híres tengeri strandfürdők egész sora. Reggeli után kisebb csoportokban új­ból átmentünk a velencei szigetekre, hogy megtekintsük a város nevezetességeit. (Folytatása következik.) Bakó Jenő mesteredző A szerződéses bih! ízlalás jól jövedelmez, kössünk szerződést Többször is hírt adtunk már arról, hogy megyénkben is lehet szerződést kötni bikahizlalásra. Az akció megindulása óta a megyei Allatforgalmi Vállalat járásainkban nagyszámmal kö­tötte le a jó! számító gazdák és iermel őszövetkezetek megfelelő bikaborjait. Talán nincs is a megyében olyan község, ahol ne hizlalnának szerződéses bi­kaborjút, vagy tinót. Az utóbbi hetekben különösen Egerszólát, Verpelét. Karáraond. Nagyfü- ged, Zagyvaszántó, Nagyköké­nyes. Sírok, Poroszló, Sarud, Kál, Pcly, Kömlő, Tarnaőrs és Tiszanána községekben szerződ­tek sokan. Ezekben a. községek­ben már az elmúlt év tapaszta­lataiból tudják, hogy előnyös és jó. kifizetődő bikahizlalással foglalkozni. A korábban lekötött állato­kat már több gazda átadta az utóbbi Időben. Szűcs Imre po­roszlói gazda 418 kilós súlyú extrém minőségű bikáért 4500, Tó'Ji Be'a úflőrirtcfalvi lakos 397 kilós első osztályú bikáért 3970 forintot kapott. Ugyancsak Poroszlón Oláh Sándor két szerződött bikát is hizlalt és az első osztályú minőségben átadott két á.latért 7350 forintot fizetett az A'iatforgalmi Vállalat. Ju­hász János kál; gazdának is érdemes volt bikát hizlalni, mert a 400 kilós ex'rém állatért 4400 forintot kapott. Sokáig sorolhatnánk még azoknak a gazdáknak a nevét, akiknek szép összeget hozott a bikahízlalás. FELHÍVÁS Eger Város Tanácsa VB vá­rosgazdálkodási „osztálya felhív­ja az állami szervek és váll la­tok vezetőinek figyelmét, hogy a vezetésük alatt álló állami szerv, vállalat, iskola tulajdonát képe­ző, illetve kezelésében, bérlemé­nyében lévő ingatlan (iroda), télén, üzlethelyiség, stb. előtti járda állandó tisztántartásáról gondoskodjanak. A járdákat reggel 6 óráig kel! lesöpörni, hótól, sártól, jégtől megtisztítani, illetőleg a síkos járdarészt megfelelő szóró­anyaggal (fűrészpor, homok, hamu) behinteni. Olmos csőtől, jégtől, vagy hótól síkossá vált járdákat a szükséghez képért naponként többször kell behin­teni. Amennyiben az állami szer­vek, vállalatok, intézmények ve­zetői, illetve gondnokai a járdák tisztántartását nem végeztetik el, úgy ellenük a 3141/1/1949. N. M. sz. rendelet alapján kihá­gás! eljárás megindításáról és büntetés kiszabásáról gondosko­dunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom