Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-09 / 3. szám
2 NfPUJSÏG 1955 Január 9. vasárnap. A Mátravidéki Erőmű dolgozói biztosítják zavartalan energiaellátásunkat j[ruJrtu KI A FELELŐS? Ügy gondoljuk, nem válik frázissá, ha népi demokráciánk egyik alaptörvényét többször is elismételjük: féltve őrzött kincsünk, — a gyermek! Valóban, a gyermekről való gondoskodás ma oly magas fokon áll nálunk, mint soha máskor. Kormányzatunk azon igyekszik, hogy bearanyozza a gyermekkort és erős, egészsé' ges nemzedék legyen az, mely átveszi a „nagyok“ örökségét* Nem árt azonban, ha rámutatunk időnként arra is: alaptörvényünket valóban magáévá teszi-e mindenki és tud-e áldozatot hozni a gyermekért! Nos, a cifraparti anyák egy idő óta panaszkodnak. Panaszkodnak azért, mert a 11. sz. Népboltba nem mindig jut el a gyermekek rendkívül fontos tápláléka: a tej! Hogy miért, nem tudjuk. Azt azonban jól tudjuk, hogy ilyenkor sok apró emberkének nem jut reggeli, esetleg ebéd, sőt vacsora sem: Esetleg azért, mert rossz az idő, a kocsi nem tud feljutni a meredek Vécsey utcán. (Ügy tudjuk: nem lovaskocsi, hanem nagy munkabírású Csepel autók szállítják a tejet!) Mindenesetre: akár így van, akár úgy, a cifraparti és környékbeli anyák tudni akarják és választ várnak, sürgős választ rá, miért marad el olykor-olykor a tej szállítása és főleg azt: ki felelős ezért? Egy kíváncsi anya Nehezen telnek a hetek a gyöngy ősi járási tanácson ?! AKIK SOKAT forgolódnak az életben, számtalan sérelemnek, jogos panasznak lehetnek fültanúi. Az emberek gyakran és sokszor szinte már megszokásból is panaszkodnak. Panaszkodnak, mert lehet, meg azért is, mert bizony van még mire. Sokan kifogásolják a kenyér minőségét, vagy az áruellátást, többen a tűzelőellátás miatt szidják az illetékeseket, de nem kevesebb a panasz a lakáshiányra sem. Körülbelül ezek a fő témakörök az idén, ezek voltak az elmúlt té'en is. De méssem egészen. Most egy témakör elmaradt mindany- nyiunk nagy örömére. Most már nyíltan és bátran ki is mondhatjuk a szót: nincs különösebb hiba a villamosener- gia-ellátással. A téli estéken nem kell áramhiány miatt vakoskodni, nem borul teljes sötétség a városra. A mozilátogatók szórakozását, az író, az olvasó, a munkapadok mellett dolgozó emberek munkáját nem zavarja meg az áramkorlátozás Mindezt örömmel vesszük tudomásul. s közben nem is gondolunk arra, hogy a fény forrásánál. a Mátravidéki Erőműben száz meg száz dolgozó fáradozik ezért. S nem hiába fáradoznak. A hatalmas gőzturbinák egyenletesen és folyamatosan termelik és küldik az áramot a távvezetékekbe. Innen táplálkozik az ország vérkeringésének jelentős része. Az erőmű dolgozóinak jó munkája a tervteljesítésen kívül azzal is lemérhető, hogy az idei télen — egy-két kisebb esettől eltekintve — még nem adódott nagyobb üzemzavar, vagy termeléskiesés. Mindannyian bőven okultak a tavalyi tapasztalatokból, mert meg kell hagyni, nem is volt az valami áldásosnak nevezhető állapot. ALIG VOLT hét, hogy valamilyen komolyabb üzemzavar ne adódott volna. Hol az egyik kazán, turbina vagy éppen a szállítóberendezés mondott csődöt. Ilyenkor azután kénytelenek voltak tehercsökkentést kérni, s a gazdasági életben pedig megkezdődtek az áramkorlátozások. Üzemeknek, gyáraknak kellett megállniuk energiahiány miatt. Egy turbina 24 órás állása már annyi veszteséget jelentett, amennyi 63 hónapig elég lenne Hatvan város energiaellátásához. Gyakori volt a ventilátorok s a turbinák előmele- gítőjének üzemeltetésében adódó hiba. A ködös téli időben a szabadtéri állomáson pernye rakódott le a porcelán szigetelőkre. ilyenkor gyakoriak voltak az „átívelések“. A pe- tőfibányai szénnek pedig jóval alacsonyabb volt a kalóriatartalma az előírtnál. Azután jött a nagy hideg s a hóviharok időszaka. A vagonokba, csillékbe belefagyott a szén, úgy kellett csákánynyal vagy melegítéssel kiszedni. A vasúti kocsik késve érkeztek. De a bajok tetőpontja mégis csak ezután következett. Január végén elszakadt az egyetlen kötélpálya. Tartalékszén éppen akkor egy csepp sem volt az erőmű széntárolójában. A kazánok táplálék hiányában kihűltek, az élet megállt. AZ ÜZEM VEZETŐI so_ kát tanultak a tapasztalatok- I ból, s még a nyári karbantartások előtt szinte jelszóként hangoztatták, hogy az elmúlt télnek nem szabad mégegy- szer megismétlődnie. Gondosan felülvizsgálták a gépek állapotát, s a műszakiak jóelőre összeírták, milyen alkatrészekre van szükségük a javításokhoz. Az üzem pártszervezete pedig azon fáradozott, hogy mindenkivel mi gismertesse Gerő elvtárs „Ké süljünk fel a télre“ című írásá , Felülvizsgálta és értékelte az osztályok javítási terveit, elgondolásait. Ezután megkezdődött a munka. Megévîtették a II. számú kötélpályát, kicserélték a pályameghajtó-művet. Megkezdték a nagy széntároló építését a kazánüzem dolgozói pedig alaposan kijavították a kazánokat. A porszenes tüze- lésűeknél mindenhol a salaktérbe helyezték át a Fuller porelszívót. Itt könnyebben hozzáférhető, s mindig könnyű a karbantartása. A por tökéletes eltávolítását pedig hidraulikus porelszívó szerkezet beépítésével biztosítják. A szabadtéri állomás gondját pedig úi és nagyteljesítményű locsolóberendezés munkába állításával oldották meg. Azóta karbantartásból eredő nagyobb hiba nem is volt sehol az üzemben. A műszaki vezetőség féltő gonddal vigyáz arra, hogy semmiféle zavar ne legyen. Sokat jármit a dolgozók munkakedve is, s a jó karbantartási munkáért mindenkor méltán illeti dicséret Silkó Róbert, Morvái János, Fehér Boldizsár és Kubriczki Mihály lakatosokat. A turbinaüzemben Lauter János, Má- der Oszkár, a villamos üzemben pedig Tóth Illés és Rozs- nyik János tartozik a legjobb karbantartók sorába. Kocsis elvtárs, a TMK üzemvezetője örömmel meséli, hogy az üzem fennállása óta még soha nem mutatott fel ilyen szép teljesítményt, mint a mostani hónapokban. Kapacitásának, üzemkészségének teljében dolgozik. Néhány kisebb üzemzavart most sem sikerü’t elkerülni. Nemrég az 5-ös kazán biztosító szelepe fújt ki. mert idegen anyag került a szelepházba. Ilyenkor azután mindjárt ott teremnek a karbantartók, gyorsan sokszor a hőséggel sem törődve, elhárítják a hibát. Kell is, mert itt egy kazán kiesése majdnem annyi, mintha az egész Salgótarjáni Erőmű leállna. FELKÉSZÜLVE fogadták a telet az erőmű dolgozói. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a féllel való harcban eddig még az ember lett a győztes. Reméljük ezután is. A tél még nem ért véget. Több mint két hónapos hideg, fagy, esetleg hóvihar teszi még próbára az erőmű dolgozóit. Ezekben a napokban mindannyian kérjük és elvárjuk a Mátravidéki Erőműtől, hogy a tél hátralevő részében is úgy dolgozzanak, mint eddig: adjanak mindig áramot. Biztosítsák az ország testének vérkeringését, amely a kultúrát, a fényt, a munkát, egyszóval az életet jelenti mindenki számára. Császár István Ahogy belépünk a gyöngyösi járási tanács kapuján, azonnal szemünkbe tűnik egy faliújság: „A múlt hét legjobb dolgozói“ felirattal. Dicséretre méltó, hogy a járási tanács vezetői ezáltal is igyekeznek jobb munkára serkenteni a tanács dolgozóit. Épp ezért meghökkentő, hogy a múlt hét legjobb dolgozói feliratot viselő faliújságon 1954 november 7-re mozgósító faliújság cikkek olvashatók. Ideje volna a'faliújság szerkesztő bizottságnak néha gondolni erre, vagy talán nehezen telnek a hetek a gyöngyösi árási tanácson? ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉS ? Az egri Gyapjútermelő Vállalat dolgozói táviratban jelentették, hogy csatlakoztak a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak versenyfelhívásához. Mi örömmel fogadtuk csatlakozásukat. De szeretnénk, ha az önköltségcsökkentési vállalásukat azzal is igyekeznének teljesíteni, hogy helyben nem táviratoznak, hanem a sokkal olcsóbb telefont, vagy személyes bejelentést alkalmazzák. Értsen ebből az egri Lakatosárugyár is! A népfront-bizottság kezdeményezésére : Húsznapos szőlőoltványtermelő tanfolyam Abasáron Abasáron, a helyi népfrontbizottság és a községi tanács kezdeményezésére hétfőn 20 napos szőlőoltványtermelő tanfolyam indult. A tanfolyamon, amelyen 80 termelőszövct..^ zeti tag, egyénileg dolgozó paraszt vesz részt., a helyes szőlőoltvány készítést napi hatórás előadáson sajátítják el. A férfiakon kívül szép I számmal jelentkeztek az elő- I adásokra az asszonyok is. j Mar az első előadást mintegy 70 c.sszony hallgatta végig 1 * '■ >b szőlőtermelői mellett nagy érdeklődést tanúsítanak a helyes szőlőművelés iránt a fiatalok is. Tóth Sándor most töltötte be a tizenhat évét és már jelentkezett a tanfolyamra. Beiratkozásakor a következőket mondotta: Apámnak hat hold szántója és két hold szőlője van. Az ősszel úgy határoztunk, hogy meglévő szőlőnket a tavasszal új telepítésű szőlővel bővítjük. Azért veszek részt ezen a tanfolyamon, mert azt akarom, hogy az új szőlőnket saját nevelésű oltványokkal telepítsük be. NÉHÁNY SZÓ A HIRDETÉSRŐL A takarékosság nem újkeletű dolog. Régen beszélünk róla, és van az életnek olyan területe, ahol már sikerült is megvalósítani. Sajnos nem mindenütt. Vegyük mindjárt a papírtakarékosságot. Mindenki emlékszik arra az időre, amikor az utcákat hatalmas plakátok árasztották el, hogy „takarékoskodj a papírral". Odébb egy másik hatalmas plakáton papírral teli szemétkosár hívta fel figyelmemet arra, hogy legyek szíves a hulladékpapírt a MÉH-nek átnyújtani. Valószínű, hogy any- nyi papírt nem adtak be, mint amit a papírgyűjtés propagálására a falakra ragasztottak. Egy másik plakát: gyújtsd a barackmagot. Tegye fel a kezét az, aki felbuzdulva a lelkesítő plakátokon, az elfogyasztott negyedkiló ba- rackmagjával rohant a MÉH-hez. Nem hát! Épp úgy szétköpködték az utcán, mint addig. A sok szinesnyomatú papír árán csinálhattak volna inkább néhány utcai szemétkosarat, a papírt pedig adták volna át a könyvkiadónak, hogy nyomja rá Móricz Zsig- mond valamelyik regényét. Akkor a vásárlóknak nem kellene lógó orral kijönni az üzletből, miután keresett könyvek papírhiány miatt nem kaphatók. Vagy talán azt hiszik egyesek, hogy az embernek, míg a Dófóruma felől érthető módon más irányba fordult. Egyébként nem láttam több plakátolvasó embert, sőt a fent nevezett fiatalember sem muta—— r\W'ín p (I > ,0. n r o ; . n- O' O'-c zsa mozitól a Vörös Csillagig elsétál, legalább ötvenszer fel kell hívni a figyelmét, hogy a november ezután nem november, hanem vas- gyűjtő hónap. Hiába, bele kell törődni, hogy az ember sétál a Dobó utcán és minden sarkon rákiabál egy plakát, hogy kössön sertéshizlalási szerződést, vagy fizesse be a házadóját. Persze van, aki ezt élvezi. A múltkor láttam egy fiatalembert, aki egy délután végig olvasta a Széchenyi utcát egészen a Csemegebolt sarkáig. Hatalmas irodalmi érdeklődésének csak az vetett véget, hogy végre megjött a lány, akit várt és így figyelme a kereskedelem eme irodalmi tott nagy hajlandóságot, hogy épületes olvasmányát folytassa, különben — gondolom — megjegyezte volna, hogy hol tart. A plakátözön pedig, mint a lavina, egyre nő. És joggal félek, hogy az amúgy is szűk egri utcák falai egy szép napon a sok plakáttól összeérnek. Aztán meg kinek van türelme ilyen hidegben leállni plakátot olvasni, pláne miután tudja, hogy úgy járhat, mint én; a Dobó utcán megálltam egy hatalmas plakát előtt és nagy örömmel értesültem, hogy az 1954—55-ös tanévre június 24-én lehet beiratkozni. De nem kisebb örömmel olvastam, hogy a szeptemberi könyvnap alkalmával milyen előadások lesznek. Amikor pedig megtudtam, hogy október 10-én a rádió tánczenekara szerepel Egerben, az örömtől és a hidegtől könnybelábadt a szemem. A láceum falán legalább 15-ször olvasható, hogy karácsonykor a Dózsa moziban „Leányvásár" lesz. De nemcsak az elpazarolt papírért kár, hanem a hirdetésekért kiadott sok pénzért is. Egy példát említek. Egy nagy tábla festése, ami a Ped. Főiskola előtt szokott állni, 120 forintba kerül anyaggal együtt. A Hirdető Vállalat 160 forintot kér térdíj fejében. Érthető is, tessék kiszámítani, hogy a tábla mennyit koptat a vaskerítésből, aminek nekitámasztják, azonkívül jelentős mértékű levegőt is kiszorít a Széchenyi utcából, ezért pedig fizetni kell. Különben nem volna pénz kifizetni azoknak az illetőknek a bérét, akik az ilyen és ehhez hasonló rendeleteket ... no, de hagyjuk! Száz szónak is egy a vége: takarékoskodjunk! De ne így! Az elavult plakátokat pedig szedjék le a falakról és plakát- hirdetés nélkül is adják át a MÉH-nek. Herbst Ferenc A pártoktatás sikeréért Az egri Útfenntartó Vállalat üzemi pártszervezetének taggyű lése elfogadta, hogy versenyre hívja a Bútorgyár és a Tatarozó Vállalat pártszervezetét a pártoktatás sikeréért. A verseny fel- ‘ tételei a következők: 1. Az oktatási év befejezéséig indokolatlanul lemorzsolódás nem lesz. 2. Az oktatási napokon rendszeresen megtartjuk a foglalkozásokat és hiányzás nem fordul elő. 3. Egy alkalommal cikket írunk a Népújságban propaganda munkánkról. 4. Az oktatás színvonalának emeléséért egyes anyagokhoz szépirodalmat is olvasunk. A propagandisták pedig kéthetenként egy alkalommal konzultálnak a hallgatókkal. Kérjük az elvtársakat, fogadják el a versenyfelhívást és erről értesítsenek bennünket. A verseny értékelésére a városi pártbizottság agit. prop, titkárát kérjük meg. Lukács Dániel párttitkár Egy fegg&inti határosat margójára Lapunk 1954 december 16-i számának villám-rovatában ,,Ki az őrült" címmel Erki János tollából közöltük, hogy Kalmár Ferenc, a gyöngyösi MAVAUT kalauza durva volt az utasokhoz, s gyakran „őrült” szóval illette őket. Kalmár Ferenc súlyos fegyelemsértést követett el munkahelyén, Sok utasból a felháborodás hangját váltotta ki, s tettével kiérdemelte, hogy a vállalat igazgatósága fegyelmi eljárást indítson ellene. Ez megtörtént. A vállalat vezetősége értesítette szerkesztőségünket, hogy Kalmár Ferenc kalauzt a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsátotta, indokolva ezt azzal, hogy: ,a cselekmény súlyával szentben csakis a legsúlyosabb büntetés, az azonnali elbocsátás volt az, amely megfelelő nevelő hatású". Ez az, mellyel mi rém értünk, nem érthetünk egyet. Tény, hogy a kalauz súlyosan vétett a szocialista munkafegyelem, a vállalati, szolgálati rend ellen, azonban a fegyelmi határozat meghozatala előtt sok más körülményt is figyelembe kellett volna venni, hiszen szocialista bíráskodásunk legfőbb alapelve, s célja: a nevelés. Ezt szolgálja a közlekedési miniszter 1954 december 24-én megjelent 147. sz. rendeleté is, mely meghatározza, hogy egyes esetekben milyen fegyelmi fenyítés alkalmazható, a szóbeli feddéstől az elbocsátásig. Kalmár Ferenc tíz éve dolgozik mint kalauz, s,a legutolsó munkahelyén, a MAVAUT-nál egyetlen esetben sem volt eddig még fenyítve, büntetve. Nem vagyunk róla meggyőződve. hogy a most hozott „elbocsátó” fegyelmi határozat Kalmár Ferenc nevelését szolgálná. Inkább derékba törte munkakedvét az alig 28 éves embernek. Helyesebbnek tartanánk, ha a vállalat vezetősége az emberekkel való foglalkozás nehezebb, de szebb és hatásosabb, egyben emberibb formáját alkalmazná, mint az elbocsátást, s akkor biztos nem marad el az eredmény: a dolgozók magatartásának megváltozása. Népfront-bizottságaink hírei — PÁRÁDON a Hazafias Népfront-bizottság, az MNDSZ- szel karöltve a régi hagyományok felújításán fáradozik. Hetenként két alkalommal fonóesteket tartanak, ahová a község asszonyai szép számmal ellátogatnak és fonás közben énekszóval, tánccal, vidám mókával telik el az este. — A MEGYEI NÊPFRONT- bizottság december 27 és január 3 között értekezleteket tartott a járási népfront-bizottságok részére. A megjelent községi népfront-bizottsági elnökök részletesen beszámoltak munkájukról és megbeszélték tennivalóikat. — LŐRINCI KÖZSÉGBEN jól működik a gazdakör. Állandóan 60—70 gazda látogatja és a gépállomás egyik agronó- musa szakmai előadásokat tart részükre. A cukorrépatermelésről pedig a Selypi Cukorgyár termelési felelőse tartott értékes szakelőadást. — KOMPOLT községben a helyi népfront-bizottság kez' deményezésére társadalmi munkával két hidat javítottak ki a /közelmúltban, ' —JKAPOLNÁN apaállat istálló építését kezdték meg tár- ' sadalmi munkával. A helyi I népfront-bizottság meghallgatva a dolgozók kérelmét, javaslatot tett, hogy a táj adottságainak megfelelő tehénfajtákat hozzanak a községbe to- vábbtenyésztésre. Ugyancsak a népfront-bizottság szervezi az 1849-es kápolnai csata évfordulójának méltó megünneplését is. — NAGYUTON a népfrontbizottsági tagok vezetésével most a szántóterületeken vízelvezető árkokat és csatornákat építenek. — A FÜZESABONYI JÁRÁSI NÉPFRONTBIZOTT- SÁGI értekezleten azt kérték a jelenlévőit, hogy bocsássanak ki « dolgozó parasztság részére egy-két forintos árban ismeretterjesztő mezőgazdasági szakkönyveket. — KEREKHARASZT köz* ségben a helyi akcióprogramnak megfelelően, eddig már az utak 80 százalékát társadalmi munkával rendbehozták. A munkákhoz nagy segítséget adtak a község termelőszövetkezetei, melyek igával segítettek az útépítésnél. — NAGYKÖKÉNYES község három utcájában az őszi és téli esőzések alkalmával a felgyülemlő víz levezetéséhez árkokat ástak és három hidat építettek. FELHÍVÁS A Heves megyei tanács VB népművelési osztá’ya és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa felhívja az öntevékeny művészeti csoportok oktatóinak, szakmai vezetőinek figyelmét arra, hogy a népművelési miniszter és a SZOT elnökségének 32./I./376/1954 NPM sz. közös utasítása értelmében azok az oktatók, i segédoktatók, kísérők, akik í művészeti munkájukért tiszteletdíjat kapnak: 1955 február 1 után csak működési engedéllyel folytathatják tevékenységüket. A működési engedélyhez szükséges kérdőíveket a népművelési osztálynál, illetve az üzemi művészeti csoportok vezetői az SZMT-nél 1955 január 10—15-ig vehetik át,
