Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-09 / 3. szám
1055 január 9. vasárnap. NFPUJSAG 3 Felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére 200 vizesszekrényt gyártunk terven felül Mi. az Egri Faipari Vállalat dolgozói felszabadulásunk 10. évfordulójára csatlakozunk a Rákosi Mátyás Müvek által indított felszabadulási munkaversenyhez, s Eger valamennyi helyiipari vállalatát versenyre hívjuk az alábbi szempontok szerint: 1. Első negyedévi tervünket március 26-ra befejezzük. 2. Teljes termelési tervünket az első negyedévben 104 százalékra teljesítjük. 3. Önköltségünket 2.5 százalékra csökkentjük. 4. Hulladékanyagok felhasználásával 200 vizesszekrényt gyártunk terven felül. 5. Vállaljuk, hogy a közszükségleti cikkek gyártását az 1954 negyedik negyedévi termelésünkkel szemben, az össztermeléshez viszonyítva. 15 százalékról 80 százalékra emeljük. 6. A gyártmányok választékát országos viszonylatban két új gyártmánnyal növeljük. 7. Minőségileg kifogástalan bútorokat készítünk a kereskedelemnek, ezért szállítóberendezésünket február 1-ig üzembehelyezzük. 8. A munkavédelem és munkaegészségügyi célokból a porelszívóberendezést február 15-ig üzembe helyezzük. ezzel dolgozóinkat jobb munkakörülményekhez juttatjuk. Kérjük a vállalatokat, amennyiben versenykihívásunkat elfogadják, közöljék az illetékes (Városi Tanács ipari osztály, HVDSZ Területi Bizottság) szervekkel. Kormos Miklós igazgató Bajza László ÜB-elnök Balázs Sándor műszaki vez. h. A lőrinci gépállomás az élen a téli gépjavítási versenyben Megyénk gépállomásai az elmúlt év őszén arra tettek ígéretet, hogy téli gépiavítási tervüket határidő előtt teljesítik. A fogadalom valor ^váltásáért most lelkes harc folyik a javító műhelyekben. A gépállomások jó munkájának eredményeként terven felül eddig közel 150 erő- és munkagépet javítottak ki. Különösen jól halad a munka a lőrinci gépállomáson, amely január 5-ig esedékes tervét 200 százalékra teljesítette. A gépjavító brigádok munkáját alkatrészekkel segítik a patronáló üzemek. Vetőgépcsöveket, súlyokat, traktoralkatrészeket küldenek a gépállomásra. így vált lehetővé, hogy a lőrinci gépállomás dolgozói január 5-ig terven felül 41 erő- és munkagépet hoztak üzemképes állapotba. Fáradhatatlan munkát végeztek a téli gépjavítás sikeréért a füzesabonyi gépállomás dolgozói is. A munka eredményességét nagyban elősegítik a szakemberek, akik bevonják a gépjavítás munkájába a fiatal traktorosokat is. Megmagyarázzák nekik, hogyan és miként kell helyrehozni a kisebb-nagyobb hibákat. A fiatalok és öregek jó együttműködése meghozta gyümölcsét. A gépállomás eddigi esedékes gépjavítási tervét 164.8 százalékra teljesítette. A gépszínben 24 terven felül kijavított erő- és munkagép várja a tavaszi munka kezdetét. Megyénk gépállomásai az erő- és munkagépeknek eddig mintegy 50 százalékát javították ki. A hatvani cipész KTSZ felajánlása A hatvani cipész KTSZ dolgozói felszabadulási munka- versenyre hívják az egri, gyöngyösi és füzesabonyi cipész KTSZ dolgozóit, az alábbi versenypontok mellett. Vállalják, hogy első negyedévi tervüket 110 százalékra teljesítik, vagyis terven felül 65 ezer forint értékű árut termelnek.. Az egy főre eső termelés 120 százalékra való teljesítését. A kiemelt cikk 105 százalékra való teljesítését, ezan- belül a tervszerűség betartását 95 százalékra. Az 1954 harmadik negyedévéhez viszonyítva az önköltséget három százalékkal csökkentik, ami 18 ezer forintnak felel meg. Az eddigi három százalékos miriőségi kifogásokat két százalékra csökkentik, a munka- fegyelem megszilárdítását, az igazolatlan mulasztás telies megszüntetését vállalják. A javítások határidejének pontos betartására, továbbá a talpalásoknál eddig végzett 10 százalékos gépi munkának újabb 10 százalékkal való emelésére tesznek fogadalmat. Az egri Lakatosán!gyár első eredményei a felszabadulási munkaversenyben A Rákosi Mátyás Művek által elindított felszabadulási munkaversenyhez még alig pár napja csatlakozott a közszükségleteket gyártó Egri Laikatosáiru- gyár, és dolgozói máris nagyszerű eredményeket értek el. Az üzem felajánlásából néhányat már megvalósított. A budakalászi Textilműveknek 4, a ceglédi Vasöntödének pedig egy EL 4-es ventilátort és 15 Iron csövet készített. Az újpesti Bútorgyár megrendelését, az 50 csővezetéket is elküldték, hasonlóan a budapesti Szikra-nyomda részére 12 csövet. Helyi közszükségleti cikkekből 288 füstcsövet gyártottak. A versenyben példát mutat: Kármán Attila 210, Numan György ifjú sztahanovista 173 százalékkal és Karkusz József dolgozó, aki az első napokban elért 130 százalékát január 6-án már 217 százalékra emelte. Újabb vállalások április 4-re Egyre több üzem. vállalat, termelőszövetkezet jelenti be csatlakozását az országos felhíváshoz s tesz értékes felajánlásokat hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára. Az Egri Gyapjútermelő Vállalat többek között arra tett vállalást, hogy az erőgépek javítását nyolc nappal a határidő előtt, a tavaszi vetést pedig április 10-re befejezi. A Gyöngyösi Építőipari Szövetkezet kilenc pontból álló vállalásában arra tett ígéretet. hogy első negyedévi tervét 10 százalékkal túlteljesítve 85 500 forinttal többet termel, növeli a lakosság ellátását. Az egri fodrászok szövetkezete 105 százalékos teljesítést vállalt az első negyedévben, ugyancsak 105 százalékot vállalt az egri állami áruház, s külön is ígéretet tett, hogy az áruházban C6ak minőségileg megvizsgált árukat hoznak forgalomba. A felnémeti Petőfi Termelőszövetkezet tagjai vállalásuk értelmében a többi között öt hold gyümölcsöst telepítenek, s ennek munkáit március 15-fe befejezik. Csalókat, árdrágítókat, fekete vágókat ítélt el a gyöngyösi járásbíróság Az elmúlt év végén számos ítéletet hozott a gyöngyösi járásbíróság szélhámosok,' zsebtolvajok, árdrágítók és feketevágók ellen. Papp Mihály 53 éves lád- pusztai lakos, aki már tizenháromszor volt csalásért és lopásért büntetve, a gyöngyösi vasútállomás raktárábó1 ruhával teli bőröndöt lopott. Körmendi Gyula 28 éves alkalmi munkás Gyöngyösorosziban Tüzép-felvásárlónak adta ki magát, s három dolgozótól összesen 5800 forintot csalt ki. Ma- kácsi Gusztáv 62 éves gyöngyösi lakos, akinek saját háza van, s kétszer büntették már, pénztárcát lopott a vonaton. Fal- cslk Mária, gyöngyösi lakos, többszörösen büntetett előéletű, itatós férfiak zsebéből lopott rendszeresen pénztárcát, pénzt. A járásbíróság' Papp Mihályt négy évi, Körmendi Gyulát egv évi, Makácsi Gusztávot másfél évi, Falcsik Máriát pedig két és fél évi börtönre ítélte. Gulyás Jánosné eladó. Mékli Józsefné pénztáros, a Gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat Sport-: árudájának- dolgozói sorozatos árdrágítást követtek el. Gulyása nét hét hónapi, Mékiinét hat hónapi börtönre ítélte a bírósági Safranka István domoszlói 'a- kos, akit már másfél esztendőre ítéltek egyszer feketevágásért^ s az amnesztia-rendelet alapián szabadult meg a börtönbüntetése tői, 1953. tavaszától, múlt ét októberéig hat borjút és egv üszőt vágott le engedély nélkül, amelyet titokban kimért. A járásbíróság három évi börtön-1 büntetésre Ítélte, kisebb-nagyobb' börtönbüntetést kaptak segítő-; társai is. Nyolcszázezer forintot forgalmazott az egri fényképész és fogtechnikus szövetkezet Az egri fényképész és fogtechnikus szövetkezet elkészítette multévi mérlegét. A fényképész- részleg 540 ezer forintot forgalmazott az év folyamát!, ami kb. 40 ezer fénykép árának felel meg. A fogtechnikus-részleg 250 ezer forintot teljesített. Ez évben tovább bővítik a szövetkezetét. A fogtechnikusok új otthont ka»pnak az év folyamán megnyíló „Szövetkezetek házá"- bam. A fényképész szövetkezet új, modern fényképezőgépeket kapott, ami biztosítéka lesz, hogy az ideinél még szebb és művészibb fényképek kerülnek kj a szövetkezet laboratóriumából. Az elkövetkezendő hetekben nagy munka vár a fényképész szövetkezet dolgozóira: az új szej mélyazonossági igazolványok elkészítése. Varga Dénes, a sző-' vetkezet elnöke jól felkészült a feladatokra. Négy felvételező helyet rendeznek be, de ezenkívül a munka meggyorsításáért a fel-' vételezők kimennek a város külső területeire, valamint az üzemekbe és a helyszínen készítik el a felvételeket. A terv szerint a várható 25—30 ezer fényképet hat i hét alatt készítik el. GYÖNGYÖS VÁROS ANYAKÖNYVÉBŐL Születtek: Kovács Mária, Lajtos József, Prisztás Éva, Bálint Ibolya, Rácz Rózsi, Túri Zsuzsanna, Farkas Erzsébet, Virágh Ferenc, Barányi István, Tir Zoltán, Barczai György, Papp Mária, Szlovák Ilona, Kerek Margit, Lakatos Vilmos, Roznyik Magdolna, Nagy András. Hárfás Anna Mária, Tőzsér József, Farkas Sándor, Lévai Erzsébet. Házasságot kötöttek; Agfalvl Pál — Vida Aranka, Szabó Sándor — Kovács Ilona, Farkas István — Varga Erzsébet, Füzély Ottó — B""dóczl-’ Ilona, Sipos S'ndor — Szabó Amália. Meghaltak: Szita János, Kanalas Lajos, ivozníc László, Kork Pál, özsé Irén, Szakács József. Ilohát, ilyesmi is csak emberrel eshet meg, lévén két lábon járó lény. Pedig gyakorta szükség lenne még valami szilárd támasztékra is, főleg ezekben a csúszós, zimankóé napokban, amikor is két lábunk segítségére kezünket sem szégyeljük felhasználni. Különösképpen nem, ha baj van az egyensúlyozó központtal ott az agyban. Teszem fel, Valaki erősen megkóstolta az ünnepekre szánt itó- kát. 0 így eshetett meg János bácsival is az a furcsa história, amiről évek múltával is megemlékeznek így Szilveszter-tájt az emberek kedves-derűs hangulatukban. Én is ott hallottam, a „Vörös Csillag“ TSZCS családias összejövetelén. Még abban a kakastollas világban történt, amikor az úr, „Nagyságos úr“ volt (így nagy betűvel írva és mondva), a szegény pedig csak „hájjá kend“. Élt a falu szélén pedig a mi János bácsink, nagy özvegységben, árvaságban. Volt ugyan neki fia három is, de az egyiket még aprócska korában vitte el valami rossz nyavalya, szegények betegsége, a másik kettő pedig Doberdónái maradt az urak szolgálatjára, még az első háborúban. Az asszonyt a sok bánat addig emésztette, a sok robot addig marta róla a húst. míg végül ő is követte fiait. Szomorú a szegénység, kivált mikor nincs kivel megosztani! Azon a ma is sokat emlegetett Szilveszteren az a nevezetes esemény történt, hogy Gál Elek uram, a falu legmódosabb gazdája nagy mulatságot rendezett a csőriben, mivelhogy közeledett a bíróválasztás és hát hiúságát szörnyen sértette, hogy ezidáig még nem sikerült neki ezt a hatalmat jelentő pálcát megragadnia. Gondolta, csak lesz talán valami foganatja, ha ezt a sok „éhenkórászt“ egy kicsit megpuhítja, csak sikerül talán a terve. Hogy minden jól menjen, udvari cselédségét megerősítette alkalmi munkásokkal. így került hozzá János bácsi is. Hogy mi volt a dolguk? A nagy nap közeledtére letaglózták gazduram végelgyengülés felé tartó öreg marháját, a Rózsit, aztán addig kellett főzni, míg emberi fog számára valamennyire is harapható lett. Egész nap hordták a vizet, vágták a fát, mosták a „hurkát“. Mások a pincéből válogatták ki az ece- tesedésnek induló borokat, hogy igyék is a vendégsereg. Szóval mindent gondosan előkészített Gál uram, hogy hiba ne legyék. Maga főleg a hordók körül szaglászott, míg a felesége a „konyhások1* körme alá nézett, nehogy ezek a kutyafülúek valamit is ellopjanak. JánOS bácsi fát vágott. Dereka ropogott, feje zúgott, üres gyomra erősen követelőzött, különösen mikor az előkelő vendégek számára fövő finom sertéspörkölt illata orrát legyezgette. Mert, hogy az természetes is, a nadrá- gos uraknak külön konyha volt felállítva, amit Rózsinak egy darabkája sem látott meg. Egy selymes sertéjú kis malac volt hivatva arra a kitüntetésre, hogy az ő részükre estebédet szolgáltasson. Koporsója szemfedeléül pedig tízéves bor. No, János bácsi, mint mondtam, erősen szédelgett és óhajtozott. Szinte a gondolatát leste el a gazda, amikor így szólt hozzá: „Hát kendnek jó lesz-e fizetség fejében egy malac? Merthogy én azt gondoltam, a legjobb lesz, fel is nevelheti, no meg épp Szilveszterkor kapja, még szerencsét is hozhat!“ Hű, egy malac, amikor neki még egy koszos kutyája sincs!? „Köszönöm, instálom, nagyon jó lesz!“ — mondta volna a gazdának, de az már akkor ott sem volt, hiszen nem szokott ahhoz, hogy ilyenekkel alkudjon, a kérdést is csak megszokásból tette fel. Elintézte ő már akkor ki- nek-kinek a sorát, szólt is már a kanászának, hogy azt a kis göthös torzszülöttet, amelyik úgy sem maradna életben, adja oda az öregnek. így hát ki-ki meg volt elégedve a maga sorával. János bácsi egyszeriben a világ legboldogabb emberének érezte magát. Neki malaca lesz! Gazda lesz mostmár! Felneveli, két karjával óvja, szájából eteti. Még talán meg is fog szaporodni, még talán azt az örömet is megéri, hogy körülötte malacok serege visí- tozik majd. Ö pedig komolyságot tettetve rájuk kiabál: „Hogy az anyátok! Nem maradtok csendben!“ De azért nem fog rájuk haragudni. Nem ő. Hiszen érteni fogják azok az ő szavát is. Az ő kis malacai. 0 így játszadozott képzeletben, vakmerő fantáziájával már egész kondát látva maga előtt, amit az ő újévi szerencsemalaca hoz. Észre sem vette most már az idő múlását. Sokkal vidámabban fútyúrészett a fűrész, csattogott a fejsze a keze alatt, mint eddig. Maga is nó- tázott, dudorászott, amikor a csűrből a mula- tozók zaját egy-egy kapunyitás kirekesztette az éjszakába. Aztán mikor arra került a sor, hogv ők is ehetnek-ihatnak, bizony még jobb kedve kerekedék. Ecetes volt a bor, de kellett a rágós vén marhahúsra, ami puhítsa. Nem volt nagy ereje, no de sok kicsi sokra megy. Addig-meddig kóstolgatott, pityóká- zott az öreg, mígnem rózsaszínnek látta a sötét éjszakát, a fehér havat is. A rózsaszínről eszébe jutott még nem is látott kedvence: az ő újévi szerencsemalaca. El is dicsekedett vele mindenkinek. Meghallotta a dicsekvést a gazdáné asszonyom. Nosza, felforrt benne a méreg, rohant az urához: „Hájjá kend, be vöt rúgva mán előre, mikor azt a malacot annak a vén rongyosnak ígérte? Hát van kendnek esze, hogy így prédálja a vagyonomat? Mi? Nem elég az, hogy a fél falut itt zabáltatja, oszt még malacokat aján- dékozgat itt ilyeneknek!“ Gazduram csak kapkodta a fejét, húzta kedves oldalbordáját be a házba, mert már erősen kezdtek figyelni a vendégek. Próbálta volna megmagyarázni, hogy ez mind meg fog térülni dúsásan, ha bíró lesz, no meg az a koszos malac úgysem marad életben. „No, menjen csak kend — málészájú — elintézem én a dolgot!“ — zavarta el a férjét a leendő bíróné asszony. El is intézte Ö akkurátusán. Még ma is. ha szájtáti gyerekek kérdezősködnek arról a világról: hogy s mint volt akkor, ezt mesélik el példának az öregek. Történt pedig hajnaltájban, amikor már ki-ki a maga módján kimulatta magát, jött a kondás egy zsákkal, adta János bácsinak, hogy „fogja, itt küldi a gazdasszony a fizetségét.“ Nagy örömmel kapott az öreg a zsák után, emelgette, kós- tálgatta, mekkora lehet a malac, majd vállára vette és megindult hazafelé. Csetlett-bot- lott, motyogott magában, már ahogy az ittas emberek szokták, meg is ölelt néhány akácfát, míg hazaért, de a terhét el nem engedte volna egy percre sem. A szembejövők gúnyosan mosolyogtak rajta, különösen, aki nem volt hivatalos a dáridóra: „No, az öreg is kivette a drágát a Gá] Elek szilveszterin !‘‘ De ő csak haladt előre, már ahogy tudott, az ismerősöknek még el is dicsekedett az ő nagy szerencséjével. De hiszen bár ne tette volna! Mert akadt komája, aki segítő szándékkal hazakísérte és szemtanúja lett szégyenének. Alig lépnek be a kapun, János bácsi nyitja a zsákot, nem mozog benne semmi.#Nyúl bele, szőrös valami akad a kezébe. Húzza ki, hát — uram, teremtőm! — ül le nagy ijedten. A koma meg nevet! Egy rusnya fekete szőrű döglött kutya volt a zsákban. Nyakában egy papír: „Ez való kendnek, kutyának kutya!“ Síerencsét hozott János bácsinak az újévi malac. Két _ hét múlva kivitték a temetőbe. Annyira szívére vette a rajta esett csúfságot, hogy betege lett, ki sem mozdult otthonról. A szomszédasszonyoknak tűnt fel a nagy kihaltság. s mikor feltörték az ajtót, ott találták halva kis dikóján, szorosan átölelve „szerencsemalacát“. Halasy László tanár
