Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-06 / 2. szám

1955 január 6. csütörtök.

M'fÖIJ ICA G

3

VÁDAT EMELTEK

iádig mártot és társai ellen

Vidám Szilveszter

Poharazás közben búcsúztak az óévtől és köszöntötték az új évet megyénk dolgozói. Az új év sikerére mondottak pohárköszöntőt

Hogyan akadályom az ellenség a verpeléti tanács munkáját ?

Mint azt málr -megírtuk, a Mezőker megyei központjában és a vidéki telepeken hosszú időn át bűnszövetkezet garázdálkodott. A néhánv hónappal ezelőtt leleplezett bűnszövetkezet tagjai a legaljasabb bűncselekmények elkövetésével törtek a nép vagyon és a dolgozó parasztok érdiekei ellen. Lootak, sikkasztottak, csaltak, hamisítottak, egyéni érdeküknek megfelelően — írja a most elkészült vádirat.

A tolvajok, sikkasztok e sisera hadta, nem tétlenkedett a hosszú hónapok alatt. Kovács Sándor, megyénk legnagyobb felvásárlási helyének, a gyöngyösi telepnek vezetője, 30 ezer forintot sikkasztott. Bágyi Mihály gyön- pvöspatai telepvezető 35.370 forintot szerzett magáinak, míg Huczka Erzsébet, az ecsédi telep beosztottja 12.166 forintot lopott De tíz- és százezrek mentek a többi vádlott: Csikász

István, Sisa Mária, Polónyi György zsebébe is, hisz a bűn- szövetkezet 35 tagja, élén Ináig Márton volt igazgatóval 3,036.238 forinttal károsították meg a Mezőker vállalatot.

Hárommillió forint nem kis összegi Sok családi házat lehetett volna ebből az összegből felépíteni, ezt lopták el a dolgozóktól a tolvajszövetkezet tagjai.

Jogosan kérdik sokan: Hogyan volt lehetséges, hogy ilyen nagyarányú sikkasztás, lopás, csalálssorozat hosszú ideig nem került felszínre. Erre is fény derül a vádiratban. Ha valamikor állt a közmondás — fejétől büdösödik a bal •— úgy ez esetben sokszorosan igazak ezek a szavak. A bűntények sorozatáról ugyan egyhamar tudomást szereztek az ellenőrzésre hivatott megyei központ vezetői, azonban a „szeretett" igazgató gondoskodott arról, ne csapjanak nagy hűhót ezekből az ,,a>pró’’

bot'ásóktól. Igen, , .szerették” Indíig Mártont a beosztottak, legalább is a sok-sok ajándékból — melyet elvárt a dolgozóktól — erre lehet következtetni. Hamar híre ment. hogy az igazgató szeret ajándékokat kapni, s ezt a lehetőséget a törzsbeosztottak igyekeztek is a saját érdekükben felhasználni. Elhalmozták hált ajándékkal. Gvöngvösről felfűzni való csemegeszőlő, bor, gyümölcs, Szilvásváradról tűzifa, Verpelétről szén, Hatvanból, Ecsédről, Csákiyról burgonya és sok egyéb áru került Indig egri lakására. Ezért a sok jóért nem volt hálátlan az igazgató sem. Elnézte az ajándékozók ..apró" botlásait, s az ellenőrzés helyett idejét kellemesebb körülmények között inkább kedvesénél töltötte.

Jószívűen segítette a begyűjtési versenyt is. Rózsaszentmá.r- ton, csak úgy. mint sok más község, versenyben állít a be* gyűjtés sikeréért. Azonban eredményét lerontotta a 80 mázsás buTgonvahiány. A Mezőker- igazgató felajánlva segítségét, .hamis vételi jegyeket állíttatott ki a be nem adott burgonyáról, s ezek elkönyvelésével Rózsa- szentmárton megnyerte a begyűjtési versenyt, megszerezte a 'begyüitési minisztérium versenyzászlaját.

Jó tett helyébe, jót várj — mondja a közmondás, s ezt tar- tották a bűnszövetkezet tagjai is. Bettenbuch István, a tarna- bodi telep vezetője e közmondás jegyében hizlalt disznót Indig részére, s a jelesebb ünnepekre ezért szállította a főnöknek szorgalmasan a tyúkokat, tojásokat. Hogy mindiez nem volt hiába, azt igazolja a nemrég felépített háza.

Indig ügyes sákkhúzátssal megoldotta azt i>s, hogy minden telep teljesítse tervét. Ha valahol felesleg mutatkozott, máris kész volt az intézkedés a feleslegnek a vesztes telephez való továbbításaira. így aztán a prémium-osztás is biztosítva volt. Addig, míg a dolgozók azt sem tudták a prémiumról, hogy isszák-e, vagy eszik, Indig igazgató 2338. Csikász főkönyvelő 2130, Polónyi előadó 2293 forintot osztott ki egymásnak egy év alatt. Az alapos igazgató nem hanyagolta el az ellenőrzést sem. Leggyakrabban Gyöngyösre és Csányra járt, nem min dón ok nélkül. Gyöngyösön Kovács telepvezető jó bort készített a mázsáié« alkalmával ellopott csemegeszőlőiből s ez az 500 liter csalogatta Gyöngyösre a főkönyvelővel együtt az igazgatót.

Miért járt Csákryba? Ezt sem árt, ha elmondjuk.

1954 áprilisában igen sok volt a panasz Sisa Mária beosztott ellen. Az igazgató — mivel a káderügyek hozzátartoznak — személyesen vizsgálta ki a panaszokat. Behívatta magához Sisa Máriát és közölte vele: „Ha ügyes lesz, maradhat a vállalatnál." Sisa Mária ügyes volt... Hogy aztán a további vita megszűnjön, áthelyezte a csá.nyi nostrotelepre pénztárosnak. Az igazgatói Ígéret után Sisa nyeregben érezte magáit, s a pénzsikkasztás mellett, az áruk máizsái is lakására kerültek. Indig pedig a gyakori ellenőrzései alkalmával — Sisa mindig ügyes volt — újból megerősítette Ígéretét, mert látta: „ennek a lánynak van némi kereskedelmi érzéke is és annál értékesebbEzt főként akkor állapította meg, mikor az ügyes lány közel 10 ezer forinttal „ajándékozta” meg, ezért járt gyakran Csáinyra.

Pénzszerzésre hasznátlta fel a Máitrafüreden és Sikfőkuton megrendezett szakmai tanfolyamokat is. melyek után újabb néhámvezer forinttal gyarapodott a fekete-kasszában kezelt pénzösszeg.

Már-már jól működött a bűn- szövetkezet gépezete. Dombrádi Alajos szállítási felelős megtanulta a lopott és szerzett hoj- mik szállíttatását. Csikász főkönyvelő gondosan kezelte a fekete-kasszát, a telepeken virágzott a csalás, hamisítás, mikor a rendőrség a dolgozó parasztok bejelentései alapián megkezdte e díszes, társasáig felgöngyölítését. Indig Márton, a bűnszövetkezet vezetője, mikor hallott a rendőrség nyomozásálról, mindent elkövetett, hogy lehetetlenné tegve a nyomozó- szervek munkáját. Taxit váltott és lejárva mindlen telepet, értesítette az érdekelteket az eseményről, s felhívta őket: tagadlni és tagadni. A rendőrséget is igyekezett jobb belátásra bírni, mondván: „most, a választás előkészületi ideién ne zaklassák kihallgatásokkal a dolgozó parasztságot”. Ezzé! a tettével is időt akart szerezni a bűntények nyomainak eltüntetésére. „Tagadtatok mindent, mert a rendőrség nem tud semmit bizonyítani" — mondogatta, és a központi könyvelésekben Csikász főkönyvelőn keresztül zűr-zavart csín állt.

A nyomozást zavarták ugyan, de végképp lehetetlenné tenni, ahogy ők szerették volna, nem sikerült.

A kör bezárult. A bűnszövetkezet 35 ta pia biztos helyen elmélkedhet, hol történt a hiba, hol kellett volna jobban vigyázniuk. Nem lopják tovább dolgozó népünk vagyonát, s néhány hét múlva a vádlottak padján tudomásul veszik azt az igazságos, szigorú ítéletet, melvet bíróságunk, a dolgozók helyeslésével szab ki a bűnszövetkezet minden egyes tagjára.

(Tudósítónktól.)

December 12-én névtelen levelet kapott a megyei tanács elnöke, melyben az állami vagyon hűtlen kezelésével vádolták Csabai elvtársat, a verpeléti tanácselnököt. A névtelen levélíró szerint Csabai elvtárs egyik államosított ház lebontott épületanyagát „haveroknak" adta el, s az árát saját céljaira használta, vagyis „lopott”.

Ez bizony súlyos kijelentés, mert a közelmúltban az új tanár csókba a dolgozók legjobbjait, legbecsületesebbjeit választották meg. No, de ha ennek ellenére is megtévedt valaki, annak az a rendje, hogy elnyerje méltó büntetését. A vizsgálat megindult. Útiköltség, kiszállás, napidíj, munkaóra. És december 20-ra kiderült, hogy a panasz, a vád alaptalan, csupán helyi tanácsaink tekintélyét akarta e névtelen levélíró ezzel aláásni. A lebontott épület minden darabjáról el tudott számolni a verpeléti tanács. Tehát nem a „haverok” szerezték ezt meg, hanem a KTSZ, a Szeszfőzde és a tanács, melyet a verpeléti dolgozók érdekében használnak azok fel.

A névtelen levélíró va1' leg tudott minderről, c^^* most ilyen módon akarta aláás a tanács tekintélyét, mégakadá lyozni annak eredményes mun- ká j át.

Ezúton hozzuk a levélíró tudomására, hogy alaptalan, rosszindulatú vádaskodásával célját nem érte el. A verpeléti dolgozók megbíznak Csabai elvtársban, becsületes embernek ismerik, mint ahogyan az is.

T. I.

Vári

Sándor honvéd 1941-ben „életét áldozta a hazáért“. Legalább is ez van írva a szűkszavú levőiben, amelyet még most is őriz az asszony, a szekrény legmélyén. Ez a levél, az esküvői kép, meg egy másik, amelyen Vári, mint katona szomorkodik le a falról, — ez minden emléke az asszonynak férjéről, akivel pontosan hat hónapig és 12 napig élt együtt. S még egy, a legdrágább emlék. Pisti. Akkor kapta a halálhírt, amikor az új életről akart hírt küldeni az apának, hogy megmozdult a gyerek, biztos fiú lesz, már most ketten várunk, vigyázz magadra, úgy mondják, nagyon hideg van abban az Oroszországban, hordjad mindig a hosszú lábrava’ót... Sokat ölel és csókol, szerető feleséged Erzsi.

• A gyerek most 14 éves. Soha nem látta, 'nem ismerte apját, csak anyja szavaiból, meg a fényképből. A megmaradt félhold szőlő, meg anyja két keze, ebből cseperedett fel kamasz koráig, Váriné soha meg nem ütötte, de még csak meg sem szidta fiát, igaz, hogy jó gyerek is volt. De hogyan is üthette volna meg, hogyan is szidhatta volna, mikor szakasztott az apja. Ugyanolyan szögletes a homloka, kicsit himbálózva jár, s most, hogy kamaszodik, még a hangig is kezd emlékeztetni a valahol eltemetett férfi, az apa hangjára.

* isti elvégezte a nyolc általánost, most

egy évet pihen. Ö akarta így, mint mondta, hogy erőt gyűjtsön a gimnáziumra. S ha így akarta, hogy is lehetne máskép. Pihenjen a gyerek, elteszeget a ház körül, a szőlőben, azután mehet gimnáziumba. Sándor is biztos taníttatta volna a fiát.

Este van, vasárnap este. Váriné az asztalnál stoppol, a tűzhelyen melegszik a fiú vacsorája, moziban van. Hadd szórakozzon a gyerek, minden vasárnap kap az anyjától öt forintot. A pénzt a szekrényből kotorja elő az asszony, odanyomja a fia kezébe, megcsókolja, azután utánales az ablakból. Most vett csizmát a gyereknek, arra gyűjtögette hosszú ideje a pénzt, s olyan jó nézni, mint lépegeti az új csillogó csizmában emberesedé fia...

P isti megelégedetten lépeget ki a moziból. Csörgeti zsebében a tíz- és húszfilléreseket, — akad közte forintos is, és szétvetett lábakkal megáll az utcán, ahogy a nagyoktól látja. Termetre már megüti a legénymértéket, csak kerek képe árulkodik: legényke az még csak, nem legény. Hintáz eeyet-kettőt magán, aztán indulna hazafelé, várja az anyja Ne várakozzon szegény, úgy is o’yan egvedül van. A sarkon belebotlik Nasv Sanyiba. Egy évvel idősebb már, dolgozik is, keres is, van tehát tekintélye Pisti előtt.

— Szevasz Pista, moziban voltál?

— Ühöm, ott. Csudaió film volt.

Aztán komoly beszélgetés alakult ki a fémről, me’yet Sanyi is látott, még tegnap este.

— Nom íössz, moriszunk e?v pofa sört? — invitália Sanyi p filmvita végén.

Pisti elvörösödik. Nappal volt már egyAZ ÉDESANYA FORINTJAI

szer-kétszer korcsmában, nagynénje férjével, de este? Átvillan az agyán, hogy van majd három forintja, meg egy pohár sör utóvégre nem a világ. Különben is már 15 éves lesz, dehát...

— Nem megyek Sanyi, este van már, anyám is vár. Tudod ...

— Ne légy már ilyen tehetetlen. Ne félj, fizetem azt a vacak sört. Nem vagy már csecsszopó te sem, meg aztán nincs olyan későn, nyolc órakor van vége a mozinak, nem éjfélkor..,

— ... de az édesanyám vár . ;.

— Jól van, eridj csak az anyád szoknyája mellé. Tudom, attól félsz, hogy neked kell fizetni. Hiába, kölyök vagy te még, nem is tudom mi a fenének hívtalak . ;.

Kölyök vagy te ... nagy sértés ez. Pisti nyel egyet.

— Gyerünk. ; ; — s közben arra gondol, hogy egy pohár sör tényleg nem a világ, megissza, aztán usgyi haza.

Otthon hallgat a sörről, pedig anyja faggatja, mi1 yen volt a film, meséli is, meg is játssza egyik másik mulatságos jelenetét, de a sörről hallgat. Inkább arról beszél, hogy édesanyám nagyon rossz már a cipőd, neked kellett volna inkább cipőt venni, s nem csizmát. a régi csizmát még lehetne hordani.. :

Váriné elérzékenyedik, milyen drága, jó fia is van neki, S még azt mondogatják, hogy jobb lett volna munkára adni, vagy pedig tanulni küldeni, ha már azt akar, de a kamasz fiú dédelgetése nem okos dolog. Ilyeneket mondanak, pedig hát hol van még ilyen rendes gyerek? S betakareatja a dunyhával a fiút, még körül is tömködi jól, hogy meg ne fázzon.

következő vasárnap Sanyi már várja Pistit.

— Na, igyuk meg azt a pofa sört. Remélem, most nem gyulladsz be? . : :

Pisti egy pillanatig tétovázik, aztán bólint.

— Ihatjuk, kell az az embernek — teszi hozzá nagyképűen, ahogy valaha valakitől hallotta. Ismét Sanyi fizet, Pisti sós kiflit kér, azt meg ő fizeti. Jó órácskát elüldögél a két fiú a sör mellett — Sanyi még kért két pohárral — hallgatják a zenét, összevigyorognak az egyik asztaltársaság felé, részegek mindnyájan, az egyik nő éktelen visító hangon énekel. Tiszta mulatság ez. Pista időnként összehúzza magát, hiába nincs még 18 éves.. könnven kidobhatják. De Sanyi megnyugtatja, hogy ő sincs, meg hát eléggé megnőttek mind a ketten, nem is nagyon figyelik itt az embert — hát megnyugodott.

Otthon csak annyit mondott, hogy Sanyival beszélgettek egy kicsit, azért késett. Váriné még bólogatott is. hogy nem baj. pedig nagyon iz<nűt. hogy hol maradhatott az a gverek. Dob át tényleg nem rohanhat haza a moziból, utóvégre egy-két év s legénnyé cse- porgfPk.

K Tátn' most rajtad a sor, te

fizetsz — fogadta Sanyi a mozi előtt Pistit. Pisti bólintott, beválthatlak, gyere.

— Hóha, Pista, nem a moziba. Van nekem pénzem, keresek — rántotta meg büszkén a vállát — a sört fizeted, komám, a sört. Ügy

illik, visszafizetni.

— Miből fizessek, öt forintot szokott adni az anyám. Most meg nem is maradt múlt vasárnapról, kiflit vettem rajta, miből fizessek? ...

— Hát kérjél többet, jó vicc... Élni is kell az embernek. Én is hazaadom a pénzt, de egy húszast minden vasárnap menesztek. Megérdemlem... Nem gyújtasz rá, te nyálas szájú?

Pisti nemet intett. Egyszer próbálta már, de rosszul lett tőle, elege lett a cigarettából.

Mozi után ismét Sanyi fizetett, de megmondta. hogy jövő vasárnap tényleg Pistin a sor. ö is férfi, ha kocsmázni akar, legyen pénze is hozzá.

★

— Édesanyám, nem tudna tíz forintot adni? — nvelt nagyokat zavarában Pisti vasárnap délután.

— Tíz forintot, minek annyi kisfiam? Hát öt forintból is marad még. elmehetsz délelőtt belőle a cukrászdába is. Sok pénz az, mire kell?

Pisti ötölt, hatolt, aztán kinyögte, hogy múltkor elvesztette a pénzt, s Sanyitól kért kölcsön, hogy máma megadja. Nagyokat nyel- desett, csuda nehéz volt hazudni.

Váriné nagyot sóhajtott. Hát az bizonv mindenkivel megérik, hogv elveszíti a pénzt, s amit kölcsön kérnek, bizony azt meg is kell adni.

— Itt van ’— számolta ki apróban Pisti kezébe — de vigyázz rá. Nem nagyon jön most pénz a házhoz, s neked is kell ing, én meg cipőt akarok venni, mert befolyik rajta már a víz, az éiiel is igen köhögtem.

Aznap e=te Pisti fizette a sört, Sanvi rumot hozatott. E=te f'riVor. mikor k'osit tántorogva hazáért, Pistit Váriné vörösödő szemmel fogadta.

— Megvertek::: vagy mi van veled? Rémült el még jobban a tántorgó fiú láttán, aztán közelebb halóit, megérezte a ram szagát ... Pisti, fiacskám ; ;. te be vagy rúgva.- Én é^es istenkém. ki itatott 1«. ki volt az. mondd meg. ; : Hát ezért kell a tíz forint?

I— Hagyjon most, ériesan-gőm :. : mondom .. ; hagyjon.:: — mormogta Pisti, s öklendezvé dűlt neki a kapunak.

|£5vetkezo vasárnap cc->k hárorn forintot adott Váriné a fiának. P;sti nem szólt, tudta m;ért. s azután is. maid eav hónapon keresztül. A hónán derekán Sanvi megint memrirta Pistit r>o rnőst csak sört ittak. Sanvi fíze+°tt. Következő hét°n TP <>&’ nf. Eav bét mú’va Sanvi egv másik fiúval lőtt. valami Kovéos Józsival, akkor meg az. Pisti kilencre mindig hazament, az anvi.g megnyugodott. véletlen műve volt az biztos, valami rossz társasággal keveneribetett össze a fia, do aztán lám. hogy meglőtt az eszo, fiiból 5+ forintot aóott a gyűjtögetett pénzből. S Pisti ismét kiflit TeTtdcIf.

Az egyik vasárnap, mikor már vagy negyedik pohár sört itták, Kovács Jóska megje gyezte, hogy vannak emberek, a’-lî-.nek cri. vastag a bőr a pofájukon a potyához., ö nem is érti, hogy képesei; e:: m.

mondja, mert i a pohár sör, de* hát a férfi, az férfi, s ha t an becsülete akkoriszik. ha 6 is tud itat"'.

Pisti elfehéredett, a szégyentől könny szökött a szemébe. Egy pillanatra keserű gyűlölet fogta el az anyja iránt, aki úgy kiszá- mítgatja neki a forintokat, pedig dolgozik ő otthon eleget, aztán ... aztán el akart menni. Kovács intett.

— Üljél csak le, komám. Ha most elmégy, azzal_ még • nincs rendben semmi, mert hetek óta belőlünk iszol. Idd meg ezt is, s jövő vasárnap te fizetsz két sört, no meg egy kis rumot... ötven forint elég lesz... Igaz, Sanyi?

Sanyi vigyorogva bólogatott.

••

„ Q tven forint elég lesz ;. .** zsongott egész héten Pisti fejében, meg hogy ő potyás, nem férfi. Dehát honnan vegyen pénzt? Honnan? Hisz, ha dolgozna. Most bánja, hogy nem ment dolgozni, mert sehogy sem akarózott akkor. Most lenne pénze. S az anyja nem ad. még tíz forintot sem. Igaz is, cipőre gyűjt. Gyűjt? De ha gyűjt, akkor van több is. El kellene belőle venni azt az ötven forintot? A gondolattól valósággal összerezzent. Az anyja cipője... S mikor adja vissza? Megvan. Vasárnap délután veszi el, hétfőn elmegy valahova napszámba. Egy nap alatt meg lehet keresni annyit. Kovács mondta, s este visszateszi. Majd csak kitalál valamit, hogy hová megy hétfőn.

:..de nem lehet... ez lopás! Meglopni az anyját. Mit szólna, ha megtudná?

„Potyaleső“ — jutott megint az eszébe. S ez így ment nap, mint nap és vasárnap ebéd után kérte el az öt forintot. Amikor az anyja kiment az udvarra, odalopózott a szekrényhez, belefúrt a ruhák közé. s öt tízforintost dugott a zsebébe. Aztán szinte köszönés nélkül elrohant hazulról. Zsebében az édesanyja forintjaival.

■y áriné meglepődve nézte a fiát. Hová rohant el ilyen gyorsan? Aztán elmosolyodott, lehet hogy.,, nem, fiatalka ő még a leányokhoz... nem udvarol még az én fiam... Azután bement a szobába. A szekrényajtó nyitva. Odament becsukni. A fehérnemű feltúrva. Odanyúl. A pénz széttúrva Megszámolja, ötven forint hiányzik.

p’sti lopta el, a cipőmet ellopta a fiam ... — döbbent belé a gondolat, s bénán állt egy pár pillanatig. Azután odabotorkált a sublóthoz, sírós szemmel nézett fel a faion függő katona fényképére és zokogva suttogta:

— Lopott, az édesanyját lopta meg a fiad ...

...De a fénykép hallgatott. A katonaarc me- révén nézett az ajtó felé, ahol sápadtan szégyenkező arccal álldogált Pisti, — kezében az 50 forinttal s halkan suttogta:

— Édesanyám, visszajöttem... visszahoztam ... a cipője pénzét.

I