Népújság, 1954. október (78-86. szám)

1954-10-31 / 86. szám

1954 október SI. vasárnap. NFPUJSX« 3 A Központi Vezetőség határozatáért! Az anyag pazarlás megszüntetésével segíthetünk A nép jelöltje: Szilágyi László tanító Három éve, hogy először si­mogatta meg a niezötárkényi kisfiúk s lányok fejéi egy szőke- bajúszú tanító, s mosolyogva mutatkozott be nekik: Szilágyi László vagyok, ezentúl én taní­talak benneteket. Azóta meg­szerették a gyerekek, de meg­szerették a szülők is, akikkel nap mint nap találkozik. Há­rom éve már, hogy neveti a község jiatalait. s idősebb em­bereit. Hamar megismerték, s biza­lommal fordultak hozzá, ha kér­vényt kellett írni, ha fellebbe­zési kellett megfogalmazni, vagy egyszerűen kisebb-nagyobb ügyben akartak felvilágosítást kapni, mert hát a tanult ember csak jobban érti az Ilyen dol­gokat. Éveken át irányította, szer­vezte a község kulturális életét. Azt akarta — 5 ezt sikerült is elérnie — hogy Mezőtárkányban is megszeressék s éljenek a kul­túra fegyverével. Ha társadalmi munkáról volt szó, elsőnek jelentkezett. A nyá­ron, mikor megtudta, hogy az iskola tatarozására nem küldtek elegendő pénzt, három társával összefogva, társadalmi munká­val festette át az iskola abla­kait, s többszáz forintot fordít­hattak így felszerelésre, s más javítási munkákra. Most, hogy a Hazafias nép­front bizottságát Mezőtárkány­ban is megalakították, ö is be­kapcsolódott munkájába. A je- löiögyülések szervezésében egyik legjobb népnevelőként ismerik, s most nagy meglepetés érte. Körzetében, ahol eddig lakott, s dolgozott, öt jelölték tanács­tagnak. Mikor megválasztották. egész nap zuhogott az eső, de hiába, este mégis összejöttek az emberek, hogy bizalmat szavaz­zanak a körzet tanítójának. A jelölőgyűlésen már meg­kezdte tanácstagi teendőit Szi­lágyi elvtárs. A körzetbeliek ké­rését továbbította a községi ta­nácshoz, mert volt panasz s kérni való bőven. Panaszkodtak a füzesabonyi pékségre, ahol spárgát, fadarabot sütnek a ke­nyérbe s kérték, hogy nézzen utána, miért adnak kevesebb olajat, mint amennyi járna a járási elosztóban. Mikor végefelé közeledett a jeiölőgyűlés, mikor mindenki el­mondta búját, baját, kérését, Szilágyi László meghatott han­gon köszönte meg a körzetbeliek bizalmát, s megígérte, hogy minden hónapban összehívja őket, beszámol az elvégzett munkájáról. Ezen a gyűlésen, elmondhatják, mi bánija őket, milyen panaszuk van, s azonnal megy a tanácshoz s az illetékes szervekhez, hogy minél előbb segítsenek rajta. A körzetbeliek bíznak Szilágyi Lászlóban, amint mondják: „ö tudja kifejezni a mi kéré­sünket, akaratunkat Az első jelölőgyűlések Ecséden A Központi Vezetőség határo­zata többek között a nagyméretű pazarlás megszűntetésére és az anyagtakarékosságra is felhívja a figyelmünket. Ez az, amit ne­künk, Egercsehi-bátnya dolgozói­nak meg keil szívlelnünk. El­mondhatjuk, hogy nálunk a fa­anyag pazarlásából származó kár havonként is többezer forint értékű. Naponta előfordul, hogy négyméteres fákat kell szétfüré- szelni, mert nem adnak a meg­felelő helyre megfelelő méretet. De a károk tetemes része abból származik, hogy sok fa benn­marad a bányában. Rossz a gép­karbantartás is, s azok rozsdá- sodnak, romlanak. Feltétlenül famentési akciót kellene indítani. Havonta mintegy 20 vagon fát tudnánk megmenteni, ha azokat nem hagynánk benn a beomló vágatokban. Egy üven kezdemé­nyezés feltétlenül kifizetődő lenne. Velem együtt a 43-as front minden dolgozója arra törek­szik, hogy 100 százalékig telje­sítsük tervünket. Munkánkkal hozzá akarunk járulni a 16 ezer tonnás lemaradásunk törleszté­séhez. Ehhez azonban szükséges a műszakiak segítsége, támoga­tása. Arra kérjük műszaki veze­tőinket, hogy segítsenek bennün­ket terveink teljesítésében. Szabó Kazai Mihály vájár, Egercsehi. A jószágáüomány áttslcltetéséért Megyénk termelőszövetkeze­tei, egyénileg dolgozó paraszt­jai gondosan felkészülnek a megnövekedett állatállomány át- teleííetésére. Eddig közel 27.000 köbméter zöldtakarmányt. 2700 köbméterrel többet pácoltak a telire, mint az elmúlt esztendő­ben. A silózási terv teljesítésé­hez komoly segítséget nyújtanak a DISZ-fia'alok. A tsz-ek és köz­ségek DÍSZ-szervezetei közül majd százan csatlakoztak az if­júsági silózási versenyhez. A lel­kes fiatalok segítségével a me­gye termelőszövetkezeti közűi már csaknem húszán teljesítet­ték silózási tervüket. A herédi Micsurin tsz DISZ-fiataljai a másfélszeresére növekedett ál­latállomány részére, répaszelet- böl, csalarnádébó! és kukorica­szárakból 500 köbmétert tartó­sítottak a télire. A hevesi Petőfi tsz és a boconádi Petőfi tsz fia­taljai egyenként 400 köbméter silót készítettek. A két tsz fia­taljai elhatározták* hogy miután tervüket teljesítették, még 200 köbméter silót készítenek no­vember első felében. (Tudósítónktól.) Leszállt az est. A falu népe most tér haza a napi munkából. Az elvégzett mun­ka után öröm sugárzik a put­tonyos nénik, a szekéren ülő férfiak markáns arcáról. Má­val is fogyott a felszántatlan földek területe, mával is sok szőlőtőke szabadult meg édes terhétől a Szorgos munkás­kezek által. Csak az iskola udvarán lévő villanylámpa mutatja, hogy még nem tért nyugovóra a falu. Ma még valami fontosat kell megbe­szélniük. Az iskola udvarán hárman beszélgetnek: az ötös választókerületi bizottság két tagja és Király Géza elvtárs, a jelölőgyűlés előadója. Arról folyik a szó, eljönnek e a dol­gozók a jelölőgyűlésre. A kör­zet minden választója meg­ígérte, hogy eljön a jelölőgyű­lésre. S mintegy a szavak iga­zolására mind többen és töb­ben fordulnak be a kis kapun. Sokan még le sem mosták a napi munka porát, mások meg úgy kiöltöztek, mintha vasárnap lenne. Ezek úgy gon­dolták, ha nem is pirosbetűs ünnep, de jelölőgyűlés lesz itt az V-ös körzetben, s nem minden nap jelölnek községi és megyei tanácstagjelöltet. Közben lassan megtelik a terem, megkezdődik a körzet jelölőgyűlése. Király elvtárs a megjelentek üdvözlése után ismerteti a Hazafias Népfront programmját és feladatát. Majd a múlt és a mostani ta­nácsválasztás közti különbsé­gekről beszél. Az öregek csen­des fejbólintással jelzik, hogy emlékeznek a múltra. Az őszülő fejek bólingatása azt is jelenti, hogy helybenhagy­ják az előadó szavait. A hoz­zászólások bizonyították leg­jobban, helyesnek tartják a körzet dolgozói a népfront po­litikáját, helyesnek tartják az új választási törvényt. Erről beszélt Pernyéi István do’gozó paraszt is, majd hozzászólása végén községi jelöltnek Smid Dezső elvtársat, a községi VB- elnök helyettesét javasolta. Bármikor megyünk a tanács­hoz — mondja — mindig szí­vesen foglalkozik mindnyá­junkkal, segit és orvosolja bajainkat. A gyűlés egyhan­gúlag el is fogadta jelöltnek Smid elvtársat. Sztrapkovics Pál pedagógus azt kérte, hogy a felső iskola udvarán vezet­tesse be a villanyt, mert az udvar gidres-gödrös és a sö­tétben a gyermekek még a lábukat is eltörhetik. A jelölt mindjárt meg is kezdte mun­káját, felírta a panaszokat, sérelmeket, hogy nekiláthas­son orvoslásuknak. Ezután a megyei jelöltnek Bolla Ferenc egyénileg gaz­dálkodót javasolták. Király elvtárs ismertetni akarta a részvevőkkel Bolla elvtárs eré­nyeit, de két szóig sem jutott el, mikor félbeszakították az apró felkiáltások: ismerjük, jól van, jelöljük. Mindez n a legparlamentálisabb forr ban történt, de éppen ezel szívből jövő, közvetlen *s gyors hozzászólások bizfy tották legjobban, a j"' úté! nép fiai. akiket s követ a falu, a kö kossága. Szeretik vaiasz kát, az egvszerű munkás­paraszt embereket. Sárközi Miklós Mi lesz a DISZ-frontbrigádok vállalásával? A Mátravidéki Szénbányásza­ti Tröszt dolgozói az elmúlt há­rom negyedév eredményes mun­kája után a IV. negyedévbe?! le­maradtak tervük teljesítésében. Esedékes havi tervüket kedd reg­gelre mindössze 93.9 százalékra teljesítették. így most már ma­guk is súlyosbítják a szénbá­nyászat adósságát. A tröszt tizennégy DISZ- frontbrigádja még szeptember­ben azt az ígéretet tették, hogy az év végére 30.000 tonna ter­ven felüli szén kitermelésével járulnak hozzá a szénbányászat adósságának mielőbbi letörlesz- téséhez. ígéretük után azonnal hozzá is fogtak a munkához. Szeptemberben már 5000 tonna terven felüli szén dicsérte szor­galmukat. Ez a szám azonban október 25-án reggelre 3000 ton­nára csökkent. Ennek oka, hogy a DiSZ-brigádok többségének lendülete visszaesett az elmúlt hónaphoz viszonyítva. Most tehát nincs mit késle­kedni, ha Ígéretüknek eleget akarnak tenni, A lemaradóknak utói kell érni az elsőket, hogy valamennyien visszaszerezzék tekintélyüket. Jó példáért nem kell a szomszédba menni, mert a Petőfi altárói XV-ös fronton dolgozó Tóih Lajos DISZ-bri- gádja most is állja a helyét. Szeptember t-től kedden regge­lig 1700 tonna szenei termelt előirányzatán felül. A rózsa- szentmártoni aknaüzemben Ga- iisz Jenő DISZ-brigádja mutat példát. Eddig 420 tonnára emel­ték tervenfelüü teljesítményüket. Hiba azonban, hogy azok a DiSZ-brigádok, mint például a Rozsnyák-, a Decsi- és a Bodó- brigád, melyek ezévben nem egyszer az ország elsői voltak, most az utolsók között vannak. Pedig elsősorban tőlük várnak segítséget és példamutatást a nemrég megalakult DlSZ-brigá- dok is. A Mátravidéki Szénbányásza­ti Tröszt DlSZ-frontbrigádjai- nak még több mint két hónap van hátra Ígéretük valóraváltá- sához. Ha ez idő alatt vala­mennyien a termelés élére áll­nak, ha megtesznek mindent ígéretük valóraváltásáért, pél­dájukat követni fogják az idő- I sebb bányászok is és a tröszt I hamarosan visszaszerzi eddigi * jó hírnevét. A PATAK, amely az öregedő hegyek köny- r.yeit hordogatja, végig furakodik a falun, ott kanyarog a házak színesre festett lábainál. S mintha csak követni akarná a patak könnyed ívelését, nagyon kanyarog az út is Mezöszeme- rén. De ez inkább csak görcsbe-merevedés, mintsem könnyedség. Úgy látszik, ezt az út is tudja, mert a falu végén nagy dühösen faképnél hagyja a békésen folydogáló „hegy­vízét“. Hagyjuk mi is magára az utat, menjen dol­gára a patak is, nézzünk körül inkább egy kicsit a faluban. A régi házak ujjal váltakoz­nak, a libát hajkurászó gyerekek meggypiros, vagy kék melegítőben bukdácsolnak, kövér lovak húzzák a vasalt, megrakott szekereket, gyakran nyílik a szövetkezet boltja, még gyakrabban esténként a szövetkezet korcs­mája. A szépülő élet jelei ezek mind. Később tudtam meg Németh Gábor tanácselnöktől, de ha már a korcsmát említettem, itt mon­dom el, hogyan lehet korcsmával is mérni az életszínvonalat. így: (936-ban négy korcsma volt a község­ben. Ebben a négy korcsmában október 5-től december 27-ig, (a legitalosabb idő ez) tehát S3 nap alatt 140 liter pálinka, rum, meg öt hektó bor fogyott el. 1953 április 4-én egyet­len korcsmában, egyetlen nap alatt 145 liter rum, négy hektó sör, meg két hektó bor fo­gyott el. Nem azért hoztam ezt a példát, mert a szemeriek valamiféle részegeskedő népek lennének, de ez is bizonyítja, hogy történt egy, s más az utóbbi időben Szemerén kívül és belül. ÉPPEN ERRŐL akarok kérdezősködni az el­nöknél, Németh Gábornál — alacsony, vé­konyka kis emberke, de termetét meghazutol- va irányítja a faluja sorsát — ám még jófor­mán fel sem teszem a kérdést, hogy hát mennyit is változott a község az elmúlt, te­szem azt a négy esztendő alatt, máris szinte hencegve kérdi: — Kezdhetjük? Bólintok. Kezdjük, nálam a papír meg a töltőtoll, nem repülnek el a szavak. Pedig de repkedteti az elnök. Mondja és szélsebesen írom. ; : — Volt itt egy régi, vacak terményraktár. Ügy laktak benne az egerek, mint a bérpa­lotában, s úgy lakmározták a bevitt terményt, mintha csak nekik szántuk volna. 1950-ben aztán orvosolták a régi panaszt, majd félszáz- tzer forintért új raktár épült... van vagy tO vagonos. Aztán mondja, mondja a többit. *— Állítom, hogy a mi falunk az országban a legjobb villamosított község. Nem mondok keveset, de jó ha húsz ház van olyan, ahol nincs benn a villany, az ottlakók is öregek, írja csak le az elvtárs, hogy 1952 előtt csak a petróleumot ismerték, ha volt rá pénzük a faluban. Azóta 700 háznál van villany, s a háborúelőtti hét helyett, most csak bejelentve 150 rádió van, — szólja el magát akaratla­nul. Azt ne írja meg, hogy „bejelentve“ — teszi hozzá gyorsan kérőleg. És még nagyon, nagyon sok mindent mond el az elnök. Elmondja például azt, hogy akin már nagyon erőt vett a kultúrszomj, az le­gyalogolt vagy 15 kilométert, s Füzesabony­ban talált végre mozit. A falu egy része, külö­nösen az öregebbje, azelőtt sosem járt moziba. De hogy lett villany, lett mozi is. Ott ült az első díszelőadáson az 52 éves Bíró Miklós, a 60 esztendős Horváth Miklós, meg a három­negyedévszázados Bukta Bálint bácsi és még jó néhányan olyanok, akik életükben azon az emlékezetes november 7-én voltak először moziban. NO ÉS A HÁZÉPÍTKEZÉSEK? Erről meg éppen órák hosszat tudna beszélni Németh elvtárs. Ebben az esztendőben tizenhat új, négy esztendő alatt félszáz ház épült fel, jó néhány belőle állami kölcsönnel. Tudni kell ehhez még azt, hogy nem nagy község Mező- szemere, 2411 lakója, meg 2867 holdja van. Új „falurész" épült fel tehát az utóbbi évek alatt Búcsúzunk el az elnöktől, nézzünk csak meg egy-kettőt az új háztulajdonosok közül. „Ezekből se lesz semmi, /óira fótot tettek", — ez volt annak idején a falu véleménye, amikor Bukta Boldizsár feleségül vette élete párját. Volt is ebben sok igazság. A férfi a makiári földbirtokos földjén cselédkedett, az asszony meg hol itt, hol ott. Most úgy járnak­kelnek ki s be az új házba, mintha örök idők óta abban laknának. Pedig alig tíz esztendeje megelégedtek volna egy saját kunyhóval is. Vagy itt vannak Bukta Lajosék. öten vol­tak testvérek, annyian cselédek. Az öt gyerek hajtotta magát előbb is később is, s a nagy munkának legfeljebb csak nagy verítékezés lett a bére. Állami kölcsönnel építette fel az 510 négyszögöles telken Bukta Lajos első, saját kétszobás konyhás lakását. Jó ezen elgondolkodni! Beszélgetek Pocok Barnabással, ő a járás főagronómusa. Amit elmond a múltról az megrázó, torkot szorongató, amit a máról, az mosolyfakasztó, erőt adó. Tizeneaven voltak testvérek, heten haltak meg belőle. Miért? — kérdem. Keserűen megrántja a vállát. — Ahol laktunk, meg ahogy éltünk, jó hogy még mi négyen megmaradtunk. Olyan istálló félébe lakott a család, kiláttunk a te­tőn a szabad égre. Nyirkos, fülledt, hideg — mit mondjak még? — A mát... — Én is most építettem itthon házat, meg a testvérem is. de meg az apám is. Az Üj Vi­lág szövetkezet tagja az öreg, sertésgondozó. Kutyabaja sincs, ha csak az nem. hogy elfe­lejtett a házhoz nagyobb kamrát építeni. Kép­zelje el. már eddig tizenegy mázsa búzát, majd húsz mázsa kukoricát kapott előlegbe. Emellett még termett a háztájiban is. Haj, nagy a bai nálunk — teszi hozzá tréfásan. Ilyenkor érzem, milyen gyenge is a toliam, mennyire nem tudom érzékeltetni azt a nagy- nagy változást, amely a szívekben, lelkekben, az egész falu. az egész ország életében végbe­ment. De nagy útat. de nehéz és de győzel­mes útat tettünk meg idáig. „Milyen csodálatos falu, itt minden jó, sem­mi sem rossz — mondhatná ezekután bárki. Nos. nem csodálatos falu ez sem. mint ahogy nincs is ilyen a világon sem. Megvan a baj itt is, kisebb-nagyobb jogos is, némely jogtalan is. Vegyük csak a nagyját előre! Bukta Bálint- r.é négy gyermek anyja. Már a csillagot is leszídta az égről, s a nagy szidáshoz kapott bőven segítséget a falu többi asszonyától is, mert hogy a Tatarozó Vállalat az istennek sem építi fel a bölcsődét. S igazuk van. A tanács szerint a 20 férőhelyes bölcsődét, melyre 123 ezer forintot áldoz az állam, két heti munká­val be lehetne fejezni. Lehetne, de most csak egy-két ember piszmog rajta. Érthető tehát a falu mérge — nagyon is érthető. A MÁSIK ÜGY, a másik panasz azonban sokkal súlyosabb — és sürgős orvoslást vár, A tagosítások idején a szemerei egyéni gaz­dák jelentős része hasonlót, vagy még jobb földet kapott, mint amelyet tagositottak. De jó néhányan olyan helyen kaptak földet, ahol szó sem lehet arról, hogy kisüzemi módsze­rekkel eredményt lehessen elérni. Százötven hold olyan terület húzódik a falutól keletre, a patak mentén, ahol esős időben mindent elönt a víz, száraz időben meg legfeljebb a szamárkóró terem meg rajta. S itt van Hideg Józsefnek mind az öt holdja. Tuza Gábornak a négy és fél holdja, Hideg Lajosnak és a töb­binek egész földje. Gyakran még a vetőmag sem jön vissza erről a földről, s hiába a víz­kármérséklés, mert... — Mi nem a vízkárnak, hanem magunk­nak akarunk termelni — mondja elkeseredet­ten Hideg Lajcss. — Tessék elhinni, mindent megteszünk, hogy legyen. Hatszáz öl répára kivittem 15 kocsi trágyát, aztán műtrágyáz­tam is. Hogy eredményesebb legyen a munka két lovat is vettem nyolcezer forintért és a 600 ölön termett 18 mázsa a 35-40 mázsa helyett. De ez még jó. Volt másfél hold búza­vetésem, összesen hat mázsa termett rajta. Ebből kell biztosítanom a beadást, a vetőma­got, az évi kenyeret. Nem föld ez kérem, pe­dig mi úgy, de úgy dolgoznánk, hisz sohasem volt olyan érdemes, mint most. „Sohasem volt olyan érdemes, mint most“ — ebben is, másban is igaza van Hideg La­josnak, meg a többieknek. Az illetékesek sür­gősen találják meg a módját, hogy gyümöl­csözőbb munkát végezhessenek a 150 hold elkeseredett gazdái. Mert az igaz, hogy sok jó, nagyon sok jó dolog történt ebben a köz­ségben. S az is igaz, hogy baj mindenütt van, De nálunk csak a ,,jó" törvényszerű, a baj, — az semmiképpen sem . i ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom