Népújság, 1954. október (78-86. szám)

1954-10-31 / 86. szám

2 NÉPÚJSÁG 1954 október SÍ. vasárnap. Ipari üzemeink feladatai a több. az olcsóbb és a jobb minőségű termelésért — Gazdasági és politikai vezetők értekezlete Egerben — Értekezletet tartottak megyénk ipari üzemeinek igazgatói, párt- titkárai és ÜB-eln<5kei Egerben, melyen Laczkó András elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizott- ság ipari osztályának vezetője ismertette a III. negyedéves tervteljesítés eredményeit, és a Központi Vezetőség legutóbbi határozata nyomán megjelölte a IV. negyedév előttünk álló fel­adatait. A megye ipara befejezett ter­melési tervét a III. negyedév­ben 96.5 százalékra teljesítette, teljes termelése pedig 98 szá­zalék. A minisztériumi ipar 95.2, illetve 96.6, a helyiipar 102.9, illetve 103.7, a KTSZ-k pedig 107,7, illetve 108.8 szá­zalékra teljesítette befejezett ter­melési, illetve teljes termelési tervét. A termelékenység, a II. ne­gyedévhez viszonyítva a minisztériumi iparnál 20.9 százalékkal emelkedett, a helyi iparnál viszont 6.6 százalékkal csökkent. De ha ezt az év kezdetétől vesz- szük figyelembe, és az elmúlt év hasonló időszakához viszo­nyítjuk, akkor a csökkenés 5 százalékos a minisztériumi ipar­nál. Számos üzemben található még lemaradás, ami cementből 13.9, barnaszénből 12.4, cukor­ból 1,1.7, égetett mészből 6, cse­répből 7.3, építőkőből 13.5 szá­zalékos a tervhez viszonyítva. Felelősek vagyunk azért is, hogy megyénk ipari termelése az elmúlt 9 hónap alatt 1953 hasonló időszakához viszonyít­va 5 százalékkal kevesebbet ter­mett. Gazdasági nehézségeink legfőbb oka, hogy iparunk és Heves megye ipara sem elé­gíti ki az új szakasz követelmé­nyeit. Nagy késéssel szállítja a mezőgazdaság számára szüksé­ges gépeket, felszereléseket, másrészt túlságosan lassan nö­vekszik a közszükségleti cikkek termelése. Egercsehl szénbánya pél­dául 16 ezer tonna szénnel adós. Nagy a lemaradás a Hatvani Cukorgyárnál, a Gépjavító Vál­lalatnál, cementgyáVainknál, a Recski Ércbányánál, a Szilvás­várad! Mészműnél is. A lemaradás elsősorban a po­litikai felvilágosító munka és a műszaki vezetés gyengeségében és az ebből adódó munkafegye­lem lazaságában keresendő. Szénbányáinknál gátlólag hat a feltárási tervek elmaradása és az, hogy kevés a szénen dol­gozó bányász. Vasas üzemeink tervteljesítését gátolja a mű­szaki vezetés tervszerűtlen, kap­kodó munkája, az anyagellátás hiánya, a gépkapacitás ki nem használása. Gátolja a termelést a fegyelmezetlenség, a fegyelem megsértőivel szemben tanúsított gerinctelenség, opportunizmus. A számadatok megmutatják azt is, hogy egyre drágábban terme­lünk. A termelékenvség nem emelkedik, az önköltség pedig növekszik. Ennek egyik oka, a nagy anyagpazarlás, a ma­gas selejtszázalék és a rossz minőség. Különösen az építőiparban ki­rívó az anyagpocsékolás. Nem jobb a helyzet bányáinkban, a fa és a robbanóanyag felhasz­nálásánál. Vasas üzemeinknél lelketlenül bánnak a gépek­kel, szerszámokkal és ezek idő előtt üzemképtelenekké válnak. Ez a helyzet tarthatatlan to­vább. A kommunistáknak és a műszaki vezetőknek fel kell lép­ni mindenféle pazarlással szent­ben. Az adósságot egyetlen ton­nával sem szabad tovább növel­ni, mert ez károsan befolyásolja a népgazdaság fejlődését, az ipari terv teljesítését, az élet- színvonal alakulását Felada­tunk, hogy megfeszített mun­kával dolgozzunk a termelés emeléséért, az önköltség csök­kentéséért, a pazarlás megszün­tetéséért. Ezek megoldása csak­is tőlünk függ, nincs semmi csodaszer, ami ezeket tőlünk függetlenül megoldaná. Laczkó elvtárs beszámolójá­ban foglalkozott a racionalizá­lással is. Ismertette, hogy egyes vállalatoknál milyen nagy mé­reteket öltött a termelőmunkát nem végző dolgozók aranyszá­ma, majd megindokolta a racio­nalizálás szükségességét. A hi­bák együttes oka, hogy me­gyénk ipari üzemeiben is, eüen- álláls volt az új szakasz politi­kájával szemben. A Központi Vezetőség megállapította, hogy tovább kell mennünk előre, a megkezdett helyes úton. Laczkó elvtárs feladatként jelölte meg a politikai tömegmunka megja­vítását, a Központi Vezetőség határozatainak tanulmányozá­sát és végrehajtását, az olcsóbb, jobb minőségű termelést, a ta­karékosságot, az éves terv tel­jesítését, az adósság törleszté­sét. A gazdasálgi és műszaki vezetés megjavításával a DISZ és a szakszervezet támogatásá­val, ipari üzemeink kommunis­tái és pártonkívüli dolgozói pél­damutatásával meg kell valósí­tanunk a III. pártkongresszus és a Központi Vezetőség hatá­rozatát. A hozzászólások során Bágyi Imre elvtárs arról beszélt, hogy az üzemek igazgatói ellen­őrizzék a főkönyvelők és a szám­viteli dolgozók munkáját, mert az ellenőrzés hiánya miatt már sok visszaélés történt. Végh Jó­zsef elvtárs a Bélapátfalvi Ce­mentgyár eredményeit ismertet­te, majd elmondotta, hogy a raciaonalizálás végrehajtása után megerősödött a hivatali apparátus, egyszerűbb, könnyebb lett a munka. Zentai elvtárs a Szerszám és Készülékgyár párt- titkára üzemük politikai tömeg­munkájának hiányosságairól be­szélt. s ígérte, hogy az idei párt­oktatási év alatt pótolják a po­litikai felkészültség hibáit. Haj­dú Imre, a Lakatosárugyár párt­titkára bejelentette, hogy hulla- dékanyagokból közszükségleti cikkeket akarnak gyártani. A Mátravidéki Erőmű UB-elnöke, beszámolt a munkafegyelem la­zaságának és a béralap túllépé­sek okairól. Farkas elvtárs, a Finomszerelvénygyár párttitkára elmondotta, hóm’ a helytelen műszaki vezetés miatt magas a selejtszázalék, nagy pazarlás folyik, valóságos géptemető van üzemükben. Milliós értékek men­nek tönkre, mert nincs felelős­ségre vonás és hiányzik a bírá­lat is. Farkas elvtárs bírálta a megyei párt-végrehajtóbizottság ipari osztályának munkáját, mert nem segít rajtuk kellőkép­pen. Furucz elvtárs, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának el­nöke a munkaverseny, a kol­lektív szerződések és a patroná- lási mozgalom problémáira, hiá­nyosságaira hívta fel a figyel­met. Az értekezlet sok hasznos ta­pasztalatot adott mindenki szá­mára és a Központi Vezetőség határozatainak szellemében utat mutatott az elkövetkezendő idők munkálj ához. Mi történik az egri Vendéglátóipari Vállalat berkeiben? Egy kora őszi éjszaka sze­mélyautó állt meg Varga Már­ton berettyóújfalusi lakása előtt. A bent ülők nagy sietve ugrál­tak ki a kocsiból, hogv egy fél­óra múltán az autó eggyel több személlyel, Varga Mártonnal, a vendéglátóipar idős szakemberé­vel robogjon Eger felé. Az egri Vendéglátóipari Vállalat igen zi­lált körülmények között dolgo­zott már hosszú ideje, s vezetői úgy vélték, hogy a jó képzettsé­gű, idős szakember képes lesz rendbetenni a „Táncsics” széná­ját. Gyors és sürgős, sőt egy kissé meglepő is volt a „káder­szerzés” e formája, de a cél szentesíti az eszközt, s külön­ben is Varga Márton, aki már dolgozott Egerben, ráállt az egyességre. A Táncsics dolgozói örömmel fogadták „Marci bácsit”, aki szakértelmével vívott ki megbe­csülést magának. De amilyen jó és ösztönző a megbecsülés, any- nyira idegesítő is lehet — egye­sek szalmára. így kell lenni, mert Móczár Mártont, Pallagi Imrét, Fodor elvtársat a párt- titkárt, felettébb zavarni kezdte Varga Márton népszerűsége, amely pedig éppen a munka megjavítását segítette elő. Sőt, a párttitkár szerint, „akit csak így egyszerűen lemarcibácsiz- nak, az nem is 'ehet más, csak ellenség”. Hiába, nem akasztot­ták szögre az osztályharcot a vállalatnál (legfeljebb rossz szögre). S nem is kellett sok idő, Móczár Márton igazgató megtalá'ta a népszerűség ellen­szerét. Egy alkalommal záróra után Sietett le az alagsorban levő Tünde mulatóba, hogy beszerez­ze fél liter kevert szükségletét. Blokkolás ilyenkor nincs, hát Varga Márton üzletvezető úgy segített felettese kérésén, hogy feljegyezte a kevert árát _ egy papírra, s a kapott pénzt másnap reggel átadta a fizető pincérnek. Tehát nem blokkolt — mert mint már mondottuk, ilyenkor nem is lehet. Másnap levelet kézbesítettek számára, _ többek között a következő szöveggel: „Állásából a mai nappal, azon­nali hatállyal felfüggesztem.. ", mert „ ... blokkolás nélkül lehe­tőséget adott arra. hogy a válla­lat dolgozói (mi hozzáfűzzük: igazgatója is) rendellenességeket kövessenek eV’. Aláírás: Móczár Málrton igazgató s. k. Varga Mártont — úgylátszik észbekapott az igazgató — há­rom nap múlva visszavették. Varga azonban csak úgy volt hajlandó elfogadni visszavételét, ha most már leltárt vesz fel — erre újból elbocsátották, s csak szerkesztőségünk közbelépésére vették újból vissza.,. Azt hittük akkor, hogy a Nép­újság megtette kötelességét, se­gített egy dolgozó ügyes-bajos dolgán, tehát nem írtuk meg ezt a felháborító esetet — most lát­juk, hogy helytelenül. Azóta ala­posan meggyőződtünk arról, hogy Varga Márton esete nem véletlen, ez a vezetés elsősor­ban Móczár Málrton önkényeske­dő magatartásából fakadt, aki egyszemélyi felelősségét tudato­san téveszti össze az egyszemé­lyi „uralkodással”, aki gyakran még a tröszt utasításait sem hajlandó végrehajtani. Néhány nappal ezelőtt felke­reste szerkesztőségünket Grei- feisten Olga. az egri 15-ös cuk­rászda dolgozója, s elmondta, hogy munkakezdetkor a pultra téve találta meg felmondó leve­lét, mely szerint az MT 29. §. b. pontja érteimében október 23- tól november 5-ig 15 napi (!) felmondással megszüntetik mun­kaviszonyát. Mielőtt egyáltalán vitába is szállnánk. hogy helyes voltr-e, vagy sem munkaviszo­nya megszüntetése, néhány téve­désre rögtön fel kell hívni a vál­lalat vezetői figyelmét. 1. Októ­ber 23-tól november 15-ig csak 12 nap az idő, s nem 15. 2. Az MT határozat kimondja, hogy a racionalizált dolgozónak egy­havi illetményhez, s nem félhavi­hoz van joga. 3. A racionalizá­lást alapos körültekintéssel, a dolgozók körülményeinek figye­lembevételével kell végrehajtani. Greifeisten Olga családfenn­tartó. ö tartja el 65 éves, anya­sági érdemrenddel kitüntetett, 14 gyermeket szült édesanyját. A 15-ös cukrászda üzletvezető­jének, az egri cukrászdák üzlet­vezetőjének — dolgozó társai­nak — nincs kifogása munkája ellen — sőt ki sem kérték véle­ményüket ebben a kérdésben. Megkérdeztük Móczár Márton igazgatót, aki aláírta az el­bocsátást. Csodák-csodája, az volt a véleménye, hogy náluk nincs is racionalizálás (Grei- feisten Olga munkakönyvébe pedig racionalizálást Íratott be az igazgató!) „csak” létszám­csökkentés. Különben is össze­férhetetlen, munkáját hanyagul végző nőről van szó. Ügyét megbeszélték az üzemi bizott­sággal is. Megkérdeztük Pallagi Imre elvtársat, az üzemi bizottság elnökét: „Van nálunk raciona­lizálás, hisz jónéhány embert már el kellett bocsátani, de Greifeistein Olga elbocsátásáról én nem tudok” — mondotta. Ezek a tények, elgomdoltató tények. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy még most is dol­goznak olyanok a vállalatnál, akik például rendőri felügyelet alatt állnak, akik a múltban — A HEVESI PETŐFI ter­melőszövetkezet egyik legjobb dolgozója özv. Mészáros Sán- domé 67 éves asszony. Eddig 227 munkaegysége van. Pél­dát mutatott egész évben a munkában, szorgalomban. So­kat tanultak tőle a fiatalok. kizsákmányolok voltak. A helyzet azonban az — sezt más példa is bizonyítja — hogy az igazgató inkább elviseli a nem odavaló, de hízelgő elemeket maga körül, mint azokat, akik családi körülményeik miatti el­keseredésükben elővigyázatla­nul megsértik Móczár Márton elvtársat. S ez is tény. Mint­hogy tény az is, hogy nem ép­pen a legalkalmasabb ember Eger _ legnagyobb kereskedelmi üzemének vezetésére Móczár Márton. ő maga bizonyította ezt be. — A HEVESMEGYEI FINOM­MECHANIKAI JAVÍTÓ és Gyer- mekkocsikészltö Vállalat nlkke- lező részlege november 1 -töl közszükségleti cikkek nikkelezé- sét Indítja meg. Vállalja a ház­tartási cikkek, szétszerelt gyer­mekkocsi alkatrészek. kerék­pár-reflektorok nlkkelezését. fon- csorozását. A munkát határidőn belül készítik el. KÖZLEMÉNY A megyei választási elnökség az elmúlt vasárnap értekez­letet tartott, ahol az eddigi tapasztalatok alapján megvitatták, hogyan tartják be a törvényességet a választási előkészületekkel kapcsolatban a különböző szervek. Megszabta azokat a felada­tokat Is, amelyekkel a választásokig — a törvényesség szem előtt tartásával — végre kell hajtani a járási, városi és köz­ségi választóbizottságoknak, elnökségeknek. Megyénkben a törvényesség betartásával folyik a válasz­tások előkészítése. Hiányosság ott mutatkozik, hogy: 1. a já­rási, városi, községi választási elnökségek nem nyújtanak kellő támogatást a jelölőgyülések megszervezésében és a népfront­bizottságoknak; 2. a járási választási elnökségek nem segítik megfelelően a községi választási elnökségeket. A hiányosságok felszámolására felkérjük a járási válasz­tási elnökségeket, hogy fokozottabban támogassák a községi választási elnökségeket. Nyújtsanak segítséget a szavazatszedő bizottságok kiválasztásában és ellenőrizzék a választási bizott­ságok működését. MEGYEI VÁLASZTÁSI ELNÖKSÉG. Poroszló felkészült felszabadulása évfordulójának megünneplésére A megyében először Poroszlón ünneplik a felszabadulás 10. évfordulóját. A november 7-i ünnepséget zenés ébresztő nyitja meg, majd megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékmű­vét. Az ünnepi beszéd után színpotnpás felvonulás következik, melyet motorkerékpárosok és kerékpárosok nyitnak meg, maid pedig 50 népviseletbe öltözött magyar lovas vonul fel. Dél­után kettőtől 6-ig ingyenes mozielőadás, este az élenjáró dol­gozók részvételével ünnepi vacsora lesz. Az évforduló napját reggelig tartó vidám tánccal fejezik be a poroszlóiak. Ugyanezen a napon ünneplik a felszabadulás évforduló­ját a tiszanánaiak és a sarudiak is. Tiszanánán Márkus István, a Müveit Nép munkatársa Ismerteti az ünnepi népgyűlésen a község történetét. Készüljünk felszabadulásunk 10 éves évfordulójára Egy évtized forgott le a tör­ténelem óráján: 1944 november 4-e óta, amikor a dicsőséges Vörös Hadsereg elérte Heves megye határát Poroszló község­nél és gyors ütemben szaba­dította fel Heves megye dolgo­zó népét és rövid időn belül az egész ország dolgozóit. Tíz év nem nagy idő az emberiség, vagy egy nép történetében. Rendkívül megnövekszik azon­ban az évek történelmi súlya a hatalmas forradalmi változá­sok, átalakulások időszakában. E 10 év nagy idő, valóságos történelem annak a nemezedék- nek a számára, amelynek sze- meláttára tűnik le a régi nyo­masztó emlékekkel terhes vi­lág, a kisemmizettség, a meg aláztatás világa. S e lealázó világ elleni harcban bontakozik ki a születő új élet, amely az embert tekinti a legértékesebb tőkének. 1944 november 4-től gyökeres változás, forradalom ment végbe megyénk politikai, gazdasági, kulturális életében. „Ha visszatekintünk a felsza­badulás óta eltelt időre, meg­állapíthatjuk, hogy évezredes történelmünk folyamán népünk még nem élt át olyan mélyre­ható gazdasági, társadalmi, po­litikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évti­zed alatt” — mondotta Rákosi elvtárs az MDP III. kongresz- szusának beszámolójában. Melyek azok a legalapvetőbb változások e tíz év történeté­ben? 1. A munkásosztály a szövet­séges dolgozó parasztsággal, a párt vezetésével végleg lerázta magáról az imperializmus igá­ját, elkergette a hatalomból a Kizsákmányoló osztály képvise­lőit és megvalósította a népi demokratikus államot 2. Az államosításnál kiragad­tuk a kapitalisták kezéből a gazdasági hatalmat és az egész nép tulajdonába adtuk azt. 3. A dolgozó parasztság vég­leg megszabadult a földesurak, a kulákok állati kizsákmányolá­sától és a föld azoké lett, akik megművelik, és ma már sike­resen rakjuk le a mezőgazda­ságban is a szocializmus alap­jait 4. Az értelmiség zöme ma már tudása legjavát, népünk kulturális élete emelése szol­gálatába és hazája felvirágoz­tatására fordítja. Tíz eseménydús év távlatá­ban felmérhetjük, hogy a nem­zeti felszabadulásunk, amelyért a szovjet katonák tízezrei ál­dozták életüket, meghozta a tel­jes nemzeti függetlenségünket, amelynek kivívásáért a nép év­százados kemény harcot vívott. A felszabadítás tehát fordulatot jelentett népünk életében. Fel sem lehet mérni e fordulat je­lentőségét, hisz a legnagyob­bat, a legdrágábbat hozta el nekünk, a szabadságot. Ez a fo­galom pedig magában foglalja azt. hogy a munkásosztály le­rázta a tőkés kizsákmányolást, hogy a nincstelen paraszt joga vitathatatlanná vált a földhöz, amelyet évszázadok óta véres verejtékkel áztatott, de ame­lyet nem mondhatott magáé­nak. Azt jelenti, hogy az értel­miség tudása javát népe szol gálatába állíthatja, hazája fel­virágoztatására gyümölcsöz- teíheti. Továbbá jelenti azt, hogy a haza dolgozó népe ha­zánk kincseinek, anyagi javai­nak tulajdonosává — a hata­lom elvitathatatlan urává vállt. S a legszélesebb demokratikus jogok, a népi demokratikus ál­lam alkotmányában lerögzített és garantált állampolgári jogok élvezőivé vált. Semmi sem bizonyítja ezt fé­nyesebben, mint a közelmúltban kidolgozott új törvényjavaslat és az afölött lefolyt viták, me­lyek eredményeképpen sok egészséges alulról jövő javasla­tot törvénybe iktattak. Ezért Heves megye dolgozói ezekben a hónapokban kétszeres ünnepre készülnek, nemzeti felszabadiíó ünnep 10. éves évfordulójára és a tanácsválasztásokra egyaránt. Igen, kétszeres ünnepre, amely­nek kiemelkedő pontja a nem­zeti felszabadítás tízéves év­fordulója lesz, városokban, köz­ségekben és üzemekben egy­aránt. Mert történelmünk során a felszabadulással nyílt először alkalmunk arra, hogy megis­merjük igaz? barátainkat. Első­ízben ismertük meg, hogy való­jában mit is jelent a népek köJ zötti barátság. Ott tükröződik a Szovjetunió barátsága a nők egyenjogúságán, megbecsülé­sén, a fiatalok boldog, vidám életén, a gyermekek mosolyán, az öregek vidámságán és egész dolgozó népünk egyra szépülő életén. A Szovjetunió á'tál történt felszabadítás és a szovjet népek őszinte barátsága tette lehetővé, hogy békében dolgozhassunk, hogy olyan Pro­gramm megvalósításához fog­junk, mint amilyent 1953 jú­niusában pártunk és korma* nyunk tűzött ki célul. Azóta ez a programra dolgom zó népünk jó munkája nyomán és barátaink támogatásával mindinkább valósággá válik. A , Szovjetunióval kötött barátság továbbá jelenti azt, hogy az emberiség hatalmas és egyre növekvő többségének lettünk a barátai, kilencszáz milliós békç- táiuornak és minden békeszere- tő népnek. Nem voit a tízéves történelmünk során felemelke­désünknek olyan területe, ahol ne segített volna ez a barátság. így lett a magyar-szovjet ba­rátság egyszer és minden­korra az egész nemzet ügye. Ezért minden hazáját és békét szerető magyar dolgozónak a legnagyobb nemzeti ünnep a felszabadulás napja. Ezért hív­juk fel az összes tömegszerve­zeteket, társadalmi szervezete­ket, és kérjük a helyi népfront­bizottságokat, hogy legyenek szervezői a felszabadulási ün­nepségek előkészítésének és megrendezésének, nyújtsanak segítséget a legnagyobb nem­zeti ünnepünk megünnepléséhez és megrendezéséhez, hogy ne legyen Heves megye területén olyan város, község, vagy üzem, ahol ne ünnepelnék tör­ténelmi jelentőségéhez mél­tóan nemzeti felszabadulásunk napját Szeretettel és lelkesedéssel készülnek a dolgozók az év­fordulóra, Mindenki arra tö­rekszik, hogy jó munkájával, az állam iránti kötelezettségek tel­jesítésével köszöntse a felsza­badulás napját. Mert a dolgo­zók tudják, hogy mindennapi tevékenységükkel az állam irán­ti kötelezettségük teljesítésével szilárdítják meg az eddigi vív­mányaikat és ezzel haladunk nagyobb léptekkel a kormány- programm megvalósítása út­ján. A magyar-szovjet barátság jegyében készüljenek a váro­sok, falvak és üzemek kultúr- csoportjai a felszabadulást és a választást megelőző hetekben a felszabadításhoz, illetve a vá­lasztásokhoz megfelelő műsor­ral. A különböző tömegszerve­zetek, társadalmi szervek tart­sanak előadásokat, ankétokat és vitákat hazánk 10 éves fejlődé­séről és felszabadításáról. Az üzemek dolgozói tartsanak fel- szabadulási műszakokat, így kö­szöntsék városuk, illetve közsé­gük felszabadítását. Dolgozó parasztságunk az állam iránti kötelezettségek teljesítésével, az őszi munkák idejében való el­végzésével köszöntsék felsza­badulásunk napját. Az értelmi­ségiek előadásokon, ankétokon és vitákon beszéljék meg a szovjet tudomány eredményeit, vitassák meg a magyar értel­miségiek 10 év alatt elért ered­ményeit, és tegyék színessé a felszabadulási ünnepségeket, nyújtsanak segítséget ezeknek megrendezésében. Az ifjúság legyen a nemzeti felszabadítás ünnepségeinek legfőbb szervezője és rendezője és vigye sikerre a felszabadu­lási ünnepségek kulturális és egyéb rendezvényeit. Legyen élharcos a felszabadulási mű­szakok és a haza iránti kötele­zettségek teljesítésében. Az az őszinte barátság, amely a magyar dolgozók szívéből su­gárzik a szovjet népek iránt a felszabadulási ünnepségek alkal­mával jusson kifejezésre abban, hogy a magyar-szovjet barátok tábora tovább növekedjen és szilárduljon. Éljen és virágoz* zék a magyar nép szabadsága, a magyar és a szovjet néy széttéphetetlen barátsága. Bittner János, MSZT megvei titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom