Népújság, 1954. október (78-86. szám)

1954-10-17 / 82. szám

*

NÉPÚJSÁG

1954 október 17. vasárnap.

kolacskovszky Lajos :

királyok úr (ai

A huszas évek derekán nagyszabású ásatások kezdődtek az egri várban. A vén Szt. János-templom alapfalainak a vastag törmelék alól való kiszabadítása közben igen régi sírokra bukkantak. A két szélső egűikéből kösöntyűk, boglárok, gyűrűk, aranyszálakból szőtt női hajháló maradványai kerültek elő. Ez szárko- fág felirata még a XII. századból való: „Hic. facet Rachel

cum filio suo.“ Valami főrangú asszonyt temettek ide a fiacskájával. A szomszéd sírból viszont derék szál férfi csontjait szedték fel, mellette két összemarék rozsda. Nyilván a páncél és a kard maradványa. Ez hát jeles ember, amíg meleg! Vitéz, lovag — ilyesvalaki.

— Csend! Egy valódi cárnak a hótteteme vagyon jelenlétben!

Paprikás Mislca. a Maklári- bástyára való inségmunkás tette ezt a nevezetes kijelentést. A cárt 1848-ban ütötték agyon. Így hallotta ő ezt az öregapjától.

— Hej, cifra egy tanulmány ez, emberek! — állapította meg

Paprikás Miska elégedetten. — Ennek a csudájára, meglássák kendték, úgy jönnek Egerbe mindenféle rendű népek, akár a legyek a cukrospapírra!

— Nem vélném — ellenkezett Góner Miska, a Felnémetre való palóc. — A cárt Felnémeten ütíék agyon. ott van eltemetve. Ma is megmutati a sírját akármelyik gyerek.

— Hát aztán? — kiabált vissza Paprikás Miska. — Ha úgy van is, ahogy mondja, majd eltagadjuk! Mit tudják a szájtáti pasiiek, meg a németek, mi hogy vöt? Fő, hogy leszurkolják a pénzt, aztán alászolgálja!

Az ásatások vezetője. Pata- ki Vidor professzor, hogy im, e'la'kadt a munka, jónak látta felvilágosítani a népet, hogy aki vitéz ember csontváza itt előkerült, lehetett lovag, lehetett gróf, vagy bármi más, de hogy uralkodó nem volt, az egészen bizonyos. Az uralkodónak — legyen bár cár vagy király — korona dukál. Ennek a jámbornak meg nincs koronája. Se kormánypálcája.

— Ámbár nem ez a fontos — úgymond. — A fontos az, hogy ide cárt sohasem temettek. Imre királyunk járt itt, még az Árpád apánk ivadékából való király, aiki ezt a templomot hétszáz évvel ezelőtt fun- dálta, annak a sírját keresteti most Eger városa.

A munkásc/k. ásójuk nyelére támaszkodva, isteni félelemmel hallgatták a tanár okosítását, éppen csak Paprikás Miska morgott valamit, de persze befelé, a lompos bajuszába. Közvetlen szomszédja szerint ,azt motyogta volna:

— Tedd bolonddá tanár, az öregapádat, ne engem! Imrét minek már kerestetni, régen előkerült szegény feje, ott fekszik a Nagyban (már mint a Nagytemplomban). Sz. Mihály oltára alatt! Ministrálás közben, mint gyerek, éppen elégszer térdeltem, hajlongtam előtte.

A főszékesegyház szóban** forgó oltára alatt tényleg látható egy csontváz, üveg mögötti vörös bársonypárnán pi4 hen a feje^ kezében pálmaág.

Nemcsak Paprikás Miska gondolta ezt Imrének, de majd minden egri annak tartja, tehát Devera Márton nyug. postatiszt is. Az pedig nagy szó! Mert Devera Márton nem akárki, törzsvendége, egyszersmind elismert történelmi szak- tekintélye a Kacsához címzett kurtakocsmának, ahol félliter bor, vagy egy korsó sör mellett kishivatalnoktík („gyenge tekintetesek“), kisiparosaik, kiskereskedők, s földműves olvasókörök elnökei késő délutánonként ernyedeilen szorgalommal szövik, fonják, alakítják a város közvéleményét. Minden témakörnek meftvan itt a mega külön szakértője, a tarok!:ozás szabályainak, vagy a borkóstolásnak, mint olyannak éppúgy, akár a 'karéneklésnek, az adó lerovásának, illetve a permetezéshez szükséges anyagok igénylésének. Devera Márton Kilónak udvarolt. Az emberiség múltjának nincs tán olyan mozzanata, amihez Devera úr ne érezte volna magát indíttatva, hogy hozzászóljon. Csak az a baj. hogy amit tud, azt rosszul tudja, a fámát minduntalan összetéveszti a dámával. Tegnapelőtt például Róma alapításával kapcsolatban azt magyarázta a Kacsa érdemes törzsközönségének, hogy az ott felemlegetett farkasnak Akropolis a neve, Akropolis dajkálta, szoptatta volt az ikreket: Romulnst és Júliát.

lágerben azonban az ilyesmi is tudománynak számít, mert valami igazság mégis vagyon abban, az igazság pedig arany, még ha szemernyi is.

Devera Márton az •ásatásokkal kapcsolatos vitaanyag birtokában természetesen a Paprikás Miska különvéleményét pártolta. Azaz a Sz. Mihály oltára alatti csontváz csakugyan az Imre király hagyatéka, jobban mondva az Imre király fia, aki is Sz. István és bajor Gizella házasságából származott.

Véletlenül azonban a tanítóképzőintézet történelemszakos tanára is bekukkantott egy pohár borra a lKacsába. Ez persze nem hagyta, nem is hagyhatta megjegyzés nélkül Devera úr fejtegetéseit.

Szó szót ért, parázs vita kerekedett.

— Amit ön állít, kedves Devera úr — heveskedetl a tanár — úgy viszonyuk az igazsághoz. mint a fénymáz a hold- fényhez. Imre király is más, Imre királyfi is más. De miért temették volna ide, Egerbe Imre királyfit?

— Miért? Hát mert az apja akarta. Sz. István szerette Egert, Kataprán püspökkel együtt nézte a Ráchegyről a várbeli székesegyház építését.

— Nézni nézhette, a fiát mégsem itt, Egefben temették el, de Székesfehérvárott!

Olyan csend támadt az ivóhelyiségben. hogy akár a légy zümmögését is meg lehetett hallani. Minden tekintet kíváncsian fordult a vitatkozók felé.

A kkor Devera úr kivette a

** szájából a portorikó-szi- vart (mást sohasem szívott), aztán felfújva magát olyanra, mint a golyvás galamb, kivágta büszkén a nagy ütőkártyát:

— Imre királyfit, ismétlem. Egerben temették el. Megolvasható „A bükkvidéki kalauzban“, a mű IX. fejezetében. Kiadatott Miskolcon. 1898-ban. Szerzője ifjú Truskovszky Gyula.

De a tanár nem tetirált.

— Bocsánat — úgymond — de Truskovszky nem történelmi forrás. En a Sz. Imre legendája birtokában beszélek, amely az 1110. év táján készült.

— Hát akkor ki fékszik a Sz. Mihály oltára alatt? — kérdezte egyvalaki a hallgatók közül.

— Egy igen jelentéktelen személyiség. A Singlicius névre hallgatott a jámbor. Egyike ama sok-sokezer rómainak akik a cirkusz porondján vérzettek él az evangéliumért. Az ereklyét Eszterházy püspök hozta Rómából, ahová a pápát ment látogatni.

— Mi keresnivalója volt a püspöknek Rómában? — kíváncsiskodott Tumli úr, a városgazda.

— Hát a Péter-filléreket szállította.' — szólt közbe Förster János, a kalapos. — És mivel illik viszonoznia a szívességet, Róma cserében a Péter-fillére- kért Simpliciusszal ajándékozott meg bennünket.

(Folytatjuk.)

HÁROM TESTŐR

D:mas kedvelt regénye nyomán készítették el a francia filmművészek a „Három testőr” című színes, kacagtató filmvígjátékot, amelyet október 17—20-ig a gyöngyösi Szabadság, október 28-tól november 3-ig az egri Vörös Csillag filmszínház mutat be.

MOZIK MŰSORA:

Egri Vörös Csillag Filmszínház:

Október 17 —18-ig: Fel a feiiel (maqyar). 19 —20-ig: Az öt barát (francia), október 24-én. vasár- ’naD d. e. matiné. 11-kor: Utolsó padban (szoviet).

Egri Dózsa Filmszínház:

Október 17 —18-ig: Két hektár föld (indiai). 19 —20-ig: Janika

(magyar) október 24-én, vasár- nao d. e. matiné. 11-kor: Orel

gőzös pusztulása.

Gyöngyösi Szabadság:

Október 17 — 20-ia: Három testőr (francia). október 24-én, va- sárnao d. e. matiné: Gőaös hercegnő.

Gyönqyösi Puskin:

Október 17 — 18-ia: Varázsdoboz íanaol). 19 —20-ig: A mi utcánk csapata (szoviet), október 24-én. vasárnap d. e. matiné: Zóia.

Hatvan:

Október 17 —18-ig: Kémek »

vonaton (cseh), 19 —21-ig: A bűvös szék (magyar), október 24-én, vasárnap d. e. matiné: Varázsbolt.

Füzesabony:

Október 17-én: Szibériai rapszódia (szoviet). 18 — 19-én: Déryné (magyar). 20 —21-ig: Civil a pályán (magyar).

A Budapesti \arielé vendégjátéka Gyöngyösön

Gyöngyösön október 17-én vasárnap este 6 és fél 9 órai kezdettel a járási kultúrház- ban előadást tart a Budapesti Varieté. A műsor keretében fellépnek: ■ Kazal László és Kardos Magda művészek, valamint külföldről hazatért artisták.

Az Állami Faluszínház műsora

Az Állami Faluszinbáz Pety- tves” társulata 1954 október 17-től október 24-ia a megye területén az alábbi helyeken tart előadást:

Október 17 Eger. Dózsa Színház. .. 18. Tarnaletesz.

.. 19. Eqercsehi, bányatelep.

.. 20 Bélapátfalva.

.. 21. Péter vására. Lakt.,

, 21 Pétervására. Lakt.,

.. 22, Pétervására.

23 Csárda-tanya,

,. 24 Petcfibánva.

A z 1848—49-es magyar sza- bádságharc két bátor hevesmegyei hőse volt: Lenkey János és Károly. A két Lenkey testvér köznemesi családból származott. Apjuk a birtokain gazdálkodott, s majd Bécsben nemesi testőr lett. A testőri élet egyhangúsága nem kötötte le, visszavágyott szülőhazájába. Egerben telepedett le. Kisebbik fia, János már itt született 1807 szeptember 9-én.

Lenkey János gyermekkoráról nem sok adat maradt. Az azonban biztos, hogy a katonai pálya már gyermekkorától vonzotta. Édesapja látva e pálya iránti lelkesedését, a kor- neoburgi katonai intézetbe adta. Tanulmányait elvégezve a császári hadseregbe katonáskodott, hadnagy, főhadnagy, majd százados lett. Huszárjai szerették az őszinte, igazságos parancsnokukat, aki mindig emberségesen bánt velük. Lenkey János a württenbergi huszárezred egyik századának volt a parancsnoka. A márciusi eseményeket sokszáz kilométerre hazájától, Galíciában hallotta meg. Lenkey huszárszázadával Marianpolban tartózkodott, amikor a 48-as esemény hírei hozzá eljutottak. Huszárjai ugyanúgy gondolkodtak, mint parancsnokuk. Fájdalmas szívvel kívánkoztak vissza azokhoz, akiktől elszakította őket a császári önkény- uralom. Voltak, akik tehetetlen üregszüleiket. mások pedig szerető hitvesüket és apró gyerekeiket hagyták otthon a teljes bizonytalanságba. Tehát teljesen érthető volt, hogy hazakívánkoztak. Lenkey huszárjai parancsnokukkal és Fiat Pompejus főhadnaggyal május 28-án egy hajnali szürkületben el is indultak hazafelé.’ Három napig úttalan utakon bujdokolva, a megáradt Dnyeszteren átalúsztatva jutottak el a Kárpátok magas bérceihez. Május 31-én értek Máramarossziget városába, ahol több mint egy hónapig tartózkodtak s az út fáradalmait bőségesen kipihenték. A város lakói gondoskodtak jó szállásról és élelemről.

Lenkey és katonái már tudták, hogy tettükért golyó, kötél vagy legenyhébb esetben súlyos várfogság jár, de szeretett hazájukért vállaltak minden veszélyt és életüket is kockára tették. E dicsőség-tettet Petőfi Sándor is megénekelte a ..Lenkey százada“ című versében. Lenkeynek ez a tette egyszeriben híressé tette a nevét és a Württemberg! huszárok nevét is. Lenkey János és vitéz százada derekasan és hősiesen megállotta a helyét délen, Szent-Tamás és Ver- básznál, a rácok elleni csatában.

W indischgrátz november- ’’ ben több oldalról megtámadta hazánkat, azonban ekkor már nem teljesen készületlenül találta országunkat, hanem a lelkes és bátor honvédek ezreivel találta magát szemben. Kossuth azt hirdette: „Forradalmi időkben bátornak kell lenni és tenni kell.“ Ezt az elvet vallotta, amint az eddigiekből kitűnik, Lenkey János is. Nagyszerű képességei révén gyorsan halad előre a hadi pályán. 1848 október 18LENKEY

án a Honvédelmi Bizottmány Lenkey Jánost őrnagynak ne-, vezte ki Répássy Mihály, a württenbergi huszárezredesének javaslatára és azt írja „hogy igen jeles egyéniségnek tartja Lenkeyt és kinevezése az egész ezred legénységére jó hatást tenne.“ Lenkey ugyanis a rácok elleni csatákban több alkalommal bátor és hősies magatartást tanúsított. A huszártámadásoknál mindig ő járt legelői s mindig a legveszélyesebb feladatokat vállalta magára.

November elején a Honvédelmi Bizottmány Mészáros Lázár hadügyminiszternek azt az utasítást adja, hogy a Bécs- ből fenyegető veszély elhárítására a Déli Hadseregtől hozassa fel a Sándor-gyalogezredet, s Lenkey bátor huszárszázadát Verbászból Komárom megerősítésére.

Még 1848 végén ismét a bécsi sereghez utasítja Kossuth Lenkevt, akiről már 1849 január 22-én így ír:'.,Lenkey János becsületes hazafi és arra nyugodtan számíthatunk a Délvidéken».

Lenkey János 1848 nyarától 1849 március közepéig idejének jó részét a Délvidéken töltötte. Március 10-én Kossuth komáromi seregparancsnoknak tette meg, s ugyanakkor Guyon ezredest pedig Komárom vár- parancsnokának nevezte ki, március 15-én Lenkey János tábornok lett, Guyon pedig március 8-val szintén tábornokká lépett elő. Damjanich és Vécsey már előzőleg többször

JÁNOS

javasolták Lenkey ezredest, mint a délvidéki harcok egyik kimagasló vezető-alakját tábornoki előléptetésre.

I únius 26-án Győrnél Hay- ** nau csapatai győztek. Az események gyorsan peregnek. Paskievits és Rüdiger tábornoki orosz katonái elözönlik hazánkat, Haynau június 19-én már Pesten van. A kormány Szegedre, majd Aradra menekült. Nem sikerült a temesvári csatát sem megnyerni augusztus 9-én. Görgey pár nap múlva Világosnál letette a fegyvert.

A bukás oka — mint Rákosi elvtárs is rávilágít, elsősorban a nemzetközi viszonyok kedvezőtlen alakulása volK Természetesen ezenkívül a belső árulás, a feudalizmus tökéletlen felszámolása, a nemzetiségi kérdés helytelen kezelése, stb. is hozzájárult a vereséghez.

Lenkey János is ott volt Világosnál, ugyanis Komárom visszavétele után a tiszai lo- vasgárdaosztálynak lett a parancsnoka és mint ilyen, csatlakozott Görgey hadseregéhez. Lenkeyt Haynau a többi honvédtábornokkal együtt Arad várbörtönébe záratta. Lenkeyt a szabadságharc bukása miatti sok kesergés, s a haza sorsán való bánkódása és búslakodá- sa elmebeteggé tette. Beleörült a szabadságharc bukása felett érzett fájdalmába. Október 5- én már dühöngött börtönében. Öt is, mint a 13 hős tábornokot, halálra ítélték, de betegsége miatt rajta nem hajtották végre az, ítéletet. Négy hónapig mint élőhalott kínlódott.

T enkey bátyja, Károly, aki szintén Aradon volt fogoly, hosszas utánjárás után engedélyt kapott arra, hogy öccsét meglátogathassa. Szörnyű kép tárult elé, midőn hős huszártábornok testvérét meglátta. Első gondolata az volt, hogy inkább lőtték volna főbe. mint így kínlódni hagyják. Cellája piszkos, sötét odú volt, melynek csak egy kis ablaka volt, de üveg nélkül. János rossz vaságyon feküdt, teljesen mezítelenül. összezsugorodott fejét a hideg vasra támasztva. Testén 15—20 kisebb-nagyobb seb volt, melyek a katonai őrök, ütéseitől és szuronydöféseitől származtak. Ezek a sebek kötés nélkül vérzettek, gennyedtek a hideg, fűtetlen. ablaknélkiili cellában. I860 február 7-én halt meg Lenkey János, a hős tábornok. Holttestét egy korommal bemázolt ládába helyezték, ez szolgált koporsóul. Az aradi várparancsnok nagy nehezen megengedte, hogy Károly ki- kísérhesse öccsét utolsó útjára. Egy szerzetes a fogház kapuja előtt beszentelte, azután a ládát feltették egy pecér ga- néjhordó kocsijára. Megindult a menet. A szerzetes a kapuban maradt. Csak Lenkey Károly, a kocsis, hat katona és egy tizedes, akiket kíséretül rendeltek ki. követték a kocsit. A porkoláb elfelejtette megmondani a tizedesnek, hogy az akasztóiénál ássák meg a sírt, a katona sírásók ott várják a halottat. így, midőn kiértek a városból, a kocsis megkérdezte, merre hajtson. Erre Lenkey

Károly azt felelte, hogy a városi katonai temetőbe.

így halt meg és így temették el a kiváló magyar honvéd huszártábornokot. Eger városának nagy szülöttjét, aki mindenét, életét áldozta a hazáért, lé ésőbb Lenkey János sír- jára díszes emlékkövet állítottak. 1936-ban hozták haza hamvait és bátyjával, édesanyjával közös sírban helyezték el az egri Kisasszony temetőben. 1936 május 30-a, nagy ünnep volt Egér, városában. A város fellobogózva várta Lenkey János, a 48-as tábornok hamvait, A vasútállomástól a Kisasszony temetőig lelkes ünneplő közönség sorfala között vonult a négylovas díszkocsi, amely a nagy hős hamvait kis tölgyfa koporsóban vitte — eredeti épségben megmaradt katonaládájával együtt.

A dicső 48-as honvédtábornokunk valóban megérdemelte ezt a lelkes ünneplést Eger várostól, hiszen 86 év múlt el, míg végre szeretett szülővárosának földjében pihenhetett meg a közös családi .sírboltban.

Lenkey János nagyságának elismerését mutatja, hogy hazánk legnagyobb lírikusa, Petőfi Sándor is örök emléket állított neki a következő soraiban:

Koszorút kötöttem Cserfa levelekből Harmat csillog rajta örömkönnyeimből . ..

Kinek adnám én ezt,

Kinek adnám másnak.

Mint vitéz Lenkey Huszár szazadénak?

Molnár József

főiskolai adjunktus