Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-23 / 75. szám

NÉPÚJSÁG 1934 szeptember 23. csütörtök. f rtct+oCyn A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Újfajta röntgenkészülék ÉT FIAM szorgosan készülődött az is­kolába. Nézegették új könyveiket, for­gatták, kék papírba burkolták füzeteiket, a nagyobbik hamar elkészült, de a kisebb so­káig pepecselt velük. Fehér vignettákat ra­gasztott, körülményesen mártogatta be tollát a tintába, és szép. kerek gyöngybetűivel írta rá nevét, és egy római ötöst. Fejét féloldal­ra hajtotta, s úgy nézegette művét. Majd elémtolta, hogy én is lássam. Ez a fiam tíz­éves. Tízéves, mint szabad hazánk, egyidő- ben születtek, nehezen, vajúdva, de élnek, s egyformán erősek, épek, egészségesek. Milyen hosszú és mégis milyen rövidnek tűnő idő. Mintha tegnap történt volna. 1944 július. AZ ARCOMRÓL patakokban folyt a ve- ríték. Nemcsak a kíntól, hanem a kinti rekkenő július fülledt levegőjétől, a szülő­szoba átható clorethil szagától is. Rövid in­gem csücskével sokszor végigtöröltem arco­mat, de később már ehhez is fáradt voltam, s kezemíejével mázoltam el az izzadtság- cseppeket. Össze-összekucorodtam, majd a fájdalom szüneteiben az utcára figyeltem. Állandóan a tompa menetelés zaját hallot­tam: „tamm-tamm-tamm“. Először a német katonák csapkodó csizmái dobbantak, majd csoszogássá halkult a menet. Taam-taam lett az ütem. A gettóban terelt zsidók menetelése volt ez. Akkor is hallottam, mikor éjjel néma csend volt. Úgy éreztem, szétfeszítik az agyamat, belehasítanak a szívembe. A fájdal­maim egyre fokozódtak. Gondolataim idé-óda csapódtak, mi lesz a gyerekemből, aki ezek­ben a rettenetes időkben születik. Mi lesz vele, s mi lesz velem, egyedül, mindenkitől elszakítva. Majd egy arc hajlott felém, csak homályosan láttam a fehér köpenyek villa­nását, hallottam a kék linóleumon surranó léptek zaját. S a gyermekem sírjában éle­sen hasított bele a rémületes szirénaüvöltés — légitámadás. Éreztem, hogy arcomon piros foltok gyúl- nak ki a félelemtől. Nem magamat féltettem, hanem a gyereket. Nehezen tudtam beszélni, torkom összeszáradt, s míg azt hittem, hogy kiabálok, csak suttogás tört ki cserepes aj­kaimon. Csak őt — csak őt mentsék, engem hagyjanak, hiszen olyan végtelenül fáradt vagyok. De már erős karok emeltek, s siet­tek velem le a lépcsőkön. Lehunytam a sze­mem és próbáltam a lépcsőket számolni. Egyre lejjebb és lejjebb kerültünk a kórház pincéjébe. A ZNAP ÉJJEL még sokszor felébredtem, ■í®' felrettenve a város fölött végighúzódó repülők morajától. A meleg júliusi éjszakától megállt a hőség a szobában. Nehezen szedtem a lélegzetem, fejemet a párnák közé szorí­tottam, hogy ne halljam a repülőgépek zúgá­sát. Vigasztalásul magam elé képzeltem új­szülött kisfiámat, de fojtogató gondolataim mindig előtérbe tódultak. Férjem a fronton, mi lehet most vele? Vájjon él-e egyáltalán? Anyám, a pesti toloncházban — idegen ál­lampolgár. Nagyobbik fiam a szomszédokra bízva, s én itt fekszem egyedül — kis csöpp­ségemmel. Mikor elérkezett a nap, hogy hazatérjek, magam sem tudtam, merre induljak. Nehéz­kesen botorkáltam a felszakított aszfalt, tég­latörmelék, dróthuzal, ledőlt lámpaoszlopok között. Szorosan a szívemhez öleltem kis­fiámat, s megindultam az úton régi otthonom felé. Végigkísértek az emlékek. Ezen az ut­cán sétáltam először férjemmel. S akkor milyen csodálatos nyár volt, de olyan re­ménytelen volt a beszélgetésünk. Hol szerez­zünk lakást, bútort, ruhát? És akkor egy­másra mosolyogtunk. Szeretlek — mondta a meleg; barna szeme és én megnyugodva tet­tem a kezemet férjem erős tenyerébe. Ez eiőtt a ház előtt éreztem első gyermekem első mozdulását. Ebben a most kiégett, el­pusztult üzletben vásároltam a piciny in gecskéket. Most mindenütt rom. üszők, üveg­cserép és félelmetesen nyugtalanító csend Minden percben azt vártam, hogy felvijjog­jon a sziréna, s azon tanakodtam, hová is szaladnék légitámadás esetén. Szerencsém volt. Baj nélkül értem el otthonomat, amely egy hét alatt gyűlöletessé vált számomra, Piszok és szenny a virágoskert helyén, né­met katonák tanyáztak itt, nyúzták a száj harmonikát, lopott disznót perzseltek a ked­ves petúniák között. Ingek, katonazubbonyok száradtak az ablakban, s mindenütt harsogó parancsszavak. Félve indultam a szobámba, Az ablakon nem volt üveg. A padlón szét­tiporva levelek, könyvek, az ágynemű mocs­kos a katonacsizmáktól. Fáradtan roskadtam egy rozzant székre. Elgyötört szemeimmel vé­gigfutottam a szobán. Mihez is kezdjek, ér- demes-e egyáltalán így élni? Ezek között? Lesz-e kiút ebből a rettenetes káoszból. Ekkor nyöszörödött el kisfiam. Éhes volt, hogy is feledkezhettem meg róla. S most már egy percig sem tétováztam, tudtam, itt kell maradnom, élnem kell. S míg a gyerek éhesen szuszogott mellemen, már el is terveztem, gyorsan kitakarítok, vizet melegítek, áthozom másik kisfiam a szomszédból, megpróbálok vacsorát keríteni. Tudtam, éreztem, hogy küzdenem kell még sokat, igen sokat két fiamért. AZUTÁN JÖTTEK a borzalmas éjszakák. Robbantak a bombák, kattogtak a gép­fegyverek, s én minden nap más óvóhelyen hallgattam az lmamormolást, vagy károm­kodást. Ezerszer rámtörték az ajtót a német tisztek. Ilyenkor védőleg tartottam magam elé kisfiámat. — Anya vagyok, ne bántsa­tok! S egy bágyadtan meleg októberi éjsza kán újból hallottam a menetelés zaját. Azt hittem, képzelődöm. Monoton zaj volt ez, fá­radt csoszogás és különös moraj szivárgott be az ablakon. Mikor kinéztem, szívem erőseb­ben kezdett verni. Német katonák hosszú menetét láttam — menekültek. Gyalog, rossz teherautókkal. Vértől átitatott kötésekkel, se­besültek ezrei jöttek gyalog, szekéren, autók­ba kapaszkodva, s mindenütt káromkodás, szitok, fenyegetőzés — menekültek. S talán ekkor mosolyodtam el hónapok óta először. Remény, édes remény simította át szívemet — vége a háborúnak. Látni fogom férjemet, talán megtalálom édesanyámat, felnevelhe­tem fiaimat. — Sa sorok csak vonultak, vo­nultak, mintha soha se lenne vége ennek a fantasztikus menetnek. Azon a hajnalon mélységes csend ütött ta­nyát a városban. Csak néha-néha törte meg egy-egy robbanás, robbantották a hidakat, a repülőteret. Egy-egy német katona lézengett az utcákon, udvarokon, egy bejött hozzám is. Civilruhát követelt, rámfogta fegyverét, s én nem tehettem mást, férjem legféltettebb ru­háját adtam oda Kezem tétován simított végig a szöveten, talán-talán — gondoltam nemsokára dús fekete haját simíthatom vé­gig. A német katona bambán csodálkozott, nem tudta, miért mosolyodok el ilyen szelí­den. j£ÉSÖ ESTE volt. Hadimécses pislákolt a iv szobában Nagyobbik fiam a szétbon­tott ágyon aludt. Két kis kezét ökölbe szo­rította. Én a kisebbikkel fel-alá sétáltam. Türelmetlen voltam. Feszülten figyeltem mintegy válaszként kemény léptek csikordul- tak az udvaron, majd kopogtattak. Rettene­tesen zakatolt a szívem. Nem tudtam, mit tegyek. Félve nyitottam ajtót. Gyermekemet szorosan magamhoz húztam. Majd rögtön ijedten visszahátráltam Ne félj! — hallat­szott az első orosz szó. S elemlámpájukkal rávilágítottak a gyerekre Egyszerre futott mosoly az öt fáradt, borostás arcra. Egyszerre nyúltak a gyere' felé. S a kis száj édes mo­solyra húzódott. S akkor kitölt belőlem a visszatartott fájdalom. Ráborultam a katona vállára, s sírtam-sírtam rendületlenül. Az meg csak veregette a vállam. s meghatottan motyogta: Ne félj! Ne félj! Ennyit értettem a számomra idegen szavakból. ^ MOST ITT ül előttem a fiam. két hun­cut szemét összehunyorítva nézi remekmű­vét. Piros arca majd kicsattan, tudom, egy pár pillanat, s már kint rúgja új, születésnapi fútba! Íját, hogy azután a szaladgálástól meg­éhezve. újabb és újabb vajaskenyeret kunye- ráljon. Meghatottan hajoltam föléje. Tíz éves vagy — suttogtam magam elé — mint a sza­badság. A szovjet orvostudomány nemcsak a betegségek ellen harcol, ezen túlmenően min­dent elkövet, hogy megakadá­lyozza a betegségek kifejlődé­sének lehetőségét. Nagy segít­séget nyújtanak ehhez a rönt­genvizsgálatok, s főként a fluorográfia. A szovjet tudósok különleges röntgenkészüléket, úgynevezett kisfilmes fluoro- gráfot szerkesztettek, amellyel közönséges filmre is köny- nyen és gyorsan készíthet­nek röntgenfelvételeket. Az orvos a fluorográffal készí­tett felvételekről azonnal megállapíthatja, hogy a meg­vizsgált egyénnél vannak-e kóros elváltozások. A kis­filmes fluorográf segítségé­vel minimális idő alatt és ke­vés költséggel lehet tömeges vizsgálatokat végezni, emellett a betegséget kezdeti, tünet nél­küli fázisban is ki lehet mu­tatni. A fluorográfia a légző- folyamatok, szív- és véredény- megbetegedések, a csont- és izomrendszer, valamint az emésztőcsatorna vizsgálatánál egyaránt sikerrel alkalmazha­tó. A szovjet ipar már megkezd­te a kisfilmes fluorográfok tö­meges gyártását. Infravörös sugárra! fűtött sütöde Az idei lipcsei vásáron igen sok újdonságot mutattak be. Ezek közé tartozik például az infravörös sugárral fűtött au­tomata sütöde. A 60 méter hosszú üvegpavillonban hatal­mas gépkolosszus áll. amely az érdeklődők szemeláttára. percek alatt készíti el a ro­pogós kekszet. Egyik oldalon betöltik a lisztet, cukrot, és a többi hoz­závalót. Üvegablakon keresz­tül látni lehe.t, hogyan keveri formázza és rakja tepsikre a gép a tésztát. A tepsik futósza­lagra kerülnek s lassan át­haladnak egy infravörös su­gárral fűtött kemencén, ahol három perc alatt megsül a keksz, végül csak a csomago­lás van hátra. Ezt is gép végzi. A vásár látogatói melegen ve­hetik meg a frissen sült. íz­letes kekszet. Ez az első ilyen­fajta berendezés a világon. * Uj műanyag, a perion A perion Aylonhoz hasonló műanyag. Kőszénkátrányból ál­lítják elő. A bonyolult gyártási folyamatok végén a legfino­mabb hajszálcsövön sajtolják át a periont s áz így nyert ros­tokat még négy-ötször véko­nyabbra nyújtják. Ez a fonal rendkívül rugalmas és erős. Míg például a műrost 3000, a gyapjú 25.000, a gyapot 35.000 hajlóás után törik, a perion­rost 300.000 hajlítást is kibír. Míg a 36 milliméteres kender­kötél egytonnás megterhelésnél már elszakad, egy ugyanilyen vastag perionkötél csak 18 tonna megterhelésnél szakad. A Német Demokratikus Köz­társaságban lehelletkönnyű, és a nylonnál L tartósabb ha­risnyákat gyártanak belőle. A perionból készült, oókhálószerii csipkés fehérneműk, ruhaanya­gok. ízléses kötött, szövöttáruk ugyancsak rendkívül tartósak s a közönség szívesen vásá­rolja. Ezenkívül egyéb perion ké­szítményeket is gyárt az NDK. iDara. Az építőipar számára védőhálókat készítenek. Az erős perionháló az építkezések állványzataira szerelve megvé­di a dolgozókat a balesetektől A háló sűrű szövete megaka­dályozza azt is, hogy az áll­ványokról tégladarabok hullja­nak a járdára. Jutalomműsor a beadásban élenjáróknak Szeptember hó 23-tól a Rádió művészei (Béres Ferenc, Lorenz Kornélia, Gergely bácsi, Mari néni) megyénk több községébe ellátogatnak. Este 6 órakor Este 8 órakor Szeptember 23-án Bort Csány Szeptember 24-én, Kerecsend Maklártálya Szeptember 25-én, Szilvásvárad Bélapátfalva, \ BUDAPESTI NAGYCIRKUSZ fGÎRBîK Szeptember 23—27-ig Egerben tartózkodik az Országos Cir­kuszvállalat „Budapesti Nagy­cirkusz“-a a legkiválóbb ma­gyar artistákkal és nevettetők- kel. A Csehszlovák Népköztár­saság vendégművészeinek rész­vételével szórakoztatják Eger város közönségét — a Nép­kertben, Bőséges felhozatal az egri piacon Eger város piacára és standjaira szeptember 2f-én, kedden a kővetke­ző árukat kellő mennyiségben adta ki a MEZÖKER Igazgatósága: fözo- tök 30 mázsa 75 filléres, burgonya 50 mázsa — I forintos, zöldpaprika 8 mázsa 1 forintos, paradicsom 10 mázsa — 80 filléres, vöröshagyma öt mázsa — 1.80 forintos árban, gyü­mölcs vegyes 7 mázsa, citrom 120 kilogramm. Eger város anyakönyviből : Születtek: Hegyi Géza. Jóvér Mar­git, Németh Attila, Kovács Ödön. László, Göbölv László. Szegedi An­tal, Bartha Edit Mária, Szerecsi Jó­zsef. Házasságot kötöttek: Vig Ferenc— Peczkó Katalin, Gergelvi Tibor—Ma­darász Piroska, Józsa Gyula—Balázs Erzsébet, Mitiszki József—Császi Er­zsébet, Tóth Kálmán—Szegedi Mária, Túri László—Guba Katalin. Meghaltak: Csermák Károlyné, Ko­vács Zsuzsanna, Szlávik Pál, Ükös Ferenc, Fiaskó János, Szabó András- né, Veiner Adolfné, Balázs Oezsőné, Buckvelder Béla. Csirke Éva, Csirke György. HELYESBÍTÉS Lapunk legutóbbi, szeptember 19** számában közöltük, hogy megalakult a népfront megyei előkészítő bízott sága. A bizottság egyik tagja. __ dr. Kazella József működési helyének helytelenül Mátraházát jelöltük meg. Dr. Kazella József beosztása helye­sen: Gyöngyös, körzeti orvos. cr. * A világirodalom nagyjainak müvei ai ünnepi könyvhété« Október 3-tól 10-ig tartó hagyományos ünnepi könyv­héten több kiváló klasszikus, világirodalmi mű is megjele­nik. A haladó emberiség az idén is nagy görög vígjáték- íróra. Aristophanesre s az angol regényirodalom klasz- szikus mesterére, Fieldingre emlékezik. Aristophanesnek két komédiája jelenik meg dí­szes bibliofil-kiadásban, Fiel- dinget magyarul még eddig meg nem jelent, kitűnő regé­nye, a „Jonathan Wild“ mù- ja be olvasóközönségünk­nek. Az élő nyugati írókat André Stil és Howard Fast képviseli. Két nagysikerű szovjet alko­tás, Alekszej Tolsztoj „Első Péter“-e és Hja Ehrenburg Párizs bukása’1 című könyve is kapható lesz a könyvnapon. Ez utóbbi kétféle — egy dí­szesebb és egy olcsóbb — nép­szerű kiadásban is megjelenik. Ugyancsak népszerű, olcsó ki­adásban kerül a könyvhétre Puskin „Anyegin"-je. Figye­lemreméltóak az Ifjúsági Könyvkiadónak a világtörté­nelem nagy forradalmairól szóló kiadványai, így a többi között Walter Victor „Marx Károly életrajza“, Jan „Spar­tacus” című munkája. vu*s ‘••ûiirApj/u eGresùLjtTSK' NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVESMEGYEI PARTBIZ0TTSAGÂNAK LAPJA ELINTÉZTE. GULYÁS BENJÁMINNÉ tarnaszentmiiklósi lakos pa­nasszal fordult szerkesztősé­günkhöz. Levelében megírja, hogy Anna nevű gyermekére a családi pótlékot több hónap óta nem kapta meg. Bárhol ké­ri, mindenütt visszautasítják. Szeptember 11-én 630 forint összegben Gulyás Benjáminná megkapta a családi pótlékot. MËRAY ISTVÁN földmű­vesszövetkezeti dolgozó az Üzeméíelmezés I-es számú étel- elosztó helyére és az ebéd rossz minőségére panaszkodott. Az üzemélelmezés ma már jobban vigyáz az ebéd minő­ségére, nem csirizei a tészta és a baromfi-hús is frissen kerül a dolgozókhoz. GYÖNGYÖSÖN a Lenin-utca t szám alatti ház pincéjében olyan nagy volt a talajvíz, hogy nem lehetett lemenni. A ház lakói szerkesztőségünkhöz for­dultak, kérték, intézzük el, hogy a KIK víztelenítse a ház pin­céjét. Még augusztus hónapban ás­tak a pincében egy kutat és Brand vízvezetékszerelő meg­kezdte a szivattyúmotor felsze­relését RANGÁSZ MARTON mát- raballai lakos házat épít, de az építőanyagot és különösen a követ nagyon nehezen kap­ta meg. Ebben a hónapban a Bánya- és Építőipari Vállalat már megkezdte a kő és építőanyag kiutalást Rangász Mártonnak és eddig 40 köbméter követ ka­pott. DENCS ISTVÁNNÁ horti lakos a 63/3-as Építőipari Vál­lalatnál dolgozott Balassagyar­maton, ahol kétheti munka­bérét nem számolták el. A Népújság elintézte és Den.cs Istvánná még szeptem­ber elején megkapta a kétheti munkájáért járó pénzösszeget. AZ EGRI FINOMMECHA­NIKAI VALLALAT a Főiskolán végzett írógépjavító munkáért többet számolt el, mint amennyi járt volna. Horváth Tibor fő­iskolai tanársegéd felhívta fi­gyelmünket és a Népújság el­intézte, hogy a két órai munka­bér többletet a Finommechanika a Főiskolának visszafizette. BÉNYEI JÓZSEFNÉ, az SZTK gyöngyösi rendelőjére panaszkodik, ahol felelőtlenül bánnak a beteggel. Többször berendelik kivizsgálásra, egész napokat váratják és mint a tüdőgondozóban délelőtt 10 órától délután 2-ig nem jött vissza az orvos. Pedig éppen rendelési idő volt. Felhívták a gyöngyösi SZTK rendelőintézet orvosainak fi­gyelmét, hogy jobban és lelki- ismeretesebben bánjanak a be­tegekkel. A gyümölcs- és szőlőkiállífás látnivalói az Országos Mezőgazdasági Kiállításon (Tudósítónktól.) Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás gyümölcs- és szőlő­kiállítási részlege nemcsak sze­met gyönyörködtető látvány, hanem hasznos tanulságokat is nyújt. Tájékoztatást ad ar­ról, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyé­nileg gazdálkodó parasztok hogyan érték el termelési ered­ményeiket. A badacsonyi állami gazda­ság bemutatja a támfalas üze­mi szőlőültetvény helyes mód­szerét. Az alsó tekersepusztai állami gazdaság a nagyüzemi faiskolai termelésről ad szem­léltető tájékoztatót. A soproni Haladás termelőszövetkezet tagjai elmondják, hogyan ter­meltek tavaly egy holdon 58.8 hektoliter bort. Kiváló minő­ségű borokat és ezek szőlő- ültetvényeit mutatja be a Tokaj-hegyaljai Állami Gazda­ság. Résztvesz a kiállításon Bárczi Antal andornaktályai dolgozó paraszt is, aki a múlt évben katasztrális holdanként 70 mázsás szőlőtermést ért el. Soltész Miklós kótaji egyéni­leg dolgozó paraszt jonathán- almáját hozta el a kiállításra. Badacsonyi Tivadar kérsom- járdi dolgozó paraszt három katasztrális holdon 400 mázsa almát termelt az elmúlt évben. Margittal Barna olaszliszkai szőlősgazda a múlt évben 2.5 hold szőlőjéből holdanként 30 mázsás termésátlagot ért el. Kovács Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom