Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-20 / 48. szám

2 NÉPÚJSÁG 1954 június 20, vasárnap. „A VERSENY SZÁRNYALJON TOVÁBB“ JjruÁM* « (Eger gyönyöruszén kertjében, a Népkertben az anyák gyermekeikkel munka után pihenni járnak. \z anyák pihennének, a gyerekek játszanának, ha . . . a többit a kép mondja el.) Motor- és kerékpárverseny a Népkerti „Millenárison'*. ★ Meddig vár még a herédi tanács a mezőn lévő kutak rendbehozásával? A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa nagy jelentő­ségű esemény volt az egész ma­gyar dolgozó nép életében. Je­lentőségét nemcsak a beszámo­lók, a vita és a határozatok adták meg, hanem az a tény­kedés is, ami a viták után kö­vetkezik. A kongresszus meg­világította a dolgozó nép célját, törekvéseit és egységes pro­grammá kovácsolta össze. A kongresszuson a dolgozó nép együtt tárgyalt vezetőjé­vel, a párttal. A kongresszus alatt, amely a szocialista építő munka sikeres továbbviteléről, a nép jólétéről tárgyalt, dol­gozóink nagy gonddal és erő­feszítésekkel dolgoztak azon, hogy a párt akarata, a nép jó­létének fokozása valósággá váijék. A párt kongresszusa vála­szolt a nép legfőbb kérdéseire, tanácskozásában felölelve az építőmunka, a társadalmi élet minden területét, s a nép most válaszol a pártnak. A párt megmondta a kongresszuson, mit akar tenni jobb életünkért, mi a munka frontján adjuk meg válaszunkat, mert tudjuk, hogy rajtunk múlik saját bol­dogságunk. A kongresszuson kitűzött nagyszerű céloknak alapos ismerete fokozza dolgo­zóink igényeit saját munká­jukkal szemben, még gondo­sabban fogják kutatni és kell, hogy kutassák, hogyan lehet anyagot és időt megtakarítani és hibátlanul többet termelni. Ahogy az igazi hazafiság ki­fejezője a cselekvés, a tett, úgy üzemünk dolgozói hazasze­retetének egységes kifejezője az a tény, hogy a kongresszust verseny ideje alatt igen szép eredményeket értünk el. Már a kongresszus alatti ese­mények és az azóta eltelt na­pok is fényesen bizonyítják, hogy dolgozóink hatalmas többsége megértette ezt, dol­gozóink jobb munkával vála­szolnak a kongresszus határo­zataira. Kell-e fényesebb bizo­nyíték erre, mint például a cukorrakodók 161.9. vagy a tömegáru dolgozói 215.1. a vil­lanyszerelők 149.3, a kőműve­sek 125.1 százaléka június el­ső dekádjában. ami terven kívül mészégetés- ből és lisztcukor őrlésből adó­dik. Pektin üzemünk dekád- tervét 108.20 százalékban tel­jesítette. Hogy ezt az ered­ményt elérhettük, annak kö­szönhető, hogy üzemünk dol­gozói egy emberként álltak ki a terv maradéktalan teljesítése érdekében. Helyesen és jól megértették pártunk politiká­ját, melyre különösen a III. pártkongresszus hívta fel fi­gyelmünket a selejtmentes munkára, az önköltség csök­kentésére. Példaképül állíthat­juk a selejtmentesen dolgozó Peszleg-brigád tagjait, a vil­lanyszerelőműhely dolgozóit. A kongresszus világos útmutatá­sai hasonló kezdeményezésre lelkesítették a Cukorgyár, Kon­zervgyár és pektin üzem dol­gozóit is. És éppen erre buz­dítja a szakszervezetekben és üzemünkben dolgozó párttago­kat, amikor feladatunkká teszi, hogy az eddiginél hatványozot- tabb erővel álljanak a munka- verseny élére. Mutassanak mindenütt példát, különösen támogassák a termelékenység emelésére, az önköltség csök­kentésére, a takarékosságra irányuló kezdeményezéseket, így elérhetjük és el is kell ér­nünk, hogy ne következzék be egy percnyi hanyatlás sem. A verseny szárnyaljon tovább, csakúgy, mint a kongresszus előtt és alatt. A kongresszus tanításainak eredményeként bizonyára mind többen és töb­ben megértik üzemünk dolgo­zói közül, hogy a termelékeny­ség és az önköltség ügyének középpontba állítása eszköz, amely a nagy célt, a dolgozók jólétének fokozását szolgálja. Éppen az ilyen és ehhez ha­sonló ezernyi összefüggés meg­vitatása most az egyik fő fel­adat. „A mi munkásosztályunk — mondotta Rákosi elvtárs a KV beszámolójában — a ter­melésben, a munkaversenyben csodákat tud művelni, ha lelke­sítjük és támogatjuk kezdemé­nyezéseiket, találékonyságát, megmutatjuk az összefüggést, mely mindennapi egyszerű munkája s a szocialista jövő nagy célkitűzései között fenn­áll.“ Örökre emlékezetesnek kell lenni annak a napnak, melyen pártbizottságunk, já­rási és városi pártbizottságunk értékelve megyénk üzemeinek teljesítményeit, amikor is a megyei pártbizottság elismerő oklevéllel, a, járási pártbizott­ság kongresszusi versenyzász­lóval tüntette ki üzemünk dol­gozóit. Olyan versenyszakasz betetőzése ez, melyben — a KV beszámolójának szavaival — munkásosztályunk, s vele kéz a kézben, műszaki értelmi­ségünk is hitet tett pártunk, kormányunk helyes politikája, népi demokráciánk mellett. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy dolgozóink tömegével hajtották végre a munkahős­tetteket ebben a versenyben. Az első negyedév tornyosuló nehézségeivel szemben a szó legnemesebb érteleiében har­colni kellett a legkisebb si­kerért is. Elvtársak! Azt kéri tőlünk a párt, hogy az elkövetkezendő időben, amikor a nagy kam­pány kezdetét veszi üzemünk­ben, akkor üzemünk kommu­nistái, de valamennyi dolgozó­ja felelősségteljes, becsületes munkával harcoljon ki hasonló és szép eredményeket a kam­pány befejezésekor. S akkor büszkén jelenthetjük pártunk­nak, a Hatvani Cukorgyár dol­gozói hozzájárultak az élet- színvonal emeléséhez. Előre a kongresszusi határo­zatok megvalósításáért. Kocsis József párttitkár, Hatvani Cukorgyár Diákifjúság napja Június 23-án, szerdán tartják meg Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban a diákifjúság nap ját. A középiskolás ifjúság egésznapos közös ünnepséget rendez, hogy ezáltal is köze­lebb kerüljön egymáshoz. Az iskolák DISZ-szervezetei igen készülnek, hogy a találkozó napját méltóképpen ünnepel­jék. A délelőtti órákban a váro­sok ifjúsága közös ünnepségen vesz részt és felvonulást rendez. Délután pedig közös sport- és kultúrműsorral szó­rakoztatják a tanuló ifjúságot. A diákifjűság napját az esti jelmezbál zárja be. HÍREK — A NOVAJI általánosisko­lához az elmúlt héten állat­tani, földrajzi és fizikai fel­szerelés érkezett. Többek közt kitömött állatokat, ásványokat, szívó-nyomó kutat, radiátoro­kat is kaptak. (Daragó István.) — AZ EGRI IlI-as számú általánosiskola rajz- és szak­köri kiállítást rendez június 23-ig bezárólag. A kiállítást reggel 9-től délután 2-ig lehet megtekinteni. — JÓL SIKERÜLT torna- ünnepély zajlott le az egri Vlll-as számú iskolában. Sza­badgyakorlatok, szer- és ta- lajgyakorlatok, majd kézilabda váltották egymást. A szünetben gazdag büfé és hűsítő italok vártáik a közönséget, mely az áldozatkész szülői munkaközös­ség érdeme. — A NAGYTELEKI cél­gazdaság dolgozói versenyre hívták a célgazdaságok dolgo­zóit a nyári munkák időbeni elvégzésére. A dolgozók a vá­rosi pártbizottság zászlajáért, s az évi terv túlteljesítéséért versenyeznek.-------■ • ■ ------­, ,Alkotó boldog ifjúság Ma, vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor Eger­ben a Pedagógiai Főiskola dísztermében „Alkotó boldog ifjúság" címmel kiállítást ren­dez a DISZ-megyebizottság és a Megyei Tanács népművelési osztálya. A megnyitó beszédet Lehóczky Alfréd, a megyei DISZ-bizottság titkára tartja. A kiállítás — mely országo­san első ilyen kezdeményezés — bemutatja Heves megye gyermekeinek, úttörőinek, ta­nulóifjúságának, üzemi fia­taljainak és a dolgozó paraszt ifjúságnak felszabadult életét, munkáját. A kiállításon bemu­tatják Heves megye fiatal mű­vészeinek munkáját is. Ezzel a kiállítással egybe­kötve a bukaresti Világifjúsági Találkozóról is mutatnak be képsorozatot. Évek óta vajúdó ügy Heréd községben a mezőn lévő köz­ségi kutak rendbehozása. Van ugyanis Heréd község határá­ban öt kút, amely közül csak egy van használható állapot­ban. A többi kútgém, lánc, vö­dör, illetve tisztítás hiányában már évek óta használhatatlan. A dolgozó parasztoknak régi sérelme már a kutak használ­hatatlansága, 'amely még min­dig nem nyert orvoslást. Pe­dig 1952 óta minden tanács­ülésen felveti egyik, vagy má­sik dolgozó paraszt, sajnos az elnök csak helyesel, de nem intézkedik. Tavaly azzal érveltek a dol­gozó parasztok előtt, hogy nem adott a megye, illetve a járás keretet. Ez körülbelül így is volt. Ma már kapott rá ke­retet, mégis tavasz óta egyik hónapról a másikra marad el a kutak rendbehozatala. Most azért nem csinálják, mert ál­lítólag a KTSZ nem vállalja a tisztítást, önálló kúttisztítónak pedig „nem adhatják“. Megállt tehátm~ tudomány! Nem tudja a tanács, hogy most mit kell csinálni. Ide-oda ti­peg, topog, tehetetlenkedik, az idő pedig halad. Lassan itt lesz az aratás és még mindig rosszak a mezőn lévő kutak. Mire vár tehát a tanács? Ta­lán azt akarja, hogy mint ta­valy, az idén is a kilométerek­re lévő faluba járjanak az em­berek, ha elfogy az ivóvizük? Ez minden időben, de külö­nösen aratás idején erősen hát­ráltatja a munkát. Ugyanak­kor rengeteg bosszúságot okoz a dolgozó parasztoknak, mely miatt bizony szidják a taná­csot. így aztán nem mélyül a ta­nács és a dolgozók közötti jó viszony, hanem ellenkezőleg. Pedig nyilván a tanács sze­retné a jó tömegkapcsolatot! Ha valóban erre törekszik, ak­kor sürgősen orvosolja a dol­gozó parasztok jogos sérelmét és még az aratás előtt hozassa rendbe a mezőn lévő kutakat. A dolgozó parasztok pedig őrködjenek a közös vagyon fe­lett és ne engedjék, hogy (mint a múltban) bárki is jogtalanul eltulajdonítsa a kútfelszere- lést. Tatai József Heréd. Üzemünk, a Hatvani Cukor­gyár június havi I. dekádját 242,8 százalékban teljesítette, megyei Lenin utolsó besssétlei és cikkei: a szocializmus felépítésének tudományosan megalapozott programúi ja V I. Lenin, a SZKP vezére • és a szovjet kormány feje, a nemzetközi munkásmozga­lom nagy tanítója, 1922. végén és 1923. elején súlyos betegsé­ge ellenére több beszédet mon­dott és cikket írt, amelyekben összegezte a proletárhatalom addigi eredményeit, s kidolgoz­ta az elmaradott Oroszország élenjáró, erős, szocialista hata­lommá való átalakításának tu­dományosan megalapozott Pro­gramm ját. A marxizmus nagy­szerű továbbfejlesztését adták ezek a művek a szocializmus építésének időszakában, a tu­domány fényével világítva meg a fejlődés addig járatlan út­jait. Leninnek e művei közül különösen nagyjelentőségűek az 1923. elején írt cikkek. Lenin a szocializmus felépí­tése tervét a Szovjetunió ak­kori nemzetközi és belső gaz­dasági, politikai helyzetének elemzése alapján dolgozta ki. Lenin a nemzetközi helyzetet az „Inkább kevesebbet, de jobban“ című cikkében jel­lemzi. A nemzetközi helyzet legfőbb vonása, fejtegeti Le­nin, hogy világméretekben ki­bontakozott a szocializmus és a kapitalizmus erői között az elkeseredett élet-halál küzde­lem, amely harc kimenetelét végső soron az dönti el, hogy a forradalmi mozgalmakba olyan hatalmas országok dol­gozói kapcsolódtak be, mint Oroszország, Kína, India, stb., amelyek a világ lakosságának többségét képezik. Ebben az értelemben a szocializmus vi­lágméretű végső győzelmének minden feltétele megvan és nem lehet kétséges, hogy ez a győzelem bekövetkezik. De a pártnak addig is olyan politi­kát kell folytatnia, hogy meg­őrizze a fiatal szovjet állam függetlenségét, elkerüljön min­den háborús bonyodalmat. Hogy ez sikerül-e, azt a min­denkori erőviszonyok döntik el. Ezért a párt fő feladata az, hogy erősítse a szovjet hatal­mat és sikeresen építse a szo­cializmust. \ belső helyzetet az jelle­^ mezte, hogy az Október tüzében megerősödött és a győzelem eredményeképpen megszilárdult munkás-paraszt szövetség elég erősnek bizo­nyult ahhoz, hogy leszámoljon az intervencióval és a belső ellenforradalmi erőkkel. Az imperialista hatalmaknak nem sikerült megsemmisíteni az első szovjet hatalmat, de az intervenció és a polgárháború olyan nagymérvű bomlást idé­zett elő az egyébként is elma­radott Oroszország gazdaságá­ban, ami a szocializmus építé­sét szörnyen megnehezítette. Akadályozta a szocializmus építését az a tény is, hogy bár szétzúzták a kapitalizmus erőit az országon belül, de még nem számolták fel. A burzsoázia szekértolói az országon belül és kívül, élükön a trockistákkal, a II. Interna- cionálé vezéreivel, azt hangoz­tatták, hogy ilyen viszonyok között nem lehet felépíteni a szocializmust. Arra hivatkoz­tak, hogy Szovjetoroszország- ban túlságosan fejletlenek a termelőerők, alacsony a dolgo­zók kulturális színvonala és, hogy a munkásosztály nem tudja a parasztságot a szocia­lizmus útjára vezetni. A mun­kásosztály és a túlsúlyban lévő kisárutermelő parasztság ellen­tétei a proletárdiktatúra buká­sát fogják eredményezni. Lenin leleplezte a burzsoá­ziának e szószólóit és bebizo­I nyitotta, hogy egyetlen szem­pont vezeti őket; hitetlenséget kelteni a szocializmus ügye iránt a munkásosztályban. Az igazság az — mutatott rá Lenin, „A szövetkezetekről“ című cik­kében, hogy a Szovjetunióban minden feltétele megvan a szo­cializmus felépítésének. A pro­letárdiktatúra, a legfejlettebb politikai rendszer létrejötte le­hetővé teszi, hogy a győztes munkásosztály a dolgozó pa­rasztsággal karöltve, gyorsan felszámolja a gazdasági és kul­turális elmaradottságot, a ter­melőerők rohamos fejlesztésén keresztül, amihez most már megvan minden lehetősége. Megvan minden feltétele an­nak is, hogy a munkás-paraszt szövetség a szocializmus épí­tése idején a munkásosztály vezetésével tovább szilárdul­jon, hiszen a dolgozó paraszt­ságnak is érdeke a mindenfaj­ta kizsákmányolás és elnyo­más felszámolása. A szövetke­zetek az az út, amelyen keresz­tül a dolgozó paraszt bevon­ható a szocializmus építésébe. A párt előtt álló feladatok lé­nyege abban áll — mutatott rá Lenin — hogy a munkás- osztály megőrizze vezetőszere­pét a parasztság irányában és állandóan erősítse azt, mert a munkás-paraszt szövetség a proletárdiktatúra alapja. A munkás-paraszt szövet- ség megszilárdítása, a dolgozó tömegek bevonása a szocializmus építésébe anyagi érdekeltségükön keresztül, az a központi gondolat, amelyet Lenin állandóan hangsúlyozott, amikor tervét kidolgozta. Le­nin programmja számításba vette az ország szocialista ipa­rosítását, a nehézipar minden módon való fejlesztését és az egész népgazdaság villamosítá­sát, a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a kultúrforra- dalmat. Ezzel választ adott arra, hogyan lehet a szocializ­must felépíteni egyetlen gazda­ságilag elmaradott agráror­szágban, amelyet kapitalista országok vesznek körül. Lenin meghatározta, hogy a szocializmus anyagi alapja a legmodernebb technika alap­ján álló nagyipar. „A szocializ­mus anyagi alapja csakis a gépi nagyipar lehet, amely a mezőgazdaság átszervezésére is képes. Nem szorítkozhatunk azonban erre az általános té­telre. Ezt konkretizálnunk kell. A legmodernebb technika színvonalának megfelelő és a mezőgazdaság átszervezésére képes nagyipar az egész ország villamosítását jelenti.“ (Lenin Művei 32. kötet 493 oldal.) Leninnek ez a meghatározása a szocializmus anyagi alapjá­ról megjelöli a szocialista ipa­rosítás legfőbb útjait. Lenin különösen nagy jelentőséget tulajdonított a nehézipar, s ezen belül a gépi nagyipar megteremtésének. Felismerte, hogy ennek segítségével lehet az ipar többi ágait és a mező- gazdaságot is a korszerű tech­nika alapjára helyezni. Ismere­tes Leninnek az a mondása: adjunk százezer korszerű trak­tort a falunak és ez meggyőzi az egyénileg dolgozó parasztot is a gépi közös gazdálkodás előnyéről. Nagy jelentőséget tulajdoní­tott Lenin a nehéziparnak az ország függetlenségének meg­védésében is. Erről a követke­zőket mondotta a Kommunista Internacionálé IV. kongresz- szusán 1922. őszén: . a ne­hézipar helyreállítása nélkül semmiféle ipart nem építhe­tünk fel, anélkül pedig, mint önálló ország, egyáltalában el­veszünk.“ (Lenin Művei 33. kötet, 426. oldal.) T eninnek ez a terve meg- felelt a szocializmus gazdasági alaptörvénye köve­telményeinek, mivel számítás­ba vette az egész népgazdaság gyors fejlődését a legmoder­nebb technika alapján. Ezt pe­dig kiindulópontnak tekintette a dolgozó tömegek anyagi és kulturális helyzete állandó ja­vításának. Lenin több olyan intézkedést kezdeményezett és felkarolt minden olyan javas­latot, amelyek az adott helyzet­ben a lehető legjobban szolgál­ták a dolgozók életszínvonalá­nak emelését. A mezőgazdaság szocialista átszervezése lenini tervének egyik legjelentősebb dokumen­tuma az 1923-ban „A szövet­kezetekről“ írt cikke. Lenin ebben a cikkében összegezi a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének alapelveit. Meg­állapította, hogy a proletár- diktatúra viszonyai között a szövetkezetek egyszerű fejlő­dése falun egybeesik a szocia­lizmus fejlődésével. Rámuta­tott arra, hogy „a szövet­kezet az új rendre való áttérésnek a lehető leg­egyszerűbb, legkönnyebb es a parasztok számára legérthe­tőbb útja.“ (Lenin Művei, 33 kötet, 468. oldal.) A szövetke­zetek egyesítik magukban a legtökéletesebben a magánér­deket a közös érdekkel (kez­detben a kereskedelem terén, majd a termelés területén) s figyelembe veszi a parasztság több évtizedes fejlődésének menetét és szokásait. A z egyéni érdekeltség fo- kozása érdekében nagy jelentőséget tulajdonított Lenin a szövetkezeti mozgalom álla­mi támogatásának és a mun­kásosztály közvetlen segítségé­nek. Lenin erről azt mondta: „minden társadalmi rendszer csakis egy bizonyos osztály pénzügyi támogatásával jön létre ... ezidőszerint az a tár­sadalmi rendszer, amelyet a szokottnál nagyobb mértékben kell támogatnunk: a szóvetke-* zeti rendszer.“ (Lenin Művei, 33. kötet, 469 oldal.) Lenin figyelmeztet arra, hogy o szövetkezeti mozgalom fejlesztése terén káros minden sietség és türelmetlenség. A mezőgazdaság átszervezéséhez egy egész történelmi szakasz szükséges. Lenin ebben az időben a szo­cializmus felépítése egyik leg­nagyobb gátjának a Szovjet­unió lakosságának, különösen a falusi lakosság kulturális el­maradottságát tekintette. Rá­mutatott, hogy valóságos kul­turális forradalomra van szük­ség. A fősúlyt ebben a mun­kában az elemiiskolai oktatás­ra kell helyezni, a legszélesebb néprétegeket kell felemelni. Lenin „Naplójegyzetek“ című cikkében egész sor fontos in- tézedést jelölt meg a kultúra emeléséért. Különösen kiemeli a néptanítók szerepét. Az ál­dozatos munkát végző néptaní­tók számára több megbecsü­lést, anyagi és egyéb támoga­tást követel. Feladatul tűzi ki, hogy olyan magasra emeljék a néptanítót, .. amilyen ma­gasan soha nem állt, nem áll és nem is állhat a burzsoá tár­sadalomban.“ (Lenin Művei 33, kötet, 465. oldal.) Lenin a szocializmus felépí­tése elengedhetetlen feltételé­nek tartotta a párt és az ál­lam munkájának állandó javí­tását, a tömegekkel való kap­csolatok egyre szorosabbá téte­lét. Ezért utolsó beszédeiben és cikkeiben részletes útmutatást ad az állam és a párt munká­jának megjavításához.’ A szocializmus felépítése n lenini tervét a szovjet nép, élén a SZKP Sztálin ve­zette Központi Bizottságával győzelemre vitte. Ezzel a gya­korlat igazolta Lenin zseniális tanításának igazát. A szocializmus építése a mi országunkban is a Lenin által kijelölt úton halad a párt Központi Vezetőségének irá­nyításával. Ebben a harcunk­ban élvezzük a Szovjetunió közvetlen támogatását és fel­használjuk a SZKP-nak a szo­cializmus építése terén szer­zett tapasztalatait. Geréb Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom