Népújság, 1954. június (43-50. szám)
1954-06-20 / 48. szám
1954 június 20, vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 óooéqi számadás A főiskolán Érettségi előtt és után A főiskolán már több mint két hete befejeződtek az előadások. Vizsgaidőszak van. A nagy előadótermekben és a diákszállókban, mindenütt könyv, vagy jegyzet fölé hajló diák- fejeket lehet látni — tanulnak. Aratás időszaka ez mindannyiuknak, most aratják egész évi munkájuk termését. Kihaltak és csendesek az öreg Liceum folyosói, csupán egy-cgy terem ajtaja előtt látunk izguló csoportokat, leckekönyvükkel a kezükben. Ezek most vizsgáznak. Időnként nyílik a nagy ajtó, s egy-egy hallgató örömmel lép ki a jólsikerült vizsga után. Hogy sikerült? Mutasd, hányas? Milyen tételt kaptál? — röpülnek feléje a kérdések, s ő az örömtől izgatottan, készséggel válaszolgat. Mindez a folyosón, nézzük meg, mi van benn a teremben. Másodéves biológia-rajzszakos hallgatók embertanból vizsgáznak dr. Bende Sándor tanárnál. Amint belépünk, éppen Agárdi Károly hallgató kezdi el feleletét: a halló- és egyensúlyozó szervek anatómiájáról beszél. Őszintén szólva, elég bizonytalanul. Kissé nehezen megy a tétel, úgy látszik, Agárdi Károly nem készült fel eléggé. A tanár elvtárs bizalmat próbál bele önteni, kisegítő kérdéseket ad neki, sőt a második tétel rövid vázlatát is elmondja. Sajnos, ez sem segít. Póttételt kap Agárdi Károly, s amíg ezt kidolgozza, addig ' A Érettségin az Egri a jórendű hallgató, Krakkas József lép a színre. Első tétele a légzőszervrendszer anatómiája, második a fertőző betegségek. Feleletén látszik, hogy felkészült, nyugodt, biztonsággal ismerteti a légzés szakaszait, s azt, hogy egy- egy légzési folyamat alkalmával mi történik az ember szervezetében. Második tételét is tudja. Most idegrendszertani kérdést kap. Mi a reflex? Rövid gondolkozás után erre is megfelel. Feleletét dr. Bende így értékeli: Tételeit jól tudta, látszik, hogy tanult, szorgalmas, érdekli az anyag, de néhol kissé bizonytalan, úgy látszik nem érett meg benne a tudás eléggé. Feleletét jóra értékelte. Közben Agárdi Károly is felkészült póttételével, s most már több sikerrel felel. Az utolsó szalmaszál segített. A következő felelő, Mucsa Jánosné kifogástalanul ismerteti az emésztőszervrendszer anatómiáját, nemkülönben másik tételét is. Mucsa Jánosné jó tanuló, a tanítási gyakorlat kivételével mindenből jeles. Most is látszik, hogy tökéletesen ura tudásának. A tanár csak dicsérni tudja szorgalmát és feleletét, s mindjárt hozzá is teszi, így szeretne mindig és mindenkit vizsgáztatni. A sok jeles közé még egy kerül Mucsa Jánosné leckekönyvébe, s az ajtón kilépve, boldogan öleli át barátnője, Bérces Márta, aki szintén megszerezte a jelest. cs. I. Tanítóképzőben Valiskó Irénkét, a Közgazda- sági Gimnázium IV. osztályos tanulóját szorgalmáról és jó eredményéről ismerték iskolatársai. Mindig azok közé a tanulók közé tartozott, akik nem elégedtek meg a jó bizonyítvánnyal, hanem a kitűnő rendiségért harcoltak. Az utolsó év végén sikerült is megszereznie a jeles átlagot, s az érettségi szünetben egyetlen négyesének kijavítását tartotta szem előtt. Szorgalmasan tanult. átismételt minden tételt, hogy ne érhesse váratlan meglepetés. De amikor egy nap választotta el az érettségitől, többi társával együtt őt is elfogta a félelem. Különösen, amikor a történelemre gondolt — ettől félt legjobban. Talán maga sem tudta volna megmondani, miért fél, hiszen a szünet minden percét tanulásra használta fel. Az utolsó szünetnap estéjén nem tudott elaludni, arra gondolt, milyen jó lenne azokat a tételeket kapni, amelyeket a legjobban tud. Politikai gazdaságtanból a „Kommunizmus építése a Szovjetunióban“ tételt szeretné, erről szép hosszú előadást tudna tartani. Gyorsan elő is vette füzetét, s még- egyszer átolvasta. Nehezen, de mégis elérkezett a reggel. Irénkének akkor jutott eszébe, hogy abban a csoportban, amelyikkel megy, ő a legjobb tanuló, s a gondolat, hogy tőle várnak legtöbbet, sírva fakasztotta. Az érettségi bizottság előtt kisírt szemekkel jelent meg. Pedig nagyon szép tételt kapott magyarból: Ady szerelmi költészetét. És igazán nem volt oka a félelemre, hiszen nem is engedték mindazt elmondani, amit szeretett volna. Történelemből, amely mindig legjobban megdobogtatta szivét, a „Magyar népi demokrácia fejlődése a fordulat évétől“ című tételről kérdezték. Meg is volt elégedve, hiszen ez a tételek legszebbike. Ezért is olyan szépen beszélt, hogy öröm volt hallgatni. Utolsó érettségi tárgyból a politikai gazdaságtanból azt az érettségi tételt adták neki, amelyiket este még egyszer átolvasta. Ez a tárgy is igen szépen sikerült. Nagy boldogság csillogtatta barna szemeit, amikor örömtől fakadó sóhajjal kilépett az ajtón. Életének első nagy próbáján derekasan megállta helyét. Osztálytársai, akik még nem érettségiztek, körülfogták az ajtónál és sok mindenről kérdezgették. Igyekezett megnyugtatni őket, nincs értelme az izgalomnak, legfontosabb, hogy nyugodtan gondolkozzanak, néhány perc múlva, pedig határtalan boldogsággal szorította szivéhez nehéz munkával szerzett kitűnő bizonyítványát, és arra gondolt, most már bizonyára sikerül felvétele az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem vegyészszakára. Négy év elegendő ahhoz, hogy egy fiatal lány örökre, megszeresse iskoláját, ahol annyi aDró öröm érte, oly sok kedvességgel, pajkossággal teli hangulatos órát töltött. Szerető nevelői, társai lassan belo- póztak a szívébe, minden osztályhoz apró csínyek, történetek fűzik. Megismert és megkedvelt mindent. Mégis, amikor a negvedik év végén elérkezik az érettségi napja és izgalomtól kipirulva benyit a terembe, úgy tűnik, mintha először járna itt. Idegenek a padok, a piros vászonnal leterített asztal, a szekrény, s mindezt, a szép tarka rózsából készített virágcsokor sem tudja barátságosabbá varázsolni. S amikor leül a számára elkészített asztal mellé, úgy érzi. hiába tanult szorgalmasan, mert mikor beszámol négy esztendő munkájáról — akkor hagvja cserben tudása. Ez az érzés csak addig tart, amíg lassan, bátortalanul az elnök asztalához lép, hogy átvegye az első vizsgatárgy tételét, s azután a csendben minden eszébe jut, amit valaha is hallott arról a dologról. Hosszú padokkal teli szobában érettségiznek az Egri Tanítóképző növendékei. Négy ünneplő ruhába öltözött kislány hajol a fehér papírlap fölé, vázlatát készíti. Olykor az elnöki asztal felé tekintenek, hiszen ezekben az izgalmas perekben olyan jólesik az elnök, vagy kedves tanáraik bíztató, bátorító mosolyával találkozni. Dr. Hortobágyi Tibor érettségi elnök, az évvégi eredményeket nézi, s közben végigtekint a lányok átlag- eredményein is. Rapcsák Zsuzsa a cső „rt és az osztály egvik legjobb tanulója, tőle várják a legszebb feleletet, s ahogyan az előző tárgyaknál megmutatkozott: bizalmukat megérdemelte, szép, értékes előadásokat tartott tételeiről. A többi tanuló négyes, hármas osztályzatú, közülük Rácz Margitka, éppen most felel. Tételében a III. Interna- cionálét kapta. Az első mondatok. melyekben létrejöttének szükségességéről szól, még bátortalanul hangzanak, majd szép nvuaodtan beszél az In- ternacionálé kongresszusairól, az azokon tárgyalt eseményekről. Gyakran szól az I. és II. Internacionáléról is, kapcsolatot keres azok tanulságaival. Az egész tételt belehelyezi az életbe. Margitka kellemes csalódást okozott a bizottságnak és társainak, hiszen eddig minden tárgyból kitűnőnek beillő feleletet adott. Irodalmi tételét élmény voit hallgatni, egyike volt az osztály legkiemelkedőbb feleleteinek, de nem maradt mögötte történelmi előadása sem. A többiek is szépen felelnek, az állampolgárok jogait, a fordulat évét, a kizsákmányolás rendszerének társadalomformáit megjelölő tételekről. Balogh Györgyné, történelemtanámőjük osztozik örömükben, amelynek megszerzésében fontos szerepe volt. Ez az öröm mindennél többet ér, ez a pedagógusok megérdemelt jutalma. Pásztor Rózsikánál kicsit elhalványulnak a csillogó szemek, mert még a póttételek segítő kérdései sem mennek. Pedig Rózsi nem tartozott tör-' ténelemből a gyöngék közé, s eddig egyetlen tárgynál sem volt nála hiba. Ezzel a tárggyal többet kellett volna foglalkoznia. Uj tételeket húznak, neveléstan következik. Dr. Hamza Tiborné bizakodva tekint a lányok felé. szép feleleteket vár. A kis tanítójelöltek szívesen beszélnek a gyermekekkel való foglalkozás jelentőségeiről, tudni lóiról, hiszen ők is még most hagyják el a gyermekkor gondtalan idejét. Megígérik, hogy jó nevelők lesznek, s kis tanítványaikat úgy szeretik, mint Makarenko, a gyermekek nagy barátja. A Dobó gimnáziumban, ahol egy éve érettségiztem... Egy éve annak, hogy sötétkék szoknyába és fehér blúzba öltözve, kezemben néhány könyvvel és füzettel iskolámba siettem érettségizni. A déli harangszó elhangzása után négy társammal a folyosó végén várakoztunk. Mellettünk a kiállítási szekrény, szép virágokkal és gombákkal, de nem tudta figyelmünket lekötni, oda sem néztünk. Még egy óra szabadidőnk volt és én ezalatt azon gondolkoztam, hogy ha például a hatos, vagy hetes tételt kapnám, mit is mondanék. Megtörtént, hogy nagy izgalmamban nem jutott eszembe• valami, s akkor észrevétlenül a szekrény mögé lapoztam, elővettem a könyvet és mégegyszer bogarászni kezdtem a sorok között.. -, Most, amikor visszatértem rövid időre iskolámba, hogy meghallgassam az érettségizőket, ezek jutottak eszembe. Mennyivel jobb volt az osztályba lépni és érettségin lenni anélkül, hogy nekem is felelgetnem kellett volna. A IV/b. osztályos fiúk utolsó tárgyból, biológiából érettségiztek. Ez a hangulatos, kedves tárgy, amely az életet foglalja magába év közben sok derűt kicsalt a diákokból. S még kedvesebbé tette a sok vidám kirándulás, a virág és bogárgyüjtés. Az öt fiú kicsit már fáradtan jegyezget. Néha felpillantanak, az• után újból írnak. A fekete táblán még ott van két háromszög és tangens tétele, oldalt az asztalon inga, fizikai műszerek, hátul két térkép — ezekről beszéltek nemrégiben. Megkezdődnek a feleletek, melyekben a biológia különböző részeivel foglalkoznak. Beszéltek a növények ivartalan szaporodásának módjairól, foglalkoztak az állatok egyedi fejlődésének szakaszosságával, s ennek gyakorlati alkalmazásával. Szép tételt kapott Fuglevics Dezső, az ivadék gondozásösztönéről kellett előadást tartania, amely valamennyi között a legjobban sikerült. Bayer István, érettségi elnök és Ocsvár Géza biológiai tanár egyaránt vele voltak legjobban megelégedve, aki szorgalma mellett nyugodtságát és biztos tudását is megmutatta. Az utolsók — Győri János és Hart György — felelete is elhangzott, az érettségiző fiúk elhagyták az osztályt. Sok izgatott fiú várta őket a kapuban és kérték, meséljék el, mi történt délelőtt. S a nagy próbán, az érettségin túl, boldogan mesélték, melyik tárgyból mit kaptak, mi volt a legnehezebb. Dobai Margit ooooooqooogxxxxxxxxxíoooocxxxxoooooooooooocoocoooooooooooocoooooooccckx*^^ oooo<xxxxxxxx)ooooocx»ooooioocxxxxocx»oooooooooogooooc»oo(X)ocx>oooocxxxxxx>ooooooocxoooooooooooooooocxxxx<xxx)coocxxx)ooooooooocxxxxxx^ AZ ELSŐ VIZSGA DÜLEDEZÖ, ütött-kopott épület siránkozik a vándor elé, amint az Aliöld kátyus dűlőútjain vándorolva szemlélődik a Kis-Kunság szépségeiben. Akácok zöldje dicséretre méltó buzgalommal igyekszik helyrehozni mindazt, amit e táj gúzsbakötött emberi kezei nem képesek. Pedig ezek a szorgos munkában megkérge- sedett kezek nemcsak ilyen feladatok megoldására vállalkozhatnának. Hegyek megmoz- dítására, tengerek elővarázso- lására hivatott emberi erő nyögi itt is, mint szerte az országban, a nagybirtok leigézó nyűgét. Nem az ő bűnük, hogy a kultúra tanyasi állomása, az iskola ilyen áldatlan külsővel rendelkezik. Nézz körül, ameddig ellát szemed, mindenütt a munka dícséretét látod. Petőfi korában szabadon vágtató, mindent betemető fu- tóhomok az ő erejük hatására csendesedett el és vált ízletes gyümölcsöt, aranyló szőlőt ajándékozó édes anyafölddé. El lehet képzelni, ha ez a hatalmas alkotóerő szabadon kibontakozhatna, lerázva a mesterségesen rárakott béklyókat, mily csodálatos dolgokat alkotna. AZ ISKOLA zsupfedele alól kíváncsi verébfejek kandikálnak ki. Igen furcsának találják, hogy a máskor oly féktelen hancúrozással. kiscsikó módjára vágtatva érkező gyerekek ma oly különös, ünnepélyes ábrázattal érkeznek, ami nehezen illik kerek, pufók arcocskáikhoz. A lábak ragyogó fehérre mosva, a sok famászás következtében elrongyoló- dott nadrágokon új foltok: a kislányok haja szép simára fésülve, kinek selyemből, kinek csak rongyból hasított szalaggal bekötve kócszerű varkocsa. Valamennyien mezítláb és cérnavékonyságú hangon, éneklő kiejtéssel üdvözlik az ajtóban álló fiatal tanítót, akin szintén szokatlan izgatottság látszik. A KIVÁNCSI verébszemek csakhamar újabb szokatlan látványt vesznek észre. No, ilyen csakugyan, ha minden szökőévben egyszer fordul elő! A dűlő végén sárga homokfutó bricska tűnik fel, fényesszőrű lovak nehezen húzzák a számukra szokatlan, rossz úton, Benne ül a falusi iskola igazgatója és a bíró uram. „No. ezek jókor felkelhettek, hogy már itt vannak — fut át hirtelen a gondolat az enyhe izgatottságot eláruló tanító agyában. Nem ér rá sokat töprengeni, mert már meg is álltak a lovak hangos szussza- nással, és felharsan a gyerekek megszokott éneklő üdvözlő kórusa: „Isten hozta!“ — Jó reggelt, tanító úr! — üdvözlik hangos szóval a falusi „előkelőségek“ megszokott leereszkedő tónusában a fiatalembert, aki izgatottságában alig tud köszönni. Azonban ahogy végignéz a körülötte álló gyermekseregen, látja kipirult arcukat, okosan csillogó szemüket, megnyugszik és most már magabiztosad mosolyogva közeledik felettesei felé, betessékelve őket a tanterembe. — Nem éppen a legegészségesebb a kollega úr iskolája — jegyzi meg az igazgató — meghajlott testtel belépve a helyiségbe. — Miért nem takaríttat, szellőztet gondosabban? „A takarítás körül nincs hiba, hajnali négykor már felkeltem, hogy dolgozni lehessen és jusson idő a szellőztetésre is. A szerződés szerint ez az én lakószobám is, ahol éjszakára meghúzhatom magam. Maga az épület ódonsága, a dohos falak teszik egészségtelenné a levegőt, és ezen csak új iskola építésével lehetne segíteni.“ „Na, ott még nem tartunk, hogy ezeknek a rongyosoknak is új iskolát építtessünk! — intette a fiatal tanítót a bíró. Mi lenne, ha elkényeztetnénk őket. Úgy is megnőtt a szarvuk tizenkilenc óta, mióta megkóstolták a kastélybeli életet!“ A TANÍTÓ hirtelen indulatában dühösen akart válaszolni erre az embertelen elintézésre, azonban az igazgató más irányba terelte a beszélgetést, — Itt az ideje, hogy megreggelizzünk, nem gondolnád, Józsikám? — fordult társához, aki szélesre húzott mosolygós ábrázattal bólintott igent a számára legfontosabb élettevékenységre felhívó szavakra. KIMENTEK az udvarra, az eperfa alatti asztalkára rakták batyujukat és falatozni kezdtek. — Tanító úr — szólt a bíró — ezeket a száj táti kölyköket terelje be az iskolájukba, ne bámészkodj ák ki az ember szájából a falatot. Pedig lett is volna mit nézni a gyerekeknek. Olyan torokkal és gyomorral nem minden ember rendelkezik, ami a bíró legfőbb ékességét adja. Alig emelintette szájához a pálinkás bütyköst, s a szegény igazgatónak már csak a fenekén hiaradt egypár korty. Amikor fanyelű bugyliját bele- kanyarította az igazgatóné asz- szonyság által sütött hófehér cipóba, olyan darabot szelt, amin két kaszás egész nap eldolgozott volna. Ezalatt bent a tanteremben a tanító néhány bátorító szót szólt a gyerekekhez. Az igazgató a bíró felhatalmazása alapján megadta az engedélyt, hogy már az ő reggelizésük alatt megkezdjék a vizsgát, „Bármivel kezdhetik, csak a katekizmus maradjon meg nekünk.“ A kis Jancsik, Zsuzsik, Pisták rendkívül lelkesen vették kezükbe az olvasókönyvet és bár akadozva, de teljes átéléssel olvasták a számukra kijelölt szöveget. Az elsősök tudománya még csak annyira futotta, hogy nagy hadonászásokkal kísérve elolvasták az „Ur, Ir“-hoz hasonló mondatokat, de a nagyobbak már okos tekintettel, lelkesülve, szavalva olvasták Petőfitől: „Tiéd vagyok, tiéd hazám.“ és a többi örökszép költeményt. Egy órahosszat eltartó reggelizés után bevonult a „hatóság“ is. A bíró félve leereszkedett a székre és kezeit hasán összekulcsolva szenderegve emésztett. Az igazgató pedig fontoskodó arccal, jegyzetfüzetet előkotorászva ült a tábla mellett és figyelte a munkát. A GYEREKEKET nem zavarta a látogatás. Úgy belemelegedtek a munkába, mintha ahhoz lennének szokva, hogy egész napon át csak írjanak, olvassanak. Egyedül a kis Pó- csik Rozika akadt el egyszer az olvasában és belezavarodva elsírta magát, sehogy sem tudott tovább eev szót sem kiejteni. A bírót szundikálásából a gyerekek ének’ése zavarta fel. Vidáman szállt a szép magyar dal: „Béres legény, jól megrakd a szekered ...“ — No mán ettől okosabb nótát is taníthatott vóna a tanító úr!“ — dünnyögte bosszúsan. Inkább énekeltesse azt, hogy: „Szőke Tisza haragjában megáradt...“ — Azt kérem nem tudják. — És miért nem? — Azért, mert van itt is néhány délszláv gyerek, akiknek szülei nagyon becsületes, szorgalmas emberek, nem taníthatom meg gyerekeikkel azt a dalt, ami őket „vad rácnak“ nevezi. Az igazgató is, a bíró is összehúzta szemét, egy szót sem szóltak. A továbbiakban unott arccal ültek és hamarosan befejeztették a vizsgát. Az ezt követő rövid megbeszélésen igen szűkszavúan emlékeztek meg arról, hogy milyen eredményeit állapították meg a fiatal tanító elsőévi vizsgáján, valamivel bővebben ecsetelték a hiányokat és hazamentek. EGY HÉT múlva a tanyasi postás hivatalos borítékot adott át a tanítónak. Benne a pecsétes levél: „Tekintettel a vizsgákon megállapított hiányosságokra, különösen a hazafias nevelés hiányára, eddigi beosztásától felmentem. Egyidejűleg gondoskodom arról, hogy iskolájához próbaszolgálatra beosztott segélydíjas tanítói minőségben mást nevezzek ki. Olvashatatlan aláírás. Magyar királyi Tanfelügyelő. Halassy László II. sz. gyak. isk*
