Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-20 / 48. szám

X. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM. Ara 50 fillér 1954 JÚNIUS 20. VASARNAP. Helyi iparunk új leiadatai Az egész ország a kongresszus határozatainak végrehaj­tásán munkálkodik, az egész ország, az üzemek, a falvak azért harcolnak, hogy szakadatlanul emelkedjék népünk élet- színvonala. Gazdasági életünk minden szektorának megvan ezen a téren, a maga, a párt és a kormány által megjelölt, speciális feladata. Megvan a feladata a helyiipari üzemeknek is, melyek a legközvetlenebb, szinte mindennapos kapcsolat­ban állnak a fogyasztókkal. A helyi ipar olyan feladatok előtt áll most, hogy minden erőt, tudást, minden energiát össze kell gyűjteni dolgozóinak, hogy megfeleljen a nagy, de mély­ségesen megtisztelő feladatkörnek: a dolgozó nép közvetlen szolgálatának. « Az egri Dohánygyárban van Heves megye legszebb üzemi bölcsődéje. Gondos ápolásban részesülnek a kicsik, míg mamáik a termelőmunkában dolgoznak. Világ proletárjai egyesüljetek! NËPUJSA G AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA „El kell érnünk, hogy iparunk valamennyi terméke szebb, jobb, tartósabb, oScsóbb legyen, mint a tőkés Magyar- ország által előállított termékek voltak!” — mondotta Gerö elvtárs a kongresszuson. S ez természetszerűleg különösen a helyiipari vállalatokra vonatkozik, melyek a nagyüzemekkel ellentétben sokkal közelebb állnak a fogyasztáshoz, a piac­hoz, sokkal közelebb a dolgozók véleményéhez az előállított termékek minőségét illetően. Megyénk helyiipari üzemei nemcsak sokoldalú, de az utóbbi időben egyre eredményesebb munkát is végeznek. Példa erre a Finommechanikai Vállalat gyermekkocsi gyártó részlegének munkája, mely munkája jó minőségével országos elismerést vívott ki a maga, helyesebben kocsijai számára. Javul a munkája az Autójavító Vállalatnak, a Hevesmegyei Fűrész és Faipari Vállalatnak, s még egy egész sor üzemnek. Ezek a példák is azt mutatják, hogy helyiiparunk kezd túl­nőni gyermekbetegségein, egyre inkább számítani lehet ter­melésére, áruinak javuló minőségére. De éppen a kongresszus határozatai, s ennek nyomán a helyiipar megnövekedett fel­adatai feltétlenül szükségessé teszik, hogy foglalkozzunk azokkal a hibákkal is, amelyek hátráltatják az eredményes munkát. Meg kell mondani, hogy ezek a vállalatok még igen drá­gán dolgoznak, magas az önköltségük, s ezt nem egyszer szolgáltatásuk magas díjaztatásával kívánják fedezni. Na­gyon helytelen álláspont ez: a vásárlóval megfizettetni az eladásra kerülő áruba fektetett felesleges munkát, anyagot. Rákosi elvtárs, Gerö elvtárs külön is kitért a kongresszuson az önköltség csökkentésének óriási horderejére. Gerö elvtárs megállapította, hogy a magas önköltségnek többek között „a termelés hiányosságai, a termelés alacsonyfokú szervezett­sége, a viszonylag alacsony műszaki kultúra, az anyagfelhasz­nálás növekedése, az üzemen belüli és az üzemek, vállalatok közötti együttműködés nem kielégítő volta, az ellenőrzés gyengesége és alacsony színvonala” az oka. Ezen a téren kell döntő változást elérni a helyiipari üzemekben. A magas önköltség, a drága áruszolgáltatás — bár­mennyire ellentmondó — mégsem jár együtt mindig a jó minőséggel. Nem mondhatjuk mindig el: igaz, hogy drága, de legalább jó. Sok jogos panasz hangzott el dolgozóink részéről például a Finommechanikai Vállalat órás és éksze­rész részlege felé. Nemcsak sokáig tart egy-egy óra megja­vítása, de igen gyakran rosszul javítják meg, feleslegesen dob ki pénzt a dolgozó. Hasonlóan sok a panasz, de sokkal súlyosabb, a Sütőipari Vállalat munkájára. Nem mindig ki­elégítő a kenyér minősége, nem egyszer idegen tárgyak, kö­tél, ólomplomba maradékok kerülnek a kenyérbe. A minőség megjavításának legdöntőbb módszere az ellenőrzés megjaví­tása kapun belül, s kívülről, a megyei tanács illetékes szer­vei felől is. A szocializmus építésében oly sok és oly nagy­szerű eredményt elérő, áldozatosan dolgozó népünk meg­érdemli, hogy pénzért jó minőségű árut, becsületes munkát kapjon. Feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy helyi ipa­runknak az eddiginél még közelebb kell kerülnie a napi fo­gyasztáshoz, a dolgozó nép igényeinek gyors kielégítéséhez. Éppen ezért elengedhetetlenül szükséges a javító, szolgálta­tási-ágak fejlesztése, kiszélesítése. Ne okozzon felesleges idő­töltést, bosszúságot egy zár megcsináltatása, ne kelljen he­tekig várni a lakás kifestésére... és így tovább. A javító szolgáltatás kiszélesítése, valamint az igényeknek megfelelő választék biztosítása megnöveli a helyiipari vállalatok tekin­télyét. Néhány legfontosabb feladatot említettünk csak meg, de ezek megoldása is — s ez nemcsak sürgős, hanem feltétle­nül szükséges — jelentős mértékben segítené dolgozó né­pünk életszínvonalának emelkedését. A helyiipari vállalatok kommunistái személyes példamutatásukkal, felvilágosító sza­vaikkal harcoljanak ennek végrehajtásáért, s azért, hogy a kongresszus helyi ipart érintő határozatai beleivódjanak a dolgozók vérébe, szívébe. Csakis akkor lehet tartós, s felfelé ívelő eredményekről beszélni, a helyiipari üzemekben is, ha az ott dolgozók kivétel nélkül szívügyüknek tekintik a nö­vekvő anyagi szükségletek kielégítését, ha figyelik az igénye­ket, ha meghallgatják a vásárlók véleményét, panaszait, s azokra nem kifogásokkal, hanem jobb minőségű áruval, jobb szolgáltatással válaszolnak. Jelentősen bővültek már eddig is, s a továbbiakban is bővülnek a helyiipari üzemek. A közeljövőben például új, modern Patyolat-üzem nyílik Egerben. Kormányunk minden támogatást megad a helyi ipar dolgozói eredményes munká­jához, most rajtuk a sor: feladataik maradéktalan végrehaj­tásával járuljanak hozzá a pártkongresszus határozatainak megvalósításához. Ezt várja tőlünk megyénk dolgozó népe Város a faluért — falu a városért Befejezte féléves tervét a gyöngyösi Xll-es akna Petőfibánya aknaüzemei kö­zött a kongresszusi verseny után újult erővel indult meg a vetélkedés. A dicsérő oklevél, munkájuk elismerése, még na­gyobb eredményekre ösztönzi őket. A kongresszus után el­telt idő alatt már a harmadik győzelmet ünnepük Petőfibá­nya dolgozói az Altáró és a Szűcsi Xl-es akna után. Ked­den délelőtt féltizenegy órakor a Gyöngyösi XII-es akna bá-> nyászai jelentették: felszínig szállították a féléves tervült teljesítéséhez szükséges utolsó tonna szenet is és július 1-ig még további 8000 tonna ter-» venfelüli szénnel szárnyalják túl félévi előirányzatukat. Burda Bálint, a nagyteleki cél- Kupec János, a nagyteleki cél­gazdaság dolgozója. Eredménye gazdaság dolgozója 159 száza- 168 százalék lékos teljesítményt ért el. A füzesabonyi járás utolsó a begyűjtésben Hogyan készültek fel gépállomásaink a nyári nagy munkára ? Június 7-ig megyénk mind a 12 gépállomásán befejeződtek a javítási munkálatok. Vannak, amelyek jó munkát végeztek, de vannak olyanok is, amelyek lemaradtak. Jó munkát végez­tek a boconádi, lőrinci, hevesi, káli és az egri gépállomás dol­gozói, akik a határidő előtt 25 nappal végeztek a javítással. Ugyancsak határidő előtt vég­zett a javításokkal a tarna- szentmiklósi, pétervásárai, det- ki és a sarudi gépállomás is, de itt a kijavított gépek minő­sége még nem olyan, amilyen­nek lenni kell. Ezzel szemben komoly hiá­nyosságok tapasztalhatók a fü­zesabonyi, atkári és a horti gép­állomásokon, amelyek nemtö­rődömségből és hozzánemértés- ből adódtak. A füzesabonyi gépállomáson, ahol Kopecsni Mihály elvtárs, az igazgató, a gépszemlére egyáltalán nem Termelési e — A BOCONÁDI PETŐFI tsz brigádvezetője. Tari Sán­dor lelkiismeretesen kezeli a dohányt, már 35—40 centis levelek vannak. Elvégezte a második kapálást is. A tsz cukorréoája járási viszonylat­ban is a legszebbek közé tar­tozik. A tsz tagjai Takács János példáját követve igye­keznek a növényápolással. Lájer Lajos és Nagy E. József készültek fel. A gépállomás udvarán az erő- és cséplőgé­pek a legnagyobb rendetlen­ségben álltak szanaszét. A gé­pek tartozékai hiányoztak. Az egri gépállomáson, ahol Tóth Albert elvtárs az igazgató, úgy felkészültek, mint a honvéd­ség, amikor díszszemlére ki­vonul. Gépállomásaink. igazgatói­nak, műszaki vezetőinek, az aratás, cséplés megkezdéséig minden percet fel kell hasz- nálniok ahhoz, hogy a gépek üzemképes állapotban kerülje­nek az asztagok mellé. A me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága legutóbbi ülésén megadta a megfelelő útmutatást ahhoz, hogy a cséplés megyénk terüle­tén zavartalanul, fennakadás nélkül menjen. Tatai István megyei tanács redmények sertésgondozók úgy kezelik a rájuk bízott állatokat, hogy a 6—7 hetes malacok 15—18 kilogrammos súlyt is elérnek. (Katona Béla) — A HEVESMEGYEI KIS­IPARI SZÖVETKEZETEK el­ső félévi termelési tervüket jú­nius 12-én befejezték, a félév végéig még két és félmillió fo­rint értékű árut termelnek. Megyénk országos viszony­latban még mindig nem tudott számottevő eredményt felmu­tatni a begyűjtés terén. Kü­lönösen nagy a lemaradás a sertés-, a tej- és a baromfi- begyűjtésnél, ezeknél a cikkek­nél még a 70 százalékát sem értük el a félévi tervnek. A sertésbegyüjtésben követésre méltó példát mutat a gyöngyö­si járás, mely közel áll félévi Járás összDontszám 1. Gyöngyösi 2. Egri 3. Hatvani 4. Pétervásári 5. Hevesi 6. Füzesabonyi tervének teljesítéséhez. A fü» zesabonyi járás egyetlen cikk- ben sem tudta túlszárnyalni at hevesi, vagy a pétervásári já-» rás eredményét. A megyei begyűjtési hivatal versenybizottságának értékelé­se szerint a járások közötti sorrend a június 14-i állapot­nak megfelelően a következő­képpen alakult: Besrvöitési hiv. vez. Polgár István Maruzs János Rácz Ernő Kiss Lőrincz Faparó József Molnár György* Tanácselnök 1070 Cseres János 996 Szepesi Györgyné 993 Habéra Béla 901 Détár István 868 Orosz Miklós 758 Kelemen János Szép eredmények születnek az „Ahány ház, annyi betétkönyv“ vaskúti versenykihívással kapcsolatban Vaskút község által „Ahány ház, annyi takarékbetétköny'“ jelszóval kezdeményezett moz­galomhoz eddig megyénk terü­letén 74 község csatlakozott. Helyi tanácsaink ezen a téren igen szép munkát végeztek és megértették az újfajta takaré­kossági mozgalom jelentőségét és fontosságát. A verseny eddi­gi szakaszában az első öt köz­ség helyezése az alábbi képet mutatja: 1. Kerekharaszt 103.07, 2 Lő­rinci 86.49, 3. Egercsehi 72.45, 4. Bélapátfalva 60.5, 5, Apc 52.62 százalék. Járásaink versenyében a sor­rend az alábbi: 1. hatvani járás 100, 2. gyön­gyösi járás 65, 3. egri járás 64, 4. füzesabonyi járás 62 szá­zalék. Lemaradt a pétervásári és a hevesi járás, ahol a járás községeinek még az 50 száza- léka sem fogadta el a verseny- kihívást. A takarékossági ver­seny még nem ért véget. A végleges értékelés június 3ö-i állapot szerint történik. Köz­ségeinknek a még hátralévő időben mindent el kell követni a takarékossági mozgalom erő­sítésével kapcsolatban. Megjutalmazták a kongresszusi verseny győzteseit a gyöngyösi járásban (Tudósítónktól) Még alig derengett a hajnal, de a levegőn már érezhető volt: újra esős napra virrad a község. Nagy András nagyré- dei nyolcholdas középparaszt friss léptekkel indult el a ta­vaszi növényektől illatos ut­cán az autóbuszmegálló felé, hogy Gyöngyösre utazzon. A gyöngyösi járási tanács termében már sokan voltak és hangos vitatkozással töltötték el az időt az ünnepi ülés kezde­téig. Domoszlai András viszne- ki középparaszt vitte a szót, aki ugyancsak hivatalos volt az ülésre. „Ne is számítsatok ar­ra, hogy Viszneket lehagyjátok. Van nektek fogalmatok arról, hogy milyen búzáink vannak nekünk?“ „Hát nincs jobb. mint nekem, mert biztos, hogy egy holdon 16 métermázsát termelek“ — kapcsolódott be Sipos Szilárd nagyrédei kispa- raszt. A parázs vitának az ülés kez­dete vetett véget. A VB-tagok és a meghívottak feszülten fi­gyelték az előadót, aki a követ­kezőket mondotta. „A gyöngyösi járás becsüle­tesen megállta helyét a kon­gresszusi versenyben és ezzel a megye járásai között az első helyet biztosította magának. Az eredmény: Hízottsertés 108 százalék, vágómarha 105 szá­zalék. Járásunk eredményéhez hozzájárultak a jók közül is a legjobbak, mint. például Nagy András nyolcholdas nagyrédei középparaszt, Ács Ferenc gyön­gyöshalászi ötholdas kispa- raszt, és valamennyien, akik meghívottak erre a gyűlésre.“ — A meghívottak összenéztek, arcukon az öröm, a győztesek öröme suhant keresztül. Az előadó azonban tovább be­szélt. „Ezért államunk a követ­kező jutalomban részesíti a be­gyűjtés legjobbjait. Nagy And­rásnak permetezőgépet, Tóth Gábor Gyöngyösoroszi, perme­tezőgépet, Domoszlai András, Visznek, rádiót, Lizák György, Kisnána, boronát, idősebb Ács Ferenc Gyöngyöshalász ekét, és özv. Varga Vendelné gyön- gyössolymosi lakosnak perme­tezőgépet adunk át a jó mun­ka jutalmaképpen.“ A hozzászólásokban a meg- jutalmazottak valamennyien megköszönték államunk aján­dékát, és ígérték, hogy az el­következő időben még jobban helytállnak, mint eddig, mert látják, hogy ebben az állam­ban érdemes jól dolgozni. Do­moszlai András elmondotta, hogy kettős öröm érte. Az egyik az, hogy éppen most ve­zetik be a villanyt a lakásba és már azon gondolkodott, hogy rádió kellene és már mégis van a rádió, ami a másik nagy örö­met jelenti. Nagy András nagyrédei dolgozó paraszt pe­dig egyre csak azt mondogat­ta: „hát nem reméltem volna, mikor elindultam, hogy új per­metezőgépet kapok. így a régi permetezőmet addig használom még csak tudom, ezt pedig úgy megbecsülöm, mint a jó mun­kám emlékét, mert az emlék az mindenkor megbecsülendő dolog, de amit az ember az ál­lamunktól kap, az különösen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom