Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-03 / 43. szám

4

népíjjsXg

1954 június 3. csütörtök.

Élenjáró fiatalok

FELA VATTÁK A VIDRÓCZKI BETYÁRCSÁRDÁT

Báti Mária, a hatvani Bajza József gimnázium I'd. oszt. kitűnő tanulója, a diákotthon lakója, bányászgyerek.

★

Patkó János, a IlI/a o. t. kitűnő tanulója, MSZT alapszervezeti titkár. Édesapja Zagyvaszántón példamutatóan teljesítette adófizetését és beadási kötelezettségét

Bartos Gyöngyi, az I. d. o. kitűnő tanulója, DISZ alapszervezeti titkár, kiváló fémgyüjtő-jelvéniye van

„Vidróczki Marcinak im emléktáblája Bé vagyon égetve mátrai bikkfába Ö vala az Mátra nagyhírű betyárja Szegények istápja, az pornéD barátja Valami százéve, hogy jőve világra Bélapátfalván kicsi parasztházba Ihol ez a csárda: ez vala tanyája!“

Fából faragott emléktáblán ezek a sorok fogadják a pohár sörre, üdítő italra belépő kirándulót Mátraszentistván új csárdájában. Nem véletlen, hogy Vidróczkiról nevezte el a Gyöngyösi Vendéglátó Vállalat az újonnan megnyitott üzemét. Vidróczki neve a fákkal körülvett várostól távoleső községben is közismert. Ezért határozták el, hogy a régi „Kréta“-kocsma helyét, melyet portyája közben sokat látogatott a nagy betyár, új, szépen berendezett csárdát nyitnak a mátrai szegények segítőjének, Vidróczkinak emlékére.

A csárda tervét a képzőművészek alkotó- csoportja készítette, s hozzájárultak ehhez az Egri KTSZ asztalosrészlegének dolgozói: Patkó József népi faragó, Derecs Sándor, Pásztor Mihály és Komenyiczki Dezső műbútorasztalosok, akik a belső berendezést, asztalokat és székeket készítették művészien.

Rövid megnyitó után vidáman szól a zene, a gyöngyösi Szabadság étterem tánczenekara Zsiga Ernő, a Szocialista Kultúra Érdemérem büszke tulajdonosa vezetésével húzzák a talp- alávalót. Táncolnak a párok, egriek, gyöngyösiek, mátraszentistvániak, kirándulók, üdülők, vidáman szórakoznak.’ Az egri és gyöngyösi vendéglátó vállalat is legjobb dolgozóit küldte el a megnyitóra.

De hagyjuk egy kicsit magukra a vidám táncolókat. Nézzünk szét az új csárdában. Kezdjük talán az ivónál. Valószínű ez lesz a leglátogatottabb része a csárdának, ide térnek be legtöbben a nyári hőségben, hogy szomiu- kat sörrel, vagy pezsgő mátraalji borral oltsák és innen induljanak tovább a Mátra gyönyörű ormaira.

A konyhában a szabad tűzhely fölött sülnek a sertésdarabok, fehérruhás szakácsnők sürög- nek-forognak a tűzhely körül. A pincérek hordják asztalokhoz a frissen sült, ínycsiklandozó rostélyosflekkent.

A nagy teremben akaratlanul is a betyárvilág ivójában érzi magát az ember. Homályos, sötét, keskeny szoba, a mennyezeten és oldalt „mécseslámpa“ fénye világít, a falon betyárról készült festmények, s középen két fokos és korbács-jelkép fölött egy fölirat: „Igyál betyár, múlik a nyár,

Úgysem sokáig betyárkodsz már!“ Csikós Jenő hegedűjéből sír a nóta, mindmind a régi betyárvilágból való.

Kint a terraszon lágy keringő dallamára perdülnek a párok, bent koccannak, ürülnek a poharak ... öröm és jókedv mindkét helyen.

A község legidősebb embere, Sálek bácsi is eljött erre a szép ünnepélyre. Asztaltól asztalhoz jár, beszél a régi betyárokról, Vidróczkiról. Szinte pillanatonként ragadják új és új asztalhoz. Feri bácsi kezében remeg a pohár, de a negyediknél már nyugodt kézzel emeli szájához a jó fehét, mátraaljit. Ö most az ünnepelt, a község legidősebb embere. A gyöngyöző bor megoldja kedélyét, ajkáról egymásután szállnak a régi, kedves betyárnóták, szomorúak és vidámak egyaránt. Ezek a nóták valahol a mátraalji szegényemberek ajkán keltek:

„Jaj, de szépen harangoznak,

Talán a Vidróczkit hozzák.“

S Vidróczki, a nagy betyár neve szájról szájra jár, felelevenedik élete, bujdosása, a gazdagok rettegése, s szegények öröme. A vendégek eltávoznak, a betyárcsárdára ráborul a mátrai homály, de holnap, holnapután, s azután minden nap kinyílik kapuja újabb és újabb kirándulók jönnek, kedves estéket töltenek el, emlékeznek Vidróczkira, a nagy betyárra,

Márkus János

Tanácstagi fogadóórák és beszámolók

Beszámolót tartanak: Június 3-án: Magyar József Lanther Pál Kálmán László Dobó Józsefné Fogadóórát tartanak: Június 7-én: Dobó Józsefné Kohajda István Tóth Sándor

A Hevesmegyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat dolgozói a pártkongresszus tiszteletéi e megfogadták, hogy május havi tervüket nyolc nappal a határidő előtt, május 24-re teljesítik. A vállalat minden egyes dolgozója jó munkával köszöntötte pártunk III. kongresszusát, melynek eredméLőrinciben Feldebrőn Gyöngy ösorosziban Sarudon

Sarudon

Kisnánán

Hevesén

nyeképpen május havi tervüket 10 nappal a határidő előtt teljesítették, és egy erőgépet terven felül kijavítottak. A vállalat dolgozói arra tettek ígéretet, hopy a hátralévő 10 napban nyolc, alaposan kijavított traktort adnak át a gépállomásoknak és ezzel behozzák a lemaradást.

MOZIK MŰSORA:

Eger — Dózsa:

Június 3—5-ig: Twist Olivér; — 5—8-ig: Alvajárók,

Eger — Vörös Csillag:

Június 3—6-ig: Királylány a feleségem; — 7—9-ig: Biciklitolvajok.

Gyöngyös — Szabadság: Június 3—6-ig: Figaró házassága; — 7—9-ig: Királylány a feleségem.

Gyöngyös — Puskin:

Június 4—5-ig: Őri muri; — 6—9-ig: Marina sorsa,

fia tvan:

Június 5—7-ig: Kávéház a főúton; — 8—10-ig: Fekete ház.

Füzesabony:

Június 5—7-ig: Farkasverem; — 8—10-ig: Gőgös hercegnő.

Határidő előtt teljesítette májusi tervét a Hevesmegyei Gépjavító Vállalat

Válasz a „Három város — két színjátszóegyüttes

A NÉPÚJSÁG május 20-i számában cikk jelent meg „Három város — két színjátszócsoport“ címmel. A cikk befejező része — úgy érezzük — egymagában helytelen képet adna Eger város színjátszóéletéről

— ezért szeretnénk Márkusz László (és nem János) — elvtárs cikkének befejező részét némileg kiegészíteni.

Egerben az öntevékeny színjátszásnak a felszabadulás utáni időkre vonatkoztatva — jelentős múltja van. Megkezdte azt a VHBSZ kis kultúrcso- portja, előadásokat tartva Egerben és a környező községekben. A VHBSZ megszűnése után a csoport törzsgárdája — újabb tagokkal bővülve — alkotta a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottsága „Ady“-kul- túrcsoportját, amely ugyancsak szép eredményeket mutatott fel. Talán lesznek még, akik visszaemlékeznek a „Mélyek a gyökerek“ színházi előadásra

— hogy a sok egyfelvonásos darab, a számtalan vidéki út mellett csak a legkiemelkedőbbet említsük. A kultúrgárda a szakszervezetek átszervezése és az „Ady“-kultúrcsoport feloszlása után sem szűnt meg. Üzemi kultúrcsoportokban igyekeztek az együttes tagjai tapasztalataikat, tudásukat továbbadni, várva az alkalmat, hogy újra egységesen léphessenek Eger város dolgozói elé. Ez történt 1952 tavaszán Go- goly „Leánynéző“ című darabjával — melyben Márkusz elvtárs is játszott — s amelyet Gyöngyösön és Hatvanban is bemutattak.

UGYANCSAK ez év nyarán méreteiben szinte egyedülálló mozgalom indult meg^ Egerben az „Egri csillagok“ előadásának megvalósításáért. A „mag“ együtt volt, s szorosan felzár- I

koztak köré azok, akik magukévá tették az előadás megvalósításának ügyét — és sokan voltak ilyenek. Az „Egri csillagok“ előadásáról sok be- szélnivaló nincs, arra még, azt hiszem, mindnyájan emlékszünk. Az előadás színjátszógárdája hónapokon keresztül dolgozott, de — sajnos — az előadás után további rendszeres munkára nem maradt együtt. Lehetne sokat írni e sajnálatos körülmény okairól, egyes üzemi, vállalati kul- túrvezetőség sovinizmusáról, az öntevékeny színjátszás központi szervezetlenségéről — de erre most hely sincs, s ezek utólagos felhánytorgatása nem ia célunk. Az „Egri csillagok“ gárdája tehát felbomlott, de a „régi mag“ új erőkkel kibővülve megmaradt, s központi szervezés nélkül, gazdátlanul, otthontalanul, sokszor próbaterem és előadási lehetőség nélkül készült újabb feladatokra és kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy a színjátszás szerelmeseit együtt tartsa és tudásukat fejlessze. Nem tette hiába! Ha a cikkíró visszagondol az elmúlt egy-két év ielentősebb kultúr- megmozdulásaira, alig talál kettőt, amelyen ennek a „senkifia“ csoportnak egy-egy jólsikerült egyfelvoná- sosát nem látta, vagy szavalatát nem hallotta. Ha a cikkíró előveszi a Népújság egy-két évre visszamenő számait, s azokat szorgalmasan végigböngészi. sajnos, azok között sem fog találni túlsók cikket, amely ezekről az előadásokról, egyáltalán a csoport munkájáról behatóbban megemlékezne.

1953 TAVASZÄN ez a csoport a választásban elsőnek jelentkező községekben juta- lomműsort adott, mint „akkor arra legérdemesebb csoport!“ S ez a csoport volt a kezdetné

nyezője tavaly nyáron az „Egri csillagok“ felújításának is.

1953 márciusában megszületett — papíron — a járási és városi kultúrház, s ezt kapta otthonul a csoport is. Tagjai rendbehoztak egy szobát, a nagytermet, a színpadot, és öltözőket, hogy munkához kezdhessenek. Még a villanyt is önmaguk vezették otthonról hozott foglalatok segítségével. (Nem szakmája senkinek!) Ugyanez év novemberében bemutatták'az „Állomás a viharban“ című egyfelvonásost. Decemberben a „Tüvétevők“ és „Karnyóné“ került egyszerre bemutatásra. És itt álljunk meg egy kicsit, mert nem lehet elmenni a lóversenyeredmények közlésénél használt „futottak még“ kifejezés szellemében tett „gyengén sike ült és gyengén szervezett“ megjegyzéssel a csoport tavaly decemberi „Tüvétevők“ és „Karnyóné“ előadása mellett.

Nem beképzeltség, nem a saját csoport iránt érzett elfogultság íratja le velünk: a „Karnyóné“, de különösen a „Tű- vétevők“ előadása messze túlhaladta az átlagos műkedvelői előadások nívóját, és a csoportnak olyan képességeit mutatta meg, amelyek a csoportot talán szélesebb körben is, de megyei viszonylatban föltétlenül az első helyen álló öntevékeny színjátszócsoportok közé emelik. Kár, hogy a valóban „gyenge szervezés“ (t. i.

gyenge előadásszervezés) miatt kevesen látták. Igaz, ez után téli álom“ következett, mindaddig, míg a magyar-szovjet barátság hónapjának egri dísz. megnyitóján ismét színre lépett a csoport Csehov: „Kaméleon“ című egyfelvonásos szatírájával. A csoport megkísérelte a most keletkezett!

" című cikkre

.adósságát“ már jóelőre le- törleszteni Gyöngyösön, a „Tű- vétevők“ és még két egyfelvonásos előadásával. Hogy ez az adósságtörlesztés nem a mi szándékunk szerint sikerült, s hogy a szervezési hibák miatt az előadás előtt egy félórával még üres nézőteret hamarjában kivezényelt honvéd elvtársakkal igyekezett a gyöngyösi járási kultúrház vezetősége megtölteni — az nem a csoport hibája volt. — pedig a rendezvény szintén a B. H. keretében történt.

ÁPRILIS 4-én újból színpadon volt a csoport „A békehadsereg“ című egyfelvonásosban. (Ezt szintén elfelejtette valaki lefényképezni és a Népújság pedig leközölni.)

Na. de azóta már Gyöngyöst is elfelejtettük, s most örömmel közölhetjük, hogy a „harmadik város“ színjátszócsoportja — reméljük, még június hó folyamán — kiállhat Egei dolgozói elé Kisfaludi Károly „Pártütők“-jével, és Jókai Mór „A nagyenyedi két fűzfa“ című elbeszéléséből dramatizált két- felvonásos színdarabbal, hogy a Népújság lapjain most adott cáfolat után a színpadon is megcáfolhassa azt a tévhitet, hoey Egerben nincs színjátszócsoport.

MI CSAK azt kérjük Márkusz elvtárstól — minden személyeskedés nélkül — és kérjük a Népújságot is — hogy ne csak akkor emlékezzen meg csoportunkról, ha azok — esetleg erejüket meghaladó — háromfelvon ásos darabokkal lépnek elő — hanem akkor is, ha — erejükön esetleg alul maradó — egyfelvonásokkal igyekeznek szórakoztatni és nevelni a közönséget.

Fink Kálmán,

a színjátszócsoport vezetője

„Királylány a feleségem“

Az egri Vörös Csillag filmszínház június 3-tól 6-ig és a gyöngyösi Puskin június 7-tői 9-~ig ismét műsorára tűzte a nagysikert aratott „Királylány a feleségem“ című szellemes francia vígjátékot.

«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

„Együtt ünnepeltek öregek, fiatalok"

Elérkezett iskolánk életében 1954. május 29-e, a 125. évforduló napja. Tanárok, diákok egyaránt kivették részüket a nagy készülődésből — szombat reggelre az iskola teljes pompában állt. Az épület a soksok zöld ágtól és virágtól illatozott. A folyosó falain az iskola tanulóinak legsikerültebb rajzai ékeskedtek. Az előcsarnokban Eger és környékének madárvilágát láttuk. Az első emeleten kiállítást rendeztek... de lépjünk talán be. Egy grafikon fogad, amely tanítóképzőnk fejlődésének történeti szakaszait mutatja be 1828-tól 1954-ig. Százhuszonöt év munkától zsúfolt napjait. Mellette képet látunk ezzel a címmel: „mit tanítottak iskolánkban 1828—29-ben és 1953—54-ben“. Kiáltó az ellentét. Milyen közel áll tanításunk ma az élethez,'és milyen messze állt akkor. .íi falon Gárdonyi arcképe, alatta asztalon bizonyítványok. 1881—82-es évben itt végezte tanulmányait. Innen indult tovább, hogy megírja halhatatlan műveit. És láthatjuk a 10 évvel későbbi önképzőkör munkáját, eredményeit, akik saját erejükből, kezdeményezésükből könyvet adtak ki. S a mi életünk tűnik szemünkbe, a gyakorlóiskola szemléltető képeit látjuk, közte Hórvölgyi István újfajta szemléltető anyagát, amely megkönnyíti a tanítást. Díjakkal, jelvényekkel teli asztalok sora mutatja tovább, hogy iskolánkban a tanulás mellett élénk sportélet folyik. Egyik sarokban a szakkörök munkáját láthatjuk. A másik teremben első gyakorlások rajzait, írásait mutatják be. A harmadik terem ajtaján ez a felírás fogad: „Hogyan látják az európai fiatalok a békét?“. Európa minden országából érkezett rajz a kiállításra, maid festményeket, szobrokat láthatunk, melyet iskolánk tanárai, volt nővén-. dékei s mostani diákjai készítettek. A többi terem megyénk életéről, s városunk dicső történetéről mesél nekünk ... Egy iskola, mely tele van értékekkel.

Az ünnepség

A kiállítás után ünnepély kezdődött a Dózsa filmszínházban. Fehérruhás lányok, sötétkékruhás fiúk és apró, csivitelő gyakorlósok sietnek az épület felé. Izgatottak, arcuk kipirult, hiszen ma megismerkedhetnek az öreg diákokkal. Még nincs 11 óra, de a terem már zsúfolásig megtelt. Tanárok, tanulók, öregdiákok, szülők és érdeklődők töltik meg a padsorokat. A nézőtér elsötétült, a színpad függönye felgördült és száz meg száz ember ajkán csendült fel a Himnusz. Az iskola igazgatója, Tóka János üdvözli a megjelenteket. Közöttük Murug Dezső és Cséka Tihamér, akik 50 éve, és Gáspár István, akik 62 éve végeztek iskolánkban és most deresedö hajjal, de fiatal szívvel jöttek el, hogy együtt ünnepeljenek velünk.

Majd az ünnepi műsor vette kezdetét. A tanítóképző énekkara énekelt, gyakorlóiskolai növendékek szavaltak, majd a függöny előtt dr. Somos Lajos jelent meg; aki beszédében végigkísérte az iskola történetét 1828 november 11-től kezdve napjainkig. Beszéd után Gárdonyi Géza színdarabjából készült novelláját adták . elő a gyakorlósok. Majd gyermekbalett következett. A műsor véoén szűnni nem akaró taps harsant fel, együtt ünnepeltek, együtt tapsoltak öregek, fiatalok.

Az ünne-ség véget ért, a részvevők ismerkedtek utána, öregdiákok a fiatalokkal szorítottak kezet, s ez a kézszorí tás ígéret volt arra, hogy 2 év múlva, a 150. évfordulón ismét együtt ünnepeljenek.

Ruttkay Judit Tanítóképző

Milyen előnyöket nyújt az új nyugdíjtörvény a bányászoknak és kohászoknak?

Kormányzatunk az új nyugdíjtörvény megalkotásánál különös gondot fordított bányászaink és kohászaink öregségi ellátására, hogy egész életük nehéz munkája után nyugodtan tölthessék hátralévő éveiket.

Annak a férfi dolgozónak, aki 25 éven át földalatti, vagy egészségre ártalmas munkahelyen (például melegüzemi munkában) dolgozott, már 55 éves korában a felemelt ösz- szegű öregségi nyugdíj jár. Ez a felemelt összegű nyugdíj az igény bejelentését megelőző 12 havi kereset havi átlagának 30 százaléka.

A nődolgozónak 20 évi földalatti, vagy melegüzemi munka után és már 50 éves korában jár a felemelt összegű, vagyis 30 százalékos nyugdíj.

Itt említjük meg, hogy

azoknak a bányászoknak és kohászoknak, illetve bányaüzemi és kohászati üzemi dolgozóknak, akik nem dolgoztak ki 25 évet föld alatt, vagy melegüzemi munkában, úgy jár a nyugdíj, mint az egyéb munkavállalóknak, vagyis ha van 10 évi munkaviszonyuk és a 60. életévüket betöltötték, 15 százalékos nyugdíjat kaphatnak, ha pedig 65. életévük betöltése után kérik a nyugdíjat, a 30 százalékos jár nekik.

Annak, aki a nyugdíjtörvény előtti bányanyugbérre 1951 december 31-ig megszerezte a jogot és a régi szabály szerinti bányanyugbére töo- bet tenne ki, mint az új nyugdíjtörvény szerinti felemelt nyugdíja, a magasabbat kell részére megállapítani.

SZTK alközpont Eger