Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-13 / 37. szám

2 NtPU JSAG 1954 május 13. csütörtök A NÉPÚJSÁG BRIGÁDJA KÖZLI; Miért maradt cl Kápaina a begyűjtésben A Népújság szerkesztősége — az illetékes szervek be­vonásával — négytagú bri gáddal megvizsgálta Kápolna község begyűjtési, adófize­tési munkáját. A brigád kö­zel félszáz dolgozó paraszt­tal, valamint a fala vezetői­vel folyatott beszélgetése alapján íródott alábbi cik­künk. (Folytatás) II Törvényesség, vagy megalkuvás Kápolnán a törvényesség he­lyét a megalkuvás, a rothadt liberalizmus, ugyanakkor a túl­kapás váltotta tel. Beszéljünk most erről néhány szót... A begyűjtési, adófizetési munka egyik döntő alapja a világos, áttekinthető adminisz­tráció. Erről nem lehet beszél­ni Kápolnán. A brigád kény­telen kijelenteni, hogy a cikk elején közölt adatok Kápolna község begyűjtési eredményét illetően nem feltétlenül helyt­állóak: lehet, hogy jobb az eredmény — ha nem is sokkal — de az is lehet, hogy még ennél is rosszabb. Nincs kimu­tatás a hátralékosokról, de nincsenek pontosan vezetve a teljesítések sem. Ez azután oda vezet, hogy a tanács csas „saccolja“, kik lehetnek hát­ralékban, s ez a „saccolás“ nem mindig válik be. Bencsura La­jos két és félholdas dolgozó pa­raszt négy kiló baromfi, négy és fél kiló tojás hátralékkal szerepel a kimutatásokban. He­vesi Márton 15 holdas közép­paraszt 118 kiló sertéssel tar­tozik — legalábbis a tanács, a begyűjtési hivatal szerint. S mi a valóság? — Bencsura elő­íráson felül még egy kilóval több tojást adott be. Hevesi Lajos pedig egykét kiló hí­ján még februárban egyenlítet­te hátralékát. A dolgozó pa­rasztok felesleges zaklatása, beidézgeté-j nem vet jó fényt a tanács munkájára. ■ Különösen :akkor-nem, mikori az esetek döntő többségében' elnézik, hogy egyesek fejőste­hénnek tekintsék az államot, hogy egyesek csak üres szónak, s ne kötelező tettnek nézzék az állampolgári kötelezettséget. Erre a példák egész tarka­barka sokaságát lehet össze­gyűjteni. íme: Reke János Petőfi-utca 38. szám alatti, 14 holdas kö­zépparaszt 80 ev körül jár, ré­gen fia műveli földjét. Beta­karításkor a fia hazaviszi a terményt, Reke Jánoson meg nem lehet behajtani a beadási, hisz „nincs“ semmije. Tóth József Honvéd-utca 12. szám alatti középparasztnál és még jónéhány társánál ugyanez a helyzet Mázsákkal tartoznak terményből, tojásból, sertés­ből, ezrekkel az adóból, de hát nincs mit behajtani rajtuk, mert „üres“ a kamra. Pedig az 1025. számú minisztertanácsi határozat kimondja, hogy ilyen esetekben a föld össze­vonását határozhatja el a köz­ségi tanács. Vagy: Mezei Károly 25 ezer forint építési kölcsönt kapott az államtól, de a válaszról megfeledkezett, az állammal szemben nem rendezte tartozá­sát. Sebestyén Márton öt hold földet adott el, most épít há­zat, de 4000 forint adósságá­ról „megfeledkezett“. Perge Benedek ötholdas is földet vá­sárolt, ö is hátralékos az adó­jával, Rózsa k. Lajos pedig többmázsa kukoricával tarto­zik. Mit mondanak erre a becsü­letes dolgozó parasztok? ,Ha én tudom a kötelessé­gem, tudja más is. Ha nem tudja, tanítsa meg a tanács, ott van a törvény a kezében“. — igy vélekedik Fülöp István 8, Szabó István 10 holdas közép­paraszt. A községi tanács, a helyi begyűjtési megbízott — akit részegeskedéséért most váltot­tak le — azonban megfeledke­zett arról, hogy a törvény nem­csak a beadás csökkentését, a falu iparcikkel való fokozott ellátását írja elő, hanem a be­adás teljesítését, a hanyagok felelősségre vonását is. Megfe­ledkezett erről, s egyetlen egy esetben sem számoltatta el azo­kat, akik a fülük botját sem mozgatják az állampolgári fc- gyetem betartásáért. Nyugod­tan élik világukat a késleke­dők, fittyet hánynak a törvény­nek, s a tanács liberalizmusa miatt azokat is táborukba csa­logatják. akik még a nehéz, aszályos esztendőben is be­csülettel helytálltak az állam- polgári fegyelemben. tűri. A kulák pedig bűjtogat, lázit. „Nincs tojás, nem toj­nak a tyúkok — ezt mondjad“, — bujtogatja a dolgozó pa­rasztokat, közben a tojásbe- gyüjtő egyetlen nap alatt hat­ezer szabadtojást vett át. Igyekszik maga mellé állítani a becsületes középparasztok egy részét, s nem is minden­kor sikertelenül. Tóth Imre hétholdas középparaszt, nagy hangon jelentette ki: „márpe­dig én más gyomrának nem termelek“ — adós is vagy 100 liter tejjel, meg az ezévi tojással, baromfival. így nyúj­togatja csápjait az osztályellen­ség, a kulák, a volt csendőr, a klerikális reakció — hátulról, Orvul, s nincs, aki leleplezze ténykedésüket, sőt az a véle­mény, hogy a kulák most „nyugton“ van. Furcsa, nagyon furcsa „nyu­galom“ ez, Hibásak a felsőbb szervek is Helytelen volna azonban a kápolnai hibákért csak a ká­polnaiakat okolni. Feleősek ezért a járás vezető szervei, de még a megyei tanács is. Elöl­járóban erre egyetlen példa: a tanácsválasztások óta a ne­gyedik elnök és a hatodik VB- titkár van a közsében. Nyolc­szor történt változás a tanács vezetésében — ez is rányomta bélyegét a falu munkájára. A járási pártbizottság sem segíti megfelelően a községi pártszervezetet. Szarvák elv- társnő elmondta, hogy nagy nehézségeket okozott neki a majd két hónappal ezelőtt megtartott népnevelőértekez­letre való felkészülés, nem ta­lált még megfelelő módszert a népnevelők irányítására, a po­litikai munka szervezésére. Ezen a téren pedig nem nyúj­tott megfelelő segítséget a já­rási pártbizottság. A járási tanács annakidején csak ügy „futtából“ emelte ki Gyurkó Józsefet, s háromna­pos mezőtárkányi gyakorno- lcoskodás után Kompoltra, majd onnan Kápolnára helyez­ték VB-titkárnak. Elmondotta Gyurkó, hogy Kompolton egy alkalommal panaszkodott a já rás kiküldöttjének — mikjr a tanácselnök iskolán volt, egye dűl irányította a nyári nagy- begyűjtést — hogy annyi a munkája, majd el megy a ha­ja, segítsenek ,már rajta. A válasz: „van miből, nem les. attól még kopasz”. A VB-titkár mostani hanyag munkájáért fe­lelősség terheli a járási taná­csot is. Szólni kell a járási begyűj­tési hivatalról is, melynek ve zetője Molnár elvtárs, éppen kápolnai. A hivatal elnézte, eltűrte, hogy a begyűjtési ap parátus adminisztrációja el- zülljön, hogy egy-egy adatért az új megbízottnak sokszor órákig kell kotorászni a rende­zetlen irathalmazok között. A kivezető út A községi pártszervezet munkája Sok, nagyon sok a hiba Ká­polnán. De a legnagyobb hiba az, hogy a pártszervezet nem harcol kellő eréllyel ezek e1- len. A VB-titkár nem párttag, de a pártszervezet mégis fele­lős munkájáért, mégsem törő­dött vele megfelelően, nem tett javaslatot felelósségrevo- násáért. Az új vezetőség nem indított harcot a kommunisták példamutatásáért sem. Szarvák Istvánná elvtársnő, a pártszer­vezet titkára, maga is meg­hökkent — akkor tudta meg, mikor a brigád megállapította — hogy a 28 paraszt-párttagból 20 nem teljesítette beadását. Igen gyenge a politikai mun­ka is. Olyan nézetek kaptak lábra a községben, melyek önmagukban is igen veszélye­sek. A jól teljesítők azt mond­ják: „az járt jól a múlt év­ben, aki adós volt, mert el­törölték a hátralékát“. A nó- tóriusok meg azt hirdetik, hogy „majd elengedik megint“. S nincs, aki megmagyarázz i, „egyszer volt Budán kutya­vásár“, hogy a beadást most reálisan vetették ki most nem lesz törlés, csak törvényszabta büntetés azok számára, akik igyekszenek kijátszani az ál­lamot. S mert a pártszervezet er­ről nem beszél, miről is be­szélhetne másról, mint csak a kedvezményekről. Olyan a pártszervezet politikai munká­ja, mint a könyv, melynek mindig csak az egyik oldalát olvassak, pedig a másik oldalon is írva van, legalább olyan fontos, mint a megelőzőn. L'e nem is folyhat eredményes po­litikai munka, ha csak papíron léteznek a népnevelők, ha nincs számukra népnevelőérte­kezlet, ha nem kapnak fel­adatokat, ha nem számoltatják be őket rendszeresen — már pedig Kápolnán ez így van. Emiatt aztán nem jut el a párt szava minden ember szi­véhez, nem ismerik fel a dol­gozó parasztok azt az egysze­rű tényt, amit Szuiomj Má­tyás 12 holdas középparaszt he­lyes példával megmutatott, hogy „a tepsibe liszt is kell“. Másszóval a munkásosztály segítsége, az iparcikkek, a „tepsi“ mellé szükség van a dolgozó parasztok munkájára, a „lisztre“ is. Az általános, személyhez nem szóló agitáció, a pártszervezet termelést el­lenőrző munkájának fogyaté­kosságai így öltenek testet a lemaradást mutató százalékok­ban. Hallgatnak a népnevelők, beszél az ellenség Ahol a liberalizmus vert ta­nyát, ahol hallgat a pártszer­vezet, hallgatnak a népneve­lők, ott beszél az ellenség, él, mint „Marci Hevesen“. A község földdel rendelkező hét kulákja közül hat még a múlt- évi beadás teljesítéséről is megfeledkezett. Ifj. Domoszlai István kulák arcátlanul arra hivatkozik, hogy „a szomszéd kutyája megeszi a tojásokat, azért nem tudom a beadást teljesíteni“. Hol van arra tör­vény, hogy már a kulák is fittyet hányjon a nép államá­nak, hogy gúnyt űzzön a ta­nácsból? Hol? És a tanács ezt Az elején azzal kezdtük, hogy Kápolna nagyszerű ha­gyományokkal rendelkezik, hogy ma is itt élnek a 48-as hősök leszármazottjai. Azt is elmondtuk, hogy a tavaszi munkában becsülettel helytáll­tak a kápolnaiak, hogy a párt­vezetőség, a tanácstagok egy része mellett igen sok dolgozó paraszt teljesítette becsülettel állampolgári kötelezettségét. A párt, az állam, az egész ország változatlanul bízik a kápolnaiakban is. Tudják, hogy ha a dolgozó parasztok meg­értik, mi a feladatuk a szo­cializmus építésében, nem kés­lekednek követni a jó példát. Az a feladat tehát, hogy a pártszervezet megértesse ezt velük, hogy jó politikai tö­megmunkával, személyhez szó­ló, helyes érvekkel, ne csak a kedvezmények, hanem a kö­telességek ismertetésével is győzzék meg a falu vezetői az elmaradókat. De hozzá keil tenni, hogy az agitáció: meg­győzés, megmagyarázás, s nem könyörgés. Azokkal szemben, akik megszegik a törvényt, akik csak kapni szeretnek, de adni nem, alkalmazni kell a törvényt, melyet a nép hozott saját jövője érdekében. Támaszkodjon a tanács a tö­megekre, a falu becsületes dol­gozóira, ók adhatnak legtöbb segítséget a mindennapi ne­héz feladat megoldásában. A pártszervezet tűzze zászlajára: „Kommunisták az elrel“ — harcoljanak a kommunisták példamutatásáért a beadásban, növényápolásban egyaránt. A járás felsőbb szervei is vonják le a tanulságot az el­követett hibákból. A járási pártbizottság a liépnévelömun- ka hiégszérvezésébeh, átjárási tanács elsősorban az állandó bizottságokkal való foglalkozás módszereiben nyújtson minél több, minél hathatósabb se­gítséget. Fogjon össze az egész falu, induljanak vállvetve harcba a becsületen esett folt lemosásá­ért. Ma csak azért vagyunk még büszkék Kápolnára, mert hősi múltja példa előttünk, példa az egész világ szabad­ságszerető népei előtt. Holnap azért akarunk büszkék lenni — s ez csak a kápolnaiakon múlik — hogy jelenükkel, pél­dás állampolgári fegyelmükkel, szoros egységükkel állítottak példát az egész ország, az egész világ elé. Jó munkát, sok sikert kívá­nunk ehhez. (Vége) Hogyan folyt le az MSZT-vizsga a TÜZÉP-vállalatnál 1954 április 23-án folyt le az Egri Tüzép Vállalatnál az 1953-54. évi MSZT s.zemináriumi vizsga. A szeminárium a kezdeíi nehézségek ellenére is lemor­zsolódás nélkül zárt.] a vizsgát, melyen 20 dolgozó vett részt. A íeidoigozott kilenc témakörből a hallgatók kilenc kiselőadást tar­tottak a vizsgán, amelynek so­rán bebizonyították, hogy az el­töltött időt nem tököltek ered­ménytelenül. A sikerhez a helyi pártszervezet és MSZT alapszer­vezet minden segítséget meg­adott és a szeminárium meg­kapta a szükséges lámotalást az MSZT városi szervezetéiül is. Igen jól sikerült kiselőadást tartott Kovács Flórián elvtárs, aki ..Hogyan él és dolgozik a szovjet ember” című brosuáí dolgozta fel. A kiselőadás jó ol­dala volt. hogy megmutatta azokat az eredményeket, amelye­ket a Szovjetunió példája nyo­mán már az árleszállításokban és szociális juttatások révén közvetve is ad kormányunk a dolgozóknak. A másik kiselő­adást Rtida Pál dolgozta fel, sa­ját szavaival jól adta vissza az zl'lam és a Szovjetunió alkotmá­nyáról tanultakat. Érthető sza­vakkal mutatott rá arra a lé­nyeges különbségre, amely a kapitalista államok alkotmánya és a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok al­kotmánya közölt van. Az MSZT helvi szervezetének, valamint a pártszervezetnek is feladata, hogy a hallgatók a ta­nultakat jól használják fel gazdasági munkájuk végzésénél, így sikeresen járuljanak hozzá a párt- és kormányhatározatok megvalósítálsálioz. Hiányosság­ként említette meg Mészáros elvtárs, hogv a kiselőadásokban a Szovjetunió eredményei mel­lett nem foglalkoztunk eleget a magyarországi helyzettel, a ma­gyar nép életével, művészetével, kultúrájával, filmjével. A sze­mináriumi vizsgát április hó 24-én jól sikerült klubest zárta be. A k!ubes(en jóformán a Tüzép összes dolgozója megje­lent. A klubesten a helyi alap­szervezet merriufp,m.'’zin a sze­mináriumon legjob beredményt elért dolgozókat. Juhász Józscfné alapszervezeti MSZT-tiikár. Tűrhetetlenül rossz a vezető ésedatgozók közötti k apcsolat a gyöngyösi közlekedési vállalatnál 1954 január elsején egye­sült a gyöngyösi TEFL a Taxi és a MA VAUT vállalat — az egyesült üzem veze­tőjének Józsi Ferencet nevez­ték ki. Nem kis dolog egy ilyen újonnan egyesült vál­lalat igazgatójának lenni, márcsak azért is, hisz a vál­lalat rendkívül fontos szere- repet játszik a közlekedés, az áru- és anyagszállítás lebo­nyolításában. Ebből követ­kezik, hogy a vállalat igaz­gatójának feladata, felelő­sége is megtisztelő, de igen nagy. A nagy feladat végrehajtá­sának Józsi Ferenc csak ak­kor tudna megfelelni teljes egészében, ha beosztottjai, a vállalat dolgozói közötti kap­csolata emberi, a munkát elősegítő kapcsolattá válna. Mert — meg kell mon­dani — ilyen kapcsolatról je­lenleg nagy merészség volna beszélni. Az üzem új igaz­gatója durván, gorombán, lélektelenül bánik a dolgo­zókkal, igazgató helyett kis­királynak képzeli magát. Számtalan példa bizonyítja ezt. Előfordult az egyik alka­lommal, hogy Máté József forgalmistát azért hordta le mindennek, mert az egyik reggel nem volt befűtve — pedig Józsi Ferenc is jól tudja, hogy, a fűtéshez leg­alább annyi köze van a for­galmistának, mint a vállalat igazgatójának. Hasonló dur­vasággal támadt a vállalat őrére is, aki kénytelen volt a nagy hidegek idején be­menni valamelyik hivatali helyiségbe megmelegedni, mert a durvaságtól nem ért rá az igazgató az őrbódé fel­építésének elintézésére. Különösen „megkapó“ az a módszer, ahogy a taxi gép­kocsivezetőkkel bánik az igazgató, minden lelkiisme- retfurdalás nélkül megtette, hogy kizavarta őket a:' irodá­ból, sőt Kőszegi gépkocsive­zetőt, aki — uram bocsá — nem kerülte ki nagy ívben az igazgatót, egyszerűen fél­relökte útjából. Medveezki Lajos taxigépkicsivezető késő éjjel jött haza és a ko­csit nem söpörte ki. Az igaz­gató észrevette ezt és a kö­vetkező „építőjellegű“ meg­jegyzést tette: Vegye tudo­másul, hogyha én akarom, akkor nemcsak a kocsit, de az udvart is kisöpri.“ Az tény, hogy a kocsit rendbe kellett volna tenni, de az is tény, hogy valakinek jobb munkára való nevelését nem ilyen hangon szokás népi­demokráciánkban megtenni. Követői is akadnak az ilyeri „nevelési“ módnak. Gukán, forgalmi osztályvezető azt mondta Nagy Molnár Lász­lónak, mikor a „Taxi“hoz helyezték forgalmistának, hogy: „Jól kösse fel a fehér­neműjét, mert nem lehet emberi bánásmódban része­síteni a taxisoffőröket,“ Különösen súlyosan esik latba, hogy Józsi Ferenc igazgató a pártot sem becsüli sokra. Vona elvtársat, aki a pártiskolán lévő alapszerve- ■zeti titkárt helyettesítette, véletlenül éppen a párttitkár távollétében helyezte vissza munkásjáratra gépkocsi­zetőnek. Amikor visszajött Pádár elvtárs a párttitkár, őt is más beosztásba helyezte, hogy mint más alkalommal megjegyezte: „Minek üsse bele az órát mindenbe.“ Ügy néz ki tehát, hogy a vállalat igazgatója korlátlan hatalommal rendelkezik, legalább is saját érdekében. De arra vagy nincs hatalma, vagy nincs akarata — s az utóbbi sokkal valószínűbb —, hogy biztosítson a pártszer­vezet részére megfelelő he­lyiséget, hogy a 400 dolgozó­val rendelkező vállalat visz- szakapja elvett kultúrtermét. Hosszan lehetne még so­rolni azokat a példákat, me­lyek mind azt bizonyítják, hogy Józsi Ferenc igazgató rövid öthónapos működése alatt többet tett a dolgozók elidegenítése, megfélemlíté­se érdekében, mint a közös munka, a jó szellem kiala­kításáért. Épp ezért feltétle- lenül szükséges, hogy a terü­leti igazgatóság kiküldöttei ellenőrzésük során ne csak az igazgatóval beszélgessenek, hanem hallgassák meg a dol­gozók problémáit is. Segítse­nek a lehetetlen állapot fel­számolásában. Kétségkívül felelősség ter­heli mindezekért a városi pártbizottságot is, amely tu­dott erről a lehetetlen álla­potról, s ahelyett, hogy fele­lősségre vonta volna ezért az igazgatót, elnézte, hogy tovább éleződjön • a vezető és beosz­tottjai között a -kapcsolat. Mint már megállapítottuk, az egyesült vállalatnak hatal­mas feladatai vannak, tűrhe- teten, hogy ilyen hibákkal in­duljanak a közelgő nyári és őszi nagy szállítási felada­toknak. Az illetékes szervek vonják le ebből a helyes kö­vetkeztetést, s teremtsenek véglegesen rendet a vállalat portáján. Oroszi József Montvai Andor (Városi pártbizottság.) Tanácselnökök értekezlete Hatvanban Értekezletre gyűltek össze a hatvani járás községeinek ta­nácselnökei, a begyűjtési szer­vek dolgozói, hogy megbeszél­jék, milyen eredményeket ho­zott eddig a begyűjtési appa­rátus újjászervezése, hogyan javult a munka, mik a legkö­zelebbi feladatok a párt és a kormány december 19-i hatá­rozata végrehajtásában. Az élenjáró községek tanácselnö­kei beszámoltak munkamód­szerükről, elmondották azt is, hogy a kongresszusi verseny­ben túl akarják teljesíteni be­gyűjtési tervüket és az a cél­juk, hogy a hatvani járás megtartva az első helyét a megyében, továbbra is ott le­gyen az ország 10 legjobb já­rása között. Karkus elvtárs, Apc község tanácselnöke elmondotta, hogy a jó eredmények elérésében nagy segítséget adott a párt- szervezet. Elmondotta azt is, hogy a tanácsapparátus nem várt csak a párt népnevelőinek munká­jára. hanem maguk is csa­ládlátogatásokat végeztek, — ezzel is nő a tömegek bizalma a tanács iránt. Hasonló eredményekről és módszerekről számoltak be a kerekharaszti, lőrinci, vala­mint a rózsaszentmártoni ta­nácselnökök is. Néhány köz­ségben azonban még mindig nem foglalkoznak megfelelően a tanácsok a begyűjtéssel, nem magyarázzák meg, hogy meny­nyivel jobban jár az a dolgozó paraszt, aki az első, vagy má­sodik negyedévben teljesíti be­adását, de még kevésbbé ma­gyarázzák meg, hogy a hátra­lékos milyen kárt okoz egész dolgozó népünknek. Kevés segítséget adnak eh­hez a zagyvaszántói, horti, csá- nyi és ecsédi pártszervezetek. Pedig ahhoz, hagy a járás a kongressusi versenyben to­vábbra is élenjárjon, az szük­séges, hogy a lemaradó közsé­gek átvegyék az élenjárók munkamódszerét. Minden köz­ségben a népnevelőknek, a községi tanácsok dolgozóinak meg kell értetni a dolgozó parasztokkal, hogy az életszín­vonal emelése elsősorban raj­tuk múlik: a többtermelésen, az állampolgári kötelezettség teljesítésén. Az értekezleten Hatvan vá­ros versenyre hívta Hort, Csány és Ecséd községeket a lemaradás behozására, s ígé­retet tett, hogy a kongresszu­sig 20 hízottsertést és 40 má­zsa vágómarhát gyűjtenek ösz- sze a dolgozó parasztok. A ki­hívott községek elfogadták a versenyt, s ígéretet tettek, hogy a begyűjtés jobb megszervezé' sével. a politikai munka meg­javításával behozzák lemara­dásukat, s eredményeikkel is biztosítják a hatvani járás ed­digi kitüntető helyezésének megtartását. Havcllant István Hatvan

Next

/
Oldalképek
Tartalom