Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-01 / 34. szám

2

Nf PU JS'ÄG

1954 május t, szombat.

Egy népnevelő életéből

Mindenki úgy ismeri a községben, hogy szorgalmas, dolgos ember, szereti a földet, szereti az állatot. Pásztor Gáspár füzesabonyi egyénileg dolgozó paraszt, népnevelő.

Jogosak-e a dicsérő szavak? Bizony jogosak! Pásztor Gáspár 3 hold földön gazdálkodik és tavaly többek között 300 négyszögöl területről 67 mázsa cukorrépát takarított be az agrotechnikai eljárások alkalmazásával, amelyet még a cukorgyár is alig akart elhinni. De ugyanilyen példás munkát végzett most a tavasszal is. Az egy hold őszibúzáját, a fél hold árpáját időben megfoga- solta, s ugyanezt tette a lucernájával is. A hengerezést sem felejtette el. Minthogy ezt a jó gazda szokta csinálni, akkor hengerezett, amikor ezt a növény legjobban megkívánta. A tavasziak vetését is az elsők között fejezte be. A cukorrépát már március 22-én elvetette, mégpedig géppel és ősszel jó mélyen szántott, jól megtrágyázott földbe. Most is 300 négyszögölre szerződött a cukorgyárral, azonban most többet akar erről a területről betakarítani, mint tavaly. Ezt ötszöri kapálással akarja elérni.

Pásztor Gáspár népnevelőnek már minden tavaszi vetésű növénye a földben van. Elültette a kukoricát, a takarmányrépát, a burgonyát. Most, amikor a növényápoláson van a sor, ők is azt beszélik a feleségével, hogy a cukorrépa kapálását, a búza acatolását megkezdik, bár a jó talajelőkészítés, a gondos munka eredményeként kevés acat található búzájában.

Állatállományáról is van bőven beszélnivaló és mint jó tavaszi munkájában, ugyanúgy az állattenyésztés terén is sokan követték példáját. Van két jó lova, egyéves csikója, tehene, ezenkívül fiasdisznó és 3 malac. Az a terve, hogy állatállományát fejleszti, a tehenet szaporulataival megtartja.

A sertésnél azt tervezi, hogy a három malacot meghizlalja, melyből kettőt elad a nép államának és egyet levág magának. A sertésállománya fejlesztéséhez korszerű sertésólat

épít. Már ott várja udvarán a 11 köbméter terméskő a kőművest. aki majd megépíti az ólat és amely alkalmas lesz fiasdisznó tartására és hízó nevelésére.

A két lóval az a terve, hogy kicseréli kancára, mert ő csikót akar nevelni és hát bizony a kancák után, ha 2 évenként elad egy csikót, nem kell fizetni lóadót sem. Ezek mellett gazdasági felszerelése bővítését is tervezi.

A jó gazdaasszonyok tudják, hogy tenyésztésre és tojástermelésre legjobb a tavaszi csirke, mert a tavasszal keltetett és gondosan nevelt jércék 6 hónapos korukban már rendesen tojnak és bőséges jövedelmet biztosítanak. Pásztor Gáspárék ezt az igen komoly lehetőséget is kihasználják.

Felesége 23 tyúkból könnyen teljesítette a beadását és még személyes fogyasztásra is bőven jut. Emellett 4 kotlóstyúk közel 100 tojáson ül és ezenkívül már van húsz korai csirkéje is. A Pásztor családban mindenki szereti az állatot. Tudják, hogy kevés földjük mellett az állattenyésztéssel való foglalkozás ad bőséges jövedelmet, saját maguknak és ad sok közszükségleti cikket a nép asztalára. ,

Pásztor Gáspár népnevelő nemcsak a munkában, nemcsak az egyéni életében és nemcsak a tervezésben, hanem az állampolgári kötelezettség teljesítése terén is példát mutat. Évek óta rendszeresen és időben teljesítette és teljesíti most is beadási kötelezettségét. Vágómarhabeadását, baromfibeadását már most teljesítette egész évre, tojásbeadását pedig félévre. Úgy véli, hogy a mezőgazdaság nagyarányú fellendítése programmjá- nak megvalósításához nem elég csak a jó munka, nem elég csak tervezni, hanem mindkettő mellett egy harmadik is szükséges, a beadás, az állampolgári kötelezettség példás teljesítése.

Pásztor elvtárs mindig saját példáján keresztül agitál. Az a véleménye, hogy legjobban

agitálni akkor lehet, ha az agitátor példamutató minden tekintetben. Pásztor Gáspár előrelátó, példamutató népnevelő élete legyen követendő példa minden népnevelő és dolgozó paraszt előtt a gazdag termésért, a párt és kormány december 19-i határozata jó végrehajtásáért vívott nagy csatában.

MÁJUS ELSEJE 1928-BAN

(Az alábbiakban részletet közlünk a közelmúltban el hunyt Kolacskovszky Laios ,.Az esrri természetbarát- mozgalom története” című, kéziratban hátrahagyott munkájából.)

p'ger munkássága máius elsejét készült megünnepelni. A rendőrhatóság az ünnepélyt nem engedélyezte. Szigorúan eltiltott minden csoportosulást, gyűlést,

JUBILEUMI ÜNNEPSÉG

Két esztendővel azután, hogy Eger belvárosát hatalmas tűzvész pusztította el 1826-ban, nemcsak üszkös romjaiból éledt újjá a város, de olyan nevelési intézetnek is életet adott, amely az egész magyar közoktatásügy történetében új időket meghirdető forduló: Egerben megszületett az első magyarnyelvű tanítóképzőintézet.

Tanítóképzés nálunk tulajdonképpen a XVIII. sz. végéig nem volt. A tanítói hivatal kezdetben egy voh a papival, s csak akkor kezdett elválni tőle, amikor megszületett a népiskola eszméje. Ekkor kezd érni a tanítóképzés problémája is. Ebben az időben az itt-ott fennálló népiskolákban az lett tanító, aki akart, vagy aki egyéb lenni nem tudott. A tanítójelölt 3—4 hónapig látogatta a tanításokat, úgy, ahogy elleste a tanítás mesterségét, vizsgát tett, s valahol alkalmazást kapott.

A történelmi szükségszerűségtől késztetve alapították meg 1828-ban az egri képzőt. Az intézet előbb az ú. n. Foglár-házban (a mostani Szakérettségis Tanf. épülete) nyert elhelyezést, majd 1852-től az egyetemnek tervezett Líceumban működött, ahogyan Gárdonyi nevezte: „a szegények egyeteme”, évtizedeken át egyedülálló rendszeres és magyarnyelvű tanítóképzőként hűségesen ápolva a magyar szellemet, akkor is, amikor a legnagyobb bűn volt ez a bécsi kormány szemében.

A megalapítástól napjainkig eltelt idő alatt sok változáson ment át az egri képző, míg hajdani 7 növendékkel meginduló,

1. évfolyamos iskola élnyerte a mai kiképzést rendet. Az elmúlt 125 év alatt a végzettek hatalmas sora indult el innen: országos hírű írók, mint Gárdonyi, s névtelen magvetők megszámlálhatatlan százai.

Az a jubileumi ünnepség, amelyet május 29-re tervez az egri tanítóképző, egyben találkozója is lesz az 5, 10, vagy éppen 50 évvel ezelőtt végzett öregdiákoknak. Különösen emlékezetes és megható lesz a 40— 50 évvel ezelőtti „képzősök” megtérése az alma máterhez, hiszen személyükben valóban a múlt ad találkozót a jelennek. Az 5 küzdelmes életüknek, ve- rejtékes pályafutásuknak újra- idézése nemcsak a múlt ébresztése lesz, de egyben lelkesítő szózat is a jövőt formálni akaró, új tanitónemzedékhez, az övékhez hasonló erejű, hősi helytállásra.

Eger város közönsége érthető érdeklődéssel tekint a tanítóképző jubiláris ünnepsége felé, de sokszáz tekintet szegeződik a történelmi város ősi iskolája felé az ország minden tája felől is. Ez a jubileum messze túlnő egy vidéki város kultúrintézményének emlékünnepén. Ünnepi számadása és seregszemléje lesz ez a találkozó azoknak, akiket dolgozó népünk mindig szívébe zárt, akik most elnyerik, amit a múlt megtagadott tőlük: a társadalmi elismerést, akiknek neve egyre nagyobb, s teljesebb tiszteletet követelő szó: magyar

néptanító. A rendezőség ezúton is kéri az iskola minden 5, 10, 50 évvel ezelőtt végzett „öregdiákját", hogy személyes megkeresés bevárása nélkül, vegye fel a kapcsolatot az intézet igazgatóságával.

ABKAROVICS ENDRE tanítóképzőintézeti tanár

A MIKOR a tavaszi nap- ^ fény utolsó sugarait bocsátotta a Recsk és Párád között húzódó völgyre, még jól láthatta, hogy hajlotthátú, őszhajú, de élénk és fiatalostekintetű férfi épp akkor hagyja el a recski ércbánya kijáratát. Megáll egy pillanatra, leveri ruhájáról a bánya porát és eloltja pislogó lámpáját. Fáradt volt, nem is csoda, hiszen már nem mai gyerek és egész nap a bánya hosszú folyosóit, munkahelyeit járta, mint ahogy az a vállalat vezetőjéhez, a termelés parancsnokához illik. A friss tavaszi levegő új erőt öntött tagjaiba, majd hirtelen öröm fogta el, amikor a bányászok lelkes munkájára és üzeme termelésének eredményére gondolt. Képzeletében megjelent egy állandóan felfelé ívelő grafikon, melynek felső ága, a mai napon haladta túl a 100 százalékot. Ebben az évb< n sokat kellett szégyenkezniök a lemaradás miatt, de most már szép eredményekkel köszönthetik május elsejét, a munkásosztály nagy ünnepét.

Ez az ember nem más, mint Hermann Ferenc, a recski ércbánya 56 éves igazgatója, aki a régi munkásmozgalmi harcok és sztrájkok tüzében edződött nagyszerű emberré, igazi kommunistává. Most is boldogan készül május elseje megünneplésére, s közben örömmel beszél arról, hogy milyen szépek a mostani május elsejék. A boldog jelen szinte önkéntelen ellentétként a küzdelmes múltat idézi fel emlékezetében, a régi május elsejéket, amikor a munkások másképpen ünnepeltek. Elbeszéléséből íme néhány kép a salgótarjáni szénbányászok mozgalmáról, s a május elsejei ünnepléseikből.

I ERMANN ELVTÁRS 15 éves kora óta bányász, 1916-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba a salgótarjáni szénbányában. Az 1917- es Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre megmozgatta a magyarországi munkásokat is. Sztrájkot kezdtek a salgótarjániak a jobb életért a nagyobb darab kenyérért, Szervezetté és tudatossá vált

Herman Ferenc így emlékezik

H]

a mozgalom. 1918-ban, amikor megalakították a kommunista pártot. Hermann elvtárs már ekkor felismerte a helyes utat. Legjobb barátaival és harcostársaival Neisl Jánossal, Sándor Pállal, Pot- hornyik Józseffel együtt mindvégig hősiesen kitartott a munkásmozgalom balodali szárnyán, a kommunisták mellett, a szociáldemokrata eszmeáramlatok sohasem térítették le őket az igazság útjáról. A Tanácsköztársaság idején, amikor a csehek megtámadták a fiatal népi államot és Salgótarján munkássága fegyvert fogott a haza védelmére, az áruló szociáldemokrata Peyer Károly utasítást adott, hogy engedjék be a cseheket. A Tanácsköztársaság történetéből is eléggé ismeretes, hogy a salgótarjániak nem Peyerre, hanem Rákosi elvtársra hallgattak, aki személyesen szervezte meg azt a salgótarjáni csapatot, amely az ország határain túlra kergette a cseheket.

A Tanácsköztársaság bukása után üldözés, fokozott elnyomás volt Hermann Ferencék sorsa. A szociáldemokrata és a különböző álbaloldali szervezetek könnyen az eltévelyedés útjára, a detektívek, csendőrök és rendőrspiclik pedig a megtorlás törvényszéke elé vitték a munkások legjobbjait. Üldözött vadként megbújva gyű- léseztek, szervezkedtek. Az állandó elnyomásban és rettegésben lévők azonban mindig érezhették a párt segítségét, támogatását. Több elvtárs utazott le hozzájuk Budapestről, gyűléseket tartottak. Beszédeik életet, bizalmat és erőt öntöttek a munkásság felszabadításáért harcoló bányászokba. Házi Ferenc elvtárs például az ifjúságot szervezte, leleplezte a munkások előtt a Bethlen- Peyer-paktumot és arra intette őket, hogy ne tántorodjanak el a munkásosztály igazi ügye mellől. Több vesztes sztrájk keserű tapasztalata nyomán megismerték a szociáldemokraták igazi arculatát is. Elvesztették az 1922-es sztrájkot, mert ez idő alatt Tatabányán

tovább termeltek. 1924-ben hat hétig sztrájkoltak a Forgácsbányatelep, a Somlyó és új akna bányászai. A sztrájknak a berúgatott csendőrök dühe vetett véget.

A

Z ELNYOMÁS és a terror 1940-től kezdve hágott a tetőpontjára. A második világháború alatt katonai parancsnokság ült a bányatelep nyakára és a vakfegyelem, a terror minden eszközével harcolt a munkásmozgalmak és a munkások ellen. A műszakmú- lasztókat börtönbe vetették, a szervezkedőknek szintén börtön és kínzás jutott osztályrészül. Nádasdi ezredes volt a salgótarjániak réme, de még ennél is rosszabb volt utóda, egy Szilágyi nevű nyilasszázados.

Hermann Ferencék még ekkor is, még ilyen körülmények között is megünnepelték május elsejét. A mezőgazdasági jellegű községekben ilyenkor a régi rend politikája a tavasz és a májusfa ünnepévé ferdítette el a munkásosztály nemzetközi nagy ünnepét. A recski ércbányászokkal is március 25-én a bánya urai Szt. Györgynek, a bánya védőszentjének napját ünnepeltették. A salgótarjáni szénmedence öntudatos, szervezett bányászai azonban valódi munkaünnepet tartottak. Szalonnasütés, vagy baráti kirándulás ürügye alatt kisebb csoportokban mentek ki a Karancs- hegység erdeibe, ott a kis csoportok lassanként lopva egyesültek, s amíg a gyűlés tartott, minden irányból figyelőket állítottak fel, mert a csendőrök és a detektívek ekkor ugyancsak cirkáltak. Ha ezen a napon az utcán két vagy három embert láttak együtt, már szétkergették őket. Különböző módszerekkel igyekeztek megtudni, hogy a munkások hói tartják május elsejét.

Egyik ünnep előtti napon jólöltözött, magas, szőke fiatalember lépett be Hermann Ferenc lakásába. Hermann elvtárs nem volt otthon, így a felesége kérdezte meg hogv

mi járatban van. A fiatalember bemutatkozott és nyájas szavakkal elmondotta, hogy ő a szakszervezet budapesti küldötte, ő jött a gyűlést megtartani és most azt szeretné tudni, hogy hol ünnepelnek. Hermáimé semmiről sem tudott és nem is árult el semmit. Jól tette, mert az illető detektív volt. Közben Hermann Ferenc kis csoportja az erdő mélyén, bokrok között hallgatta a bányász- és a vasas-szakszervezet küldötteinek beszédét. Ebből értették meg a bányászok, hogy Hitler rablóháborút folytat a Szovjetunió ellen és Magyarországot, a magyar népet is belerántotta ebbe. A háború, amely csak a tőkések érdekeit szolgálja, elkerülhetetlenül a tömegek nyomorához, a magyar nép pusztulásához vezet. A tényekből Hermann Ferenc és társai már szinte következésképpen megértették további feladataikat. Harcolni a hitleri Németország és a nyilasok ellen, elősegíteni a Szovjetunió győzelmét és ezzel együtt Magyarország felszabadítását.

AZ ELSŐ SZABAD május ^ elsejét 1945-ben ünnepelte Hermann Ferenc. Akiktől. idáig rettegtek, azok mind eltűntek — a szabadságot hozó szovjet katonákkal együtt szabadon ünnepelt Salgótarján népe. Ha akkor még a háború után közvetlenül nem is volt jólét és színpompás ünnepség, mégis mindenki szívből örült az első szabad május elsejének. Azóta, amint évről évre fejlődik, épül és gyarapodik országunk, egyre szebb és boldogabb május elsejéket ünnepiünk. Hermann elvtárs most mint bányaigazgató, üzeme szép eredményeivel köszönti a munkásosztály nagy ünnepét. Büszke arra, hogy Ő, mint egyszerű bányász részt- vehetett abban a harcban, mely a boldog életet, a szabad májust hozta számunkra. Dicsőség és megbecsülés jár a herma nn-ferenceknek és az idősebb munkásnemzedék százainak, akik munkájukkal ma is a szocialista építés élvonalában haladnak, élni tudnak a szabadságukkal, mert harcoltak érte.

Császár István

felvonulást. Éjjelenként megerősített rendőr őr jár at ok cirkáltak az utcákon, a piacon a katona- ság gúlába rakott fegyverek mellett virrasztott. A szervezett munkások ily körülmények közt május elsején hajnalban a hegyek közé, a Bervába, közelebbről a Diána-lápába vonultak ki családtagjaikkal. Körülbelül két- száztizen lehettek. A természet- barátok kalauzolták őket. Ünnepi szónoknak engem hívtak meg, aki egri ember voltam, de akkor Budapesten laktam. Miskolc felől 11 budai (vízivárosi) természetbarát kíséretében indultam a gyűlés színhelye felé. hogy a rámleselkedő egri rendőrség éberségét kijátsszam. A budai társaság április 29-én a Jávorkútnál hált, a május elsejére virradó éjszakát pedig a Tarkó sziklaodujában töltötte el. Éjfélkor idejött a budaiakat üdvözölni az egri természet- barátok két megbízottja, Dancza János és Fazekas János.

T? eg gel a sasok vijjogása éb- resztette a társaságot. Hálnál volt, szép piros hajnat. A turisták kiálltak a komor sziklafal elé, s kéz a kézben rázendítettek a Marseillaise-re:

Nem lesz a töke úr mirajtunk. Elvész, aki a múltnak él;

A szabadság honába tartunk.

Az igazság nekünk a cél.,.

Vadcsapásokon, futott-csúszott hegyoldalakon — végig a köveken — a csapat lihegve hordozta meg szíve eleven frigyszekrényét. Délre járt az idő, amikor a Hosszúbércen, az Ágazat- bércen, s a Magasverőn keresztül végre lejutott a Berva völgyébe, a Diána-lápába. Az egriek az erdei mélyút két oldalán nőtt kökény virágos ágait, oiros pántlikával átfonva, kapuormára hajlították össze, úgy, hogy a budai vendégek igazi diadalkapun át tartották bevonulásukat a lápába.

Éljenzés. ölelkezés. virágcsokrok.

„Az ünnepi beszéd mindnyájunk örömére el is hangzott, — írja visszaemlékezésében Heren- dovics István elvtárs ( Hevesmegyei Népújság 1952 évfolyam május l-l szám), — a jókedvnek nem volt határa, közben nem vettük észre, hogy közöttünk is akad besúgó, csak akkor lepődtünk meg, amikor a felsötár- kányi csendőrőrs teljes létszámmal bekerítetc bennünket, durva szavakat használva. Megkezdődött az igazoltatás, a kosarak és a hátizsákok kiforgatása és szétdobálása. A férfiak hat, egymással szembenálló csendőr sorfala közt, pofonok kíséretében lettek útnak indítva. Jött aztán a rendőri zaklatás és felügyelet. A budaiaknak különös szerencséjük, hogy előbb elindultak Egerbe, a vasúthoz, semhogy a csendőrök megérkeztek, különben aligha úszták volna meg szűzen a dolgot.

Ji'rről a nevezetes május else- jéről a megszűnt „Természetbarát” 1947. évi július elsejei számában emlékezik meg „Az igazság nekünk a cél” címmel, de László Gyula is felemlíti az Athenaeum néhány évvel ezelőtti kiadásában megjelent „Túristakönyve” 13. lapján. Két fotográfia is készült, egyik a Tarkő barlangjánál, másik a Diána-lápában. A fényképek jelenleg az egri Dobó István- múzeum tulajdonában vannak.

Az addigi nyim-nyám vezetőség persze megijedt, lemondott: a csoport polgári tagjai a magyar túristákhoz mentek át. Ám a kiválás cseppet sem vált hátrányára a mozgalomnak, inkább előnyére. A munkásjelleg újra kidomborodott, s a szervezett munkások közül egyre többen jelentkeztek felvételre.

KOLACSKOVSZKY LAJOS

A legjobb értelmiségi békeharcosokból kulturális bizottság alakult Egerben

Szerdán este Egerben a megyei Békeirodában Heves megye kiváló értelmiségei, békeharcosai jöttek össze — orvosok, főiskolai tanárok, mérnökök, kutatók, képzőművészek, hogy a megyei békeiroda mellett kulturális bizottságot alakítsanak. Ez a bizottság segítené a jövőben kulturális téren a békemozgalom még nagyobb arányú kibontakozását. A kulturális bizottság 18 tagból áll, melynek elnökéül Hortobágyi Tibor főiskolai tanárt, a természettudományok kandidátusát választották meg. Hortobágyi Tibor felszólalásában többek közt ezeket mondotta: — A magam részéről örömmel vettem a megbízatást, hogy a bizottságnak elnöke legyet. Korunk legnagyobb mozgalmában résztvenni mindannyiunk kötelessége, de elsősorban szívügye. Minden becsületes embernek köztünk a helye, a béke harcos táborában.

Az alakulógyűlésen a bizottság valamennyi tagja felszólalt, hasznos javaslatokat, tanácsokat adtak a munka megkezdéséhez. Elhatározták, hogy békeklubhelyiséget létesítenek, ahol rendszeresen baráti összejöveteleket, békeesteket, irodalmi ankétokat, tudományos előadásokat és egyéb békerendezvényeket tartanak.

Petőfibányán újabb sikerekkel köszöntik május elsejét

A kongresszusi versenyben élenjáró petőfibányai bányászok a termelés terén elért újabb sikerekkel köszöntik a 10. szabad május 1 -et.

Az aknaüzemek közti versenyben továbbra is Petőfi-altáró bányászai járnak az élen, akik esedékes havi tervükön felül, több mint 4000 tonna szenet küldtek a Mátravidéki Erőmű táplálására. Utánuk a gyöngyösi Xll-es akna, majd a rózsa- szentmártoni Xl-es akna dolgozói következnek. Mindkét aknaüzemben túlszárnyalták előirányzatukat.

A rózsaszentmártoni IX-es akna bányászai, akik eddig egész évben az utolsó helyen

voltak, s a 80—85 százalékos teljesítményükkel hátráltatták a vállalatot nagyobb eredmények elérésében, április utolsó hetében ők is magukra találtak és már rendszeresen túlteljesítik napi tervüket. Április 29-én reggelre napi tervük teljesítésében 113.7 százalékot értek el. Elhatározták, hogy május 1-ét már ők is a terv maradéktalan teljesítésével ünnepük.

Petőfibánya dolgozói meg akarják őrizni a kongresszusi zászióért folyó versenyben elsőségüket és a több szénért folyó lelkes verseny eredményeképpen, április havi tervükön felül 29-lg kereken 6000 tonna szenet küldtek a Mátravidéki Erőmű kazánjainak.

Békeőrség az Egri Lakatosárugyárban

A munka nagy ünnepe, május 1 tiszteletére a Lakatosárugyár dolgozói egy hétig tartó békeőrséget tartottak. Az eddigi versenytapasztalatok felhasználásával dolgozóink véleményének meghallgatása után új, nagyszerű vállalások születtek az üzemben, melyek főként a minőségjavítás és az önköltségcsökkentés terén számottevőek. A műszakiak lelkesen támogatták a versenyt. A szerkesztöiroda dolgozói új szabványokat dolgoztak ki az egyedi gyártás felszámolása érdekében, ezáltal jelentősen meggyorsult a gyártás üteme.

Bárdos Sándor úgy takarít meg anyagot, hogy az irező- állványok készítésénél a csavarok hosszából levágott részekből még egy csavart csinál. Kurucz József ifjúmunkás az Alexer fűtőberendezésnél ér el megtakarítást, de se szeri, se száma dolgozóink takarékossági készségének. A verseny közvetlen szervezését az üzemi szakszervezet végzi, párttagjaink példamutató eredményeikkel naponta megmutatják pártunk iránti mélységes ragaszkodásukat.

KALO JÓZSEF OB-etnöh