Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-04 / 26. szám

1854 április 4, vasárnap.

népöjsXg

3

Kétszáz bányász — négyezer bányász

(Petőfibánya múltja és jelene)

Eger város hároméves terve megvalósításához jó munkájukkal az egri gépállomás dolgozói is hozzájárulnak. Képünkön az eddig parlagon heverő terület felforgatása folyik.

Németi-brigád az rien a kőművesek versenyében

ÜLÖK az íróasztalomnál, kezemben esrv kis könyvecskével, amelyből Heves megye bányászainak régi és jelenlegi életét tanulmányozom. Amint lapozgatok és szemem mohón száguld a sorokon, képzeletemben megjelenik a régi Petőfibánya és az ott élő bányászok felszabadulás előtti élete. Sötét és megrázó ez a kép. A könyv sorai megelevenednek, s mint figyelmeztető dokumentumok vetítik elém megyénk bányászainak régi életét.

Alacsony bér, lakás helyett hodálv, gépek helyett az emberi erő megszakadása, jogok helyett csendőrszurony. börtön, munkanélküliség — ez volt az osztályrészük a múltban a ró- zsaszentmártoni és a pernye- pusztai bányászoknak. Primitív módon fejtették a szenet. A szállítást is emberi erővel végezték. Egy kilométer hosszúságban kellett a szénnel teli csillét tolni a bányászoknak. Sok áldozatot követelt ez a munka. Az első időkben az emberek a vállukkal és a fejükkel tolták a csillét. Voltak, akik hasukhoz fogtak egy hosszú gvámrúdat és ennek segítségével próbálták a teli csilléket bökdösni. Amikor így sem ment, a hátukkal dőltek a csillének, de ez sem volt jobb az előbbinél, mert a nehéz vascsille lemarta a hátukról az inget és a bőrt. Az élet- veszélyes ' és nehéz munkáért 12—14 órás műszakra 2—2.50 pengőt kaptak Az urasági csatlósok és a külszíni munkások bére még kevesebb volt. Ugyanezért a munkateljesítményért kevesebbet kaptak a nők és a 18 éven aluliak. Otthon a család. az asszony és a gyermekek éheztek, ünnepet jelentett a paprikáskrumpli és egy darab kenyér is.

AZ URAK gondoskodtak arról, hogy a havi kereset csak papíron maradion meg. s a legkülönbözőbb címen vonták le a bányászok keresetének egy re- faszét. Büntették őket mindenért: cigarettáért, kicsit több meddőért. nyitvahagyott szellőztető ajtóért, késésért. Az ember megcsúfolására épített bányászlakásokért havi 5—6 pengőt, világításért 2 pengőt, szerszámkopásért fizetésük I százalékát, a bányában felhasznált sinszege- kért kilogrammonként 60 fillért, a rakodólapátokért 3—4 pengőt és a rakodólemezekért 7—5 pengőt fizettek a bányászok. A telepi-családok számára barako- kat, hodályokat építettek. Az épület fala 15 centiméter salakból. a tető kátrányból készült. Így azután a négy évszak a lakásokon is átvonult.

A munkaidő a Tanácsköztársaság bukása után 12 óra volt. Később az urak törvénybe iktatták a nyolcórás munkaidőt, és szemforgatással papolták, hogy a bányában szociális állapotok uralkodnak. Az igazság az volt. hogy az urak újabb módszert tanultak A nyolc órás műszakkal egyídőben bevezették a Bedeaux rendszeri, ami azt jelentette. hogy a nyolc órás műszakra 16 órás teljesítményt szabtak ki. amit az elmaradott, korszerűtlen bányában képtelen volt egy bányász is teljesíteni. A nehéz munka, az egészségvédelem hiánya, a gyenge táplálkozás rendkívül sok megbetegedést okozott. Aki három napig volt beteg, táppénzt sem kapott, három nap múlva pedig legtöbbször kiírták munkára. A kórház Gyöngyösön, a bányától 22 kilométerre volt. A szerencsétlenül járt betegeknek sa- iát költségükön kellett elmen- niők

A GAZDASÁGI válság következtében az 1930-as években egy hétből csak három napot dolgoztak a bányában. Az amúgy is rosszul kereső bányászok teljesen lerongyolódtak. éhezésük fokozódott, s otthon a sok gverek eredmény nélkül követelte a kenyeret. A náci fasiszták által megindított második világháború még súlyosabb terheket rakott a bányászok vállára. Hadiüzemmé nyilvánították a bányákat, vezetőként fasiszta katonatiszteket állítottak élükre. Azt a rongyos álarcot is eldobták, amivel eddig takargatni próbálták állati ösztöneiket. Nyíltan és arcátlanul üldözték azokat, akik nagyobb darab kenyeret mertek követelni.

A bányászokat éppúgy, mint egész dolgozó népünket, ebből a helyzetből a Szovjetunió dicsőséges hadserege szabadította meg. ame'v legyőzte a német fasiszta hadigépezetet, ősz- szezúzta a Horthy-fasiszta államgépezetet és a magyar munkások és parasztok kezébe adta a hatalmat.

★

1934 ÁPRILIS, A tavaszi nap széles sávokban ontja sugarát Petőfibánya házaira, hatalmas épületeire. Fénye, és melege szeretettel árasztja el a hatalmas munkáslakások, legényszállók. irodák, gépműhelyek és a szénosztályozó épületeit. Az egykori nyomorúságos bányásztelepülés helyén több- emeletes épületek meredeznek a magasba, büszkén hirdetik a felszabadult munkásosztály erejét. alkotó tetteit és hatalmát. Aki a múltban is itt élt Petőíi- bánván. az tudja csak valóban lemérn* a különbséget a két élet között, az tudja csak igazán értékelni a jelen nagvsze rüségeit. Amerre csak jártam, mindenütt boldog, megelégedett emberekkel találkoziam. Beszélgettem a legjobb bányász- szál. Tóth Ferenc vájárral. Becsületes, nyiltszivű, tisztatekin- tetfl ember, a széncsata és a szocialista munka egyik nagynevű hőse. Igazi kommunista jellemvonás. Családi élete békés, boldog, kiegyensúlyozott, szépen berendezett modern lakáisát a legszebb bútorok ékesítik, s míg szeretettel tartja ölében hathónapos kisfiát, a békére, gyermeke boldog jövendőjére gondol. Többszáz bányászcsalád élete, családi fészke hasonló a Tóth Ferencéhez.

Megnéztem a havi fizetések bérlistáját. Február hónapban Tajti József vájár 4322. Blaskó András 3920, Búcsú Mihály pedig 4.930 forintot vitt haza családjának. de hasonlóan jól keresnek a többiek is. Államunk megbecsülését mutatja az is, hogy 1952-ben 1,480.000 forint, 1953-ban pedig 2 millió 775 ezer

forint hűségjutalmat osztottak ki. Boldog itt a fiatalok élete is. Április 4-én avatják új kultúroithonukat, nekik épül az új sportuszoda. Sportstadion és egy 10 tantermes új iskola. Mindezek hűen kifejezésre juttatják a felszabadult, boldog élet tényeit.

Lent. a főid mélyében Kö- zép-Európa együk legmodernebb bányájában korszerű gépek segítségével fejtik a szenet. Merészen vágja és marja a szén- falat az F—4-es fejiőgép acélfoga, miközben kezelője ide- oda irányítja* azt. Vígan zörögnek a kaparószalagok, viszik a szenet a gumiszalagra, amely azután gyorsan a napvilágra juttatja a barna lignitet.

MEGVÁLTOZOTT új életüket, boldog jelenüket jó munkával köszönik meg a pefőfibá- nyaiak. Lelkes munkájuk, hősies tetteik nyomán egyre több szén lát napvilágot. Hírnevük már túlszárnyalta a megye határait, s a kongresszusi verseny időszaka óta már az egész ország ismeri' legjobbjaik — Tóth Ferenc. Misinszki István, Póczos Ferenc, Godó Sándor revét. Nem véletlen, hogy Pe- tőfibánya dolgozói, akiknek mindent a párt és a terv adott, éppen most a párt kongresszusa előtti napokban mutatnak fel eddig soha nem tapasztalt teljesítményeket. A kis trösztök országos versenyében szilárdar tartják első helyüket, sikerrel,

' még a határidő előtt befejezték első negyedéves tervüket, s most újabb győzelmekre tőre kednek. A felszabadulási em lékműszak alkalmából terven felül úfabb ezer tonna szenei adnak a hazának.

Szorgalmas munka folyik min denütt. A tevékenység láza fűti a bányászokat, s a külszíni dolgozókat egyaránt. Ez természetes is, hiszen tavasz van, amikor új ruhát ölt a természet, meggyorsul az élet vérkeringése, s mindannyian megújult szívvel ünnepeljük felszabadulásunk kilencedik évfordulóját. Mindent, ami **t van, a fel- szabadulás hozta számunkra, s éppen ezért s petőfibányaiak nem lesznek hűtlenek április 4 dicső emlékéhez. Újabb és újabb termelési sikerekkel köszöntik jártunkat, amely megváltoztatta életüket, és az évek megfeszített munkája során győzelemre vezette a petőfibányai hős bányászokat.

Császár István

Néhány nappal ezelőtt Németi Zoltán sztahanovista kőműves és héttagú brigádja versenyre hívta megyénk valamennyi kőműves-brigádját. A versenykihívást elsőnek a gyöngyösi Erdélyi-brigád fogadta el. A legutóbbi értékeEger város MNDSZ asszonyai az egészségügyi bizottságon belül mozgalmat indítottak városunk tisztaságáért. Valamennyien egyetértenek abban, hogy nem tűrhető meg szocializmust építő országunkban a jelenlegi állapot, mely úgy az utcákon, mint egyes üzemek, vállalatok területén uralkodik. Kapcsolatot teremtenek az illetékes osztályokkal munkájuk sikere érdekében.

Felkérjük városunk asszonyait, leányait, csatlakozzanak mozgalmunkhoz! Tegyük széppé városunkat! Váljunk méltó utódaivá a hős várvédő egri nőknek! Ha kell, harcoljunk

érte! Mi a tisztaság fegyverével, úgy városunk, mint kicsi „várunk“, az otthonunk lakóinak egészsége érdekében. Mert a szép, tiszta, virágos park nemcsak szívet, lelket gyönyörlés szerint a versenyben állók között 179 százalékos tervtel- jesitéssel a Németi-brigád vezet, a gyöngyösiek — mint ezt vállalatuk jelentette — legutóbb 131 százalékos átlagot értek el.

ködtet, elengedhetetlen forrása egészségünknek, életünknek.

Legyen intő példa a tiszti főorvos nemrégen megjelent felhívása, mely arra figyelmeztet bennünket, hogy a járványos betegségek — melyek sajnos évente meglátogatják városunkat — kórokozóit a tisztátalan- ság táplálja. Ezért fontos, hogy ezt megértve minden gyermekét szerető édesanya legyen a mozgalom segítőtársa.

Asszonyaink között máris lelkes versengés indult meg. A III-as körzet asszonyai versenyre hívják az összes körzetek, alepszervezetek asszonyait. A verseny eredményeit időnként sajtónkban közölni fogjuk.

Asszonyok, leányok fogjunk össze mindannyiunk érdekében, Eger város tisztaságáért!

MNDSZ városi vezetőség.

Tisztasággal Eger régi jó hírnevéért

Ä MESZELŐ ide-oda cikázott a falon. A szürkeségre szinte milliméternyi pontossággal mázolódtak rá a vizes, kékes csíkok — mire megszárad, hófehér lesz az egész szoba. Berényi bácsi hátrált vagy két lépést, feljebb tolta fején az avult kucsmát — ilyen kell a munkához — s nagy műértelemmel szemlélte eddigi alkotását. Nem volt itt semmi hiba, a meszelő szélességével húzott csíkok úgy. olvadtak egymásba, hogy nagyítóval sem lehetne elválasztani őket. Újból bele- cuppantotta az öreg lavórba a meszelőt, gondosan lerázogatta róla a felesleget, aztán ismét nekilátott. A 76 éves öreg Berényi Andrást nem érdekelte most semmi a világon, csak egy: szép legyen a tiszta szoba.

A konyhában, a nyitott ajtón beáramló tavaszi napsütésben, élete párja szorgoskodott. Az egyezség értelmében — hisz a meszelés az asszony dolga lenne, de ha nem birja a karja — a ceigkabátot lötykölte talán már a tizedik vízben. Berényiné „fiatalabb“, pontosan tíz esztendővel, de jó félszáz éve, élnek együtt, így hát nem először történt ilyenféle „egyezség“. Az igazság mellett szók hogy ezeket a megegyezéseket egymással szemben is becsülettel teljesítették. Szó sincs, csak a meszelő surrog a falon, meg a kabát cuppog a vízben — serényen dolgozik a két öregember. Serényen és vidám megelégedettséggel. Milyen nagy szó ez, különösen a megelégedettség. Nem tudják a mai fiatalok, min kellett átmennie az öreg embernek, hogy végre megszerezze a megelégedettséget, a nyugalmat. Ajaj! — nem is egy, de száz regényt lehetne belőle Írni. Cselédsors, kapaszkodás felfelé, harc a földért, a jómódért, aztán vissza a cselédsorsba: annyi pofont ad az élet, vagy inkább adott az uraktól lidércnyomta múlt, hogy ... nincs is arra kifejezés.

★

T OPOTT ott mindenki. Legfőkép az In- téző, a tiszttartó, meg a többi úr. Károly gróf külföldön kószált, nem sokat törő- döt,. hogy nagyúti birtokán mi is történik. Azt meg különösen nem nézte, hogy a tiz- gyerekes Berényi András azért tart tehenet, sertést, baromfit, mert hát mi tűrés, tagadás, azt eszik azok, amit az urasági jószágok. Virtus volt akkor meglopni az uraságot, vagy inkább önvédelem, meg hát, nem is láttak mást. Nem volt tehát olyan rossz sora a cseléd embernek — amennyire egyáltalán jó lehetett a cselédnek — a nagyúti birtokon, mint másutt. Persze itt se voltak mások az urak,

Nehéz évek után

mint embertelenek, kegyetlenek. A nagyút) „jó módért’ két gyerekével fizetett Berényiné. Áz első világháború után jött a rettenetes „spanyol“ — végigtizedelte már a világot, ágyhoz verte minden gyerekét. Rohant is a tiszttartóhoz.

— Turkovics úr, igencsak betegek a gyerekek, orvos kéne. ,t

Jött a válasz:

— De félti a kölykeit, talán nem marad? Van belőlük elég. Na, mars kifelé..:

Egy hét múlva két gyereket temetett a Be- rényi család. *

Í'PPEN másfél évtizedes házasok voltak, már 1921-et írtak a naptárban, mikor kikerültek az uradalomból. Vöröskatonamentés- ért. Mert, hát 19-ben két vöröskatonát rejtegettek a fehérek elől. „Na nem baj'" — legyintettek — megállunk mi a magunk lábán is". Az évtizedek alatt összegyűjtött pénzecskén, egy-egy malac árán földet vettek Tarnabodon. Jó földek vannak arrafelé, olyan zsírosak, mint a gulyás.

Egy este Berényi András apja toppantott be, okos ajánlatot hozott tarisznyájában.

— öregszem én már, gyerekek. Van az a néhány hold földem, jó föld az, eladom, s Erken a rosszabból veszek tíz holdat. Adjátok el ti is Bodon, Erken adnak érte legelővel együtt még húsz holdat is. Együtt vesz- szük meg, építünk tanyát, ha meghalok, a tiétek lesz mind.

Harminchold föld — még ha nem is tanya, — 25 éves cselédeskedés után itt van a jómód, a gazdagodás lehetősége. így is történt. Bár ne történt volna ...

Az első évben a 30 gyenge holdon ott serénykedett a kilenctagú család. Olyan színesek voltak a tervek, mint a legdrágább kendő. S a nagy tervezgetésbe kopogott be egy pesti ügynöK. Úgymond: vegyenek egy cséplőgépet. Ennyi földhöz kell az már, meg bérbe is lehet adni. Most nem is kell fizetni érte csak fejpénzt. Ara 635 mázsa búza, no meg egy kis kamat, három év alatt övék lesz a nagyszerű gép. Járt a szája, beszélt, dicsért, addig-addig, hogy cséplőgéptulajdonosok lettek Berényiék. Na, most aztán igazán itt a meggazdagodás — azaz, hogy... de ne vágjunk a dolgok elébe.

A Z ELSŐ ÉV jól fizetett, a vakestig haj- tott munka megtömte — ha nem is dugig — a kamrákat. Nosza fizetni a cséplőbe az első részletet. Akkor' lett a megrökönyödés, majd minden termést elvitt, hisz 20 százalékos volt a kamat, s magába a cséplőbe csak 25 mázsát tudtak törleszteni, a többi mind a kamatra ment, Mit csűrjük-csavarjuk, három év alatt elment a tanya, a föld, de megmaradt az istenverte cséplő'.

— El kell adni, mert még az ingünket is elviszi — döntöttek otthon. A kereskedő, akinél megpróbálkoztak az eladással azonban más, látszólag okosabb tanácsot adott:

— Eladni? Ugyan! Meg lehet abból jól élni, csak traktor kell hozzá. Itt van egy Ford- son traktor, nem kell most kifizetni, csak kezes kell rá, aztán majd megkeresik vele az árát.

Mit volt mit tenni, a cséplőgép a kutyának sem kellett — az egyik gyerek gépészkedett már, ha nem is oklevéllel — Berényiné apjától kértek kezességet, s megvették a cséplőhöz a traktort. Egy hónap se telt bele, egyszerűen felrobbant, darabjaira ment szét az ócska Fordson. Traktor nincs, de a hitel, meg a cséplő az megvan. Nem volt mit tenni, odaadták a cséplőt a kezesség fejében Berényiné apjának — ott is elvitt még két hold földet, amire megszabadultak végre tőle — s vissza a cselédsorsba.

Három esztendő, ha eltelt, s a csaláshoz, ku- fárkodáshoz nem, csak kétkezi munkához értő Berényi-család szétszéledt az országba, ismét ki summásnak, ki cselédnek. Teltek az évek, ami pénzt össze tudtak koplalni a szülők, hogy legalább h'ázat építsenek, azt rendre elvitték a lányok stafirungnak. Egyszer voltak „módosak“, de soha megelégedettek.

— Mi lesz velünk, ha megöregszünk? — árulkodtak a félelemről a könnycseppek esténként a savanyúszagú ágyban. Mi lesz velünk? , : -,

★

A KARACSONDI Dózsa termelőszövetke- zet tanyáia, nem akármilyen tanya. Villany is van itt. így hát, aki itt lakik, már pedig Berényiék éppen itt laknak, villanynál olvashatnak este. Mert Berényiék minden este felteszik orrukra a páros ablakot és olvasnak, olvasnak, amíg csak nem kezd könnyezni a szem. Meg veszekednek is. Na, nem komolyan, de csak vitáznak, legfőkép az olvasnivalón. Muszáj, hisz a másik mindig azt akarja olvasni, amit az egyik éppen az imént vett a kezébe — mint most is,, j

A meszelés befejeződött, a kabát is kimosva, Berényi bácsi a jó vacsora után kihörpinI tette veresborát — ezt is a csoport adta munkájáért — aztán odaszólt az anyjuknak.

— Add már ide azt az újságot nekem is.

— Látja-e, hogy olvasom?

— Látom, de már régen csinálod . : :

Addig-addig, hogy kitör a vita, aztán jön

a megegyezés, az asszony a falon függő Tolsztoj kép alatt — ismerik itt minden regényét, különösen a Háború és Békét — felolvassa az apjuknak.

A Z EGYIK ESTE így történik, máskor

** meg máskép. Berényi bácsi olvassa Jókait, Berényi néni meg ir — mesét. Muszáj, a

II unoka, meg a három dédunoka ha jön, mind mesét akar. Nincs annyi mese a világon, mit fel ne inna a kicsi lelkűk. Ha nincs, akkor csinálni kell hogy legyen. Hát éppen ezen mesterkedik Berényi néni. Egy egész füzet megtelt a magaírta mesékkel. S mint jelkép, ott fekszik előtte egy igencsak rongyos könyv az asztalon, ötven esztendővel ezelőtt lopta. Úgy bizony, lopta, mert nem adtak akkor könyvet a paraszt, különösen a lány kezébe. Zola: Igazság — ez a könyv címe. Még a tűzből is kimentette egyszer, de végigkísérte egész életét, s most ott fekszik előtte az asztalon. Kívülről tudja az egészet, annyiszor olvasta. Talán éppen belőle merít erőt az íráshoz.

Az „apjuk” szövetkezetben dolgozik. Nappal megcsinálja, amit tud — van is már tavasszal vagy 40 egysége — este meg olvasnak, beszélgetnek. Megelégedettek — éppen öreg korukra. A gverekek boldoeak. dolgoznak, gva- rapodnak. Az unokák, dédunokák? — hát azoknak különösen jő dolguk lesz. Az öregeknek meg mi kell? Nem sok — de meg is van, ami kell, bőségesen. Tele kamra, nyugodt munka, jó könyv, megbecsülés.

Ülnek hát békésen egymás mellett, Nellike, az egyik unoka már alszik, a régi életen tűnődnek. S hogy, hoey nem. egymásba sünül a két ráncos öreg kéz, egymásba kulcsolódnak a gyöngülő szemek, s egymáséból olvassák ki a félévszázados együttélés sok keservének, apró örömének emlékeit — a ma megelégedettségét. Aztán szétválnak a kezek, elfordulnak a szemek is, s két fej hajol a lámpafénynél a kinyitott könyvre.

Az égről vidáman pislognak be az ablakon a tavasz vidám csillagai.

Gyurkó Géza