Népújság, 1954. április (25-33. szám)
1954-04-04 / 26. szám
2 1954 április 4, vasárnap. NEPÖJSAG Az állattenyésztési munka gyors megjavításáért A holnapot mutató számokból — A megyei pártbizottság megtárgyalta megyénk állattenyésztési munkáját OSZTATLAN ÖRÖMET keltett kormányunk közelmúltban történt intézkedése — a hús és zsír árának leszállítása. Az árleszállítással egy-egy család tetemes összeget takarít meg havonta, jelentősen emelkedik életszínvonala, jobbmódúvá válik élete. Az árleszállítást elsősorban azok a kezdeti eredmények tették lehetővé, amelyeket a dolgozó parasztságunk az állattenyésztésben elért. A jó állattenyésztő munka népünk emelkedő életszínvonala biztosításának legalapvetőbb feltétele — hisz a bő terméshez is nélkülözhetetlen a trágya, mely pótolja, javítja a földek termőerejét. Egyrészt tehát a növénytermelés szempontjából közvetetten, másrészt a hús- és zsírellátás szempontjából közvetlenül is hatóerő életünkben az állat- tenyésztés reiynovül fontos munkája. A megyei pártbizottság ezért tűzte napirendre, s tárgyalta meg legutóbbi ülésén megyénk állattenyésztésének helyzetét, ezért tárta fel a hibákat, szabta meg a feladatokat az állat- tenyésztés dolgozói, a kommunisták számára. A megyei pártbizottság megállapította, hogy az elért kétségtelen, s elsősorban a kormányprogramm óta mutatkozó eredmények a falu dolgozóinak megnövekedett tenyésztői kedvét tükrözik. Értéke lett a jószágnak, napról napra nő azoknak a száma, akik törzskönyvezik jóminőségű, fajtiszta, továbbtenyésztés- re alkalmas jószágaikat, jelentős lépések történtek a takarmánybázis megteremtésére, sokat fejlődött állategészségügyünk is. Ékes példája en- ~^^nek, hogy az elmúlt év őszén 1556 liter ingyenes szérummal 65 ezer sertést oltottak be pestis ellen, s emiatt a megye sertésállományához viszonyítva még az egy százalékot is alig érte el a sertéshullás. Megjavult a legeltetési bizottságok munkája Is, s például Pélyen, a bizottság szervezésében, közel 700 kocsi trágyát használtak fel a legelők megjavításához. AZ EREDMÉNYEK számottevők, igen biztatóak, de mint a megyei pártbizottság megállapította, korántsem elegendők. Dolgozó népünk igényeinek szüntelen növekedése megköveteli, hogy az állattenyésztés — mint a növénytermesztés és áruellátás legdöntőbb alapja — necsak lépést tartson, hanem meg is előzze ezeket az igényeket. Számos olyan súlyos hiba fékezi az állattenyésztési munka eredményességét, amely összességében a hozam és a szaporulat visszaeséséhez vezethet. A hivatalos statisztikai adatok szerint elsősorban az anyaállomány — tehén, koca, kanca — fejlődése és minősége hagy igen sok kívánnivalót maga után. Az egyéni gazdaságokban lévő szarvasmarháknak például alig 50 százaléka a tehén, a. sertésállománynak — jóllehet itt az anyajószágok számaránya természetszerűleg mindenkor összehasonlíthatatlanul kevesebb — mégis alig 10 százaléka az anyakoca. Alig valamivel jobb a helyzet termelőszövetkezeteinkben és termelőcsoportjainkban. Emiatt nem kielégítő a szaporulat sem. A jószágok szaporulatában tapasztalható bizonyos egyhelyben topogásnak — sőt helyenként az egyéni gazdáknál, bizonyos fokú visz- szaesésnek — másik alapvető oka a nem kielégítő gondozás, takarmányozás, a rossz elhelyezés. Az apci Béke, a vécsi Rákóczi, a detki Szabadság termelőszövetkezetekben állatelhullás is történt a rossz takarmányozás, helytelen gondozás miatt. Különösen súlyos hiba. hogy sok helyen a gondatlan kezelés és takarmányozás következtében az anyaállatok éppen a fedeztetés idejére érik el legrosszabb kondíciójukat, s emiatt az átlagosnál magasabb a meddőségi százalék. A legtöbb hiba még mindig az állategészségügy területén tapasztalható. Dolgozó parasztságunk egy része nem értette meg a „prevenció“, a megelőző védőoltások jelentőségét, s például a megye baromfiállományának majd 30 százaléka ma sincs védőoltva pestis ellen. így újabb fertőzés veszélye is fennállhat, melynek eredményes leküzdése fokozott erőfeszítéseket igényel. A MEGYEI pártbizottság összegezve a hibákat, megjelölte azokat a tennivalókat is, melyeknek segítségével tovább lehet fokozni az állattenyésztésben elért kezdeti eredményeket. Alapvető feladat, hogy a szocialista szektorokban olyan dolgozókra bízzák a jószágok gondozását, akik kellő szakértelemmel rendelkeznek, akik szívesen foglalkoznak az állatokkal, akiknek szívügye az állattenyésztés nagyarányú fejlődése. A mezőgazdaság. hozamemelése, hároméves tervének sikeres végrehajtása, nem kis mértékben éppen a jószággondozóktól függ. Az állatok tervszerű, helyes takarmányozásával, odaadó gondozásával jelentős mértékben emelhető aránylag rövid időn belül is a jószágállomány hozama, szaporulata. Különös gonddal kell foglalkozni az apaállatokkal, biztosítani kell, hogy szakszerű gondozással és takarmányozással sokáig felhasználhatók legyenek. Másik igen döntő feladat a takarmánybázis megteremtése. Állattenyésztésünk elsősorban belterjes, viszonylag kevésbbé számíthatunk a legeltetéssel történő takarmányozásra, ézért feltétlenül szükséges a megfelelő abrak- és szálastakarmány megtermelése, a zöldfutó-sza- lag biztosítása, valamint a silózás kiterjesztése. Kora tavasztól késő őszig, az árokmenti füvektől, a csatornádéig mindent fel lehet és fel is kell használni a silózásra, a kellő mennyiségű takarmányszükséglet biztosítására. A községi tanácsoknak mindent el kell követni, hogy egyrészt biztosítsák a tervezett takarmányterületek bevetését, másrészt az egészévi silózást. Mint minden téren, úgy itt is járjanak élen termelőszövetkezeteink, mutassanak példát az állattenyésztésben az egyénileg dolgozó parasztoknak. • Az állategészségügy terén ismét a szakszerű gondozás, elhelyezés kerül előtérbe. Államunk minden segítséget megadott és megad a dolgozó parasztoknak az ingyenes állatorvosi szolgáltatáson keresztül. Éljenek is ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor a jószágok tisztántartásával. szakszerű kezelésével harcoljanak az elhullás, a meddőség, a kondícióromlás ellen. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS munkájának megjavítása napjaink egyik legfontosabb feladata. A pártszervezetek, a kommunisták legyenek fő szervezői, élharcosai az állat- tenyésztés hozamának emelése, a szaporulat növelése, a minőség megjavítása érdekében a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, egyénileg dolgozó parasztok között kibontakozó versenynek. A verseny eredménye: dolgozó népünk élet- színvonalának fokozott emelkedése — s ez nem lebecsülendő eredmény. Adjunk nagyobb segítséget az ifjúságnak Fiatalságunk élete nagyban megváltozott a felszabadulás óta, megnyílt a tanulás és művelődés lehetősége. Sok nehézséggel küzdött meg ifjúságunk, míg napjainkig a szemmel látható eredményeket elérte. Tódebrő ifjúsága a felszabadulás óta szép eredményeket ért el, azonban voltak ki- sebb-nagyobb nehézségek, melyeket le kellett küzdeniük. A községi tanács eddig nem gondolt arra, hogy a fiatalságra milyen nagy szükség van a szocializmus építésében. Megfeledkezett erről a helyi párt- szervezet is. A fiatalság esténként az utcán csoportosult, míg jó idők voltak, télen pedig mindenki a melegre húzódott. így gyakran felkeresték az italmérés helyiségeit is. Uj vezetők kerültek a községbe, kik nem látták helyesnek ezt az állapotot és a DISZ- bizottsággal karöltve, kezükbe vették az ifjúság jogos követeléseinek orvoslását. Az eredmény meg is mutatkozott, mivel az ifjúság visszakapta régi helyiségét, s megkapta a DISZ-szervezet sport és szórakozás célját szolgáló felszereléseit. Ifjúságunk nagy lendülettel fogott a munkához, mivel az új vezetőség kezébe vette az irányítást és szervezést. A DISZ-szervezet tagjai hogy a falu lakosságát szórakoztassák, színdarabot tanultak, melyet be is mutattak, ami igen nagy' tetszést aratott. Közkívánatra újból lejátszották és ugyanezzel a színdarabbal ellátogattak Feldebrőre is. Április 4-re újabb színdarabot mutatnak be, mivel látják, sok segítséget ad munkájukhoz a párt és a tanács. De ugyanakkor segítséget nyújt és sok jó tanácsot ad a DISZ megyebizottsága, nem mondható azonban, hogy a járási DISZ-bi- zottság is megadja a megfelelő segítséget. Most szeretnénk a sportkört megalakítani, ehhez azonban a felsőbb szervek támogatása is szükséges. Községünk ifjúságában megvan az akarat a munkához, a szórakozáshoz. Azonban ehhez szükséges, hogy az újonnan választott pártvezetőség nagyobb segítséget adjon a DISZ-fiatalok munkájához. Serkentsék a fiatalokat, hogy minél nagyobb eredményeket érjenek el a szocializmus építésének ránkeső szakaszán. Tarnóczi András MDP-titkár Géppel sokszorosított kis füzet fekszik az asztalon. Van vagy 36 oldal, tele adatokkal, számokkal, első pillantásra megijed az ember a rengeteg kimutatástól. Olyan az egész, mintha legalább az elmúlt kilenc esztendő ezerszálú gazdasági változásait rögzítette volna egy merész és kitartó statisztikus. Pedig nem is kilenc évről szól, hanem csak háromról — és nem a múltról, hanem a jövőről — megyénk jövőjéről. „Heves megye hároméves mezőgazdasági fejlesztési terve“ — ez a címe a füzetnek. Nem egy ember készítette, hanem egy megye. Ott szerepel, ha névtelenül is, Barna László hevesi öt és félholdas dolgozó paraszt egyéni terve, aki jövőre 12 mázsa búzát akar egy holdon termelni, ott van a számok mögött Pásztor László füzesabonyi gazda elgondolása, a helyes vetésforgóról, az atkári Micsurin szövetkezet tagjainak szőlőtelepítési terve, ott olvashatjuk a sorok között a csányiak, a gyöngyösiek, a mezőtárkányiak gondosan megvitatott,. nagy gonddal megalkotott hároméves terveit. Valóban nem egy ember, az egész megye állította össze ezt a 36 oldalas füzetet, mely egyszerű számadataival minden ékes szónál fényesebben bizonyítja népünk teremtő erejét, jövőnkbe vetett rendíthetetlen hitét. Egy-két példa a nagy tervekből, egy-két szám a sokezerből! Poroszló-Besenyőtelek, valamint Kömlő és Tiszanána között majd félszázezer holdon évek óta parlagon hevernek a szikesedésnek indult földek. A Hortobágy idáig nyújtózik ki, nem terem itt más, mint a bojtorján, szamártövis, királydiny- nye, meg ezernyi más szívós gaz, vadnövény. Néha egy-egy gazda nekiveselkedik itt lévő kis darabka földjének, beleadja minden erejét, aztán vagy lesz egy kis búza, kukorica, vagy nem. Az utóbbi sokkal inkább. Pedig de nagy terület ez, ha csak búzát lehetne belevetni, még hatmázsás átlagtermésnél is kereken 300 ezer mázsa teremne ezen a földön, több mint 10 ezer ember egészévi kenyerét adná meg a parlag. Adná meg? Miért a feltételes mód? Adja is meg! Kicsikarjuk a természettől, van fegyver a kezünkben: a fásítás. A hároméves tervben, a tepélyi részen — így nevezik ezt a területet arrafelé — 1500 holdon létesítenek erdősávokat, melyekkel 500 holdas parcellákra osztják a végtelen parlagot. S néhány esztendő múlva — persze ehhez csak kell idő — „tepélyi“ búzából sült kenyér is kerül a városi ember asztalára. Meg kell említeni azt is ebből a nagyszerű tervből, hogy csak az egri járásban 18 község vesz részt zöldövezet kiépítésében, több mint ezer holdon termelnek majd friss, ropogós fejessalátát, illatos paprikát, ka- larábét, vagy éppen káposztát. Idézzünk csak egy rövid mondatot: „El kell érnünk, hogy minőségi boraink, mint például az egri bikavér és a debröi hárslevelű, visszaszerezzék régi jó hírnevüket.“ S a rövid mondat mögött három teljes oldal adat, szám. megnevezés, szak- kifejezés. dátum áll. Egyetlen adatot csak ízelítőnek: „...tőkehiányból 1954. évben pótolunk kötött talajon zöldoltással és homoki szőlőkben bújtatással és döntéssel 1,500.000 darabot.“ Aki nem ért a szőlőműveléshez, jóformán meg sem érti, mit is jelentenek ezek a szavak, de meg fogja érteni, mikor több és jobb minőségű bor, több szőlő hirdeti a terv sikerét. Lapozzunk tovább: „Állattenyésztés hozamának növelése“ — ez meg több húst, több zsírt, tojást, tejet jelent -1- ki ne örülne az ilyen tervnek? „Gépesítés“ — az emberi munka megkönnyítését, de nemcsak ennyit jelent, több termést is. Ahol a gép jár, jobb minőségű a munka, gyorsabb is, többször lehet például kapálni — márpedig ez mázsánként mérhető terméstöbbletet jelent. „Építkezés-beruházás“, szakoktatás — néhányat sorolunk fel csak a terv egész életet átfogó „csápjaiból“. De ez a néhány is megmutatja a jövőt. Igaz, hogy a 36 oldal számmal, adattal vap telve, de ha a számok mögé tekintünk, máris van olyan érdekes a füzet, ha nem érdekesebb, mint egy izgalmas Wels-regény. Ez is a jövőbe repít, csak a holnapot mutató számok nem a fantázia, hanem a realitás — a pái t su- galta ezernyi gondolat számai/ Megjelent Láng István elvtárs írása: „Az újság a népnevelő támasza" chnú brosúra A brosúra színesen és sokoldalúan mutatja meg a sajtó szerepét, jelentőségét, különböző lapjaink jellegét. Ma már ei sem tudnánk képzelni életünket újságok nélkül. A brosúra segít bennünket abban, hogy köny- nyebben tájékozódjunk a lapokban, szinte azt mondhatnánk, megtanít újságot olvasni. A sajtó hű fegyvertárs a politikai felvilágosító- és nevelő- munkában; fegyvere a népnevelőknek — csak tudni kell vele bánni. A brosúra a központi lapok, heti és üzemi újságok felhasználásának jó módszereit ismertetve, hasznos segítséget nyújt a népnevelőknek. F EL EJ THE TETLEN NAP A MAGUNK építette földalatti bunkerben kucorogtunk jó egy hét óta éjjel-nappal. Úgy éltünk, mint a patkányok a föld alatt. Átjárt bennünket a nedves őszi föld szaga, arcunkról lemarta a pirt az áporodott levegő. Kiegyenesedni, lábunkat kinyújtani lehetetlen volt, ezért szinte megmeredt az ember és fájt minden tagja. Apám és anyám sűrűbben ki-kiszabadultak ebből a földalatti börtönből, de mi, gyerekek nem tehettük ki a lábunkat, annyira féltettek bennünket. Csak akkor mászhattupk ki. ha beállt a csend. Anyám napok óta nem főzött, azt ettük, amit gyorsan kihozott a házból a harci zaj közepette. Nemigen kellett az ennivaló senkinek, a félelem elvette az étvágyunkat. Jóapám egyre biztatott bennünket ilyenkor, hogy együnk, de láttuk, hogy az ő torkán se megy le a falat. Hogy is lehetne most jó étvággyal enni, mikor minden pillanatban a halál szelét érzi az ember? Amikor egy szempillantás alatt elpusztulhat mindene, amit tengernyi verejtékkel, kínnal csikart ki az élettől? Pokoli napok voltak ezek. Pár nappal előbb még csak az ágyúk tompa döreje hallatszott kelet felől. Később már a földet is megremegtették, egyre erősödött, mintha egy elképzelhetetlenül nagy rádiókészülék iangerősítő-gombját csavarta Volna valaki egyre feljebb. Teg- lap a dörgés fülsiketítő csattogássá változott, amelybe belevegyült a lövedékek fülsiketítő vonítása, a kézifegyverek pukkanásszerű hangja. A német tüzérség visszavonult a falu mögé; onnan tüzelt eszeveszetten, kétségbeesve a feltartóztathatatlanul előre nyomuló szovjet alakulatokra. Féltünk nagyon, pedig biztonságban voltunk, mert túllőttek rajtunk. Tudtuk, hogy ha még visszább szorítják őket, akkor lövik majd a falut. Mikor egyre erősödő fütyüléssel elzúgott felettünk egy lövedék, anyám minden percben összekulcsolta a kezét és így szólt: Imádkozzatok, kisfiam! Mi is összetettük a kezünket, de már nem tudtunk mit imádkozni, mindig ugyanazt nem akartuk hajtogatni. Arra gondoltunk, hogy csak jönnének már az oroszok és űznék el ezeket innen, az többet érne minden imádságnál. Máskor ima helyett elátkoztuk ezerszer azt, aki nyakunkra zúdította a háborút. Biztosan így gondolkozott anyám is, de az ősi megszokás, hogy ha baj van, imádkozni kell — tétette Össze minduntalan a kezét. Ha a tűz szünetelt egy kis időre, szólt apámnak: Nézz ki már, megvan-e még a ház? Mindig hozzátette: De gyere vissza azonnal! APÁM többször szétnézett kint, rajta tartotta a szemét mindenen. Nemigen értett a hadi tudományhoz, mégis tudott jó következtetéseket levonni. Figyelte a német katonák viselkedését és ennek alapján ítélte meg, hogy mi várható. Egy héttel ezelőtt, amikor beszállásolták őket hozzánk — mind levetkőzött és úgy aludt. Nagyon szerették a kényelmet, és ha lehetett, meg is adták maguknak. Két nap óta ruhástól fekszenek, az éjjel pedig le sem húnyták a szemüket. Ezek féltik az irhájukat — mondta ilyenkor. Szeretett volna többet is megtudni, de nem értette a nyelvüket, meg aztán nem is akart szóbaállni ezekkel a haramiaféle emberekkel. Nagyapámtól tanulta — sokat mondta nekünk is — hogy úrral, pappal, csendőrrel ne állj szóba, ha nem muszáj. És ő magában ehhez a sorhoz hozzátette a németet is. Nem becsülte őket, hiába zengtek róluk dicshimnuszokat az újságok, mert mind ködnek nézte a magyart és felrúgta, ha az útjába került. Azon az örökké nevezetes november eleji hajnalon is, ahogy kimászott a föld alól, körüljáratta szemét az udvaron, hátha megtud valamit. Az éjjel szokatlanul csend volt. és most itt a reggel és nem kezdődik a pokoli fegyverlárma. A kerítéshez ballagott fülelve, mert Kerekes szomszéd köhé- ;selését hallotta odaát. — Mit csinálnak a kamerá- dok, szomszéd — kérdezte suttogva, amint áthajolt a léc fölött. A szomszéd közelebb lépett: — Úgy látom, pakolnak ezek, a tűz vesse fel őket! Azt hiszem, máma megszabadulunk, Sándor. — Én is úgy látom, hogy büdös nekik a levegő — toldotta meg az örömteli megállapítást az apám — ezek itt minálunk szintén szedelőz- ködnek, ahogy látom. Hát ezeknek lejárt, Sándor, de mi lesz mivelünk? Mi követ bennünket? — folytatta a beszédet Kerekes Bálint. Hosszút hallgattak a kérdésre, majd apám felelt: Mi lesz? Kimászunk a gödörből és ... ö sem tudta egyelőre, hogy mi lesz azután, csak azt sejtette, hogy minden máskép lesz, mint eddig volt. .A beszéd szünetében is egyre gondoltak; jövőre már nem lesz gróf és tizennegyedén való aratás, mert a föld, amelynek most is tele voltak a szagával, hogy csak úgy áradt belőlük, az övéké lesz. ANNYIT TUDOK — szólalt meg újra az apám —, hogy az orosz ugyanolyan ember, mint te, vagy én. Akkurátusán olyan volt tizenhétben... Jó emberek azok, szomszéd, nincs mit félni tőlük. Biztos, hogy nem olyanok, mint ezek a ... Nem találta meg hirtelen azt a szót, amely illene a német katonák többségére. Felébredt a falusi udvar. A liba gágogott az ólban, az egyetlen sovány disznó úgy visított, mintha ölnék. Ember-állat élni akart. így aztán befejeződött a reggeli beszélgetés. mert enni kell adni nekik, hátha nem lehet egész nap kibújni, hát ne éhezzenek. A német katonák a tornácon álldogáltak és várták a parancsot. Kerülgetni kellett őket, mert ugyan nem húzódtak félrébb. Apám az egyik idősebb német előtt megállt. Az ujján kezdte mutogatni, hogy egv .. ; kettő ... három, aztáp a föld felé bökött a mutatóujjával és a mi nyelvünkön megkérdezte: hány napig lesztek még itt? A kérdezett német csak bámult, nem értette. Mégegyszer kezdte magyarázni, még nagyobb alapossággal. Egy másik is odafülelt és megértette, mit kérdez az apám. Már rikácsolt is, és ott hadonászott öklével apám orra előtt. Előbb nem értette, hogy miért veszett meg a német, csak amikor a kommunizmus szót hallotta tajtékozni a szájából, döbbent rá. A mérges német felrúgta a moslékosvedret és apámnak rontott. Ki tudja, mi következett volna, ha a rikácsolásba bele nem szól egy ágyú! A lövedék a falu felett robbant fel és koromfekete füstkarikát hagyott hátra elmúlása emlékéül. Megkezdődött a végső támadás a faluért. A tornác kiürült, apóm hozzánk sietett, a német katonáknak is akadt dolga éppen elég. A BUNKERBEN egy pisszenés nem volt. Szünet nélkül kattogtak a gépfegyverek, golyószórók, és a hangról ítélve, egyre közeledtek. Ha egy pillanatnyi szünet volt, szinte érezni lehetett a csend gúnyát. Olyan volt ez a harci zaj, mint egy nagy zenemű, amelyben egyre több hangszer szólaltatja meg a dallamot és mindig növekszik a hangerő, majd pedig a hanszerek csökkenésével halkulni kezd. Az alvég felől hallatszik a zaj, elvonult felettünk. Egyszerre magunkhoz tértünk. Megtapogattuk kezünket, lábunkat. Élünk! APÁM tómé szott az óvóhelyről — utoljára. Szaladva jött vissza. Bújjatok ki hamar! Megjöttek! Itt vannak! Soha nem láttam így örülni azelőtt. Mint téli álomból tavaszra ébredő bogarak bújtunk ki egv- másután a szűk nyíláson és szaladtunk a kiskapu felé; Anyám azonban utánunk kiáltott: Megálljatok! A ruhátokat le kell porolni! Igazítsd meg fiam a sapkád ... Eltűnt hangjából a félelem. Ahogy néhánv pillanat alatt lehetett, levertük ruhánkról a port, még apám is levette a kalapját és leveregette róla az óvóhely többnapos porát. Mindenki úgy érzett, mint mi, mert minden kiskapuban ott állt az egész család. Jöttek a szovjet katonák és úgy örültek annak, hogy mi örülünk! Jöttek a gyalogosok. azután kocsik következtek, ■ majd ágvúkat vontattak, harckocsik dübörögtek, hogy az ember beleremegett. Álomszép volt, ahogy integettek felénk a szovjet katonák szabadon lévő kezükkel! Apám levette a kalap* ját, mi a sapkánkkal integettünk. Ez volt a hála első jele. Úgy szerettük volna itt tartani őket, de ők mentek feltartóztathatatlanul Berlin felé. A nap is velünk örült. Kibújt a gomolygó őszi esőfelhők mögül és sugarával bearanyozta az embereket és a házakat. Nagy Sándor
