Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-04 / 26. szám

VILÁG PROLIT ARJA! EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Éljen április 4. nagy nemzeti ünnepünk X. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM. Ára 50 fillér 1954 ÁPRILIS 4. vasárnap. ; Felszabadult életünk harcosai Tóth Ferenc Petőfibánya országoshárű sztahanovista vájára. ☆ Dr. Hortobágyi Tibor, a biológiai tudományok kandidátusa, a Pedagógiai Főiskola növénytani tanszékének vezetője. ☆ Heinrich Péter, a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár műszaki dolgozója. Felszabadulásunk kilencedik Kilencedik alkalommal ünnepeljük legna­gyobb nemzeti ünnepünket, április 4 ét. Ma kilenc éve annak, hogy országunk határain : belül elhallgattak a fegyverek, $ a felszaba- \ dító Szovjet Hadsereg hős fiai kiűzték hazánk területéről a rabló fasiszta horda utolsó ma­radványait is. A Horthy-elnyomás és a máso­dik világháború vérzivataros szenvedése, borzalma és sötétsége után a szabadság vö­rös hajnala hasadt a magyar égen. Az év­századok során rabságban sínylődő magyar nép most ízlelhette csak meg igazán a sza­badságot, most kapta meg Végre jogait. Ez a dátum mindennek betetőzése. Eljött az ideje annak, hogy megvalósulhattak mindazok a szabadságtörekvések, amelyekért a történe­lem folyamán a magyar nép legjobbjai, Dó­zsa, Rákóczi. Petőfi és a Tanácsköztársaság hősei harcoltak. Az ő harcuk a zsarnoki el­nyomás súlya miatt elbukott, mert támogatás nélkül voltak. A most kivívott szabadság tar­tós és erős, mert ügye a tudatos, szervezett munkásosztály ügye, harcosai a párt és a munkásosztály elméletével felfegyverzett dolgozók, támasza és győzelemre vivője a Szovjetunió Hadserege. Ez a hadsereg jellegénél fogva küzd az elnyomott népek sza­badságáért, s ezért nyerhettük el mi is sza­badságunkat. Felszabadító harca hazánkat leválasztotta a kapitalizmus testéről, s azt a szocializmust építő, a békéért harcoló orszá­gok milliós táborába emelte. Éppen ezért mindannyian, minden évben hálás szívvel emlékezünk a Szovjet Hadsereg hős kato­náira, akik messze földről jöttek el és a leg­drágábbat, az életüket adták a magyar sza­badságért. Testüket a magyar föld, emléke zetüket a hálás magyar nép zárta szívébe. Amint teltek napjaink 1945 április 4-e után, úgy értünk el napról napra egyre na­gyobb eredményeket; épült, erősödött, gya­rapodott országunk, s ezzel együtt nőtt szí­vünkben a hűség és hála érzése felszabadí­tóink iránt. Évről évre nő az április 4 ét tiszta szívből ünneplő emberek tábora, akik látják, hogy szép életünk, virágzó jelenünk tényei mind-mind április 4-re vezethetők vissza. A felszabadulás teremtette meg az alapját mindazoknak az eredményeknek, amelyeket eddig elértünk. Az addig illegali­tásban dolgozó kommunista párt a felszaba­dulás után léphetett színre, irányíthatta or­szágunk és népünk igaz ügyét és teremthette meg a dolgozók számára az emberhez méltó boldog élet feltételeit; s minden lépésünknél ott érezhetjük felszabadítónk és nagy bará­tunk, a Szovjetunió segítségét. S azt, hogy népünk élni tudott a szabadsággal, igazolják elért eredményeink. Gazdasági, politikai téren egyaránt ke­mény, szívós és megfeszített munkával töltöt­tük el ezt a kilenc évet, de nem hiába. Min­den hősies munka, minden nagy erőfeszítés nyomán ott láthatjuk munkánk szép eredmé­nyeit. A földosztástól, az államosításoktól, az alkotmány életbelépésétől kezdve a kormány- programm megvalósításáig pártunk és dol­gozó népünk hősies harcára volt szükség. Sikerrel oldottuk meg a három- és ötéves terv nagyszerű, országépítő feladatait, az új­jáépítés, Sztálinváros, Inota, Komló stb. mind erről tanúskodnak. A gazdasági sikerek mellett alapvető változás állott be népünk gondolkodásmódjában, öntudatának fejlődé­sében, alakulásában is. Az eddig elnyomott nép ma már aktív részese az ország vezeté­sének, irányításának, szabadon élvezi a kul­túra, a művészet minden szépségét és fej­lődő politikai öntudatánál fogva gondolkodás- módjában, magatartásában a szocialista em­bertípus vonásait igyekszik kialakítani. Nemcsak országos átlagban, hanem me­gyei viszonylatban, így Heves megye életén keresztül is tapasztalhatjuk a felszabadulás áldásos hatását. A múltban a mezőgazdasági jellegű megyében azok a parasztok, akik az egri káptalan birtokain húzták az igát, most gazdag, erős, virágzó termelőszövetkezetek­ben, a modern technika és a gépesítés segít­ségével gazdálkodnak. Több államj gazdaság és 12 gépállomás segíti a megye dolgozó pa­rasztjainak munkáját. Ott, ahol iparról alig lehetett beszélni, most többniillióforintos be­ruházással felépült Gyöngyösön a Váltó- és Kitérőgyár, a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő- mű, az ország nagy részét villamosenergiával ellátó Mátravidéki Erőmű. Az elmaradott kis Pernyepuszta nevű nyomortelep helyén fel­épült megyénk iparosításának egyik büszke­sége, Petőfibánya, ahol korszerű szovjet gépek segítségével fejtik a szenet bányá­szaink. A többmiliió forint értékű külön­féle szociális beruházások, kuitúrházak, egészségházak, napköziotthonok, óvodák és egyéb közjóléti intézmények mind-mind jó­tékony hatással voltak megyénk lakossá­gára. Megváltozott az értelmiségiek, a fiatalok és a nők helyzete is. A múltban lebecsült, a tőkések szolgáivá züilesztett értelmiségiek helyett, a mai értelmiség a dolgozók érdekeit szolgálja, a munkásokkal együtt küzd a ter­melés érdekeiért. A felszabadulás megteremtette az egyéni­ségek szabad kibontakozásának lehetőségeit is. Faragó József, aki tehenész volt, most a* Váltógyár legjobb szakmunkása, többszörös újító. Baráz Jánosné, aki régen még írni sem tudott, most a Váltógyár legkiválóbb előraj- zolója. Bernáth Ferencből, az egykori paraszt­fiúból jólképzeít szakmunkás lehetett, és nem egy olyan munkás- vagy parasztcsalád van megyénkben, melynek fia, vagy leánya a Pedagógiai Főiskolán, vagy más egyetemen tanul. Mindezek olyan dolgok, amikről a múltban álmodni sem mertünk, s ugyanakkor hozzá­tehetjük, ezeket mind április 4, s a felszaba­dítás adta számunkra. A kilencedik évforduló ünnepe alkalmával, amikor számotvetünk eddigi munkánkkal, illő, hogy előre is tekintsünk, a jövő nagy ránk­váró feladatai felé, melyek az eddigiek ter­mészetes folytatásaként a szocializmus to­vábbi építésének elvéből és célkitűzéseiből fakadnak. Április 4 dicső ünnepe az élet min­den területén fokozott helytállásra, szorgal­mas, lelkiismeretes munkára, a szocializmus továbbépítésére buzdít mindannyiunkat. Fel­adatunk pártunk és kormányunk célkitűzé­seinek, politikájának végrehajtása, népgaz­dasági tervünk maradéktalan teljesítése, a ko rn í á ny p ro gr a műi és a szocializmus gazda­sági alaptörvényeinek megfelelően, népünk életszínvonalának állandó emelése. Fokozzuk tovább elért eredményeinket, így országunk erősödik, gazdagszik, s még szilárdabb bás­tyája lesz a béke és az egész emberiség fel­szabadításáért folyó harc nagy ügyének. Nagyszerű feladataink megoldásához me­rítsünk hitet és erőt április 4 dicső emléké­ből, ebben a szellemben vívjuk további har­cunkat és ennek szellemében haladjunk min­dig pártunk vezetésével feltartóztathatatlanul előre az új győzelmek felé. Felszabadult életünk harcosai ★ ★ ★ Németi Zoltán, az egri 63/5. sz. Építőipait Vállalat kétszeres sztahanovista kőművese. Dr. Ábrányi István, a kékesi szanatórium új főorvosa tudományos munkájával járul hozzá a dolgozók egészségének megvédéséhez. xiX30ocxioocw30ocooooooooooooooo{XiOocooooooooooooooooooooooQooooQotxxx)oo<vyyyifryy<jo<yxxyyy<yyyyxyy>>y*y>yyxK?cyyKX)Of > InklovTs Mária, a Mátravidéki Fémművek dolgozója, legfiatalabb képviselőnőnk. Várnagy Mária, az egri Pedagógiai Főiskola testnevelésszakos hallgatója, kiváló békeharcos. Fáczán János a rózsaszentmártoni általános iskola igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom