Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-14 / 20. szám

NÉPÚJSÁG 1954 március 14. A II LORI HM N YE ß/J ásik jeles vértanúja Eger­nek Buldus, egyházme­gyénknek második, inkább tán harmadik főpapja. Buldus ugyancsak a Vatha-lázadás ál­dozata. Nem sokat tudunk felőle. Ami kevés életrajzi adat fennmaradt róla, azokat is P. Erdős Apol/i- nár, az egri ferences atyák egyik legkiválóbb koponyája hosszadalmas utánjárás, sok­sok irka-firka árán tudta csak összeszedegetni. Tudós fárado­zásainak gyümölcseit 1927-ben a ferencesek „fehértermében’' tá­lalta fel Eger város úri közön­ségeinek. A szónokot meghall­gatni méllóztatott az új főispán, dr. Hedry Lőrinc (de genere Aba) is, egyenes leszármazottja a honfoglaló ősöknek, akik még nyereg alatt puhították a húst. P. Erdős Apollinár egyháztör- ién'elrni előadásának rövid fog­lalata a következő: Kevéssel a remete alávaló megöletése elölt Buldus, a mind kegyessége, mind tudománua miatt méltán magasztalt férfiú még nagyobb vérengzések és kegyetlenkedések elkerülése vé­gett önként elhagyd színhelyét, hogy Gellért csanúdi püspökhöz csatlakozzék. Besteréd nyitrai és Benéta veszprémi püspökök, a szinte szónok ispán és sok más keresztény hivő társaságá­ban a pesti révhez igyekezett egyrészt, hogy üdvözölje az orosz földről hazatérő Árpádfia- kát, másrészt, hogy védelmüket kérje. : Ám, mielőtt végleg hátat for­dított volna Egernek, megáldd Buldus úr a várost és csodála­tos előrelátással megjövendölte, hogy a „tűz pusztításától men­tes lészen.’’ És, hogy ezt Erdély boldog emlékezetű püspökétől, rnéltóságos és főtiszlelendő gróf Batthyány Ignác ártól tudtuk, hagyományos meggyőződés a régi Egerben ezen szent nagy pap közbejárásnak tulajdonítani, hogy „a belvárosban a tűz, kél háznál többet sohasem hamvaszt el egyszerre." Es így is voll egészen l8(X>-ig. illeive 1827-ig, amikor a vörös kakas egész se­reg házat, borospincét, kolos­tort, sőt két templomot is el­pusztított. 1800-ban még a püspöki rezi­dencia is leégett. E két nagy tűzvész azonban kivétel, a kivé­telek pedig gerősítik a szabályt, ták el a keresztényeket: százá­val hullt az ember. Gellért úr — István, eiső vértanú példa­mutatása szerint — szüntelenül hányta a keresztet ellenségeire, mire a feldühödött pogányok kocsistul felvitték a Kelen­íj'eltért úr pedig Pesthez közel, Diósd községben, Sz. Szabina templomában isten­tiszteletet tartván, értésére adta a volt kísértésnek, hogy ama na­pon (azaz szeptember 24-cn) az egy Benéta püspök kivételével valamennyien, a vértanuság ko­ronájával ékesítve, jutandnak el a mi urunk Jézus Krisztushoz, az örök vigaszságra. A társaság reggel nyolc és kilenc óra közt indult el Diósd- ról a p'esti révhez. Gellért úr kocsin, a többi lóháton. Keleti- hegynél váratlanul nagyobb po­gány gyülekezetbe ütköztek. A pogányok, eltelve ördögi párt­fogóikkal, közáporral árasztoi­hegyre és onnan a mélységbe taszították. S mert még léleg­zett, mellét lándzsával döfték át, majd egy köre vonszolták és a fejét összezúzták. Buldust, Beszterédet és az ispánt is megkövezték. Beneta, mint jósolva volt, megmenekült. A dühöngök közt fölöttébb gyalázatosán viselte ma­gát a Korógyi-család őse. nem kevésbbé Lőrinc úr az Aba- nemzelségből, aki főleg azért neheztelt Gellért úrra, mert ez annakidején nem álűllotta nyil­vánosan megfedni Sámuel ki­rályt. Lőrinc úr éppen dinnyét evett, amikor a keresztények n révhez megérkeztek, s mivel nem volt, ideje kövét ragadni, o dinnyét vágta hozzá Eger szent püspöke fejéhez. Endre úr, az új király, rosz- sza’ását fejezte ki á történtek felett és parancsára mind Gel­lert ár. mind a kél másik vér­tanú püspök teremett a Gellért­hegy alatti templom kriptájában nagy tisztességgel takarították el. Ahány beteg felszedi a föld­ről Sz. Gellért vérét, azonnal kigyógyul mindenféle nyavalyá­ból. ég ezután is. sokáig szám­talan imaméghallgatás .és csoda történt a szent , vértanuk koporsóinál. A csodák tekinteté­ben azonban legfeltűnőbb a két fő gonosz magyar 1 főár bunkó­dé se. A korógyi-leszármázolták kö­zül ugyanis, ha valaki belépett a szóbdnforgó templomba, áz illetőt azonnal iszonyú hasme­nés fogta el. Legutoljára a Mo­hácsnál elvérzett-, Kórógui Pé­terrel esett meg a csúfság. Misehallgatás közben vette elő a hasmars. s az éppen jelenlévő királyi udvar nagy mulatságára alig volt elég ideje kirohanni a templomajtón, hogy könnyítsen magán. Pedig Péter úr, amint Istvánffy írja, szerfölött erős természettel biti; egerét, kígyót, békát, dögöt is undorodás nél­kül ehetett. A Lőrincikét hasonló kelle­metlenség . defloréálja a ríiny- nyékkif kapcsolatban. A Lörin- cék (persze az Aba-nembeliek), dinnyét látván, lekiízdheíeilsn vágyat éreznek, hogy abba bele­puskázzanak, A közmondásnak, hogy Sz. Lőrinc rútul bánik á dinnyével, íme - ez a legenda szolgáljon magyarázatával. o \h Uram — kiáltott fel a páter, miután végére ju­tott előadásának — néha mily csodálatosan ' válogatod össze fenyííő eszközeidet! Oh Uram. valóban messzire elnyúlnak a' te .karjaid! Dicsőség neked. Fől- ség! Dicsőség neked, örök Böl­cse-ég! KóiacskOvszky Lajos Anatole France: Lndláb királynő A „Lúrlláb királynő“ Anatole France egyik ..legregényesebb”, legnagyobb hatású remekmű­ve. Cselekménye a Ludláb ki­rálynő nevezetű ..pecsenye­konyhából” indul ki. Itt ismer­kedünk meg a történet elbe­szélőjével, a gazda fiával, a híres Nyársforgató Jakabbal, és a történet más felejthetetlen alakiával: Catherine-nal. a csipkeverőnővel, Jeannetle-fel. a kíntornásnővel, DAstarac úrral, a hóbortos kabalistával és a kövér, élveteg, sajátos fel­fogású Coignard abbéval, a re­gény főhősével, aki a világiro­dalom legszereteireméltóbb alakjaihoz tartozik, azokhoz, akik, ha egyszer megismertük őket, egy életen át utitársaink maradnak. A regény kalandos, mulatsá­gos, cselekményét és a XVIII. századi Párizs egész légkörét és markáns figuráit France ar­ra használja fel, hogy szelle­mes támadást intézzen a kleri- kálizmus ellen. A kötet még Nyársforgató Jakab fűszeres, gyönyörködte­tő novelláit tartalmazza. A két mű Vas István művészi, a ki­váló mester tisztáncsLllogó stí­lusához méltó fordításában és bevezető tanulmányával jelent meg. Mull; Raths An ami: .4. Â ULI ,.A kuli“ című regény egv fiatal nincstelen parasztfiú életének, hányódtatásának tör­ténete. A fiatal fiú előbb inas lesz egy bennszülött úrnál. In­nét megszökik, nagyvárosba kerül. Piaci kisegítő lesz, majd ismét csavargó és munkanél­küli. Egyre távolabb kerül szülőfaluja dombjaitól. Tex­tilmunkások közé jut és itt akad össze életében először olyan emberekkel, akik szem­beszegülnek az urak kizsákmá­nyoló osztályával. Megismer­kedik a Vörös Lobogó bátor Fekete Gyula: A Békebizottságok Kiskönyv­tára következő száma egyik fiatal írónk. Fekete Gyula bulgáriai uti- náplója. A magyar írók az utób­bi években egyre nagyobb szám­ban járják be külföldet, különö­sen a baráti népi demokráciák országait, hogy megismerkedje­nek az ott élű népekkel és tájak­kal. tágítsák látókörüket, elvi­gyék a magyar nép békés üzene­tét a baráti népeknek. Az író. az igazi írónak, ha messzi tájakon jár. gondolnia kell arra. hogy amit lát és hali, nemcsak ma­tagjaival. És itt. a szervezett munkások társaságában érzi magát, igazán otthon. Itt még a nyomora is elviselhetőbb lesz. Érzi, hogy nem áll egye­dül. Egy véletlen szerencsét­lenség folytán ismét el kell hagynia állását, ismét inas lesz és végezni kel! a riksák rab­szolga-munkáját. Anand igazi kritikai realista író. Olyannak írja meg Indiát, amilyennek megismerte. Szeny- nyes, forrongó, éhes India ez, ele életet lehelő. Egy megkín­zott nép mozdul meg a regény­ben. bulgáriai emlék gátiak hallja és látja, hanem egész népe számára is. így uta­zott Fekete Gyula a testvéri bol­gár nép körébe, hogy egész népe számára lásson és halljon, je­gyezze fel egy testvéri nép jel­legzetességeit. Azok az emlékek, amelyeket bulgáriai útjáról ma­gával hozott, írásában mindnyá­junk közös kincseivé válnak, mindnyájunkat közelebb visznek a békeszerelő és a békéért har­coló bolgár néphez és mindnyá­junkban erősebbé teszik a népet testvériségének érzését. Faluszínházzal — falun Örömmel néztük az idősebbek előadását Farsang utolsó vasárnapjának „AtANDORSZINÉSZ útra kél, hegyen, völgyön halad a szekér ..Igaza van a nótá­nak. A vándorszínész — ván­dorol. Régen szekéren, most autóbuszon megyéről megyére, városról városra, faluról falu­ra, sőt a távolabbi, eldugott helyekre is eljut a társulat, viszi a tudást, hogy kiragadja a Horthy-korszak sötétségéből az embereket, mosolyt csaljon az arcokra s boldog, szabad életünket hirdesse, a kultúrát, amely ma már mindenkié. Ez a célja az Állami Falu­színház társulatának, ez min­den egyes színésznek, aki át- érzi szép hivatásának jelentő­ségét. A jó színész feladata egy a népével. Az egyszerű emberek, paraszt, kubikos, munkás, értelmiség nyelvén szólni, nevelni, tanítani, szó­rakoztatni — nem könnyű feladat.. : Robog a busz Heves község felé. Az Állami Faluszínház ezévben már 32. előadását tartja megyénkben. A társulat eddig' előadást tartott Heves­aranyos. Kál. Balaton, Csárda­tanya, Kisköre, Szilvásvárad és Vécs községekben is. Nagy sikert aratott „Amerika hang­ja“, „Nem magánügy“, „Ta­nyai történet“, „Vándordiák“ című előadásaival. — További célja a társulatnak, hogy He­ves megye minden egyes köz­ségébe eljuthassunk — mond­ja Török Sámuel, a hevesme­gyei szervezőtitkár. Ö szervezi az előadásokat. Munkája nem könnyű, de ember a talpán Török elvtárs, nem ijed meg a nehézségektől, egy jelszava van: „Elvinni a társulatot még a megye legtávolabbi falujába is.“ Török elvtárs, a megyei tanács népművelési osztályával karöltve azon fáradozik, hogy a Dózsa filmszínházban he­tente legalább egy előadást tarthassanak. Üj művészott­honuk épül Egerben, amely májusra készen is lesz, s ál­landó lakhelyet biztosít a színtársulat tagjainak. Ezzel a város kulturális élete is fejlő­dik. A kocsi mellett suhannak a falvak, a rétek, a szántóföl­dek. Itt-ott még vízpoesolyák borítják a földet, az útszegélyt, de már dolgoznak az emberek, szántanak, vetnek, barátságo­san integetnek a kocsi után. — Szorgalmas emberek — jegyzi meg Gál Lajos, a szín­társulat vezetője. — öröm ne­kik játszani. Elhallgat. Lát­szik, hogy töpreng valamin: Igen. így van ma, az ő életük is megváltozott, a miénk is. Színészeknek sem volt mindig szép az élete. Felszabadulás előtt nem egyszer kellett éheznünk, mégis jártuk a fa­lut, kerestük az embereket, mert szerettük a hivatásun­kat. A busz már csinos, takaros házak között kanyarog. Meg­érkeztünk Hevesre. KÄR. HOGY nem nagyobb a kultúrház, igaz 350 embert fogad be. de mi ez a 13 ezer lakosú nagyközségnek, ahol az emberek szívében ég a kultúra utáni vágy. Sok em­ber tért szomorúan haza, nem kapott jegyet. — Szeretjük a Faluszínházat, mondja egy 50 év körüli idős bácsi, nevel, tanít és sokat segít munkánkban, kár, hogy nem kaptam jegyet, de remélem nemsokára talál­kozunk. A Faluszínház művészegyüt­tese. a színtársulatok között elsőnek adja Georgij Mgyi- van: „Ki a hibás“ — című víg­játékát. Az író érdekes, izgal­mas. humoros jelenetekben élethűen tárja a néző elé a bü­rokratikus, pénzéhes vezető és a népért harcoló hői áruház­igazgató és a párttitkár har­cát. Az író az életből leste el ezt a derűs, kedves vígjátékot. Tanulságos történet, aki ma­gára ismer a darabban, biztos, hogy Kovrigin példáján újra a közös utat választja, s az em­berek szebb megélhetéséért harcol. Ki kell emelni Kovri­gin szerepében Gál Lajost, aki élethűen vitte színpadra a kapzsi gyárost, aki csak a pénzzel és tervteljesítéssel foglalkozik, a minőséggel nem, Bán Katalin, a darab egyik főszereplője Golubkovát alakí­totta nem kis sikerrel. A kommunista párttitkárt, aki a dolgozók jólétéért harcol, Sági István alakította igen jól. A közönség fönevettetője Se­bestyén Zoltán volt, Szidorov szerepében. Élethűen utánozta az alázatos, képmutató „akta- gyárost“. Sólyom Ida. Juhász János, Cseresnyés Rózsa, Né- very Zsuzsa, Lantos Edit, Győrváry János, de sorolhat­nánk tovább, a színtársulat minden egyes tagja művészete legjavát nyújtotta. A hatás nem is maradt el, az előadást sokszor szakította félbe szűnni nem akaró tapsvihar. Előadás végén a hevesi dol­gozók egyetlen szóval búcsúz­tak, de ebben benne volt sze- retetük a faluszínház dolgozói iránt „Viszontlátásra ...“ KÉSŐ ÉJJEL érünk vissza Egerbe. A művészek arcán boldogság tükröződik, a bol­dogság, melyet akkor érez­nek, ha látják nevelő munká­juk hatását, s a közönség szó­rakozott és okult az előadá­sukból. örülnek a sikernek, melyet a hatalmas tapsvihar ^bizonyít. Márkus Jáuos Szőlőtermelő mintagazdaságot létesítenek Eger határában Eger környékén többezer hol­don termelnek szőlőt a dolgozó parasztok. Az elmúlt években el­hanyagolták a szülök szakszerű művelését, zsarolómetszéssel. helytelen permetezéssel komoly károkat okozták az értékes sző­lőkben. Az Eger és a Gyöngyösvidéki Borforgalmi Vállalat dolgozói elhatározták, hogy a szőlőkulfú- ra fefjavitása érdekében 110 hol­don szőlőtermelő mintagazdasá- got létesítenek Eger határában A mmtagazdaságban bemutatják — a szőlőtermelő tsz-eknek és egyénileg dolgozó parasztoknak — a szakszerű szőlőművelést, a helyes talalmunkat, a metszést, a időben való permetezés eredmé­nyességét. estéjén elhatározlak, hogy el­megyünk új kultúrotthonuiikba, megnézzük a színdarabot. Me­leg, jól fűtőit szoba fogadon bennünket. A színen virágok, zöldelö fák voliak, szinte úgy éreztük, hogy már itt is van a tavasz. Megkezdődött a színda­rab, s mi ugyancsak elcsodál­koztunk. A színpadon nem dí­szes leányok, hanem valamivel korosabbak, de azért még „pa­tai menyecskék" mosolyogtak fe­lénk. Közöttük két kisleány: Vincze Katalin álralánosiskolai Kedves hír futóit végig szer­dán délelőtt az egri 11. számú kórház szülészeti osztályán: hármas ikrek születtek. A bol­dog édesanya az andornaktályai Dudás Sándorné, egy évvel ez­élőtt halott gyerekei szilit és már nagyon kétségbeesett, hogy soha többé nem lehet élő gyer­meke. Nagyon-boldog volt, ami­kor megtudta, hogy megint gyéreket vár, de ekkor már óvatos volt, vigyázott magára, tanuló „Morzsa .Mari", Vincze Piroska pedig a szegény szol­gáló leány szerepében. Ké Il­ye nyes ruhában és piros- peht/es kendőben játszott, énü­kül nem is lehel már őt elkép­zelni. Kél DISZ-tag: Szabó Miklós — Morzsa Mari vőle­génye — év Bajzáik Bertalan — brigádvezető — szerepellek még a fiatalok közül. A többiek MNDSZ-asszonyok voliak. Jól­eső érzéssel figyeltük a fedé- mesi tanácselnököt gombos laj- bijában és csárdás kis kalap­ban, örömmel hallgattuk éne­eliárf a községbe terhességvizs­gára és gyakran bejött az egri kórházba is, hogy a főorvos és az osz'ÿlyos orvos megvizsgál­hassa. Az orvosok mindent elkö­vettek. hogy éld. egészséges gyereket hozhasson világra. így is történt és most Dudás Sán­dorné egyszerre három édes, apró, féketészetnű kislánynak lett az édesanyja. Szabó Gyuláné, az örökké mosolygó, Çèdves szülésznő me­kei: ..Boldog vagyok, beteljesült Almom, szerei a párom, szívem­ben nyár. .Szépen játszott Vincze Mátyásáé, kétgyermekes édesanya, aki nem sajnálta « fáradtságot. hogy nekünk, feaé- mesi fiataloknak kellemes estél szerezzen. A tanácselnök is résziveti sok idősebb asszony­nyal, közülük néhányon a já­rási kultúrversenyen is indultak. Előadás végén r\agy tapssal ju­talmazták őket. Még a súgó Pintér Jánosnénak is örömmel szorították meg a kézét. Szabó Hermina levelező sch, hogy m „legidősebb”, a Margitka a legkövérebb is, 2.9(1 kiló. A következő két kislány már öl-öt perc különbséggel született, az egyik két kiló 40, a másik I kiló 90 deka. Az apa boldogsága leírhatatlan volt, mikor -elmondták neki három kislánya születését. Az orvosok lelkiismeretes munkája nyomán az édesanya és a három pici a legjobb egészségnek örvende­nek. Hármas ikrek születtek az egri lí. számú kórházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom