Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-14 / 20. szám
1954 március T?.' NÉPÚJSÁG 5 Szemle a pusztaszikszói gépállomáson Petőfihánya továbbra is szép eredményeket ért e! — Március hó első 10 napjában Is megyénk üzemeiben tovább folyt a kongresszus tiszteletére beindított munkaverseny. Ebben a versenyben több üzem igen szép eredményt ért el, azonban mindezek mellett, vannak egyes helyeken lemaradások is. Az értékelés szerint a sorrend a következőképpen alakult: Az üzemek versenyében továbbra is tartja első helyét a Téglagyári Egyesülés 147 százalékos eredményével. A zavartalan termelés biztosításával 116.3 százalékot ért el a Mátravidéki Erőmű kollektívája. Harmadik helyet az Egri Lakatosárugyár foglalja el. tervteljesítési eredménye 106.2 százalék. Az Egri Dohánygyár, amely csak 98.3 százalékot tudott elérni, lemaradt. Továbbra is a sereghajtók között kullog a Bélapátfalvai Cementgyár 73.7 százalékos klinker- termelésçvel. A Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár tervteljesítését gátolta az acélöntvény- hiány és így csak félkészárukat tudott előállítani. Tervlel- jcsítése 6.9 százalék. A bányavállalatok versenyében a rozsai új Xl-es akna tartja az első helyet 123.2 százalékával. Második Petőfi al- táró 119.3 százalékos eredményével. A gyöngyösi XII-es akna dolgozói 110.5 százalékot értek el. A rózsái IX-es akna még mindig csak 90 százalékra tudta tervét teljesíteni. Petői! bán y a Vállalat összered- ménye 109.4 százalék, mellyel biztosan tartja országos viszonylatban a kis trösztök versenyében az első helyet. Nagy lemaradás mutatkozik Eger- csehiben, amely március első dekádjában csak 88.7 százalékra teljesítette tervét. Ennél is gyengébb a gyöngyösoroszi Ércbánya 83 százalékos eredménye. Már csak öt hét van hátra a kongresszusi verseny befejezéséig és ezidő alatt a tervteljesítésben elmaradott üzemeink az élenjárók példáját követve igyekezenek behozni a lemaradást, hogy a kongresszus tiszteletére tett szocialista munkaversenynek valóban meg is legyen az eredménye. Megindult a gyártási munka téglagyárainkban A .hevesmegyei téglagyárakban a hideg téli hónapokban is szorgalmas munka folyt. Az üzemék dolgozói az ősszel fel- halmozott nyerstégla, égetésénél napról napra túlteljesítik tervüket, hogy minél több építőanyag álljon a dolgozók.rendelkezésére. A Hevesmegyei Téglagyári Egyesülés üzemei január 2-töl március 10-ig több mint 20 családiház felépítéséhez elegendő téglát égettek előirányzatukon felül. Mrst azt határozták el, hogy pártkongresszus tiszteletér uiabb nyolc darab két- s , konyhás, fürdőszobás la- íépítésére elegendő téglá- < eréppel szárnyalják túl nyzatukat. A vállalás hez a mátraderecskei téglagyárban már a keddi napon hozzá is láttak. Ekkor kezdték meg ebben az évben először a nyerstéglagyártást és már az első napon 58.000 darabot préseltek. Az Egyesülés téglagyárai közül a téli hónapokban legjobb munkát az egri üzemek dolgozói végeztek, akik több mint 10 családiház felépítéséhez szükséges téglát gyártottak tervükön felül ez évben. Az Egyesülés dolgozói most versenyre hívták a nögrádmegyei Téglagyári Egyesülést, hogy a pártkongresszus tiszteletére melyikük tud több téglát és cserepet adni épülő városainknak, falvainknak. Még most is szünet nélkül hordják a trágyát a pusztaszikszói állami gazdaságbaji A begyűjtés hírei Mátraballa községben az utóbbi napokban meggyorsult a begyűjtés. A tanács vezetői, a tanácstagok és az állandóbizottság tagjai kisgyűléseken és egyéni beszélgetések során foglalkoznak a község dolgozó parasztjaival. A tanácstagok jó példával járnak elől állam- polgári kötelezettségük teljesítésében és ez a példamutatás ösztönözte a többi gazdákat is beadási tervük teljesítésére. Mátraballa így került élre, s lett a megye legjobb községe a kongresszusi begyűjtési versenyben, ' Gyöngyöstarján, Ecséd, Kápolna, Balaton és Kisköre községekben a tanácstagok és a község vezetői is hanyagolják állampolgári kötelezettségük teljesítését, alig kezdtek hozzá negyedévi beadási tervük teljesítéséhez. A gyöngyösoroszi Február 24 termelőszövetkezet egész évi tojás-, baromfi-, sertés-, vágómarhabeadását 100 százalékban teljesítette. A nagy- rédei Munka tsz egész évi sertés-, vágómarha-, tej- és ba- romfibegyüjtését kötelezettségének teljes egészében eleget tett. Példájuk követésre méltó. A maklártályai dolgozó parasztok március 10-én újból bebizonyították, hogy hálájuk tettekben mutatkozik meg a párt iránt. Ezen a napon 34 dolgozó paraszt több mint egy mázsa tojást vitt be a begyüj- tőheiyre. A faluban az alvég és a felvég versenyzik egymással, a versenyben az alvég vezet, de a felvégiek is igyekeznek, hogy ők szerezzék meg az első helyet. A begyűjtési állandóbizottság 70 aktívát szervezett be a község élenjáró dolgozó parasztjaiból, akik házi- agitáción beszélik meg a beadási tervek teljesítésének fontosságát. A községben sok példamutató gazdával találkozunk. Molnár József, Nagy Ferenc egész évi tojás-, baromfibeadását teljesítette, Ruzsinszki József VB-tag a kongresszus tiszteletére vállalta, hogy tojás-, baromfibeadását teljesíti, vállalásának határidő előtt eleget tesz, s most megígérte, hogy öt gyermekét, akik külön gazdálkodnak, meggyőzi a beadás határidő előtti teljesíté- sérőL A feldebrői dolgozó parasztok nagyon lemaradtak a beadási terv teljesítésében. Március X-ig mindössze 10 termelő vitt tojást a begyüjtőhelyre, összesen 13 kilogrammot. A lemaradás oka, hogy a községi tanács egyedül akarja a begyűjtést megszervezni, az állandóbizottság csak papíron van meg, a jól teljesítő gazdákat sem vonják be a felvilágosító munkába. Pedig itt is vannak élenjáró dolgozó parasztok. Szabó Gyuláné, Tóth József, Lénárt István már teljesítették sertésbeadási kötelezettségüket. Proczai Mátyás és Csőke József tojás- és ba- romflbeadásban jár élen. A község többi dolgozó parasztjai példát vehetnek az élenjárókról, s akkor nem kell tovább szégyenkezniök a begyűjtési tervek nem teljesítéséért, szerkesztőségünkhöz kezett levelek jórészében arról írnak a megyei ipari üzemek dolgozói, hogy a termelésben hogyan, miképpen takarékoskodnak a nyersanyaggal, s milyen eredményeket értek el az anyagtakarékossági mozgalomban. Üzemeink kongresszusi felajánlásai is arról tanúskodnak, hogy megyénkben is talajra talált, gyökeret vert és meghonosodott az anyagtakarékossági mozgalom. Petőfi- bánya például 50.000 órakilo- watt villamosenergia, 200 köbméter bányája és 1200 kilogramm robbanóanyag megtakarítására tett ígéretet. A Selypi Cementgyár dolgozói azzal, hogy az ócskavasak értékesebb részét kiválogatják, azokat a nagyjavítási munkáknál felhasználják, mintegy 10—15 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunknak. De nemcsak Selypen, hanem Hatvanban is a cukorgyárban, a Gazda-mozgalom keretében a régi anyagok újbóli felhasználásával 58.070 forint értékű új anyagot takarítanak meg. A cukorgyár testvérüzeme: a konzervgyár takarékossági felajánlása 65.200 forint. E felajánlás teljesítésében bátran támaszkodhatnak az olyan dolgozók észszerű munkájára, mint Se- bauer Lajoséra, aki dolgozótársaival együtt 15 tonna bádoganyag megtakarítását vállalta. Ugyancsak ennél az üzemnél Vörös Sándor, a dobozgyári lakatosműhely vezetője, ugyanazon méretű lemezből 24 helyett 28 darab fedelet présel ki. Lelkes híveivé váltak e mozgalomnak más üzemek dolgozói is. Petőfibányán a törött bányafákat felhasználják faidomok készítésére, az Egri Dohánygyárban a szivarfonónők jelentős mennyiségű szivarborítékot takarítanak meg, az egri Cipész KTSZ hulladék boWSrSbokból készít gyermekszandálokat, a szövetkezetek szabói, a Lakatosárugyár lemezvágói mindmind arra törekszenek, hogy az adott anyagból észszerű, lelkiismeretes munkával minél több készárut állítsanak elő. E zek a tettek mind arra engednek következtetni, hogy üzemeink dolgozói megértették az anyagtakarékosság jelentőségét és munkájukkal támogatják is azt. Megértették, hogy népgazdaságunk előtt álló fontos feladatok egyike az anyagtakarékosság. A népgazdaság érdeke parancsolólag követeli meg minden dolgozótól, hogy a lehető legtakarékosabb módon bánjon minden kezére bízott anyaggal. A takarékos gazdálkodás lehetőségeit csak a szocialista társadalmi rend teremti meg igazán. A kapitalizmusban, ahol a termelőeszközök és a nyersanyagok egyaránt a tőkés tulajdonát képezik, ott a munkásoknak nem érdekűit a takarékosság, s amint Lenin elvtárs is mondja „Irtózatos munkatömeg vész kárba az egész kapitalista termelés könnyelműsége, zűrzavara folytán“. A szocialista gazdasági rendszer, a kapitalizmussal ellentétben, minden feltételt biztosít a munka és az anyag legészszerűbb felhasználására és az azzal való takarékosságra. Tőlünk idegen kell, hogy legyen a pazarlás, mert népgazdaságunk érdeke az észszerű anyagfelhasználást követeli meg. Kalinin elvtárs, a kommunista jellemvonások közé sorolja a társadalmi tulajdonnal való takarékosságot, s a szovjet szocialista építés példája is azt mutatja, hogy a szovjet emberek munkájának szerves részévé vált a takarékossági rendszer. Tévednek, akik úgy gondolkodnak, hogy az az apró-cseprő megtakarítás, amely a saját munkájukban adódik, az nem is számottevő és nem sokat jelent. Ezek az emberek nem ismerik azt a népi közmondást, hogy fillérből lesz a forint. Az egész népgazdaság hatalmas arányai mellett a nép minden megtakarított fillére, minden kis nyersanyaga, segédanyaga, tüzelője stb., országos méretekben hatalmas megtakarítást eredményez. A takarékosság kicsinyben kezdődik. A megtakarított nyersanyag grammjaival, a bőr, vagy a fahulladék négyzet- decimétereivel, a villamosenergia kilowattóráival, s ezekből a kis részecskékből hatalmas anyagi értékek jönnek létre, a szocialista termelés óriási méretében, s ebben az esetben érvényesül a szocialista társadalomnak az az igazsága, hogy minden megtakarítás a dolgozók javát szolgálja és előnyösen visszahat a dolgozókra. A takarékosság szorosan fn összefügg az önköltség- csökkentéssel, mert minél eredményesebben csökkentjük a termékek önköltségét, annál nagyobb összeget takarítunk meg államunknak és ebből a megtakarításból ismét több fogyasztási cikkel láthatjuk el népünket. Az anyag észszerű felhasználása mellett az anyagtakarékosság másik oldala a mindennapi életben előforduló gondatlanság és pazarlás elleni harc. Gyakran megtörténik, hogy gondatlanságból égve felejtjük a villanyt, vagy munkán kívül is járatjuk a gépeket, az idő telik, az árammérő forog, s az áramot pedig feleslegesen pazaroljuk. Nem gondolunk arra, hogy országos méretben milliókra rúgnak ezek a pazarlások. Helytelen az az eljárás is, amikor sokszor a terv mindenáron való teljesítése érdekében pazarolják az anyagot. Az is helytelen, ha az anyagtakarékosságot a minőség sínyli meg. Fontos, hogy minden termékünk minősége kifogástalan legyen. Ha például Petőfibá- nya a termelt szén kalóriáját 50 kalóriával emelné, akkor ez a Mátravidéki Erőműben havonként egymillió kilowattóra villamosenergia többletet eredményezne. A takarékosság egyéb módjai közé tartozik a hulladékanyagok észszerű felhasználása, amelyben megyénk üzemei valóban példát mutatnak. Takarékoskodni lehet a meglévő gépi, »technikai berendezés lehető legjobb kihasználásával, a technológiai, gyártási folyamat meggyorsításával és a jó munkaszervezéssel is. A takarékossági mozgalom az anyaggal dolgozó emberek, a dolgozók mozgalma. Ezt kell mindannyiunknak közösen segíteni, támogatni. Karoljuk fel a dolgozók .ilyenirányú mozgalmait, felajánlásait, egyéni kezdeményezéseit. A gyakorlat bebizonyította, hogy a takarékosságra a termelés és az élet minden ágában lehetőség nyílik, csak ki kell használni azokat. Minden gyár, vagy üzem kollektívája bőven rendelkezik olyan emberekkel, akik a nép java iránti gazdaságos magatartás szép példáját mutatják. Ismertessük széles körben ezek módszereit, támogassuk kezdeményezéseiket, jutalmazzuk őket. C zakszervezeteink feladata ^ a mozgalom állandó értékelése, a verseny széleskörű nyilvánosságának biztosítása. Pártszervezeteink a népnevelőkön keresztül irányítsák a dolgozók mozgalmait, mindig annak az anyagnak a fokozott megtakarítására, amelynek hiánya épp akkor akadályozza a munkát. Szemléltető agitációval, konkrét, kézzelfogható Réldákon keresztül kell megmutatni a dolgozóknak, hogy mit jelent üzemük takarékossági mozgalma. Mutassuk ki számokban a külföldről behozott, drága importanyag, s a magyar dolgozók filléreiből, munkájából előállított hazai anyag értékét, s azt, hogy az országnak milyen kára származik ezek pazarlásából. Ez most a népgazdaságunk előtt álló legfontosabb feladatok egyike. Megyénk és országunk dolgozóinak tettei azt bizonyítják, hogy mindannyian szívügyüknek tekintik ezt a párt- és kormányfelhívást. Népünk állama joggal elvárja mindannyi úriktól, hogy a jövőben is ne csak ésszel, hanem szívvel, lélekkel, a saját munkaterületünkön folytassuk tovább ezt a harcot, hisz ezzel nem másnak, hanem saját magunknak teszünk jót. Gazdagodik országunk, emelkedik a termelés, az életszínvonal és nagyobb darab kenyér jut mindannyiunk asztalára. Császár István Takarékoskodjunk az anyaggal ér(Tudósítónktól.) A TAVASZI NAP félénké pislog a felhók mögül. Ki-k néz, aztán gyorsan visszabúji egy homokszinű felhő mögi majd annak másik végéről kar dikál lefelé. Később mindinkáb bátrabb lesz, egyre tovább mu togatja magát, hogy aztán hun cütul újra hátat fordítson a öreg földnek. A pusztaszikszói gépállomá son szívesen fogadják ezt a já tékot, ezt a barátkozást. A su .garak centiméternyi pontosság gal felsorakozott G—35-ös, I 30—35-ös, R 20—22-es erőgépei olajos • testét csiklandozzák, i ponyva alá rejtett hatalma: cséplőgépek a lenge szél segít ségével büszkén mutatják újra festett oldalukat. A vetőgépek kultivátorok, ekék, tárcsák zsírozott „bőrének” is jól esik a meleg simogatás, a kazalozógépel pedig mintha attól félnének hogy őket nem veszi észre a tavaszi nap, mint a zsiráf nyaka nyúlnak a magasba. A gépek között emberek jár- nak-kelnek. Vizsga folyik. A gépállomás dolgozói a téli munkából, a jó termésre való felkészülésből vizsgáznak. A „vizsgáztató bizottság elnöke” Kirchner János, a megyei gépcsoport fiatal főmechanikusa. „Tagjai”: Fejes Márton, a füzesabonyi járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője és a járási pártbizottság küldötte. Itt van a gépállomás igazgatója, új mérnöke, agronó- musai, a minőségi ellenőr, a brigádvezető. Egymásután vizsgálják meg az ősszel még beteg gépeket. Néhány másodperc és feldübörög egy-egy erőgép motorja, ügyes ujjak tapogatják a gépek szerkezetét, fürge, vizsgálódó szemek keresik, kutatják a hibát. Nem kerüli el semmi a figyelmüket. Az egyik R 30— 35-ös erőgépen hiányzik a hűtő- sapka, a hűtőrács heszakadt, a dugattyúgyűrűk kicsik, a dugattyúbiztosító csavar fordítva van, a sasszog hiányzik, hgi i G 35-ösön a vízkőtelenítés hiá - nyos, a csapágy tusirozás il- ( lesztés rossz. , A BIZOTTSÁG TAGJAI • eljutnak a cséplőgépekhez is. I Alaposan körüljárják, még bele is bújnak. S lám nem eredménytelen ez a „szőrözés”. (Ennek nevezi az egyik gépállomási dolgozó.) „A 49-es csapágya erősen kopott; a 12055-ös cséplőn a dobkosár hiányzik; az 5559-es gépen az alsó törekrázá asztal csapágya laza; a takarítás több gépen hiányos” — (ha még csak hiányos volna!) állapítják meg a diagnózist. Ügy látszik a cséplőgépeknél nincs szerencséjük a gépállomásoknak. Vagy talán ebből a „tételből” nem jól készültek? Inkább az utóbbi! Kirchner elvtárs az egyik — a 24.268 számú — cséplőgépbe akar belenézni, de úgy látszik, megint nincs szerencséjük a javítóknak: Kirchner elvtárs 83 kilója alatt leszakad a vonórúd. Nem csoda — inkább feiületesség — hiányzik az összekötő gömbvas! Most az egyik cséplőgépet járatják be. Turcsányi Pál szövetkezeti traktoros ál! oda gépével — a sáros, nehéz talajon is — milliméternyi pontossággal. De nemcsak ez a jó „beállás” bizonyítja, hogy Turcsányi elvtárs jól ismeri gépét és érti annak kezelését. Beszédesebb bizonyítéka ennek az a csaknem hatezer forint, melyet szeptemberben keresett. Ebben a hónapban — szeptemberben — 139 munkaegységet teljesített Turcsányi elvtárs —, aki az új pártvezetőségnek is tagja — s munkaegységére a gépállomástól 1100 forinton felül kapott, a besenyőtelki Honfoglalás tsz-től pedig: 540 kiló búzát, 260 kiló árpát, burgonyából, borsóból 139 kilót, almát egy mázsa körül, cukrot 30 kilót, majdnem hét mázsa szalmát 5.5 mázsa szénát és csaknem három mázsa kukoricát vitt haza, hogy csak a nagyobI bakat említsük. (Azt már nem - akarjuk terjeszteni, amit a gép- • állomáson beszélnek, hogy Turcsányi elvtárs a jó keresetből 1 két napig húzatta a cigánnyal. Biztosan az irigység beszél, : mert Turcsányi elvtárs október 1 -töl december közepéig 314 munkaegységet teljesített. Pedig három hét kiesése is volt!) A cséplőgépek után a kombájn, a simító hengerek, a tárcsák, a kazalozógépek, a vetőgépek kerülnek sorra. Itt is akad még egy-két kisebb javítani- , való — nem zár rendesen a ve- tögépen a szelep, egy másikon a maglevezetőcső nem' jó — de az egész „vizsga” azt bizonyítja: ha ötöst nem is, négyest megérdemelnek a gépállomás dolgozói. A GÉPÁLLOMÁSON dolgozók tehát nem végeztek rossz munkát a téli javítások idején. Több olyan különböző gép van, melyet terven felül javítottak ki és a javítások minősége is megfelelő. Azokat a hi- ■ bákat — melyek egy részét anyaghiány miatt nem tudták kijavítani — melyeket a szemlén találtak a munka megkezdéséig, még ki lehet javítani. A gépállomás dolgozói már neki is láttak ennek. A jó munka azonban nemcsak a gépeken, hanem — elsősorban — az embereken, a munka helyes szervezésén és a lendületes munkán múlik. E téren is történtek már lépések. Megalakították a brigádokat, az agro- nómusok elkészítették a terveket. A gépállomás tervét részben már ismerik a dolgozók. Van azonban még egy-két olyan tényező, amely veszélyezteti az eredményes munkát. A gépállomásnak csak egy műszak van biztosítva. Pedig, ha be akarják* hozni a lemaradást, amit a hosszú tél okozott, a nap minden percét ki kell használni. A munkaerőhiány nem a gépállomás hibájából van — 26 ember átment az egri gépállomásra, 17-en iskolán vannak. A gépállomás vezetői most azon fáradoznak, hogy biztosítsák az elegendő munkaerőt. Nehezíti azonban munkájukat, hogy a jelentkezőknek nem tudják megmondani, mit kereshetnek a gépállomáson. E téren a felsőbb szerveknek kell sürgősen intézkedniük. Az eredményes munka egyik feltétele — a verseny. Már pedig ezzel baj van a gépállomáson. Az ÜB Egerbe költözött az új gépállomásra, s úgy látszik, vele együtt a verseny is itt hagyta a munkahelyet. A hatalmas versenytábla üresen ásít, ha az is részt vett volna a szemlén, igen sok rossz pontot szerzett volna a gépállomásnak. S mert nem foglalkoznak a versennyel — még azt a néhány vállalást sem ismertetik, amelyet a nyolc agronómus és a négy brigád tett — a versenyhez nem csatlakoztak, a dolgozóknak még csak 25 százaléka tett felajánlást. Sürgősen pótolni kel! a mulasztást, melyet ezen a téren elkövettek. NAGY FELELŐSSÉG nyugszik a gépállomás vállán. Az itt dolgozó emberek munkájától nagy mértékben függ, hogy ebben az évben mennyit megyünk előre a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításában. Öt község többezer dolgozó parasztjának, 17 ter- melőcsoport tagságának, de az egész országnak tesznek nagy szolgálatot, ha úgy dolgoznak, hogy a hozzájuk tartozó 24.000 hold gazdagon fizet ebben az évben. A gépállomás dolgozóinak — elsősorban kommunistáinak — érezniök kell ezt a felelősséget, és úgy kell dol- gozniok a jövőben is, hogy minél hathatósabban járulhassanak hozzá népünk nemzeti ügyének, a mezőgazdaság fejlesztésének megvalósításához. Papp János
