Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-04 / 17. szám
1954 március 4. NfPÜJSÄG 3 Hat hónap (Kiss Ferenc gyöngyösi JB-titkár életéből) Nagyon szép a nyárutó jyöngyösön. A levegő végtelenül tiszta,, a napsugár úgy cirógatja az embereket, mint édesanya, tekintete a kis csecsemőét. A napnak minden órája gyönyörű ilyenkor. Úgy 10 óra tájban, ha a Mátra felől .elindul egy kis játékos szél, s kecsesen végignyargaiássza az utcákat, majd a Fő-téren az emberek tiszteletére leír két- három kört — a levegő megtelik az érett gyümölcs semmihez sem hasonlítható finom illatával. Azután egy könnyed fordulattal nekiiramodik, a Váltógyár udvarán terem, s mint hős balzsam kenegeti, csókolgatja a munkások izzadt hátát. Az emberek ilyenkor abbahagyják a vasrudak pakolását, kiegyenesednek, megropogtatják derekukat. De a szellő, mint lelkiismeretes kötelességteljesítő, to- váhbnyargal, tisztára sepri a Pest felé vezető műutat, megremegteti az eperfák lombját, megesikIandozza a szőlőkarók közt hajladozó, kacarászó lányok nyakát, átugrik a patakon, belibben a Dózsa tsz földjére, s együtt fújdo- gálja a kukorica levelét a kapások ingével. Azután usgyi, vissza a városba. Uira meg- meglebegteti a nvitvahagyott ablakok függönyeit, majd ismét más világfái felé veszi útját: fel a Kálvária-partra, vágta a gyöngyös- oroszi Ércei »készítőmfi felé. Mintha csak a járás gazdagságát ellenőrizné. ★ Ezen a gyűlésen hamar abbamaradt a mozgás. Kiss Ferenc, a járási pártbizottság titkára tartotta a beszámolót, az ő hangján is érződött, hogy nem mindennapi dolgot tárgya! ma a választmány. Az eredmények rövid ismertetése után hirtelen a hibákról kezdett beszélni. Elsősorban a járási pártbizottság hibájáról, azután saját égvén! hibáirólHát ilyen még nem történt választmányi ülésen, de még jb ülésen sem. Pedig a hang ott szállt férfiasán, bátran, ismerősen, egy kicsit palócos kiejtéssel. S ez a hang most saját magát vonta felelősségre. — A mi pártbizottságunkon is érvényesült személyemben a kiskiráiyoskodás, a basásko- dás, ez különösen megmutatkozott a káderekkel való foglalkozás terén, ahelyett, hogy segítséget adtam volna elvileg a pártbizottság tagjainak munkájukhoz. Nálunk is szokás volt egyes pártbizottsági tagoknak „porond- rarántása”, ahol a hibák helyes megmutatása helyett a .pártfegyelmivel dobálóztam. Volt olyan idő, amikor majdnem minden héten fegyelmi előtt á'lt egy-egy pártbizottsági tag. Nagyon sokszor olyan kijelentést teltem: nem csináltok semmit, s ha munkátok után kapnátok a fizetést, akkor íz csak 15, vagy 20 százalék lenne. Bugarszik: és Smat- rala elvtársakat a börtönnel fenyegettem. Hatáskörömet túllépve, olyan utasítást adtam ki, még külső aktíváknak is, hogy egyes községekben teljhatalmúlag átvegyék az irányítást a pártszervezetek és tanácsok feje felett, ezzel megsértettük a pártdemokráciát. A kollektív vezetés személyi vezetéssel való helyettesítése, a kiskiráiyoskodás, basáskodás odáig vezetett, hogy a pártbizottság tagjai, valamint az alapszervezetek vezetőségi tagjai nem érezték egyenjogú embereknek magukat •,. Szórói szóra igaz, tükröződött az arcokon. Hogy meg meri mondani magáról is — gondolják. S az emberek szívében megnyílt egy kis zsilip, valahogy fe’szabadultabbak lettek. Egyszeriben szabadabbnak, többnek érezték magukat. Hosszú idő után először gondoltak komolyan arra, hogy ők a járás kommunistáinak bizalmából ülnek itt, hogy választmányi tagok, akik felelősséggel tartoznak a maguk területén az egész életért. Még azért is, hogy a járást pártbizottság, vagy annak titkára hogyan dolgozik, hogyan bánik az embereikkel. Csak most döbbentek rá igazán: milven messzire hagyták menni, mennyivel előbb tartanának már, ha mindez nem így történt volna. D* büszkék is voltak. Lám, a mi titkárunk milyen becsületes, őszinte, mennyire szereti a pártot, milyen bátran beszél a hibáiról. Kiss járási titkár most igazán közel került szívükhöz. Felismerték benne a sajátjukéval rokon jellemvonásokat, az embert, aki a rohanásban észrevette, hogy hibázott. A szünetben, mintha csak ő is megérezte volna az emberekben leiátszódó érzéseket, boldogan szólt a megyebizottság kiküldöttéhez: „hej, de szégyellem volna, ha mindezt nem én mondom el magamról. Csak most értettem meg igazán, milyen helytelen módszerekkel do igozíam”. Újra folytatták. Nagyon sok volt az emberek mondanivalója. Atszakadt a régen zárva- tartott gát — frissen, egészségesen áradt az emberek szava. Keményen, kommunista módon bíráltak, éppen ezért mindegyikük szavából kiérződött az őszinte segíteni akarás. Egyöntetű vélemény volt: nem segítette eléggé munkájukat a járási pártbizottság. Sok voit a papír, a bürokrácia. Féltek a járási pártbizottságra menni, de különösen féltek Kiss Ferenctől. Becsületesen elmondták saját hibáikat is. Azután Zaja Ilona, a markazi titkár, kicsit izgatottan, a figyelő szempárok kereszttüzében, talán hangosabban, mint szerette volna, így foglalta össze mindany- nyiuk gondolatát: „Mi most már el is várjuk Kiss elvtárstól, hogy javítsa ki a hibáit”. ★ ■ Szép és érdekes feladat megnézni azt az embert, akit ilyen keményen, ae szeretettel bíráltak elvtársai, hogy él, hogyan dolgozik most, félévvel az augusztusi sorsdöntő választmányi ülés titán. Mennyit fejlődött munkában, magatartásban, közelebb került-e az emberekhez? Számomra annál is érdekesebb, mert hiszen itt kezdtem a pártmunkát, itt tettem 1947- ben az első bizonytalan lépéseket az emberek, felé. A város, a járás dolgozóitól tanultam meg az élet, igazi értelmét. Saját, szőkébb hazámban tapasztaltam először a költő szavainak igazságát, hogy szabad ember csodákra képes. S a „csudák” a Váltógyár, a gyöngyösoroszi Ércelőkészítőmű, a XII. akna, a Szerszám- és Készülékgyár, a 44 termelőszövetkezet, a két gépállomás, s bennük a megváltozott emberek. (Hogy csak a naigyobb csudákat említsük.) Nos, hazajönni, megfürödni az új életben, figyelni az emberek okos szavát, megnézni egy ember fejlődését, újra dolgozni ott, ahol hét évvel ezelőtt elkezdtük — lehet-e enné! szebb feladat? ★ Maga Kiss "Ferenc járási bizottsági titkár nagyon érdekes ember. Már az elején úgy summázhatnám: jól vezeti a járási bizottságot, s velük együtt a járást. Ősszel, amikor a legélesebb ham folyt megyénkben termelőszövetkezeteink megvédéséért, amikor Atkárcn és számos más faluban kézről kézre járt a szövetkezet felosztását kérő ív, amikor az ellenség azt hitte, e’jött az ő ideje, s elkeseredetten támadott — akkor mutatkozott meg igazán Kiss hadvezért képessége: a járás termelőszövetkezeteit nemcsak megvédtek, de nyolc új csoportot alakítottak a dolgozó parasztok — 562-en léptek az új útra. Ű maga járt ki a legnehezebb helyekre, hogy harcoljon, példát mutasson. Munkatársai egyemberként követték. Most is, a vezetőségválasztásoknál, a kongresszusi verseny nagyszerű időszakában áldozatkészen dolgoznak, s példát ismét Kiss Ferenc mutat. S mégis úgy érzi az ember, nincs minden rendben. Rögtön nem tudnám megmondani miért, csak érzem. Talán abból, hogv az emberek ritkán mosolyognak, hogy hivatalos üléseken, melyeken nők is résztvesznek, Kiss káromkodik, s ezért senki sem szói neki. Talán abból a vitából, mely a városi pártbizottságon zajlott le: ki menjen ki a járási párt- bizottsági ülésre — Jene: vag)' Montvai elvtárs? (Ügy láttam, egyikőjük sem akart menni.) De lehet, hogy legjobban az rettentett meg: a járási bizottság ülésén Mladoniczki elvtárs. a mezőgazdasági osztály vezetője jól lehordta a DÍSZ-titkárt, beszámolóját halandzsának nevezte, öt perc múlva pedig Kiss eivtárs megdicsérte, úgymqpd „rámenős ember ez a Mladoniczki” (hát ami azt illeti, ez igaz). Szóval számos jel mutat arra-, hogy még mindig baj van az emberi magatartással. Jó, jó, de miért? Mi az oka ennek? A választmányi ülés feltárta a hibákat. Elég sok bírálat és önbírálát hangzott el akkor. Azóta hat hónap telt el, s a hibák jórésze még mindig kísért! Az eredmények mellett. Mert komoly eredményeket is tapasztaltam. Számtalan emberrel kellett beszélnem, amíg az igazságot meg tudtam közelíteni. Legtöbbet maga Kiss Ferenc segített. ★ Az egész élete szenvedés vo't. Most 32 éves, ebből húszat dolgozott. Sokan voltak és szegények, kellett a kenyér- Sommásnak ment. Ritkán jutott számára egy kis boldogság, nagyobb karéj kenyér, zsírosabb leves, még ritkábban egy ceignadrág. Az első pofont Horváth Károly zagyvaszántói kuiáktól kapta. Igv kezdte őt formálni az élet. Ahogy felcseperedett, "követte apját a selypi Cukorgyárba, azután jött a háború, front, fogság. A pártmnnkát 1930-ben, a gyárban kezdte. Lelkiismeretesen dolgozott, felfigyeltek rá. Rövidesen a hatvani járási pártbizottságra került. Pankaczi József vo't akkor a járás: párt- bizottság titkára. Erényei mel’ett rendkívül száraz, mord, s egy kissé elfásult ember volt. A munkatársaktól már a másod'k napon any- nylt követelt, mint saját magától. Pankaczi József erős iramot diktált a munkában. Vasárnap sem p'hent. Kevesett foglalkozott családjával is, pedig felesége, négy gyermeke van. Vasárnap reggelenként beült a kis zöld Skodába — irány à járás, s csak késő este jött haza. Másnap azokat becsűim akik ugyanazt csinálták vasárnap is, mint 5. Sohasem kérdezett semmit a munkán kívül. Kiss elvtárs egy alkalommal segítségét kérte, megszórunk anyagilag. Pankaczi széttárta a karját és szinte sértődötten szólt: „mit csináljak veled elvtárs?” Az ilyen vezetőben igazán nehéz volt észrevenni az embert. Féltek tőle. De ami még nagyobb baj: a körülötte élő emberek is elfásultak, elvesztették életkedvüket, mordakká, s egy kicsit ők is embertelenekké váltak. Pankaczi József becsületes proletárvezető, de a jó ügyért rossz módszerekkel harcolt. Most egyéves pártfőiskolán tanul. Minden bizonnyal új emberként kerül ki onnan. * Ilyen terhekkel jött Kiss Ferenc Gyöngyösre. S ha el is Ítélte Pankaczi elvtárs magatartását, akaratlanul is öt választotta példaképéül. Munkája, magatartása legalábbis ezt mutatja. A járási bizottság hangulata is sokban hasonlít a hatvani járási bizottság akkori hangulatához. Igaz, a pártimunka, a munkásmozgalom férfiasságot követel, de a férfiasságot nem szabad durvasággal helyettesíteni. Már pedig durvaság akad itt még bőven — az augusztusi ülés óta is. A járási bizottságon nemrég „elmenési láz” ütötte fel a fejét, amit csak az utóbbi időkben sikerült megszüntetni. Ha négy-öt munkatárs (ebből már kettő elment) elválik a párimunkától, annak komoly oka van — semmiesetre sem azt jelenti, hogy ezek az elvtársak nem szeretik a pártat. Távolról sem! Mindegyikük derék, becsületes ember, nem egy közülük régi pártmunkás. Sokkal mkább azt jelenti, hogy lebecsülik, sértegetik őket, sok az éjszakázás, a rohanás, a hajsza- Emberi problémájukkal alig foglalkoznak. S hogy becsületesek, bizonyítja, hogy" nagyobbik részük ott maradt a pártnál. A városi pártbizottság munkatársait még mindig utasítgató hangon hívják ülésekre, körülbelül így: gyere át azonnal, nincs mese. Ezért ezek az elvtársak azt tartják Kis« elv- társról, hogy nem képes barátságosan beszélni. Ez rendkívül elszomorító vélemény egy emberről. A bírálatot sem fogadja még él teljes egészében — pedig az elvtársak segíteni akarnak. A járási DISZ-t'tkár sem kapja meg azt a segítséget, amire szüksége volna — még emberi hangban sem. Kiss e’vtárstól még mindig tartanak a politika: munkatársak, mert elég nyers modorban foglalkozik (ha egyáltalán foglalkozik) velük. Olyan benyomása van még mindig az embernek, hogy csak az történik a járási pártbizottságon, amit Kiss elvtárs megszab. Az sem helyes, hogy olyan könnyen kimondja: a járási tanács nem csinált semmit. Száztíz ember, köztük kommunisták — elképzelhetetlen, hogy semmit sem csinálnak. A járási bizottsági titkár szavának súlya van! Nem szűntek meg tehát teljesen a hibák, van még javítanivaló bőven. ★ De a hibának, Kiss elvtárs nyers, nem egyszer durva magatartásának Pankaczi József csak részese, de nem oka. „Minden ami bennem jó, azt a könyveknek# köszönhetem” — ezt Gorkij mondotta. Kiss! Ferenc még sohasem hívta fel munkatársai) figyelmét egy-egy könyvre. Még sohasem vl-i tatkozoít velük egy-egy új filmrői, mert öj maga sem olvas, moziba is ritkán jár. A po-í litikai képzéssel is baj van: kapkodva, az utolsó napon tanul, a konferencián gyengén^ szerepel. ( Társadalmi életet nem él, későn jár haza. Az asszony hónapszámra otthon ü!, a vasárnap is legtöbbször munkában találja. Igv azután nem tudta ezidáig megszerezni a vezetéshez szükséges műveltséget. Egyedül a technikumot veszi komoiyan, ahol most tanul, hogy póto’ja azt, ami a Horthy-időkben nem állt módjában. ★ Egy hétig dolgoztam vtlük együtt. Nagyon sokat tapasztaltam, tanultam, a hibák mellett sok jót is. • Azt írtam Kiss Ferencről, hogy érdekes ember, s valóban az, igen sok emberi jóságot fedeztem fel benne, de sokszor az volt a benyomásom, hogy ezt is durvasággal igyekszik leplezni, ne hogy lágy, lekvár embernek tartsák. Tiszta szívű ember. Hogy fel tud háborodni igazságtalan dolgokon, s a falu dolgozóival milyen barátságosan beszélget. A dolgozó parasztok, közel állnak leikéhez. Egyik pártmunkás beszélte, hogy egv alkalommal gyalogosan ment egyik községből a másikba. K’ss elvtárs az autóból észrevette őt, s azonnal kocsijába ültette. Nagyon megható és szép az, ahogyan a járási bizottság dolgozói bírálják, segítik ezt az embert. Csak értékes emberekkel szemben tapasztalható ilyen megnyilvánulás. Nagy jellemformáló harc a mi életünk. Tegnap még a gyár, a föld, ma egy község, egy járás vezetése — nem könnyű dolog ez! Kiss Ferenc talpig becsületes ember. Érzi, hogy nincs minden rendben, s most jó ösztönnel megkereste és meg is fogta az elvtársak, a dolgozó nép kezét. Szorítsa is jó erősen, sohase eressze el! Suha Andor Fjokla Bezzubova (mordvin költő) Ô, hány sugár árad köröttünk! O, hány virágot bont a rét! S ha jön az est, nem oltja lángunk? A té! foga se marja szét? Nem, mert a mi napunk Sztálin, s az ő fénye sohsem apad, mikor az erdő megrecseg a fagyban és a bő tavak beállnak, hül az égi lámpa, nem lobban ki neve világa. Mert ő ragyogóbb, mint a nap, mert, mint a hajnal, messze fénylik: hazánk viruló lett, szabad, s egyenrangú a nő s a férfi. A kombájn mellé én magam, a traktorhoz meg férjem ártott : tágult az élet. Nem csupán házasfelek vagyunk: barátok. ősz lett. Soha ilyen szép napot! Szólt férjem: „Vedd az ünneplődet, Sztálin elé együtt megyek veled s a színarany mezővel, beszámolónkat együtt visszük, magunk fényében megfürösszük!” Fiam karomban ringatom: „Nőj, mint a búza kék virága, az első szó Sztálin neve, melyet kiejt majd csöppnyi szájad; te majd tudod a fény csodáit, füzetedbe lefested Sztálint!” 0. a kertemben hogy bemo! hogy bomlik a meggyfa virága! Az életem is kibomoít, harmatos, mint a meggyfa ága. E lángot, sugarat, napot ki hozta ránk? Feleld: Sztálin! Hisz rád is tüze! melege túl erdőn, hegyek csúcsain. t f * t i ? ! ! <1 <* s * * t i I : ♦ : ♦ ? « I ♦ « I : ♦ ♦ «* : ; £ : I * ♦ ét Szovjet filmmel a békéért A magyar-szovjet barátság hónapjának esztendőről esztendőre kimagasló kulturális eseménye a szovjet film ünnepe. Évről évre nagyobb érdeklődéssel tekintünk nemcsak a filmünnep újdonságaira, hanem a már jól ismert szovjet filmek felé is. Nem véletlen ez. .4 szovjet film az élő. valóságos. magas eszményekért küzdő embert mutatja be. Azt az embert, aki kemény helytállásra, s emellett az élet szerétetére neveli önmagát, s másokat, azt az embert, aki humanizmussal ölel erős, széles mellére minden elnyomottat, minden kizsákmányoltál. Ezért jutott el a szovjet film dolgozóink érdeklődésének olyan fokára, hogy szinte nélkülözhetetlenné vált. Vonzódunk (7 szovjet filmhez, mert vonzódunk a Szovjetunióhoz is. és szeretnénk megismerni minél jobban eredményes munkáját, örömét, művészetét. Szeretjük a szovjet filmeket, mert hőseik szívünkhöz nőtt személyes ismerőseink. ..Igaz emberek”, akik felejthetetlen órákkal ajándékoznak meg bennünket. Olyan művészek ezrei készítik a filmeket, akik érzik mély kapcsolatukat a néppel, a dolgozó tömegekkel és így munkájukat a nép szolgálatának szen'elb'4:k. A Szovjetunió művészei legemberibb, legoéldamutatóbb iellemeket állítják elénk, akiket szívesen . követünk. Ezért van elvitathatatlan fölényben a szovjet film a bur- 7soá filmgyártással szemben, amely — kü’önösen Amerikában a szellemi züllöttség, az állati le- aljasodás félelmetes képét mutatja. A szovjet filmek nemcsak nálunk, nemcsak ■ a népi demokratikus országokban népszerűek, hanem az egé«z vf,A*on »'ismeréssel írnak a szov- ’el filmekről, elismerik magasrendűségét, amelyeket a különböző filmfesztiválokon elért sikerek is bizonyítanak. „Az ember természeténél fogva — Irta Gorkii — életét valamilyen módon igyekszik megszépíteni”. Ezt kell nekünk is szem előtt tartani, ezt a gorkiji értelmezésű művészetet kell elsajátítanunk, ezzel kell életünket megszépíteni. Pártunk határozata, kormányunk programmia is ezt tűzi ki célul, ezt írja elő a szocializmus alaptörvénye is. A szovjet film ünnepi hetében a filmművészet nagyszerű alkotásait láthattuk. A „Visszatért szerelem”, az „Örs a. hegyekben”, a „Haza dalai” gazdag, változatos képekben, derűs fordulatokon, kedves dallamokon keresztül még közelebb hozza hozzánk a Szovjetuniót. S ezzel nemcsak a magyar filmművészeteh a magyar nén fejlődését, hanem a világ békéiének, egyetemes haladásának célját is szolgálják. Fink Kálmán Két nap alatt terven felül 114 vagon szén A Petöfibánya Vállalat gyöngyösi Xll-es akna dolgozói február 25-én este befejezték, illetve teljesítették az üzem havi tervét, 26-án estére pedig 114 vagonnal túlteljesítették. Bányászaink mindannyian kivették részüket a versenyből. A legjobb eredményt érték el: Pál Antal sztahanovista vájár 153, Milkovics János vájár 142, Valiskó István 130. Molnár János és Bátri Ferenc 122 százalékra teljesítették havi tervüket. De a többi dolgozó is. az üzem legtöbb munkása teljesítette, sőt túlteljesítette előirányzatát Az eredmény eléréséhez Bakos Sándor párttitkár és Zwillingen Zoltán üzemvezető jó munkája is sokban hozzájárni. Édes Gyufán é
