Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-04 / 17. szám

7 1954 mäfdus #. NÉPÚJSÁG I/ EMLÉKEZZÜNK EMBEREK «...A S/OVIfitUlliű Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége nagy fájdalommal értesíti a pártot és a Szovjetunió minden dolgozóját..— és hulltak, hulltak a kegyetlen szavak. A barát­ságos, barnadobozos rádió részvétlenül bá­mult üveg szemével a szobában, de a hang, a bemondó hangja — rettenetes volt, amit mon­dott. Hajdú Imre csak ült, s nézte a kegyetlen rádiót, hallgatta a bemondó tompa hangját és.. ; nem akart hinni a fülének. — Nem, ez nem lehet — tört ki végre be­lőle. Hogy Sztálin, hogy meghalt. : ; hát hol vannak az orvosok? Hol a tudomány? — A rádióból lassan, fájdalmasan höm­pölyögtek a gyászindulók. Egy órával ezelőtt még derűs, bizakodó volt itt minden, most ; ; ; Sztálin halott. Tenyerébe rejtette arcát, gondolkodott. Sztálin ravatalénál, a nagy halott mellett élet- rekeltek emlékei. Kuszán, zavarosan bukkan­tak fel, hogy újra és újra helyet adjanak a következőknek. Az ötvennégy év emlékeiből font legdrágább koszorút helvezte Hajdú Imre egri lakatos Sztálin ravatalára. ★ Harminc 8VÜ tán, vagy több is, hogy a brassó- környéki hegyekben ott üldögélt a természet- barátok, a szervezett munkások között. Mint mindig, akkor is az életről beszéltek, melynek levét a gazdagok facsargatják, s amelynek leg­feljebb csak rágós rostjai jutottak a hajdu- imréknek. Az életről, a reményről, az ember­ségről beszéltek, s ekkor ejtette ki előtte elő­ször valaki Sztálin nevét. Számára ekkor vált élővé Sztálin, harminc éve, hogy megszületett Hajdú Imre lelkében. Áhítattal hallgatta a szibériai száműzetés hőséről, a nép harcosáról szóló legendát. Mert legenda volt számáré, hősi, elábrándoztató, de erőt adó legenda. irodáján, s halkan, megilletődve beszélgetünk — . Sztálinról. Képe ott függ a ' falon, Lenin mellett. A halott képe? — Eltemettem én is, pedig hát most is él — jegyzi meg kis idő múlva Hajdú. Mint Lenin. Egy év óta talán még jobban itt van mellettem, mert most mértem fel újra és újra, mit adott nékem ez a név. — Cseléd gyermeke voltam. Meghalt az apám, még ott feküdt kiterítve, még el sem hittük, hogy halott, de az intéző már is kiadta utunkat. Talán, ha 12 éves lehettem. Azóta járok a magam lábán. Egy-kettő — próbálja számolni az újján, hány helyen is dolgozott — á, meg se tudom számolni — legyint. Innen is kirúgtak, onnan is, itt is éheztem, ott is. Pedig munkabíró, erős gyerek voltam. Az öre­gek? Mint gyerek, már akkor rettegtem, mi lesz, ha megöregszem. Hallgattunk. Ki-ki saját gondolatával van elfoglalva. Miért van az, hogyha Sztálin nevét ejtjük ki, utána régi nehéz életükről be­szélnek az emberek? Miért van az, hogy ha azt mondjuk, Sztálin, rögtön arról beszélnek az emberek, milyen jó, milyen szép az életünk? Miért ? . ;} — Persze most máskép élünk — töri meg a csendet. Nagyon máskép. Itt van a gyár­ban a 66 éves Torsina Lajos. Öregségi, meg a keresete, egyszóval jóval felül keres az ezer­forinton. Hát miért féljek most az öregségtől? A pénz csak az egyik oldal, de a megbecsü­lés . ;. Ember vagyok, akinek van szava, mun­kája után tekintélye, akinek adnak vélemé­nyére. Azelőtt, ha valamiről véleményt mond­tam, úgy néztek rám gazdáim, mint valami csodára: kutya, ha megszólal. Nehéz, talán nem is lehet elmondani, mit jelent nekünk — néz fel a képre. Nagyon el voltam akkor keseredve, most is összeszorul a szívem, ha visszagondolok. De azóta rájöttem, hogy Sztá­lin él, itt van közöttünk, a tudásban, okos cselekedeteinkben, ezernyi gondolatomban , ;. •k MEGYÉNK HÍREI A GYÖNGYÖSOROSZ1 FEBRUAR 24 TERMELŐSZÖ­VETKEZET az elmúlt héten ünnepelte fennállásának har­madik évfordulóját. A szilárd szövetkezetben kilenc új tag lé­pett be a közelmúltban. A III. pártkongresszus tiszteletére, évfordulójuk emlékére teljesí­tették egész évi hízottsertés-, vágómarha-, tojás- és baromfi- beadási kötelezettségüket. (Molnár Lajos) ★ A B F L AP AT FA L V \I dolgozó parasztok szakmai tanfolyamon vesznek részt, a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. Sokan lelkesen teljesítik beadási köte­lezettségüket is. Ferencz M. Győző tojás- és baromfibeadá- sát, Csuhány István és tizen­egy társa, valamint Barta An­tal és hat társa, egész évi szarvasmarhabeadásukat tel­jesítették. (Vágó Dezső) ★ A GYÖNGYÖSI dolgozó pa­rasztok becsületlel teljesítik a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásukat. Szalmási Andor, akt a vezetőségválasztó taggyűlésen tett felajánlást, február 26-án teljesítette egész évi húsbeadását. az állami biztosító hevesmegyei fiókjának és já­rási felügyelőségének dolgozói termelési értekezleten tettek felajánlást a pártkongresszus-tiszteletére. * S egy év múlva, mikor sztrájkba léptek a brassói munkások, Sztálinra gondolt — a „le­gendára“. Ez adott erőt számára. Sztálinra gondolt 1927-ben, amikor csend­őrök zavarták szét a Berva-völgyében a má­jus elsejét ünneplő munkásokat, s Sztálinra gondolt, mikor munkaszolgálatra vitte a ha­láltusáját vívó Horthy-rendszer. Harmincéves volt lelkében mindössze Sztálin, s rettenetes a „harmincéves ember“ halála. ★ fijv cszteiidejf már. De gyorsan is rohannak a dolgos napok! Ülünk a Lakatosárugyár párt­\ falon ott függ az ismert kép. Az egyen­ruhából fehéren világít az ing, szeme sarká­ban a harcos élet véste szarkalábak. Most is mintha gondolkodna, töprengene valamin: hogy lehetne szebb, békésebb az emberek éle­te. Most, talán ebben a percben milliók nézik meg újra a képet. Hajduimrék, kovácsjáno- sok, lakatosok és parasztok, emberek a világ, minden táján. Egy esztendeje „... március 5-én este 9.50 órakor súlyos betegség után el­hunyt Joszif Visszáriönovics Sztálin ...“ Emlékezzünk emberek! Gyurkó Géza- '• is hozzájárult a jó eredményekhez verset in vei kapcsolatban sok szó esett Potőflbánya Vállalatról és a hozzátartozó ü szénbányászat kisirösztjeincK versenyében az első helyet most Is Petőfibánya Vállalat foglalja el. Az üzemek között pedig a vállalat legnagyobb üzeme, Pe- tőfi-altáró vezet, amely havi tervét már 24-én befejezte. Nem sokkal maradt el mögötte a ró­zsái XI-es és a Gyöngyös XIl-cs aknaüzem, melyek 2S-én fejezték be havi tervüket. A vállalat februári előirányzatát 25-én tel­jesítette. A vállalat és az üzemek jó munkájához sokban hozzájárul az olyan dolgozók munkája, mint Vészeik a Pál, az altáró IX-es frontjának frontmestere akinek 22 tagú frontbrigádja 133 százalékra, dolgozik. A bri­gád és a brigádtagok munka ver­senyben állanak. A verseny egyik fontos pontja a munkafe­gyelem megszilárdítása, amely­nek eredményeképpen sepki nem késik és a munkaidőt tel­jes egészében kihasználják. Az igazolatlan hiányzás is meg­szűnt. Az anyagtakarékosság terén is jelentős eredményeket értek e1: bizonyítja az a 6.3 köb­méter bámyafa, melyet a brigád eddig megtakarított. Mindez azért vált lehetségessé, mert Veszelka Pál a kommunista pél­damutatás és helytállás i<razi embere A múlt hónapban még csákánnyal a kezében, havi ter­vének 150 százalékos teljesíté­sével járult hozzá Petőfi-altáró H3.2 százalékos havi tervtelje­sítéséhez. Veszelka Pál kiérdemelte mun­katársainak és feletteseinek bi­zalmát s ezért műszaki irányító körbe emelték. RÓZSASZENTMARTONBAN a közelmúltban vizsgázott le 3.5-es átlaggal 13 dolgozó, az általános iskola VII. osztályából. Fácán Im­re. a IX-es akna aknásza felelős­ségteljes munkája mellett ieles eredménnyel vizsgázott, ugyan­akkor csapata hónapok óta 110 százalék felett teliesit. * A HATVANI VEGYES KTSZ vasas részlege vállalást tett, hogy a lakosság háztartási kisgépeinek javítását minden esetben egy nap alatt elvégzi. Cn * 0 BÜROKRÁCIA ELLENT KI- AcLITAS nyílt március 2-án Heves megye tanácsa kultúr­termében. A kiállítást, mely március 12-ig tartja nyitva kapuját, hétköznap 11-től 18-ig, szombaton 11-től 16-ig, vasár­nap pedig délelőtt 10-től 14 óráig lehet megtekinteni. ★ A HEVESMEGYEI MOKEP dolgozói nagy lelkesedéssel készítik elő a szovjet film űri­1 népét. A sikeres megrendezés érdekében Abasár Karácson- dot, Kál Vámosgyörköt, Már­káz pedig Boconádot hívta ki párosversenyre. A recski mozi­üzem dolgozói a megye vala­mennyi moziüzemét kihívták versenyre. az Értekezlet a vége felé közeledett, szünetet rendel­tek el és Anna Mihajlovna, is­merősével a folyosón sétálva, újra látta a kolhozparaszlasz- szonyok cUtal körülvett Sztálint. Társa hirtelen megállt, erélye­sen belenyomta mindkét ke­zével a sapkát a fejéire és oda­tolakodott Sztálinhoz. — Sztálin elvtársi — szólt hangosan és zavarba jött. — Itt van egy ismerősöm ... sze­retne magával beszélgetni, de restelkedik. Sztálin elmosolyodott, min­denki utat nyitott neki, oda­ment Anna Mihajlovnához és kezet nyújtott. Anna Mihajlovna mélyen el­pirult, elfelejtette, hogyan kell őt szólítani. Ettől aztán még- jobban elvesztette a fejét és so­káig tartotia remegő kezében Sztálin meleg tenyered. Sztálin elkérdezte, honnan való, hogy hívják, mit csinál a kolhozban s közben elindult vele a folyo­són. Anna Mihajlovna akadoz­va felelgetett s közben oldalról, egészen közelről rátekintett. Az első, ami a szemébe tűnt, a halántékán jelentkező ezüstös, ősz haja volt. „Ősz a haja, mint az enyém" — gondolta. Ez valamiért különösen meg­tetszett neki, eszébe jutott, ho­gyan kell szólítani. Most már le sem vette róla többé a sze­mét, úgy nézte. Igen, valóban, pontosan úgy van, hogy nem sokkal magasabb nála, jelentő­sen idősebbnek néz ki, mint az arcképen és soványabbnak is.' „Frissen fejt tejet kellene in­nia” — gondolta és önkényte­A gyermekeink - boldogságunk Irta : SZMIRNOV lenül visszaemlékezett arra, hogy mennyire szeretett Ljosa, a férje, frissen fejt tejet inni és hozzá rozslepényt enni. Bá­natos, kedves mosollyal vizs- gálgatta tovább Sztálint. Bő, khakiszinü zubbonya kényelme­sen állt rajta, sohasem szorí­totta, se nem akadályozta öt semmiben. Nadrágja, mely ugyanolyan színű és bő volt, mint a zubbony, paraszti módra bele volt dugva a krómbörből készült, kényelmes sarkú orosz csizmába, — Kolhoztagjaink meghagy­ták nekem, hogy adjam át... hogy ők helyeslik, amit maga tesz, Joszif Visszárionovics... A nép helyesli. — Köszönöm — mondta Sztálin egyszerűen. Anna Mihajlovna mesélt az­tán a kolhozról, a lenről, ame­lyet ö termesztett ki. húsz má­zsa rostot aratva 10 hektáron­ként. — Nagyon jó — mondta Sztálin. — Es hogyan sikerült ez magának, Anna Mihajlovna? Anna Mihajlovna elmosolyo­dott. — A szem tétova, de a kéz az 'cselekszik. SZTÁLIN egy pillanatig hall­gatott. ránézett és tisztelettel szorította meg mégegyszer a kezét. — Hány éves maga, Anna Mihajlovna? — Kettő híján hatvan. A nyá­ron töltöm be. Sztálin megcsóválta a fejét. — Ne erőltesse meg magát. A mgga korában ez már ártal­mas. — Es maga hány éves Joszif Visszárionovics? — kérdezte, szemét összehúzva Anna Mi­hajlovna. Sztálin mosolygott, megér­tette a ravaszságot. — Három híján... hatvan. Télen töltöm be. — Úgy? Csak egy év a kor- különbség? De hiszen Joszif Visszárionovics, nekem csak egy kis kéthektáros telkecskén kell dolgoznom, neked... ma­gának pedig az egész nagy vi­lágon. ügy gondolom, hogy ugyanúgy nem kellene magát megerőltetnie. .. .Mi lenne, ha eljönne hozzánk, a kolhozunk­ba?. .. Hogy nekünk milyen jo, frissen fejt tejünk van! Sztálin elnevette magát és a zsebébe nyúlt a pipájáért. — Van itt nálunk sok ... frissen fejt tej. Járkáltak a folyosón fel és alá s Anna Mihajlovna lassan mesélt. A csengő szólt, a fo­lyosó kiürült, de Sztálin még mindig hallgatta öt, miközben be-benézegetett a nyiivahagyott ajtón át a terembe. — Ikrek? — kérdezte, amikor a fiairól kezdett beszélni. — Szerencsés asszony... Es apa nélkül nevelte fel őket? HELYESLŐÉN bólogatott a fejével és amikor Anna Mihaj­lovna elmesélte, hogyan dol­goznak, most. a fiai a kolhoz­ban, kivette a szájából a pipát és a bajuszát simogatva elmo­■ solyodott. — Anyjukra ütöttek. Maga jó anya! Anna Mihajlovna összerez­zent. Gyorsan kezdte mondani, hogy lám, nem hozott neki, mint mások, semmi ajándékot, pedig van neki egy becsben tartott lenkévécshéje, egy kicsi­vel nagyobb, mini ö maga. — Ajándékot? Magától, An­na Mihajlovna? Maga nekem olyan ajándékot hozott, nem is kell annál szebb — szakította félbe Sztálin. — A fiai — a legszebb ajándék. Az ablakhoz vezette és vala­hová a messze távolba nézve hallgatott. — De a len... az nagyon jó. Nagyon...! — mondta elgon­dolkozva Sztálin. — De mi a len? Olyasmi, amit meg lehet szerezni... A legfontosabb: a gyerekek. Ok a mi jövőnk, a reménységünk... Kiért ontot­ták vérüket, haltak meg az apák és az anyák? A gyerekei­kért!... Kiért élünk, küzdünk, építünk mi? .4 gyerekeinkért... Mi kezdtük, ők befejezik az ügyünket, felváltanak bennün­ket, öregeket s a győzedelmes beteljesülésig viszik el zászlóin­kat ... Nem igaz? A r gyere­keink: a boldogságunk. ELHALLGATOTT, azután egyet lépett és egész közelről jobbkezét felemelve és a muta- tóiujját kinyújtva, mintha meg akarná győzni, így szólt: — Vigyázzon a boldogságá­ra, Anna MihajlovnaI ' A füzesabonyi Sütőipari Vállalat figyelmébe! A poroszlói dolgozó parasztok panaszolják, hogy a higiénikusnak alig nevez­hető szállítás miatt a kenyér héja sokszor sáros, sőt trágyás is. A iópokróc semmiképpen sem helyettesítheti a kenyértakaró ponyvát. Mi a véleménye erről a megyei tanács élelmiszeripari osztályának? ★ Az Egri Városi Tanács figyelmébe! Az egri Tihaméri-niaom környékén esős időben egyszerűen járhatatlan az út. Hozzájön még ehhez, hogy a malom-építkezés törmelékeivel megtöltötték már a vízlevezető árkokat is. Sürgős intézkedést kérnek a kör­nyék lakói. (Losonczi András.) Nem kis .jdicsőséa Lidércnyomásként nehezedik az egri Dobó gimnázium tan­testületének életére özv. Binder IstvZtn- né, a gimnázium gondnoka. Rövid fél­éves működése alatt sikerült részben elis­merést szereznie szaktudásával — _ s ez helyes — más­részt mély ellenszen­vet kiváltania dik­tátort, öntelt, nagy­hangú modorával — s ez a helytelen. Mindenesetre nem kis „dicsőség” ilyen rövid idő alatt két ennyire ellentétes, de mélységében tel­jesen azonos érzést kiváltani. A gimnázium gond­nokának nincs vala­milyen jó véleménye a tantestületről — illetőleg csak rossz véleménye van. Ab­ban a tévhitben rin­gatja magát, mintha valamilyen küldeté­se lenne, hogy el­lenőrizze, utasítsa a tantestület tagjait. Elfelejtette, vagy eszébe se jutott még, hogy az egész or­szág mélységes meg­becsüléssel tekint pedagógusaink felé, akiknek kezébe van letéve aranytartalé­kunk, ifjúságunk sorsa. Ebből a meg­becsülésből igen fu­kar módon juttat a tanároknak — sót inkább a durvasága az, amit kéretlenül is gazdagon oszto­gat útón-útfélen. Berendelgeti az egyébként egész nap elfoglalt tanárokat — délután négy órá­ra, mondván, hogy csak akkor hajlandó kifizetni a túlóra- díjat, beleselkedik az ajtóréseken, ily mó­don „ellenőrizve", helyes mederben fo­lyik-e a tanítás. Go­romba a segédsze­mélyzettel is, akik kö­zül többen éppen ezért akarják évtize­dek után elhagyni az iskolát. Az általa meglátott hibák őszinte, kommunis­ta feltárása helyeit, feljelentéseket gyár- togat a városi tanács oktatási osztályához, s ami betetőzi ezt, az oktatási osztály még buzdítást is ad ehhez az elvtársias- nak alig nevezhető eljáráshoz. Miért nőtt — ha nem is az égig — ilyen diktátori ma­gaslatra özv. Binder Jstvánné? Miért hi­szi, hogy a Dobó gimnázium kulcsá­nak ö az egyedüli őr­zője? Elsősorban azért, mert Hallgató Sándor igazgató túl­zottan „békés” em­ber, egy kissé ö is megfeledkezett arról, hogy a Dobó gimnáw ziumban is az isko* la igazgató az égik személyi felelős oő-í zető, s nem más, például nem, a gond­nok. De felelős a városi tanács okta­tási osztálya isi mely ahelyett, hogy segített volna a szerencsésnek alig nevezhető helyzet megoldásában, ma-, ga is a felfúvalko- dőlt gondnok mellé állt. > A pedagógus mun­ka eredményessé g&i a pedagógusok meg­becsülése, megkövez teli, hogy sürgősen változtassanak ezen a helyzeten. Nem vonhatjuk kétségbei hogy a tantestület is követett el hibákati de a hibák feltárásá­nak, megszüntetésé­nek nem a diktátori módszerek, nem az intrika az alapja. Még a Dobó gimná­ziumban sem.., Az anyák és a dolgozó nők érdekeiért harcolunk Az egri III-as körzet MNDSZ- szervezete február 15-én tartotta újjáalakuló nőgyűlését. Mind­össze 22 asszony volt jelen, akik részt kívánnak venni annak a szép feladatnak megoldásában, melyet pártunk és kormányunk célul tűzött ki: egész dolgozó népünk életszínvonalának állan­dó és fokozódó termelésében. Több asszony volt, aki máris megbízást vállalt, így Szered! Bernáthné dolgozó parasztasz- szony, Takács Jánosné háziasz- szony, Somkuti Gyuláné értel­miségi dolgozó is. Az MNDSZ-asszonyok fáradt­ságot nem ismerve mutatják meg pártunknak hálájukat és megbecsülésüket, amiért annyi szeretet és gondoskodás veszi körül az anyákat és gyermekeket az élet minden területén. Az MNDSZ-szervezeteket különböző problémákkal keresik fel, fel­tárják ügyes-bajos dolgaikat, amelyeken mi szívesen és gon­dosan segítünk. Felkeresett bennünket egy asszony, aki elmondotta, két gyermek édesanyja, az egyik süketnéma. G maga gyermeket vár, a férje elhagyta, ezért sze­retne munkába menni, hogy csa­ládját eltarthassa. Rögtön felke­restük a Dohánygyár párttitkár­ját, aki megígérte segítségét, de közben szabadságra ment, ezért a Dohánygyár igazgatóját kér­tük meg, aki szintén megígérte, hogy támogatja az ügyet. Ezek- után telefonon felhívtuk Majo­rosáét is, a személyzeti felelőst, aki azonban magából kikelve kiáltott ránk, amiért „megszent- ségtelenítettük” kérésünkkel, hogy naponta keresik fel őt ilyen ügyekben és kivételt kér­nek tőle a tömegszervezetek. Haragosan mondotta, hogy sok olyan dolgozó van, aki már előbb jött a kérésével. Igazat adtunk az elvtársnőnek, de mi ezekután is feltétlenül kivételt várunk olyan esetekben, mint az említett asszonytársunk, akinek mév egy napi várakozási idő is sok, hiszen kenyeret kell adni a gyermekeknekTöbb megértést és szeretetet varunk a gazdar sági és politikai vezetőktől, kü­lönösen a női vezetőktől. Bizottságunk egyik tagja ar­ról panaszkodott, liogy a Sztálin- úti bölcsődében nem kielégítő a csecsemőkkel való bánásmód. Mi is kimentünk és meggyőződ­tünk arról, hogy bizony a kicsik maszaíosan kerülnek , haza és nem kielégítő a velük való fog­lalkozás sem. Kormányunk legmesszebbmenő támogatást biztosítja a gyermekvédelemre és ezért mi sokkal több gondos­ságot kívánunk a bölcsődék gon- dozónőjeitől, vezetőitől. Igyekszünk még több anyát, asszonyt bevonni az MNDSZ munkájába, hogy leküzdhessük a hanyagságot, a lelkiismeretlen­séget, a bürokráciát, amely min­den területen hátráltatja a kor-r mányprogramm megvalósítását, így készülünk március 8-ra, a Nemzetközi Nőnapra, így erősít-, jük a MNDSZ-t. Az imperialista országokban nem ünnepelhetik a nőnapot, s nincs arra példa, hogy a nők egyenlő munkáért, egyenlő bért kapjanak. Mi szabad ország­ban, szabad asszonyok vagyunk, s harcolunk az ellen, hogy bárki, bármilyen területen, akarva, vagy akaratlanul is akadályozza terveink megvalósítását. Kovács Ákosáé III. számú MNDSZ-körzeti titkár Hulladékgyűjtő napok megyénkben A Nógrádmegyei MÉH Vál­lalat márciusban megyénk já­rásaiban hulladékgyűjtő-napo­kat rendez. Március 1-től 6-ig az egri, gyöngyösi és pétervá­sári, március 8-tól 13-ig a fü­zesabonyi és a hevesi, március 15-től 20-ig a hatvani járásban tartjuk meg a hulladékgyűjtő- napokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom